Rész
1 I | illendõ »rebachot« alkudott ki magának, együtt trafikált
2 I | váltót. A váltóból sarjadzott ki a hitel modern formáiban,
3 I | ha valaki egy csutorát ki tudott esztergályozni, mintha
4 I | nagy virágja nyílt volna ki a fának. Csakhogy a virág
5 I | többé a szemem elõtt, mert ki nem kerüli a pofont.~Az
6 I | tavalyi szoknyácskán mind ki kellett ereszteni a hajtásokat,
7 I | a fiú igen önérzetes és ki nem állná.~Az öreg Disznósy
8 I | volt a mongoltípus.~- Hogy ki nem állná? Kiállja azt mindenik.
9 I | itt a mûhelyben - egészíté ki a mester keserûen.~- Ebben
10 I | huszasokat, amelyekbõl három tett ki egy forintot. - Egy fél
11 I | ha a pokolból kerülne is ki.~A pokolnál azonban vannak
12 I | Hatvani utcában, méltóságod ki akarná magát zárni az egész
13 I | flegmával -, ilyenkor tûnik ki, Borly, hogy még mindig
14 I | nem tehetem.~- Hiszen ki lehetne váltani - vélte
15 I | sehova, csak néha mennek ki sétálni a növendékekkel.~
16 I | volt a fejedelemasszonya, ki a võlegénye, Drugeth Pál
17 I | gyönyörök csalogatván, csak ki kell az alkalmas pillanatot
18 I | mintha puskából lõtték volna ki.~Laci most már egyedül volt,
19 I | mondani és kacagásra nyílt ki már a pici szája, nevetni
20 I | kinevetett: »Nem nyílik az még ki akkorára, édes lányom, mikor
21 I | lakatosnak lenni? - tört ki Borly Laci szilajan, és
22 I | hátha az én levelemet venné ki a Litmaneck?~E pillanatban
23 I | darázsnak szólt.)~- Valakit ki kell eresztenie, apóka.~
24 I | vissza menten és nyissa ki az ajtót, mert különben
25 II| mert itt az is esemény, ki megy, ki érkezik a postakocsin.~
26 II| az is esemény, ki megy, ki érkezik a postakocsin.~A
27 II| harmincéves asszonyka foglalta el, ki útközben a Kálvária-utca
28 II| és cseresznyét húzogatott ki, nagy kényesen ette, mint
29 II| tehát megszökött.~- Pedig ki volt fizetve a helye egész
30 II| hogy az õrnagy küldött ki még tegnap este lovas embert
31 II| lovas embert az öreghez, ki aztán bejött reggel a városba,
32 II| meg aztán azért is jöttek ki ide kijjebb, hogy a bojtárféle
33 II| ezt a taplót; csiholjon ki és tegye rá a pipájára,
34 II| beszélget, megszólalt:~- Ki van itt, hé?~- Egy fiatalúr
35 II| hozott?~- Egyebet nem.~- Hát ki az a Baligó Demeter? - kérdé
36 II| fehérre meszelt házikókból, ki seprõvel, ki piszkafával,
37 II| házikókból, ki seprõvel, ki piszkafával, sõt megjelent
38 II| hatvan krajcár. Csak szúrd ki!~- Lehetetlen az - felelte
39 II| maga szemetjén, és adót vet ki a nyegleségekre. No, hát
40 II| nagy mindenségben, hogy õ ki ne pihenhesse magát? Az
41 II| Most már hirtelen röppent ki szemeibõl az álmosság. Megmosakodott
42 II| volt. Az esõ egy kört vájt ki azon a helyen, ahol a régi
43 II| illetve egy pontot rajzolt ki, ahol a talaj lazább volt,
44 II| elástak.~Hányta, piszkálta ki a sarat, míg nagyot kondult
45 II| miközben óvatosan emelte ki a súlyos tárgyat.~Hát egy
46 II| Ez a lakat jobban hozta ki a sodrából, mint maga a
47 II| egy boltot talált, ahol ki volt írva: »Arany ezüst
48 II| és a zálogcédulát.~Rohant ki vele, mint a bolond (mert
49 II| akarja eltagadni?~- Fusson ki a szemem, ha láttam - s
50 II| valamelyik meséje ugrana ki belõle valóságnak. Színültig
51 II| legnagyobb borsószemek, de ki gyõzné azt mind elszámlálni.~
52 II| valamennyit s találgatni fogja, ki küldhette?~Az arany könyvestáblába
53 II| furcsa jelenet fejlõdött ki ebbõl a sulyomi kastélyban.~
54 II| lehet ez?~A beteg úrnõ, ki egész fülig gyapjas nagykendõkbe
55 II| kérlek, kelj föl és hozd ki szívem az orvosságot.~Mariska
56 II| magát rajta, - hát ugyan ki gondolna arra, hogy az ötödik
57 II| Borly homlokára ráncok ültek ki.~- Föl nem foghatom, hová
58 II| gyûltek a halántékára.~- Talán ki kellene doboltatni - tanácsolta
59 II| nevetett fel a báró gúnyosan, ki ritkán volt olyan beszédes
60 II| mégis csak az öreg segítette ki minden bajból. Nagy szorultságban
61 II| szorultságban még a kõbõl is ki tudott pénzt préselni. Olyannak
62 II| hogy az olaszok útközben ki ne lopják, mert olyanok.
63 II| csak egyetlen egyszer tört ki nagy haragosan:~- Ostoba
64 II| és az ablakhoz futott.~- Ki az? Mi az? Mit akar?~- Én
65 II| A madarak sokasága röpül ki az erdõségbõl órák óta,
66 II| nagyon szeretném látni. Ha ki nem hûlt is, szeretném látni.
67 II| valami Savoyai Eugén ugrik ki. Hiszen Napóleon se kezdte
68 II| visszaszármazott Olaszországnak.~- Mars ki a csizmából!* - mondá, mintha
69 II| kisejtettük, hogy bár õ húzta ki a lábát a csizmából, mégis
70 II| növendéke, Borly Laci tüntette ki magát a legjobban (bizony
71 II| zsúpfedelekbõl nyíltak volna ki. Vajon megérzik-e ezt a
72 II| melyik a különb legény, ki vág nagyobb rendet az élet
73 II| csalhatatlan, legjobban találja el, ki a jó barát, ki az ellenség.
74 II| találja el, ki a jó barát, ki az ellenség. Ha tudná a
75 II| felolvasása után nyissam ki s az abban foglalt kérelemnek
76 II| semmit. Meg tudnád-e mondani, ki küldte a száz aranyat?~-
77 II| tied? No, ne habozz, mondd ki bátran, hogy a gimná…~-
78 II| Hanem mondd meg nekem, ki küldhette azt a pénzt?~-
79 II| aki tudott a versrõl. Hát ki tudott róla?~- Nem tudott
80 II| ellenkezõ gondolattal tusakodik. Ki tudja? Hátha! Ej, ej! Furcsa
81 II| elõszivárgó könnyet töröljön ki a szemeibõl.~- Mit ér már
82 II| árverések az ingatlanokra is ki vannak tûzve, csak a vén
83 II| cselédség is elõkullog, ki az istállók, ki a kertészlak
84 II| elõkullog, ki az istállók, ki a kertészlak mögül, az ifjú
85 II| magáéval lélegzik.~- Eredj, ki nem állhatom az ilyen rossz
86 II| a patronusuk haldoklik. Ki nem ment az eszébõl. Mégis
87 II| kis báró jön. Nézzen csak ki, Perkálné!~Türelmetlenül
88 II| mégis elküldött a papért, ki tudja, mi történhetik, a
89 II| bárónénak a beteg kívánságát, ki is beleegyezett, hogy a
90 II| félkönyökére próbált emelkedni.~- Ki az? - kérdé gyenge hangon.~-
91 II| Perkálné, most már menjen ki!~Perkálné engedelmeskedett.~-
92 II| kivert szekrényt nyitotta ki, történetesen benne van
93 II| lesz, fedele van, tehát ki nem csordul belõle útközben
94 II| kirielejszomát - fakadt ki csodálkozva, mintha nem
95 II| azokat kórházukból: »mars ki innét«, de azok, csodák
96 II| fiatal huszártiszt ugrott ki belõle. Szájtátó népek,
97 II| neki is ment sürgöny.~- Ki intézkedik a temetés iránt?~-
98 II| az nem vette őt észre. De ki tudja, nem leselkedett-e
99 II| a halott mellén hervad, ki másnak szólhatna?~Hazaérve,
100 II| aztán Perkálnéhoz fordult, ki megint sírni kezdett, hogy
101 II| hirtelen történt! Oh, istenem, ki hitte volna!~A rántotta
102 II| zsombékból ezrével másznak ki a hangyák, hangya tetején
103 II| baronesznek) is fájna az. Azaz, ki tudja? Hiszen hol van az
104 II| zsongás, zaj hallatszott ki, vagy pedig valamely hazafias
105 II| sok idõ elõtt került volna ki a nevelõbõl.)~- Nem tudom
106 II| robosztus alak csörtet ki, mint egy megvadult bölény,
107 II| hörgésszerû hangok törtek ki.~- Engem! Egy Brivinszkyt!
108 II| kollégát felszólítani, hívják ki nevemben a dölyfös sértegetõt.~
109 II| vizsgálta az óriáskapitányt, ki inkább látszott volna széles,
110 II| egyik fele, mint a másik, ki fogad rá? Állom.~- Csodálom,
111 II| szerkesztõjét szemelte ki magának.~- Egy szóra kérem,
112 II| Galgavölgy« rettenetes ura, ki nem hajlik meg a hatalmasok
113 II| míg az ellenfél megjön.~- Ki lesz az ellenfél?~- Brivinszky
114 II| így szólt:~- Béküljenek ki, uraim, hiszen sértés voltaképpen
115 II| szikra, melyet egymásból csal ki a két összeütközõ acél.
116 II| ajtókopogtatásra ébredt fel. Ki az, mi az? Senki sem felelt,
117 II| lehetett, hogy õ is kérdezi, ki az? Litmaneck fõhadnagy,
118 II| félkönyökére hajtva.~- És ki vágta meg? - kérdé a szomszéd
119 II| kíváncsian kérdezte unokahúgát:~- Ki az a fess tiszt?~- Az öreg
120 II| nem jól hallottam, hogy ki az. Mondd meg, kérlek, még
121 II| fuldokló zokogása hangzott ki a beállott csöndben. A minisztráns
122 II| mely sajnálkozást fejezett ki e különös temetésen. Holott
123 II| Städtchen, andere Mädchen.~- Ki mondja azt?~- Mari testvérem.~-
124 II| egy kis bõrtokot húzott ki, azt a hóna alá fogta, a
125 II| többiek után a báróné felé, ki úgy vette ki magát, Uram
126 II| báróné felé, ki úgy vette ki magát, Uram bocsáss, a holdvilág
127 II| bontassék fel és hirdettessék ki. Talán inkább a szolgabíró
128 II| akarom és szeretném látni, ki akadályozza meg?~- Én -
129 II| Ujját a torkára tette.) Ki látott ilyet? A gondviselés
130 II| hiszen fel volt olvasva, ki volt hirdetve és tanúk vannak
131 II| esõ szalon ajtaja félig ki volt nyitva, és nagyon kiabálva
132 II| semmit, hogy a tante együgyû, ki nem talál semmit. Láttam
133 II| A báró szivarokat vett ki egy szekrénybõl és szívélyesen
134 II| esztelenség lenne. Valamit tehát ki kell gondolni. Valóban benn
135 II| elméjének élességében s ki akarván annak a diadalát
136 II| közé. Kínos verejték ütött ki a fõhadnagy homlokán, míg
137 II| baroneszbe.~Félve nyitotta ki szemeit, hogy áll-e még
138 II| Aha, ni! hát így sülnek ki a selymaságok? Aztán lássuk
139 II| szenvedéllyel, álmodozón. - Ki se lehet azt mondani.~-
140 II| van adva a rébusz, találja ki - mosolygott a báró.~- Méltóságos
141 II| csodálkozott Mária. (Pedig ugyan ki mást keresett volna ott?) -
142 II| jutottam.~- Sohase is ment ki onnan.~- Katona szava lõpor
143 II| ellenveté a leány.~- Hát még ki változott meg?~- Mit tudom
144 II| megijednének tõlem?~- Ugyan ki félne magától?~- Hát maga
|