Rész
1 I | valóságos két Adonisz; még most is élénken emlékszem csattanó
2 I | Ferenc a maga nemében már most is. De mennyire összeomlanak
3 I | is kurta kapicányra volt most fogva, gyorsan kezdett fölfelé
4 I | a lakatos.~- A fiú tehát most már itt marad, a ládáját
5 I | ekképpen szólt:~- Hanem most pünkösdre még talán akad
6 I | kell lenni.~A vén gazember most már nyakába vette a környék
7 I | mondott?~- Azt mondja, nincs most pénze. Pukkadjon meg ott,
8 I | valaha gyerek korában. Pedig most már nagy megerõltetésébe
9 I | ajánlkozhatik. Talán éppen azt pedzi most…~- Halljuk, halljuk, bátyóka!~-
10 I | Borly) nagy összeget akar most lopni, hát mit tehessek
11 I | orgonabokrai közé, melyek most nyíltak javában. Oldalt
12 I | városka õszhajú matrónái még most is mesélik ezeket az istentelen
13 I | állapotában maradt, s még most is ott az ajtó, mely a Bárányba
14 I | nincs-e az állás alatt.~- Ott most csak egy szekér van.~- Talán
15 I | puskából lõtték volna ki.~Laci most már egyedül volt, sietve
16 I | tudtam volna! Azt hiszem most is, hogy csak álmodom. Miképpen
17 I | behozott ide a zárdába. És most itt vagyok, ragyogok, mint
18 I | hogy nem tudja. Hát már most azt az egyet én sem tudom.
19 I | vasárnap. Nem fáj az.~- Most már tudom és ígérem, hogy
20 I | Persze. Igen, igen. Emlékszem most már, lehozott és… és…~Laci
21 I | már, lehozott és… és…~Laci most vakmerõen két lépést tett
22 I | tekintettel.~- Hiszen még most is kisleányka.~- Annak tart? -
23 I | mondja a világ, hogy az most már lehetetlen.~- Mit ért
24 I | a növendékek.~Laci csak most vette észre, hogy a nyitott
25 I | Megmondhatom. Mert maga elõtt most már nem szabad titkomnak
26 I | kivesszük onnan. Hát már most tudja. Legyen ezzel is okosabb!~
27 I | elõtte elsõbbnek.~- Ezt most már tudom. De mit érdekel
28 II| olcsó portéka máskor). Most királyok áhítoznak utána.
29 II| reád irányítja.« És te most nálam akarsz beállni? Hát
30 II| mamám nagyon beteg, éppen most küldtek értem kocsit, hogy
31 II| Vargyasról beszélt sokat, ahol most is zsiványok tanyáznak.
32 II| forint volt a kocsiban; most megint egy ilyen sír következett,
33 II| sincs.~Hanem a beszélgetés most már megindult. Ezer kérdezni
34 II| jár Pestre? De jó neki.~- Most már nem igen jár, de azelõtt
35 II| néni. Ahhoz jártunk.~- És most már nem lakik ott?~- Meghalt.~-
36 II| Tanuljon egy kis mórest. Most már azért is meg kell lenni.~-
37 II| ifjú uram!~Laci észrevette most a háttérben az épületeket,
38 II| kérlelte Laci -, látom most már, hogy egy kis pünkösdi
39 II| én erre nem gondoltam és most nagy bajban vagyok, mert
40 II| no, mit tegyen mármost? Most légy okos, Domokos! Más
41 II| pompásan lehetett dobolni. Most is ott állott még néhány
42 II| Azelõtt itt állott tíz évig, most egyszer vehetné hasznát
43 II| Isten hajította le nekem most, mikor a legnagyobb szorultságban
44 II| nini, csakugyan igazi tû. Most már hirtelen röppent ki
45 II| valamennyire kapitányostól! Hanem most már azt mondom (és a csípõjére
46 II| vesz másikat, jobbat. Hisz most már õ úr. Beül egy kocsiba,
47 II| tegnapelõtt átadta az uraságnak, most csak a letisztázott részletes
48 II| dobta a lajstromot. Minek most mérget nyelni? Majd elõveszi
49 II| másikról tudott volna, és most visszakapjuk az összes ékszereket
50 II| is beért a kõszénben, - most már Sulyomban is látják,
51 II| ruhámban.~- Hiszen látnám én most is, ha nem tartanám a szemem
52 II| mint egy huszas, amiatt van most ispotályban, ahol minden
53 II| dologtalanságában, mert most a lovat is más pucoválja, (
54 II| seregét, de jön vele, és most már megint mindnyájunknak
55 II| apostoli allure-öket, hogy most meg az Istent bolondítsák,
56 II| A támadásra kész sereg most már pozdorjává verte õket,
57 II| teljesítettem és teljesítem most is az órával, amit akkor
58 II| unokája~László.~U. i. Én most a Feldmarschall Kapronszki
59 II| háta mögül, hogy Ausztria most már meglehetõsen mezítláb
60 II| következményektõl és nem lépett fel.~Most megint felszólították a
61 II| felszólították a kerületben, és most már Borly is azt javasolta,
62 II| ideig-óráig fenntartani, ha most megválasztják. A hitelezõk
63 II| mindig lesz. Apró örömei most is csak úgy voltak, mint
64 II| földönfutóvá õt. Hanem annyi esze most még nincs. Egy nagy költõi
65 II| azt beszéli, hogy az úrfi most is, mint kis gyerek korában,
66 II| látszott, hogy száz darab.~Most ismét föltette szemüvegét
67 II| Igen különös - szólt most a tanár. - E levél azt tartalmazza,
68 II| különös fõképpen azért (most már a gyûrûsujj következett),
69 II| No, hát csak vidd el most még a lovakat. Hiszen nem
70 II| belenyugodott, hogy a fogaton most elõbb hazamegy. Azután küldi
71 II| gúnyosan, mélabúsan: »Hát már most min parádézunk a kerületben?«~
72 II| tûnõdni? Az bizonyos, hogy még most megvan Borly, és hogy holnap
73 II| magát?~- Az öreg Borly? Az most beteg.~- De csak nem fekszik? -
74 II| velök utazott szellemileg, most körülbelül Pákonyán vannak,
75 II| Pákonyán vannak, itt etetnek, most indultak el, Majornokon
76 II| magát illeti, Perkálné, most már menjen ki!~Perkálné
77 II| s amit a kisasszonynak most már csak élõszóval mondhatok
78 II| megtölti a palackból, de most mit csináljon a palackkal,
79 II| bort a betegnek és mindjárt most az orvos jelenlétében elkezdte
80 II| Az orvos vállat vont.~- Most már az Isten kezében van -
81 II| kutyák üvöltöttek, vonítottak most hangosabban a kasznár betegápoldájában,
82 II| szûz reggeli levegõben, most a kasznárlak küszöbén sírdogált,
83 II| kérdé egykedvûen a bojtár.~- Most egy óra elõtt - nyöszörögte
84 II| belátott a zárda kertjébe, hol most is ott gyomlálgatott Tumbus
85 II| levélszekrényül szolgált, most valami csurgató készüléket
86 II| de a hangulata nem volt most arra való. Az otthoni levegõ,
87 II| ezzel a hittel mehetsz te most vacsorálni az étterembe.«
88 II| egyedül maradt menyecske most már egész szemtelenül incselkedik
89 II| ez? - kérdé csendesen.~- Most mindjárt.~Borly meghajtotta
90 II| tu életemben és sajnos, most ez a létszám teljesen be
91 II| én dühösen kirohantam és most azért fordulok hozzátok,
92 II| imént már elvállaltad és most azt mondod, hogy haza kell
93 II| Jó hely. És mikor?~- Most mindjárt.~- Jobb lesz, ha
94 II| múlva csendesen lefekhetünk (most tizenegy óra van), legyen
95 II| kezével intett fönségesen:~- Most nem érek rá. Írja fel!~-
96 II| és vitézi dolgot, de ön most se tévedt, megtalálta a
97 II| magok nyerseségében, és most már egyenesen Sipeky kisasszonyra
98 II| belelõtt a lábába, az még most is sántít, de még most se
99 II| még most is sántít, de még most se vette el.~Megzörrentek
100 II| rázta.~- En garde! - kiáltá most Litmaneck.~Egy vackából
101 II| részre hasítom a fejedet. No most, no most, és villan, lecsap
102 II| hasítom a fejedet. No most, no most, és villan, lecsap a fényes
103 II| A szemeivel pislogott, s most már lorgnettejét is elõvette
104 II| helyezkedett, a halottvivõ legények most már fölkapták a Szent Mihály
105 II| csinált az a gyerek, és látom most rajta ezt az uniformist,
106 II| gyorsan történt, és ezzel most már vége a kasznárnak. Csak
107 II| Lacit az epedve várt és most mégis rettegett pillanathoz,
108 II| Inokay követünk« kiáltásra és most a madárnak is három forint
109 II| báró hidegen. - Sõt csak most kezdek kíváncsi lenni, hogy
110 II| hangon; szinte szép volt most, és kiegyenesítve termetét,
111 II| nekik, bár a törvény szerint most már az én gyermekeimé lehetne;
112 II| úgy, ha az az Inokay, aki most beszél önnel, méltó lesz
113 II| néztek össze. Hát mi lesz most?~Valóságos tanácstalanság
114 II| panaszkodott útközben. - Most, mikor idáig vagyunk! (Ujját
115 II| Balassa almásszürke négyese is most gurult be nagy ostorpattogatás
116 II| szerencsétlenné. Itt áll most megint, ahol annyiszor epekedett
117 II| megint elpirultál. Hát én most már semmit se kérdezek,
118 II| lovagolt a leány is, még most is mintha hangzanék szava
119 II| vagyonából van véve.~- Én azt most már nem hiszem.~- De ha
120 II| Nem értem.~- Lássa, ha én most azt a pénzt elfogadnám,
121 II| a többi. Hanem azért én most seperjem be, ugye, tekintet
122 II| elcsipegetve. Sõt komolyan mondom, most már én se hiszem.~- De hát
123 II| némelyekben könnyelmû, és most íme ott áll, hogy éppen
124 II| hogy sarokba szorította, és most egész kéjjel akarta ledömöckölni,
125 II| ugye megvan az arkánum? Most tessék aztán beszélni. Érdekes
126 II| a kantinban, minélfogva most már nemcsak azért illeti
127 II| megfoghatatlan rejtély! Igen, igen, most kezdem már érteni az összefüggést.
128 II| elásta a telkén Mici számára.~Most a fõhadnagyon volt a meglepetés
129 II| hal a csaléteken.~- Ha még most is szereti - felelte Inokay
130 II| egész ötven holdas parkon, most tehát még kevésbé tudta
131 II| restelli.~A hadnagy tartotta most már a piros ernyõt, föléje
132 II| Ugye furcsának tetszik most a falu?~- Szebbnek találom,
133 II| mi kertünk nemde csúnyább most, elhanyagolt? A papának
134 II| kiültettünk.~- Az én eszem most csak két növény körül jár -
135 II| itt van a pitypangja, de most azután ne okoskodjék többé.~
|