Rész

  1 I |          Nincs az a helyzet, amibõl õ hasznot ne húzott volna,
  2 I |             kutyák menhelyéül, ahol õ maga gyógyította a környék
  3 I | orvosságokat hordogatva sebeikre, s õ ingyen foglalatoskodék azokkal.~
  4 I |     hajlékot épített.~- Istennek az õ háza - felelé az istentelen -
  5 I |         valamit, sõt én várok tõle, õ adjon nekem (no iszen, csak
  6 I |             vedlik át (és ekkor van õ a maga helyén), máskor aztán
  7 I |           tökéletes nagyúr volt. Az õ szava okmányszámba ment,
  8 I |             volt, hanem azt mondja, õ mást kért, a puska nem kell
  9 I |             csók és a pofon dolgot. Õ maga pedig óvatos volt.
 10 I |           mester, majd így szólt az õ szokásos finom módján, mert
 11 I |        félhuszasokat, ellenkezõleg, õ (Disznósy Mihály) fizetend
 12 I |      Tetszett neki a gondolat, hogy õ mondja meg egy férfiúnak,
 13 I |            legyen. Hogy õtõle függ, õ irányít, õ rendelkezik.
 14 I |         Hogy õtõle függ, õ irányít, õ rendelkezik. A szemei is
 15 I |            csacsi nem öntözi, hanem õ húzza a talyigát és a vizes
 16 I |             felõl kérdezõsködjem, s õ bejött, mert kend részegeskedni
 17 II|           Halál, mert ezt az ázsiót õ okozza; sokat bevon a künn
 18 II|        dacos akaratú fiú: mit bánta õ Sulyomot és a pünkösdi fánkot
 19 II|      félórát etetett a posta.) Mert õ jó koszthoz van szokva és
 20 II|         asszonyság elbeszélte, hogy õ meg Pozsonyba megy a beteg
 21 II|             huszasait a zsebében és õ is leugrott a kocsiról.~
 22 II|           felvilágosítással azonban õ se szolgált, hanem a fiatalember
 23 II|         leterítette a köpenyegét és õ is a tûz mellé telepedett
 24 II|            a Zsuzsika csalódott. Az õ szûk eszében úgy látszott
 25 II|     báránycsecs taplót, melyet csak õ és Baligó használ a környéken,
 26 II|          nézegette õket. Holnap már õ is ilyen lesz. De sokért
 27 II|          pipája kiesett a szájából, õ maga elaludt és hortyogni
 28 II|             kétségbeesett volna, de õ nem. Ifjúság, bolondság.
 29 II|             szétesett donga. De biz õ ezekkel nem sokat törõdött,
 30 II|        csillagokra, vajon melyik az õ csillaga és melyik a Mariskáé,
 31 II|             nagy mindenségben, hogy õ ki ne pihenhesse magát?
 32 II|       tulajdon annak látszott, amit õ talált fel Disznósy uramnál.
 33 II|      feltaláló sápadt el, hogy amit õ kigondolt, azt már mások
 34 II|      másikat, jobbat. Hisz most már õ úr. Beül egy kocsiba, bevásárol,
 35 II|            rajta a vidéki embert, s õ kezdte a dolgok mibenlétét
 36 II|           éppen olyan volt, mint az õ lakatjai; megesküdött volna
 37 II|        valahol otthon találja, hogy õ csinálta; de szomorúságát
 38 II|             a sok kincstõl. Mit fog õ ezekkel csinálni?~Hamar
 39 II|          valamit, öregem« (már mint õ, Laci), mire aztán így szól: »
 40 II|               Alig hiszem. Éppen az õ jelentése teszi megfoghatatlanná
 41 II|             mikor Borly hazakerült, õ visszavásárolta az ékszereket
 42 II|           órában ezerszer gondol az õ Jutkájára, és a huszasról
 43 II|            szólaltatták meg, mintha õ panaszkodnék:~Tudod-e drága
 44 II|          elõtt, de másrészt csak az õ szent akarata olthatott
 45 II|         csinálnak? Pistát csókolom, õ is írjon.«~Ez a levél csak
 46 II|            is kisejtettük, hogy bár õ húzta ki a lábát a csizmából,
 47 II|            vertek meg - folytatá az õ professzoros humorával -,
 48 II|           vallásos kenetességgel. - Õ fog azokról gondoskodni,
 49 II|         közt? Szinte restelli, hogy õ báró Inokay. Jobban szeretne
 50 II|           apjától, hogy egy éjszaka õ is künn hálhasson, hogy
 51 II|        teszi a szépet. De már ez az õ legbensõbb titka. Errõl
 52 II|          míg átfutotta, mindenki az õ arcát nézte.~- Igen különös -
 53 II|             sorral szaporítottam, s õ a mellettem levõ szobában
 54 II|                Elég jómódú.~- Hátha õ küldte a pénzt?~- No, ez
 55 II|             ba. A »Zöld fa« volt az õ kedvenc orgánuma. Innen
 56 II|       Inokay is leült játszani. Sõt õ indítványozta:~- Egy kis
 57 II|           már nincs haza, minek van õ is? Pedig benne kellett
 58 II|        azért fog haragudni, mert ha õ adhatja vala el, egy kis
 59 II|             a kasznár? Hát tartozik õ neki felelõsséggel? Ejnye,
 60 II|             kutya az oka mindennek. Õ vitt be ezekbe a bajokba.
 61 II|             be ezekbe a bajokba. Az õ lopásai, pusztításai. Versenyeztünk
 62 II|              hogy neki ne maradjon. Õ pedig sietett lopni, hogy
 63 II|            egy tálcán, a báró tehát õ hozzá fordul:~- Mi baja
 64 II|             ruhát váltson az ember; õ maga (a komornyik) így is
 65 II|           az én tüdõm megvan, addig õ nem a magáéval lélegzik.~-
 66 II|          hogy meghal?~- Onnan, hogy õ maga érzi a végét.~- Mibõl
 67 II|         leszállt a kasznárlaknál.~- Õ szupplikálni ment az idén.~-
 68 II|       megújult és fájni kezdett, de õ csak tartotta magát és elvitte
 69 II|             egyikre sem. Ott úszott õ már a bizonytalan vizeken
 70 II|         doktor gyanúsan mosolygott; õ már tudta, hogy azoknak
 71 II|          lehetett még érdekes. Hogy õ miért gondolja? Azért nem
 72 II|           Gyuri, a gulyásbojtár.~Ma õ kelt fel elsõnek, s nem
 73 II|             a mellére tették, ahogy õ kívánta. A faragó béres
 74 II|        temetésére.« Vagy hogy talán õ maga is köztük van, és csak
 75 II|          vagy te Rotschildnál, mert õ szeret, s boldogabb vagy
 76 II|             asszony lehet. Különben õ is azt kérdezte az imént
 77 II|          Herkules-alak egyenesen az õ magánosan álló asztala felé
 78 II|        gentleman én vagyok, a másik õ. Egyszer csak megint nyújtja
 79 II|             per tu, kedves öregem.« Õ erre rám néz, hátraszegi
 80 II|     elneveti magát és észre tér, de õ metszõ gúnnyal nézett rám
 81 II|             sem felelt, mert nem az õ ajtaján kopogtattak, hanem
 82 II|              hallani lehetett, hogy õ is kérdezi, ki az? Litmaneck
 83 II|             önt kihívja, báró úr, s õ megtagadta.~- Hiszen oka
 84 II|             titokzatos ország, ahol õ nagy rangot viselt; egy
 85 II|            púp jelzi a földön, hogy õ is volt. Lassanként elszállingóztak
 86 II|           én szerettem az öregedet, õ is szeretett engem, jól
 87 II|            azt?~- Mari testvérem.~- Õ mondta?~- Õ, de mit csodálkozol
 88 II|            testvérem.~- Õ mondta?~- Õ, de mit csodálkozol ezen?~
 89 II|           vágott közbe az ügyvéd -, õ maga kívánta, hogy végrendelete
 90 II|           feléje, sõt egy hidat, és õ elrúgja, mert kevély.~-
 91 II|   szétszakítani, mert az nemcsak az õ gyermekei jogát tartalmazza,
 92 II|           gyámja a gyermekeinek, de õ maga nem örökös. A báró
 93 II|      beszélek elõbb az apával, mert õ furcsa ember.~Borly a régi
 94 II|        Ipolyba.~- Oh, tante, tante, õ oly szépen, nemesen viselte
 95 II|         majdnem reszketeg), csak az õ szerencsés keze, az õ gazdálkodása,
 96 II|            az õ szerencsés keze, az õ gazdálkodása, roppant takarékossága
 97 II|       tekintet nélkül arra, hogy az õ unokáinak marad-e vagy nem
 98 II|     idegeneknek. De hát akarhatta-e õ azt? Okos lenne az? A mai
 99 II|           az a föld alatti része az õ budai telkének, ha nem egy
100 II|    instrukciót kapta, hogy adja el. Õ aztán el is adta, be is
101 II|            Pedig hát egy szent volt õ akkor is köztünk. Mit érezhetett
102 II|          köztünk. Mit érezhetett az õ hófehér lelke a mi gyanakodó,
103 II|             a báró -, föltéve, hogy õ is akarja.~S ezzel mintegy
104 II|           nem vetettek rá ügyet, se õ rájuk, mélázva hallgatta