Rész

  1 I |          álmatagon.~Ebbõl aztán meg azt sem lehetett tudni, mire
  2 I |           fokozatosan, és mikor már azt hitte volna a társadalom,
  3 I |             a maga filléreivel. Hát azt mondaná az ember erre, hogy
  4 I |         adjon nekem (no iszen, csak azt lesse a vén imposztor).
  5 I |          két fiút iskoláztatni, hát azt taníttatja tovább, amelyik
  6 I |           vén gazember tönkre teszi azt a geniális gyereket. Igazi
  7 I |               De otthon volt, hanem azt mondja, õ mást kért, a puska
  8 I |     nyomtalanul zajlott le, ha csak azt nem vesszük, hogy Pista
  9 I |             este kiszínezte ágyában azt a jelenetet, ha be találna
 10 I |      meglepetést se árult el.~- Hát azt teszem - felelte -, mert
 11 I |          fejével a mester.~- De már azt nem szeretném, hogy a fiúval
 12 I |          Hogy ki nem állná? Kiállja azt mindenik. Nem láttam még
 13 I |             a tartási pénzt illeti, azt elõre kifizetem egy félévre.~
 14 I | szorgalmasan tanulta a mesterséget. Azt lehetett volna hinni, hogy
 15 I |          Ostobaságnak tartom. Hanem azt mondja a zarándok, hogy
 16 I |      újfalusi Glück, mit mondott?~- Azt mondja, nincs most pénze.
 17 I |             Egy Inokay mégse teheti azt, hogy a gazdatisztjétõl
 18 I |          ajánlkozhatik. Talán éppen azt pedzi most…~- Halljuk, halljuk,
 19 I |        Halljuk, halljuk, bátyóka!~- Azt gondoltam, méltóságos uram,
 20 I |             volt szerencsés. Másnap azt sürgönyözte Pestrõl, hogy
 21 I |             de nagy dolog volna, ha azt a rózsát hazavihetném a
 22 I |   mellékajtóhoz jutott, s kinyitván azt, iszkiri, eltûnt az ajtó
 23 I |             a szegény virágot, hogy azt higgye, mintha már júniusi
 24 I |        Sulyomra, holnap oda megyek, azt gondoltam, magának viszem.~-
 25 I |           istenem, ha tudtam volna! Azt hiszem most is, hogy csak
 26 I |        mintha keresett volna.~- Hát azt gondolja, hogy a nap minden
 27 I |            gondolok semmit; én csak azt tudom, hogy csúf dolgot
 28 I |             lehet, hogy ne nyíljék, azt mondja a népdal, de arra,
 29 I |           Schwester gondolkozott és azt mondta: »A virágnak nincs
 30 I |              A testvér vállat vont. Azt mondja, hogy nem tudja.
 31 I |             nem tudja. Hát már most azt az egyet én sem tudom. Nem
 32 I |             errõl semmit?~- Nem. De azt hiszem, hogy van lelke.~-
 33 I |        lelke.~- No, az meglehet, de azt látom, hogy magának nincs,
 34 I |           történt.~- Nevezetesen?~- Azt mondja a világ, hogy az
 35 I |          elmondunk egymásnak. Pfuj! azt mondta nekem gróf Starwitz
 36 I |     fázékonyan, türelmetlenül.~- Én azt a kérdést vetettem fel elõttük,
 37 I |           csak vagy ötöt olvastam), azt mondta erre: »A regényekben
 38 I |          kérdé sötéten, rekedten.~- Azt én nem tudom - vonogatta
 39 I |             dehogy, dehogy. Én csak azt kérdeztem magától (és a
 40 I |         betesz Katalin egy levelet, azt aztán a piacon kiveszi a
 41 I |            engem Litmaneck hadnagy? Azt szeretném én inkább tudni,
 42 I |            egyik vállát fölhúzva. - Azt hiszi, hogy engem könnyû
 43 II|          történt, mikor az uralkodó azt a szinte félénk kérdést
 44 II|             állottunk. Halála elõtt azt írta csodálatos sejtelmek
 45 II|           cikkelyei. De biz a Lackó azt se látta.~Majd az egyik
 46 II|            szólt: »Mi lelte magát?« Azt hitte, az orra vére indult
 47 II|      folyjon. Itt volt a kulacs is, azt a penciek hozták, ahol jó
 48 II|              ekképpen okoskodott:~- Azt mondják, nem lesz, mert
 49 II|  trics-tracs, a háború felõl is, és azt mondta volna a királyné:
 50 II|            a porosz veszíthet. Mire azt felelte volna Rothschildné: »
 51 II|            meg.~- No no, csak tegye azt, amit én mondok.~Ezzel aztán
 52 II|          mije? Akar valamit?~- Hogy azt mondja, vigyen át engem
 53 II|          annyi sógora legyen, hanem azt örömmel tapasztalta, hogy
 54 II|            süt mindenkinek.~- A nap azt teheti, ami neki tetszik -
 55 II|            a sógorasszonynál. Tudja azt egész Buda.~- Hiszen szép,
 56 II|      nyegleségekre. No, hát add ide azt az egy huszast és eredj
 57 II|          magát? Az ördög mûve, hogy azt a fedelet elvitte a szél.
 58 II|              hogy amit õ kigondolt, azt már mások elõbb tudták.
 59 II|       kapitányostól! Hanem most már azt mondom (és a csípõjére rakta
 60 II|             gondolatait - nem lehet azt már megtalálni. Sõt talán
 61 II|           borsószemek, de ki gyõzné azt mind elszámlálni.~Valóságosan
 62 II|        kaptad te kislányka korodban azt a sokféle aranyholmit?«~
 63 II|         Ebbõl három bécsi cég (mert azt mondja, Bécsben is járt
 64 II|        hiszen majd megjön a nyitja, azt engedi hinnem, hogy valami
 65 II|      nagysokára egy cserépdarab… de azt se lehet tudni, mibõl való.
 66 II|             már. A kõszenes emberek azt felelik Disznósy uramnak,
 67 II|         körülmények közt tûnt el?~- Azt mondta pünkösd vasárnapján,
 68 II|        megvetõen fixírozta Borlyt). Azt hiszi, én nem tudom, hogy
 69 II|       Hiszen ért engem? Hanem azért azt a gyereket taníttatni kellett
 70 II|     lefizetett ötven forintot, hogy azt mondja, még a méltóságod
 71 II|    emlékszem már szórul-szóra, csak azt tudom, hogy magát a Lacit
 72 II|            Szûts Marcsa románcát és azt kezdik dalolni:~Jön már
 73 II|            tudják ezeket, - ott meg azt figyelik, hogy miként dobolnak
 74 II|         hangot adnak azok ilyenkor. Azt mondják azok a hangok, hogy
 75 II|             Lacival meg mi történt? Azt írja Kazi István öreg szüleinek,
 76 II|          gazembernek.~A gazdasszony azt mondta, nincs otthon.~-
 77 II|     énhozzám való jóságát látom, és azt, hogy a nagyapa órája nekem
 78 II|            meghagyása szerint, hogy azt pont fél tízkor minden este
 79 II|          meglehetõsen mezítláb van. Azt is kisejtettük, hogy bár
 80 II|    kerületben, és most már Borly is azt javasolta, hogy föl kell
 81 II|        hitelbe adni, s ennek dacára azt javasolja nekem, hogy lépjek
 82 II|          maga módja szerint. Sõt én azt tartom, hogy már gondoskodott
 83 II|        gondoskodott is.~- Hogy érti azt?~A vén gazember zavarba
 84 II|       Csodálatos egy gusztus. Pedig azt mondják az emberek, hogy
 85 II|             kulcslyukon nézeget be, azt beszéli, hogy az úrfi most
 86 II|      vizsgára, meghallgatja.~De biz azt sohase hallotta meg az öreg
 87 II|           azzal a kívánsággal, hogy azt közvetlen a magyar költészeti
 88 II|             most a tanár. - E levél azt tartalmazza, hogy e száz
 89 II|             meg nekem, ki küldhette azt a pénzt?~- Nem tudom, apa.~-
 90 II|          hallották?~- Nem hallhatta azt emberi fül, hacsak a kosztadó
 91 II|     nincsenek ám más lovaim. Hacsak azt a száz sárga csikót nem
 92 II|            okos véleménye, de lusta azt megformálni, mindig annak
 93 II|          percben szükséges, és neki azt kell mondani: elkártyáztam,
 94 II|         rámereszti a szemeit, ahogy azt elõre elképzelte, gúnyosan,
 95 II|        legyen? Nem bírta elképzelni azt az állapotot magára nézve.
 96 II|            imént járt itt az orvos. Azt hiszem, meghal.~- Mibõl
 97 II|            Megengedem, sõt magam is azt tartom, hogy gonosz, ártalmas
 98 II|   kiengesztel.~- Ne féltsd még. Sõt azt mondom, nincs is tüdõbaja.
 99 II|      unokáit.~- A fõhadnagyot is?~- Azt is.~A baronesz, aki egy
100 II|             csodálkozott a báróné - azt hittem, leszállt a kasznárlaknál.~-
101 II|            borogatásokat rakott rá, azt mondja, hogy a kis báróval
102 II|        rózsát szakított a parkban s azt a kezében himbálva lépett
103 II|          nevezetes férfiú halkan.~- Azt hiszem, félrebeszél. Olyan
104 II|             félszerrõl a… Nem lehet azt érteni.~- Adott neki egy
105 II|            s lassankint fölismervén azt, élettelenül rogyott vissza
106 II|            megdézsmálja, mert látja azt a nemzetes úr. S mikor úgy
107 II|            megriasztani az egyiket, azt a bizonyosat, aki a nemzetes
108 II|                Az nem szerette.~No, azt bizony magától is gondolta
109 II|           holnap a temetésre?~- No, azt már mégse teszi. Csak úgy
110 II|         másnak szólhatna?~Hazaérve, azt parancsolta a főhadnagy
111 II| megboldogultat illetik.~- Hisz csak azt tudnám, hogy megemlékezett-e
112 II|       különbözõ takarékpénztárakba, azt is sejtette, hogy a vagyon
113 II|             az téged, mert odavitte azt a kis piros rózsát a nagyapádnak,
114 II|       kísérték a falusi urak.~- Hát azt a fõhadnagyot nem ismeri?~-
115 II|        asszony lehet. Különben õ is azt kérdezte az imént tõlem,
116 II|     fölöslegessé teszi, mintha csak azt mondaná: »Tetszel nekem,
117 II|            részre hasítani egyiket. Azt gondoltam, elneveti magát
118 II|             már elvállaltad és most azt mondod, hogy haza kell menned.
119 II|      folytatta a szerkesztõ -, csak azt veszik neki rossz néven,
120 II|            mostanival.~- Nem vennék azt rossz néven - szólt közbe
121 II|             Gyengõ ügyvéd -, inkább azt kifogásolják, hogy a felesége
122 II|         árult Törökországban.~- No, azt nem lehet éppen rút foglalkozásnak
123 II|          messze földrõl érkezettek. Azt mondják, az öreg szabadkõmûves
124 II|            engem - mondta a báró.~- Azt beszélik, hogy sokat gyûjtött
125 II|           megboldogult mindamellett azt az óhajtását írta rá a lepecsételt
126 II|           István jelenlétében.~- Ha azt kívánta, hát nincs semmi
127 II|     egyházfi: »Csiba te, vagy talán azt hiszed, hogy te vagy a kántor,
128 II|       bólingatva -, köszönöm. Pedig azt gondoltam, hogy az öreg
129 II|       vagyok.~- Nem, nem, de látod, azt se tudom, hogy hol a fejem.
130 II|          félénken.~- Igen, édesapám azt akarja, hogy nálunk legyen
131 II|         katonák könnyen felejtitek, azt mondja, a lányokat. Andere
132 II|         andere Mädchen.~- Ki mondja azt?~- Mari testvérem.~- Õ mondta?~-
133 II|             kis bõrtokot húzott ki, azt a hóna alá fogta, a szolgabíró
134 II|          Borly meghajtotta magát és azt se tudta, hova tegye kezét-lábát,
135 II|         Bekeházynak, aki felbontván azt, pátosszal kezdte olvasni:~-
136 II|            is ijedten ugrott fel.~- Azt, amit tennem kell - mondá
137 II|             látszott magasabbnak. - Azt, amivel az egyik nemesembernek
138 II|           övéké volt, én visszaadom azt nekik, bár a törvény szerint
139 II|                kérdé a fõhadnagy.~- Azt hiszem, valami jegyzõkönyvet
140 II|           történteket.~A korridoron azt mondta Pál báró a fõhadnagynak:~-
141 II|      Ösmerem a dörgést, honnan jön. Azt hiszed, hogy a tante már
142 II|              ma chére, a temetésen. Azt hiszed, nem tudtam, hogy
143 II|           vagyonából van véve.~- Én azt most már nem hiszem.~- De
144 II|          értem.~- Lássa, ha én most azt a pénzt elfogadnám, örökké
145 II|        bántana a lelkiismeret, hogy azt önök elõl elraboltam; mert
146 II|          megmondom én, mit tartana: azt, hogy Inokay hitvány ember,
147 II|             kifosztotta az unokáit. Azt ugyan senki se hinné, hogy
148 II|   idegeneknek. De hát akarhatta-e õ azt? Okos lenne az? A mai viszonyok
149 II|        figyeltem a kifejezésekre.~- Azt hiszem, azt a szót használta
150 II|        kifejezésekre.~- Azt hiszem, azt a szót használta az öregúr,
151 II|           miután több pénz kellett, azt az instrukciót kapta, hogy
152 II|            álmodozón. - Ki se lehet azt mondani.~- No, iszen akkor
153 II|             õméltósága is bent van; azt mondták, zavartalanul akarnak
154 II|     fûzfavesszõnek a felsõ végét és azt is odabocsátotta a pitypang