Rész

  1 I |     Inokay-családnak a gazdatisztje volt Borly Gáspár, ütött-kopott öregúr,
  2 I |                 rövid idõt. Arra-e, hogy Borly már hetven éves aggastyán,
  3 I |              olyanfajta embereknek, mint Borly kasznár.~Különben originális
  4 I |              sulyomiak és gyûjtöttek rá, Borly nem adott rá egy árva garast
  5 I |            mondogatták a professzorok:~- Borly Lászlóról vegyetek példát.
  6 I |                   annak kiáltó jele volt Borly kasznár úr elhatározása,
  7 I |                kastély felé a szülékért. Borly Pista segítségért kiabált,
  8 I |                   A flóbert-puskát tehát Borly Pista kapta, amely esemény,
  9 I |                fordulva, nem vette észre Borly kasznárt és unokáját, akik
 10 I |              Mihály uram - köszöntött rá Borly. - Úgy látszik, önmagával
 11 I |           vállpereceit:~- Hogy hívnak?~- Borly Lászlónak.~- Rossz név -
 12 I |            lakosai sem vették komolyba a Borly fiú lakatosságát.~- A kis
 13 I |          naponkint két egész huszasokat.~Borly uram nagyon jó szívvel vehette
 14 I |                 már nem lehet ígérni.)~- Borly - mondá a báró a kasznárnak,
 15 I |                   ej, méltóságos uram!~- Borly! - szólt a báró szigorúan. -
 16 I |          flegmával -, ilyenkor tûnik ki, Borly, hogy még mindig kevés a
 17 I |                még mindig kevés a zsidó.~Borly uram figyelmesen nézett
 18 I |          ládányit. A ládát aztán elvitte Borly uram Pestre, úgy, hogy az
 19 I |                     hogy a vén gazember (Borly) nagy összeget akar most
 20 I |               pincér észrevette a belépõ Borly Lacit és a szokásos hosszadalmas
 21 I |              lakatosnak lenni? - tört ki Borly Laci szilajan, és meg akarta
 22 II|              künn levõ nyerskészletébõl.~Borly Laci, illetve a kis Mária
 23 II|                  Jól van. Hogy hívják?~- Borly László.~- Csak nem Borly
 24 II|                 Borly László.~- Csak nem Borly Gézának a fia?~- De igen.~-
 25 II|               Csak úgy - felelte az ifjú Borly.~- És elhatározott szándékod?~-
 26 II|                  igen - felelte a fiatal Borly -, de ön persze nem képes
 27 II| Gyertyagyújtáskor.~Az asszonyka a fiatal Borly felé fordult.~- Ön ma akar
 28 II|                 s belépett rajta az öreg Borly, a sulyomi kasznár.~Laciban
 29 II|                  vagy valóságot? Az öreg Borly nem nézett se jobbra, se
 30 II|                  mire kisült volna, hogy Borly kasznár egyenesen Vácról
 31 II|             aztán felfrissülve megindult Borly Laci és szép csendesen beért
 32 II|                 mint akasztófák. Az öreg Borly nem sokat törõdött vele,
 33 II|         kastélyban járt délelõtt az öreg Borly, és miután a Pestrõl hozott
 34 II|                fel. Ez az egész.~- Talán Borly adhatna felvilágosítást?~-
 35 II|              igaz.~- Nem gondolnám, hogy Borly ezúttal is csalt.~- Sõt
 36 II|              találgatta a grófnõ -, hogy Borly valami ismerõsünkkel közölte
 37 II|                  járt mindenütt, s mikor Borly hazakerült, õ visszavásárolta
 38 II|                  emberektõl, mondják meg Borly Lacinak vagy a nagyapjának,
 39 II|                fürtös, szõrös oldalával.~Borly uram vállat vont a hírre
 40 II|          délelõtt - tette hozzá.~Az öreg Borly homlokára ráncok ültek ki.~-
 41 II|                környéken híre ment, hogy Borly Laci eltûnt. Beszélték,
 42 II|             finom, elõkelõ lélek - szólt Borly. - Más anyag, egészen más.
 43 II|           méltóságos uram - panaszkodott Borly a veranda oszlopához dõlve -,
 44 II|               Maga engem szamárnak tart, Borly? Mi?~- Oh, uram, méltóságos
 45 II|          kombináló fej volt), hogy ebben Borly uram is segít egy kicsit
 46 II|                megható dal volt. Az öreg Borly is hallotta nem egyszer,
 47 II|            bravúrja« címen volt leírva a Borly László vitézi kalandja.
 48 II|                 maga bolondulva?~Az öreg Borly vállat vont.~- Könnyû hat
 49 II|                  ellen eleget vétkeztek.~Borly Laci tehát hadnagy lett,
 50 II|               arcára, a fõvezér ráismert Borly Lacira, aki nehány nap elõtt
 51 II|                 pozdorjává verte õket, s Borly László ezért a megfigyeléseért
 52 II|                  báró és a nehézkes eszû Borly Pista tanult, ragyogó arccal
 53 II|                  egyik kiváló növendéke, Borly Laci tüntette ki magát a
 54 II|                sulyomi kerület, de akkor Borly lebeszélte a méltóságos
 55 II|                  kerületben, és most már Borly is azt javasolta, hogy föl
 56 II|              nyilván meg van bolondulva, Borly. Hiszen tudja, hogy a tönk
 57 II|               egy idõre.~- De hát aztán?~Borly a vállát vonogatta.~- Ami »
 58 II|                 az Isten dolga, - mondta Borly szinte vallásos kenetességgel. -
 59 II|             legbensõbb titka. Errõl csak Borly bácsi tud. Mert az utálatos
 60 II|                    Megvan.~- Hát az öreg Borly?~Kedvetlenül vont vállat.~-
 61 II|              hogy nem fél. Tüzelte magát Borly ellen. A vén kutya az oka
 62 II|             Borlytól? Lehetséges-e, hogy Borly ne legyen? Nem bírta elképzelni
 63 II|           bizonyos, hogy még most megvan Borly, és hogy holnap reggel a
 64 II|           küldeni Radvánszkynak, és hogy Borly furcsa szemeket vet akkor
 65 II|                 Sulyomban?~- Hát az öreg Borly hol lehet, hogy nem mutatja
 66 II|                 mutatja magát?~- Az öreg Borly? Az most beteg.~- De csak
 67 II|             mamuskám, hogy meglátogassam Borly urat.~- Eredj, fiam. Jól
 68 II|        kutyavonítás hallatszott. Az öreg Borly beteg kutyái. Talán tudják,
 69 II|              furcsa lesz, ha már az öreg Borly nem lesz. Nem is hinné az
 70 II|           mennyivel üresebb lesz a világ Borly nélkül. Próbált valami egyébre
 71 II|              elmesélte, hogy egyik õsét, Borly Tamást karóba húzatta Heister
 72 II|                 hangon.~- Én vagyok itt, Borly úr.~- Ah, eljött a kisasszony.
 73 II|                   Hiszen itt vagyok már, Borly bácsi.~Az öregnek láthatólag
 74 II|                 az esküvõjére ajándék… a Borly bácsi ajándéka ezért a rózsáért…
 75 II|          szabaduljon. - Isten áldja meg, Borly bácsi! Ne ijesztgessen engem,
 76 II|               bizony magától is gondolta Borly Laci. Már mint gyerek sokszor
 77 II|          okvetlenül így szól hozzá:~»Oh, Borly fõhadnagy, ne légy olyan
 78 II|                 temiattad. Oh, te ostoba Borly fõhadnagy, gazdagabb vagy
 79 II|            katonát veszi legelõbb észre. Borly Laci szalutált neki s leült
 80 II|             nekem, a többi a te dolgod.«~Borly Laci lesüti erre a szemeit,
 81 II|                be magát.~- Brivinszky.~- Borly - felelte a fõhadnagy csendesen.~-
 82 II|                   Igen örülök - mormogta Borly a szokott frázist -, parancsolsz
 83 II|              csendesen.~- Most mindjárt.~Borly meghajtotta magát.~- Szolgálatodra
 84 II|             bicska, felkelt s jött, mire Borly is felkelt és eleibe ment,
 85 II|               fejedelmek.~- Litmaneck.~- Borly.~Kezet fogtak, s így szólt
 86 II|        Mindenekelõtt az a kérdés - szólt Borly -, hogy van-e rá elegendõ
 87 II|                Litmaneck -, gyerünk már.~Borly fölkelt, elõvette kardját
 88 II|                   akit én felfricskázok!~Borly a kardja után kapott.~-
 89 II|                 fenyegetõznek, kapitány.~Borly ezt emeltebb hangon mondta.
 90 II|                 kis akácos van - felelte Borly.~- Jó hely. És mikor?~-
 91 II|                  tehát egy félóra múlva.~Borly a pincérnek csengetett,
 92 II|                 fel Litmaneck szomorúan.~Borly egyenest a fiskálisok asztalának
 93 II|               uram.~- Parancsoljon.~- Én Borly fõhadnagy vagyok; egy kis
 94 II|       alkalmatlanságot szereztem - szólt Borly -, de bizalmam volt önhöz.~-
 95 II|              mérve rá, hogy iszonyat, de Borly ügyes és nyugodt, nem támad,
 96 II|                vágást mindenütt felfogta Borly könnyedén, játszva, minden
 97 II|          egyenesen a fejének. Fenntartja Borly, s abban a pillanatban alulról
 98 II|          Sapristi, ez veszedelmes vágás!~Borly sipkájához emeli a kezét:~-
 99 II|                 Brivinszky-Borly párbaj. Borly megköszönte segédei fáradságát
100 II|            báróét.~- Egy gyerkõc. Valami Borly fõhadnagy.~- Borly fõhadnagy?
101 II|                Valami Borly fõhadnagy.~- Borly fõhadnagy? Hát itt van?
102 II|            Disznósy Mihály uram is, csak Borly István nem, akit a sürgöny
103 II|            Inokay-család és két unokája, Borly László és Borly István jelenlétében.~-
104 II|                 unokája, Borly László és Borly István jelenlétében.~- Ha
105 II|          alkalmas szoba.~- Csak az egyik Borly érkezett meg a temetésre.~-
106 II|                  a fess tiszt?~- Az öreg Borly unokája - kiáltotta be a
107 II|                   még egyszer.~- Az öreg Borly unokája - ismételte Mária
108 II|                  gondoltam, hogy az öreg Borly unokája.~Aztán véget ért
109 II|                érinté.~- Szervusz, Laci!~Borly megfordult és Pál bárót
110 II|               két szeme megtelt könnyel. Borly észrevette és szeretettel
111 II|                 az enyémet is elvégezte.~Borly meghajtotta magát és azt
112 II|                 Isten nevében! Én, nemes Borly Gáspár, alulírt tanúk elõtt
113 II|                báró gúnyosan mosolygott. Borly fõhadnagy lesütötte szemeit.
114 II|                  az ügyvéd gratulációját Borly jelenlétében.~Mária piros
115 II|                végrehajtója, két unokám, Borly László fõhadnagy és Borly
116 II|                Borly László fõhadnagy és Borly István tanuló között, kikre,
117 II|              szörnyûködött a baronesz.~- Borly megfosztotta a saját unokáit
118 II|             esetre sem képviseli kiskorú Borly Istvánt, annak nevében tehát
119 II|             apával, mert õ furcsa ember.~Borly a régi ismerõs képeket nézegette
120 II|                  A báró van itt? - szólt Borly megütõdve. - Megállj csak,
121 II|           beszélni?~- Csak úgy - felelte Borly -, szeretnék.~Pál báró vállat
122 II|                     Cicke! - szólítá meg Borly. - Eressz be, Cicke!~Cicke
123 II|               látszott, hogy felösmerte.~Borly benyitott a szobába és megállt
124 II|          hitetlenül rázta fejét, mialatt Borly belefogott az elbeszélésbe,
125 II|         méltóságos uram? - kapott a szón Borly, mint az éhes hal a csaléteken.~-
126 II|             Akitől az rózsámnak üzennék.~Borly mellét kevélyen feszegették
127 II|                  tehát még kevésbé tudta Borly, merre induljon. Mert a
128 II|             aztán újra le akart ülni, de Borly figyelmeztette:~- Talán
129 II|               mindenütt vannak - felelte Borly.~- Persze el sem jött volna,
130 II|                Hát az egyik ez - felelte Borly, leszakított egy pitypangot
131 II|               fejét és lenézett a vízbe, Borly is hallgatott.~- Látom,
132 II|                csak az történt - felelte Borly -, amit ígértek az Inokay-házban.
133 II|                  szép volt tõled. Hiszen Borly csak udvarias volt és semmit