115-beboc | bebuj-csobo | csocs-elofo | eloho-feles | felet-gomor | gorbe-hidak | hidat-kalap | kalas-kiser | kisfa-laz | lazab-megfo | megfu-nagya | nagyb-orult | orvos-reste | resz-szeml | szemo-terme | terne-varos | varr-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1003 II | ágyútölteléknek az önkéntes csõcselék közt, atyád emléke iránti
1004 II | családjával, összeroppanna minden. Csõd lenne ennek a vége. Gondoljon
1005 II | innét«, de azok, csodák csodája, nem futottak szét, bár
1006 I | mesterséget az öt ujjába, úgyhogy csodájára járhattak volna. Minthogy
1007 II | valamit. Nem is tudja, mit. Csodákat. A falusi legény mustrát
1008 II | hiszem, félrebeszél. Olyan csodálatosakat mondott valami budai telekrõl,
1009 I | barátnéim is a katonatiszteket csodálják legjobban, Katalin levelezik
1010 II | pipázva találta, összecsapta csodálkozásában a kezeit, mire a beteg elmesélte,
1011 II | csodálkozott, hogy a szülei min csodálkoznak.~- Hát hol voltak az ékszerek? -
1012 II | vacsorálók feje fölött, mintha csodálkoznék, hogy a mennyezet össze
1013 II | istenemre. Hogy fog Balassa csodálkozni!…~S e pillanatban csak az
1014 II | Baligó Demeter? - kérdé csodálkozó hangon.~- Nem ismeri a molnár
1015 II | Õ mondta?~- Õ, de mit csodálkozol ezen?~A kastély kopjás vaskerítésénél
1016 II | másik, ki fogad rá? Állom.~- Csodálom, hogy nem ütötted pofon -
1017 II | eset hallatára s végre is csodának minõsíté a dolgot, hogy
1018 I | erre: »A regényekben sok csodás dolog elõfordul, de ilyesmi
1019 II | a beszentelés, elhalt a csodaszép ének »Et eum Lazaro, quondam
1020 II | Vajon megérzik-e ezt a csodát a Kossuth-bankók, amiket
1021 II | zokogása hangzott ki a beállott csöndben. A minisztráns gyerek átvette
1022 II | Kopolyháza. Az izzadt lovacskák csöngettyûi vígabban szóltak, mert õk
1023 II | szavak a sorok végén, mint a csöngettyűk a lovak nyakán, én csak
1024 II | fiskálist?~És felugrott, a csöngettyûzsinór felé indulva.~- Nem, méltóságos
1025 I | mikor az akasztófahumor elsõ csöppje kibuggyan.~- Bizony nehéz
1026 II | A patak olyanformán kezd csörögni, nem ahogy a víz, de ahogy
1027 II | zsebében már csak rézkrajcárok csörögtek. Egy sétányt keresett, ahol
1028 II | megfogta a kardját, hogy ne csörömpöljön, aztán bement és néhány
1029 II | kötõjét kezébõl, s a kard csörömpölve hullott alá.~- Rossz omen -
1030 II | szakállú, robosztus alak csörtet ki, mint egy megvadult bölény,
1031 I | éjfélkor, mikor egy csomó kutya csörtetett elõ a temetõbõl s megmarta
1032 II | ugrik a fényes után, mint a csóka.~- Bocsánat báró úr, de
1033 I | egyiket? Majdnem elepedett a csókért (semmi sem makacsabb a gyerekszerelemnél)
1034 II | lomhán, fáradtan nyújtotta csókolásra, míg a baronesz kislányos
1035 I | Nos, ugorj oda, Mici, és csókold meg a leventét…~Mici fülig
1036 I | kisasszony csak olyan valakit csókolhat meg, aki valamikor a férje
1037 II | szeretném látni. Kezeit csókolja~szeretõ unokája~László.~
1038 II | kulcsárné!~És nézik, nézik, csókolják, nem tudnak a gyerekkel
1039 II | korridoron, és lehajolt, kezet csókolt neki.~- Értelek, Inokay -
1040 II | lásson és a nyaka tarkóján csókolta vissza.~- Mi ketten végeztünk,
1041 II | báró.~- Semmit.~- Valami csomagod van.~- Nyisd fel, apa. Neked
1042 II | a különbözõ elzálogolt csomagok padlásig érõ garmadája alján.~
1043 II | hozott haza a levelek közt, a csomagra ez volt írva: Báró Inokay
1044 II | aranyakat. Bogdán úr egy csomóba rakta a katedrára. Gyönyörûséges
1045 I | baronesz. Kergették a lepkéket, csónakáztak a tavon, horgásztak a Sulyom
1046 II | az esze? Én vigyem át a csónakomon? Hogy én? Ejnye forgós teremtette!~-
1047 II | de csónakon, ha van hozzá csónakos, akármikor. Azért hát nem
1048 II | Attól félek, hogy nem talál csónakost ilyen nagy ünnepen.~- Magam
1049 I | oligarchák falták fel, csak a csontokat hagyták meg az olyanfajta
1050 I | érdekes eseményt, mint az eb a csontot, hogy nem találna-e rajta
1051 II | fedele van, tehát ki nem csordul belõle útközben a bor, elviheti
1052 II | hálhasson, hogy milyen élet a csõszé, tudvágyó, igénytelen, szerény
1053 II | bekukkantott a mezõn a csõszhöz, annak a kunyhójába, s engedelmet
1054 I | elszaladt az erdõbe és ott a csõsznél húzta meg magát egypár napig.
1055 I | egy öreg kertészt látott csoszogni Laci a szép kavicsos utakon
1056 II | de még mindig nincsen. Csóválja a fejét Litmaneck. Ez egyszer
1057 I | én csak azt tudom, hogy csúf dolgot akart elkövetni,
1058 II | ereszthetlek innen világ csúfjára fogadott kocsin. Majd ideadod
1059 I | becsuktam. Hát miért is ne csuknám be? Meleg van kisasszonyka,
1060 II | levélszekrényül szolgált, most valami csurgató készüléket cipelt, öntözve
1061 II | veres fedelû aklot, egy-két csûrt és lakóházakat. Világos
1062 II | hogy immár milyen nagyot csúsztak le.~Kalapot lengettek a
1063 II | szemekkel, és egy levelet csúsztatott a fülébe. Amint a fülébe
1064 II | szakítsa szét.«~Laci zsebébe csúsztatta a drága kincset, a levelet,
1065 I | tartotta, ha valaki egy csutorát ki tudott esztergályozni,
1066 I | békákat, és molesztálták csúzlijukból a falubeli kutyákat. (Látná
1067 I | kisasszonyka, hm. Eredj te cudar! (Ez a darázsnak szólt.)~-
1068 II | a zápor s altató monoton cuppogással verdeste a hordó dongáit
1069 II | lévén, az egész óra alatt a custozzai és a königgrätzi csatákról
1070 II | ijedtség. Bogdán direktornak a cvikkerje is leesett az orráról. Nagy
1071 I | hogy ne legyek lakatos?~Dac ült a homlokán és keménység
1072 II | ünnepére többé a szilaj vérû, dacos akaratú fiú: mit bánta õ
1073 II | jobban elpirult és zavartan dadogta:~- Nem, nem, biztosíthatom.~-
1074 I | mered, fojtott, tompa hangon dadogva:~- Szent Isten! Inokay Mária.~-
1075 II | Inokay Gottfried diadalmasan dagadó mellel hagyta el az ódon
1076 II | Inokay szívét a lelkesedés dagasztotta ezektõl, az idõsb Inokayt
1077 II | Marcsa románcát és azt kezdik dalolni:~Jön már Kossuth, Klapka.
1078 II | megvolt, magam néztem át darabonkint, de…~- Hiszen éppen az a
1079 II | valami kis szomorúság. Méhek, darazsak döngtek a szerelemrõl, gyíkok
1080 I | hm. Eredj te cudar! (Ez a darázsnak szólt.)~- Valakit ki kell
1081 II | visítottak. A kovácsmûhelyben, Darócon egy lovat patkoltató palóc-nemes
1082 I | ember lesz abból! Egy kis Deák Ferenc a maga nemében már
1083 I | feleségemé. Neki adtam; anyám, dédanyám viselték - nem tehetem.~-
1084 II | tudósítást, milyen volt a dekoráció, a büfé, a zene, a hangulat,
1085 II | a nemzetes úr.~Kevéssel dél után csengõs, féderes fiáker
1086 II | népes temetés volt. Már délben gyülekezni kezdtek a kocsik
1087 II | be a kasznárlak udvarára. Délceg fiatal huszártiszt ugrott
1088 II | kezét, miközben szemének delejes villanata az ifjú szemét
1089 II | gyakran tekintgetett lopva a deli katonagyerekre, akihez fogható
1090 II | foglalt el lakásul. A vidék délrõl nyitott volt, éjszakról
1091 II | temetés határidejét másnap délutánra, beszólt a rektorhoz, aki
1092 I | benne a könnyek alatt is.~Denique lehozta a fáról szerencsésen,
1093 II | kevés, nem tört el alatta a dereka. Egyebet nem hozott?~- Egyebet
1094 I | lakatosnak adja az egyiket, a derekabbat. Megeheti aztán a hagyatékot.
1095 II | hernyó becsúszott a ruha derekán, azon a tündérárkon, mely
1096 II | öregúr felgyûrt ingujjakkal, derekára kötött köténnyel dolgozott
1097 II | gyémánttûbõl, megreggelizni derekasan, aztán odaállni, ahol a
1098 II | képzelt eleinte, beadta a derekát és a jezsuita-atya nézetét
1099 II | szoknyáik felgyûrve és a deréknál görcsbe kötve láttatni engedik
1100 II | hajfonat lógott végig a derekon, le egész a szoknya felsõ
1101 II | Morvaországban. Sőt Bőrös Jancsit is derékon szakította egy kartács.
1102 II | szorította õt, s lehajtván a deresedõ fejét, a fiú szõke hajában
1103 II | Templomi csönd támadt, szinte dermesztõen ünnepélyes. Mintha a megholt
1104 II | Ártatlan foglalkozás. Úrnak se derogáló. Gróf Zrínyi is írt, Balassa
1105 II | akasztófa-humorban volt, az egész úton derülten beszélgetve a fiával, tele
1106 II | a kasznár is elment már deszkát árulni Földvárra.~A komornyik
1107 II | Még csípni is tud.~Ilyen dévaj, kötõdõ hangon folytatá
1108 II | élességében s ki akarván annak a diadalát élvezni fenékig.~- No, ugye
1109 II | ember - kacagott a kocsis diadalmas, szinte fennhéjázó arccal.~-
1110 II | talpadon.~Inokay Gottfried diadalmasan dagadó mellel hagyta el
1111 II | és a nagyujjával, mely a diákok szerint lapos volt, mert
1112 II | sajnálod?~- A csikót igen, de a diákokat nem… Sõt magam is szegény
1113 I | A két Borly-árva velem diákoskodott Rimaszombatban. Egy osztályba
1114 II | ember valami dologban a dialektika fegyvereivel vetélkedik,
1115 II | mellett és megint csak ilyen dibdáb dolgokról beszéltek. Kakukk
1116 I | már kifúrták a fülemet? - dicsekedett. - Múlt vasárnap. Nem fáj
1117 II | főherceg napiparancsban dicsérte meg az egész ármádia előtt
1118 I | akinek a tekintetében (dicsértessék a Jézus Krisztus!) fölismerhetõ
1119 II | Pozsony alatt, régimódiasan, a diétát értette õkigyelme, puttony
1120 II | ahol színészek és szegény díjnokok, írnokok voltak a törzsvendégek.~
1121 II | nélkül találja. Ámor okosan diktálja az ilyenfajta dolgokat a
1122 II | vagy simogatta a tömött dióbarna hajfonataikat, nem gyõzvén
1123 II | nagyon tetszettek, a szép diófakoporsó mindenkinek imponált, az
1124 II | belefekhet, meg nem ázik. Hiszen Diogenes is ilyenben lakott. Nosza,
1125 II | és nagy ijedtség. Bogdán direktornak a cvikkerje is leesett az
1126 II | helyes egy fiú.~Még sokáig diskuráltak, hallotta félálomban, aztán
1127 II | élénkség volt bent, zsivaj, disputa. Egy vézna cseh lány a citerát
1128 I | nézegetve, mintha azokkal disputálna.~Mivelhogy háttal volt fordulva,
1129 II | odább a megyei fõorvos disputált Hlinkó árvaszéki elnökkel,
1130 II | mindenféle vadász-trofeumokkal díszített elõcsarnokba, melybõl a
1131 I | ünnepekre. A városka egyik díszkertjében egy gyönyörû feslõ rózsabimbót
1132 I | hogyha Disznósy is, azért nem disznó.~- Szívembõl épülök látásának
1133 I | hetivásárra bejött, egy disznófõ-sajtot hozott a mesternek ajándékba,
1134 II | komplikációk rendkívüli disznóságokból fejlõdnek.~- Nem lehetséges-e -
1135 II | hogy valami rendkívüli disznóságról van szó. Rendkívüli komplikációk
1136 II | reggel a városba, s miután Disznósyéknál hûlt helyét találta, kérdezõsködések
1137 I | uraság is, majd elbúcsúzván Disznósyéktól, ekképpen szólt:~- Hanem
1138 II | is.~A baronesz, aki egy divatlapot nézegetett, összerezzent
1139 II | elé és én megadom magamat. Dixi.~Nagyot fújt és hosszú lélegzetet
1140 II | szívének hangos, zavaros dobogása.~Ott állt a kicsike az anyja
1141 II | szíve nyugtalanul kezdett dobogni, felült ágyában, fejét félkönyökére
1142 II | amelyeken pompásan lehetett dobolni. Most is ott állott még
1143 II | halántékára.~- Talán ki kellene doboltatni - tanácsolta aztán bizonytalanul.~-
1144 II | ékszereket egy helyrõl, egy dobozban a te nevedre címezve, anélkül,
1145 II | szólt a báró, megvizsgálva a dobozt. - A csomag Budán adatott
1146 I | suttogás volt ez, mely a dobpergést szokta megelõzni.~Végrehajtók
1147 II | egyébiránt a krízis - dohogta dodonai arculattal.~Az éj be is
1148 II | résztvevõnek. Ezek a nagyurak ott döfik be a tüskét az ember vékonyába,
1149 II | felszólítani, hívják ki nevemben a dölyfös sértegetõt.~A kis fõhadnagy
1150 II | látna. Csak a zöld legyecske döngött, dudált vidáman, meg-megkoppantva
1151 II | szomorúság. Méhek, darazsak döngtek a szerelemrõl, gyíkok suhantak
1152 II | sír következett, vadméhek döngték körül, ez is egy postakocsisé,
1153 II | az lehetett). - Ösmerem a dörgést, honnan jön. Azt hiszed,
1154 I | önmegtagadását, körülbelül ilyenfélét dörmögött magában:~- Nem, ez nem való
1155 II | kitekintett az ablakon s vígan dörmögte magában: »Az ördög mindig
1156 II | ok nélkül. A kasznár úr dohányát akarta egy kicsit megdézsmálni,
1157 II | lenne, de az sincs, pedig a dohányzás vigasztalná. Azért hát küldj,
1158 II | várható egyébiránt a krízis - dohogta dodonai arculattal.~Az éj
1159 II | tejébõl nem köpül vajat a doktorné. Csak a »miért« lehetett
1160 II | kisurak, szemben találta a doktort.~- Nos, hogy van a beteg? -
1161 II | szolgálatkészségben, hûség és pajtáskodás dolgában.~- Menjünk tovább - szólt
1162 II | fokos láza volt) gyorsan dolgai után látott, és már kilenc
1163 II | után azonban hozzálátott a dolgaihoz, megvette a faládát s feladta
1164 II | három-négy kaptárba rakja a dolgait, és erre van is oka, mi?
1165 II | Eközben megindult a világ dolgáról való beszélgetés, hogy hát
1166 II | Mindegy, nem vállalom el a dolgodat. Bocsásd meg, kapitány úr.~-
1167 II | Nem sokat törődik az a dolgokkal, tessék elhinni.~- Az igaz,
1168 II | közvetlen a magyar költészeti dolgozatok felolvasása után nyissam
1169 II | többi jelesnek ítélt vizsgai dolgozattal az önképzõkör lapjában,
1170 II | nyilvánvaló, hogy egy-egy szónok dolgozik odabent.~Mikor a pincér
1171 II | el Európa elõtt, - maga dolgozván önmaga ellen, fölszabadítá
1172 II | megfigyeléseért megint fölvarrhatott a dolmányára egy csillagot.~- Ha így
1173 II | vétek érte, ha valami ferde dologba bonyolódott.~Az öreg kasznár
1174 II | azért se szeretett ezzel a dologgal foglalkozni, mert bántotta
1175 I | volt elég érett. Sõt különb dolognak tartotta, ha valaki egy
1176 II | keserves szerelmében és dologtalanságában, mert most a lovat is más
1177 II | mint egy pogány, a fal felé dõlt. Majd az a vágya támadt,
1178 II | Borly a veranda oszlopához dõlve -, nem gyõztem kettõt taníttatni.~-
1179 II | kíváncsiságból föl ne menjen a dombra, ahol egy veres fedelû gloriette
1180 II | segédkezési szerepet, mintha egy dominiumba ültetné be. Hamar rendben
1181 II | fiú. Ha még megvolnának a dominiumok, föl se venné, - de így
1182 II | mármost? Most légy okos, Domokos! Más ember kétségbeesett
1183 II | fognak. Oh, hogyne! Hahaha! Don Quichote de la Mancha kidobta
1184 II | cuppogással verdeste a hordó dongáit kívülrõl. Csak egyetlen
1185 II | gondolta Laci s egy éles végû dongával elkezdte a sarat kihányni. -
1186 II | fel az igazgatótanár úr, dr. Bogdán Lukács, a következõ
1187 II | opálokkal, két arany serleg, drágakövekkel rakott gyûrûk, fülbevalók,
1188 II | összegre. Borokat vett olcsón s drágán adott el. Gabonával is spekulált.
1189 II | közelgett végkifejléséhez a dráma. De mégse bírt volna szakítani
1190 II | morzsája a nagy eseményeknek, drámáknak, az csak olyan, mint mikor
1191 I | vannak a régi nagy uradalmak? Drégely vára, Szanda vára, Végles,
1192 I | fejedelemasszonya, ki a võlegénye, Drugeth Pál halála miatt szent fogadalmat
1193 II | zöld legyecske döngött, dudált vidáman, meg-megkoppantva
1194 II | ugrándoztak, játszadoztak a dudaszó édességénél. A holt birka
1195 II | bokrokból. Száguldó lovak dübörögnek a csatatereken villogó szablyájú
1196 II | duda, emelgeti a mellét a düh meg a szégyen. No nézd,
1197 II | hozott be.~A szolgabíró dühös volt, de azért mégis felhajtott
1198 II | hidegen elfordult. Erre én dühösen kirohantam és most azért
1199 II | egy állat!~- Rossz omen - dünnyögte Gyengõ.~- Rajta! - vezényelt
1200 II | Így elmélyedve önmagában, dünnyögve olvasta tovább, míg egyszerre
1201 II | évvel azelõtt szintén oda dugott a zsúpok közé? Ma már rájok
1202 II | aztán csak az egyik felét dugta be egyszerre a pici szájába,
1203 I | zöld posztó köténye alá dugva, miközben hangosan beszélt,
1204 II | vele reggelenként s az öreg Dumas nyelvén csacsog vele. Csak
1205 II | az ellenség szeme elõl, a Duna másik partján egész nyugodtan
1206 II | Nagymaros felé menne, elérni a Dunához, átmenni csónakon Szentendrére,
1207 II | állítson be a szélérõl harmadik dunai malomhoz, ott keresse meg
1208 II | kéreti, hogy vigye át a Dunán a csónakján. Ha megteszi,
1209 II | írt a gyúródeszkán, amit a dunyhájára tettek.~- Nem is hal az
1210 I | szolgák és cselédbeliek dunyhákkal, lepedõkkel, létrákkal,
1211 II | kért és a gyúródeszkát a dunyhára téve, megfogalmazta a sürgönyöket
1212 I | faragta a padot, vásott »durae capacitatis puer« volt,
1213 II | veszett, a kocsisok pedig durákot játszottak egy megfordított
1214 II | menjen a pokolba! Elfordult durcásan, rá se nézett többé.~A többiek
1215 II | illetlen volt, azért hát ne durcáskodj, eredj oda, engeszteld meg
1216 II | ágyam?~Jéghideg kövön~Egy durva köpeny~Ez az én ágyam.~Hanem
1217 II | voltak, csak egy kicsit durvábbak, mint ahogy emlékében éltek.
1218 II | mesterembernek, ahol csak izék, új durvaságok rakódhatnak le rá.~- Szegény
1219 II | szólt nyájasan a vidéki dzsentri mindjárt bizalmas modorában.~
1220 I | nélkül. Mintha egy pajkos dzsin kivenné a szívét s folyton
1221 I | érdekes eseményt, mint az eb a csontot, hogy nem találna-e
1222 II | gyanakodással.~- Hát eredj be ebbe a szobába, bemegyek, megmondom
1223 II | Perkál néni, még ma nem ebédeltem.~- Nincs itt, lelkem, szentem,
1224 I | adott semmit, holott az ebeknek hajlékot épített.~- Istennek
1225 II | aztán elaludt.~Talán föl se ébred, csak világos reggel, ha
1226 II | krumplilevélnél mégis jobb. S íme, már ébren találja a vén áspiskígyót.~
1227 II | Inkább a beteg magaviselete ébreszti bennem ezt a hitet.~- Elmehetsz -
1228 II | gonosz álom lett volna az eddigi élet. Új hír jött reggelre,
1229 II | ismeretséget kössön vele.~- Édes-e a cseresznye, szüle?~- Édes
1230 II | fel az õrnagy élénken. - Édesapád a legjobb barátom volt.
1231 II | báró, jelents be, kérlek, édesapádnál.~- Mi végre? - kérdé Pál
1232 II | szinte félénken.~- Igen, édesapám azt akarja, hogy nálunk
1233 I | még élt, s minthogy az én édesatyám tartotta keresztvízre a
1234 II | érzés sugallta, hogy így édesebb pihenésem lészen az anyaföldben.~
1235 II | játszadoztak a dudaszó édességénél. A holt birka bõre olyan
1236 II | fehér arcocska, csodálatos édességével. Laci nem mert odapillantani
1237 I | a katonatiszt, Litmaneck Eduard hadnagy úr, hazamegy, felel
1238 I | Megfogja a macska az egeret anélkül is, hogy Ferenc
1239 II | csirkét, és számított neki az egészért tizenöt krajcárt, mert akinek
1240 II | nincs… Pezsgõbe fojtani az egészet.~- Hej, Baptiste, hozz egy
1241 I | tartok itt a mûhelyben - egészíté ki a mester keserûen.~-
1242 I | nagyot prüsszentvén utána.~- Egészségére, Tumbus apó!~- Köszönöm
1243 II | Isten áldjon meg erõvel, egészséggel, de a két pengõrûl, meg
1244 II | a szívén, csiklandozzák, égetik, ingerlik, míg szeme, kihajolván
1245 II | ötödik faluban egy templom égett el s abból való a kis fátyolszilánk?~
1246 II | az oszlopok ágaskodtak az égnek, mint akasztófák. Az öreg
1247 II | takarékpénztárban, a miskolciban, az egriben. Ön gyûjt, mint a méhecske.
1248 II | fent az égen, pásztortüzek égtek az erdõszéleken, békák brekegtek
1249 II | a hadseregben nevezték) egy-kétszer titkon a Mária kis kezecskéjét
1250 II | Mindamellett a vizsga napján az egybegyûlt szülõk elõtt egy csomagot
1251 II | helyes feleletért. Csak egyben hibáztál. Königgrätzet kellett
1252 II | szíved? - morogta magában. - Egye meg a kutya a szívedet!~
1253 II | megérkezett Budára, nem volt egyebe, csak egy huszasa és a nagy
1254 II | választások idején, de egyébként is. Mindig nagy kortesnek
1255 II | hoz, egy nyájas külsejû egyemeletes házba a Fõ-úton, ahol színészek
1256 I | Magától nõ a fa görbére vagy egyenesre - jegyzé meg Disznósy uram,
1257 II | mert azokat és a fajlovakat egyenként adogatta el, már nem volt
1258 I | egyszerre kijózanodott volna, egyenletes léptekkel ment kinyitni
1259 II | takarékosságom gyümölcsét, egyenlõen ossza fel Gyengõ István,
1260 II | parasztoknak tart, hogy az emberek egyenlõk…~- Paperlapap - ellenkezett
1261 I | lelkek, szegény bakfisok! Oly egyenlõtlenek vagytok és oly félszegek.
1262 II | szememben e perctõl kezdve egyenrangúak lettek a nemességben az
1263 II | katasztrófákat, emlékeket, melyek egyes helyekhez, fákhoz, házakhoz,
1264 II | lóbázta magát, miközben egyet-egyet csikordult a szék.) Tetszett
1265 II | felkelt az asztaltól reggel, egyet-kettõt nyújtózkodott a sok ülés
1266 II | eligazította egy-két rúgással az egyházfi: »Csiba te, vagy talán azt
1267 II | bádogos tornyaival. Az egyikben, valamelyikben delet harangoztak.~-
1268 I | s a legközelebbi napok egyikén, mikor Pestre ment (gyakran
1269 II | szétszórt kerek asztaloknál. Az egyiknél két fiskális ült s a »Galgavölgy«
1270 II | mindegy volt, Inokay olyan egykedvû maradt, mintha babba menne
1271 I | szinte a háta borzong, ha az egykori oligarchákra gondol. Pedig
1272 II | inkább rontott volna rá egymaga egy porosz ezredre. Sajátszerû
1273 II | hét-nyolc szikra, melyet egymásból csal ki a két összeütközõ
1274 II | pusztításai. Versenyeztünk egymással. Siettem költeni, hogy neki
1275 I | tulajdonokban nagyon is elütöttek egymástól. Laci elsõ eminens volt,
1276 II | nini, itt vannak a hordók. Egynémelyiknek nincs feneke. Éppen egy
1277 II | dolga a szent gyermeknek. Egyrészt, hogy pompás sötétség volt
1278 II | megnõnek minden évben, csak egyszer-másszor vagy nagyobbra vagy kisebbre,
1279 II | Budára.~Hiszen persze sokkal egyszerûbb lett volna, ha Laci a kopolyházi
1280 II | lát semmit, hogy a tante együgyû, ki nem talál semmit. Láttam
1281 I | nem lesz mit enni, hogy éhen fognak halni az idén, még
1282 II | forintot az ablakon s Rozinante éhesen nyerít az istállóban.~-
1283 II | posztókötényhez, elég herõcét ehetett már. A kõszenes emberek
1284 II | éléskamrát is bepecsételték? Mert ehetném valamit, Perkál néni, még
1285 II | hogy fûbe harap tõle. És ehol van, ni.~- Tüdõgyulladást
1286 II | szokott lenni? Mindegy. Az éhség nagyobb úr a félelemnél.
1287 I | a klastrom mellé s néha éjjelenként oda szökött át a titkos
1288 I | készülõdött Sulyomra, sõt éjszakánkint álmaiban már ott is járt
1289 II | kezdõdik a gyöngypálya. Csak az éjszakát kellene még eltölteni nyugodtan
1290 II | vidék délrõl nyitott volt, éjszakról ellenben hegyes, erdõborított.~
1291 II | fölváltsák egymást, mint az éjt a nap és viszont. Mert akár
1292 II | fõhadnagy engem is bámulatba ejtett, hogy szinte hinni kezdtem
1293 II | közömbös dolgokról, imitt-amott ejtvén egy-egy célzást, amit a
1294 I | emelkedett agyvelejének ékességében és kezének ügyességében,
1295 I | bámulat tárgya volt lelki ékességei miatt. Kevélyen mondogatták
1296 II | mire felelé a pátriárkák ékesszólásával az illetõ nagy ember: »Az
1297 I | valahogy kutyává vedlik át (és ekkor van õ a maga helyén), máskor
1298 II | asszonyból többet is.~De már ekkorára oda is ért a fõhadnagy nagy
1299 II | rakódhatnak le rá.~- Szegény az eklézsia, méltóságos uram - panaszkodott
1300 I | míg ellenben a papnak csak eklézsiához kell jutnia, a többi mind
1301 II | dobogott. Hátha valami hamis ékszer, cseh üveg, vagy mármarosi
1302 II | Hogyan? A méltóságtok ékszerei voltak?~- Sajnos, mi adtuk
1303 II | öregúr sajnálta a családi ékszereinket és a maga pénzébõl vette
1304 I | hogy talán, hm, a családi ékszerekbõl lehetne csinálni egy kis
1305 II | volt írva: »Arany ezüst ékszerekre pénz-kölcsönök. Ékszerek
1306 II | ismerõsünkkel közölte az ékszereladást, aki vele járt mindenütt,
1307 II | kincseken. Nyolc különbözõ ékszerész és régiségkereskedõ vette
1308 I | készítésében, mint azoknak eladásában, míg ellenben a papnak csak
1309 II | pénzébõl vette meg egy költött eladási lajstrom szerint, valójában
1310 I | Balassa az örök áron való eladást tanácsolta. »Akkor még marad
1311 I | kilopta a borjút. Az erdõbõl eladogatta a fát; a gabonát, gyapjút
1312 II | szorultságban vagyok, reggel eladom a zsidónak.«~Minthogy az
1313 I | akart elbánni, mire az úgy elagyabugyálta rövidesen, hogy a kis báró
1314 II | néha kinyílott az ajtó s elállt a muzsika, nagy zsongás,
1315 II | kitörölte az álmot szemeibõl.~- Elaludtam egy kicsit - szólt röstelkezve.~-
1316 II | hatóságilag le vannak foglalva és elárvereztetnek, vagy azért nem köpül, mert
1317 II | szerint, valójában pedig elásta a telkén Mici számára.~Most
1318 II | kihányni. - Ide valamit elástak.~Hányta, piszkálta ki a
1319 II | hordó alatt kincsek lehetnek elásva.~- No és? - vágott közbe
1320 II | pedig szállt-szállt lefelé elbágyadva, szóval, telt az idõ és
1321 II | Ellenben az unokájával való elbánás mindig felháborította, pedig
1322 II | mialatt Borly belefogott az elbeszélésbe, akadozva, vontatottan,
1323 II | türelmetlenül, a hosszúra nyúló elbeszélést megszakítva.~- Kerestem
1324 II | szobák vannak. Kedélyesen elbeszélgetjük az estét… a vacsoránál.
1325 II | kiszaladt Balassa felé, hogy elbeszélhesse neki a történteket.~A korridoron
1326 II | a holdvilág.~Nincs miért elbeszélni a Laci apró viszontagságait,
1327 I | Annak tart? - kérdé a leány elbiggyesztve ajkait.~- Annak, természetesen.~-
1328 II | kezdet kezdetén, éppen olyan elbizakodott lett; katonaerkölcs az.
1329 I | fundációjuk van s elég sok embert elbolondítanak úgyis, de a beteg kutyákra
1330 I | hitelezõ úr.~Laci homloka elborult.~- Haragszik rám?~- Nem.~-
1331 II | fogadjon?~- Hiszen elõtte is elbúcsúzhatsz. A báró kedves ember, ismered.
1332 II | mintha csak valami jóízû élcet mondott volna az illetõ.
1333 II | négyszázezer forint tõlem van elcsipegetve. Sõt komolyan mondom, most
1334 II | szerepeltek, költségesebb eledel a választói nyelvek, az
1335 I | Rossz név - mondotta elégedetlenül -, nem lakatosnak való.
1336 II | gyalogösvényre tért, s minthogy nem eléggé vigyázott, egy, a lába alá
1337 II | mire Borly is felkelt és eleibe ment, úgyhogy a feleúton
1338 II | rájok s egypár lépést tett eleibök; ugyanott a szolgabíró,
1339 I | ültettem el a tõt tavasz elején, s akkor megfogadtam a fejedelemnõ
1340 II | tündéries Kopolyka völgy tárult eléjük szétszórt falvaival, bádogos
1341 II | beviszi a hajó egy huszasért. Élelemre s egyéb szükségesekre még
1342 II | tante-tal. Ah, Pali, jó, hogy elémbe jössz. Eredj be, kérlek,
1343 II | teste, csakhogy még sokkal élénkebben csillogott, tündökölt és
1344 II | voltak a törzsvendégek.~Nagy élénkség volt bent, zsivaj, disputa.
1345 I | ba az egyiket? Majdnem elepedett a csókért (semmi sem makacsabb
1346 II | levetette bíbor palástját, eleresztette szolgáit, mintha mondaná: »
1347 II | hosszúság akármelyik szélérõl eléri a hatodik, és a szélesség
1348 II | salátalevelek. De hogy ezeket elérje, egyet kellett volna rántania
1349 II | mintha Nagymaros felé menne, elérni a Dunához, átmenni csónakon
1350 II | a kosarat fonják.~Mária elértette és elfordította a fejét,
1351 II | Miféle holmit? - kérdé az élesen.~- Amit itt hagytam.~- Énnálam?~-
1352 II | hogy valahol egy legény elesett. A kasznár úr, vagy maga
1353 II | megbotlik a kardjában, és elesik, pedig már nem is volt homály
1354 II | hogy megpillantá.~- Az éléskamrát is bepecsételték? Mert ehetném
1355 II | gyönyörködvén saját elméjének élességében s ki akarván annak a diadalát
1356 I | összetörve pályákat, szíveket és életeket. Az embernek szinte a háta
1357 II | gondolkozott azóta. Az elhibázott életén. A tizenkét elátkozott esztendõn,
1358 II | attól a hû szolgától hosszú életének keserves verejtékét s kifosztotta
1359 II | kasznárra csakugyan ráfért az életet adó nektár, mert már csak
1360 I | királykisasszony, akinek az életfonalát metszi el, aki leszakítja.
1361 II | megváltoztathat a változó életmód, de a nadrágot soha. A katonát
1362 II | lovagját és költõjét, ott lóg életnagyságban a falon keleti gyöngybõl
1363 II | tehetett semmit. Mert az életnek nem a tragikus botlásokból
1364 II | a színpadon, hogy a való életrõl és annak követelményeirõl
1365 II | prófunt és a birkózás az élettel.~Messze, az ötödik asztalnál
1366 II | lassankint fölismervén azt, élettelenül rogyott vissza párnáira
1367 II | múltú asszonyoknál, hogy életük alkonyán elkezdik a bibliát
1368 I | és pikáns pletykákkal már eleve közönségessé teszik. A madame
1369 II | egész raja állt már. Zaj, elevenség volt az udvaron. Lengyel
1370 II | leüljek melléje.~- Mit? már elfáradt? Nem, nem, csak maradjon.~-
1371 II | midõn végre késõn este elfáradva, kimerülve megérkezett Budára,
1372 II | örvénybe, a mélységbe bátran, elfásultan lépegetnek, sõt bizonyos
1373 II | ezeken, hogy reggelizni is elfelejtett. Már delet is harangoztak,
1374 II | Valami eszembe jutott, amit elfelejtettem felírni, s amit a kisasszonynak
1375 II | Halljuk - szólt az ügyvéd, elfelejtve, hogy ilyen elõkelõ társaságban
1376 II | Úgyis rossz esztendõ, elfér még rajta ez a kis gáncs
1377 II | volna a báró lemondásának elfogadása, abból az okból, mert ön
1378 II | ha én most azt a pénzt elfogadnám, örökké bántana a lelkiismeret,
1379 II | Megköszönöm a szíves barátságot és elfogadom, mert biz én megéheztem.~
1380 II | Inokay hitvány ember, aki elfogadta attól a hû szolgától hosszú
1381 II | eszeágában sincs az unokáját elfogni. Hanem iszen éppen az! Ha
1382 II | Pali kiosont apja után, elfogta valahol a korridoron, és
1383 II | mindent elszed tõle, mindent elfojt benne, csak a szenvedélyeit
1384 II | Visszahökkent; szeretett volna elfutni, de az illetõk már észrevették.
1385 II | szolgabíró habozva.~Az ügyvéd elgondolkodott.~- Az eset nagyon komplikált -
1386 II | végre uzsonnatájt kiéhezve, elgyengülve valami füstöt pillantott
1387 I | történhetett ez?~- A madame elhagyott bennünket, összeveszett
1388 II | talán éppen az ingerelte. Elhagyták az erdõt, melyet szamócaillat
1389 II | gyermek voltam akkor - szólt elhaló, rekedt hangon. - És tudja
1390 II | véget ért a beszentelés, elhalt a csodaszép ének »Et eum
1391 II | a báróné is megkérdezi, elhalványodik és sírni fog titkon, ahol
1392 II | tegyük fel, hogy csakugyan elharácsolt az öregúr egyet-mást tõlem,
1393 I | kezdett már a pajkos szeme, de elharapta, inkább nem mondott semmit,
1394 II | Legyen, kérem, vendégem.~Laci elhárító mozdulatot tett.~- Se szó,
1395 I | jele volt Borly kasznár úr elhatározása, hogy t. i. Lackót kiveszi
1396 II | felelte az ifjú Borly.~- És elhatározott szándékod?~- Megmásíthatlan.~-
1397 II | a felolvasást Bekeházy - elhatároztam, hogy amit lehet, megmentek
1398 I | akarja, elvinném Pestre és elhelyezném a zálogházban.~A báró szabadkozott
1399 II | azért is, mert az unoka elherdálta a kincseiket. És ezt persze
1400 II | kedvtelenül mormogta: »Soha ilyen élhetetlen fiatalembert…«~Laci pedig
1401 II | ezen gondolkozott azóta. Az elhibázott életén. A tizenkét elátkozott
1402 II | vagyok! Bocsásson meg, kérem. Elhiheti, hogy nem akartam. Fáj?~
1403 II | plébános is, akiket ismételve elhívatott Perkálné. Az egyiket, aki
1404 II | asszony Perkálné, mindjárt elhívatta) tüdõgyulladást állapított
1405 II | Lackó észre se vette õt. Elhúzódott, meglapult a sarokban és
1406 II | az ének alatt, de ezt is eligazította egy-két rúgással az egyházfi: »
1407 II | amelyben én sem tudok hirtelen eligazodni, egy egész gordiusi csomó…
1408 II | hirtelen visszarántá az elindított mondatot és kiigazítá magát.~-
1409 II | Hamar rendben voltak és elindulhattak az akácos felé. Az apácaasszonyok
1410 II | róla tudni). Mariska tehát elindult Perkálnéval s útközben egy
1411 II | keletkezett elsõ párbaja? Egy elit-bálon vett részt, ahonnan elküldte
1412 II | emlékében éltek. Az idõ eljár, hiába. A szomszéd terembõl (
1413 II | Mikor húsvétkor otthon volt, eljárt a parasztokhoz, bekukkantott
1414 II | a választói nyelvek, az éljenek és a szavazatok. Már hatvanegyben
1415 II | nemesek a falvakon, a gyerekek éljeneket visítottak. A kovácsmûhelyben,
1416 II | akadni. Pedig hátha még eljön az idejük. Csak lobogj,
1417 II | Köszönöm, hogy nem félt eljönni.~- Dehogyis féltem. Mért
1418 II | megtiszteltetés, hogy ide is eljöttél - mondá.~- Értelek. A családra
1419 II | Perkálné, a pohárért majd eljövök én magam. Jön már a Pali!~-
1420 I | mesterségünkre. Akkor aztán mibõl éljünk meg?~A városka egyéb lakosai
1421 II | egy utcai lámpáig mindig eljuthatott, s ez máris cél volt, mert
1422 II | nyugodtan és teljes biztonságban eljutni Budára.~Hiszen persze sokkal
1423 II | sem, és végre mégis csak eljutott a valóság, mely a hazug
1424 I | akarja, hogy legyek.~A leány elkacagta magát. Tetszett neki a gondolat,
1425 I | lehetett olyan szabadon elkalandoznia fivérével és a kasznárfiúkkal;
1426 II | fölpattant a vasláda zárja, elkáprázott a szem, mintha az »Ezeregyéjszaka«
1427 II | és neki azt kell mondani: elkártyáztam, nem az enyém többé. Hiszen
1428 II | természetesen kiemeli, elpezsgõzi, elkártyázza a kantinban, minélfogva
1429 II | megvizsgálhassa, lehangoltság, elkedvetlenedés vett rajta erõt, mint mikor
1430 II | új viszontagság egészen elkedvetlenítette. Hát csakugyan minden összeesküdött
1431 II | Borly ne legyen? Nem bírta elképzelni azt az állapotot magára
1432 II | szemeit, ahogy azt elõre elképzelte, gúnyosan, mélabúsan: »Hát
1433 II | ebben?~- Jó volna talán elkérni a szöveget, a méltóságos
1434 II | Mert bizonyosan afölötti elkeseredésében állt be, hogy mesterembernek
1435 II | hogy öngyilkos lett, - mert elkeseredett, hogy lakatosnak kényszerítette
1436 II | takarodj a nagyapádhoz!~Lacit elkeserítette ez a véletlen, de nem olyan
1437 II | volna!~A rántotta csakhamar elkészült, s Laci a városkába hajtatott,
1438 II | asszonyoknál, hogy életük alkonyán elkezdik a bibliát olvasni, a templomot
1439 I | hogy csúf dolgot akart elkövetni, le akarta tépni a rózsámat,
1440 I | csendesen! - szólt a leány elkomolyodó homlokkal. - Nem kell megijedni!~-
1441 II | hogy még jobban lesz. Ugye elküld értem, Perkál néni, ha magához
1442 I | lopva az ablakába, vagy elküldeném a Zsuzsa szolgálótól.« Hovatovább
1443 II | faládát, abba rakja, aztán elküldi Inokay Mariskának Sulyomra.
1444 II | asszonyszemély lévén, titokban mégis elküldött a papért, ki tudja, mi történhetik,
1445 II | akartam megtartani, hát elküldtem postán a méltóságod leányának,
1446 II | régi húszéves adósságok, ellágyult pillanatoknak, apró ballépéseknek,
1447 II | túlvilági élet - folytatá a báró ellágyulva -, bizonyára jól fog neki
1448 II | világon, a másikat, aki ellássa útravalóval a másvilágra.
1449 II | hogy Disznósy uramhoz is ellátogat, de a hangulata nem volt
1450 II | visszakísérte a gyászházhoz s ellátta tanácsokkal, hogy ha beszalad
1451 II | Naszály erdõ szélén. A füst ellenállhatlanul vonzotta. Benne van abban
1452 II | még kiskorú. Persze ennek ellenében föl lehetne hozni, hogy
1453 II | párbaja volt az imént és az ön ellenfele megsebesült.~- Eszerint
1454 II | egyenlõk…~- Paperlapap - ellenkezett a siket tante (mert csak
1455 II | szószilánk jelezte, hogy két ellenkezõ gondolattal tusakodik. Ki
1456 I | lánygyerekek elsõ halálos ellensége: a »Nem illik«; többé már
1457 II | még õk nem vették észre az ellenséget és az késõn is talál lenni.~-
1458 II | kívánta, hát nincs semmi ellenvetésem ellene. Szíveskedjék ide
1459 II | akinek maholnap mindenét ellicitálják. Hát elõlépjen? Nem szemtelenség-e
1460 I | legalább a fele jövedelmet ellopja. Nincs az a helyzet, amibõl
1461 II | nyereg? A kis parasztgyerekek ellopkodják az üres pálinkás hordókat
1462 II | megcélzott valami tárgyat és ellõtte, ahogy a parasztgyerekek
1463 II | aztán felénk fordult és elmagyarázta a világra szóló fordulatot,
1464 II | közbe, hogy a reggeli párbaj elmarad; - milyen határidõt tegyünk
1465 II | mosollyal -, pedig micsoda elme volt!~- De mégis, milyen
1466 II | Eredj, fiam. Jól teszed, ha elmégysz. Látom, jó szíved van.~Az
1467 II | ébreszti bennem ezt a hitet.~- Elmehetsz - mondja a báró a komornyiknak. -
1468 II | nyugosztalja.~Hánytorgatván elméjében a dolgokat, arra is gondolt,
1469 II | ledömöckölni, gyönyörködvén saját elméjének élességében s ki akarván
1470 II | is úr, könyvekben hízott elméjével többre megy mindenütt, mint
1471 II | Így szõtték-fonták a saját elméjük guzsalyához kötve a szállingó
1472 I | csalódás.~Az örök változás elmélete érvényesült. Az emberek
1473 II | megcsömörülnék magamtól…~Így elmélyedve önmagában, dünnyögve olvasta
1474 II | csodálkozásában a kezeit, mire a beteg elmesélte, hogy egyik õsét, Borly
1475 II | van penicilusod.~A báró elmetszette a spárgát, fölfeszítette
1476 II | fennmaradó földi vagyonomról ép elmével, átgondolt akarattal a következõ
1477 II | a következõket kell róla elmondani.~A fõherceg egy nap Mantuához
1478 II | elegendõ ok?~- Litmanecknek elmondtam az okot.~Litmaneck a fejével
1479 I | itt az intézetben mindent elmondunk egymásnak. Pfuj! azt mondta
1480 II | hogy nem fog tudni onnan elmozdulni s hogy Pál is észre veszi,
1481 I | vagy te, fiú. Sokkal jobban elmulathatnál a piacon. Egy generálisruhába
1482 II | hogy szinte már tíz óra is elmúlt, mikor eszébe jutott, hogy
1483 II | elõbbi felesége vagyonából élne a mostanival.~- Nem vennék
1484 II | idõ - az emberek másképp élnek, a világrázó események másképp
1485 II | egyiket. Azt gondoltam, elneveti magát és észre tér, de õ
1486 I | ivadékának tetszett a szó, elnevette magát, pedig ritka volt
1487 I | iránt, szolgálatkész volt és elnézõ, valóságos meghunyászkodással
1488 II | Pedig benne kellett volna élnie a hitnek, hogy a haza halhatatlan.
1489 II | disputált Hlinkó árvaszéki elnökkel, egy helyütt fiatal kereskedõk
1490 II | a szép sárga négyesét is elnyerte egy Radvánszky. Az Isten
1491 II | cserebogár szárnyverése is elnyom. Nincs itt se szózat, se
1492 I | anyagiság, a pénz, sokszor elnyomja a lelkek finomságának érvényesülését.~
1493 II | könnyûvérûsége és kedvtelései miatt, elõbb-utóbb tönkre fog menni…« Bocsánat,
1494 II | kérdéseire, melyeket a hegyek, az elõbukkanó kastélyok vagy romok felõl
1495 II | mikor végre egy kanyarodónál elõbukkant a kastély bádogtornya s
1496 II | Megzörrentek a gallyak, és elõbukkantak az alakok: Litmaneck, Brivinszky,
1497 II | vadász-trofeumokkal díszített elõcsarnokba, melybõl a társalgó szoba
1498 II | gazember tudja még õket elodázni mindenféle furfangokkal -
1499 I | lecsapnak a kis vagyonokra, mint elõdeik. Csak a forma változott -
1500 II | ott ül az elsõ padban elöl), az öreg báró is jelen
1501 II | fõhadnagy pedig lehajolt, elöntötték szemeit nagy boldogságában
1502 I | regényekben sok csodás dolog elõfordul, de ilyesmi még sohase történt
1503 I | vetettem fel elõttük, hogy elõfordul-e ilyesmi a regényekben?~-
1504 II | boldog és szilárd, ahol az elõforduló bajok és esetek jegyzõkönyvbe
1505 II | van.~Ily jelenetek gyakran elõfordultak a kastélyban, kivált az
|