bold = Main text
     Rész                                             grey = Comment text

3010 II   |        mentõdeszkát nyújt feléje, sõt egy hidat, és õ elrúgja, mert kevély.~-
3011 I    |                 iparkodj ezentúl is, mert hidd meg nekem, hogy minden pálya
3012 II   |                  ez a hevesség visszaadta hidegvérét.~- Ön rosszul ítéli meg
3013 I    |                Fizeti az ember, ha lyukas hídon talál. De a kártyaadósság
3014 II   |                   is elpusztulhat. Szinte hihetetlen. Mit szóljon aztán az ilyen
3015 II   |                 fogadjon Inokay, ez mégis hihetetlenebb mindennél.~Gyengõ fiskális
3016 II   |                   valahol.~Laci egyenesen hihetetlennek találta, hogy annyi sógora
3017 II   |                 fõhadnagy is csak egy kis híja volt, hogy ríva nem fakadt
3018 II   |          gyémántjaikat, a vízcseppeket, s himbálták kacérkodva. Ezekrõl eszébe
3019 II   |                   parkban s azt a kezében himbálva lépett be a beteg szobájába,
3020 II   |             vállalom.~- Hisz akkor te egy himpellér tacskó vagy, akit én felfricskázok!~
3021 II   |               megjön a nyitja, azt engedi hinnem, hogy valami rendkívüli
3022 II   |                szívet fojtogató gondok! A hintó begurul az udvarra, Mariska
3023 II   |                   ugorni kis gazdájához a hintóba. A cselédség is elõkullog,
3024 II   |             család elõtt bontassék fel és hirdettessék ki. Talán inkább a szolgabíró
3025 II   |                 fel volt olvasva, ki volt hirdetve és tanúk vannak alatta.
3026 II   |              kérem, kedves nagyapka, hogy híre-tudta nélkül otthagytam Disznósy
3027 II   |                   a valóság, mely a hazug híreknél lassabban jár, a nagy messzeségbõl
3028 II   |                  úr olvasta el, hát el is híresztelte.~- Ahol ni, katonának állt
3029 II   |                 Az öregapám se hallotta a hírét. És miért, mi végbõl tiszteltet?
3030 II   |                egy huszast és eredj isten hírével!~Lacinak ez volt az elsõ
3031 II   |              véget a szerencséje. További hírlaprészekbõl, részint saját leveleibõl
3032 I    |              mesélik ezeket az istentelen históriákat.~Késõbb (egy század múlva)
3033 II   |           helybeli mészáros húst nem akar hitelbe adni, s ennek dacára azt
3034 I    |                hát, nem fizetek, tisztelt hitelezõ úr.~Laci homloka elborult.~-
3035 II   |                  ha most megválasztják. A hitelezõk lecsitulnak, sõt még a hitel
3036 I    |                 pénzre van szükségem.~- A hitelünk kimerült, méltóságos uram.
3037 II   |                  ossza fel Gyengõ István, hites ügyvéd, végintézkedésem
3038 II   |        magaviselete ébreszti bennem ezt a hitet.~- Elmehetsz - mondja a
3039 II   |              Hallgasson meg elõbb!~A báró hitetlenül rázta fejét, mialatt Borly
3040 II   |                  kezd, el akarván magával hitetni a fütyüléssel, hogy nem
3041 II   |               benne kellett volna élnie a hitnek, hogy a haza halhatatlan.
3042 II   |                 haja miatt »Pleznyák«-nak híttak cseh nyelven a cseh származású
3043 II   |               jobban.~Voltak, akik ezt se hitték. Végre is nem minden kaparás
3044 II   |                   lakójánál, mert ezzel a hittel mehetsz te most vacsorálni
3045 II   |               fiskális se vette észre. Ne hívassam be a fiskálist?~És felugrott,
3046 II   |                   vagyok.~- Az a legszebb hivatal. Úgy látszik, úri fiú? (
3047 II   |                    Innen pedig rendesen a hivatalos lapba kerül a név, az »Árverés«
3048 I    |                   itt, akinek ahhoz semmi hivatása?~- Hm - felelt az öreg -,
3049 II   |         megboldogult végrendeletét vagyok hivatva kihirdetni. Hol kívánja
3050 II   |                követjelölt vacsorál ott a híveivel.~- Idevaló jelölt?~- Nem
3051 II   |              elszállingóztak a keresztény hívek, csak még a sírásók szedték
3052 II   |                   meglehetõs szabadon, de híven.~- Mentse meg kedves doktor,
3053 II   |        halhatatlan. Íme itt van a haza és hívja a hatalmas Inokayak sarját,
3054 I    |      megnyomogatta a vállpereceit:~- Hogy hívnak?~- Borly Lászlónak.~- Rossz
3055 II   |               öreg anyókát. Már messzirõl hívogató mosollyal tekintett feléje.~
3056 II   |                    kamerad. Akkor hát ide hívom Litmaneck fõhadnagyot is.~
3057 I    |              Inokayt ugyanis Gottfriednek hívták, emlékezetül arra az õsére,
3058 I    |                    minden apácát nõvérnek hívunk) »mondja meg nekem, Schwester,
3059 II   |                 az én drága takarmányomon hizlaljam a lovaidat - utasítá vissza
3060 II   |                pokolban is úr, könyvekben hízott elméjével többre megy mindenütt,
3061 II   |                  megyei fõorvos disputált Hlinkó árvaszéki elnökkel, egy
3062 I    |              csizmadiához adták inasnak a hóbortos párizsiak - emlegette Buriusz
3063 II   |                   Pecsenyém lóbul,~Italom hóbul,~Ez az ebédem.~ Tudod-e
3064 II   |                Legalább esküvel állította Hódi Mihályné, aki gyakran segédkezett
3065 II   |                  azon gondolkozik, hogy a hódítókkal kellene beszélnie, hanem
3066 II   |                   egy katonatiszt ült egy hölggyel. Katona szeme a katonát
3067 II   |            Litmaneck már visszalépegetett hölgyéhez, ami éppen nem lett volna
3068 II   |                 részt, ahonnan elküldte a hölgyek névsorát a segédjének, hogy
3069 II   |                 veszi, miként leste meg a hölgyeket pongyola érzéseikben. És
3070 II   |             komornyikot.~- Jelentsen be a hölgyeknél.~- Nem szabad senkit bebocsátani,
3071 II   |            ámbátor csak gyalogtiszt, de a hölgyet nem kötelezte ilyenfajta
3072 II   |              részint a csodálkozás moraja hömpölygött végig a klasszison.~- Miért
3073 II   |              nagyot fújt, ziháló mellébõl hörgésszerû hangok törtek ki.~- Engem!
3074 II   |                 vissza párnáira a rémület hörgõ kiáltásával:~- Az aranypohár,
3075 II   |                  Borzasztó akarok lenni - hörögte Brivinszky -, két egyenlõ
3076 II   |                  Nr. 8-ban fekvõ kapitány hogyléte felõl tudakozódott, (bár
3077 II   |                 végigfolyt az egész ötven holdas parkon, most tehát még kevésbé
3078 II   |          Litmaneck, keresi az elsõ vért a holdvilágnál, de még mindig nincsen.
3079 II   |                   végezni fogunk!~- Szép, holdvilágos este van, kapitány.~- Igen,
3080 II   |                 mondá Laci õszintén, és a holmija után nyúlt.~- Nem oda Buda -
3081 II   |                  darabig itt hagyhassam a holmimat. Egy kis dolgom van itt
3082 II   |                  a dudaszó édességénél. A holt birka bõre olyan szépen
3083 II   |                lett, mint a paprika, majd holthalavány.~- Hogyan? - hebegte - hiszen
3084 II   |             elesik, pedig már nem is volt homály a szobában. Sõt ellenkezõleg,
3085 II   |                   tud olvasni.~- Ohó, egy homályos pont - csapott le az ügyvéd
3086 II   |               nagyobbodott a láza, szemei homályosulni kezdtek. Perkálné megkérdezte
3087 I    |                tisztelt hitelezõ úr.~Laci homloka elborult.~- Haragszik rám?~-
3088 I    |                  van valami az arcában, a homlokában, a szemeiben a kutyából.~
3089 I    |                fiú a verejtéket törülve a homlokáról.~- Hanem?~- Hanem adjon
3090 I    |                 szólt a leány elkomolyodó homlokkal. - Nem kell megijedni!~-
3091 II   |                 fölfelé vág az óriás jobb hónaljába; vérsugár szökik fel, aláhanyatlik
3092 II   |                szólt végre, a kezét egész hónaljig bedugva, miközben óvatosan
3093 II   |         katonalevél adta meg, mely egypár hónap múlva megérkezett Sulyomra
3094 II   |           kutyákon. Ezt a bundást már két hónapja gyógykezelem, s még mindig
3095 II   |                rejtélyes, félemlítõ csend honolt a természetben. Az ispánlak
3096 II   |             gyerekkorában, amint pénzeket hord, küld Miskolcra, Losoncra,
3097 II   |              sötéten -, mindenekelõtt egy hordágyra lenne szükség.~Így végzõdött
3098 II   |             permetezett, bebújt egészen a hordóba, s megörült egyszerû ötletének,
3099 II   |                   a budai telken egy üres hordóban, hogy találta meg a gyémánt-tût,
3100 II   |         közömbösséggel.~- A kasznár úr új hordóért ment a pincébe… Mindjárt
3101 I    |               kutyáit, drága orvosságokat hordogatva sebeikre, s õ ingyen foglalatoskodék
3102 II   |           dobolnak a kis gyerekek az üres hordókon a falvakban. Félelmes hangot
3103 II   |                 szót fogadott, lehajolt a horgáért, aztán újra le akart ülni,
3104 II   |            mulatja itt magát?~- Képzelje, horgászgatok.~- És fogott-e valamit?~-
3105 II   |            Balassa.~Máli néni meglátván a horgászó botot a Mária kezében, szokása
3106 I    |            lepkéket, csónakáztak a tavon, horgásztak a Sulyom vizében, kiszedték
3107 II   |               szót se szólt, csak a fejét horgasztotta le, néha meg elfordítá,
3108 II   |                 közt, a lábait lelógatva, horgát leeresztve az elsikló pisztrángok
3109 II   |              Kossuth, Klapka. Itt van már Horpácon.~Hamar a nyergemet, ott
3110 II   |                meg is szólalt a csintalan Horpácsi Verona nevetve:~- Jaj, lelkem
3111 II   |                   instrumentum hangjait a hortyogásoddal.~- Hát az igaz - mondá bûnbánó
3112 II   |               szájából, õ maga elaludt és hortyogni kezdett.~Maga se tudja,
3113 II   |        sógorasszony állt elõtte.~- Nagyon hortyogtál, édes fiam.~Megrázkódott,
3114 I    |                 tót paraszt aludt jóízûen hortyogva.~Laci körülnézett, az udvar
3115 II   |           sûrûségen, hol a vakmerõ fiatal hõs (ahogy Lacit a hadseregben
3116 II   |             Bálint is, Koháry is. Aztán a hõsöket énekli, Jurisics Miklóst.
3117 II   |                   félszer-féle, a félszer hossza tizenkét lépés, szélessége
3118 I    |                 Borly Lacit és a szokásos hosszadalmas vallatás alá vette:~- Mi
3119 II   |                   a báró türelmetlenül, a hosszúra nyúló elbeszélést megszakítva.~-
3120 II   |                   Éppen a közepén, ahol a hosszúság akármelyik szélérõl eléri
3121 I    |               amikor nem látják, és én is hozok egy-egy kancsóval.~- Ide
3122 II   |               salátával, igenis, mindjárt hozom, két perc alatt itt lesz.~-
3123 II   |                   A derék ember nem keres hozományt.~- De hol van ilyen derék
3124 II   |                  gúnyosan kacagott föl.~- Hozsánna, oh Boccaccio! Köszönöm
3125 I    |          félszegek. Valami, amit az égbõl hoztatok magatokkal, s valami, ami
3126 II   |                   fújdogált, szénaillatot hozva a frissen kaszált rétek
3127 II   |                 Félt, hogy Vácon mozgásba hozza az öregapó a rendõrséget
3128 I    |             sokból elvettek és a kicsihez hozzáadták, körülbástyázták a tulajdon
3129 II   |               Azaz, hogy más körülmény is hozzájárult, a visszaemlékezés keserûsége,
3130 I    |                 és csak azután neveltetik hozzájok a lakatos.~Az öreg kasznár
3131 II   |                címezve. Azóta sem mertünk hozzájuk nyúlni, senki se viselte,
3132 II   |                  is ád.~Ebéd után azonban hozzálátott a dolgaihoz, megvette a
3133 I    |          fájdalmát, szelíden, szánakozóan hozzátette: - Lássa, lássa, minek lett
3134 II   |                 Hallatlan szemtelenség! - hüledezett Litmaneck.~- Két egyenlõ
3135 I    |                    Szégyen, gyalázat. Sõt hülyeség. Összelopkod az unokáinak
3136 II   |                   és csak a gyarló emberi hüvelye maradt ott a terítõn a Perkálné
3137 II   |             fölemelte a kecskenyúzó lapos hüvelykujját), mert a mecénások már ritkák,
3138 II   |                    egy kanonok a szokásos húgával, egy család bakfis-leányokkal,
3139 II   |        hátratántorodik a súlyos vágástól. Huh, csikorgatta a fogait Brivinszky -
3140 II   |               báró, hogy egy-két könny is hull rá, s ezzel hirtelen átnyalábolta
3141 I    |              emberi és állati testeket és hulladékokat, melyek a tengert elpiszkítják.
3142 II   |             kezébõl, s a kard csörömpölve hullott alá.~- Rossz omen - szólt
3143 II   |                folytatá az õ professzoros humorával -, arra visszaemlékezni
3144 II   |                    egy percig fölnézett a hunyorgató csillagokra, vajon melyik
3145 II   |                  öregasszony titokzatosan hunyorított.~- Nincs benne pondró, hé?~
3146 I    |              gazdájára; tudta már, hogy a húr a végsõig feszült, mikor
3147 II   |              kóvályogtak a feje fölött, a hurok mindig jobban összeszorult
3148 II   |                  rontott vitézül egy nagy husánggal, de a világért se merte
3149 II   |         tehetségben, szolgálatkészségben, hûség és pajtáskodás dolgában.~-
3150 II   |               hogy megemlékezett-e rólam, hűséges kutyájáról a végrendeletben?
3151 II   |                  hagyom örökös tulajdonul hûséges ápolásáért özvegy Perkál
3152 II   |                   és a fõhadnagy. Az inas hûsítõket hozott be.~A szolgabíró
3153 II   |                   lenni Tóth János.~Mikor húsvétkor otthon volt, eljárt a parasztokhoz,
3154 II   |            csatatereken villogó szablyájú huszárok alatt - eh, semmi, itt vígan
3155 II   |                   udvarára. Délceg fiatal huszártiszt ugrott ki belõle. Szájtátó
3156 II   |                 egy fához támaszkodva egy huszártisztet vett észre.~Lépteit szándékosan
3157 II   |                asszony.~Laci megtapogatta huszasait a zsebében és õ is leugrott
3158 I    |                   kosztját én fizetem fél huszasával naponként, de ebben benne
3159 I    |                   melynek alján tallérok, huszasok és mindennemû rézpénzek
3160 II   |               gondol az õ Jutkájára, és a huszasról jut eszébe, hogy véghetetlen
3161 II   |          kevesebbet adott tegnap este egy huszassal, mint amennyit kért. Útközben
3162 II   |              vetett. Elõjöttek sorba régi húszéves adósságok, ellágyult pillanatoknak,
3163 II   |                  végül, hogy a fennmaradó huszonnyolc ezer forintnyi összeget,
3164 II   |                felhajtott egy pohár jégbe hûtött vizes bort.~- Valóságos
3165 I    |                születtem (az éjszakák még hûvösek voltak.)~A kert magas falkerítéssel
3166 II   |                megcsinálni neki is a maga húzásait. Ezek pedig nem lehettek
3167 II   |                 õsét, Borly Tamást karóba húzatta Heister a Rákóczi-idõkben,
3168 I    |           Tartsányi Ezékiel, aki el tudta húzni a pöröket, ameddig a bárónak
3169 I    |                 pont négy órakor fel kell húznod és egy félórával elõre igazítanod,
3170 I    |                    hogy bûn volna - szólt húzódozva -, de ha egyszer a világ
3171 II   |                 petyhüdt ajkai vigyorogva húzódtak szét.~Laci nem felelt, nem
3172 II   |             kosarába nyúlt és cseresznyét húzogatott ki, nagy kényesen ette,
3173 II   |                 eleven ezüst. A kesztyûit húzogatta fel s hosszan odatartotta
3174 II   |          Rákóczi-idõkben, s az így karóba húzva is a borzasztó kínok közt
3175 II   |                   mindjárt a vendégnek:~- Húzzon belõle elõjáróba egy-két
3176 II   |           terítékes részt, hol Tumbus apó iddogált a levélhordóval, s hol Garibaldi
3177 II   |                  nem mutatták. Bolyongott ide-oda, de a kisasszony sehol se
3178 II   |            csúfjára fogadott kocsin. Majd ideadod õket õsszel vagy télen,
3179 II   |                 finom lelkületû, érzékeny idealistából, akinek minden igazságtalanság
3180 II   |               életében. A realizmus és az idealizmus kell, hogy fölváltsák egymást,
3181 II   |                 az utolsó idõkben. A fõúr idegeit megviselték a ki- és bejáró
3182 I    |      szemérmetlenül csinálta, hogy már az idegenek is észrevették s gyakorta
3183 II   |         hagyatékát valami jótékony célra, idegeneknek. De hát akarhatta-e õ azt?
3184 I    |                 itt marad, a ládáját majd idehozzák, ott van a kocsin. Ami pedig
3185 II   |              helyzetet még csak úgy lehet ideig-óráig fenntartani, ha most megválasztják.
3186 II   |                   legközelebbi hadjáratok idejébõl egy kedves és vitézi dolgot,
3187 II   |         faragó-gazda, meg annak a Pencrõl idejött két sógora tartottak ott
3188 II   |                  Pedig hátha még eljön az idejük. Csak lobogj, lobogj öreg
3189 II   |             álmodozón.~- Bizonyos esetben idetartozik.~- S ez az eset, méltóságos
3190 II   |              falevél vagy egy virágnak az idetévedt illata is megsúgná.~Úgy
3191 II   |                vacsorál ott a híveivel.~- Idevaló jelölt?~- Nem a mi jelöltünk,
3192 II   |                este is kitettem a mondott idõben, mint ahogy általában mindazt
3193 II   |                  csók várt rám itt hosszú idõk óta és egy pofon. Nos, hát
3194 II   |           királyok áhítoznak utána. Ilyen idõknek örül a Halál, mert ezt az
3195 I    |                 kétkedve csóválta szõrös, idomtalan fejét, melyen rajta volt
3196 I    |                hogy már úgyis rövid az az idõszak, amíg neki valamije lesz.
3197 I    |             megtoldhatná is egy csipetnyi idõvel? Nem érdemes, hogy emiatt
3198 I    |             ellene.~A báró barátai (ámbár igazabban csak kártyázó cimborái voltak)
3199 II   |                 Úgy van, úgy, a fõhadnagy igazat beszél! Inokay Gottfrieden
3200 II   |                   az esetet - folytatá az igazgató, szokott magyarázó modorában -,
3201 I    |             húznod és egy félórával elõre igazítanod, ha napközben mégse járna
3202 II   |               Bécsbe ehhez, ahhoz, tudod, igazítás kedvéért, mert más a serlegek
3203 I    |                  felhúzod és megint elõre igazítod háromnegyedórával, aztán
3204 II   |                 az asszonyság minduntalan igazított valamit a ruhájukon, az
3205 II   |                patakba inni. Mária megint igazította a szoknyáját, nehogy a kecske
3206 II   |                mily vakok voltunk! Milyen igazságtalanok. De legyen ön megnyugodva,
3207 II   |               idealistából, akinek minden igazságtalanság fáj, amit másoknak okozott,
3208 I    |                 végre is a zsidóknak lett igazuk, a báró kifogyott türelmébõl
3209 II   |                 ön legalább egy órát vesz igénybe s ezalatt a szüleinek ír.~-
3210 II   |                  élet a csõszé, tudvágyó, igénytelen, szerény és mégis nagyratörõ,
3211 I    |                   az.~- Most már tudom és ígérem, hogy el nem felejtem -
3212 II   |             odabent az ebédlõben végzetes ígéreteket tett a fejükre.~- Fél rántott
3213 I    |                  kiteremteni szép szóval, ígérettel, elõre eladott terméssel
3214 I    |        Betáblázást, sajnos, már nem lehet ígérni.)~- Borly - mondá a báró
3215 II   |                  baroneszka.~- Nem, nem - ígérte mohón a bárókisasszony,
3216 II   |                     felelte Borly -, amit ígértek az Inokay-házban. Betelt
3217 I    |                  fölfalta tekintetével az igézetes kis teremtést.~- Aztán volt
3218 II   |               enyémhez üti barátságosan. »Igyék, kapitány úr, nem boldog
3219 I    |                egy kis kötekedés tõle, ne ijedj meg, egy porszem esett bele
3220 I    |                 mondjon valamit.~- Hogyne ijedtem volna meg, mikor a virágomat
3221 II   |                áldja meg, Borly bácsi! Ne ijesztgessen engem, úgyis tudom, nem
3222 I    |            lemetszeni, még a kezében van, ijesztõ lehetett hát, amint ott
3223 I    |                Egy osztályba jártak, mert ikrek voltak; csinos fiúcskák,
3224 II   |            fiatalember!~(Megismerte finom illatáról a báránycsecs taplót, melyet
3225 II   |          ringatták magokat vékony száron. Illatot, mámort lehelt minden, még
3226 II   |                     felelte a kis Inokay, illedelmesen fölemelkedve a padsor élén.~-
3227 I    |                  a zsidónak, miután ezért illendõ »rebachot« alkudott ki magának,
3228 II   |       istállójában a lovak közt: melyikre illenék legjobban a nyereg? A kis
3229 II   |                  hála, semmi köszönet nem illet, nekem ezt az eszmét csak
3230 II   |       visszaemlékezni mindig a megvert az illetékes.~Tényleg felkelt a nap Königgrätznél.
3231 II   |              különben is a megboldogultat illetik.~- Hisz csak azt tudnám,
3232 II   |            szeretett volna elfutni, de az illetõk már észrevették. Az egyik
3233 II   |                   ott a báró úr rangjához illõn a családjával, összeroppanna
3234 II   |                voltak a legszebbek, Szabó Ilonka, Brányi Vilma és Sipeky
3235 I    |             fogait, mint aki éppen valami ilyenbe akar beleharapni.) Hát mármost
3236 II   |                  van, csak a király iszik ilyenbõl.~De már a kancsóra fölpislantott
3237 I    |                önmegtagadását, körülbelül ilyenfélét dörmögött magában:~- Nem,
3238 II   |                 elpocsékolása. Legjobb az ilyenre nem gondolni többé.~Volt,
3239 II   |                 ahogy a gyerekeket szokás ilyesfélékkel rávenni.) Az a kis angyalka
3240 II   |                  is küldhetne egy rekruta ilyesmit? Milyen szép lesz aztán,
3241 II   |              kronométer óra ketyeg.«~Hogy ím hazafelé közelgett - az
3242 II   |                  be a kompaktornál, aztán imádkozni fog belõle azért a derék
3243 I    |               keleti gyöngyökkel kirakott imakönyvtáblákat, forgókat, násfákat egy
3244 I    |               zsebében. Hogy fog az annak imponálni! Hiszen órája Pál bárónak
3245 I    |               iszen, csak azt lesse a vén imposztor). A torony a papoké, s én
3246 I    |                  Lacinak, át is küldte az inasával, mihelyt megérkezett, de
3247 I    |         legényekhez, se a magához hasonló inasfiúkhoz, nem hancúrozott velök,
3248 I    |                  fél nem enged. (Aztán az inashoz fordult.) Vidd vissza a
3249 I    |                  köteles végezni, amit az inasok szoktak, csak olyant, ami
3250 I    |                mégis úgy bánjon, mint más inasokkal szokás, hogy az öreg legények
3251 II   |                most már egész szemtelenül incselkedik vele a hamis szemeivel,
3252 II   |              mikor majd reggel útnak kell indítani a négyesfogatot az új tulajdonosának.
3253 II   |                hadjáratot a porosz király indította.~Nekünk egyébiránt meglehetõsen
3254 II   |                  is leült játszani. Sõt õ indítványozta:~- Egy kis alkotmányos költséget
3255 II   |            szórakozottan a gyepre. Nosza, indulj Lackó, keresd meg az órádat.
3256 II   |                kevésbé tudta Borly, merre induljon. Mert a fák miatt az ember
3257 II   |         megtalálni a szerencsét, miért ne indulna ezúttal is utánuk? Amit
3258 II   |                    Ezzel bátran meg lehet indulni, két huszas Vácig a postakocsin
3259 II   |                 vannak, itt etetnek, most indultak el, Majornokon itatnak…
3260 II   |                   a csöngettyûzsinór felé indulva.~- Nem, méltóságos uram.
3261 II   |              exisztencia. Az árverések az ingatlanokra is ki vannak tûzve, csak
3262 II   |  telekjegyzõkönyvben bekebelezett csekély ingatlanomból és viskómból, továbbá a
3263 II   |            telkembõl. Az elsõt, a sulyomi ingatlant hagyom örökös tulajdonul
3264 II   |                 Potifárnét talán éppen az ingerelte. Elhagyták az erdõt, melyet
3265 II   |                ki- és bejáró végrehajtók. Ingerlékeny lett. A szegénység nemcsak
3266 II   |                    csiklandozzák, égetik, ingerlik, míg szeme, kihajolván a
3267 II   |                közbe a báró közömbösen.~- Ingóságaimat ugyancsak Perkálné örökölje,
3268 II   |         felolvastatni ezt a kikezdést! Az ingóságokat kapja-e Perkálné azért,
3269 II   |            gyógyterme, az öregúr felgyûrt ingujjakkal, derekára kötött köténnyel
3270 II   |                bocsásson meg, hogy valami inkorrekt dolgot cselekedett. Pedig
3271 II   |              azokat kórházukból: »mars ki innét«, de azok, csodák csodája,
3272 II   |        felbontandó és kihirdetendõ a báró Inokay-család és két unokája, Borly László
3273 I    |                                    A báró Inokay-családnak a gazdatisztje volt Borly
3274 II   |                   ha ez a vagyon, mely az Inokay-gyerekektõl van elszipolyozva, a Borly-gyerekekre
3275 II   |                parasztok, a szérûkrõl, az Inokay-ház régi jobbágyai, meg az apró
3276 II   |                  Borly -, amit ígértek az Inokay-házban. Betelt rajtam a végzet.
3277 II   |             függött üveg alatt rámában az Inokay-nemzetség családfája, az elsõ páncélos
3278 II   |                  haza és hívja a hatalmas Inokayak sarját, hogy lépjen elõre
3279 II   |                   aki gyóntatni szokta az Inokayakat s minden évben két hetet
3280 II   |          átnyújtotta a nagyértékû okmányt Inokaynak.~Az pedig fogta, amint úgy
3281 II   |                   mégis van szíve - vélte Inokayné.~- Van annak ördöge, nem
3282 II   |                 Gondviselés is vigyáz egy Inokayra, s nemsokára levelet kapott
3283 II   |                esetrõl. Ilyen is csak egy Inokayval történhetik.~Ilyen beszélgetés
3284 II   |              forintját költötte, mikor az ínség beköszöntött (mert az is
3285 II   |                egy éjjel egész tizenegyig inspekciós voltam, órámat a nagyapa
3286 II   |               utasítá el:~- Az nem lehet, instálom. Csutorásné nem fõzhet egy
3287 I    |                   századokig csinálták az instituciókat az oligarchák és rablók
3288 II   |                 több pénz kellett, azt az instrukciót kapta, hogy adja el. Õ aztán
3289 II   |                 hogy te itt agyonnyomd az instrumentum hangjait a hortyogásoddal.~-
3290 I    |           himbálózott és a kezével búcsút integetett neki.~
3291 I    |                 végén Lacira, hogy szinte integetni látszott neki.~»Hm - gondolta
3292 II   |           leghosszabbnál ellenben a helyi intelligencia ebédelt.~Itt még lett volna
3293 II   |            gyereken, szép, lelkes szemei, intelligens arca legott megnyerték.~-
3294 I    |                  titkomat, mert mi itt az intézetben mindent elmondunk egymásnak.
3295 II   |          kastélyok vagy romok felõl hozzá intézett. Ösmerte az egész útvonalat,
3296 II   |              mintha a szegény Ausztriához intézné szózatát, s aztán felénk
3297 II   |                   ismeretes poloskája, az invalidus katona, és a fõváros nevében
3298 II   |                  lepedõt, melyet a legyek inváziója ellen akasztanak az ajtókra
3299 II   |            sátrában egy kosárból frissen, ínycsiklandozón kikandikáló salátalevelek.
3300 I    |              belõled, Lackó fiam. Csak te iparkodj ezentúl is, mert hidd meg
3301 II   |               örömmel. A vén komondor, az Ipoly, fel akar ugorni kis gazdájához
3302 I    |              betaszította az ajtót, s egy iramodással, nem nézvén se elõre, se
3303 II   |              tekintetét, mint a rohanásra iramodó fenevad.~- Mert nekem más
3304 I    |                egy szarvasbogáré vagy egy iramszarvasé.«~Laci ereiben megdermedt
3305 II   |                várni, míg a haragja kihûl irántam. Ha már kihûlt volna, írja
3306 II   |              csõcselék közt, atyád emléke iránti kegyeletbõl nem hagylak.
3307 II   |                 egy kis csapat, ez is bal irányban. Hopp, menjünk a galambok
3308 I    |                legyen. Hogy õtõle függ, õ irányít, õ rendelkezik. A szemei
3309 II   |          halálsejtelmeim megújulnak, reád irányítja.« És te most nálam akarsz
3310 II   |                  Lépteit szándékosan arra irányozta. Kíváncsi volt, hogy a tiszt
3311 II   |           börtönök megnyíltak, öreg, fakó írások, amelyek már nem értek semmit,
3312 II   |              egész faluban széthordják az írástudók és felolvassák a kutaknál
3313 II   |                  szólott hozzánk abban az iratban. Reménylem, megértett engem?
3314 II   |                 Átnyújtotta a bepecsételt iratot Bekeházynak, aki felbontván
3315 II   |                    kérdé rekedten kapzsi, irigy pislantással.~- Igen! -
3316 I    |                    tíz napig beszélnék és irigyelnék a növendékek.~Laci csak
3317 II   |               vagyok itt. Sokat szeretnék írni, de nem érek rá. Én egészséges
3318 II   |            színészek és szegény díjnokok, írnokok voltak a törzsvendégek.~
3319 II   |                 csak azért vezet, mert az író az egyik szamárhoz, aki
3320 II   |                ötszáz forint.~Hanyagul az íróasztalra dobta a lajstromot. Minek
3321 II   |                    hogy fia elsõ eminens. Írták a professzorok, hogy milyen
3322 I    |                 harminc darab huszasokat, írván, hogy a fiú odáig emelkedett
3323 II   |                  mellel hagyta el az ódon iskola-épületet fiával, boldogabban, mint
3324 I    |                   t. i. Lackót kiveszi az iskolából és lakatosnak adja, míg
3325 II   |                   a kabátos emberekhez az iskolájukra. Víg élet jár ezzel, sok
3326 II   |                van az, mama. A protestáns iskolák szegények, a diákjaik is
3327 II   |                  a báróné.~- A protestáns iskolákban van az, mama. A protestáns
3328 I    |              úgymond - nem telik két fiút iskoláztatni, hát azt taníttatja tovább,
3329 II   |       elbúcsúzhatsz. A báró kedves ember, ismered. Miért akarsz az öregemmel
3330 II   |               cseresznyét vett nála, hogy ismeretséget kössön vele.~- Édes-e a
3331 II   |               alól nem ment senki. Nézte, ismergette a gyalogos fõhadnagyot és
3332 II   |               többivel, mire megindult az ismerkedés. Csakugyan a püspök számadó-juhásza,
3333 II   |               ágyba feküdni, mikor minden ismerõse az ágyban halt meg?~Az asszonyság
3334 II   |             korcsma elõtt. A megboldogult ismerõsei majd mind eljöttek a végtisztességtételre,
3335 I    |         összegyömöszölt szirmokat s olyan ismerõsen mosolygott már a végén Lacira,
3336 II   |                 levelezett. Az asszony is ismerõsnek látszott elõtte. Ezt már
3337 II   |               grófnõ -, hogy Borly valami ismerõsünkkel közölte az ékszereladást,
3338 II   |         felösmerte az ékszereket?~- Mirõl ismertem volna fel?~- Hát akkor miért
3339 II   |                hajfonataikat, nem gyõzvén ismételni szokásos mondását:~- Lányok,
3340 II   |                  és a plébános is, akiket ismételve elhívatott Perkálné. Az
3341 II   |               telek föld alatti részét? - ismétlé zavartan a fõhadnagy, és
3342 II   |                 honolt a természetben. Az ispánlak felõl különös, hátborzongató
3343 II   |                   huszas, amiatt van most ispotályban, ahol minden órában ezerszer
3344 II   |                Rozinante éhesen nyerít az istállóban.~- Igaza van, fõhadnagy,
3345 II   |                  legény mustrát tart apja istállójában a lovak közt: melyikre illenék
3346 II   |             cselédség is elõkullog, ki az istállók, ki a kertészlak mögül,
3347 II   |            templomot bújni, a szegényeket istápolni, az erényeket prédikálni.
3348 II   |                  fõváros nevében megrázta istenesen.~- Hé! Ni! Mi ez? Itt nem
3349 II   |             allure-öket, hogy most meg az Istent bolondítsák, miután már
3350 I    |                   Kiriáky Józsefné, Varga Istók élõ emberek, s látták Luca
3351 II   |                   képviseli kiskorú Borly Istvánt, annak nevében tehát nem
3352 II   |                mint az Ábrahám báránya az iszalagok közé. Kínos verejték ütött
3353 I    |                  jutott, s kinyitván azt, iszkiri, eltûnt az ajtó mögött.~
3354 I    |                 hogy mikor a kertész bent iszogat a Bárányban, az udvarról
3355 II   |                  egy nagyobb társaságban, iszogatnak, koccintanak. Az egyik gentleman
3356 II   |                 csapásokat mérve rá, hogy iszonyat, de Borly ügyes és nyugodt,
3357 II   |                  ebédem?~Pecsenyém lóbul,~Italom hóbul,~Ez az ebédem.~ Tudod-e
3358 I    |                Laci felhajtotta a zavaros italt s leszúrta az árát, aztán
3359 II   |                   indultak el, Majornokon itatnak… nem lehetnek már nagyon
3360 II   |               egészen õszinte leszek? Nem ítél meg engem? - tagolta idegesen,
3361 II   |           elegendõ ok? - szisszent fel. - Ítéld meg, kis fõhadnagy. Két
3362 II   |                  hidegvérét.~- Ön rosszul ítéli meg szavaimat, fõhadnagy
3363 II   |               jelent meg a többi jelesnek ítélt vizsgai dolgozattal az önképzõkör
3364 II   |              halálát, egy huszas bírságra ítélte a fiatal utast.~Szóval,
3365 II   |               kérõztek a rúd mellett vagy ittak. A vödör föl s alá szaladgált
3366 II   |                becsületrõl alig voltak az itteni embereknek fogalmaik. Ah,
3367 II   |                   a Pali kérdezõsködik az itthoni dolgokról, nagy-e már a »
3368 I    |           követelte bátran.~Az oligarchák ivadékának tetszett a szó, elnevette
3369 II   |                Litvánia õsi kormányzóinak ivadékát!~Újra áttekintett a vacsorálók
3370 II   |         Brivinszky õt szólította fel elsõ ízben, hogy önt kihívja, báró
3371 I    |            rászokjék az ember: roppant jó íze van), a Laci gyerekkel is
3372 II   |                 be. Maga minden nagy urat izének, szamárnak tart, mi? Azért,
3373 II   |            szemeivel, fölemelte a fejét s izgatottan kalimpált remegõ karjaival,
3374 II   |              Sulyomban mindez a legkisebb izgatottság nélkül esett meg. Balassa
3375 II   |            keresésükre jött s akit a nagy izgatottságban észre sem vettek. - Összevesztetek?~
3376 I    |       lakatosmesterség titkai érdekelték, izgatták fantáziáját.~Még ezt az
3377 II   |                természete a nyugodtságot. Izgett-mozgott váltig, mint az eleven ezüst.
3378 II   |          magatartásban), takarodjék innen íziben, mert különben a hátán lesz
3379 II   |               mely azonban nem vallott jó ízlésre rikító pipacs-virágaival.
3380 II   |            hetvenedik tavaszban járt.~Így izmosodott szellemiekben a fiatal Inokay
3381 II   |                   kis agyveleje, borsónyi izzadságcseppek gyûltek a halántékára.~-
3382 II   |                    a keresztet vivõ Kozár Jancsi glédába helyezkedett, a
3383 II   |                Lackónak. Mert aztán Majza Jánoshoz, a mézeskalácsoshoz fordult,
3384 II   |                   egy kis pünkösdi tréfát járatott velem a juhász, én nem vagyok
3385 I    |                 ujjába, úgyhogy csodájára járhattak volna. Minthogy a rajzolásra
3386 I    |               párnád alá, szóval, hogy ne járj vele. Ezek a szokásai. Különben
3387 II   |                   helyzetben legyen, s ne járjak vele, ösztönszerûleg gépiesen
3388 II   |             cókmókját s elhatározta, hogy járkálni fog reggelig, megnézi az
3389 II   |              sebesebben gurították a nagy jármûvet le a lejtõn, be a fogadó
3390 I    |            igazítanod, ha napközben mégse járna jól vagy megállna, megrázod
3391 II   |                   föltúrt zsombék hangyái járnak-kelnek, mászkálnak, rágódnak a
3392 I    |           mentegetõzött a kis lány -, úgy járnék, mint Rozália tante az orosz
3393 II   |                szólt az röhögve. - Többet járok oda, mint a templomba.~-
3394 II   |               száradott, egy csomó galamb járt-kelt és csipegetett nagy biztonsággal.
3395 II   |               egész útvonalat, mindig ezt járta. Elmondta a vidék összes
3396 I    |             Rimaszombatban. Egy osztályba jártak, mert ikrek voltak; csinos
3397 II   |                  nõvére, Máli néni. Ahhoz jártunk.~- És most már nem lakik
3398 II   |       felhessegetett szárnyasaira, amihez járult a fõvezér váratlan megjelenése,
3399 II   |              maradt, mintha babba menne a játék, nyugodtan felkelt az asztaltól
3400 II   |           gyerekek itt szaladgáltak, mert játéknak véve, bizonyosan tönkretették
3401 II   |               zászló, régen nem lobogtál; játsszál vele szellõ, régen nem játszottál!~
3402 II   |                  bárányok is ugrándoztak, játszadoztak a dudaszó édességénél. A
3403 II   |              mintha egy egész cigánybanda játszanék, és csak az volt különös,
3404 II   |               képe elõtt, aki aranyzöldbe játszó brokát selyem ruhában ábrázoltatik
3405 I    |                    az Isten tehenkéi, ott játszogattak a hamuban, tetszett nekik,
3406 II   |           játsszál vele szellõ, régen nem játszottál!~Hanem iszen, ha a szellõ
3407 II   |                 felfogta Borly könnyedén, játszva, minden fáradság nélkül,
3408 II   |                 se egyformán osztja fel a javakat az emberek közt, édes fiam,
3409 II   |                  adni, s ennek dacára azt javasolja nekem, hogy lépjek fel.
3410 II   |                  és most már Borly is azt javasolta, hogy föl kell lépni.~A
3411 II   |                mégis felhajtott egy pohár jégbe hûtött vizes bort.~- Valóságos
3412 II   |              szaladgálás. Eredj, Zsuzska, jeget kérni a méltóságos bárónétól!
3413 II   |                nagyapám,~Milyen az ágyam?~Jéghideg kövön~Egy durva köpeny~Ez
3414 II   |                  a sürgönyöket unokáinak, jegyzeteket csinált, mindenféle számadásokat
3415 II   |                elõforduló bajok és esetek jegyzõkönyvbe vannak fölvéve. Itt azonban
3416 II   |                   kopjákon, melyek szinte jegyzõkönyvekbe vannak már véve a bíróságok
3417 II   |               üljenek az örökségbe. Olyan jel van itt arra, hogy az öreg
3418 I    |                  mert arra is mutatkoztak jelek. Mikor új tornyot építettek
3419 II   |                   hogy sok dolga van.~Ily jelenetek gyakran elõfordultak a kastélyban,
3420 II   |                 Mariska is csodálkozott a jeleneten. Azon csodálkozott, hogy
3421 I    |                  kiszínezte ágyában azt a jelenetet, ha be találna állni másnapra,
3422 II   |                  megnyerhetne ügyünknek a jelenlévõ urak közül.~- Nagyon helyesen.
3423 II   |                  csak nemzetiszín zászlók jelennek meg a házakon, mintha a
3424 II   |                  ez az egész. Ami gyakori jelenség éppen a nagyon bûnös öregembereknél
3425 II   |                   takargatsz.~- Nem merem jelenteni, kérem alásan.~- Mit félsz?
3426 II   |                   Alig hiszem. Éppen az õ jelentése teszi megfoghatatlanná a
3427 I    |               fáradtan, leverten, azzal a jelentéssel, hogy a tõke óvatos.~- Hát
3428 II   |            állítva és még eddig semmit se jelentettek.~- Mert még õk nem vették
3429 II   |                   az ellenség közeledését jelentették. A támadásra kész sereg
3430 II   |            egyenest a kaszárnyába indult, jelentkezett az õrnagynál, akit Nasztálszky
3431 II   |               nevezni.) Szívesen látták a jelentkezõket. Valami nagy tolongás mindazonáltal
3432 II   |                 felelte meleg mosollyal s jelentõségteljes pillantással -, mert az
3433 II   |                   Nem ritkaságok, de nagy jelentõségük van.~- Hogy-hogy?~- A pitypangból
3434 II   |                Pálhoz fordult.) Pál báró, jelents be, kérlek, édesapádnál.~-
3435 II   |                 ott õdöngõ komornyikot.~- Jelentsen be a hölgyeknél.~- Nem szabad
3436 I    |                    kasznár úr, hogy ezt a jeles ifjút erõszakkal kitépi
3437 II   |                 héttel jelent meg a többi jelesnek ítélt vizsgai dolgozattal
3438 II   |            hadarta gyorsan, mintegy annak jeléül, hogy nem kíván rá feleletet.
3439 II   |                   akarja.~S ezzel mintegy jelképileg odanyújtotta a fõhadnagynak
3440 II   |               adósságok egyre fenyegetõbb jellegben kóvályogtak a feje fölött,
3441 II   |                   A sulyomi Virgonc zsidó jellemezte legjobban »A méltóságos
3442 II   |                 ott a híveivel.~- Idevaló jelölt?~- Nem a mi jelöltünk, de
3443 II   |                Idevaló jelölt?~- Nem a mi jelöltünk, de innen a megyébõl. Idáig
3444 II   |         kasznárnak. Csak egy picinyke púp jelzi a földön, hogy õ is volt.
3445 I    |         regényekben?~- És mit feleltek?~- Jetefalvy Örzsi, aki az összes német
3446 I    |               vámot szedtek, s a tömérdek jobbágy, mely nekik dolgozott, s
3447 II   |                önmaga ellen, fölszabadítá jobbágyait, levetette bíbor palástját,
3448 II   |                 csekélység, vesz másikat, jobbat. Hisz most már õ úr. Beül
3449 II   |                  öreg Borly nem nézett se jobbra, se balra, egyenest a hosszú
3450 I    |               nyugtalanul, szétnézve, nem jön-e az utakon valaki. - Persze.
3451 II   |                 Ah, Pali, jó, hogy elémbe jössz. Eredj be, kérlek, és mondd
3452 II   |                  jó, - meg aztán azért is jöttek ki ide kijjebb, hogy a bojtárféle
3453 II   |           kisvárosokban, mindenki az újon jöttet nézte.~- Tyû, a teremburáját,
3454 II   |             lángoló arcára.~- Nos, rendbe jöttetek? - kérdé Inokay meglepetve.~-
3455 II   |                mit hozott? - förmedt rá a jöttre, miután jól szemügyre vette.~-
3456 I    |            láthatta, hogy legalább a fele jövedelmet ellopja. Nincs az a helyzet,
3457 II   |                     folytatta -, tégy úgy jövendõ sorsodra nézve, ahogy akarsz,
3458 II   |                  az uniformist, hát dühbe jövök.~Megmozdult a menet lassú,
3459 II   |                   közel, szeretném a fiam jövõjét reád bízni. Valami ilyen
3460 II   |                    Úton is volt õkigyelme jóformán az egész évben, hanem a
3461 II   |                  adakozóra a rendelkezési jog.~- Helyes! - kiáltott fel
3462 II   |                 az nemcsak az õ gyermekei jogát tartalmazza, de a Perkálnéét
3463 II   |              családra neheztelsz és talán jogosan. De lásd, én más vagyok,
3464 II   |              kacagott, mintha csak valami jóízû élcet mondott volna az illetõ.
3465 I    |            zsákokon egy tót paraszt aludt jóízûen hortyogva.~Laci körülnézett,
3466 II   |              szabadult meg a szorítástól.~Jókedvében lévén, az egész óra alatt
3467 II   |                 ez a Neuschlosser?~- Elég jómódú.~- Hátha õ küldte a pénzt?~-
3468 I    |                hogy minden pálya jó, csak jónak kell lenni hozzá az embernek
3469 II   |             csirkefogóságot, galambom. De jóra talált az öreg Cserepesnében.
3470 II   |               Inokay Gottfried, úgy lelki jósága, valamint úrias könnyûvérûsége
3471 II   |                 az Istennek énhozzám való jóságát látom, és azt, hogy a nagyapa
3472 I    |               sokaságának megjegyzései és jóslatai egyetlenegy embernek egyetlenegy
3473 I    |                  szokásai. Különben remek jószág, pompás gépezet. Valami
3474 II   |               örvendezve a sátrához, de a jószágát sehol se látta a cseresznyés,
3475 II   |                   palack tokaji eszencia. Jószerencse, nem volt az ebédlõben senki,
3476 II   |                  öregúr hagyatékát valami jótékony célra, idegeneknek. De hát
3477 II   |                fõhercegnek eszébe jutott, jóval túl éjfél táján, miután
3478 II   |          Potifárné az attakot a szemérmes József ellen, akit nehéz volt megmelegíteni,
3479 I    |                   anélkül is, hogy Ferenc József-rendet kapjon érte.~- Te pedig
3480 I    |                   Gyurcsányi Pál, Kiriáky Józsefné, Varga Istók élõ emberek,
3481 II   |                  ápolásáért özvegy Perkál Józsefnének. Senki õt örököseim közül
3482 II   |                  se ír már többet levelet Juditjának. Hanem a kasznár Lacival
3483 II   |         Majlándból a szeretõjének, Kovács Juditnak, Sulyom helységébe, Nagy
3484 II   |                   legényke egy álöltözetû juhászbojtár, aki háztûznézni jött ide,
3485 II   |            rendõrséget és felkutatják.)~A juhászgazda benyúlt erre a lajbizsebébe
3486 II   |             szûrérõl, hogy a vendégnek is jusson, de Laci el nem fogadta:~-
3487 II   |                 felolvasott költeményének jutalmazására küldi.~A kis Inokay Pali
3488 II   |               színmûveket szokta ekképpen jutalmazni, és különös fõképpen azért (
3489 I    |                   Egy csókot kértem akkor jutalmul.~- Akkor én még kisleányka
3490 I    |              kamasz-büszkeség). Pedig nem juthatott eszébe az egyik a másik
3491 II   |               órában ezerszer gondol az õ Jutkájára, és a huszasról jut eszébe,
3492 I    |              papnak csak eklézsiához kell jutnia, a többi mind magától megy.
3493 II   |                   Szép, hogy én is eszébe jutottam.~- Sohase is ment ki onnan.~-
3494 II   |                 álom volt? Mohón kapott a kabátja hajtókájához, ahova szúrta,
3495 II   |                eszencia, hozz fel egyet a kabátod alatt és vidd el a kasznárnak,
3496 II   |                  mennek pénzt kéregetni a kabátos emberekhez az iskolájukra.
3497 I    |            bajusza van« akarta mondani és kacagásra nyílt ki már a pici szája,
3498 II   |                  viszonyok között? Hiszen kacagna rajtunk a világ.~Ez a szó
3499 II   |                beszél! Inokay Gottfrieden kacagni fognak. Oh, hogyne! Hahaha!
3500 II   |                 vízcseppeket, s himbálták kacérkodva. Ezekrõl eszébe jutott az
3501 II   |               játszottak egy megfordított kád fenekén, vagy a szolgálókkal
3502 II   |                ahány ember a világon -, a kakasok megszólaltak éjfélkor és
3503 II   |               dibdáb dolgokról beszéltek. Kakukk szólt valahol. Annak a szavát
3504 II   |                 szárították. Ebbõl lesz a kalács az urasági asztalon. Ugyancsak
3505 II   |                   Víg élet jár ezzel, sok kaland, sok jó tapasztalat, és
3506 II   |              leírva a Borly László vitézi kalandja. A báró maga vitte át a
3507 II   |                 mulattatta a helyi hírlap kalandos múltjából. Hogyan keletkezett
3508 II   |               kertjére nyíló ablakon, ott kalandoz, hol a füvek is beszédesek…
3509 II   |                semmi nesz, csak a harkály kalapácsol valahol messze, s fönn magasan
3510 I    |       helyiségekbõl, hová egy ajtó nyílt, kalapácsolás, fûrészelés, nyiszálás zaja
3511 II   |            Csakhogy mostanában már csak a kalapjaikon szerepelnek kitömve. Nézte
3512 II   |           mosolygott Mária, kék pántlikás kalapját megigazgatva fején, mely