Rész

  1 I |              gyapjút potom áron adta el a zsidónak, miután ezért
  2 I |              családjánál, hogy sokat el kell neki nézni; az apja,
  3 I |              könnyelmûség, kedvesem. El kellene õt csapnod brevi
  4 I |              úton járó kereskedõktõl el ne szedhessék útközben a
  5 I |               de ezeket se szerette, el volt fásulva a világ iránt.~
  6 I |          ügyetlen szolgáit se csapja el.~Bárhogy erõlködtek, nem
  7 I |          letekintett, szédület fogta el és zsibbadás. Görcsösen
  8 I |        jelenet támadt. A báró menten el akarta csapni a madame-ot
  9 I |           háztól, a madame is rögtön el akarta hagyni a házat, de
 10 I |        vállalat mutatkozni.~Így múlt el az utolsó vakáció is anélkül,
 11 I |           csöpp meglepetést se árult el.~- Hát azt teszem - felelte -,
 12 I |         gazduram: azért hát bocsássa el a gyereket vagy három napra;
 13 I |          öreg Tartsányi Ezékiel, aki el tudta húzni a pöröket, ameddig
 14 I |       szorítsa meg a zsidókat, adjon el valamit, adjon el mindent,
 15 I |              adjon el valamit, adjon el mindent, ha kell, de a pénznek
 16 I |             visszasürgönyözte: »Adja el az ékszereket.«~Ebbõl aztán
 17 I |         akinek az életfonalát metszi el, aki leszakítja. Hátha ez
 18 I |            az oldalajtót és a rózsát el akartam vinni Sulyomra,
 19 I |             a rózsát. Magam ültettem el a tõt tavasz elején, s akkor
 20 I |            már tudom és ígérem, hogy el nem felejtem - gúnyolódott
 21 I |              az egy sikollyal ugrott el elõle.~- Jaj, meg ne szúrjon!
 22 I |           egy percig. Ne hagyjon így el! Segítsen rajtam!~- Hogyan?
 23 I |              vigyorgásra fintorodott el az arca.~- Hehe, hehe! No,
 24 I |           kötelességszegést követvén el. Hát mármost forduljon vissza
 25 II|       harmincéves asszonyka foglalta el, ki útközben a Kálvária-utca
 26 II|         ember ilyen bohóságokkal ûzi el az unalmat útközben. Úgy
 27 II|              vagy Mária árulta volna el közös titkukat? De nem,
 28 II|         vendégnek is jusson, de Laci el nem fogadta:~- Köszönöm
 29 II|           Majd ha eszünk - hárította el Laci.~Eközben megindult
 30 II|              csöppet se, nem vehetik el semmijét, mert az országait
 31 II|             az ugyan kevés, nem tört el alatta a dereka. Egyebet
 32 II|        kérték a szomszédok, nem adta el. »Hadd nõjön benne a pénz!«~
 33 II|              csakhamar ijedten kapta el az ujját. Valami megszúrta.
 34 II|           meg, de a feltaláló sápadt el, hogy amit õ kigondolt,
 35 II|         mintha az ördög nyelte volna el. Olyan formájú zálogos boltot
 36 II|           reggelizni! Az ördög vigye el a holmit is, ha már az öreg
 37 II|             Elég olcsón vesztegettük el, az igaz.~- Nem gondolnám,
 38 II|        jezsuita-atya nézetét fogadta el, azzal a záradékkal, hogy
 39 II|        nincsenek is események. Idáig el nem jönnek. Ha egy kolosszus
 40 II|            faluban egy templom égett el s abból való a kis fátyolszilánk?~
 41 II|        keresték. Rossz pénz nem vész el. De bizony a fiú csak nem
 42 II|         milyen körülmények közt tûnt el?~- Azt mondta pünkösd vasárnapján,
 43 II|              valamivel:~- Nini, majd el is felejtettem, itt járt
 44 II|             nagy a világ, mégse vész el abban egy gombostû sem,
 45 II|    bizonyosan a gonosz nagyapja adta el, és olyan szép legény, hogy
 46 II|     levelének, a nótárius úr olvasta el, hát el is híresztelte.~-
 47 II|          nótárius úr olvasta el, hát el is híresztelte.~- Ahol ni,
 48 II|            már megint mindnyájunknak el kell menni. Mozogni kezdenek
 49 II|            Pesti Napló«-t.~- Olvassa el - szólt mohón -, hogy mit
 50 II|             egy parasztházat foglalt el lakásul. A vidék délrõl
 51 II|   königgrätzi csatákról mesélgetett, el nem felejtkezve arról sem,
 52 II|          csak bágyadt visszfénye jut el. A falu csak falu. Mit lát
 53 II|        fajlovakat egyenként adogatta el, már nem volt egy sem.~Az
 54 II|      csalhatatlan, legjobban találja el, ki a jó barát, ki az ellenség.
 55 II|          hogy a fiú verseket ír. Még el is mosolyodik. Ártatlan
 56 II|     diadalmasan dagadó mellel hagyta el az ódon iskola-épületet
 57 II|             hidegen, gõgösen utasítá el:~- Az nem lehet, instálom.
 58 II|        megnyert.~- No, hát csak vidd el most még a lovakat. Hiszen
 59 II|         elõbb hazamegy. Azután küldi el otthonról. Pompás útjok
 60 II|      zsindelyfedele, félénkség fogta el, hogy mit fog mondani Borlynak,
 61 II|               jele, hogy még mindent el nem lopott. A négyese miatt
 62 II|               mert ha õ adhatja vala el, egy kis polgári hasznot
 63 II|         éjjel egyedül fütyülni kezd, el akarván magával hitetni
 64 II|              holnap reggel a fogatot el kell küldeni Radvánszkynak,
 65 II|          báró a komornyiknak. - Hozd el a csibukomat! (Majd a bárónéhoz
 66 II|              a kabátod alatt és vidd el a kasznárnak, de ne szólj
 67 II|           itt etetnek, most indultak el, Majornokon itatnak… nem
 68 II|         szélesség a harmadik lépést, el van a földben ültetve valami.
 69 II|           ajándéka ezért a rózsáért… El ne felejtse, baroneszka.~-
 70 II|           doktor, ha lehet - lágyult el a báró -, a legjobb két
 71 II|         legjobb két tehenemet küldöm el önnek ajándékba.~A doktor
 72 II|        rendszerint az ágyban költött el a báró, együtt tálalta fel
 73 II|              eltemetni. Így beszélte el nekem Perkálné.~A gyermekfőhadnagy
 74 II|    értekezlet délután. Oda kocsizott el.~Mind a pap, mind a rektor
 75 II|           csak reggelre készülhettek el, elhatározta, itt várja
 76 II|     csakugyan Starwitz Katit vette-e el? Ámbátor nem lehet, mert
 77 II|           közülök és üresedés támad, el nem mulasztom rögtön értesíteni
 78 II|            szögletbe.~- Nem vállalom el a megbízatást.~- Micsoda?
 79 II|                Mindegy, nem vállalom el a dolgodat. Bocsásd meg,
 80 II|              harmadik tiszttel gyere el az akácosba.~- De hát a
 81 II|         sántít, de még most se vette el.~Megzörrentek a gallyak,
 82 II|        Brivinszky lába között futott el.~- No nézd, még ez is mit
 83 II|              megsebesült.~- Eszerint el lesz halasztva?~- Az Isten
 84 II|              verõdött, két grófot is el lehetne temetni, nem egy
 85 II|           oda látott. Szédülés fogta el, forgott vele a szoba, és
 86 II|          forintokat.«~- Ah - röppent el a báróné ajkairól a csodálkozás
 87 II|         Borlyé. - Mi nem fogadhatunk el olyan vagyont, mely a méltóságtoké.
 88 II|             mennybõl aláhullt mannát el ne fogadjon Inokay, ez mégis
 89 II|          minthogy a fõhadnagy úr ezt el nem fogadta. Igaz viszont,
 90 II|          azért kérdezem, mi végre.~- El akarok tõle búcsúzni - felelte
 91 II|        pártában, - abban is temették el.~A szoba küszöbén kiöltött
 92 II|           Ezt természetesen maguknak el nem árultuk, mikor mint
 93 II|       fõhadnagyom. Én nem fogadhatom el az örökséget önök elõl. (
 94 II|           vett olcsón s drágán adott el. Gabonával is spekulált.
 95 II|           örökséget én se fogadhatom el, ha akarnám se, hiába hagyja
 96 II|        fönséges színjátékot játszott el Európa elõtt, - maga dolgozván
 97 II|     eresztette a zsírt, hadd folyjon el. Ez a nemzedék annyi ideig
 98 II|    csengetett a komornyiknak.~- Kérd el a bárónétól a végrendeletet,
 99 II|         olyan témából felel, amelyre el nem készült, miközben szórakozottan
100 II|            És ezt persze Inokay báró el is hiszi. Mert hát az ilyen
101 II|          öregúrnak, hogy zálogosítsa el, s miután több pénz kellett,
102 II|         instrukciót kapta, hogy adja el. Õ aztán el is adta, be
103 II|         kapta, hogy adja el. Õ aztán el is adta, be is mutatta,
104 II|       Inokayék kriptájába temettetem el. Elégtételt adok neki.~-
105 II|           melletti szomorúfûz takart el a szem elõl. Körös-körül
106 II|              felelte Borly.~- Persze el sem jött volna, ha ez a
107 II| leánykérésnek, fõhadnagy uram?~- Még el se értem odáig - szólt a