115-beboc | bebuj-csobo | csocs-elofo | eloho-feles | felet-gomor | gorbe-hidak | hidat-kalap | kalas-kiser | kisfa-laz | lazab-megfo | megfu-nagya | nagyb-orult | orvos-reste | resz-szeml | szemo-terme | terne-varos | varr-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
2510 I | kasznár.~- Magától nõ a fa görbére vagy egyenesre - jegyzé
2511 II | veszedelmesen kezdett mozogni, görbülni mindenféle szögletekre,
2512 II | felgyûrve és a deréknál görcsbe kötve láttatni engedik fehér
2513 II | paupere« s csak a Perkálné görcsös, fuldokló zokogása hangzott
2514 I | szédület fogta el és zsibbadás. Görcsösen kapaszkodott meg a felsõ
2515 II | Miklós Kõszegen«, csupa gördülékeny hexameterben, s ha egy-két
2516 II | kis akácost, melyet balga gõg »városi park«-nak keresztelt,
2517 II | szerencse kísért új pályámon, a golyó megkímélt s kitüntetések
2518 II | szegényke. Mert van is a golyónak esze? Lám, mivé fejlõdik
2519 II | mégse vész el abban egy gombostû sem, és végre mégis csak
2520 I | egész nap pigézett, vagy gombozott, vagy verekedett, míg ellenben
2521 II | Idegesen gyûrte össze egy gomolyaggá az ujjai közt, miközben
2522 II | De még ennél is jobban gomolyodott a dolog, mert a Balassa
2523 II | aggodalmak, szívet fojtogató gondok! A hintó begurul az udvarra,
2524 II | végig a nagy piacon, mialatt gondolataiba mélyedt. Különös föltevések
2525 II | vágy száll a szívemre, mely gondolataimat, valahányszor halálsejtelmeim
2526 II | Eh, ostobaság! - szõtte a gondolatait - nem lehet azt már megtalálni.
2527 I | minden vére felforrt a pofon gondolatára (semmi sem érzékenyebb,
2528 II | vágásokat. Mintha egymás gondolatát tudná a két kard, s nem
2529 II | a grófnõ egy kellemetlen gondolatját közölje az urával.~- Félek,
2530 II | eszéhez nyúlt, lemondván a gondolatról, hogy a dohányt megdézsmálja,
2531 II | annyira az ütéstõl, mint a gondolattól, hogy ütés érte.~- Mi történt
2532 II | Csõd lenne ennek a vége. Gondoljon az apró gyerekeire méltóságod.~
2533 II | csinálni?~Disznósy uram gondolkodott, látszott, kínlódik bent
2534 II | nem küldte a száz aranyat. Gondolkozz csak, hátha mások is hallották?~-
2535 II | magát rajta, - hát ugyan ki gondolna arra, hogy az ötödik faluban
2536 II | vesztegettük el, az igaz.~- Nem gondolnám, hogy Borly ezúttal is csalt.~-
2537 II | hiszem, meghal.~- Mibõl gondolod? Az orvos mondta?~- Nem
2538 I | jár az eszemben?~- Én nem gondolok semmit; én csak azt tudom,
2539 II | Fogalmam sincs róla.~- Hát mit gondolsz? Kié ezek után a pénz?~-
2540 II | elõhozni. Annyit azonban mégis gondoltunk, isten bocsásson meg, hogy
2541 I | becsülte, gazembernek tartotta, gondolván magában: »A tolvajnak bizonyosan
2542 II | célzást, amit a baronesz gondosan kikerült, mint a vízben
2543 II | kenetességgel. - Õ fog azokról gondoskodni, a maga módja szerint. Sõt
2544 II | fõúrból, akirõl mindig mások gondoskodtak s aki minden akarat nélkül
2545 I | beteg kutyákra senki se vet gondot, pedig azok hû állatok,
2546 II | Amint kijutottak a park gondozott részébe, a hajdani szökõkúthoz,
2547 II | sóhajtott a fõúr, fejét gondterhelten lehorgasztva félkönyökére.~
2548 II | kíváncsi lenni, hogy miféle gorombaságokkal traktál kasznárom a másvilágról.~-
2549 II | fõhadnagy igazat beszél! Inokay Gottfrieden kacagni fognak. Oh, hogyne!
2550 I | könyveket?~Inokayt ugyanis Gottfriednek hívták, emlékezetül arra
2551 I | grófnõvel) és a francia gouvernante-tal, hogy a kis Mária elhanyagolt
2552 II | tapintatlanságnak vette az ügyvéd gratulációját Borly jelenlétében.~Mária
2553 II | magát a baronesz elõtt.~- Gratulálok, kisasszony.~- Ah, istenem! -
2554 II | nagy zavarában az õsi ezüst griffekkel kivert szekrényt nyitotta
2555 I | patikáruslegényé vagy egy grófé, de a lelke, az egy igazi
2556 I | bárónéval (született Münster grófnõvel) és a francia gouvernante-tal,
2557 II | ember?~- Bizony nem mindig a grófok és bárók között.~Ilyenkor
2558 II | amennyi ide verõdött, két grófot is el lehetne temetni, nem
2559 II | én megéheztem.~Az egyik guggoló alak legott odább csúszott
2560 II | és észre tér, de õ metszõ gúnnyal nézett rám és hidegen elfordult.
2561 I | hogy el nem felejtem - gúnyolódott Lackó -, de maga, úgy látszik,
2562 II | Az öreg kasznár egy bölcs gúnyoros nyugalmával mosolygott.
2563 II | sajátszerûen mosolyog. A gúnyos mosolyról ráösmer a gyermek
2564 II | ötvenakós alkotás, ha oldalt gurítja, szépen belefekhet, meg
2565 I | kis támlanélküli széket gurított a gazda, mialatt még egyszer
2566 II | mert õk maguk is sebesebben gurították a nagy jármûvet le a lejtõn,
2567 I | barázdája, hogy a mag át ne guruljon a szomszédba.~Beléptek a
2568 II | szereti igazán. Csodálatos egy gusztus. Pedig azt mondják az emberek,
2569 II | szõtték-fonták a saját elméjük guzsalyához kötve a szállingó hírek
2570 II | Pietista lett, ez az egész. Ami gyakori jelenség éppen a nagyon
2571 II | órát az angolból, tovább gyakorolhatja magát, s ugyanekkor valami
2572 I | idegenek is észrevették s gyakorta figyelmeztették vagy a bárót,
2573 I | unokáját se kíméli. Szégyen, gyalázat. Sõt hülyeség. Összelopkod
2574 II | keresztül vezetõ utat; Laci a gyalogösvényre tért, s minthogy nem eléggé
2575 II | senki. Nézte, ismergette a gyalogos fõhadnagyot és egyszerre
2576 I | piacon hagyván a szekerüket gyalogosan közeledének.~- Adj isten
2577 II | csodálkozás, ámbátor csak gyalogtiszt, de a hölgyet nem kötelezte
2578 II | libái tanyáztak, keskeny gyalogút szelt át, mely némileg megrövidíté
2579 II | völgybõl fel, lapályon, csalóka gyalogutakon, míg végre uzsonnatájt kiéhezve,
2580 I | ribizkével szegélyezett gyalogúton. Egy darázs szállingózott,
2581 II | végre is, igaz, természetes gyámja a gyermekeinek, de õ maga
2582 I | hû állatok, megérdemlik a gyámolítást.~Mesélik azonban hogy ennek
2583 II | Pál báró vállat vont, némi gyanakodással.~- Hát eredj be ebbe a szobába,
2584 II | az õ hófehér lelke a mi gyanakodó, szemrehányó tekinteteink
2585 I | Talán éppen az enyém.~Minden gyanú nélkül sikerült kijutnia,
2586 II | önnek ajándékba.~A doktor gyanúsan mosolygott; õ már tudta,
2587 II | beteg úrnõ, ki egész fülig gyapjas nagykendõkbe volt beburkolva,
2588 I | eladogatta a fát; a gabonát, gyapjút potom áron adta el a zsidónak,
2589 II | gyümölcsárus asszonyt. Mintha gyárilag készülnének ezek a kofapofák,
2590 II | is köztük van, és csak a gyarló emberi hüvelye maradt ott
2591 II | rektor pláne visszakísérte a gyászházhoz s ellátta tanácsokkal, hogy
2592 II | cseh üveg, vagy mármarosi gyémánt.~- Száz forint - mondá a
2593 II | eszébe jutott az esteli gyémánt-tû - vagy talán csak álom volt?
2594 II | hordóban, hogy találta meg a gyémánt-tût, s ennek révén mint lett
2595 II | melltû volt, akkora darab gyémántgömbbel, mint egy borsószem. Laci
2596 I | ékszereket; zafir-, rubin-, gyémántgyûrûket, régi kelyheket, keleti
2597 II | falevelek tartották meg csillogó gyémántjaikat, a vízcseppeket, s himbálták
2598 II | kirakott csatokkal, egy násfa gyémántokkal, egy könyvnek (alkalmasint
2599 II | ugyan még sohase látott gyémántot, de hallott meséket a karbunkulusról,
2600 II | egy kis pénzt csinálni a gyémánttûbõl, megreggelizni derekasan,
2601 II | öntözve az utakat és a gyepet.~Úgy tervezte Laci, hogy
2602 II | csettentett a szájával, kezével a gyeplõt látszott tartani, szóval
2603 II | letettem szórakozottan a gyepre. Nosza, indulj Lackó, keresd
2604 I | egész világból. Hát a két gyerekbõl: a baroneszbõl és a kis
2605 II | vége. Gondoljon az apró gyerekeire méltóságod.~Inokay engedett
2606 I | tartotta keresztvízre a gyerekeit, Jancsit meg Gézát, per »
2607 II | lemondani. Az örökség a gyerekeké. Sequestrum neki.~- Meg
2608 II | nyelvével Perkálné, mint ahogy a gyerekeket szokás ilyesfélékkel rávenni.)
2609 II | Végigtekintett a sugár gyereken, szép, lelkes szemei, intelligens
2610 II | Litmaneck. Ez egyszer kemény gyerekre akadt Brivinszky.~Megint
2611 I | csókért (semmi sem makacsabb a gyerekszerelemnél) és minden vére felforrt
2612 I | minek magának a csók egy gyerektõl?~- Hát csak - felelte a
2613 II | az Inokay báróét.~- Egy gyerkõc. Valami Borly fõhadnagy.~-
2614 II | dolga.~- És mi lesz szegény gyermekeimbõl? - sóhajtott a fõúr, fejét
2615 II | törvény szerint most már az én gyermekeimé lehetne; ez a legkevesebb,
2616 II | azzal a gondolattal, hogy a gyermekeimnek legyen. Nálam az a pénz
2617 II | igaz, természetes gyámja a gyermekeinek, de õ maga nem örökös. A
2618 II | tudja a báró úr, milyenek a gyermekek, nem veszi rossz néven,
2619 II | nemcsak azért illeti az én gyermekemet a hagyaték, mert az öreg
2620 II | beszélte el nekem Perkálné.~A gyermekfőhadnagy elpirult.~- Talán éppen
2621 II | mutatott a balra esõ szobára.~A gyermekfõhadnagy megfogta a kardját, hogy
2622 II | volt jobb dolga a szent gyermeknek. Egyrészt, hogy pompás sötétség
2623 II | Hát Vácra mikor érünk?~- Gyertyagyújtáskor.~Az asszonyka a fiatal Borly
2624 II | Pompás gyerek, mint a gyertyaszál. Bocsásd meg, szívem, tudod,
2625 II | megfésülték a szürke haját, két gyertyát is gyújtottak melléje két
2626 II | beszélgetésbõl és látni a gyertyavilágosságot az oda szolgáló ajtó hasadékain
2627 II | darazsak döngtek a szerelemrõl, gyíkok suhantak a füvek között,
2628 II | A fõvezér lábai a földbe gyökereztek.~- Sapperlott, önnek igaza
2629 II | másik szamarat is, akit ez a gyöngéd érzés meghat, s lábaihoz
2630 II | összevagdalt, és hogy milyen gyöngédséggel gyógyítja az ebeket.~- Talán
2631 II | fülbevalók, nyolc sor keleti gyöngy, akkorák, mint a legnagyobb
2632 II | életnagyságban a falon keleti gyöngybõl rakott pártában, - abban
2633 II | vendéglõbe s mielõtt a »gyöngyéletbe« belemenne, csinál még magának
2634 II | serlegek mestere és más a gyöngyök befoglalója, és elküldtük
2635 I | régi kelyheket, keleti gyöngyökkel kirakott imakönyvtáblákat,
2636 II | felpénz holnap, s kezdõdik a gyöngypálya. Csak az éjszakát kellene
2637 II | háromszáz forint.~Keleti gyöngysor kétezer forint.~Egy gyémántos
2638 II | kéjjel akarta ledömöckölni, gyönyörködvén saját elméjének élességében
2639 I | Ágnes útját, õt is a titkos gyönyörök csalogatván, csak ki kell
2640 II | emlékszem és tudom, hogy gyönyörű és megható dal volt. Az
2641 II | csomóba rakta a katedrára. Gyönyörûséges sárga csikók, egy egész
2642 I | volt doktor Arendorffer György, aki medicinákkal tartotta
2643 II | között az ónos kapu. Hess, gyötrõ aggodalmak, szívet fojtogató
2644 II | a mi szakmánknál, mint a gyógyászatban a hashajtó. »Vegyen be a
2645 II | mert minden háziállatot gyógyítanak az emberek, csak a kutyát
2646 II | alapra, mely a beteg kutyák gyógyításának céljaira szolgáljon, mert
2647 II | hogy milyen gyöngédséggel gyógyítja az ebeket.~- Talán mégis
2648 I | menhelyéül, ahol õ maga gyógyította a környék beteg, sánta kutyáit,
2649 II | bundást már két hónapja gyógykezelem, s még mindig fáj a lába.
2650 II | A pajtában volt az ebek gyógyterme, az öregúr felgyûrt ingujjakkal,
2651 II | kertjébe, hol most is ott gyomlálgatott Tumbus apó, míg a csacsi,
2652 II | Szerelem idején nem úr a gyomor.~Átment a rostélyos-illatoktól
2653 I | napról, az árnyékról, meg a gyomrom hangulatából. Nekem nem
2654 II | titok. A jezsuita-atya, aki gyóntatni szokta az Inokayakat s minden
2655 I | verekedett, míg ellenben a gyors felfogású Lackó a múzsákkal
2656 II | félig sikerül az attak, a gyõzelem nem lehet kétséges többé.~
2657 II | legnagyobb borsószemek, de ki gyõzné azt mind elszámlálni.~Valóságosan
2658 II | oszlopához dõlve -, nem gyõztem kettõt taníttatni.~- Paperlapap! -
2659 II | hogy Olaszországban mi gyõztünk? Mit ártott volna, ha ott
2660 II | dióbarna hajfonataikat, nem gyõzvén ismételni szokásos mondását:~-
2661 II | ünnepélyes oszlopok közt: »Gyû te Ráró!« Ejnye, iszen itt
2662 II | előtt, ahol nagyobb fajta gyülekezés vagyon. Ezek sokkal szebbek,
2663 II | temetés volt. Már délben gyülekezni kezdtek a kocsik a két sulyomi
2664 II | égen, melyek nyugat felõl gyülekeztek. Sajátságos lehangoló érzés
2665 II | az évben a legértékesebb gyümölcs a férfiember volt (olcsó
2666 II | igazi zálogházat és az igazi gyümölcsárus asszonyt. Mintha gyárilag
2667 II | tulajdon takarékosságom gyümölcsét, egyenlõen ossza fel Gyengõ
2668 II | apró lilavirágos szoknya gyüremléseit lesimítani. Majd megjelenik
2669 II | isten tudja mi? Elõkereste gyufáját s megvilágította a helyet.
2670 II | kenyeret, szalonnát és gyufát vett, úgyhogy nem volt már
2671 II | miskolciban, az egriben. Ön gyûjt, mint a méhecske. Ön szorgalmas,
2672 I | építettek a sulyomiak és gyûjtöttek rá, Borly nem adott rá egy
2673 II | gyorsan meglátta a neki gyújtott örömtüzeknél másoknak a
2674 II | szürke haját, két gyertyát is gyújtottak melléje két oldalt, a piros
2675 II | szívélyesen megkínálta.~- Gyújtson rá, fõhadnagy úr, és üljön
2676 II | mondá a doktor -, hogy a gyulladás átment a tüdõ balszárnyára
2677 II | mindent tud.~No, mármost kész gyûlölet, ha ez a vagyon, mely az
2678 II | mikoron számos nagy úr gyûlt be a vidékrõl a fehér cipók
2679 II | borsónyi izzadságcseppek gyûltek a halántékára.~- Talán ki
2680 I | Szörnyû dolgot mesélnek. Gyurcsányi Pál, Kiriáky Józsefné, Varga
2681 II | legalább egész délelõtt írt a gyúródeszkán, amit a dunyhájára tettek.~-
2682 II | nap; papirost kért és a gyúródeszkát a dunyhára téve, megfogalmazta
2683 II | azután is. Máli«.~Idegesen gyûrte össze egy gomolyaggá az
2684 II | Hazakerültek, mint a Polycrates gyûrûje. Ez a fõ.~- Mariska, kérlek,
2685 II | serleg, drágakövekkel rakott gyûrûk, fülbevalók, nyolc sor keleti
2686 II | asszony ölébe a násfákat, gyûrûket, fülönfüggõket, kösöntyûket.~
2687 II | fõképpen azért (most már a gyûrûsujj következett), mert »Jurisics
2688 II | A pitypangból láncot és gyûrût csinálnak a falusi leányok,
2689 II | örököseim közül abban ne háborgassa, a budai telket ellenben,
2690 II | lefekszik, senki se fogja háborítani, s legalább a maga földjén
2691 II | uramnak sok baja lészen a háborúban, hanem azért nem fél egy
2692 II | felséges asszonyka, nem lesz a háborúból semmi, mert az én férjem
2693 II | úr - felelte pillanatnyi habozás után -, visszaszáll az adakozóra
2694 II | olyan volt, kezdett némileg habozni, hogy hátha mégse az a bolt,
2695 II | pénz, ha nem a tied? No, ne habozz, mondd ki bátran, hogy a
2696 II | az anyja mellett, a lovon hadakozó Inokay Sebestyén bárónak
2697 II | írtam önrõl a legközelebbi hadjáratok idejébõl egy kedves és vitézi
2698 I | az õsére, aki a keresztes hadjáratokban Bouillon Gottfried zászlaja
2699 II | mellék-epizód volt; az igazi nagy hadjáratot a porosz király indította.~
2700 II | aki nehány nap elõtt lett hadnaggyá.~- Ön még nem alszik, hadnagy
2701 II | azon melegében kinevezte hadnagynak. Bizony, hallja kegyelmetek,
2702 II | nem talál semmit. Láttam a hadnagyodat, ma chére, a temetésen.
2703 II | igaz. Hanem azért az összes hadnagyokat az Ipolyba kellene fojtani
2704 II | csakugyan megfutamodott a hadsereg legújabb katona-palántája
2705 II | fiatal hõs (ahogy Lacit a hadseregben nevezték) egy-kétszer titkon
2706 II | elõtt, s rettentõ ostora a hadseregnek, alázatosan meghajolt.~-
2707 II | csend volna. Az erdõben hadtestek nyomulnak elõre felénk s
2708 II | volna kedvezõ viszonyok közt hadvezér s Napóleon talán a Bakonyban
2709 II | illeti az én gyermekemet a hagyaték, mert az öreg az övékébõl
2710 II | érdeklõdöm a megboldogult hagyatéka iránt. Nem is látom be,
2711 II | becsülettudásból az öregúr hagyatékát valami jótékony célra, idegeneknek.
2712 II | szeretném, ha elõbb ez a hagyatéki ügy rendbe jönne.~A báró
2713 I | derekabbat. Megeheti aztán a hagyatékot. Minek egy lakatosnak a
2714 II | néni, hogy egy darabig itt hagyhassam a holmimat. Egy kis dolgom
2715 II | a lakatot meg éppen nem hagyhatja, ha térdig nyüvi is lábát
2716 I | Boszorkányos Varga János, ezt nem hagyhatjuk jutalom nélkül. Válassz,
2717 II | kérdezte haragosan. - Éjjel se hagyják már az embert pihenni.~Ezzel
2718 I | Nem merek. Apa, mama, ne hagyjatok!~Pál báró (akkor tizenhárom
2719 II | udvaron. Lengyel zsidók hagymát ebédeltek a viaszos vásznú
2720 II | fájt neki ez a népszerûség. Hagynák õt az elzüllés útján, egyet
2721 I | aztán föltétlen nyugalomban hagyod reggel négyig, azaz vízszintesen
2722 II | amely összeget ezennel nekik hagyományozom, illetve az övék az, az
2723 II | Perkálné fuldokolva.~- Nem hagyott valami írást vagy üzenetet?~-
2724 I | falták fel, csak a csontokat hagyták meg az olyanfajta embereknek,
2725 II | kérdé az élesen.~- Amit itt hagytam.~- Énnálam?~- Hát persze.
2726 I | unokáját, akik a piacon hagyván a szekerüket gyalogosan
2727 II | kacagni fognak. Oh, hogyne! Hahaha! Don Quichote de la Mancha
2728 II | deresedõ fejét, a fiú szõke hajában törülte le a könnyeit.~-
2729 II | soványsága miatt, mint a kövér a hájáért. Inokay szinte hátratántorodott
2730 II | szépen megfésülték a szürke haját, két gyertyát is gyújtottak
2731 II | gondolja magában: »Nektek csak hajatok van, de agyvelõtök nincs.«
2732 I | bárány« címû vendéglõ volt. Hajdan ez is a klastromhoz tartozott;
2733 II | park gondozott részébe, a hajdani szökõkúthoz, a kavicsos
2734 II | simogatta a tömött dióbarna hajfonataikat, nem gyõzvén ismételni szokásos
2735 II | órában. Mintha a gondviselés hajigálna le a bárónak éppen a kellõ
2736 II | ezt egyenesen az Isten hajította le nekem most, mikor a legnagyobb
2737 II | lakatosmesterségre érez hajlandóságot.« Eddig van. Ritka egy eset -
2738 II | abban az étel fogalma, a hajlék nyájassága. De hátha zsiványok
2739 II | vezényelt Litmaneck.~A két hajlékony penge összecsapott, mintha
2740 I | semmit, holott az ebeknek hajlékot épített.~- Istennek az õ
2741 II | kerestem, szinte egész hajnalpirkadásig, amikor végre megtaláltam,
2742 II | ülés, onnan pedig beviszi a hajó egy huszasért. Élelemre
2743 I | tessék tenni a szájacskájára! Hajoljon ide közelebb. Hát úgy van
2744 II | szemeit. Mária kötése fölé hajolt. A szolgabíró pedig letette
2745 II | tartja, s úgy hallgatja elõre hajolva a többit.~- Igen különösnek
2746 II | már a piros ernyõt, föléje hajolván, folyt a társalgás közömbös
2747 II | adó nektár, mert már csak hajszálon lógott benne az élet. Nagyon
2748 II | úgy tett, mintha lovakat hajtana, csettentett a szájával,
2749 II | majd így szólt:~- Rosszul hajtanak a kopók!~Ez volt a rendes
2750 II | után magam is le akartam hajtani a fejemet nyugalomra, egyszerre
2751 II | folytatása, hanem teljesen új hajtás. Olyasvalaki, aki egyenlõ
2752 I | mind ki kellett ereszteni a hajtásokat, s megjött a lánygyerekek
2753 II | Mohón kapott a kabátja hajtókájához, ahova szúrta, és nini,
2754 II | ládácska, s ami kíváncsiság hajtotta, az a lakat belsejének,
2755 II | kifárasztja, tehát Vácon hál meg, kipiheni magát a fogadóban
2756 I | oligarchák megvannak. A világ haladása mindössze egy kis optikai
2757 I | vesszük, hogy Pista azóta nagy háládatosságot érzett a bárói család iránt,
2758 II | csillagot.~- Ha így fog haladni ez a fiú - mondogatták a
2759 I | legnagyobb fölé; lassan-lassan haladt a világ és távolodott az
2760 I | a cápák, akik az apróbb halakat felfalják. A nagy tengerparti
2761 II | a kis liba bekövetkezett halálát, egy huszas bírságra ítélte
2762 II | a fölfrissült emlékek, a haláleset és a vele kapcsolatos eszmekör
2763 II | megáldja, édes drágám - hálálkodott Perkálné.~Mariska hazafutott,
2764 II | Így legyen a mellemen a halálom után is. Érti-e, Perkálné?~
2765 II | gondolataimat, valahányszor halálsejtelmeim megújulnak, reád irányítja.«
2766 II | hogyan történt?~Brivinszky halántékán kidagadtak az erek, s ajka
2767 II | izzadságcseppek gyûltek a halántékára.~- Talán ki kellene doboltatni -
2768 II | koponyáját, mely lüktetett a halántékoknál. Ej, mit, hadd törjön, ami
2769 II | mellette a kastély felé, halászbotjával a rögöket ütögetve.~Áthaladva
2770 II | kezet.~Mária lehajolt a halászó botjáért, a napernyõjéért,
2771 II | megsebesült.~- Eszerint el lesz halasztva?~- Az Isten tudja - hangzott
2772 II | hely. Itt fogtam én sok halat azelõtt.~- Hátha azóta már
2773 II | egyetlen emlékem otthonról), halaványan emlékezni vélek, hogy kitettem
2774 II | tudják, hogy a patronusuk haldoklik. Ki nem ment az eszébõl.
2775 II | beteg nõvérét látogatni, a haldokló kívánja, de elsõ utazási
2776 II | Nem kívánja fölvenni a haldoklók szentségét?~- Nincsenek
2777 II | bárókisasszony egy rózsát hozott a haldoklónak, amit vele fognak az ő kívánságára
2778 II | hogy egy éjszaka õ is künn hálhasson, hogy milyen élet a csõszé,
2779 II | élnie a hitnek, hogy a haza halhatatlan. Íme itt van a haza és hívja
2780 II | vállát féloldalra vonva. - Háljon meg ott. A »Csillag«-ban
2781 II | volt különös, hogy az óra halk ketyegése keresztülverte
2782 II | egy kisleány, aki bókot hall, száz és száz szem keresi, (
2783 II | csak egy kis magyar szót hallanék,~Akitől az rózsámnak üzennék.~
2784 II | újjászületésbõl? A nagy halleluja-zengésbõl akkora lesz, amit a cserebogár
2785 II | állítom, hogy megvan.~- Hallgasson meg elõbb!~A báró hitetlenül
2786 II | a füléhez tartja, s úgy hallgatja elõre hajolva a többit.~-
2787 II | az a vén béka bizonyosan hallgatózik a kulcslyuknál. Valami eszembe
2788 II | csak még egyetlen hangját hallhatná.~Hasztalan, mennie kellett,
2789 II | mások is hallották?~- Nem hallhatta azt emberi fül, hacsak a
2790 II | Katherinát. Sajnálkozva hallom Palitól, hogy ön itt akar
2791 II | lesz-e, mert nagyon beszélik. Hallott-e az úrfi valamit?~- Én úgy
2792 I | haragosan a báró.~- Kitõl hallottad ezt a sületlenséget?~- A
2793 II | kiabálták, amit a szülõiktõl hallottak: »Könnyû nektek, eleget
2794 II | Gondolkozz csak, hátha mások is hallották?~- Nem hallhatta azt emberi
2795 II | van szokva és talán meg is halna, ha egy nap meg nem kapná
2796 I | mit enni, hogy éhen fognak halni az idén, még talán az uraság
2797 II | pedig nem szeretnék Vácon hálni.~(Félt, hogy Vácon mozgásba
2798 II | hát csak kellett valahol hálnia is.~Valami bútor pattant.
2799 II | a szúnyogra, mely már a hálójában vergõdik.~Laci érezte arcán
2800 II | néhány öreg hordó s egész halom szétesett donga. De biz
2801 II | rásütött a koporsókra, a halottak feltámadtak, bevilágított
2802 II | öregúr megmeredve feküdt halottas ágyán, nem volt rajta semmi
2803 II | feleljen a másik nemes ember, a halottnak az élõ.~- Apa, apa mit tettél? -
2804 II | percet töltött egyedül a halottnál.~- Nem sokat változott meg -
2805 II | amit a béresnék benyomtak a halotton.« A Gyuri gulyásbojtár is
2806 II | glédába helyezkedett, a halottvivõ legények most már fölkapták
2807 II | lehajtott fejjel, némán, haloványan, mint egy kõszobor. Feltûnõ
2808 II | kefét. De talán mégis ennél hamarább. Gyere, terítve van! Hamar
2809 II | mikor a paraszt idõ elõtt hámba fogja. Te talán nem sajnálod?~-
2810 II | A báróné, aki egy almát hámozott, letette a kést.~- Igen,
2811 I | tehenkéi, ott játszogattak a hamuban, tetszett nekik, hogy ez
2812 I | természeten, még a két szürke hamufolt is a rózsatõ mellett olyannak
2813 I | hasonló inasfiúkhoz, nem hancúrozott velök, hanem könyveket olvasott
2814 I | egyszerre kiesnék a természetes hangból, a gyermekszerelem édes
2815 II | szoba tulajdonosa, akinek hangjában lassan-lassan felösmerte
2816 II | agyonnyomd az instrumentum hangjait a hortyogásoddal.~- Hát
2817 II | végig a városon. Ennek a hangjára kinyíltak a rozmarintos,
2818 II | lehetne, csak még egyetlen hangját hallhatná.~Hasztalan, mennie
2819 II | ketyegése keresztülverte magát e hangokon. Vagy talán nem is az óra
2820 II | üvöltöttek, vonítottak most hangosabban a kasznár betegápoldájában,
2821 II | hordókon a falvakban. Félelmes hangot adnak azok ilyenkor. Azt
2822 I | tollkés kiesik kezébõl erre a hangra, ijedten néz fel, s majd
2823 II | A »pondró« szóra különös hangsúlyt tett, s petyhüdt ajkai vigyorogva
2824 II | dekoráció, a büfé, a zene, a hangulat, s kik voltak a legszebbek,
2825 II | uramhoz is ellátogat, de a hangulata nem volt most arra való.
2826 I | árnyékról, meg a gyomrom hangulatából. Nekem nem is kell óra.
2827 II | Inokay név kígyózott, mélabús hangulatba hozták. A kis Inokay szívét
2828 II | sajnált. Ej, egy eltaposott hangyáért is nagyobb kár. Próbált
2829 II | sohasem?~A föltúrt zsombék hangyái járnak-kelnek, mászkálnak,
2830 II | tüzes tekintetét, mint a hangyamászkálást, s epedve várta a nyíló
2831 II | leány is, még most is mintha hangzanék szava a komor, ünnepélyes
2832 II | Ez a nemzedék annyi ideig hányattatott a színpadon, hogy a való
2833 II | Ide valamit elástak.~Hányta, piszkálta ki a sarat, míg
2834 II | volt. Isten nyugosztalja.~Hánytorgatván elméjében a dolgokat, arra
2835 II | be akartam várni, míg a haragja kihûl irántam. Ha már kihûlt
2836 I | csípõjére tette a kezecskéit, s haragosra, morcosra vonván össze a
2837 I | mert a báró még mindig haragot tart rám! Ej, mit! Betenném
2838 II | találja nagy csattanással.~- Haragszom, menjen, menjen!~- De hisz
2839 II | is bizony csak azért fog haragudni, mert ha õ adhatja vala
2840 II | postakocsisé, ismeretlen haramia lõtte le a bakról.~- Mind
2841 I | lesimuló szegfûformából széles haranggá puffadtak fel a szélben.~
2842 II | majd meglássa, hogy fûbe harap tõle. És ehol van, ni.~-
2843 I | szárazföldön.~Hasztalan a hosszú harc a Balassák-, Bacsók-, Bebekek-
2844 II | melyeknek alapját a Szentföldön harcoló I. Inokay Gottfried vetette
2845 I | Gottfried zászlaja alatt harcolt.~Inokay elgondolkozott.~-
2846 II | fölébresztésére, s hogy harcra készen álljon.~Alig egy
2847 II | cipõ, a fésûje, kendõi, harisnyái. Tegnap még ez volt mindene,
2848 II | kortyot.~- Majd ha eszünk - hárította el Laci.~Eközben megindult
2849 II | hallgatott, semmi nesz, csak a harkály kalapácsol valahol messze,
2850 II | postára a kincseket, úgyhogy harmadnapra furcsa jelenet fejlõdött
2851 II | ritkák, sõt nincsenek is, harmadszor azért (kibökte a középsõ
2852 II | való.~Letelepedtek mind a hárman az asztalnál.~- Borzasztó
2853 I | Inokay Máriája az égbolton. A harmatos gyermekszerelem gyakran
2854 I | mellékelvén ahhoz mintegy harminc darab huszasokat, írván,
2855 II | másik ülést egy körülbelül harmincéves asszonyka foglalta el, ki
2856 II | érzett, a láz is engedett a harminckilencbõl, reggel felé elszunnyadt
2857 II | a kaptárból. Ön azonban három-négy kaptárba rakja a dolgait,
2858 I | és megint elõre igazítod háromnegyedórával, aztán föltétlen nyugalomban
2859 II | gondolata támadt. Hopp, elmegy a Hárompáva-utcába, fölkeresi a nagyapa puszta
2860 II | lánc szebeni ötvösöktõl háromszáz forint.~Keleti gyöngysor
2861 I | naponként, de ebben benne van háromszor hetenként a pecsenye és
2862 II | gyertyavilágosságot az oda szolgáló ajtó hasadékain át.~- Hogy nem lesz meg
2863 I | minden lépéssel megállt s a hasát fogta, úgy nevetett.) No-no-no,
2864 II | mint a gyógyászatban a hashajtó. »Vegyen be a páciens egy
2865 II | Vegyen be a páciens egy kis hashajtót.« Ez mindenesetre jó. Vegyünk
2866 II | már, két egyenlõ részre hasítod - türelmetlenkedett Litmaneck -,
2867 II | Brivinszky - két egyenlõ részre hasítom a fejedet. No most, no most,
2868 II | rakott a tûzre, kettõ pedig hasmánt feküdt a szûrén, füstölgõ
2869 II | nézte a képet, kereste a hasonlatosságot a régi és a mostani Inokay
2870 I | szinte a felösmerhetlenségig hasonlítottak, míg szellemi tulajdonokban
2871 I | nagy kastélyban laktak, hasonlóképpen vén gazembernek nevezték
2872 II | veszel, addig otthagyom használatra.~- Majd bolond vagyok, hogy
2873 II | magát a legjobban (bizony használhatta volna az eszét másra is),
2874 II | Ezt a szerencsét fel kell használni. Aki mer, az nyer. Zsebkendõjét
2875 II | mégis nagy szemtelenség.~Nem használt semmi rábeszélés, a Perkálné
2876 II | Azt hiszem, azt a szót használta az öregúr, hogy »loptam«.~-
2877 II | már a száz forint mellett haszontalanság, csekélység, vesz másikat,
2878 I | vérszemet kapván a Pista feletti hatalmaskodás által (mert a hatalmaskodást
2879 I | hatalmaskodás által (mert a hatalmaskodást csak egyszer kell megkóstolni,
2880 II | ura, ki nem hajlik meg a hatalmasok elõtt, s rettentõ ostora
2881 II | íziben, mert különben a hátán lesz ez a néhány záptojás,
2882 I | rózsaszín szoknyácskájában, hátára lecsúszott szalmakalapjával,
2883 II | Klapka seregével az ország határain betört. Hol vette, hol nem
2884 II | megállapította a temetés határidejét másnap délutánra, beszólt
2885 II | párbaj elmarad; - milyen határidõt tegyünk doktor?~- Nem tudom -
2886 II | egy szót se várva, nehéz, határozott léptekkel ott hagyta a termet.~
2887 II | meg a megoldás.~- Én pedig határozottan állítom, hogy megvan.~-
2888 II | megvetõleg fordított neki hátat.~- A te szíved? - morogta
2889 I | órát, melyet egy nyájas hátbaütés kíséretében adott vala a
2890 II | ispánlak felõl különös, hátborzongató kutyavonítás hallatszott.
2891 II | világrázó események másképp hatnak. Azaz, hogy nincsenek is
2892 II | akármelyik szélérõl eléri a hatodik, és a szélesség a harmadik
2893 II | egyéb, csak hogy itt volt a hatóság és bepecsételt mindent,
2894 II | köpül-e, mert a tehenek hatóságilag le vannak foglalva és elárvereztetnek,
2895 II | odatévedt kutya éktelen vonítása hatott, éppen az ének alatt, de
2896 I | Disznósy uram megrezzent, hátrafordult, de egy csöpp meglepetést
2897 II | õzike, s eközben haragosan hátralegyint a tenyerével, hogy a fõhadnagy
2898 II | csak mikor önt megnevezte, hátrált meg.~- Mit mondott?~- Nem
2899 II | öregem.« Õ erre rám néz, hátraszegi fejét kevélyen s így szól
2900 II | körül, néha szinte meginog, hátratántorodik a súlyos vágástól. Huh,
2901 II | a hájáért. Inokay szinte hátratántorodott e bepillantásnál az így
2902 II | rendkívüli, ez mégse lehet. Hátratekint, elsápad és felugrik. Megdermed
2903 I | szamárságaiból egy nyegle szerepbe - hátravetette a szép fejét negédesen s
2904 II | tartok, hogy az ellenség a hátunkba jön és meglep az éjszaka
2905 II | fizethetsz. Neked a rostélyos hatvan krajcár. Csak szúrd ki!~-
2906 II | éljenek és a szavazatok. Már hatvanegyben is Inokayt akarta fölléptetni
2907 I | ami csak egy ház Pesten a Hatvani utcában, méltóságod ki akarná
2908 II | udvari szobám van, tíz forint havonkint. Mindenekelõtt kezeit csókolom
2909 I | épített.~- Istennek az õ háza - felelé az istentelen -
2910 I | cégtáblája egy alacsony sárga házacskán volt kiakasztva, egy akkora
2911 II | hervad, ki másnak szólhatna?~Hazaérve, azt parancsolta a főhadnagy
2912 II | kronométer óra ketyeg.«~Hogy ím hazafelé közelgett - az éjjeli kártyaveszteség
2913 II | ki, vagy pedig valamely hazafias mondat ütötte meg a füleit,
2914 II | hálálkodott Perkálné.~Mariska hazafutott, hol a kis báró megérkezésének
2915 II | pirulást akarta eltakarni.~- Hazahozhattuk volna szegény Pistát - szólt
2916 II | Igen, õt már a múlt héten hazahozta mamád a zárdából.~- Megnõtt?~-
2917 I | kasznárnak, mikor Pestrõl hazajött -, pénzre van szükségem.~-
2918 II | teret, hol a szomszédos házak apró libái tanyáztak, keskeny
2919 II | reggelig, megnézi az érdekes házakat odaát Pesten, melyeket azóta
2920 II | is koptassuk az eszünket. Hazakerültek, mint a Polycrates gyûrûje.
2921 II | egyes helyekhez, fákhoz, házakhoz, árkokhoz fûzõdtek. Különösen
2922 II | temetni, mivégbõl hajnalban hazamegyek. A koporsóért jöttem be
2923 II | Úgy, de azért hajnalban hazamehetnél - sziszegte Brivinszky.~-
2924 II | küldtek értem kocsit, hogy hazamenjek. Ne írjon nekem levelet,
2925 II | ilyen esetben az elsõ regula hazamenni, éspedig nem lépésben, hanem
2926 II | lerázni, és ahelyett, hogy hazament volna, a zárdakertbõl egyenest
2927 II | együtt.~- Úgy látszik, szeret házasodni - jegyezte meg a gyermek
2928 II | Abból látom, hogy délelõtt hazasürgönyözte az unokáit.~- A fõhadnagyot
2929 I | dolog volna, ha azt a rózsát hazavihetném a baronesznak. Igen, de
2930 II | nyájas külsejû egyemeletes házba a Fõ-úton, ahol színészek
2931 I | lehetne a város közelében házi cápát tartani, mint tisztasági
2932 II | kért, megkérdezte a szíves háziaktól, mivel tartozik.~- Hát ugyan
2933 II | kutyát nem, holott minden háziállat között a kutya áll a legelsõ
2934 II | szolgáljon, mert minden háziállatot gyógyítanak az emberek,
2935 I | vidámsággal, ledér pajzánsággal. A háziasszony tisztét a palotában egyik
2936 II | elõkerültek a szép fehérre meszelt házikókból, ki seprõvel, ki piszkafával,
2937 I | adott, de viszont egy külön házikót építtetett a kertje végében
2938 I | neki nincs is szüksége házra, még kevésbé arra, hogy
2939 I | akarta csapni a madame-ot a háztól, a madame is rögtön el akarta
2940 II | álöltözetû juhászbojtár, aki háztûznézni jött ide, íme kisül, hogy
2941 II | úr, de én sohase szoktam hazudni.~- No, no, édes fiam - szólt
2942 II | eljutott a valóság, mely a hazug híreknél lassabban jár,
2943 II | csikorgás szinte kihallatszott a hegedûhangok közül. - Nem maradt számomra
2944 II | különbözõ kérdéseire, melyeket a hegyek, az elõbukkanó kastélyok
2945 II | volt, éjszakról ellenben hegyes, erdõborított.~Második éjjel,
2946 II | beszélgetnek.~Addig-addig hegyezte a füleit, hogy a citerahangok
2947 II | az tiszta volt, mint egy hegyi pataknak a vize, amelyet
2948 II | ügetett a kocsi mellett fel a hegynek, a Vargyas erdõben, tiszteletteljesen
2949 II | magukat!~Ment, mendegélt hegyrõl le, völgybõl fel, lapályon,
2950 I | csináljunk vele? Kivallatjuk, hehehe, hogy hol vette itt magát,
2951 II | Borly Tamást karóba húzatta Heister a Rákóczi-idõkben, s az
2952 II | részére, mint a keringõ héja. - Kérem csak még egyszer
2953 I | pedig vigyázz az órádra, hékás - folytatá a kasznár a fiúhoz
2954 II | Pedig ki volt fizetve a helye egész Vácig - mondá a kocsis.~
2955 I | még valamivel közelebb esõ helyek: az uzsorások zsebei. Onnan
2956 II | emlékeket, melyek egyes helyekhez, fákhoz, házakhoz, árkokhoz
2957 II | egy kört vájt ki azon a helyen, ahol a régi hordó állt,
2958 II | visszatért éjjeli pihenõ helyére, de még le sem ereszté fejét
2959 II | jelenlévõ urak közül.~- Nagyon helyesen. Barátom, Gyengõ István
2960 II | diák önérzetesen.~Részint a helyeslés, részint a csodálkozás moraja
2961 II | miután Disznósyéknál hûlt helyét találta, kérdezõsködések
2962 II | poharat, de a pohárszék helyett nagy zavarában az õsi ezüst
2963 II | vivõ Kozár Jancsi glédába helyezkedett, a halottvivõ legények most
2964 I | üvegrámák alatt. A belsõ helyiségekbõl, hová egy ajtó nyílt, kalapácsolás,
2965 II | rendelt szeletjét meghozza, a helyrajzi viszonyok tanulmányozására
2966 II | az összes ékszereket egy helyrõl, egy dobozban a te nevedre
2967 II | primitiv rébuszával:~Sulyom Helység~pipázás tilos.~Hanem az
2968 II | semmit.~A következõ sváb helységben egy pázsitos teret, hol
2969 II | Kovács Juditnak, Sulyom helységébe, Nagy Magyarországon, -
2970 II | mely némileg megrövidíté a helységen keresztül vezetõ utat; Laci
2971 II | ha valamelyikhez odaér. A helyszínén majd megösmerem, melyik
2972 I | azaz vízszintesen fekvõ helyzetbe teszed az asztalra vagy
2973 II | hogy nyugodt, vízszintes helyzetben legyen, s ne járjak vele,
2974 I | bõbeszédûségével nyomogatta, hempergette, kapargatta a pikáns, érdekes
2975 II | asszonyság, aki egy rimaszombati hentes özvegye volt, hidegen, gõgösen
2976 I | Szóval, hogy egy Esterházy herceget tartok itt a mûhelyben -
2977 II | foglalkozott velök, mint valami hercegnõkkel, vizet töltött nekik, fölemelte
2978 II | Beszélték, hogy betyár lett és a herevcsényi erdõkben együtt garázdálkodik
2979 II | akkor megette a fekete herkenytyû az egész ármádiát. Íme,
2980 II | az, hogy a nagyszakállú Herkules-alak egyenesen az õ magánosan
2981 II | zöld posztókötényhez, elég herõcét ehetett már. A kõszenes
2982 II | rózsa, mely a halott mellén hervad, ki másnak szólhatna?~Hazaérve,
2983 II | a fõ cél, hanem az elsõ hét-nyolc szikra, melyet egymásból
2984 I | ebben benne van háromszor hetenként a pecsenye és a tanítás
2985 II | Inokayakat s minden évben két hetet töltött a kastélyban, maga
2986 II | báró hajtatott négyesén egy hétfõn éjfélkor Kékkõre a városból.
2987 I | mert mikor a következõ hetivásárra bejött, egy disznófõ-sajtot
2988 I | mint két nagy vidám szem. A hétpöttyös bödék, az Isten tehenkéi,
2989 II | szerint már a vizsga elõtt egy héttel jelent meg a többi jelesnek
2990 II | veszedelmesen, mert a madame a hetvenedik tavaszban járt.~Így izmosodott
2991 II | kötött üzletbõl jött vissza hetvenhárom forint húsz krajcár. És
2992 II | tetszik, de a marha leadta a hevenyészve írt sorokat a magok nyerseségében,
2993 II | csínyeken és az asztalon heverõ kis mincérral ütött egyszer-kétszer
2994 II | napernyõjéért, és ha már ott hevert, felemelte a pitypangvirágot
2995 II | csodálkozva hallgatta a fõhadnagy heves kifakadását, s ez a hevesség
2996 II | heves kifakadását, s ez a hevesség visszaadta hidegvérét.~-
2997 II | szép? - kérdezte a rektor hevült arccal.~- Csinos - szólt
2998 II | Kõszegen«, csupa gördülékeny hexameterben, s ha egy-két strófát kifaragott
2999 II | kutyáknak (hanem a sánta hexametereket talán mégse szereti). Ilyenkor
3000 I | megpillantotta a gallyak hézagain át, sõt nehány lépést elõre
3001 II | lehet megtalálni. Tehát hiábavalóság is keresni. Punktum. Istennek
3002 II | többinek pedig nem érzem a hiányát.~- No, ugyan melyik két
3003 II | palackkal, hogyan pótolja a hiányt? Ej, hát mire való a víz?
3004 II | kereszteket, mondván: »Ez a hiányzó szem az, amit a béresnék
3005 II | szívem, tudod, egy kicsit hibás a fülem, nem jól hallottam,
3006 II | feleletért. Csak egyben hibáztál. Königgrätzet kellett volna
3007 II | Hiszen a gazdagság jó, híd a baroneszhez, de ez a gazdagság
3008 I | vaddal, malmok, korcsmák, hidak, melyeken vámot szedtek,
3009 II | bástyákká váltak és felvonó hidakká; nyüzsögni, mozgolódni,
|