Rész

  1 I |              is elütöttek egymástól. Laci elsõ eminens volt, István
  2 I |             nagy vagyon?~Ami magát a Laci gyereket illeti, neki tetszett
  3 I |           Pista segítségért kiabált, Laci azonban egyenesen utána
  4 I |               roppant jó íze van), a Laci gyerekkel is olyan fölényesen
  5 I |       lehetnék itthon« - sóhajtozott Laci). A borjúbõrös ládát föltették
  6 I |      rézpénzek voltak összehalmozva.~Laci tehát ott maradt a lakatos-mûhelyben
  7 I |             a mesternek ajándékba, a Laci fiúnak pedig egy ezüst órát,
  8 I |           Vigyázz, nehogy elrontsad.~Laci boldog volt az órával és
  9 I |         órája Pál bárónak sincs.~Míg Laci színes terveket szõve, mohó
 10 I |           effajta szertelenségekbõl. Laci kétszer is megnézte napjában
 11 I |        látszott neki.~»Hm - gondolta Laci -, de nagy dolog volna,
 12 I |              ház ez? - kérdezõsködék Laci.~- Az angol szüzek zárdája.~-
 13 I |            kertészt látott csoszogni Laci a szép kavicsos utakon a
 14 I |              mely a Bárányba nyílik.~Laci látta egyszer, hogy a vén
 15 I |           választani.~Lesbe állt hát Laci pünkösd szombatján délután
 16 I |            Ez volt az alkalmas perc. Laci otthagyta leshelyét és egyenest
 17 I |             vagy anélkül?~- Anélkül.~Laci felhajtotta a zavaros italt
 18 I |             aludt jóízûen hortyogva.~Laci körülnézett, az udvar néptelen
 19 I |            puskából lõtték volna ki.~Laci most már egyedül volt, sietve
 20 I |            szabad. Nem szabad, uram!~Laci összerezzen, a tollkés kiesik
 21 I | vizsga-pillantást vetett rá, mialatt Laci tollkéséért lehajolt. -
 22 I |         Megijedt tõlem ugye? - kérdé Laci zavarral, csak éppen hogy
 23 I |           pajzánul meghajtotta magát Laci elõtt, megperdülvén a saját
 24 I |               Nagy szerencse - szólt Laci álmodozó hangon -, hogy
 25 I |           szelíd«. Hát nincs igazam?~Laci csak a fejével bólintott,
 26 I |           most már, lehozott és… és…~Laci most vakmerõen két lépést
 27 I |               szúrom, pacs. Jó lesz?~Laci elmosolyodott.~- Inkább
 28 I |       fizetek, tisztelt hitelezõ úr.~Laci homloka elborult.~- Haragszik
 29 I |              Nem szégyenled magadat?~Laci lehorgasztotta a fejét,
 30 I |              vagy egy iramszarvasé.«~Laci ereiben megdermedt a vér,
 31 I |              kezeimet - majd látva a Laci szomorúságát, fájdalmát,
 32 I |    lakatosnak lenni? - tört ki Borly Laci szilajan, és meg akarta
 33 I |             irigyelnék a növendékek.~Laci csak most vette észre, hogy
 34 I |             tegye a szájára, érti-e?~Laci utána iramodott.~- Mária
 35 I |             Legyen ezzel is okosabb!~Laci elmosolyodott a történeten,
 36 I |              közeledését jelentette.~Laci elsápadt.~- Bajban vagyunk -
 37 II|              nyerskészletébõl.~Borly Laci, illetve a kis Mária ugyancsak
 38 II|              olvasta belõle: »Kedves Laci, a mamám nagyon beteg, éppen
 39 II|         mutassa meg, szakítsa szét.«~Laci zsebébe csúsztatta a drága
 40 II| véletlenségbõl eltrafálta valahogy a Laci fiút. Éppen az orrára pottyant.
 41 II|               hogy nem akartam. Fáj?~Laci még nálánál is jobban elpirult
 42 II|         magamnak.~- Sietek - felelte Laci.~- A sietés az ördög - kacagott
 43 II|             boldogságomhoz, gondolta Laci, de nem mondta.)~- Dolgom
 44 II|             az van, gondolta magában Laci: egy csók meg egy pofon.)~
 45 II|         ebédlõbe - szólt az asszony.~Laci megtapogatta huszasait a
 46 II|         gyorsan. Az a fõdolog. (Majd Laci felé fordult.) Legyen, kérem,
 47 II|             Legyen, kérem, vendégem.~Laci elhárító mozdulatot tett.~-
 48 II|              Pardon! - mentegetõzött Laci. - Oly ügyetlen vagyok.
 49 II|            már a hálójában vergõdik.~Laci érezte arcán a tüzes tekintetét,
 50 II|              háttal az unokájának. A Laci szíve hangosan dobogott.
 51 II|            élhetetlen fiatalembert…«~Laci pedig ezalatt lelkendezve
 52 II|            egyszerûbb lett volna, ha Laci a kopolyházi vendéglõ udvarán
 53 II|                 Ide, ide, ifjú uram!~Laci észrevette most a háttérben
 54 II|              vendégnek is jusson, de Laci el nem fogadta:~- Köszönöm
 55 II|             ha eszünk - hárította el Laci.~Eközben megindult a világ
 56 II|           tudom, hogy lesz - felelte Laci.~- A burkussal?~- Hogy a
 57 II|           szél; erre aztán megteszi.~Laci ajkán kétkedõ mosoly jelent
 58 II|         felfrissülve megindult Borly Laci és szép csendesen beért
 59 II|        Bocsássa meg, uram - kérlelte Laci -, látom most már, hogy
 60 II|             Nincs miért elbeszélni a Laci apró viszontagságait, hogyan
 61 II|     helységen keresztül vezetõ utat; Laci a gyalogösvényre tért, s
 62 II|              léghuzam volna valahol.~Laci egyenesen hihetetlennek
 63 II|  sógorasszony. Megéri a pokolban is. Laci vérszemet kapott, nagyon
 64 II|              Lehetetlen az - felelte Laci elképedve, nagy zavarral
 65 II|          Hiszen szép, szép - hebegte Laci röstelkedve -, de én erre
 66 II|             és a rend a fõ, punktum.~Laci ványadtan szedte fel a cókmókját
 67 II|            Hadd nõjön benne a pénz!«~Laci sokszor járt itt kis gyerek
 68 II|            csillámló pont szúrta meg Laci szemét a hordó elõbbi helyén.
 69 II|              körben a barnás talajt. Laci lehajolt, odanyúlt, de csakhamar
 70 II|  gyémántgömbbel, mint egy borsószem. Laci ugyan még sohase látott
 71 II|             Itt gödör van - gondolta Laci s egy éles végû dongával
 72 II|             rézlakat. Szerette volna Laci kinyitni, hogy mi van benne,
 73 II|            vigyorogva húzódtak szét.~Laci nem felelt, nem értette,
 74 II|           figyelmesen nézegette, - a Laci szíve hangosan dobogott.
 75 II|            mondá a zsidó egykedvûen.~Laci elsápadt e rémítõ összeg
 76 II|          mosollyal tekintett feléje.~Laci odasietett örvendezve a
 77 II|     valamelyik zálogos az ifjú urat?~Laci a fejét rázta.~- Talán zálogban
 78 II|         Talán zálogban van valamije?~Laci a fejével bólintott.~- Hm,
 79 II|              a zálogház címe, száma.~Laci a homlokára ütött.~- No,
 80 II|        pislantással.~- Igen! - mondá Laci õszintén, és a holmija után
 81 II|          székérõl, mikor látta, hogy Laci távozni akar -, egy kis
 82 II|              is kijár a zsákmányból.~Laci zsebébe nyúlt és egy forintos
 83 II|        valamit, öregem« (már mint õ, Laci), mire aztán így szól: »
 84 II|      környéken híre ment, hogy Borly Laci eltûnt. Beszélték, hogy
 85 II|               hogy itt van a kasznár Laci is a regementben, aki a
 86 II|              eleget vétkeztek.~Borly Laci tehát hadnagy lett, de még
 87 II|              kiváló növendéke, Borly Laci tüntette ki magát a legjobban (
 88 II|            magától is gondolta Borly Laci. Már mint gyerek sokszor
 89 II|       mindent, még az én ládámat is.~Laci átment a paphoz, megállapította
 90 II|      rántotta csakhamar elkészült, s Laci a városkába hajtatott, ahol
 91 II|            és a gyepet.~Úgy tervezte Laci, hogy Disznósy uramhoz is
 92 II|             a falon, nem is említve. Laci különben az elsõ nagy teremben
 93 II|          veszi legelõbb észre. Borly Laci szalutált neki s leült egy
 94 II|      odanézegetett a legyezõje alól.~Laci addig is, míg a pincér a
 95 II|      születési nevét?~(Kíváncsi volt Laci, hogy csakugyan Starwitz
 96 II|            többi a te dolgod.«~Borly Laci lesüti erre a szemeit, csak
 97 II|               az ér is át van vágva.~Laci szíve nyugtalanul kezdett
 98 II|           vállát érinté.~- Szervusz, Laci!~Borly megfordult és Pál
 99 II|              csodálatos édességével. Laci nem mert odapillantani és
100 II|              alvajáró, ment gépiesen Laci is a többiek után a báróné
101 II|            szomorúfûzfa is nevetett.~Laci a dal irányában a kertészlányhoz
102 II|           galambok nyomán oda talált Laci. Mihelyt kiért a sûrûségbõl,
103 II|             mászik a hófehér nyakán. Laci ösztönszerûleg odakapott,