115-beboc | bebuj-csobo | csocs-elofo | eloho-feles | felet-gomor | gorbe-hidak | hidat-kalap | kalas-kiser | kisfa-laz | lazab-megfo | megfu-nagya | nagyb-orult | orvos-reste | resz-szeml | szemo-terme | terne-varos | varr-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1506 II | felvilágosítást?~- Restelltük volna elõhozni. Annyit azonban mégis gondoltunk,
1507 II | felvillanyozva, s mohón elõhúzta pénze közül a vastag sárga
1508 II | vendégnek:~- Húzzon belõle elõjáróba egy-két kortyot.~- Majd
1509 II | sors a kerekei közé vetett. Elõjöttek sorba régi húszéves adósságok,
1510 II | pók vagy isten tudja mi? Elõkereste gyufáját s megvilágította
1511 II | a napraforgós, muskátlis előkertben lapul meg a falnál. Ez annyit
1512 II | meg lehessen találni. Majd elõkerül, ha akarja. Bízzuk a dolgot
1513 II | bõre olyan szépen tud az élõkhöz beszélni.~Lacinak azonban
1514 II | hintóba. A cselédség is elõkullog, ki az istállók, ki a kertészlak
1515 II | nõ, ott is ritkán.)~János eloldotta a csónakot, mire Gobóczy
1516 II | parasztlegények, milliárd élõlény nyüzsgött-mozgott, cirpelt,
1517 II | mindenét ellicitálják. Hát elõlépjen? Nem szemtelenség-e az?~
1518 II | Nálam az a pénz éppúgy elolvadt volna, mint a többi. Hanem
1519 II | öreg szüleinek, hogy egy előörsi csetepatéban hat olaszt
1520 II | elgondolkozva. - Hiszen az elõõrseink fel vannak állítva és még
1521 II | a vánkosra, mikor már az elõõrsök puskalövései az ellenség
1522 II | csillagos éjben s megnézi az elõõrsöket.~Segédtisztjétõl követve,
1523 II | s nem valami csavargó, élõsdi lengyel.~- Elég - mennydörgé
1524 I | mókus, s mire a kastélyból elõszaladtak a szolgák és cselédbeliek
1525 II | tompa lapjával találjon, elõszedi a cselvágásait, a Villenois-féle
1526 II | elfordítá, talán azért, hogy egy elõszivárgó könnyet töröljön ki a szemeibõl.~-
1527 II | kisasszonynak most már csak élõszóval mondhatok meg, mert már
1528 II | forrás, az öreg rendesen elõtoppant valamivel:~- Nini, majd
1529 II | Bocsássák meg kegyelmetek, de elõttem még nagy út áll, már én
1530 I | azt a kérdést vetettem fel elõttük, hogy elõfordul-e ilyesmi
1531 II | azokat természetesen kiemeli, elpezsgõzi, elkártyázza a kantinban,
1532 I | hulladékokat, melyek a tengert elpiszkítják. Egy cápa olyan szükséges
1533 I | Mici fülig pirult, aztán elpityeredett.~- Hát nem akarod megcsókolni?~-
1534 II | kezét akartam - szólt Mária elpityeredve.~- És alkalmasint nem nagyon?~
1535 II | okozott neki az ereklyék elpocsékolása. Legjobb az ilyenre nem
1536 II | bakról.~- Mind itt vannak elpotyogtatva a kocsis pajtásaim - tette
1537 II | túlságra, akár a másikat, elpusztul bele. A sovány ember is
1538 II | egy ilyen nagy ember is elpusztulhat. Szinte hihetetlen. Mit
1539 II | rá pénze. Sok szép dolog elpusztult. Az áloék, a nagy agavék,
1540 II | lelkiismeret, hogy azt önök elõl elraboltam; mert tegyük fel, hogy csakugyan
1541 I | Nem szoktam a kötelet elrágni - felelte a lakatos gõgösen.~-
1542 I | megmaradtak a szerszámok, elrakta szépen ládákban a padlásra.
1543 II | horgot.~Leült, kecsesen elrendezvén szoknyája redõzetét a térdein,
1544 II | lovat patkoltató palóc-nemes elrikkantotta magát:~- Inokay Pozsonyba,
1545 II | ami aztán következett, elrontotta emezt, mert a magokat a
1546 I | ketyegése van. Vigyázz, nehogy elrontsad.~Laci boldog volt az órával
1547 II | feléje, sõt egy hidat, és õ elrúgja, mert kevély.~- De mikor
1548 II | mégse lehet. Hátratekint, elsápad és felugrik. Megdermed benne
1549 II | téveteg mosoly játszott az elsárgult ajkai körül. Örült nekik,
1550 II | lelógatva, horgát leeresztve az elsikló pisztrángok közé. Mellette
1551 I | a maga dolga állt elõtte elsõbbnek.~- Ezt most már tudom. De
1552 II | már a szele is elég, hogy elsöpörje az útból Peszerényit. De
1553 II | gulyásbojtár.~Ma õ kelt fel elsõnek, s nem ok nélkül. A kasznár
1554 II | továbbá a budai telkembõl. Az elsõt, a sulyomi ingatlant hagyom
1555 II | kérdé a professzor.~- Nincs. Elszakítottam. Hanem a fejemben megvan.~-
1556 II | otthon.~- Hát hol van?~- Elszaladok érte - vállalkozott a szakácsné.~-
1557 II | hogy õ is volt. Lassanként elszállingóztak a keresztény hívek, csak
1558 II | borsószemek, de ki gyõzné azt mind elszámlálni.~Valóságosan megijedt a
1559 II | másikra, a környezete mindent elszed tõle, mindent elfojt benne,
1560 I | öltöztették, vígan lehetett elszedni a másét.~Lecsaptak a váraikból
1561 II | hogy ez a vagyon tõlem van elszedve?~- Valóban benne van.~-
1562 II | Brivinszky pedig folytatá:~- Egy elszegényedett falusi bárót, egy bizonyos
1563 II | az Inokay-gyerekektõl van elszipolyozva, a Borly-gyerekekre esik.
1564 II | kasznárt -, hogy az unokája elszökött a lakatostól?~- Sajnos igaz.~-
1565 II | Inokay.~Amivel aztán egészen elszomorította az öregjét, egy szót se
1566 II | fõhadnagy, igaza van - motyogta elszontyorodva -, az nem volna okos dolog,
1567 II | nehezökre egyet lépni s elszorul a szívük, hogy immár milyen
1568 II | harminckilencbõl, reggel felé elszunnyadt egy picinykét, de közben
1569 I | ha nem akar adni, úgyis eltagadná; ha pedig adni akar, maga
1570 II | persze. Csak talán nem akarja eltagadni?~- Fusson ki a szemem, ha
1571 II | veszem kezembe a tisztességes eltakarítását - szólt keserûen. - Mi történt
1572 II | bizonyosan a pirulást akarta eltakarni.~- Hazahozhattuk volna szegény
1573 I | lépett, ahol egy nagy platán eltakarta.~- Akarja-e - szólt a fiú
1574 II | az! Ha az emberek mindig eltalálnák, melyik úton menjenek, sok
1575 II | illetve a kis Mária ugyancsak eltalálta, milyen pályát kell választani. (
1576 II | látván a közeledõ tisztet, eltalálták az ijedtség okát, mire meg
1577 I | szavalta a nyilván regényekbõl eltanult mondatot:~- Ön két lény
1578 II | senki se sajnált. Ej, egy eltaposott hangyáért is nagyobb kár.
1579 II | majd magához intve lányát, eltávozott, egy fejbólintással üdvözölve
1580 II | durvábbak, mint ahogy emlékében éltek. Az idõ eljár, hiába. A
1581 I | meghalt, mind a két fiát eltemette embernyi korban, s csak
1582 I | erõlködtek, nem sikerült eltéríteni tervétõl, állhatatos maradt.
1583 I | Karolina. De ne menjen! Hiszen elteszem a kést. Inkább magamat ölném
1584 II | Isten, ifjú uram. Talán eltévedett?~- Bizony nem lehetetlen.
1585 II | ember a perzselõ melegben. Eltikkadva pihent meg itt-ott valamely
1586 I | kuglizójával, bújócskáival nem volt eltiltott paradicsom, mikor még együtt
1587 II | s ezt nem szükséges neki eltitkolni, ön ellenben nem a virágokról
1588 I | Akarja-e - szólt a fiú eltökélt hangon -, hogy ne legyek
1589 II | az éjszakát kellene még eltölteni nyugodtan valahol.~Egy mentõ
1590 II | de szomorúságát csakhamar eltompította az ámulat, mert amint fölpattant
1591 II | csak csupa véletlenségbõl eltrafálta valahogy a Laci fiút. Éppen
1592 II | ez idõ szerint ennek az eltûnése volt a környék legérdekesebb
1593 II | zúgásától megkülönböztetni az elütõ rebbenés neszét: zsr, zsr,
1594 I | tulajdonokban nagyon is elütöttek egymástól. Laci elsõ eminens
1595 II | A báró fejet csóvált s elújságolta mindjárt a bárónõnek, hogy
1596 I | egész ötvenhatig, itt aztán elunta a monoton dolgot és így
1597 II | hogy fölemeli a hordót s elúszik lakójával a kert közepén
1598 I | Mindenütt.~- És mindenütt elutasították?~- Mindenütt.~- Bajomban
1599 I | hogy valahányszor a kasznár elutazik Pestre (vagy hogy ez csak
1600 II | a báró. Hiszen az utolsó elválásuk az volt, hogy egy pofonnal
1601 II | De hisz az imént már elvállaltad és most azt mondod, hogy
1602 II | akadozva, vontatottan, elváltozott hangon, mint mikor az oskolás
1603 II | öregnek.~Így ér be a fiú elveszésének híre a kõszenes emberektõl,
1604 II | megsebesültek, némelyek elvesztek a futásban. Ezekért is reszketnek
1605 II | úgy lett megkötve, mintha elvesztettük volna? Velence, Lombardia
1606 II | ártott volna, ha ott is elvesztjük a csatát - mikor a béke
1607 II | meghálni és másnap aztán elveszve az ellenség szeme elõl,
1608 II | összetört kolosszusból talán elvetõdik nagysokára egy cserépdarab…
1609 II | teremtette, de a császár elvette katonának. Borzasztó kár
1610 I | aequilibrum támadjon, a sokból elvettek és a kicsihez hozzáadták,
1611 II | akarván annak a diadalát élvezni fenékig.~- No, ugye megvan
1612 II | csordul belõle útközben a bor, elviheti a kötény alatt, senki se
1613 II | arccal -, azokból kell egyet elvinnem. S az mind a kettõ megvan.
1614 I | Ha méltóságod akarja, elvinném Pestre és elhelyezném a
1615 II | vén gazember zavarba jött, elvörösödött, mint a cékla.~- Úgy értem…
1616 II | szegénység tornya«, a különbözõ elzálogolt csomagok padlásig érõ garmadája
1617 II | hanem estefelé hirtelen elzöldült, kitört rajta a borzongatós
1618 II | népszerûség. Hagynák õt az elzüllés útján, egyet se szisszenne,
1619 II | kétezer forint.~Egy régi emaillirozott lánc szebeni ötvösöktõl
1620 II | felelte mogorván.~Két emberbõl volt összetéve. Egy finom
1621 I | szoktál beléjük nézni?~- Az emberekbe?~- Nem. A könyvekbe.~- Tudom,
1622 II | cáfol. Nem szeretem az ilyen embereket. Menjetek lábat lógázni
1623 II | pénzt kéregetni a kabátos emberekhez az iskolájukra. Víg élet
1624 II | pszihologikus tünet. Léha embereknél gyakran tapasztalni. Lefelé
1625 II | vállat vont.~- Könnyû hat emberen akár száz sebet vágni egy
1626 II | fog belõle azért a derék emberért, aki a csecsebecséket küldte. -
1627 II | készenlétben tartja a maga emberét, hogy ahol valami nemes
1628 II | petróleum-lámpák világítanak, s hogy az emberiség nyugodtan eszik és csámcsog.~-
1629 I | mind a két fiát eltemette embernyi korban, s csak az egyik,
1630 I | Inokayakkal. Pedig hány emberöltõ pusztult bele! Országgyûlések,
1631 II | már én megyek. Köszönöm az emberséges vendéglátást.~- No, az ugyan
1632 II | nekem elégtételt ettõl az embertõl, és majd meglássátok, mi
1633 II | benne van a nyelvi kérdés is embrióban).~A dal a kerekes kút felõl
1634 II | Brivinszky, mint a duda, emelgeti a mellét a düh meg a szégyen.
1635 II | vágás!~Borly sipkájához emeli a kezét:~- Igen sajnálom,
1636 I | írván, hogy a fiú odáig emelkedett agyvelejének ékességében
1637 II | és félkönyökére próbált emelkedni.~- Ki az? - kérdé gyenge
1638 II | következett, elrontotta emezt, mert a magokat a két ujja
1639 II | báró költõ lesz, mégpedig emilyen; mert már amolyan nem lehet,
1640 II | elvégezte, kiszólította az elsõ eminenst, Inokay Pál bárót és a következõ
1641 I | inasnak a hóbortos párizsiak - emlegette Buriusz Ferenc, a városbíró.~
1642 II | egész országrészben úgy emlegettettek, mint csodák. Csutorásné
1643 II | önkéntes csõcselék közt, atyád emléke iránti kegyeletbõl nem hagylak.
1644 II | kicsit durvábbak, mint ahogy emlékében éltek. Az idõ eljár, hiába.
1645 II | behunyta a szemeit és az emlékeiben keresgélte az élveteg arc
1646 II | történeteit, a katasztrófákat, emlékeket, melyek egyes helyekhez,
1647 II | megijedek, hiszen az az egyetlen emlékem otthonról), halaványan emlékezni
1648 II | kivenni. De annál jobban emlékezetükbe vésték a fejtartását, a
1649 I | ugyanis Gottfriednek hívták, emlékezetül arra az õsére, aki a keresztes
1650 II | emlékszel már rá?~- Hogyne emlékezném!~- Azért mondom - fecsegett
1651 II | emlékem otthonról), halaványan emlékezni vélek, hogy kitettem valahol
1652 I | hogy az én feleségem lesz? Emlékezzék vissza, Mariska! Nem tettünk-e
1653 II | Hát a Mari testvérem. Nem emlékszel már rá?~- Hogyne emlékezném!~-
1654 I | hogy lehoztam a fáról… emlékszik: mikor?~A kis baronesz elpirult.~-
1655 I | is értelme, hogy fázik az emlékükre. Meglehet, szükségesek voltak,
1656 II | Nem is lehet egy napon említeni.~- No igen, a Pali izé,
1657 II | függött a falon, nem is említve. Laci különben az elsõ nagy
1658 II | Brivinszky a fejét rázta.~- En garde! - kiáltá most Litmaneck.~
1659 II | Koháry is. Aztán a hõsöket énekli, Jurisics Miklóst. Hát jól
1660 II | pedig talán nem szükséges.~- Enélkül se olcsóbb - mondá a rektor -,
1661 II | õt szinte szentté teszi énelõttem (a báró arca kimelegedett
1662 II | Egyszer csak megint nyújtja énfelém a poharat és az enyémhez
1663 II | beteljesedhetik.~A fiú fülébe súgta:~- Engedd meg, mamuskám, hogy meglátogassam
1664 II | már menjen ki!~Perkálné engedelmeskedett.~- Jöjjön kérem közelebb,
1665 II | öregúr egyet-mást tõlem, engedelmeskedve annak a nemes érzésnek,
1666 II | csõszhöz, annak a kunyhójába, s engedelmet kért az apjától, hogy egy
1667 II | abból semmi se lesz. Én nem engedem meg. Különösen ilyen idõkben.
1668 II | majd megjön a nyitja, azt engedi hinnem, hogy valami rendkívüli
1669 II | deréknál görcsbe kötve láttatni engedik fehér lábikráikat, föl egész
1670 II | föltéve mondom, de meg nem engedve. Ám ha megengednõk is, semmis
1671 II | lovagias szívességre kérlek. Engemet megsértettek.~Vérben forgó
1672 II | ne durcáskodj, eredj oda, engeszteld meg Borlyt, nyújts neki
1673 II | rövidesen. Amiben az Istennek énhozzám való jóságát látom, és azt,
1674 I | megijedni!~- Csak maga miatt.~- Énmiattam? - kacagott fel, az egyik
1675 II | élesen.~- Amit itt hagytam.~- Énnálam?~- Hát persze. Csak talán
1676 I | ellen, hogy nem lesz mit enni, hogy éhen fognak halni
1677 I | nem találna-e rajta valami ennivalót.~- Hát mármost mit csináljunk
1678 II | rémítõ összeg hallatára, ennyi pénze még sohase volt, s
1679 II | sír, de minek az? Nincs énrajtam semmi megsiratni való, tessék
1680 II | A megboldogult öregúr énreám bízta a végrendeletét.~-
1681 II | énfelém a poharat és az enyémhez üti barátságosan. »Igyék,
1682 I | rózsatõre, ott mellette termett. Enyim vagy hát, szép rózsaszálam!~
1683 II | fennmaradó földi vagyonomról ép elmével, átgondolt akarattal
1684 II | üde hangok, a katona után epedő lányka keserűsége (amiben
1685 II | két pengõrûl, meg az én epedõ szívemrõl felejtésbe ne
1686 II | most megint, ahol annyiszor epekedett fiúkorában, hogy errõl a
1687 II | sarját, hogy lépjen elõre építeni, áldozni. De kit talál?
1688 I | özvegyasszony is részt vett annak építésében a maga filléreivel. Hát
1689 I | holott az ebeknek hajlékot épített.~- Istennek az õ háza -
1690 I | még csak érlelte az a kis epizód, hogy a piskóta-dongájú
1691 II | múlva isten lehet.~Ehhez az epizódhoz a kiegészítõ magyarázatot
1692 II | bele. A sovány ember is éppoly közel áll a szélhûdéshez
1693 II | legyen. Nálam az a pénz éppúgy elolvadt volna, mint a többi.
1694 II | észrevette most a háttérben az épületeket, egy veres fedelû aklot,
1695 I | nem disznó.~- Szívembõl épülök látásának körülményein és
1696 II | egy kicsit sejteni az új érát, hogy a bíró uram bemeszelteti
1697 II | Én - felelte egy kellemes érces hang, a fiatal Borlyé. -
1698 I | Ezt most már tudom. De mit érdekel engem Litmaneck hadnagy?
1699 II | Ezek sokkal szebbek, sokkal érdekesebbek, mint az újságok. Hát bizony
1700 II | nem mutatott különösebb érdeklõdést, annak méltóságán alul van
1701 II | közömbösen vont vállat.~- Nem érdeklõdöm a megboldogult hagyatéka
1702 II | Maga a méltóságos báró is érdeklõdött a dolog iránt.~- Igaz-e -
1703 II | lehetnek a választóid.~- Kicsi érdemeket borral kell megtoldani -
1704 II | virágok.~De hát a fiú meg is érdemelte a sors kedveskedéseit. Pompás,
1705 II | Éppen ezen filozofált hát, érdemes-e vagy nem a vállalkozás,
1706 I | is kilopta a borjút. Az erdõbõl eladogatta a fát; a gabonát,
1707 II | éjszakról ellenben hegyes, erdõborított.~Második éjjel, midõn a
1708 II | betyár lett és a herevcsényi erdõkben együtt garázdálkodik a gonosz
1709 II | lettem figyelmes a közeli erdõség felhessegetett szárnyasaira,
1710 II | madarak sokasága röpül ki az erdõségbõl órák óta, pedig ezek a madarak
1711 I | mérföldnyi búzaföldek, hatalmas erdõségek tele vaddal, malmok, korcsmák,
1712 II | égen, pásztortüzek égtek az erdõszéleken, békák brekegtek a mocsarakban,
1713 II | ingerelte. Elhagyták az erdõt, melyet szamócaillat töltött
1714 II | vagyon nem egészen tiszta eredetû. Bizonyára a földesúr is
1715 I | egy iramszarvasé.«~Laci ereiben megdermedt a vér, úgy állt
1716 II | és Urunk Jézus Krisztus ereje nyilatkozik ebben. Utoljára
1717 II | nyugodt, nem támad, kíméli erejét és kiparírozza a vágásokat.
1718 II | halántékán kidagadtak az erek, s ajka idegesen remegett,
1719 II | fájdalmat okozott neki az ereklyék elpocsékolása. Legjobb az
1720 II | szegényeket istápolni, az erényeket prédikálni. Szóval, fölveszik
1721 II | szólítá meg Borly. - Eressz be, Cicke!~Cicke felugrott,
1722 I | szoknyácskán mind ki kellett ereszteni a hajtásokat, s megjött
1723 I | szólt.)~- Valakit ki kell eresztenie, apóka.~Az öreg a szemeit
1724 II | úr lenni többé«, csapra eresztette a zsírt, hadd folyjon el.
1725 II | még a lovakat. Hiszen nem ereszthetlek innen világ csúfjára fogadott
1726 II | Mivel a zsaluk le voltak eresztve, a napsugaras fényözönbõl
1727 I | arra még nem volt elég érett. Sõt különb dolognak tartotta,
1728 II | aki lakatosmesterségre érez hajlandóságot.« Eddig van.
1729 II | õ akkor is köztünk. Mit érezhetett az õ hófehér lelke a mi
1730 II | igen szerencsésnek fogom érezni magamat, ha ilyen bizalmasabb
1731 II | egész ármádiát. Íme, mit érhet egy kis megfigyelés! Ha
1732 II | midõn egy kéz a vállát érinté.~- Szervusz, Laci!~Borly
1733 II | látom be, hogy mennyiben érintene az engem - mondta a báró.~-
1734 II | alakok is, messze földrõl érkezettek. Azt mondják, az öreg szabadkõmûves
1735 II | is esemény, ki megy, ki érkezik a postakocsin.~A másik ülést
1736 II | fáradtan pillantott fel az érkezõre, aki némán nyújtotta oda
1737 I | kasznár ezt a tervét még csak érlelte az a kis epizód, hogy a
1738 II | baronesz, hogy én tartsam az ernyõjét.~- Ha nem restelli.~A hadnagy
1739 II | tartotta most már a piros ernyõt, föléje hajolván, folyt
1740 II | valami fönséges, megható erõ.~- Legyen nyugodt - felelte
1741 I | ellen. Kommasszálták az erõket és újra felosztották, hogy
1742 I | szolgáit se csapja el.~Bárhogy erõlködtek, nem sikerült eltéríteni
1743 I | hogy ezt a jeles ifjút erõszakkal kitépi a tudományok kertjébõl,
1744 II | és flegma. Hát a flegmát erõszakoltam magamra. Pedig felforrt
1745 II | vége van; a kard kihull erõtlen kezeibõl.~A katonaorvos
1746 I | még, hogy az esztergomi érsek is maga csinálja meg a lakatokat
1747 II | kerülete székhelyén van valami értekezlet délután. Oda kocsizott el.~
1748 II | fõhadnagy úr, ha ilyen értelemben magyarázza azokat. Lekicsinyítésrõl
1749 II | el nem mulasztom rögtön értesíteni és igen szerencsésnek fogom
1750 II | üldözi. Talán az õrnagy értesítette, vagy Mária árulta volna
1751 II | könnyû megérteni. Hát mit nem értesz még, papa?~- Nagy csacsi
1752 II | cékla.~- Úgy értem… hogy is érthetném másképp? Tudniillik, hogy
1753 II | õszintén. Hiszen másképp nem érthetnõk meg egymást.~A fõhadnagy
1754 II | németül, hogy a cselédség ne értse.~- Önt keresem, kisasszony.~-
1755 II | hangján -, nem is úgy van az értve, de ha két jó ember valami
1756 II | Inokay engedett akkor az érveknek, meghökkent a következményektõl
1757 II | asztala felé tart, s odáig érvén, meghajlik s mogorva, zordon
1758 II | lemondása különben már azért se érvényes, minthogy a fõhadnagy úr
1759 I | elnyomja a lelkek finomságának érvényesülését.~Annyi mégis történt, hogy
1760 I | Az örök változás elmélete érvényesült. Az emberek porából fû nõ,
1761 II | fõhadnagy úr - szintén érvénytelen, mert ha jól tudom, ön még
1762 I | azonfelül még idegen szagot érzek…~Szimatolni kezdett a levegõben.~-
1763 II | összetéve. Egy finom lelkületû, érzékeny idealistából, akinek minden
1764 I | pofon gondolatára (semmi sem érzékenyebb, mint a kamasz-büszkeség).
1765 II | megvan. A többinek pedig nem érzem a hiányát.~- No, ugyan melyik
1766 II | meg a hölgyeket pongyola érzéseikben. És sajnálta is, hogy nem
1767 II | engedelmeskedve annak a nemes érzésnek, mely õt szinte szentté
1768 II | egy-egy morzsája a nagy eseményeknek, drámáknak, az csak olyan,
1769 II | együtt tálalta fel az éj eseményét.~- A szegény nemzetes úr
1770 I | kapargatta a pikáns, érdekes eseményt, mint az eb a csontot, hogy
1771 II | ahol az elõforduló bajok és esetek jegyzõkönyvbe vannak fölvéve.
1772 II | pénz-kölcsönök. Ékszerek esetleg meg is vétetnek.«~De így
1773 II | tûrhetetlenek, melyekbe csak úgy esetlegbõl ütõdik bele. Odaadta huszasát
1774 II | hangosan gondolkozom errõl az esetrõl. Ilyen is csak egy Inokayval
1775 II | urasági portát a szomorú esettel.~- Meghalt a kasznár - mondá
1776 II | kívülrõl. Csak egyetlen eshetõség maradt fel aggályosnak:
1777 II | kutyába költözködött. Legalább esküvel állította Hódi Mihályné,
1778 II | Ami benne van, magáé - az esküvõjére ajándék… a Borly bácsi ajándéka
1779 II | bánatjában), azonfelül pedig jól esnék, ha egy kis dohányra valója
1780 II | bizonyára jól fog neki esni ez a kis figyelem. De mondja
1781 I | embernek kell. Ha volna például esõt csináló mesterség, mindjárt
1782 II | fel aggályosnak: ha annyi esõvíz talál lezuhanni, hogy fölemeli
1783 II | az elsõ regula hazamenni, éspedig nem lépésben, hanem szaladva
1784 II | szívemrõl felejtésbe ne essél.~Mint a villám futott szét
1785 II | uraim - szólt a báró -, és essünk át a mai szomorú alkalomnak
1786 II | beszédeket tartott nekik, hanem estefelé hirtelen elzöldült, kitört
1787 II | lábukat melengetve téli estén, egyszer csak így szól hozzá: »
1788 II | megmarasztom Vácon. Foglyom lesz ma estére, érti-e?~S gyöngéden megnyomta
1789 II | Kedélyesen elbeszélgetjük az estét… a vacsoránál. Képzelheti,
1790 II | Hogy félnék? Hiszen meg nem esz.~- És mégse enged magához
1791 II | egyenesen Vácról jön és eszeágában sincs az unokáját elfogni.
1792 II | Zsuzsika csalódott. Az õ szûk eszében úgy látszott a dolog, hogy
1793 II | haldoklik. Ki nem ment az eszébõl. Mégis csak furcsa lesz,
1794 II | botrányt! Brivinszky, legyen eszed, vagy különben én is magadra
1795 II | Csak egy sor volt «Légy eszeden, Fredi. Szerdán itt árverés
1796 II | Gyuri gulyásbojtár is jobbik eszéhez nyúlt, lemondván a gondolatról,
1797 II | nyáron kiültettünk.~- Az én eszem most csak két növény körül
1798 I | minden órájában nem jár az eszemben?~- Én nem gondolok semmit;
1799 II | ellenfele megsebesült.~- Eszerint el lesz halasztva?~- Az
1800 II | alásan.~- Mit félsz? Nem eszlek meg.~- A hordó, amit a választóknak
1801 II | tolongás mindazonáltal nem volt észlelhetõ a kaszárnya környékén.~Összeszámította
1802 II | haláleset és a vele kapcsolatos eszmekör úgyszólván bilincsbe verte
1803 II | Önkívületben van?~- Nincs, észnél van; beszél, intézkedik
1804 II | becsülettel fogadták, könnyen észrevehette, hogy a nagy távolság nagyra
1805 II | Nem, fenség.~- Talán észrevett valamit? - kérdé a fõherceg.~-
1806 II | mivel az Isten rendesen észt is ad annak, akinek pénzt
1807 II | dolog, sõt a legnagyobb esztelenség lenne. Valamit tehát ki
1808 II | csak egyszer szülnek egy esztendõben.«~Szóval, ebben az évben
1809 II | életén. A tizenkét elátkozott esztendõn, amikor a magyar a maga
1810 I | valaki egy csutorát ki tudott esztergályozni, mintha valaki egy szép
1811 I | lenni? Megéljük még, hogy az esztergomi érsek is maga csinálja meg
1812 II | Inokay Pál báró és a nehézkes eszû Borly Pista tanult, ragyogó
1813 II | terítõn a Perkálné és a kisebb eszûek bolondítására, míg lelke
1814 II | De minek is koptassuk az eszünket. Hazakerültek, mint a Polycrates
1815 II | elhalt a csodaszép ének »Et eum Lazaro, quondam paupere«
1816 II | Csutorásné szokott fõzni, kinek ételei egy egész országrészben
1817 II | hogy zavarának véget vet az ételek megérkezése.~Csakugyan léptek
1818 II | Gyere, terítve van! Hamar az ételeket, kulcsárné!~És nézik, nézik,
1819 II | káposztás kockát, kedvenc ételét. Holnap úgyis vége mindennek,
1820 II | Kopolyházán egy félórát etetett a posta.) Mert õ jó koszthoz
1821 II | valami filigrán madarat etetne. Uccu, lelkem, de kényes,
1822 II | körülbelül Pákonyán vannak, itt etetnek, most indultak el, Majornokon
1823 II | húzogatott ki, nagy kényesen ette, mint egy királykisasszony;
1824 II | mehetsz te most vacsorálni az étterembe.« Ezt mondja a csillag,
1825 II | keletkezett a párbaj?~- Az étteremben vacsorált, s Brivinszky
1826 II | csak egy huszasa és a nagy étvágya, mely a budai kis vendéglõkbõl
1827 II | meglássák, valami Savoyai Eugén ugrik ki. Hiszen Napóleon
1828 II | elhalt a csodaszép ének »Et eum Lazaro, quondam paupere«
1829 II | színjátékot játszott el Európa elõtt, - maga dolgozván
1830 II | az elsõ emberek, Ádám és Éva, mikor még nem volt szakácsné?~
1831 II | Aztán lássuk csak - mondá évelõdve -, meddig tartott ez a szerelem?~-
1832 II | a mézet szokta megvenni évenként, s ekképpen szólott:~- Az
1833 II | tartózkodáshoz. Ha csak egy évet töltene ott a báró úr rangjához
1834 II | valakinek, aki rostélyost evett a szomszéd asztalnál és
1835 II | felelte egykedvûen, az évezredes argumentumhoz nyúlva. -
1836 II | Azelõtt itt állott tíz évig, most egyszer vehetné hasznát
1837 I | apácának beadunk belõle egy evõkanálnyit?~Annyira kacagott, hogy
1838 I | minthogy a fizetése több évrõl bent volt az uraságnál és
1839 II | amiket a nagyapó tizenhat évvel azelõtt szintén oda dugott
1840 II | oldalról repedezik már az exisztencia. Az árverések az ingatlanokra
1841 II | kerekedett az urak közt, az extrában. Természetesen Inokay is
1842 II | oka mindennek. Õ vitt be ezekbe a bajokba. Az õ lopásai,
1843 II | sziszegés nélkül kiállaná, de ezekben a szemekben, babona vagy
1844 II | némelyek elvesztek a futásban. Ezekért is reszketnek itthon a családtagok.
1845 I | prókátora, az öreg Tartsányi Ezékiel, aki el tudta húzni a pöröket,
1846 II | s himbálták kacérkodva. Ezekrõl eszébe jutott az esteli
1847 II | mégis csak õket szolgálta. Ezenkívül zavarólag csak egy odatévedt
1848 II | forintot, amely összeget ezennel nekik hagyományozom, illetve
1849 II | elkáprázott a szem, mintha az »Ezeregyéjszaka« valamelyik meséje ugrana
1850 II | az arany táblája, kirakva ezerféle színekben tündöklõ nemes
1851 II | ispotályban, ahol minden órában ezerszer gondol az õ Jutkájára, és
1852 II | hogy Perkálné, aki máskor ezidõtájban a kávét pörkölte vagy fõzte,
1853 II | nyelven a cseh származású ezredben.~Litmaneck kinyílott a szemintésre,
1854 II | gondolkoztam, hogy felköltöm ezredesemet és jelentést teszek neki.~-
1855 I | mint Rozália tante az orosz ezredessel.~- Ostoba liba vagy! - förmedt
1856 II | volna rá egymaga egy porosz ezredre. Sajátszerû szepegéssel
1857 II | egyszer herceg Esterházy s egy ezrest adott neki naponként, mikor
1858 II | mint a széttúrt zsombékból ezrével másznak ki a hangyák, hangya
1859 II | csak nincs se kõszén-, se ezüstbánya a föld alatt? Mi hát az
1860 I | hirtelen besöpörte mind a két ezüstgarmadát a nyitva álló fiókjába,
1861 II | spárgát, fölfeszítette a fa-dobozt és ámulva kiáltott fel:~-
1862 I | Annyira kacagott, hogy egy fába kellett fogódzkodnia.~-
1863 II | a véletlen, de nem olyan fából való volt, akit az akadály
1864 II | szakítani Borlyval. A totum fac nélkül élni se akart volna.
1865 II | szívvel gondolt a totum facra. A vén gazembernek mégis
1866 II | sötétben. Az egyik tûznél egy fához támaszkodva egy huszártisztet
1867 II | illata átszûrõdött a park fáin, és messze szállt, szállt
1868 II | kérõje is van?~Megint egy fájdalmas helyre ért a beszéd. A hozomány,
1869 II | bántotta a lelkiismeret, fájdalmat okozott neki az ereklyék
1870 I | látva a Laci szomorúságát, fájdalmát, szelíden, szánakozóan hozzátette: -
1871 II | esetre sem, mert azokat és a fajlovakat egyenként adogatta el, már
1872 II | Neki (a baronesznek) is fájna az. Azaz, ki tudja? Hiszen
1873 II | fölszakadt, megújult és fájni kezdett, de õ csak tartotta
1874 II | faluháza előtt, ahol nagyobb fajta gyülekezés vagyon. Ezek
1875 II | melyek egyes helyekhez, fákhoz, házakhoz, árkokhoz fûzõdtek.
1876 II | Nincs itt se szózat, se fáklyafüst. Legfeljebb arról lehet
1877 II | lépteire és futottak fel a fákra. Végre valahol a zöldséges
1878 I | kiszedték a fészkeket a magas fákról.~Egyszer harmadéve a kis
1879 I | tartani, mint tisztasági faktort, aki fölegye a beesett mindenféle
1880 II | szólt, és mint egy pogány, a fal felé dõlt. Majd az a vágya
1881 II | szaladgáltak az agancsokon, a falakon keresztbe rakott lándzsákon,
1882 II | vállalkoznék rá, egy susogó falevél vagy egy virágnak az idetévedt
1883 II | bevégezte, csak még a füvek és a falevelek tartották meg csillogó gyémántjaikat,
1884 I | hûvösek voltak.)~A kert magas falkerítéssel volt körülvéve, csak a vaskapu
1885 II | muskátlis előkertben lapul meg a falnál. Ez annyit jelent, hogy
1886 I | oligarchákat is az új oligarchák falták fel, csak a csontokat hagyták
1887 II | nagy messzeségbõl a kicsiny faluba, mivelhogy Korporal Johann
1888 I | molesztálták csúzlijukból a falubeli kutyákat. (Látná csak a
1889 II | nem futottak szét, bár sok faluból valók voltak, hanem összecsõdültek
1890 II | felolvassák a kutaknál vagy a faluháza előtt, ahol nagyobb fajta
1891 II | gyorsan odacsõdítette az egész falut, s okos, sõt tapasztalt
1892 II | itt-ott fölkérezkedni egyik falutól a másikig, de azért borravalót
1893 II | tárult eléjük szétszórt falvaival, bádogos tornyaival. Az
1894 II | gyerekek az üres hordókon a falvakban. Félelmes hangot adnak azok
1895 II | apró bocskoros nemesek a falvakon, a gyerekek éljeneket visítottak.
1896 I | gazember«.~Maga a földesúri familia, Inokayék, akik a nagy kastélyban
1897 II | prenumerálva voltak rá a familiák, a messze Gömörbõl még Kismártonba
1898 II | Csutorásné nem fõzhet egy familiának, Csutorásné az egész nemzeté.~
1899 I | virágja nyílt volna ki a fának. Csakhogy a virág reszketett
1900 II | õ Sulyomot és a pünkösdi fánkot a nagyapa házánál? Elsõ
1901 I | titkai érdekelték, izgatták fantáziáját.~Még ezt az utolsó vakációját
1902 II | egy megzavart agyvelõnek a fantazmagóriája?~- A telek föld alatti részét? -
1903 II | A balszögletben nyitott faoszlopokon valami tákolmány pipiskedett,
1904 II | ellene. Szíveskedjék ide fáradni a temetés után a két Borlyval,
1905 II | könnyedén, játszva, minden fáradság nélkül, amit úgy lehetne
1906 II | Borly megköszönte segédei fáradságát s szobájába vonulhatott
1907 I | gúnyosan -, itt nevelem nagy fáradsággal. Minden áldott este és hajnalban
1908 II | megkisebbedtek a szemei, a fáradtság elnyomta, feje lehanyatlott
1909 I | taníttassa és a Laciból faragjon lakatost, amely mesterséget
1910 II | tették, ahogy õ kívánta. A faragó béres ellenben, aki mindig
1911 II | püspök számadó-juhásza, a faragó-gazda, meg annak a Pencrõl idejött
1912 I | eminens volt, István hátul faragta a padot, vásott »durae capacitatis
1913 I | Nem érdemes, hogy emiatt fárassza magát.~Valóban, ezt az utóbbit
1914 II | négyszögöl, benõve labodával, farkastejjel és mindenféle vadbokrokkal.
1915 II | szinte pattogott a bõre, a farkát csóválta, látszott, hogy
1916 I | s hogy az egyik lompos farkú kutya maga a kasznár volt.
1917 I | ezeket se szerette, el volt fásulva a világ iránt.~Vagy hogy
1918 II | volna elõbb, teringette faszekere! Hiszen én nem láthatok
1919 I | Az erdõbõl eladogatta a fát; a gabonát, gyapjút potom
1920 II | égett el s abból való a kis fátyolszilánk?~Hanem iszen azért ide is
1921 I | talán nincs is értelme, hogy fázik az emlékükre. Meglehet,
1922 II | emlékezném!~- Azért mondom - fecsegett Pál -, mert ti katonák könnyen
1923 II | meg. No, ez éppen jó lesz, fedele van, tehát ki nem csordul
1924 II | ebédeltek a viaszos vásznú fedeles kocsikban. Az állatok csendesen
1925 II | Kevéssel dél után csengõs, féderes fiáker hajtatott be a kasznárlak
1926 II | Talán valami aranybányát fedezett fel?~- Hát iszen éppen azért
1927 II | kell föllépni, mert nem fedeztem fel és mert a tönk szélén
1928 I | dolgozott, s kikkel, ha fegyverbe öltöztették, vígan lehetett
1929 II | valami dologban a dialektika fegyvereivel vetélkedik, az egyik fegyverrel
1930 II | fegyvereivel vetélkedik, az egyik fegyverrel szabad a másik fegyvert
1931 II | fegyverrel szabad a másik fegyvert kiparírozni. Azért hát,
1932 I | Fehér vagy vörös?~- Hozzon fehéret.~- Egy verdungot vagy egy
1933 II | Borly-fiú. Otthagyja a foga fehérét szegényke. Mert van is a
1934 II | pataknál a túlsó parton fehérítették az otthon szõtt vásznat,
1935 II | nem is érdemes. Egy kis fehérnemû van benne, egy pár cipõ,
1936 II | egy kis batyut kötött a fehérnemûjébõl, s ezzel elbúcsúzván Disznósy
1937 II | ablakból õt nézik a majlándi fehérnépek, de én ugyan rájok se nézek,
1938 II | vénasszonyok elõkerültek a szép fehérre meszelt házikókból, ki seprõvel,
1939 II | mert a báró kombináló fej volt), hogy ebben Borly
1940 II | tartotta a nap ellen, a fejbiccenést, amellyel a köszönõk üdvözlését
1941 II | lányát, eltávozott, egy fejbólintással üdvözölve az urakat.~- Szép
1942 I | akarsz inkább? Egy barackot a fejed búbjára, vagy egy flóbertpuskát?~-
1943 I | Balassa kisasszony volt a fejedelemasszonya, ki a võlegénye, Drugeth
1944 II | mint valami udvariaskodó fejedelmek.~- Litmaneck.~- Borly.~Kezet
1945 II | egyenlõ részre hasítom a fejedet. No most, no most, és villan,
1946 II | azt se tudom, hogy hol a fejem. Igazán szép tõled, nagy
1947 II | Elszakítottam. Hanem a fejemben megvan.~- Az nem ér semmit.
1948 II | is le akartam hajtani a fejemet nyugalomra, egyszerre csak
1949 II | pántlikás kalapját megigazgatva fején, mely alól hátul két vastag
1950 II | fényes acél egyenesen a fejének. Fenntartja Borly, s abban
1951 II | Éppen egy olyan állt a fejénél is. Egy nagy ötvenakós alkotás,
1952 I | borogatásokat kellett rakni a fejére, legott szabadalmat is vett
1953 II | hang, mely sajnálkozást fejezett ki e különös temetésen.
1954 II | A patak pedig kiitta - fejezte be a báró nagyúri közömbösséggel.~-
1955 II | verset?~- Komponáltam, de nem fejeztem be.~- Nincs meg valahol
1956 I | törékeny teremtés, aki mindig fejfájásról panaszkodott, csak a vállát
1957 II | golyónak esze? Lám, mivé fejlõdik egy gonosz ember cselekedete.
1958 II | rendkívüli disznóságokból fejlõdnek.~- Nem lehetséges-e - találgatta
1959 II | harmadnapra furcsa jelenet fejlõdött ki ebbõl a sulyomi kastélyban.~
1960 I | szövevényei és finomságai fejlõdtek fokozatosan, és mikor már
1961 II | jobban emlékezetükbe vésték a fejtartását, a módot, amellyel a félrecsapott
1962 II | Borcsa szolgáló a teheneket fejte.~Borcsa szolgáló bevitte
1963 II | könnyezett, hogy ilyen nehéz, fejtörõ problémák közt kell szomorú
1964 II | végzetes ígéreteket tett a fejükre.~- Fél rántott csirke salátával,
1965 I | furcsának találta a keskeny, feketedõ csíkot az ajka fölött. »
1966 II | asszony nem fél az ágyba feküdni, mikor minden ismerõse az
1967 II | Mert mikor a Mincio mellett feküdtünk a táborban és egy éjjel
1968 II | dolgaihoz, megvette a faládát s feladta a postára a kincseket, úgyhogy
1969 II | elsõ vérre megy.~Litmaneck felállította a feleket, aztán így szólt:~-
1970 II | tanácstalanság állt be. A báróné felállt, ünnepélyesen fölvette az
1971 II | sokáig diskuráltak, hallotta félálomban, aztán csak reggel ébredt
1972 II | lát, az mind az övé itt. Felbátorodva lépegetett a tûzhöz s rájok
1973 II | végrendelet borítékjára, hogy felbontandó és kihirdetendõ a báró Inokay-család
1974 II | lepecsételve, holnap, fogjuk felbontani.~- Tehát nem tudja, mi van
1975 II | kérelemnek eleget tegyek. Íme felbontom a csomagot.~Fölszakítván
1976 II | másik Litmanecknek), hamar felbontotta és ezt olvasta belõle: »
1977 II | iratot Bekeházynak, aki felbontván azt, pátosszal kezdte olvasni:~-
1978 II | Ösmerem már én az efféle felbuzdulásokat.~- No, no, a báró nagyon
1979 II | László.~U. i. Én most a Feldmarschall Kapronszki adjutánsa vagyok.~
1980 II | Nosza, nekigyürekezett és feldöntötte, s amint a taszítás folytán
1981 II | választóknak kellett elvinni, a feldõlésnél összetört, és a bor, kezét-lábát
1982 II | részleteket, õvele volt, mikor feldõltek.~A Johann éppen a feketekávét
1983 I | tudom és ígérem, hogy el nem felejtem - gúnyolódott Lackó -, de
1984 II | meg az én epedõ szívemrõl felejtésbe ne essél.~Mint a villám
1985 II | valamivel:~- Nini, majd el is felejtettem, itt járt nálam egy ványoki
1986 II | mert ti katonák könnyen felejtitek, azt mondja, a lányokat.
1987 II | csatákról mesélgetett, el nem felejtkezve arról sem, hogy ott messze
1988 II | ezért a rózsáért… El ne felejtse, baroneszka.~- Nem, nem -
1989 II | Tudniillik, hogy szavamat ne felejtsem… Mit is mondtam, hogy is
1990 II | történetesen benne van felejtve a kulcs, s ott a csodálatosan
1991 II | Litmaneck felállította a feleket, aztán így szólt:~- Béküljenek
1992 II | hogy a népeket a babonás félelem lepte meg. »Íme az oktalan
1993 II | Mindegy. Az éhség nagyobb úr a félelemnél. Akaratlanul is a fák felé
1994 II | Szeretnélek megölelni e helyes feleletért. Csak egyben hibáztál. Königgrätzet
1995 II | jeléül, hogy nem kíván rá feleletet. Egy igazi nagyúr nem kíváncsi.~-
1996 II | A kõszenes emberek azt felelik Disznósy uramnak, hogy a
1997 II | újból nem felelt.~- No, felelj hát. Nagyon akartad vagy
1998 II | üres hordókon a falvakban. Félelmes hangot adnak azok ilyenkor.
1999 II | kasznár? Hát tartozik õ neki felelõsséggel? Ejnye, de bohókás gyerek
2000 I | a regényekben?~- És mit feleltek?~- Jetefalvy Örzsi, aki
2001 II | megszorítva a fiú kezét -, szépen feleltél. Hanem mondd meg nekem,
2002 II | erõt. Valami rejtélyes, félemlítõ csend honolt a természetben.
2003 II | kasznár-lak barna zsindelyfedele, félénkség fogta el, hogy mit fog mondani
2004 II | ékszerek? - kérdé.~Férj és feleség összenéztek, a grófnõ aztán
2005 I | mondta-e mindig, hogy az én feleségem lesz? Emlékezzék vissza,
2006 I | kis pénzmagot.~- Azok a feleségemé. Neki adtam; anyám, dédanyám
2007 II | az akácosba.~- De hát a feleségemet hova tegyem? - hökkent meg
2008 I | trafikált a bérlõkkel; a felesekkel. Szóval, olyan szemérmetlenül
2009 II | jegyzõkönyv sohase lehet felesleges - mondta a szolgabíró lelkesen. -
|