Rész

  1 I |         építésében a maga filléreivel. Hát azt mondaná az ember erre,
  2 I |               megrohanták az öreget.~- Hát van önnek lelke, kasznár
  3 I |           telik két fiút iskoláztatni, hát azt taníttatja tovább, amelyik
  4 I |            arcán.~- Ohó, te paniperda! Hát már te regényeket olvasol?
  5 I |                 aztán elpityeredett.~- Hát nem akarod megcsókolni?~-
  6 I |             meglepetést se árult el.~- Hát azt teszem - felelte -,
  7 I |                a nemzetes úr mondja.~- Hát abban állapodtunk meg, ugyebár,
  8 I |                 Mit keres itt köztünk? Hát már mindenki mesterember
  9 I |               pogácsa, gazduram: azért hát bocsássa el a gyereket vagy
 10 I |              egy kicsit lassan jár. De hát tíz forintért nem is szaladhat
 11 I |                   No, így már jól van. Hát minden reggel pont négy
 12 I |       megokosodtak, méltóságos uram.~- Hát mit csináljak? Vesztettem.
 13 I |                 Nagyurak bolondsága.~- Hát mit tanácsol?~- Ne fizessen
 14 I |               zárni az egész világból. Hát a két gyerekbõl: a baroneszbõl
 15 I |     jelentéssel, hogy a tõke óvatos.~- Hát hol járt?~- Mindenütt.~-
 16 I |             Koppányban?~- Beszéltem.~- Hát az újfalusi Glück, mit mondott?~-
 17 I |             lebegett már ajkán a szó: »Hát magának nem volna egy kis
 18 I |               a megkívántató összeget, hát mit csináljon?~A báró elszaladt
 19 I |              összeget akar most lopni, hát mit tehessek ellene?~Ezalatt
 20 I |                 jó vér is forrt benne, hát egy palotát építtetett a
 21 I |      pillanatot választani.~Lesbe állt hát Laci pünkösd szombatján
 22 I |                  kérdé Lacitól.~- Nem. Hát bort árulsz?~- Bort.~- És
 23 I |           mellette termett. Enyim vagy hát, szép rózsaszálam!~De amint
 24 I |           virágomat le akarta tépni.~- Hát a maga virágja? - szólt
 25 I |               leszakítsa idõ elõtt. De hát hogy jött be ide?~- A kertész
 26 I |           gondoltam, magának viszem.~- Hát nem tudta, hogy én itt vagyok
 27 I |               mintha keresett volna.~- Hát azt gondolja, hogy a nap
 28 I |               kell lennie, ha szelíd«. Hát nincs igazam?~Laci csak
 29 I |                a virágnak nincs lelke, hát akkor honnan van az illata?
 30 I |                mondja, hogy nem tudja. Hát már most azt az egyet én
 31 I |                tartozását, baroneszka. Hát nekem nem tartozik valamivel?~
 32 I |           Annak, természetesen.~- Úgy? Hát minek magának a csók egy
 33 I |                a csók egy gyerektõl?~- Hát csak - felelte a legényke
 34 I |           Tudja mit, ha gyerek vagyok, hát adok magának helyette egy
 35 I |             Köszönöm, igen kegyes. Nos hát, nem fizetek, tisztelt hitelezõ
 36 I |                 Nem.~- Miért nem fizet hát?~- Mert egy igazi kisasszony
 37 I |               ott, mint egy elítélt.~- Hát mármost én mit csináljak? -
 38 I |              belõle, ami a magatoké.~- Hát olyan bûn lakatosnak lenni? -
 39 I |                hogy megszurkálja. Mert hát szerelmi tragédiája lenne,
 40 I |          kezében van, ijesztõ lehetett hát, amint ott hadonászott a
 41 I |              ha egyszer a világ ilyen, hát akkor ilyen.~S ezzel kedvesen
 42 I |               összevont szemöldjein.~- Hát az jó volna - szólt a leány
 43 I |            hanyagul, felületesen -, de hát akkor mi lenne?~- Amivé
 44 I |              is egyikkel.~- Levelezik? Hát lehet innen?~- Lehet. Hogyne
 45 I |            Karolina, biztosíthatom. És hát, hogy levelezik az a bizonyos
 46 I |                 Hajoljon ide közelebb. Hát úgy van az, hogy van nekünk
 47 I |             füle van, mint egy zacskó, hát a nagy fülébe betesz Katalin
 48 I |                látja, kivesszük onnan. Hát már most tudja. Legyen ezzel
 49 I |    levelezhetnénk mi ketten?~- Furcsa! Hát a csacsinak a másik fülében.
 50 I |           apóka.~- Bah, már becsuktam. Hát miért is ne csuknám be?
 51 I |             ilyenbe akar beleharapni.) Hát mármost mit csináljunk vele?
 52 I |              rajta valami ennivalót.~- Hát mármost mit csináljunk vele? -
 53 I |         kötelességszegést követvén el. Hát mármost forduljon vissza
 54 I |            hogy elõre menjen.~- Jöjjön hát, ifjú úrka - makogta az
 55 II|                a fia?~- De igen.~- No, hát akkor nem jól van! - kiáltott
 56 II|             most nálam akarsz beállni? Hát mi bajod? Mi végzet hoz
 57 II|         szájára. Éppen ezen filozofált hát, érdemes-e vagy nem a vállalkozás,
 58 II|             hozzá nagy vigyorgással.~- Hát nem fél? - kérdé az asszonyság
 59 II|          kocsin van, a kocsin hal meg. Hát a tekintetes asszony nem
 60 II|             nincs-e benne valaki (mert hát a pondró is szereti a jót),
 61 II|            félóra múlva ott vagyunk.~- Hát Vácra mikor érünk?~- Gyertyagyújtáskor.~
 62 II|                kérdé ez csodálkozva.~- Hát csak úgy - felelte a vállát
 63 II|              várandósága van valahol.~(Hát az van, gondolta magában
 64 II|             csónakos, akármikor. Azért hát nem kell sietni. Üljön le,
 65 II|        dolgáról való beszélgetés, hogy hát lesz-e háború, nem lesz-e,
 66 II|             kisül, hogy mégis csak úr. Hát menjen a pokolba! Elfordult
 67 II|        világítottak, mint a macskáé.~- Hát mit hozott? - förmedt rá
 68 II|               hozott?~- Egyebet nem.~- Hát ki az a Baligó Demeter? -
 69 II|              csónakján Szentendrére!~- Hát elment annak az embernek
 70 II|                oka.~De ha nem használ, hát nem árt; elõvett a taplóból
 71 II|           háziaktól, mivel tartozik.~- Hát ugyan mivel is tartoznék! -
 72 II|           hangjait a hortyogásoddal.~- Hát az igaz - mondá bûnbánó
 73 II|        krajcárt számított egy úrnak.~- Hát persze - felelte az asszony
 74 II|               emberek közt, édes fiam, hát istentelenség volna, ha
 75 II|                egy huszas van nálam.~- Hát akkor ezt mondtad volna
 76 II|                ki a nyegleségekre. No, hát add ide azt az egy huszast
 77 II|                a Mariska kezeírása.~De hát a kávéház lehetetlen a krajcárok
 78 II|             egészen elkedvetlenítette. Hát csakugyan minden összeesküdött
 79 II|               megvilágította a helyet. Hát egy melltû volt, akkora
 80 II|              fejét. Fölnézett az égre, hát bizony az aranykarika már
 81 II|            emelte ki a súlyos tárgyat.~Hát egy kis vasládikó volt,
 82 II|              itt hagytam.~- Énnálam?~- Hát persze. Csak talán nem akarja
 83 II|               oda, mint a templomba.~- Hát vegyük õket sorba.~- Melyik
 84 II|               bizalmasan vigyorgott.~- Hát sikerült? - kérdé rekedten
 85 II|       megtalálta a választ a szívében. Hát mit csinálna velök, vesz
 86 II|                  mire aztán így szól: »Hát mit meséljek, édes szívem?
 87 II|                   A családi kincseink! Hát hogy lehet ez?~A beteg úrnõ,
 88 II|             szülei min csodálkoznak.~- Hát hol voltak az ékszerek? -
 89 II|           Hiszen ezt könnyû megérteni. Hát mit nem értesz még, papa?~-
 90 II|                ringatja magát rajta, - hát ugyan ki gondolna arra,
 91 II|           Disznósy uramhoz, hogy mi az hát azzal a gyerekkel.~- Elveszett,
 92 II|                jutott csak az eszembe? Hát igen, hogy gyerekkorában
 93 II|          törõdött a szegény fiúval.~De hát akármilyen nagy a világ,
 94 II|           dohányzás vigasztalná. Azért hát küldj, drágám, két forintot,
 95 II|                nótárius úr olvasta el, hát el is híresztelte.~- Ahol
 96 II|         érdekesebbek, mint az újságok. Hát bizony Tóth Pál is beleharapott
 97 II|                mondta, nincs otthon.~- Hát hol van?~- Elszaladok érte -
 98 II|          Sapperlot, hadnagy, beszéljen hát.~- Attól tartok, hogy az
 99 II|             késõn is talál lenni.~- De hát akkor mibõl szopja ön ezeket?~-
100 II|               csak megtapogatom magam, hát nincs az óra a zsebemben (
101 II|            éjjel nagyapkáról álmodtam. Hát a kastélybeliek mit csinálnak?
102 II|         származik oroszlánkörömtõl. És hát mit ért, hogy Olaszországban
103 II|            aranybányát fedezett fel?~- Hát iszen éppen azért kell föllépni,
104 II|             megnyílnak egy idõre.~- De hát aztán?~Borly a vállát vonogatta.~-
105 II|            angol nyelvre tanította.~De hát a Gondviselés is vigyáz
106 II|               tenyésznek a virágok.~De hát a fiú meg is érdemelte a
107 II|          bolondság nagy esemény.~- No, hát jó is - mondják -, hogy
108 II|              énekli, Jurisics Miklóst. Hát jól van, csak a vers is
109 II|                 Fogalmam sincs róla.~- Hát mit gondolsz? Kié ezek után
110 II|                   Valde bene, kisfiam. Hát kié mármost a pénz, ha nem
111 II|                  aki tudott a versrõl. Hát ki tudott róla?~- Nem tudott
112 II|                majdnem megnyert.~- No, hát csak vidd el most még a
113 II|        maholnap mindenét ellicitálják. Hát elõlépjen? Nem szemtelenség-e
114 II|             csinál a mama?~- Megvan.~- Hát az öreg Borly?~Kedvetlenül
115 II|            vállat.~- Az ördög tudja.~- Hát a Mici otthon van-e már?~-
116 II|      elképzelte, gúnyosan, mélabúsan: »Hát már most min parádézunk
117 II|                alterálja õt a kasznár? Hát tartozik õ neki felelõsséggel?
118 II|              Aztán jönnek az ölelések! Hát hogy vagy? Hogy megnõttél!
119 II|            tudnak a gyerekkel betelni. Hát így megy ez itt is. A nagy
120 II|                is lehetne Sulyomban?~- Hát az öreg Borly hol lehet,
121 II|             megkönnyebbülten a báró. - Hát mi baja történt?~- Én bizony
122 II|     legveszedelmesebb hely ilyenkor.~- Hát mi dolga volt a pincében?~
123 II|                ilyen rossz vicceket.~- Hát ugyan honnan veszed, hogy
124 II|             megdöbbentõ komorsággal.~- Hát Pista nem jött veletek? -
125 II|               lovas ember a városba.~- Hát egyebet nem kíván-e?~- Ugyan,
126 II|          följegyzi magának. No, jöjjön hát, még közelebb!~- Hiszen
127 II|            Mert nincs tokaji borunk.~- Hát mért nem szólt? - mondá
128 II|           hogyan pótolja a hiányt? Ej, hát mire való a víz? A palackra
129 II|                siránkozott Perkálné.~- Hát a földesúr?~- Az nem szerette.~
130 II|              szerették a kastélyban.~- Hát persze sok tarka macskája
131 II|             rántottát nem csinálnék.~- Hát csináljon!~- De hagyja abba
132 II|            életében szigorúan bánt. De hát talán jót akart, mert furcsa
133 II|              kísérték a falusi urak.~- Hát azt a fõhadnagyot nem ismeri?~-
134 II|               Köszönöm, kamerad. Akkor hát ide hívom Litmaneck fõhadnagyot
135 II|              méltóság illik és flegma. Hát a flegmát erõszakoltam magamra.
136 II|          felkötni kezdte, így szólt:~- Hát kit is kell kihíni?~- Litmaneck
137 II|             gyere el az akácosba.~- De hát a feleségemet hova tegyem? -
138 II|                kérdé egy álmos hang. - Hát mi történt?~- Egy másik
139 II|          fõhadnagy.~- Borly fõhadnagy? Hát itt van? Igaz, persze. De
140 II|        jelenlétében.~- Ha azt kívánta, hát nincs semmi ellenvetésem
141 II|               meg a temetésre.~- Akkor hát az egyikkel.~A temetés minden
142 II|               rajta ezt az uniformist, hát dühbe jövök.~Megmozdult
143 II|                másképp gondolkozom. És hát a család, tudod, mi minden
144 II|                fûzte karját a Paliéba.~Hát te hogy vagy?~- Csak úgy (
145 II|               gyerünk innen.~- Hová?~- Hát egyelõre hozzánk, ahol még
146 II|                 Kik azok a »nekünk«?~- Hát a Mari testvérem. Nem emlékszel
147 II|               Inokay fáradtan.~- Akkor hát tovább olvasok. »Ennek az
148 II|            megrõkönyödve néztek össze. Hát mi lesz most?~Valóságos
149 II|                  vélte a szolgabíró.~- Hát mármost mit csináljunk? -
150 II|            mondani szokták, karddal.~- Hát majd szétvágom én! - kiáltott
151 II|             hamar?~- Meg kell lenni.~- Hát jól van, gyere velem.~E
152 II|               És te megint elpirultál. Hát én most már semmit se kérdezek,
153 II|             tantika.~- No, no, ne sírj hát azért. Legyen hát nem igaz.
154 II|              ne sírj hát azért. Legyen hát nem igaz. Hanem azért az
155 II|            vont, némi gyanakodással.~- Hát eredj be ebbe a szobába,
156 II|                itt volt Zrínyi Miklós, hát csak kellett valahol hálnia
157 II|             mit tartana rólam a világ? Hát megmondom én, mit tartana:
158 II|            most már én se hiszem.~- De hát akkor mit csináljunk? -
159 II|        jótékony célra, idegeneknek. De hát akarhatta-e õ azt? Okos
160 II| követelményeirõl megfeledkezett, pedig hát élni mégis csak kell, ingyen
161 II|                is világosabb.~- Hol?~- Hát ez a tétel, hogy a budai
162 II|                Mari leányomnak hagyja. Hát van ennek valami józan értelme?
163 II|            ezüstbánya a föld alatt? Mi hát az a föld alatti része az
164 II|          Inokay báró el is hiszi. Mert hát az ilyen báróféle ember
165 II|            fegyvert kiparírozni. Azért hát, ha ön kincset talált a
166 II|                nem akartam megtartani, hát elküldtem postán a méltóságod
167 II|                 kiáltott fel. - Kibújt hát a megfoghatatlan rejtély!
168 II|              dolgot cselekedett. Pedig hát egy szent volt õ akkor is
169 II|                   Hogy tudtam volna?~- Hát talán felösmerte az ékszereket?~-
170 II|            Mirõl ismertem volna fel?~- Hát akkor miért küldte a leányomnak?~
171 II|             pedig nevetett.~- Aha, ni! hát így sülnek ki a selymaságok?
172 II|            mint a nyíl, katona uram.~- Hát adja nekem feleségül a baroneszt.~-
173 II|               bárót se bocsássam be.~- Hát a kisasszony?~- Az kiment
174 II|         szoknya felsõ csipkefodráig.~- Hát mivel mulatja itt magát?~-
175 II|              is - ellenveté a leány.~- Hát még ki változott meg?~-
176 II|              Ugyan ki félne magától?~- Hát maga sem fél?~- Én? Hogy
177 II|            enged magához leülni?~- No, hát üljön le, nem bánom.~Így
178 II|              megkezdhetné a rohamot.~- Hát maga azóta mindig Bécsben
179 II|                melyik két növény az?~- Hát az egyik ez - felelte Borly,
180 II|               mely a nyakból kezdõdik, hát bizony minden komolyabb
181 II|          kivenni a szörnyeteget. Hanem hát a baronesz se rest, s ha
182 II|           jelentést, fõhadnagy uram!~- Hát csak az történt - felelte
183 II|            idõk óta és egy pofon. Nos, hát megkaptam a csókot is, a
184 II|               fõhadnagy sóhajtva.~- De hát akkor mint történt a dolog?~-
185 II|              nyakáról.~- Ejnye, Mária, hát pofonokat osztogatsz, mint
186 II|               nem felelt.~- No, felelj hát. Nagyon akartad vagy nem
187 II|         egyenesen illetlen volt, azért hát ne durcáskodj, eredj oda,
188 II|        Borlyhoz és átnyújtotta neki…~- Hát itt van a pitypangja, de
189 II|                a fõhadnagy boldogan.~- Hát mégis szereted? - szólt
190 II|         elkezdte a zsörtölõdést.~- Nos hát, pintyõke, hogy szolgált