Rész
1 I | A báró Inokay-családnak a gazdatisztje
2 I | ha áskálódnám ellene.~A báró barátai (ámbár igazabban
3 I | rövid idõre? - felelte a báró álmatagon.~Ebbõl aztán meg
4 I | játszottak õk ketten és a kis Pál báró, meg a Mária baronesz. Kergették
5 I | mama, ne hagyjatok!~Pál báró (akkor tizenhárom éves volt)
6 I | fáról szerencsésen, mire a báró megdicsérte a fiút és megveregette
7 I | förmedt rá haragosan a báró.~- Kitõl hallottad ezt a
8 I | parancsolta szigorú hangon.~A báró mérges volt és nagy patáliát
9 I | amibõl éles jelenet támadt. A báró menten el akarta csapni
10 I | lenne, tudom, nemulass.)~A báró különben tökéletes nagyúr
11 I | Itt van - nevetett a báró gúnyosan, egyenest a madame
12 I | közben, hogy a vézna Pál báró földhöz verje. Úgyszólván
13 I | hogy a piskóta-dongájú kis báró, vérszemet kapván a Pista
14 I | elagyabugyálta rövidesen, hogy a kis báró vért köpött egypár napig.~
15 I | köpött egypár napig.~Az öreg báró éktelen dühbe jött s elsõ
16 I | kellett a kastélyt, mert a báró megmondta nyíltan Borlynak:~-
17 I | felfordulás oka, hogy a báró Pesten járt és a Kaszinóban
18 I | ígérni.)~- Borly - mondá a báró a kasznárnak, mikor Pestrõl
19 I | uram!~- Borly! - szólt a báró szigorúan. - Ne tartson
20 I | beszéljen! - sürgette a báró nyájasan.~Ha kényeztetni
21 I | kasznár.~- Mikor? - kérdé a báró.~- Valamikor - mosolygott
22 I | elhelyezném a zálogházban.~A báró szabadkozott eleinte, de
23 I | összeget, hát mit csináljon?~A báró elszaladt Kékkõre barátjához,
24 I | elszaladt Kékkõre barátjához, báró Balassa Antalhoz (annak
25 I | zsidóknak lett igazuk, a báró kifogyott türelmébõl és
26 I | találkozni vele, mert a báró még mindig haragot tart
27 II| Felöltöztök, mint valami báró úrfiak, mint valami pávakakasok,
28 II| a csomagra ez volt írva: Báró Inokay Mária kisasszonynak
29 II| rendeltél, lányocskám? - kérdé a báró.~- Semmit.~- Valami csomagod
30 II| Neked van penicilusod.~A báró elmetszette a spárgát, fölfeszítette
31 II| itt vannak - lihegte a báró. - Csodálatos egy eset.
32 II| áraszthatna?~- Nincs - szólt a báró, megvizsgálva a dobozt. -
33 II| volt!~Maga a méltóságos báró is érdeklõdött a dolog iránt.~-
34 II| is tetszett - folytatá a báró. - Figyeltem õt. Sokszor
35 II| lenne a fiam.~- Oh, a fiatal báró sokkal több, finom, elõkelõ
36 II| Paperlapap! - nevetett fel a báró gúnyosan, ki ritkán volt
37 II| Olyannak tûnt fel nem egyszer a báró elõtt, mint a gondviselés,
38 II| bárónak úgy tetszett, (mert a báró kombináló fej volt), hogy
39 II| esett meg. Balassa Antal báró hajtatott négyesén egy hétfõn
40 II| kasznár úr, vagy maga a báró úr olvasta az újságból.
41 II| László vitézi kalandja. A báró maga vitte át a lapot a
42 II| furcsa szerszámokkal.~A báró vidáman nyújtotta eléje
43 II| Nagyon fáj még, szegénykém?~A báró fejet csóvált s elújságolta
44 II| gimnáziumban, ahol Inokay Pál báró és a nehézkes eszû Borly
45 II| hol kel fel a nap?~Pali báró elgondolkozott a szokatlan
46 II| Isten ments. Mit gondol a báró úr? Hisz az nagy költséggel
47 II| csak egy évet töltene ott a báró úr rangjához illõn a családjával,
48 II| hogy föl kell lépni.~A báró csodálkozott.~- Maga nyilván
49 II| Szinte restelli, hogy õ báró Inokay. Jobban szeretne
50 II| ellenség. Ha tudná a szegény báró úrfi, hogy ez a vén ember
51 II| mondják -, hogy a kis báró költõ lesz, mégpedig emilyen;
52 II| volt.~E pletykából az öreg báró is megtudja, hogy a fiú
53 II| nem akaró költészetbarát báró Inokay Pál »Jurisics Miklós
54 II| elsõ padban elöl), az öreg báró is jelen van a szülõk közt
55 II| s ez okból felszólítlak, báró Inokay, nyilatkozz fiam,
56 II| szót se tud magyarul.~Hm. A báró hallgatagon lépkedett fia
57 II| Mondtál valamit, apa?~A báró összerezzent.~- Nem, semmit
58 II| vagyok - biztatta magát a báró. Fölkacagott hangosan, vidáman. - »
59 II| nem fekszik? - kérdezte a báró mohón.~- Ágyban fekszik,
60 II| szólt megkönnyebbülten a báró. - Hát mi baja történt?~-
61 II| feketekávét hozta be egy tálcán, a báró tehát õ hozzá fordul:~-
62 II| pedig kiitta - fejezte be a báró nagyúri közömbösséggel.~-
63 II| Elmehetsz - mondja a báró a komornyiknak. - Hozd el
64 II| meghalna - jegyezte meg a báró mogorván -, legalább megszabadulnánk
65 II| Pistát - szólt közbe Pál báró megdöbbentõ komorsággal.~-
66 II| jó szíved van.~Az öreg báró nem állhatta az asszonysírást.
67 II| Perkálnét:~- Talán a kis báró jön. Nézzen csak ki, Perkálné!~
68 II| Mariska hazafutott, hol a kis báró megérkezésének örömére éppen
69 II| délután eljött a kis Pál báró, már nem ösmerte fel.~-
70 II| istenem! - sopánkodott Pál báró, a könnyes szemeit törülgetve. -
71 II| szívem.~Este maga az öreg báró is beosont a kasznárházba
72 II| lehet-e még menteni? - kérdé a báró, aggódón lesve az orvos
73 II| ha lehet - lágyult el a báró -, a legjobb két tehenemet
74 II| rendszerint az ágyban költött el a báró, együtt tálalta fel az éj
75 II| déltájban azzal bízta meg a báró, hogy kergesse szét az udvarról
76 II| kellemetlenség történjék. Az öreg báró furcsa ember.~- Nem sokat
77 II| látni se fogja? Hátha a báró se lesz a temetésen, s így
78 II| tudja, hogy fogadja majd a báró. Hiszen az utolsó elválásuk
79 II| ízben, hogy önt kihívja, báró úr, s õ megtagadta.~- Hiszen
80 II| érintene az engem - mondta a báró.~- Azt beszélik, hogy sokat
81 II| Nincsen kizárva - szólt a báró ásítva.~- Tehát méltóságod
82 II| felbontandó és kihirdetendõ a báró Inokay-család és két unokája,
83 II| Ah, ön is eljött, Pál báró? - szólt a fõhadnagy meglepetve.~-
84 II| magázni - pattant fel a báró röstelkedve -, azért, hogy
85 II| helyet, uraim - szólt a báró -, és essünk át a mai szomorú
86 II| Menjünk tovább - szólt közbe a báró közömbösen.~- Ingóságaimat
87 II| önkéntelen felszisszenése. A báró gúnyosan mosolygott. Borly
88 II| tönkre fog menni…« Bocsánat, báró úr, ha talán parancsolja,
89 II| Csak folytassa - szólt a báró hidegen. - Sõt csak most
90 II| megmentek az én kis uram, báró Inokay Pál és kis úrnõm,
91 II| Inokay Pál és kis úrnõm, báró Inokay Mária részére. Loptam
92 II| egyszerre megteltek könnyel. A báró elfelejtette magát ringatni
93 II| földalatti részét Inokay Mária báró kisasszonynak menyasszonyi
94 II| amit tennem kell - mondá a báró kipirulva, büszke, csengõ
95 II| csak Borlyak vagyunk.~A báró csodálkozva hallgatta a
96 II| felbuzdulásokat.~- No, no, a báró nagyon makacs ember, szóval
97 II| ami nem az övé, mert a báró végre is, igaz, természetes
98 II| de õ maga nem örökös. A báró úr lemondása különben már
99 II| megengednõk is, semmis volna a báró lemondásának elfogadása,
100 II| belépõ Pálhoz fordult.) Pál báró, jelents be, kérlek, édesapádnál.~-
101 II| Mi végre? - kérdé Pál báró. - Apámat nagyon megrázta
102 II| korridoron azt mondta Pál báró a fõhadnagynak:~- Várj egy
103 II| szívesen lát - jelentette Pál báró. - Bent van nála báró Balassa.~-
104 II| Pál báró. - Bent van nála báró Balassa.~- A báró van itt? -
105 II| van nála báró Balassa.~- A báró van itt? - szólt Borly megütõdve. -
106 II| elõtte is elbúcsúzhatsz. A báró kedves ember, ismered. Miért
107 II| Borly -, szeretnék.~Pál báró vállat vont, némi gyanakodással.~-
108 II| elõtte áll Inokay Gottfried báró.~Nevetve állt ott, mind
109 II| hagyatéki ügy rendbe jönne.~A báró szivarokat vett ki egy szekrénybõl
110 II| szentté teszi énelõttem (a báró arca kimelegedett és hangja
111 II| asszony vette magához.~A báró csengetett a komornyiknak.~-
112 II| pikkelyes kígyó alakra. A báró kibontotta és elolvasta
113 II| piros lett, mint a kapos.~A báró észrevette, hogy sarokba
114 II| Hallgasson meg elõbb!~A báró hitetlenül rázta fejét,
115 II| No és? - vágott közbe a báró türelmetlenül, a hosszúra
116 II| megtaláltam a kincseket.~A báró gúnyosan kacagott föl.~-
117 II| kincseiket. És ezt persze Inokay báró el is hiszi. Mert hát az
118 II| mint a csóka.~- Bocsánat báró úr, de én sohase szoktam
119 II| no, édes fiam - szólt a báró a rokonszenves melegség
120 II| megvolt, méltóságos uram (a báró gúnyosan mosolygott), bizonyára
121 II| túlvilági élet - folytatá a báró ellágyulva -, bizonyára
122 II| rekedt hangon. - És tudja a báró úr, milyenek a gyermekek,
123 II| madarak csipogtak odakünn, a báró pedig nevetett.~- Aha, ni!
124 II| találja ki - mosolygott a báró.~- Méltóságos uram! Igaz
125 II| minden ünnepélyesség nélkül a báró -, föltéve, hogy õ is akarja.~
126 II| megcsókolta kezét, de érezte a báró, hogy egy-két könny is hull
127 II| ügyvéd úrral és Balassa báró úr õméltósága is bent van;
|