115-beboc | bebuj-csobo | csocs-elofo | eloho-feles | felet-gomor | gorbe-hidak | hidat-kalap | kalas-kiser | kisfa-laz | lazab-megfo | megfu-nagya | nagyb-orult | orvos-reste | resz-szeml | szemo-terme | terne-varos | varr-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 II | tovább Bekeházy - a sulyomi 115. számú telekjegyzõkönyvben
2 II | ahol a Ringlottengasse 15. szám alatt lakom. Jó tágas
3 II | A palackra rá van írva: »1850. termés.« Úgyis rossz esztendõ,
4 II | tudakozódott, (bár annak 39 fokos láza volt) gyorsan
5 II | ébredt fel, s miután a Nr. 8-ban fekvõ kapitány hogyléte
6 II | rajtuk. Az arató lányok abbahagyják a Szûts Marcsa románcát
7 II | talán parancsolja, hogy abbahagyjam?~- Dehogy. Csak folytassa -
8 II | kicsit megdézsmálni, mely az ablaka alatti belsõ kertecskében
9 I | Betenném éjjel, lopva az ablakába, vagy elküldeném a Zsuzsa
10 II | becsukva; csak az Inokay ablakát zörgette meg, ahol világosságot
11 II | fölkapta a revolvert és az ablakhoz futott.~- Ki az? Mi az?
12 II | kinyíltak a rozmarintos, violás ablakok utcahosszat, mert itt az
13 II | lelkem, nézze csak meg az ablakokat, mintha léghuzam volna valahol.~
14 II | szemekkel, leeresztett zsalujú ablakokkal. Csak az nem vette őt észre.
15 II | szelleme suhogna bent, egy ablakot kitaszított egy hûs áram
16 II | vidáman, meg-megkoppantva az ablaküvegeket.~Az ügyvéd felugrott és
17 II | saját kifejezéseibe, mint az Ábrahám báránya az iszalagok közé.
18 II | játszó brokát selyem ruhában ábrázoltatik egy sólyommadárral a kezében.
19 I | kiakasztva, egy akkora kulcsot ábrázolván, aminõvel talán csak Szent
20 II | a két leander, mely nagy abroncsos zöld vödrökben õrt állni
21 II | legélesebb kardot nem solingeni acélból kell verni, hanem a népek
22 I | végzet, úgy látszik, ad acta tette a csók és a pofon
23 II | legénynek egy garas a pörkölt adagja a sógorasszonynál. Tudja
24 II | habozás után -, visszaszáll az adakozóra a rendelkezési jog.~- Helyes! -
25 I | vetette, hogy a toronyra nem adakozott, Istennek nem adott semmit,
26 II | csináltak az elsõ emberek, Ádám és Éva, mikor még nem volt
27 II | dobozt. - A csomag Budán adatott fel. Ez az egész.~- Talán
28 II | a nyegleségekre. No, hát add ide azt az egy huszast és
29 II | hogy mirõl beszélgetnek.~Addig-addig hegyezte a füleit, hogy
30 II | késõ este még a nyomdába adhassa. Sietve vetette papirosra
31 II | fog haragudni, mert ha õ adhatja vala el, egy kis polgári
32 II | árverés van kitûzve. S én nem adhatok nektek többet. Itt valamit
33 I | még kevésbé arra, hogy én adjak neki valamit, sõt én várok
34 II | por vagy, lelkem! Hamar adjatok egy kefét. De talán mégis
35 II | Feldmarschall Kapronszki adjutánsa vagyok.~Az éjjel nagyapkáról
36 II | ilyen lesz. De sokért nem adná, ha hallani lehetne, hogy
37 II | csakugyan ráfért az életet adó nektár, mert már csak hajszálon
38 II | és a fajlovakat egyenként adogatta el, már nem volt egy sem.~
39 I | fiúcskák, valóságos két Adonisz; még most is élénken emlékszem
40 II | potentát a maga szemetjén, és adót vet ki a nyegleségekre.
41 I | padlásra. Itt meg a szerszámok adtak impulzust. De mindegy is,
42 II | Tudod-e drága nagyapám,~Hová adtál?~Véres rózsák ahol teremnek~
43 II | ékszerei voltak?~- Sajnos, mi adtuk át az öregúrnak, hogy zálogosítsa
44 II | réveteg tekintettel.~- Föl van adva a rébusz, találja ki - mosolygott
45 I | felosztották, hogy némi aequilibrum támadjon, a sokból elvettek
46 II | fõhadnagy vagyok; egy kis afférom támadt, melynek azonnal
47 II | cselekedete. Mert bizonyosan afölötti elkeseredésében állt be,
48 II | bignoniának a fehér virágos ága behajolt. A fõhadnagy azzal
49 II | pajkosan szaladgáltak az agancsokon, a falakon keresztbe rakott
50 II | nagy-e már a »Vicke« (az agár), megvan-e még a kis farkas,
51 II | feküdt, a méltóságos úr agaraiból.~- Cicke! - szólítá meg
52 II | kiáradó pecsenye-illatokra ágaskodni kezdett, mint a türelmetlen
53 II | földre, csak az oszlopok ágaskodtak az égnek, mint akasztófák.
54 II | elpusztult. Az áloék, a nagy agavék, amiket nyáron kiültettünk.~-
55 I | kapaszkodott meg a felsõ ágban, olyan volt ott rózsaszín
56 II | egyetlen eshetõség maradt fel aggályosnak: ha annyi esõvíz talál lezuhanni,
57 I | hogy Borly már hetven éves aggastyán, tehát már nem lop sokáig,
58 II | ónos kapu. Hess, gyötrõ aggodalmak, szívet fojtogató gondok!
59 II | nagy ünnepen.~- Magam is aggódom emiatt, pedig nem szeretnék
60 II | menteni? - kérdé a báró, aggódón lesve az orvos válaszát.~
61 II | almán egy név, a legfelsõ ágon csak két alma volt, az egyiken
62 II | Különös föltevések nyargaltak agyán keresztül, néha egy-egy
63 II | megmeredve feküdt halottas ágyán, nem volt rajta semmi különös,
64 II | legalább az lenne mellette ágyánál a nagy bánatjában), azonfelül
65 II | szûrén, füstölgõ pipákkal az agyarukban. Visszahökkent; szeretett
66 II | tekintetes asszony nem fél az ágyba feküdni, mikor minden ismerõse
67 II | olvasgatott, kiugrott az ágyból, fölkapta a revolvert és
68 II | családfája, az elsõ páncélos õs ágyékából kinõtt törzs teli almával
69 II | egész bátran odalépett az ágyhoz és letette a rózsát a paplanjára.~-
70 II | citerás lányt, hogy te itt agyonnyomd az instrumentum hangjait
71 II | tévedt ügyetlen libácskát agyontaposott. A libapásztor-leányok mind
72 II | lehet tudni, mibõl való. Ágyúk bömbölnek a messzeségben,
73 II | volna, de csak így odamenni ágyútölteléknek az önkéntes csõcselék közt,
74 II | látszott, kínlódik bent a kis agyveleje, borsónyi izzadságcseppek
75 I | hogy a fiú odáig emelkedett agyvelejének ékességében és kezének ügyességében,
76 II | telkének, ha nem egy megzavart agyvelõnek a fantazmagóriája?~- A telek
77 II | Nektek csak hajatok van, de agyvelõtök nincs.« Pedig lássa, nekünk
78 II | ráösmer a gyermek fõhadnagy. Ahá, ni! Hiszen ez a váci asszony,
79 II | van csak egy fán is, mint ahány ember a világon -, a kakasok
80 II | portéka máskor). Most királyok áhítoznak utána. Ilyen idõknek örül
81 II | a kabátja hajtókájához, ahova szúrta, és nini, csakugyan
82 II | van, magáé - az esküvõjére ajándék… a Borly bácsi ajándéka
83 II | esküvõjére ajándék… a Borly bácsi ajándéka ezért a rózsáért… El ne
84 II | lovaidat - utasítá vissza az ajánlatot gavallérosan.~De abba mégis
85 I | pedig adni akar, maga is ajánlkozhatik. Talán éppen azt pedzi most…~-
86 II | keresni. Punktum. Istennek ajánlom, Disznósy uram!~Lassanként
87 II | testemet az anyaföldnek ajánlván, fennmaradó földi vagyonomról
88 II | Ah - röppent el a báróné ajkairól a csodálkozás önkéntelen
89 I | kérdé a leány elbiggyesztve ajkait.~- Annak, természetesen.~-
90 II | messze.~Perkálné misékre járó ájtatos asszonyszemély lévén, titokban
91 I | A kulcs megcsikordult az ajtóban. A legényke még egyszer
92 I | egyedül volt, sietve lépett az ajtóhoz, szíva nagyot dobbant. Hátha
93 II | volt módja bemenni: kapu, ajtók becsukva; csak az Inokay
94 II | alig bogozódott elsõ álma, ajtókopogtatásra ébredt fel. Ki az, mi az?
95 II | inváziója ellen akasztanak az ajtókra a falusi kisurak, szemben
96 II | vödrökben õrt állni látszott az ajtónál, megperzselt, lekonyult
97 II | vágott.~- Talán egy kicsit ajtóstól rohant a leánykérésnek,
98 II | harmadik tiszttel gyere el az akácosba.~- De hát a feleségemet
99 II | kétszer is körüljárták a kis akácost, melyet balga gõg »városi
100 I | most pünkösdre még talán akad egy kis pogácsa, gazduram:
101 II | fából való volt, akit az akadály visszatart. Elhatározta,
102 II | akarom és szeretném látni, ki akadályozza meg?~- Én - felelte egy
103 II | középsõ ujját), mert maga az Akadémia sem ád egy nyúlfarknyi versezetért
104 II | Ma már rájok se tudnak akadni. Pedig hátha még eljön az
105 II | belefogott az elbeszélésbe, akadozva, vontatottan, elváltozott
106 II | egyszer kemény gyerekre akadt Brivinszky.~Megint összecsapnak;
107 II | gondoskodtak s aki minden akarat nélkül él egyik napról a
108 II | másrészt csak az õ szent akarata olthatott belém oly vágyakat,
109 II | megformálni, mindig annak az akaratába öltözik, akivel legutoljára
110 II | nagyobb úr a félelemnél. Akaratlanul is a fák felé vitték a lábai.
111 II | vagyonomról ép elmével, átgondolt akarattal a következõ végintézkedést
112 II | többé a szilaj vérû, dacos akaratú fiú: mit bánta õ Sulyomot
113 II | célra, idegeneknek. De hát akarhatta-e õ azt? Okos lenne az? A
114 II | mind Benedek az - az Isten akárhová tegye õket. Egy félmillió
115 I | nagy platán eltakarta.~- Akarja-e - szólt a fiú eltökélt hangon -,
116 II | közepén, ahol a hosszúság akármelyik szélérõl eléri a hatodik,
117 II | ha van hozzá csónakos, akármikor. Azért hát nem kell sietni.
118 I | elõre eladott terméssel vagy akármivel. (Betáblázást, sajnos, már
119 I | eleget összelopkodott; ha akarna, adhatna nekem, visszaadnám
120 I | Hatvani utcában, méltóságod ki akarná magát zárni az egész világból.
121 II | azt mondták, zavartalanul akarnak maradni, hogy még a bárót
122 II | én se fogadhatom el, ha akarnám se, hiába hagyja nekem méltóságod.~-
123 II | egy magát megnevezni nem akaró költészetbarát báró Inokay
124 I | elpityeredett.~- Hát nem akarod megcsókolni?~- Mert ha elõre
125 II | No, felelj hát. Nagyon akartad vagy nem nagyon?~- Nem nagyon -
126 I | keletkezett. A zsidók keveset akartak adni, Inokay túl sokat akart
127 II | a legyek inváziója ellen akasztanak az ajtókra a falusi kisurak,
128 II | napon. Az apabáró valóságos akasztófa-humorban volt, az egész úton derülten
129 I | végsõig feszült, mikor az akasztófahumor elsõ csöppje kibuggyan.~-
130 II | ágaskodtak az égnek, mint akasztófák. Az öreg Borly nem sokat
131 II | sok becsületesebb embert akasztottak már fel, akiket senki se
132 II | lopva a deli katonagyerekre, akihez fogható tisztet csak a mézeskalács
133 II | okozott, és egy léha fõúrból, akirõl mindig mások gondoskodtak
134 II | kis magyar szót hallanék,~Akitől az rózsámnak üzennék.~Borly
135 II | nyolc sor keleti gyöngy, akkorák, mint a legnagyobb borsószemek,
136 II | épületeket, egy veres fedelû aklot, egy-két csûrt és lakóházakat.
137 II | könnyedén, ruganyosan, akár egy akrobata.~Nem sokat érõ telek volt,
138 I | akinek a cégtáblája egy alacsony sárga házacskán volt kiakasztva,
139 II | hónaljába; vérsugár szökik fel, aláhanyatlik a Brivinszky karja, fölordít,
140 II | hogy egy ilyen mennybõl aláhullt mannát el ne fogadjon Inokay,
141 I | csattanó piros orcáikra, sugár alakjukra.~Testben szinte a felösmerhetlenségig
142 II | különböztették meg a tárgyakat és alakokat.~Inokay fölállt és a szolgabírónak
143 II | behajtva pikkelyes kígyó alakra. A báró kibontotta és elolvasta
144 II | szeszélyesen gömörögtek, alakultak, hogy vagy egy csomó koporsó
145 II | ablakon, a felhõkbõl képzõdõ alakzatokat bámulta hosszan, majd így
146 II | családi kincsek, melyeknek alapját a Szentföldön harcoló I.
147 II | forintra becsülnek, hagyom egy alapra, mely a beteg kutyák gyógyításának
148 II | kérdezte?~- Igenis, kérem alássan.~Fokozottabb érdeklõdéssel
149 II | megragadták, finom lelke összetört alattok.~- A gyermekei? Az szintén
150 II | mutatván, hogy másnap maga Albrecht főherceg napiparancsban
151 II | Ah, istenem, milyen nagy áldás egy jó szakácsné! Vajon
152 II | valamint földesuraimra az ég áldását kívánom. Atya, Fiú, Szentlélek
153 II | seregünk Königgrätz alól.~- Áldassék érte az Úr szent neve! -
154 II | már szabaduljon. - Isten áldja meg, Borly bácsi! Ne ijesztgessen
155 II | mindég látlak. Az Isten áldjon meg erõvel, egészséggel,
156 I | nagy fáradsággal. Minden áldott este és hajnalban tüzet
157 II | hogy lépjen elõre építeni, áldozni. De kit talál? Egy tehetetlen
158 II | operateur; egy öreg szánnak az alja tele volt orvosságos üvegekkel,
159 I | tudnám-e neki adni? Lesz-e alkalmam találkozni vele, mert a
160 II | uram pedig felhasználván az alkalmat, odafurakodott a fõhadnagyhoz
161 II | fel!~- Bocsássa meg, ha alkalmatlanságot szereztem - szólt Borly -,
162 I | igyekezett a természetéhez alkalmazkodni, korán kelt, korán feküdt,
163 II | bizonyára rosszul választott alkalom volna az Isten és emberek
164 II | essünk át a mai szomorú alkalomnak utolsó részén is, mely szorosan
165 II | asszonyoknál, hogy életük alkonyán elkezdik a bibliát olvasni,
166 II | fejénél is. Egy nagy ötvenakós alkotás, ha oldalt gurítja, szépen
167 II | indítványozta:~- Egy kis alkotmányos költséget szeretnék nyerni
168 II | apó oda nem nézett, nagy alkuban volt egy tyúkos ketrec elõtt,
169 I | ezért illendõ »rebachot« alkudott ki magának, együtt trafikált
170 II | nyitotta ki szemeit, hogy áll-e még a világ, és csodálkozott,
171 II | búzát rostáló asszonyok bent állanak a patakban, s szoknyáik
172 II | támadó mélyedésbe a víz, az állandó nyomással rohamosan átdolgozta
173 II | neki naponként, mikor pedig állandóan akarta volna szerzõdtetni,
174 II | föllobbanások nem lehetnek állandók se egy ember, se egy nemzet
175 II | elhívatta) tüdõgyulladást állapított meg, s nosza, lett hirtelen
176 II | A fiú karrierje meg van állapítva. Ember lesz abból.~- Azért,
177 I | vendégszobákká, de a zárda régi állapotában maradt, s még most is ott
178 II | bírta elképzelni azt az állapotot magára nézve. És végre is,
179 II | hogy egy császári fõhadnagy állásánál fogva nagykorúnak veendõ,
180 I | beesett mindenféle emberi és állati testeket és hulladékokat,
181 II | népek, kik künn a kerítésnél álldogáltak, szinte felszisszentek az
182 I | sikerült eltéríteni tervétõl, állhatatos maradt. Neki - úgymond -
183 II | lélegzik.~- Eredj, ki nem állhatom az ilyen rossz vicceket.~-
184 II | Én pedig határozottan állítom, hogy megvan.~- Hallgasson
185 II | költözködött. Legalább esküvel állította Hódi Mihályné, aki gyakran
186 II | Menjen egyenest Vácra és állítson be a szélérõl harmadik dunai
187 II | az elõõrseink fel vannak állítva és még eddig semmit se jelentettek.~-
188 II | baronesz a mamájával már ott állnak a lépcsõháznál kipirult
189 II | mint a másik, ki fogad rá? Állom.~- Csodálom, hogy nem ütötted
190 II | volt. Folyton levelezésben állottunk. Halála elõtt azt írta csodálatos
191 II | miközben egyre csipkedte az állukat vagy simogatta a tömött
192 II | Szóval, fölveszik az apostoli allure-öket, hogy most meg az Istent
193 II | de alig bogozódott elsõ álma, ajtókopogtatásra ébredt
194 II | de közben egyre beszélt álmában. Perkálné, aki jeges borogatásokat
195 I | Sulyomra, sõt éjszakánkint álmaiban már ott is járt Mari mellett
196 II | törzs teli almával s minden almán egy név, a legfelsõ ágon
197 II | a dolog, mert a Balassa almásszürke négyese is most gurult be
198 II | kapott?~A báróné, aki egy almát hámozott, letette a kést.~-
199 I | idõre? - felelte a báró álmatagon.~Ebbõl aztán meg azt sem
200 II | ágyékából kinõtt törzs teli almával s minden almán egy név,
201 I | hiszem most is, hogy csak álmodom. Miképpen is történhetett
202 I | eleget tegyen, s eközben édes álmodozások közt gondolt a pünkösdi
203 I | Nagy szerencse - szólt Laci álmodozó hangon -, hogy végre megtaláltam.~-
204 II | vagyok.~Az éjjel nagyapkáról álmodtam. Hát a kastélybeliek mit
205 II | röppent ki szemeibõl az álmosság. Megmosakodott a hordók
206 II | jön és meglep az éjszaka álmunkban.~- Az lehetetlen! - mondá
207 I | leginkább katonatisztek közt, s álnév alatt mulatott pezsgõ vidámsággal,
208 II | szép dolog elpusztult. Az áloék, a nagy agavék, amiket nyáron
209 II | dolog, hogy a legényke egy álöltözetû juhászbojtár, aki háztûznézni
210 II | rögökre, a hangyák kibújtak alóluk, rásütött a koporsókra,
211 II | termékeny. Egy herceg vagy egy álruhás királyfi, aki a kisasszonyra
212 II | mondott idõben, mint ahogy általában mindazt teljesítettem és
213 II | azalatt megeredt a zápor s altató monoton cuppogással verdeste
214 II | magának. És végre is mit alterálja õt a kasznár? Hát tartozik
215 II | óta, pedig ezek a madarak aludnának, fenség, ilyenkor, ha az
216 II | szélsõ háznál egy köcsög aludttejet kért, megkérdezte a szíves
217 II | érdeklõdést, annak méltóságán alul van a csodálkozás, ámbátor
218 II | Én, nemes Borly Gáspár, alulírt tanúk elõtt lelkemet Istennek,
219 I | pofácskát vágott erre, mint egy aluszékony fiókmacska.~- Nem emlékszem -
220 I | oligarchák letûntek, századok óta alusznak a várromok alatti kriptákban,
221 II | nagy képe alatt. Mint az alvajáró, ment gépiesen Laci is a
222 II | követve, végigment a roppant alvó táboron. Csak imitt-amott
223 II | legkevesebb, amivel tartozom ama nagyszívû ember unokáinak,
224 II | egyszer a sulyomi kastélyban. Amaz Inokay kisasszony, Katherina,
225 II | találgatom, miért mondta ezt vagy amazt, teljesítem, amit mondott.
226 II | és mégis nagyratörõ, mert amellett, hogy a paraszttal szóba
227 I | fényes, csillámló huszasokat, amelyekbõl három tett ki egy forintot. -
228 II | tartották az üres hordókat, amelyeken pompásan lehetett dobolni.
229 II | egyéb szerszámokat vásárolt, amelyekkel aztán a »Fehér farkas«-nál,
230 II | történelem olyan szálakból, amelyekre senki se gondol.~De azért
231 II | Hiszen ezeket a pénzeket, amelyekrõl senki se tud, mind megtarthatná
232 II | egy hegyi pataknak a vize, amelyet meg nem zavarhat a beledobott
233 II | Szentlélek Isten nevében Ámen.~Van még valami?~- Még egy
234 II | mint száz, annyi emberrel, amennyi ide verõdött, két grófot
235 II | zálogos-bolt üvegajtaján, amennyire a zöldfüggöny engedte, s
236 II | este egy huszassal, mint amennyit kért. Útközben megállította
237 II | Alkalmasint a váci püspökébe. Mert amerre a szem lát, az mind az övé
238 II | akkora, mint egy huszas, amiatt van most ispotályban, ahol
239 I | strikkeléstek a kis kosaratokban, amibe a mama is belestrikkelt,
240 I | tartanod. Adj rá kezet, amice, hogy mindig be fogod tartani
241 II | felhessegetett szárnyasaira, amihez járult a fõvezér váratlan
242 II | de aztán olyan is volt, amin megbotránkoztak a nevezett
243 II | hogy ön valóban kapitány, aminek kiadja magát, s nem valami
244 II | tákolmány pipiskedett, olyan, aminõk a szénaszárító pajták falun,
245 I | akkora kulcsot ábrázolván, aminõvel talán csak Szent Péter nyitogatja
246 I | de hát akkor mi lenne?~- Amivé maga akarja, hogy legyek.~
247 II | mégpedig emilyen; mert már amolyan nem lehet, aminõ az apja
248 II | csakhamar eltompította az ámulat, mert amint fölpattant a
249 II | szinte felszisszentek az ámulattól, kivált az asszonyfélék.
250 II | fölfeszítette a fa-dobozt és ámulva kiáltott fel:~- A családi
251 II | fogta, a szolgabíró pedig anekdotákat beszélt a közelebbi korteskedésbõl,
252 II | volt ötlettel, sziporkával, anekdotával. Amint azonban a kerületébe
253 II | ingyen ad neki két órát az angolból, tovább gyakorolhatja magát,
254 II | ilyesfélékkel rávenni.) Az a kis angyalka hozta, a baronesz. Olyan
255 II | nélkül esett meg. Balassa Antal báró hajtatott négyesén
256 I | barátjához, báró Balassa Antalhoz (annak se volt soha pénze),
257 II | kardért. - Úgy látszik, az anyád szokta felkötögetni otthon.~
258 II | édesebb pihenésem lészen az anyaföldben.~Templomi csönd támadt,
259 II | Istennek, törékeny testemet az anyaföldnek ajánlván, fennmaradó földi
260 II | lélek - szólt Borly. - Más anyag, egészen más. Nem is lehet
261 I | és újra, hogy a hitvány anyagiság, a pénz, sokszor elnyomja
262 II | nevetett gúnyosan Inokay -, az anyáknak és a regényíróknak mindig
263 I | feleségemé. Neki adtam; anyám, dédanyám viselték - nem
264 II | mint a mandula - felelte az anyóka.~- Engedje meg néni, hogy
265 II | végre megpillantotta az öreg anyókát. Már messzirõl hívogató
266 II | szép júniusi napon. Az apabáró valóságos akasztófa-humorban
267 I | szent fogadalmat tett, hogy apáca lesz, de késõbb megbánta
268 II | elindulhattak az akácos felé. Az apácaasszonyok órája a zárda tornyán éppen
269 I | vagy porrá törjük és minden apácának beadunk belõle egy evõkanálnyit?~
270 I | titkos ajtón, ahol levetvén apácaruháit, a legpikánsabb francia
271 I | nõvértõl (mert tudja, minden apácát nõvérnek hívunk) »mondja
272 II | Szép spektákulumot csinált apád - panaszkodott útközben. -
273 I | volt meg, az is megterhelve apadt a végromlás teljes bizonyosságával.~
274 II | végre? - kérdé Pál báró. - Apámat nagyon megrázta a jelenet,
275 I | mögött sohase nevezte másképp apámuram, mint »az a vén tolvaj«,
276 II | kevélység úgy megszépíti az apát, édes mamám.~- Köszönöm
277 II | mondja, még a méltóságod apjának tartozott vele. Itt van,
278 II | kunyhójába, s engedelmet kért az apjától, hogy egy éjszaka õ is künn
279 II | aki mindig haragudott az ápolás alatt levõ kutyákra, kiereszté
280 II | örökös tulajdonul hûséges ápolásáért özvegy Perkál Józsefnének.
281 II | aki gyakran segédkezett az ápolásukban, hogy egy kutyával több
282 II | tegnap este óta nem volt az ápolda nyitva, nyilvánvaló, hogy
283 I | szerette, mert a megboldogult apósa után, aki lakatos volt,
284 II | prédikálni. Szóval, fölveszik az apostoli allure-öket, hogy most meg
285 I | tengerben a cápák, akik az apróbb halakat felfalják. A nagy
286 II | vele! Rezegteti kardját arabs módra, hogy ha levág, ne
287 II | kedvenc orgánuma. Innen árad szét híre, neve, dicsõsége
288 II | nyújtotta be arról, hogy milyen árakon adott túl az Inokay családi
289 II | ablakot kitaszított egy hûs áram és végigsurrant a szobán.
290 II | ujját emelte fel), mert az aranyak szintén ritkák, sõt nincsenek
291 II | és hirtelen fölszedték az aranyakat. Bogdán úr egy csomóba rakta
292 I | szétöntötte megolvasztott aranyát az egész természeten, még
293 II | költségeket? Talán valami aranybányát fedezett fel?~- Hát iszen
294 II | mopszli az én unokám, vagy aranygyûrû, hogy meg lehessen találni.
295 II | kislányka korodban azt a sokféle aranyholmit?«~Úgy elábrándozott ezeken,
296 II | Fölnézett az égre, hát bizony az aranykarika már magasan járt, volt elég
297 II | címezve, anélkül, hogy az aranymûveseknek valaha megmondtuk volna,
298 II | a nap besütött és fényes aranysávot vont az Inokay Katherina
299 II | Katherina képe elõtt, aki aranyzöldbe játszó brokát selyem ruhában
300 II | miatt az ember csak egy arasznyit lát a parkból egyszerre.
301 II | grófnõ - amely világosságot áraszthatna?~- Nincs - szólt a báró,
302 I | zavaros italt s leszúrta az árát, aztán az udvarnak tartott
303 II | hordókat és dobolnak rajtuk. Az arató lányok abbahagyják a Szûts
304 II | emlékeiben keresgélte az élveteg arc mását.~Amint aztán megint
305 II | mondá és minden vére arcába szökött - ön meg fog ezért
306 I | kegyelmetek, van valami az arcában, a homlokában, a szemeiben
307 II | hozzá az az egész fehér arcocska, csodálatos édességével.
308 II | volna megmondani.~A többi arcok is csupa ismerõsök voltak,
309 II | a lépcsõháznál kipirult arcokkal, repesõ örömmel. A vén komondor,
310 II | A szegénység nemcsak az arcon szánt barázdákat, hanem
311 II | krízis - dohogta dodonai arculattal.~Az éj be is köszönt. Csak
312 II | úgy találgatta, hogy az arcvonásait vizsgálta, majd úgy, hogy
313 I | hiszen ott volt doktor Arendorffer György, aki medicinákkal
314 II | egykedvûen, az évezredes argumentumhoz nyúlva. - Ha az ember mindig
315 II | fenékig.~- No, ugye megvan az arkánum? Most tessék aztán beszélni.
316 II | helyekhez, fákhoz, házakhoz, árkokhoz fûzõdtek. Különösen a Vargyasról
317 II | napiparancsban dicsérte meg az egész ármádia előtt s azon melegében kinevezte
318 II | fekete herkenytyû az egész ármádiát. Íme, mit érhet egy kis
319 II | kibontja a szirmait, ha árnyék éri, befogja a penész. Egy
320 I | Tudom az idõt, a napról, az árnyékról, meg a gyomrom hangulatából.
321 I | mire érti a rövid idõt. Arra-e, hogy Borly már hetven éves
322 II | ha nem használ, hát nem árt; elõvett a taplóból egy
323 II | azt tartom, hogy gonosz, ártalmas ember volt, de a halál mindenért
324 II | De egy jegyzõkönyv mégse árthat.~- Oh, a jegyzõkönyv sohase
325 I | valamennyi lakatosával úgy az áruk készítésében, mint azoknak
326 II | gondoltam. Mi már fölvettük az árukat, tehát nem a mieink. Elég
327 II | kasznár is elment már deszkát árulni Földvárra.~A komornyik a
328 I | Lacitól.~- Nem. Hát bort árulsz?~- Bort.~- És hol van a
329 II | értesítette, vagy Mária árulta volna el közös titkukat?
330 II | természetesen maguknak el nem árultuk, mikor mint gyerekek itt
331 I | Borly nem adott rá egy árva garast sem, pedig a legszegényebb
332 II | fõorvos disputált Hlinkó árvaszéki elnökkel, egy helyütt fiatal
333 II | repedezik már az exisztencia. Az árverések az ingatlanokra is ki vannak
334 II | Nincsen kizárva - szólt a báró ásítva.~- Tehát méltóságod nem
335 I | uram nem jó néven venné, ha áskálódnám ellene.~A báró barátai (
336 II | már ébren találja a vén áspiskígyót.~Perkálné csak a fejével
337 I | a sármányból is csak az asszonya jár? Honnan jött, tu-tu-tu?
338 II | katonát. Látott az már az asszonyból többet is.~De már ekkorára
339 II | az ámulattól, kivált az asszonyfélék. Jaj de szép! Piktor se
340 II | szemeivel a fõhadnagyot. A finom asszonyi lélek gyorsan meglátta a
341 II | mint csodák. Csutorásné asszonynéni kastélyból-kastélyba vándorolt,
342 II | uzsonnán voltak együtt. Asszonyokban nem marad meg a szó, folyt
343 II | fiam: mostan eredj be az asszonyokhoz, és végezz a leányommal
344 II | öregembereknél és a parázna múltú asszonyoknál, hogy életük alkonyán elkezdik
345 II | halak megijednek a rostáló asszonyoktól és visszaúsznak.~Fölfelé
346 II | fordítá figyelmét a csinos asszonyra, kinek tekintete némi kacérsággal
347 II | öreg báró nem állhatta az asszonysírást. Kiment csibukjával a verandára,
348 II | Perkálné misékre járó ájtatos asszonyszemély lévén, titokban mégis elküldött
349 II | és az igazi gyümölcsárus asszonyt. Mintha gyárilag készülnének
350 II | Borly egyenest a fiskálisok asztalának tartott s csak úgy találomra
351 II | utasaink az ötödik üres asztalhoz ültek.~- Hozzon, ami éppen
352 II | fürgeségével az elejtett asztalkendõjüket, miközben egyre csipkedte
353 II | balra, egyenest a hosszú asztalnak tartott és ott helyet foglalt,
354 II | Litmaneck:~- Átjöttem az asztalodhoz, mert itt nincs asszony,
355 II | vacsoráltak a szétszórt kerek asztaloknál. Az egyiknél két fiskális
356 II | ünnepélyesen fölvette az asztalról a berepesztett végrendeletet,
357 II | játék, nyugodtan felkelt az asztaltól reggel, egyet-kettõt nyújtózkodott
358 II | Az ügyvéd, aki egy kicsit asztmás volt, levegõ után kezdett
359 I | palotája helyén, a palotát átalakították vendégszobákká, de a zárda
360 II | állandó nyomással rohamosan átdolgozta sárpéppé a talajt.~- Itt
361 II | még a végrendeleten kell átesned, azután majd szabad léssz
362 II | lógott benne az élet. Nagyon átfázott, nagy bolondot csinált,
363 II | Néma csönd támadt, míg átfutotta, mindenki az õ arcát nézte.~-
364 II | vagyonomról ép elmével, átgondolt akarattal a következõ végintézkedést
365 II | elõbb a cókmókját, aztán áthajította magát a palánkon, könnyedén,
366 II | halászbotjával a rögöket ütögetve.~Áthaladva a sûrûségen, hol a vakmerõ
367 II | mert az országait mind átiratta telekkönyvileg az én nevemre,
368 II | s így szólt Litmaneck:~- Átjöttem az asztalodhoz, mert itt
369 II | menne, elérni a Dunához, átmenni csónakon Szentendrére, ott
370 II | Lázonyba a választóknak, s átmenve a Berkenyés patakon, bedõltünk
371 II | hull rá, s ezzel hirtelen átnyalábolta a fejét, a melléhez szorította,
372 II | suttogták a béresnék, akik átöltöztették fekete ruhájába, szépen
373 II | majd az úton milliószor átolvassa, s újra a szamárhoz közeledett,
374 II | kifaragott belõle, nyomban átszaladt a kasznárlakba, hogy az
375 II | fõzte, úgyhogy annak illata átszûrõdött a park fáin, és messze szállt,
376 II | az. Ha félig sikerül az attak, a gyõzelem nem lehet kétséges
377 II | hangon folytatá Potifárné az attakot a szemérmes József ellen,
378 II | kormányzóinak ivadékát!~Újra áttekintett a vacsorálók feje fölött,
379 II | csöndben. A minisztráns gyerek átvette a plébános úr kezébõl a
380 II | önkéntes csõcselék közt, atyád emléke iránti kegyeletbõl
381 I | Lackó a múzsákkal és az auctorokkal társalgott s bámulat tárgya
382 II | szavak háta mögül, hogy Ausztria most már meglehetõsen mezítláb
383 II | mondá, mintha a szegény Ausztriához intézné szózatát, s aztán
384 II | kiáltá be lihegve. - Vége Ausztriának. Fut a seregünk Königgrätz
385 II | szépen belefekhet, meg nem ázik. Hiszen Diogenes is ilyenben
386 I | világító szentjánosbogarak azokban a szemekben!~- Nos, tudja
387 II | fõhadnagy rejtélyes arccal -, azokból kell egyet elvinnem. S az
388 II | vallásos kenetességgel. - Õ fog azokról gondoskodni, a maga módja
389 II | ártott, mint inkább az, hogy azonmódon vizesen, lucskosan megint
390 II | örül a Halál, mert ezt az ázsiót õ okozza; sokat bevon a
391 II | egykedvû maradt, mintha babba menne a játék, nyugodtan
392 I | volt. Hiszen nem lehet a babonában hinni, de az emberek száját
393 II | sovány kezét kinyújtotta és babrált rajtok, simogatta õket és
394 I | hosszú harc a Balassák-, Bacsók-, Bebekek- és Inokayakkal.
395 I | fán, lábait lelógatva, egy bádog-messzelyt tartott kezében.~- Nem vesz
396 II | eléjük szétszórt falvaival, bádogos tornyaival. Az egyikben,
397 II | kanyarodónál elõbukkant a kastély bádogtornya s mellette - mint egy meglapult
398 II | ment egy félórát, rettentõ bágyadtság, kimerültség vett rajta
399 I | be a kis ajtót, apóka.~- Bah, már becsuktam. Hát miért
400 I | leszakítani. Ugyan nagy bajba hozott volna. Mert én azzal
401 II | öreg segítette ki minden bajból. Nagy szorultságban még
402 II | nálam akarsz beállni? Hát mi bajod? Mi végzet hoz ide? Miért
403 II | mindennek. Õ vitt be ezekbe a bajokba. Az õ lopásai, pusztításai.
404 I | elutasították?~- Mindenütt.~- Bajomban is volt Flucknál?~- Ott
405 II | mert ott mentve volt minden bajtól. A Szûz Mária kötényében
406 I | fölött. »Hiszen magának már bajusza van« akarta mondani és kacagásra
407 I | mint a pipacs. (Nem lehet a bajuszt kinevetni, nagy dolog az.)~-
408 II | szokásos húgával, egy család bakfis-leányokkal, bizonyosan a nevelõbõl
409 I | szegény kis lelkek, szegény bakfisok! Oly egyenlõtlenek vagytok
410 II | hadvezér s Napóleon talán a Bakonyban végzi életét, ha magyar
411 II | ismeretlen haramia lõtte le a bakról.~- Mind itt vannak elpotyogtatva
412 II | száll egy kis csapat, ez is bal irányban. Hopp, menjünk
413 I | Hasztalan a hosszú harc a Balassák-, Bacsók-, Bebekek- és Inokayakkal.
414 I | Inokay egy furcsa mosollyal Balassának -, hogy a vén gazember (
415 II | csak az a vágya volt, hogy Balassával bámultassa meg magát. Ha
416 II | körüljárták a kis akácost, melyet balga gõg »városi park«-nak keresztelt,
417 II | Gróf Zrínyi is írt, Balassa Bálint is, Koháry is. Aztán a hõsöket
418 I | bizalmasan morogván az utána ballagó Lackónak: »Szép kis bolondság!
419 II | ellágyult pillanatoknak, apró ballépéseknek, nemes gavallér-stikliknek
420 II | Mantuához közel a Mincio balpartján ütött tábort s egy parasztházat
421 II | gyulladás átment a tüdõ balszárnyára is.~- Meg lehet-e még menteni? -
422 I | Egy félév alatt csakugyan bámulatos eredmény lett. A fiú fölszedte
423 II | ringatni székén s mereven bámult maga elé, mint hogyha álmot
424 II | Laciban megfagyott a vér; csak bámult-bámult megzsibbadva, a megüvegesedett
425 II | felhõkbõl képzõdõ alakzatokat bámulta hosszan, majd így szólt:~-
426 II | vágya volt, hogy Balassával bámultassa meg magát. Ha nem lett volna
427 II | örömtüzeknél másoknak a bánatát s kínos tapintatlanságnak
428 II | is, onnan is, szívét édes bánatba mártogatják, míg végre kigyúl
429 II | mellette ágyánál a nagy bánatjában), azonfelül pedig jól esnék,
430 II | szereztek neki. Igaz, hogy új bánatot is, mert fájt a szíve, hogy
431 I | fiút, Disznósy uram.~Lopva bandzsalított rá a mester, majd így szólt
432 II | Hátha lenézi, fumigative bánik vele, és éppen a baronesz
433 I | hogy a fiúval mégis úgy bánjon, mint más inasokkal szokás,
434 II | megtapogatta a zsebében levõ bankócsomagot, ott van-e még, és mivel
435 II | ügyletet, kezébe nyomta a bankókat és a zálogcédulát.~Rohant
436 II | zsebébe nyúlt és egy forintos bankót adott neki, majd föltette
437 II | az akkor meg. Pedig nem bánnám, ha meghalna - jegyezte
438 II | egész életében szigorúan bánt. De hát talán jót akart,
439 II | pénzt elfogadnám, örökké bántana a lelkiismeret, hogy azt
440 II | azzal nem bántok senkit.~- Bántja a rendet, és a rend a fõ,
441 II | elõbbi szamárnak. Mindenféle bántó gondolatok szorongatták.
442 II | aludni!~- Hisz azzal nem bántok senkit.~- Bántja a rendet,
443 II | fojtani az egészet.~- Hej, Baptiste, hozz egy palack cliquot-t
444 I | mit akarsz inkább? Egy barackot a fejed búbjára, vagy egy
445 II | és a maga belsõ világában barangolt.~Ezalatt az asszonyság nyitogatta
446 I | Késõbb (egy század múlva) a Bárány-fogadó lett a Balassa Ágnes bûnös
447 II | kifejezéseibe, mint az Ábrahám báránya az iszalagok közé. Kínos
448 I | a kertész bent iszogat a Bárányban, az udvarról egész kényelmesen
449 II | Megismerte finom illatáról a báránycsecs taplót, melyet csak õ és
450 II | tánc kerekedett, hogy még a bárányok is ugrándoztak, játszadoztak
451 I | füvet megeszi a bárány, a bárányt megint megeszi az ember (
452 II | legjobban találja el, ki a jó barát, ki az ellenség. Ha tudná
453 I | áskálódnám ellene.~A báró barátai (ámbár igazabban csak kártyázó
454 I | A báró elszaladt Kékkõre barátjához, báró Balassa Antalhoz (
455 II | egyet kipécézni az ön per tu barátjai közül és üresedést csinálni,
456 II | magamat, ha ilyen bizalmasabb barátjává lehetek.«~- Hallatlan szemtelenség! -
457 I | picinyt selypítve. - A barátnéim is a katonatiszteket csodálják
458 I | Mit ért a világ alatt?~- A barátnéimat, kikkel bizalmasan közöltem
459 II | Megköszönöm a szíves barátságot és elfogadom, mert biz én
460 I | komoly megbeszéléseknek a barázdája, hogy a mag át ne guruljon
461 II | szegénység nemcsak az arcon szánt barázdákat, hanem a lelken is. A simaság
462 I | kizárnak a Kaszinóból.~- Bárcsak régen kizárták volna. Nevetséges
463 I | ügyetlen szolgáit se csapja el.~Bárhogy erõlködtek, nem sikerült
464 II | már ilyen ismerõsök…~De bármiként magyarázták is, az eset
465 II | cserebogár - a kasznár-lak barna zsindelyfedele, félénkség
466 II | megvilágítva kicsike körben a barnás talajt. Laci lehajolt, odanyúlt,
467 I | baroneszbõl és a kis Pál báróból mi lesz aztán? Ej, ej, méltóságos
468 II | lassan-lassan felösmerte az Inokay báróét.~- Egy gyerkõc. Valami Borly
469 II | hiszi. Mert hát az ilyen báróféle ember nem gondolkozik, nem
470 II | Bizony nem mindig a grófok és bárók között.~Ilyenkor rendesen
471 II | belenézvén a kéziratba -, de ön a bárókisasszonytól is búcsúztatja őt, amint
472 I | szépapja is már az Inokay báróknál szolgált, úgyszólván összeforrt
473 II | vegyült bele egy másik hang, a bárónéé. - A dolog menni fog. A
474 II | el a csibukomat! (Majd a bárónéhoz fordult.) Önkívületben van?~-
475 II | szerelmes voltam a kis baroneszbe.~Félve nyitotta ki szemeit,
476 I | Hát a két gyerekbõl: a baroneszbõl és a kis Pál báróból mi
477 II | Hiszen a gazdagság jó, híd a baroneszhez, de ez a gazdagság válaszfal.
478 I | a rózsát hazavihetném a baronesznak. Igen, de át tudnám-e neki
479 II | Hát adja nekem feleségül a baroneszt.~- Én pedig két kézzel adom
480 I | figyelmeztették vagy a bárót, vagy a bárónét:~- Ugyan mért nem néznek
481 I | nagy patáliát csapott a bárónéval (született Münster grófnõvel)
482 II | kavicsos úton szembe jött a bárónõ, Máli tante és Balassa.~
483 II | s elújságolta mindjárt a bárónõnek, hogy az öreg egy csöppet
484 II | Hallatlan összeg! (a báróra tekintett, aki egy ringaszéken
485 II | még vesszõkön ültek, rövid bársony cikcakkos szoknyácskájában
486 II | amelyek már nem értek semmit, bástyákká váltak és felvonó hidakká;
487 I | rajta ült, mint Bónis Samu bátyánk a koronát rejtõ vasszekrényen.~
488 I | kényeztetni akarta az öreget, bátyókának szólította, mint valaha
489 II | zsidó ül, ámbár a rács meg a batyu-gúla szakasztott olyan volt,
490 II | ezalatt lelkendezve ment-ment batyujával egyenest a mezõknek. Nagyatyja
491 II | meg is vétetnek.«~De így a batyuval restellt bemenni, odament
492 I | törjük és minden apácának beadunk belõle egy evõkanálnyit?~
493 II | õrnagy.~- Katonának akarok beállani.~Végigtekintett a sugár
494 II | vizsgák idején pontosan beállított a »Zöld fá«-ba. A »Zöld
495 II | És te most nálam akarsz beállni? Hát mi bajod? Mi végzet
496 II | kisebbiknek, melyen a Mátyás és Beatrix arcképe van kivésve, megtölti
497 I | harc a Balassák-, Bacsók-, Bebekek- és Inokayakkal. Pedig hány
498 II | csak föltevés.~- Dehogy. Bebizonyítható. Megsemmisíthetõ az egész
499 I | minden a régiben maradt, bebizonyosodván újra és újra, hogy a hitvány
500 II | hölgyeknél.~- Nem szabad senkit bebocsátani, bent tanácskozik a két
501 II | a szomszéd szoba lakója, bebocsátotta a kopogtatót, és a vékony
|