bold = Main text
     Rész                                             grey = Comment text

 502 II   |                   még mindig permetezett, bebújt egészen a hordóba, s megörült
 503 II   |                 gyapjas nagykendõkbe volt beburkolva, gépiesen ismételte:~- A
 504 II   |                    egyik részét elküldtük Bécsbe ehhez, ahhoz, tudod, igazítás
 505 II   |                szólt a levél.) E soraimat Bécsbõl írom, ahol a Ringlottengasse
 506 II   |                   Errõl legott ráösmert a becses kõre s megörült neki: »No,
 507 II   |                  ember odavaló. Aztán sok becsületesebb embert akasztottak már fel,
 508 II   |               Mielõtt ide jöttem volna, a becsületrõl alig voltak az itteni embereknek
 509 I    |                   ezer forintot veszített becsületszóra. A kártyaadósság pedig nagy
 510 II   |                 is oda kellene adni csupa becsülettudásból az öregúr hagyatékát valami
 511 I    |                öklével, mert különben nem becsülik meg a társai. Ez a nagyurak
 512 II   |                   melyet tízezer forintra becsülnek, hagyom egy alapra, mely
 513 I    |              került, undorodott tõle, nem becsülte, gazembernek tartotta, gondolván
 514 II   |                  rá mogorván, közömbösen, becsukott szemekkel, leeresztett zsalujú
 515 I    |                  ajtót, apóka.~- Bah, már becsuktam. Hát miért is ne csuknám
 516 II   |                módja bemenni: kapu, ajtók becsukva; csak az Inokay ablakát
 517 II   |     ösztönszerûleg odakapott, de a hernyó becsúszott a ruha derekán, azon a tündérárkon,
 518 II   |                    de mi volt az Lacinak, bedobta elõbb a cókmókját, aztán
 519 II   |              átmenve a Berkenyés patakon, bedõltünk a vízbe, a kasznár úr valahogy
 520 II   |                    a kezét egész hónaljig bedugva, miközben óvatosan emelte
 521 I    |         tisztasági faktort, aki fölegye a beesett mindenféle emberi és állati
 522 II   |               melle szörcsögött, a szemei beestek és az arca is megváltozott.~-
 523 II   |                 sírása indult meg, mint a befagyott patak, ha léket ütnek rajta,
 524 II   |                 dolog lehetett, mikor úgy befelé fordult a világ, ez a nagy
 525 II   |                  szirmait, ha árnyék éri, befogja a penész. Egy rablóbetyárból
 526 II   |                 mestere és más a gyöngyök befoglalója, és elküldtük anélkül, hogy
 527 I    |                   emberek száját se lehet befogni. Szörnyû dolgot mesélnek.
 528 II   |                bor, kezét-lábát csókolom, befolyt a patakba.~- A patak pedig
 529 II   |                    kivált katonának, mert befonódik a saját kifejezéseibe, mint
 530 II   |                 lehet tenni egyebet, mint begöngyölgetni a vasládát a cókmók közé,
 531 II   |                 fojtogató gondok! A hintó begurul az udvarra, Mariska baronesz
 532 II   |                   uram, csak egy sebet is begyógyítani. Itt látszik ezeken a kutyákon.
 533 II   |                  kocsiból kiugorván, régi begyógyult sérve fölszakadt, megújult
 534 II   |             zsákba kellene õket varrni és behajítani az Ipolyba.~- Oh, tante,
 535 II   |           bignoniának a fehér virágos ága behajolt. A fõhadnagy azzal mulatta
 536 I    |             kikerülhesse, lehetetlen volt behajtani a másikat.~Szent Mihály-napkor
 537 II   |                   egy kocsiba, bevásárol, behajtat egy vendéglõbe s mielõtt
 538 II   |                 is volt hozzá mellékelve, behajtva pikkelyes kígyó alakra.
 539 II   |            történik, s egymás után kezdte behányni a beteg asszony ölébe a
 540 I    |            gazdatisztjének a fia, érti-e, behíttam az utcáról, hogy a szüleim
 541 I    |                  eléje a baronesz nyájas, behízelgõ hangon, amint megpillantotta
 542 II   |                Csak az imént mutatott egy behorpadt sírhalmot az erdõ szélén,
 543 I    |               õszinte hangon -, apa aztán behozott ide a zárdába. És most itt
 544 II   |              idegeit megviselték a ki- és bejáró végrehajtók. Ingerlékeny
 545 I    |                ahogy ez a kísérteties hír bejárta a környékbeli fonókat, azóta
 546 II   |               kisasszonyka, mert az a vén béka bizonyosan hallgatózik a
 547 II   |       pásztortüzek égtek az erdõszéleken, békák brekegtek a mocsarakban,
 548 I    |             üldözték a kenderáztatókban a békákat, és molesztálták csúzlijukból
 549 II   |             elvesztjük a csatát - mikor a béke azért úgy lett megkötve,
 550 II   |                 számú telekjegyzõkönyvben bekebelezett csekély ingatlanomból és
 551 II   |          Átnyújtotta a bepecsételt iratot Bekeházynak, aki felbontván azt, pátosszal
 552 II   |               ketrec elõtt, s a szamár is békén engedett kotorászni a fülében.
 553 II   |               nézett.~- Nem kell. Hagyjon békét, Perkálné.~- Meg kell inni -
 554 II   |                  költötte, mikor az ínség beköszöntött (mert az is megérkezett
 555 II   |                  megállapítván a kis liba bekövetkezett halálát, egy huszas bírságra
 556 II   |               feleket, aztán így szólt:~- Béküljenek ki, uraim, hiszen sértés
 557 II   |                    eljárt a parasztokhoz, bekukkantott a mezõn a csõszhöz, annak
 558 II   |                csak a szögleten állt meg, bekukucskálván az ott lévõ zálogos-bolt
 559 II   |           kénytelen vagyok vele. S legott belátja méltóságod, hogy nincs meg
 560 I    |                  vaskapu rácsain lehetett belátni; a háttérben egy nagy, komor
 561 II   |               legközelebbi vásárkor mégis belátogatott Disznósy uramhoz, hogy mi
 562 II   |            emlékek kapcsolták. Szobájából belátott a zárda kertjébe, hol most
 563 II   |                amelyet meg nem zavarhat a beledobott kavics, mert szintén kõ
 564 II   |                   beteg kívánságát, ki is beleegyezett, hogy a baronesz oda menjen (
 565 II   |                 ha oldalt gurítja, szépen belefekhet, meg nem ázik. Hiszen Diogenes
 566 II   |                rázta fejét, mialatt Borly belefogott az elbeszélésbe, akadozva,
 567 I    |                 éppen valami ilyenbe akar beleharapni.) Hát mármost mit csináljunk
 568 II   |                    Hát bizony Tóth Pál is beleharapott a fűbe valahol Morvaországban.
 569 I    |                      ennélfogva undorodom beléjök nézni.~- Nagy könnyelmûség,
 570 I    |                   az emberek. Nem szoktál beléjük nézni?~- Az emberekbe?~-
 571 II   |                 Az egyik seladonnak aztán belelõtt a lábába, az még most is
 572 II   |                   szent akarata olthatott belém oly vágyakat, melyeknek
 573 II   |                  mielõtt a »gyöngyéletbe« belemenne, csinál még magának egy
 574 II   |                  főhadnagy szórakozottan, belenézvén a kéziratba -, de ön a bárókisasszonytól
 575 II   |               gavallérosan.~De abba mégis belenyugodott, hogy a fogaton most elõbb
 576 II   |      hallatszottak künn. Az ajtó nyílt, s belépett rajta az öreg Borly, a sulyomi
 577 II   |                  a napsugaras fényözönbõl belépõk csak lassan, nehezen különböztették
 578 I    |                 ne guruljon a szomszédba.~Beléptek a boltba, hol senki sem
 579 I    |             kosaratokban, amibe a mama is belestrikkelt, a tante is, a nevelõnõ
 580 II   |          törülközõt, hogy a maga szennyét beletörülje, és azért gazdatisztet,
 581 II   |             csibukjával a verandára, ahol belevetette magát a piros nádszékbe
 582 II   |               maradt. Várták, hogy az idõ belevilágít, de az idõ nem mutatott
 583 II   |                volt, mint egyebütt, tehát beljebb nyomta a zápor, s mert mint
 584 II   |            napfény vakító sugarait ide is belövellte, pajkosan szaladgáltak az
 585 I    |                    Látom, hogy ember lesz belõled, Lackó fiam. Csak te iparkodj
 586 II   |                 elszontyolodva. - Mi lesz belõlem? Mi lesz a másik párbajomból?~-
 587 II   |                   az így fölvetett kérdés belsejébe. Úgy van, úgy, a fõhadnagy
 588 II   |              kincset talált a budai telek belsejében, mutassa elé és én megadom
 589 II   |          kíváncsiság hajtotta, az a lakat belsejének, nem a kis láda tartalmának
 590 II   |                 stigma. Maga az örökhagyó bélyegezte meg, rámutatva, hogy lopott
 591 II   |                  eredj be ebbe a szobába, bemegyek, megmondom neki.~Az úgynevezett
 592 II   |                 új érát, hogy a bíró uram bemeszelteti a sárga-fekete oszlopot,
 593 II   |          egyenesen a kastélyba hajtatott, bemutatván magát Inokay bárónak.~-
 594 II   |                  nyújtanak a sebeikkel és béna tagjaikkal, nekik rontott
 595 II   |                 Olaszországban is könnyen Benedeket fog az ellenség. Mert mind
 596 II   |                   néhány száz négyszögöl, benõve labodával, farkastejjel
 597 I    |           megolvadt hangja a melegségtõl, bensõségtõl, amint folytatá:~- De mondom,
 598 II   |                  szem az, amit a béresnék benyomtak a halotton.« A Gyuri gulyásbojtár
 599 II   |                 Este maga az öreg báró is beosont a kasznárházba megnézni,
 600 II   |              drágám, két forintot, de jól bepecsételd, hogy az olaszok útközben
 601 II   |           megpillantá.~- Az éléskamrát is bepecsételték? Mert ehetném valamit, Perkál
 602 II   |                 szinte hátratántorodott e bepillantásnál az így fölvetett kérdés
 603 II   |                   fölvette az asztalról a berepesztett végrendeletet, majd magához
 604 II   |                 ahogy õ kívánta. A faragó béres ellenben, aki mindig haragudott
 605 II   |                 választóknak, s átmenve a Berkenyés patakon, bedõltünk a vízbe,
 606 I    |               magának, együtt trafikált a bérlõkkel; a felesekkel. Szóval, olyan
 607 II   |            kiáltozta gyerekesen, s sietve berohant a kasznárlakba s átadta
 608 I    |                   a kezével nagy hirtelen besöpörte mind a két ezüstgarmadát
 609 II   |           fürtjeiket, mint azelõtt, a nap besütött és fényes aranysávot vont
 610 II   |                   furcsa volt minden, egy beszabadult zöld legyecske zümmögött
 611 II   |              ellátta tanácsokkal, hogy ha beszalad a városba, hol vegye meg
 612 II   |                  is valami?~Gyurka rögtön beszaladgálta az urasági portát a szomorú
 613 II   |                  kalandoz, hol a füvek is beszédesek… Ott állt, arra ment, ott
 614 I    |                   módján, mert igen finom beszédû vala a neve végett. Meg
 615 II   |          fõhadnagynak:~- Várj egy kicsit, beszélek elõbb az apával, mert õ
 616 II   |             hallani lehetett némelyeket a beszélgetésbõl és látni a gyertyavilágosságot
 617 II   |                   a környék legérdekesebb beszélgetési csemegéje. Mindennap bukkantak
 618 II   |        sebbel-lobbal s messzirõl kezdte a beszélgetést németül, hogy a cselédség
 619 I    |                  neki a kezével.~- Sokáig beszélgettem, már keresni fognak. Isten
 620 II   |                    az egész úton derülten beszélgetve a fiával, tele volt ötlettel,
 621 II   |                   ha láthatja is, kérdés, beszélhet-e vele?~És így tologatja az
 622 II   |                nyitva, és nagyon kiabálva beszélhettek, mert minden szó jól ide
 623 II   |               kulcslyukon nézeget be, azt beszéli, hogy az úrfi most is, mint
 624 II   |           ismételte:~- A mi kincseink? Ne beszélj!~Aztán sóhajtott és köhécselt.~-
 625 I    |                 hogy vezet.~- Sok furcsát beszélnek az emberek. Nem szoktál
 626 I    |                nagy eset lenne, tíz napig beszélnék és irigyelnék a növendékek.~
 627 II   |                 hogy a hódítókkal kellene beszélnie, hanem a meghódítottakkal.
 628 II   |               beszéljen a fejével. Gyere, beszélnünk kell a tante-tal. Ah, Pali,
 629 I    |            beszélt Sternnel Koppányban?~- Beszéltem.~- Hát az újfalusi Glück,
 630 II   |                még nincs. Egy nagy költõi beszélyt kezdett komponálni a vizsgára, »
 631 II   |                unokája.~Aztán véget ért a beszentelés, elhalt a csodaszép ének »
 632 II   |             határidejét másnap délutánra, beszólt a rektorhoz, aki már javában
 633 I    |                terméssel vagy akármivel. (Betáblázást, sajnos, már nem lehet ígérni.)~-
 634 II   |                  egy óriás hordó tövében, betakaródzott a köpönyegével, egy percig
 635 II   |               tette és végigdõlt a padon, betakarva magát köpönyegével, szemhéjai
 636 II   |      korteskedésbõl, hogy a siroki kántor betanította a papagáját »Éljen Inokay
 637 II   |                    melyek hozzá fûzõdnek, betartottam.~Csak azért nem írtam elõbb,
 638 I    |                    én nem félek. Hirtelen betaszította az ajtót, s egy iramodással,
 639 II   |                most hangosabban a kasznár betegápoldájában, s mikor kibukkant virradat
 640 I    |                 körmére?~De a báróné, egy beteges, törékeny teremtés, aki
 641 II   |           Perkálné pedig bevitte a bort a betegnek és mindjárt most az orvos
 642 II   |             kanalat - újságolta a kocsis, betekintvén a tehénistállóba is, ahol
 643 II   |             rebegte zokogva -, mert hamar beteljesedhetik.~A fiú fülébe súgta:~- Engedd
 644 II   |                    nem tudnak a gyerekkel betelni. Hát így megy ez itt is.
 645 II   |                 ígértek az Inokay-házban. Betelt rajtam a végzet. Egy csók
 646 I    |                haragot tart rám! Ej, mit! Betenném éjjel, lopva az ablakába,
 647 II   |                  bírt sokáig ellentállni, betért a »Fehér farkas«-hoz, egy
 648 I    |                 zacskó, hát a nagy fülébe betesz Katalin egy levelet, azt
 649 I    |                   áll. Litmaneck odamegy, beteszi a választ a szamár fülébe,
 650 I    |              Bárányba, csak úgy könnyedén betéve az ajtót maga után.~Ez adta
 651 II   |              seregével az ország határain betört. Hol vette, hol nem vette
 652 II   |                  keresztet, és minthogy a betűk csak reggelre készülhettek
 653 I    |             történelmet vezetnének, véres betûkkel lenne felírva a verébannalesekben,
 654 II   |            nótárius«-ban. Beszélték, hogy betyár lett és a herevcsényi erdõkben
 655 II   |               jobbat. Hisz most már õ úr. Beül egy kocsiba, bevásárol,
 656 II   |             Disznósy uram példának okáért beüzeni a kõszenet fuvarozó sulyomi
 657 II   |               uram vállat vont a hírre és beüzente Disznósy uramnak, hogy a
 658 II   |                  legénykét, aztán maga is beugrott, és a csendes éjben, mely
 659 II   |                   õ úr. Beül egy kocsiba, bevásárol, behajtat egy vendéglõbe
 660 I    |               reggel a Tumbus és a csacsi bevásárolni mennek a piacra. A csacsinak
 661 II   |                    de a nagyobb részt már bevégezte, csak még a füvek és a falevelek
 662 II   |                   a halottak feltámadtak, bevilágított a kulcslyukakon, a nyirkos
 663 II   |             édesen csiklandozó sugaraival bevilágítván mindenüvé, a kastélybeli
 664 II   |                 az ázsiót õ okozza; sokat bevon a künn levõ nyerskészletébõl.~
 665 II   |                  mégse szereti). Ilyenkor bezárkóznak, a szakácsné, aki a kulcslyukon
 666 II   |                   a reggelit fõzte.~- No, bezzeg a kasznár is elment már
 667 I    |              emberke volt a kasznár, tele bibircsókkal kerek képén, mely a vérbõségtõl
 668 II   |                életük alkonyán elkezdik a bibliát olvasni, a templomot bújni,
 669 II   |        fölszabadítá jobbágyait, levetette bíbor palástját, eleresztette
 670 II   |                   a szemintésre, mint egy bicska, felkelt s jött, mire Borly
 671 I    |                   szára. Idegesen nyúlt a bicskája után, s amint már rátenné,
 672 II   |                  feszegette, nyitogatta a bicskájával, egy követ talált, verte,
 673 II   |                 amit látott és hallott. A bignonia-gallyak csak úgy lóbázták a fürtjeiket,
 674 II   |           szobában. A nyitott ablakon egy bignoniának a fehér virágos ága behajolt.
 675 II   |               fölordít, mint a megsebzett bika. Halt! kiáltják a segédek.
 676 II   |           kapcsolatos eszmekör úgyszólván bilincsbe verte a lelkét. Tudta, hogy
 677 II   |             csodálatosan hazakerült arany billikomokat pillantja meg. No, ez éppen
 678 II   |       kasznárlakba s átadta Perkálnénak a billikomot.~- Itt van ni, fogja, Perkálné,
 679 II   |               mondhatok meg, mert már nem bírja kezem az írást, de figyelje
 680 II   |                  nagy költséggel jár. Nem bírjuk meg. A birtok nagyon meg
 681 II   |               dudaszó édességénél. A holt birka bõre olyan szépen tud az
 682 II   |                  vasárnapján, mivelhogy a birkapörkölt csak a bográcsban, szabad
 683 II   |         jegyzõkönyvekbe vannak már véve a bíróságok fiókjaiban, a két leander,
 684 I    |            paragrafusokkal, úrrá tették a bírót a legkisebb és a legnagyobb
 685 II   |         bekövetkezett halálát, egy huszas bírságra ítélte a fiatal utast.~Szóval,
 686 I    |               történt: a lakatosok õt nem bírták megszokni. Kirítt e szurtos
 687 II   |         költséggel jár. Nem bírjuk meg. A birtok nagyon meg van terhelve.
 688 I    |               állott, mindössze a sulyomi birtoka volt meg, az is megterhelve
 689 II   |                Mint a rossz pénzt. Gazdag birtokos itt a közelben. Arról nevezetes,
 690 II   |                 szerezte pénzét, melyen a birtokot vette.~- És mivel szerezte?~-
 691 II   |               szavajárása. Eleinte csak a birtokra vonatkozott, mely rossz
 692 II   |             szereztem - szólt Borly -, de bizalmam volt önhöz.~- Ön valóban
 693 II   |                  vidéki dzsentri mindjárt bizalmas modorában.~Mindez megmelegítette
 694 II   |                  érezni magamat, ha ilyen bizalmasabb barátjává lehetek.«~- Hallatlan
 695 II   |             szeretném a fiam jövõjét reád bízni. Valami ilyen vágy száll
 696 II   |                  volt.~- Valóban Málika - bizonyítá a báróné. - A fõhadnagy
 697 II   |                Elõször a fontos dolgok, a bizonyítvány, hogy milyen volt a koszt,
 698 I    |                  gonosz kasznár. Semmi se bizonyosabb, suttogják, mint hogy a
 699 II   |            megriasztani az egyiket, azt a bizonyosat, aki a nemzetes úr.~Kevéssel
 700 II   |                   ezúttal is csalt.~- Sõt bizonyosnak tartom, hogy valami miskulanciát
 701 I    |                  apadt a végromlás teljes bizonyosságával.~Hej, hol vannak a régi
 702 II   |                   sem. Ott úszott õ már a bizonytalan vizeken és inkább volt már
 703 II   |             doboltatni - tanácsolta aztán bizonytalanul.~- Eh, bolondság - szólt
 704 II   |                vitézségben.~A hír valónak bizonyult a lapokból is, hol »Egy
 705 II   |                 egész nyugodtan és teljes biztonságban eljutni Budára.~Hiszen persze
 706 II   |             járt-kelt és csipegetett nagy biztonsággal. Fél is a galamb a galambtól!
 707 II   |           állapítani, hogy Vác felé ment.~Biztos volt tehát, hogy a nagyapa
 708 II   |               fülében, s ha összeállítja, biztosan meg lehet állapítani, hogy
 709 II   |                 Majd elõkerül, ha akarja. Bízzuk a dolgot az idõre.~De már
 710 I    |                 pedig nagy dolog. A többi bliktri. Fizeti az ember, ha lyukas
 711 I    |                ellenben a becsípett ember bõbeszédûségével nyomogatta, hempergette,
 712 II   |              kacagott föl.~- Hozsánna, oh Boccaccio! Köszönöm a kedves mesécskét.
 713 II   |          Mindenekelõtt kezeit csókolom és bocsánatát kérem, kedves nagyapka,
 714 II   |                  úgy vette ki magát, Uram bocsáss, a holdvilág arcával, a
 715 II   |              azonban nem volt maradása.~- Bocsássák meg kegyelmetek, de elõttem
 716 II   |              maradni, hogy még a bárót se bocsássam be.~- Hát a kisasszony?~-
 717 II   |               régi jobbágyai, meg az apró bocskoros nemesek a falvakon, a gyerekek
 718 II   |              hagyom a helybeli kántornak, Boczkó Péternek a búcsúztató versekért,
 719 II   |                alkalmas helyet egy satnya bodzafa mellett.~- Ez a jó hely.
 720 I    |                  vidám szem. A hétpöttyös bödék, az Isten tehenkéi, ott
 721 I    |            pusztult bele! Országgyûlések, bölcsek és tudósok századokig csinálták
 722 II   |            csörtet ki, mint egy megvadult bölény, s megáll a Litmaneckék
 723 II   |                  tudni, mibõl való. Ágyúk bömbölnek a messzeségben, mindegy,
 724 II   |                  kulcslyukakon, a nyirkos börtönök megnyíltak, öreg, fakó írások,
 725 II   |                 között, virágokhoz tapadt bogarak ringatták magokat vékony
 726 I    |               embernek egyetlenegy ostoba bogarával szemben, annak kiáltó jele
 727 II   |            vonulhatott lefeküdni, de alig bogozódott elsõ álma, ajtókopogtatásra
 728 II   |             Csakugyan zsiványok ültek egy bogrács körül, négy marcona alak.
 729 II   |           mivelhogy a birkapörkölt csak a bográcsban, szabad levegõn fõve jó, -
 730 I    |          kisasszony vitte. Sok tarkabarka bohóság történt itt. A városka õszhajú
 731 II   |                 meg? - kérdé egykedvûen a bojtár.~- Most egy óra elõtt -
 732 II   |             jöttek ki ide kijjebb, hogy a bojtárféle népnek a nyála ne folyjon.
 733 II   |                  a duda se. Elõkerültek a bojtárok, a nyájat odahajtva közelbe
 734 II   |              kecske megláthassa alulról a bokáit. A fõhadnagy édesdeden nevetett
 735 II   |                    mint egy kisleány, aki bókot hall, száz és száz szem
 736 II   |                egy koszorút vagy csak egy bokréta virágot mégis csak köthetett
 737 II   |             kisasszonynak Sulyom. U. P. - Bokrosd.~- Mit rendeltél, lányocskám? -
 738 II   |            Rotschildnál, mert õ szeret, s boldogabb vagy te a földnek minden
 739 II   |                   iskola-épületet fiával, boldogabban, mint talán annak idején
 740 II   |                   elöntötték szemeit nagy boldogságában a könnyek, némán megcsókolta
 741 I    |           mondatot:~- Ön két lény családi boldogságát tette tönkre e lépésével.~
 742 II   |               Potifárné. - Kihez siet.~(A boldogságomhoz, gondolta Laci, de nem mondta.)~-
 743 II   |                odakünn a lelkében tomboló boldogságtól.~- Lackó! Hol vagy Lackó?~-
 744 II   |                 lakatot, de nem bírt vele boldogulni. (Kár, hogy nem hozott magával
 745 II   |                  szépen pattognak, mintha bolhákat roppantana az ember.~Perkál
 746 II   |                szólt a vén dáma a fejével bólingatva -, köszönöm. Pedig azt gondoltam,
 747 II   |               Perkálné és a kisebb eszûek bolondítására, míg lelke voltaképpen egy
 748 II   |                   hogy most meg az Istent bolondítsák, miután már az emberek ellen
 749 II   |               élet. Nagyon átfázott, nagy bolondot csinált, hogy a feldõlés
 750 II   |                  kereskedõk a kucséberrel bolondoztak. Odább egy katonatiszt ült
 751 I    |               Hogyan? Miben? Miképpen? Ne bolondozzék. Menjen már haza, meglátnak
 752 I    |                   vállat vont.~- Nagyurak bolondsága.~- Hát mit tanácsol?~- Ne
 753 II   |            habozni, hogy hátha mégse az a bolt, mégse az a kofa.~- Eh,
 754 I    |             mester éppen künn szipákolt a boltajtóban, hosszú meggyszárát lelógatva
 755 II   |                   egyszer visszafordult a boltajtóból, ezeket mondva:~- Az ifjúság
 756 I    |                   tegye.~Mire lemozdult a boltajtóbul s elõre ereszté a vendéget,
 757 II   |                  egy huszast felváltott a boltban, ahol dohányt, kenyeret,
 758 II   |             nyomait. Bizony nem mutatták. Bolyongott ide-oda, de a kisasszony
 759 II   |                mint aki megint kilõtt egy bombát.~- A kincs megvolt, méltóságos
 760 II   |               illetõ. Ezer ördög, kiáltám bonhomiával, tréfára fogva a dolgot,
 761 I    |                egész úton rajta ült, mint Bónis Samu bátyánk a koronát rejtõ
 762 II   |             méltóságos bárói család elõtt bontassék fel és hirdettessék ki.
 763 II   |     megérkezésének örömére éppen fel volt bontva egy palack tokaji eszencia.
 764 II   |                   úton menjenek, sok nagy bonyodalomtól kímélhetnék meg magukat!~
 765 II   |                   ha valami ferde dologba bonyolódott.~Az öreg kasznár fülig vörösödött,
 766 II   |                   lepecsételt végrendelet borítékjára, hogy felbontandó és kihirdetendõ
 767 I    |                      sóhajtozott Laci). A borjúbõrös ládát föltették a kocsira,
 768 II   |                 vagy még a puskához meg a borjúhoz. Azért tehát balra nézz,
 769 II   |             forintba számítottam neki egy borjúszeletet. Az Isten se egyformán osztja
 770 I    |                   a tehénbõl is kilopta a borjút. Az erdõbõl eladogatta a
 771 II   |                hordókat tartogatott, mert borkereskedõ volt.~Az asszonyság elbeszélte,
 772 I    |               szemeiben a kutyából.~A két Borly-árva velem diákoskodott Rimaszombatban.
 773 II   |                   ni, katonának állt be a Borly-fiú. Otthagyja a foga fehérét
 774 II   |   Inokay-gyerekektõl van elszipolyozva, a Borly-gyerekekre esik. Hiszen a gazdagság
 775 II   |           pipázott. Családi nyavalya ez a Borlyaknál.~Tiszta eszénél volt szinte
 776 II   |             kellemes érces hang, a fiatal Borlyé. - Mi nem fogadhatunk el
 777 II   |                  hoz, késõbb pedig magára Borlyra, a kopókra semmi esetre
 778 II   |            ugyancsak rossz ember; más egy bornyúért is jobban búsulna, mint
 779 II   |                  Nem iszik egy kis tokaji borocskát, nemzetes uram?~Az öreg
 780 I    |                      Bort.~- És hol van a borod?~- Itt a lyukban.~- Hol
 781 II   |               valahol Morvaországban. Sőt Bőrös Jancsit is derékon szakította
 782 I    |                folytán, mire másodszor is borogatni kellett a Disznósy uram
 783 II   |                   az fel akkora összegre. Borokat vett olcsón s drágán adott
 784 II   |             választóid.~- Kicsi érdemeket borral kell megtoldani - tréfálkozott
 785 II   |                   távozni akar -, egy kis borravaló nekem is kijár a zsákmányból.~
 786 II   |               falutól a másikig, de azért borravalót kellett volna adni, tehát
 787 II   |            kínlódik bent a kis agyveleje, borsónyi izzadságcseppek gyûltek
 788 II   |                  gyémántgömbbel, mint egy borsószem. Laci ugyan még sohase látott
 789 II   |                akkorák, mint a legnagyobb borsószemek, de ki gyõzné azt mind elszámlálni.~
 790 I    |                   zacskót az oldalán levõ bõrtarisznyából, és kiöntötte tartalmát
 791 II   |                 annak a ládájából egy kis bõrtokot húzott ki, azt a hóna alá
 792 II   |              kelet felõl látszott egy kis borulat. Habozva állt meg az utcán,
 793 II   |                 neki?~- Mert nincs tokaji borunk.~- Hát mért nem szólt? -
 794 I    |                 Az embernek szinte a háta borzong, ha az egykori oligarchákra
 795 II   |                 elzöldült, kitört rajta a borzongatós hideg, rögtön haza kellett
 796 II   |                 éjjeli kártyaveszteség is bosszantani kezdte, egyre levertebb
 797 II   |                ház kisasszonyától.~Inokay bosszús arcot vágott.~- Talán egy
 798 II   |                     Lányok, lányok, földi boszorkányok!~A harmadik asztalnál két
 799 I    |                  megveregette a vállát.~- Boszorkányos Varga János, ezt nem hagyhatjuk
 800 II   |                  Mária lehajolt a halászó botjáért, a napernyõjéért, és ha
 801 II   |                 az életnek nem a tragikus botlásokból nõtt konfliktusai a legkeservesebbek,
 802 II   |                 néni meglátván a horgászó botot a Mária kezében, szokása
 803 II   |          közbeszólt:~- Ne csináljatok itt botrányt! Brivinszky, legyen eszed,
 804 I    |                   keresztes hadjáratokban Bouillon Gottfried zászlaja alatt
 805 II   |                 legszebbek, Szabó Ilonka, Brányi Vilma és Sipeky Mária, -
 806 II   |                    hol »Egy magyar huszár bravúrja« címen volt leírva a Borly
 807 II   |              égtek az erdõszéleken, békák brekegtek a mocsarakban, vidám kurjongatások
 808 I    |           kedvesem. El kellene õt csapnod brevi manu!~- Minek már arra a
 809 II   |                  szükség.~Így végzõdött a Brivinszky-Borly párbaj. Borly megköszönte
 810 II   |                   törtek ki.~- Engem! Egy Brivinszkyt! Litvánia õsi kormányzóinak
 811 I    |              inkább? Egy barackot a fejed búbjára, vagy egy flóbertpuskát?~-
 812 I    |                mert a jövõ héten a kékkõi búcsújáró helyre megyünk, odaviszem
 813 I    |                   édes lányom, mikor mi a búcsúra megyünk.« »Kényszeríteni
 814 II   |                   végre.~- El akarok tõle búcsúzni - felelte nyugodtan.~- Ilyen
 815 II   |                  aki már javában izzadt a búcsúzó versezet megkomponálásában,
 816 II   |                 ön a bárókisasszonytól is búcsúztatja őt, amint látom, ez pedig
 817 II   |              kántornak, Boczkó Péternek a búcsúztató versekért, könyveimet Inokay
 818 II   |                milyen volt a dekoráció, a büfé, a zene, a hangulat, s kik
 819 II   |                   mondá a báró kipirulva, büszke, csengõ hangon; szinte szép
 820 II   |                  éppen a lábán támadt egy bütyök, akkora, mint egy huszas,
 821 I    |             galambbal, melyek szerelmetes búgással ültek egymás mellett a tetõ
 822 II   |         napernyõje. Ott ült a patakparton buja páfrányok közt, a lábait
 823 II   |              bibliát olvasni, a templomot bújni, a szegényeket istápolni,
 824 I    |                    tavával, kuglizójával, bújócskáival nem volt eltiltott paradicsom,
 825 II   |         beszélgetési csemegéje. Mindennap bukkantak fel új és új hírek, de a
 826 I    |                remegett), hogy olyan nagy bûn-e a lakatosság? Hisz nem bûn.~-
 827 II   |                fordult a világ, ez a nagy bunda, a fürtös, szõrös oldalával.~
 828 II   |               mindig fáj a lába. Fáj még, Bundáskám? (Lehajolt hozzá, szeretettel
 829 II   |                  ezeken a kutyákon. Ezt a bundást már két hónapja gyógykezelem,
 830 II   |                   szentségét?~- Nincsenek bûneim - felelte.~- Senki se tiszta
 831 II   |              akkor aztán tisztuljon meg a bûnöktõl is. Jó vadász szárazon tartsa
 832 II   |                   a népek szeretetéből. A Burg termeiben komoran sétál
 833 II   |                   jön, mint ami Bécsben a Burgból kiszivárog, minden bolondság
 834 I    |            hóbortos párizsiak - emlegette Buriusz Ferenc, a városbíró.~De
 835 I    |                   Kovács úr. Igazán finom burnót.~A pincér hozta a sört.~-
 836 I    |                adhatna nekem, visszaadnám busásan; hiszen nem lehet az, hogy
 837 II   |                   volna Rothschildné: »Ne búsuljon semmit, felséges asszonyka,
 838 II   |                   egy bornyúért is jobban búsulna, mint maga azért a kitûnõ
 839 II   |               egészséges vagyok és nagyon búsulok szegény mamán. Levelemet
 840 I    |                 tartozik valamivel?~Olyan buta pofácskát vágott erre, mint
 841 I    |                 bor?~- Bor.~- Milyen bor? Butéliás bor vagy asztali bor?~-
 842 II   |                 valahol hálnia is.~Valami bútor pattant. Összerezzent. Majd
 843 II   |                  a lepedõ szélein, ahol a búza száradott, egy csomó galamb
 844 I    |               Végles, Korpona, mérföldnyi búzaföldek, hatalmas erdõségek tele
 845 II   |              miért, mi végbõl tiszteltet? Búzája van itt, vagy mije? Akar
 846 II   |                   leány.~- Merre vannak a búzamosók?~- Nem tudom. A pataknál
 847 II   |                    a bárókisasszonyt?~- A búzamosókhoz ment - felelte a leány.~-
 848 II   |               tudtok, de a zsebetek rátok cáfol. Nem szeretem az ilyen embereket.
 849 I    |                 tengert elpiszkítják. Egy cápa olyan szükséges rossz a
 850 I    |            faragta a padot, vásott »durae capacitatis puer« volt, akinek tölcsérrel
 851 I    |            lehetne a város közelében házi cápát tartani, mint tisztasági
 852 I    |                 fiú lakatosságát.~- A kis Capet Lajost is csizmadiához adták
 853 II   |                   perc alatt, még egy kis cédula is volt hozzá mellékelve,
 854 II   |                élni. Éles ész kell ide.~A cédulából aztán kiokoskodták a helyet
 855 II   |         rikkantott fel a kocsis. Hiszen a cédulán rajta van a zálogház címe,
 856 II   |                pénze közül a vastag sárga cédulát.~- Látszik, hogy nem pesti
 857 II   |               portékát. Ebbõl három bécsi cég (mert azt mondja, Bécsben
 858 II   |               adta, be is mutatta, milyen cégek vették meg, melyik darabot
 859 I    |                  Mihály uramhoz, akinek a cégtáblája egy alacsony sárga házacskán
 860 II   |                jött, elvörösödött, mint a cékla.~- Úgy értem… hogy is érthetném
 861 II   |                   s azonfelül nem vezetne célhoz; a regényekben is csak azért
 862 II   |                  kívánja, de elsõ utazási célja csak Vác, mert a kocsiút
 863 II   |                beteg kutyák gyógyításának céljaira szolgáljon, mert minden
 864 II   |                imitt-amott ejtvén egy-egy célzást, amit a baronesz gondosan
 865 II   |              összegnek a fõrészét abból a célzatból szereztem, mert elõre láttam,
 866 II   |               sárga kalászra, mint fekete cérna, és ringatja magát rajta, -
 867 II   |              reggel az osztályba és a kék ceruzájával a mappán kijelezte, ami
 868 II   |                  Láttam a hadnagyodat, ma chére, a temetésen. Azt hiszed,
 869 II   |                  szólt, hogy fésülje meg, cicomázza fel a szokásos frázisokkal
 870 II   |                  érezte, mintha egy egész cigánybanda játszanék, és csak az volt
 871 II   |           terembõl (oda nem láthatott be) cigánymuzsika szólt, s ha néha kinyílott
 872 II   |              minden õróla beszél, jönnek, cikáznak az emlékek innen is, onnan
 873 II   |            vesszõkön ültek, rövid bársony cikcakkos szoknyácskájában egy nádpálcán
 874 II   |           mutatott, mint a marmancs-virág cikkelyei. De biz a Lackó azt se látta.~
 875 I    |                   igazabban csak kártyázó cimborái voltak) szintén szóba hozták
 876 II   |              cédulán rajta van a zálogház címe, száma.~Laci a homlokára
 877 II   |                   magyar huszár bravúrja« címen volt leírva a Borly László
 878 II   |                 még a holmiját is magával cipeli az ember a perzselõ melegben.
 879 II   |                valami csurgató készüléket cipelt, öntözve az utakat és a
 880 II   |                  megösmerem, melyik volt.~Cipelte vagy másfél óráig a Rácvárosban,
 881 II   |              fehérnemû van benne, egy pár cipõ, a fésûje, kendõi, harisnyái.
 882 II   |                  szalonna-darabjai, fehér cipói, pirosló szalámirudacskái
 883 II   |               gyûlt be a vidékrõl a fehér cipók városába, a híres Csutorásné
 884 II   |                  nem mutatják-e meg a kis cipõk nyomait. Bizony nem mutatták.
 885 II   |                élõlény nyüzsgött-mozgott, cirpelt, sustorgott a park füvei
 886 II   |                 hegyezte a füleit, hogy a citerahangok dacára valamit meghalljon,
 887 II   |                 pedig nem azért fizetem a citerás lányt, hogy te itt agyonnyomd
 888 II   |            disputa. Egy vézna cseh lány a citerát verte szüntelenül. Egy-egy
 889 II   |              dologról jegyzõkönyvet. Ez a civilizáció szimbóluma. Csak az az ország
 890 II   |                 Baptiste, hozz egy palack cliquot-t a pincébõl, de itt legyen
 891 II   |               begöngyölgetni a vasládát a cókmók közé, aztán bemenni a városba
 892 II   |             szolgált, hanem a fiatalember cókmókja és a köpenyegje nem volt
 893 II   |                  Villenois-féle tercet, a Colesseti suhogóst, melyet vérhozónak
 894 II   |                mondá a rektor -, s a téma csábító, mert a bárókisasszony egy
 895 II   |                piacra, megkereste a zárda csacsiját, mely a Zeheriné asszonyom
 896 I    |                   hogy van nekünk itt egy csacsink, akivel Tumbus apó együtt
 897 II   |                   s az öreg Dumas nyelvén csacsog vele. Csak aztán bele ne
 898 I    |             hallgatta, hallgatta a kedves csacsogását és majd fölfalta tekintetével
 899 II   |                szedték össze egykedvûen a csákányaikat és fülkosaraikat, s Perkálné
 900 II   |                 az utálatos vén gazembert csakis ez a gyerek szereti igazán.
 901 I    |                ezen a néven szólították a családban Inokay kisasszonyt.) Mit
 902 I    |                   úgyszólván összeforrt a családdal, az uram nem jó néven venné,
 903 II   |               rámában az Inokay-nemzetség családfája, az elsõ páncélos õs ágyékából
 904 II   |                  maguktól térnek vissza a családhoz. Istennek dicsõsége és Urunk
 905 I    |                 Oly régen van már az uram családjánál, hogy sokat el kell neki
 906 II   |                 báró úr rangjához illõn a családjával, összeroppanna minden. Csõd
 907 II   |            eljöttél - mondá.~- Értelek. A családra neheztelsz és talán jogosan.
 908 II   |            Ezekért is reszketnek itthon a családtagok. Katonalevelek jönnek, azokat
 909 II   |                 Borly, mint az éhes hal a csaléteken.~- Ha még most is szereti -
 910 II   |            emberek, hogy a gyerek ösztöne csalhatatlan, legjobban találja el, ki
 911 I    |                   apó két felõl mellette, csaljuk a szegény virágot, hogy
 912 I    |                 mindössze egy kis optikai csalódás.~Az örök változás elmélete
 913 I    |               engem könnyû zavarba hozni? Csalódik. Az öreg kertész jött a
 914 II   |                   fiatalabbik, a Zsuzsika csalódott. Az õ szûk eszében úgy látszott
 915 I    |             Szinte habozva mondta, szinte csalogatón, félig incselkedve, mintha
 916 I    |                  õt is a titkos gyönyörök csalogatván, csak ki kell az alkalmas
 917 II   |                   völgybõl fel, lapályon, csalóka gyalogutakon, míg végre
 918 II   |          gondolnám, hogy Borly ezúttal is csalt.~- Sõt bizonyosnak tartom,
 919 II   |              emberiség nyugodtan eszik és csámcsog.~- Ez vért kíván! - folytatá,
 920 II   |                  a kis fõhadnagyot, olyan csapásokat mérve rá, hogy iszonyat,
 921 II   |                 galambokból száll egy kis csapat, ez is bal irányban. Hopp,
 922 I    |                   az ügyetlen szolgáit se csapja el.~Bárhogy erõlködtek,
 923 I    |                   A báró menten el akarta csapni a madame-ot a háztól, a
 924 I    |                   kedvesem. El kellene õt csapnod brevi manu!~- Minek már
 925 I    |              pincér hozta a sört.~- Friss csapolás - szólt a vendéglõs.~A pincér
 926 II   |                   akarok úr lenni többé«, csapra eresztette a zsírt, hadd
 927 II   |                  sokat törõdött, feje alá csapta batyuját egy óriás hordó
 928 II   |           kenyeret s olyan traktamentumot csaptak, hogy a püspök se eszik
 929 II   |                  A generálisunk magának a császárnak a testvére. Aztán még az
 930 II   |                    ha ott is elvesztjük a csatát - mikor a béke azért úgy
 931 II   |             rubinttal, topázzal, kirakott csatokkal, egy násfa gyémántokkal,
 932 II   |                  is, a két kard szisszen, csattan, lesiklik egyik a másikról
 933 II   |               éppen az arcát találja nagy csattanással.~- Haragszom, menjen, menjen!~-
 934 I    |                 most is élénken emlékszem csattanó piros orcáikra, sugár alakjukra.~
 935 II   |                kiadja magát, s nem valami csavargó, élõsdi lengyel.~- Elég -
 936 II   |                   a derék emberért, aki a csecsebecséket küldte. - Õreá persze gondolni
 937 II   |              abban pihen meg útközben, ha csekélynek nézik, holott az otthon
 938 II   |                   mellett haszontalanság, csekélység, vesz másikat, jobbat. Hisz
 939 II   |                    hogy tekintve a sértés csekélységét, a párbaj elsõ vérre megy.~
 940 I    |                 elõszaladtak a szolgák és cselédbeliek dunyhákkal, lepedõkkel,
 941 II   |                 fejlõdik egy gonosz ember cselekedete. Mert bizonyosan afölötti
 942 II   |              vágott le, olyan nagy virtus cselekedetet mutatván, hogy másnap maga
 943 II   |                   valami inkorrekt dolgot cselekedett. Pedig hát egy szent volt
 944 II   |                 Az isten szerelméért, mit cselekszik? - kiáltott fel a szolgabíró.
 945 II   |             lapjával találjon, elõszedi a cselvágásait, a Villenois-féle tercet,
 946 II   |                legérdekesebb beszélgetési csemegéje. Mindennap bukkantak fel
 947 II   |                    Egy-egy elejtett szava cseng-bong a fülében, s ha összeállítja,
 948 II   |                  ömleni s legurulni vidám csengéssel a hepehupás, repedezett
 949 II   |            nemzetes úr.~Kevéssel dél után csengõs, féderes fiáker hajtatott
 950 II   |                  kezd a csendes nyári esõ cseperegni. Már ennek aztán fele se
 951 II   |                  elvetõdik nagysokára egy cserépdarab… de azt se lehet tudni,
 952 II   |                    De jóra talált az öreg Cserepesnében. Ám csak volna itt valahol
 953 I    |                   én soha lakatos-inasból cserepet. De legyen úgy, ahogy a
 954 II   |                   kössön vele.~- Édes-e a cseresznye, szüle?~- Édes bizony, édes.~-
 955 II   |                 jószágát sehol se látta a cseresznyés, szamócás kosarak, a tojások
 956 II   |               szüleinek, hogy egy előörsi csetepatéban hat olaszt vágott le, olyan
 957 II   |            egy-két rúgással az egyházfi: »Csiba te, vagy talán azt hiszed,
 958 II   |                 meglepetésében lenyelte a csibukja füstjét, köhögni kezdett
 959 II   |                 Inokay csöndesen, kiégett csibukját leeresztve a padlóra.~A
 960 II   |                  az asszonysírást. Kiment csibukjával a verandára, ahol belevetette
 961 II   |                 komornyiknak. - Hozd el a csibukomat! (Majd a bárónéhoz fordult.)
 962 II   |                 Akkor fogja ezt a taplót; csiholjon ki és tegye rá a pipájára,
 963 II   |                 után a nap, friss, édesen csiklandozó sugaraival bevilágítván
 964 II   |            mászkálnak, rágódnak a szívén, csiklandozzák, égetik, ingerlik, míg szeme,
 965 II   |               magát, miközben egyet-egyet csikordult a szék.) Tetszett tán valamit
 966 II   |           megcsikordultak a fogai, hogy a csikorgás szinte kihallatszott a hegedûhangok
 967 II   |                   a súlyos vágástól. Huh, csikorgatta a fogait Brivinszky - két
 968 II   |              vödör föl s alá szaladgált a csikorgó kerekes kúton, a lovak feje
 969 I    |               találta a keskeny, feketedõ csíkot az ajka fölött. »Hiszen
 970 II   |            csillagokra, vajon melyik az õ csillaga és melyik a Mariskáé, aztán
 971 I    |                  ez a rózsa Inokay Mária. Csillagban is volt már egy ilyen Inokay
 972 II   |             percig fölnézett a hunyorgató csillagokra, vajon melyik az õ csillaga
 973 II   |            fölvarrhatott a dolmányára egy csillagot.~- Ha így fog haladni ez
 974 II   |             zavaros szemeiben zöldes fény csillant meg, majd behunyta azokat:~-
 975 II   |                   falevelek tartották meg csillogó gyémántjaikat, a vízcseppeket,
 976 II   |            csakhogy még sokkal élénkebben csillogott, tündökölt és szinte szikrázott,
 977 II   |                   egy kis polgári hasznot csinálhatott volna magának. És végre
 978 I    |                  esztergomi érsek is maga csinálja meg a lakatokat a pénzesszekrényeire.
 979 I    |                 legfeljebb közvetlenebbül csinálják), a régi oligarchákat is
 980 II   |                  a legfõbb szót, hogy mit csináljanak. Oly csodálatos volt mindez,
 981 II   |                Litmaneck közbeszólt:~- Ne csináljatok itt botrányt! Brivinszky,
 982 II   |               választ a szívében. Hát mit csinálna velök, vesz egy kis faládát,
 983 II   |              hacsak egy kis rántottát nem csinálnék.~- Hát csináljon!~- De hagyja
 984 I    |               kell. Ha volna például esõt csináló mesterség, mindjárt odaadnálak
 985 I    |             bölcsek és tudósok századokig csinálták az instituciókat az oligarchák
 986 II   |            némelykor már rajta érte ilyen csínyeken és az asztalon heverõ kis
 987 II   |                 csomó galamb járt-kelt és csipegetett nagy biztonsággal. Fél is
 988 II   |          asztalkendõjüket, miközben egyre csipkedte az állukat vagy simogatta
 989 II   |                  le egész a szoknya felsõ csipkefodráig.~- Hát mivel mulatja itt
 990 II   |                  egy édes szempár a fehér csipkefüggöny mögül? Hiszen az a rózsa,
 991 II   |                öreg Vargyasnét ellenben a csipkézett szemfedõ kilátszó szegélyzete
 992 II   |                   No, lássa az ember! Még csípni is tud.~Ilyen dévaj, kötõdõ
 993 II   |              brokát szoknyáján, a madarak csipogtak odakünn, a báró pedig nevetett.~-
 994 II   |                 behunyva - felelte Inokay csípõsen. - De nem akarom tovább
 995 II   |                 kolmark ez? Korán kezdi a csirkefogóságot, galambom. De jóra talált
 996 II   |              legyeskedtek, segítvén nekik csirkéket fogni az udvaron, amelyek
 997 II   |                káposztát adott és rántott csirkét, és számított neki az egészért
 998 I    |                     A kis Capet Lajost is csizmadiához adták inasnak a hóbortos
 999 II(*)|                Olaszország a térképen egy csizmához hasonlít.~
1000 II   |          nézegette a folyosón, Tátikáról, Csobáncról, Kisfaludy regéibõl vett
1001 II   |       rejtelmekkel volt megtelve, ringató csobogás mellett siklott a kis jármû
1002 II   |                 mélázva hallgatta a patak csobogását. Hanem egyszer csak mi történik?