115-beboc | bebuj-csobo | csocs-elofo | eloho-feles | felet-gomor | gorbe-hidak | hidat-kalap | kalas-kiser | kisfa-laz | lazab-megfo | megfu-nagya | nagyb-orult | orvos-reste | resz-szeml | szemo-terme | terne-varos | varr-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
3513 II | finom pernye leszáll a sárga kalászra, mint fekete cérna, és ringatja
3514 II | fölemelte a fejét s izgatottan kalimpált remegõ karjaival, s lassankint
3515 II | garázdálkodik a gonosz Krúdy Kálmánnal. Pedig micsoda becsületes
3516 II | foglalta el, ki útközben a Kálvária-utca egy sárga házánál szállott
3517 I | sem érzékenyebb, mint a kamasz-büszkeség). Pedig nem juthatott eszébe
3518 II | van letéve, kitesz kamatok kamatjaival összesen négyszázhuszonnyolc
3519 II | káptalannál van letéve, kitesz kamatok kamatjaival összesen négyszázhuszonnyolc
3520 II | kapitány úr.~- Köszönöm, kamerad. Akkor hát ide hívom Litmaneck
3521 II | mészárosnak, mint veterán kameradnak, csak a nadrágja szabása
3522 II | azért fordulok hozzátok, kamerádok, hogy kérjetek nekem elégtételt
3523 II | vászonnép a tányérokat, kanalakat, meg a kenyeret s olyan
3524 II | vakarta.~- A kasznár letette a kanalat - újságolta a kocsis, betekintvén
3525 II | Aztán micsoda gyönyörû kancsóban van, csak a király iszik
3526 II | iszik ilyenbõl.~De már a kancsóra fölpislantott az öreg, nézte-nézte
3527 I | és én is hozok egy-egy kancsóval.~- Ide öntöd a fa odvába?~-
3528 II | mikor már öregek lesznek, a kandallónál ülve, lábukat melengetve
3529 II | négynél vendégek ültek; egy kanonok a szokásos húgával, egy
3530 II | elpezsgõzi, elkártyázza a kantinban, minélfogva most már nemcsak
3531 II | tajtékpipámat hagyom a helybeli kántornak, Boczkó Péternek a búcsúztató
3532 I | nehány lépést elõre tett a kanyarodóig, ahol láthatóvá lett.~-
3533 II | lett, s mikor végre egy kanyarodónál elõbukkant a kastély bádogtornya
3534 II | hitték. Végre is nem minden kaparás származik oroszlánkörömtõl.
3535 I | nyomogatta, hempergette, kapargatta a pikáns, érdekes eseményt,
3536 I | fenn volt a legtetején.~- Kapaszkodjék a nyakamba, baroneszka,
3537 I | és zsibbadás. Görcsösen kapaszkodott meg a felsõ ágban, olyan
3538 II | emlékek, a haláleset és a vele kapcsolatos eszmekör úgyszólván bilincsbe
3539 II | vendéglőben, hová édes emlékek kapcsolták. Szobájából belátott a zárda
3540 II | mely minden háznál gyorsan kapható. Eljöttek továbbá a környék
3541 I | de a baroneszka is kurta kapicányra volt most fogva, gyorsan
3542 II | kellene fojtani fölfelé a kapitányig. Mert a becsületes ember
3543 II | nyavalya jöjjön rá valamennyire kapitányostól! Hanem most már azt mondom (
3544 II | kikezdést! Az ingóságokat kapja-e Perkálné azért, hogy olvasni
3545 I | az kellett, hogy az urak kapjanak rá a mesterségünkre. Akkor
3546 II | volt, levegõ után kezdett kapkodni, maga a báróné is ijedten
3547 II | sarokból. Loholt, futott, kapkodott az útvonalak közt vagy egy
3548 I | késsel, Mariska karja után kapkodva.~- Oh, bocsánat, bocsánat,
3549 II | halna, ha egy nap meg nem kapná a maga tányér levesét és
3550 I | Inokay túl sokat akart kapni, végre is a zsidóknak lett
3551 I | szent fogadást egymásnak a kápolnában?~- Tettünk, tettünk - felelte
3552 II | olyan piros lett, mint a kapos.~A báró észrevette, hogy
3553 II | kerekes kút felõl hangzott. A káposztapalántát öntözgette a kertész lánya,
3554 II | egy tésztát is rendelt, káposztás kockát, kedvenc ételét.
3555 II | sógorasszony« pompás töltött káposztát adott és rántott csirkét,
3556 II | Én most a Feldmarschall Kapronszki adjutánsa vagyok.~Az éjjel
3557 II | lesz, ha elmondom, kitõl kaptad te kislányka korodban azt
3558 II | ha tûri. Mikor új csizmát kaptak vagy új kalapot, a többi
3559 I | türelmébõl és potom pénzen kapták meg az ékszereket.~- Látom -
3560 II | Úgy is tett, valahol, a káptalan se tudná a sok utca közül,
3561 II | takarékpénztárakban és az egri káptalannál van letéve, kitesz kamatok
3562 II | kaptárból. Ön azonban három-négy kaptárba rakja a dolgait, és erre
3563 II | gazdasszony és kiszedi a kaptárból. Ön azonban három-négy kaptárba
3564 I | Péter nyitogatja az ég óriás kapuit.~A mester éppen künn szipákolt
3565 I | Nincsen ennek soha a kapuja kinyitva?~- Az apácák nem
3566 I | az átellenes szíjgyártó kapujában, s nem sokáig kellett várnia,
3567 I | piskóta-dongájú kis báró, vérszemet kapván a Pista feletti hatalmaskodás
3568 II | fiatalember, hogy ez a gömbölyû kar ölelni való.~Lackó észre
3569 II | gyémántot, de hallott meséket a karbunkulusról, mely a sötétben világít.
3570 II | lopott vagyon. Engem a tiszti kardbojt kötelez arra, hogy visszautasítsam.~
3571 II | szórakozottan morzsolta ujjaival kardbojtját. Elmondta, amit már tudunk,
3572 II | egy magános asztalnál. A kardcsörömpölésre felpillantottak a vendégek,
3573 II | Amint mondani szokták, karddal.~- Hát majd szétvágom én! -
3574 II | kis fõhadnagy lehajolt a kardért. - Úgy látszik, az anyád
3575 II | ha egyet lép, megbotlik a kardjában, és elesik, pedig már nem
3576 II | hogy kardjába öltözik, azaz kardjából páncélruhát támaszt maga
3577 II | szolga, aki mûszereket és kardokat hozott.~Némán üdvözölték
3578 II | szeretõjének.~- A szeretõm a kardom.~- Jól van, tehát egy félóra
3579 II | hangok, hogy a legélesebb kardot nem solingeni acélból kell
3580 II | izgatottan kalimpált remegõ karjaival, s lassankint fölismervén
3581 I | hadonászott a feje körül a két karjával, de a darázs nem tágított.~-
3582 II | odahajolt az anyja mögé a nagy karosszékre.~- Foglaljanak helyet, uraim -
3583 II | Hisz ez nagy dolog! A fiú karrierje meg van állapítva. Ember
3584 II | is derékon szakította egy kartács. Az se ír már többet levelet
3585 II | hazafelé közelgett - az éjjeli kártyaveszteség is bosszantani kezdte, egyre
3586 I | barátai (ámbár igazabban csak kártyázó cimborái voltak) szintén
3587 II | bevilágítván mindenüvé, a kastélybeli lakók mindent abban a rendben
3588 II | nagyapkáról álmodtam. Hát a kastélybeliek mit csinálnak? Pistát csókolom,
3589 II | Csutorásné asszonynéni kastélyból-kastélyba vándorolt, ahol névnap vagy
3590 I | tájékára se ment Lackó a kastélynak, - ahol egy csókkal tartoznak
3591 II | a hegyek, az elõbukkanó kastélyok vagy romok felõl hozzá intézett.
3592 I | Azontúl is kerülnie kellett a kastélyt, mert a báró megmondta nyíltan
3593 I | nagy pacsit, keresztül, kasul, szúrom, pacs. Jó lesz?~
3594 II | szénaillatot hozva a frissen kaszált rétek felõl. Különben csendes
3595 II | magyar gondolat osztrák kaszárnyát így nevezni.) Szívesen látták
3596 I | gyakran vonzotta oda a Nemzeti Kaszinó), egy flóbertpuskát hozott
3597 I | a báró Pesten járt és a Kaszinóban egy pár ezer forintot veszített
3598 II | legendárius kis fõhadnagy látására kászmálódtak föl kúriájukból, teljes
3599 II | meglapult cserebogár - a kasznár-lak barna zsindelyfedele, félénkség
3600 I | kezét a köténye alól, hogy a kasznáréba tegye.~Mire lemozdult a
3601 I | elkalandoznia fivérével és a kasznárfiúkkal; egyedül szedték a réteken
3602 II | azt hittem, leszállt a kasznárlaknál.~- Õ szupplikálni ment az
3603 II | gorombaságokkal traktál kasznárom a másvilágról.~- Ez okból -
3604 II | vidáman. - »Félek a saját kasznáromtól.« Pali csodálkozva nézett
3605 II | nagyon restellném elõtte.~A kasznárra csakugyan ráfért az életet
3606 II | fordult, aki a megboldogult kasznártól a mézet szokta megvenni
3607 II | vidék összes történeteit, a katasztrófákat, emlékeket, melyek egyes
3608 II | Bogdán úr egy csomóba rakta a katedrára. Gyönyörûséges sárga csikók,
3609 II | próbálgatással a szegény Inokay Katherinát. Sajnálkozva hallom Palitól,
3610 I | mondta nekem gróf Starwitz Kati, egy lakatosinast szeretsz!
3611 II | hogy csakugyan Starwitz Katit vette-e el? Ámbátor nem
3612 II | Litmaneck, aki gróf Starwitz Katival levelezett. Az asszony is
3613 II | megfutamodott a hadsereg legújabb katona-palántája s csak a szögleten állt
3614 II | Brivinszky, egy új tiszt, egy katonadoktor és tiszti szolga, aki mûszereket
3615 II | ellentállni nem tudtam, s melyek a katonaéletbe vittek. Eddig, hála istennek,
3616 II | olyan elbizakodott lett; katonaerkölcs az. Ha félig sikerül az
3617 II | tekintgetett lopva a deli katonagyerekre, akihez fogható tisztet
3618 II | fecsegett Pál -, mert ti katonák könnyen felejtitek, azt
3619 II | kiegészítõ magyarázatot egy katonalevél adta meg, mely egypár hónap
3620 II | reszketnek itthon a családtagok. Katonalevelek jönnek, azokat az egész
3621 II | kihull erõtlen kezeibõl.~A katonaorvos odaugrik:~- Sapristi, ez
3622 II | csípõjére rakta fel a kezeit, katonás magatartásban), takarodjék
3623 I | selypítve. - A barátnéim is a katonatiszteket csodálják legjobban, Katalin
3624 II | nadrágja szabása vallott katonatisztre. Mindent megváltoztathat
3625 II | utakon kavicsok vannak és kátyuk, de ez az esemény, hiszen
3626 II | alak. Az egyik az ételt kavarta, a másik rõzsét rakott a
3627 II | Mariska kezeírása.~De hát a kávéház lehetetlen a krajcárok csekély
3628 II | újra elolvasta. Talán a kávéházat is csak azért óhajtotta,
3629 II | Gondolta, hogy egy éjjeli kávéházba nyit be és egy asztalnál
3630 II | aki máskor ezidõtájban a kávét pörkölte vagy fõzte, úgyhogy
3631 II | nem zavarhat a beledobott kavics, mert szintén kõ van az
3632 I | kikapcsolódott az egyik és a kavicsokra esett.~Lehajolt érte kecsesen,
3633 II | platánok alatt, vizsgálva a kavicsot és a füvet, nem mutatják-e
3634 II | meg mi történt? Azt írja Kazi István öreg szüleinek, hogy
3635 II | örményeké állítólag lapos a kecske-nyúzástól, és azért fogta meg félénken
3636 II | öreg kasznár lovagolt egy kecskén vagy sárkányon.~- Johann! -
3637 II | azért (s itt fölemelte a kecskenyúzó lapos hüvelykujját), mert
3638 II | Csillag«-ban jó szobák vannak. Kedélyesen elbeszélgetjük az estét…
3639 II | a Palinak vagy elment a kedve a témától, vagy nem bírta
3640 II | ritkán volt olyan beszédes kedvében, mint éppen ma. - Maga engem
3641 I | nézni.~- Nagy könnyelmûség, kedvesem. El kellene õt csapnod brevi
3642 I | hát akkor ilyen.~S ezzel kedvesen rámosolygott Lacira, búcsút
3643 II | meg is érdemelte a sors kedveskedéseit. Pompás, szeretetreméltó
3644 II | nem mutatott ehhez semmi kedvet. Ment, ment feltartóztatás
3645 II | pártján vagyok ebben.~Csendes, kedvetlen morgás futott végig az osztályon.~-
3646 II | Megvan.~- Hát az öreg Borly?~Kedvetlenül vont vállat.~- Az ördög
3647 II | könnyen válhatott volna kedvezõ viszonyok közt hadvezér
3648 II | asszonyka fejet csóvált s kedvtelenül mormogta: »Soha ilyen élhetetlen
3649 II | úrias könnyûvérûsége és kedvtelései miatt, elõbb-utóbb tönkre
3650 II | nevetett az asszony és ránézett kedvteléssel, mint a pók a szúnyogra,
3651 II | lelkem! Hamar adjatok egy kefét. De talán mégis ennél hamarább.
3652 II | közt, atyád emléke iránti kegyeletbõl nem hagylak. Különben is
3653 I | kisasszony.~- Köszönöm, igen kegyes. Nos hát, nem fizetek, tisztelt
3654 II | tisztviselő kel titkon útra Kehidára az öreg »tekintetes úr«-
3655 II | szorította, és most egész kéjjel akarta ledömöckölni, gyönyörködvén
3656 I | szántam, mert a jövõ héten a kékkõi búcsújáró helyre megyünk,
3657 II | Ebbõl lesz a bárókisasszony kelengyéje.~A galambok nyomán oda talált
3658 II | kisasszonynak menyasszonyi kelengyéül, a padláson levõ lakatos-eszközöket
3659 II | csillagos éjszaka volt, csak kelet felõl látszott egy kis borulat.
3660 II | világos reggel, ha eközben a keletrõl jövõ felhõ szét nem húzza
3661 II | a fõ.~- Mariska, kérlek, kelj föl és hozd ki szívem az
3662 I | róla. A »követel« rovatba kell-e tenni, - vagy a »tartozik«-
3663 II | meg?~- Én - felelte egy kellemes érces hang, a fiatal Borlyé. -
3664 II | parancsolja.~- Nem szeretném, hogy kellemetlenség történjék. Az öreg báró
3665 II | hajigálna le a bárónak éppen a kellõ pillanatokban némi kenyérmorzsákat.
3666 I | rubin-, gyémántgyûrûket, régi kelyheket, keleti gyöngyökkel kirakott
3667 II | fejét Litmaneck. Ez egyszer kemény gyerekre akadt Brivinszky.~
3668 I | kérdezõsködjem, s õ bejött, mert kend részegeskedni ment a korcsmába
3669 I | réteken a magvast, üldözték a kenderáztatókban a békákat, és molesztálták
3670 II | a szállingó hírek színes kenderét, míg a pörkölt megfõtt.
3671 II | szöszke Litmanecknek, kit a kenderszínû haja miatt »Pleznyák«-nak
3672 II | egy pár cipõ, a fésûje, kendõi, harisnyái. Tegnap még ez
3673 II | mondta Borly szinte vallásos kenetességgel. - Õ fog azokról gondoskodni,
3674 II | nem vette fel az utolsó kenetet. »Aludni akarok«, szólt,
3675 I | Bárányban, az udvarról egész kényelmesen be lehet szaladni a zárdakertbe
3676 II | kellõ pillanatokban némi kenyérmorzsákat. De a bárónak úgy tetszett, (
3677 II | cseresznyét húzogatott ki, nagy kényesen ette, mint egy királykisasszony;
3678 I | sürgette a báró nyájasan.~Ha kényeztetni akarta az öreget, bátyókának
3679 II | elkeseredett, hogy lakatosnak kényszerítette a nagyapja. Beszélték, színészek
3680 II | kényes rám nézve, de immár kénytelen vagyok vele. S legott belátja
3681 II | kereszthez omolva, reá szent képecskét, Mária mennybemenetelét
3682 II | ember.~Borly a régi ismerõs képeket nézegette a folyosón, Tátikáról,
3683 I | tele bibircsókkal kerek képén, mely a vérbõségtõl úgyszólván
3684 II | akkor õrá, és hogy ehhez képest a kerékbetörés is kisebb
3685 II | kitömve. Nézte sokáig, nézte a képet, kereste a hasonlatosságot
3686 II | szétszakítás azonban nem képezi a végrendelet megsemmisülését,
3687 II | orráról. Nagy pocakja miatt képtelen volt lehajolni.~- Hamar
3688 II | látszott a megütõdés.~- Hisz ez képtelenség!~- No, látod!~- Nincs valami
3689 II | csak ön és semmi esetre sem képviseli kiskorú Borly Istvánt, annak
3690 II | Éljen Inokay Gottfried képviselõjelöltünk« az egyiken, Peszerényi
3691 II | mivel mulatja itt magát?~- Képzelje, horgászgatok.~- És fogott-e
3692 II | pedig mindenféle furfangokat képzelt eleinte, beadta a derekát
3693 I | makacsul, talán virágnak képzelte az orrát s rá akart ülni,
3694 II | is, de megfordítva, ahogy képzeltem. A csókot a ház gazdájától,
3695 II | az ablakon, a felhõkbõl képzõdõ alakzatokat bámulta hosszan,
3696 II | csengetett a komornyiknak.~- Kérd el a bárónétól a végrendeletet,
3697 II | tiszteletteljesen felelt a különbözõ kérdéseire, melyeket a hegyek, az elõbukkanó
3698 II | elgondolkozott a szokatlan kérdésen, minthogy növénytani óra
3699 II | Hát én most már semmit se kérdezek, és te se szólj semmit se.~-
3700 II | rosszul érzi magát, azért kérdezem, mi végre.~- El akarok tõle
3701 II | fésülni, miközben sûrûn kérdezgetett a kocsistól egyet-mást,
3702 I | zsindelyfodrain.~- Miféle ház ez? - kérdezõsködék Laci.~- Az angol szüzek
3703 II | Disznósyéknál hûlt helyét találta, kérdezõsködések nyomán meg bírta állapítani,
3704 II | a vizsga, azután a Pali kérdezõsködik az itthoni dolgokról, nagy-e
3705 I | utcáról, hogy a szüleim felõl kérdezõsködjem, s õ bejött, mert kend részegeskedni
3706 II | fõhadnagy kipirulva.~- Hogyan? - kérdezték kíváncsian.~- Ez az én dolgom. (
3707 II | Hopp! Megvan!~A fõhadnagy kérdõleg tekintett rá.~- Megtaláltam
3708 II | kúriáról kúriára mennek pénzt kéregetni a kabátos emberekhez az
3709 II | sógorasszonyka!~- Egy rostélyost kérek, sógorasszony!~- Sógorasszony
3710 II | és hogy ehhez képest a kerékbetörés is kisebb kín, talán sziszegés
3711 II | hozta magával, amit a sors a kerekei közé vetett. Elõjöttek sorba
3712 II | és így szólt:~- Fizetsz kereken egy pengõ forintot.~Lacit
3713 II | nyissam ki s az abban foglalt kérelemnek eleget tegyek. Íme felbontom
3714 II | gyepre. Nosza, indulj Lackó, keresd meg az órádat. Keservesen
3715 II | cselédség ne értse.~- Önt keresem, kisasszony.~- Engem? -
3716 II | végre megtaláltam, de épp e keresés közben lettem figyelmes
3717 II | ismerõs hang, a báróé, aki keresésükre jött s akit a nagy izgatottságban
3718 II | szemeit és az emlékeiben keresgélte az élveteg arc mását.~Amint
3719 II | A harmadik asztalnál két kereskedõ számolt valamit papiroson.
3720 II | elnökkel, egy helyütt fiatal kereskedõk a kucséberrel bolondoztak.
3721 I | rablólovagoktól. Hogy az úton járó kereskedõktõl el ne szedhessék útközben
3722 II | harmadik dunai malomhoz, ott keresse meg Gobóczy Mátyást, a molnárt,
3723 II | hol van.~Egy ideig nem is keresték. Rossz pénz nem vész el.
3724 II | hiányzott, és vetették a kereszteket, mondván: »Ez a hiányzó
3725 II | balga gõg »városi park«-nak keresztelt, találtak is egy tisztást,
3726 II | olyan rossz szívû, olyan kereszténytelen!~- Tolvaj volt. Tönkretett
3727 I | emlékezetül arra az õsére, aki a keresztes hadjáratokban Bouillon Gottfried
3728 II | fülkosaraikat, s Perkálné zokogott a kereszthez omolva, reá szent képecskét,
3729 II | parádézunk a kerületben?«~Keresztül-kasul, zagyván kergették egymást
3730 II | elvitte a bort, de a parkon keresztülszaladva, meg nem állhatta, hogy
3731 II | Ezt valahogy merészen kell keresztülvágni! Amint mondani szokták,
3732 II | hogy az óra halk ketyegése keresztülverte magát e hangokon. Vagy talán
3733 I | az én édesatyám tartotta keresztvízre a gyerekeit, Jancsit meg
3734 II | azzal bízta meg a báró, hogy kergesse szét az udvarról az odaszoktatott
3735 II | ment cél nélkül, mint akit kergetnek, csak valami messzi mellékutcában
3736 I | rá akart ülni, a kertész kergette, vagdalkozott, hadonászott
3737 II | szövegnek egy részére, mint a keringõ héja. - Kérem csak még egyszer
3738 II | szemtelenkedett be. Ezek keringtek ott õrülten, a zsákmány
3739 I | Az öreg kasznár, aki a kerítésen át látta a Pista szolgai
3740 I | hogy a gazdatisztjétõl kérjen pénzt. De hiába is tenné.
3741 II | hozzátok, kamerádok, hogy kérjetek nekem elégtételt ettõl az
3742 I | kisleányka voltam - ellenveté kérlelõ tekintettel.~- Hiszen még
3743 II | Bocsássa meg, uram - kérlelte Laci -, látom most már,
3744 II | szép fiatalon.~- Talán már kérõje is van?~Megint egy fájdalmas
3745 II | kocsikban. Az állatok csendesen kérõztek a rúd mellett vagy ittak.
3746 II | kisasszony?~- Az kiment a kertbe.~Iszen éppen az kellett
3747 II | mely az ablaka alatti belsõ kertecskében növekedett. Még ugyan zsenge
3748 II | mienknek.~- És az öregúrtól nem kértek felvilágosítást?~- Restelltük
3749 II | sokat törõdött vele, bár kérték a szomszédok, nem adta el. »
3750 II | a muskátlis, napraforgós kertekben kibukkant egy-egy menyecskefej,
3751 I | tett feléje:~- Egy csókot kértem akkor jutalmul.~- Akkor
3752 II | elõkullog, ki az istállók, ki a kertészlak mögül, az ifjú urat látni.
3753 II | Laci a dal irányában a kertészlányhoz ért.~- Nem látta, kérem,
3754 II | mégis csak köthetett volna a kertészük a koporsóra, hiszen akármilyen
3755 I | Tumbus apó együtt öntözi a kertet, a csacsi nem öntözi, hanem
3756 I | külön házikót építtetett a kertje végében beteg kutyák menhelyéül,
3757 II | Szobájából belátott a zárda kertjébe, hol most is ott gyomlálgatott
3758 I | erõszakkal kitépi a tudományok kertjébõl, és a másikat hagyja itt,
3759 II | szeme, kihajolván a zárda kertjére nyíló ablakon, ott kalandoz,
3760 II | mint valaha.~- De a mi kertünk nemde csúnyább most, elhanyagolt?
3761 II | akarta fölléptetni a sulyomi kerület, de akkor Borly lebeszélte
3762 II | teszi. Csak úgy kirándult. A kerülete székhelyén van valami értekezlet
3763 II | anekdotával. Amint azonban a kerületébe érkezett, a házakon lengõ
3764 I | szemem elõtt, mert ki nem kerüli a pofont.~Az utolsó vakációban
3765 I | kell lenni, ha a pokolból kerülne is ki.~A pokolnál azonban
3766 I | egypár napig. Azontúl is kerülnie kellett a kastélyt, mert
3767 II | ijedt csak meg komolyan; ezt kerülte egész életében, ezért volt
3768 II | zagyván kergették egymást a keserû gondolatok, majd szétlökték
3769 II | de így kitört belõle a keserûség.~Fia próbálta szétbeszélni,
3770 II | katona után epedő lányka keserűsége (amiben már benne van a
3771 II | hozzájárult, a visszaemlékezés keserûsége, hogy t. i. Zeheriné asszonyom
3772 II | küszöbén sírdogált, mély keserûségét, ha valakit a kerítésnél
3773 II | Lackó, keresd meg az órádat. Keservesen esik, de meg kell keresni.
3774 II | névsorát a segédjének, hogy késõ este még a nyomdába adhassa.
3775 I | amint ott hadonászott a késsel, Mariska karja után kapkodva.~-
3776 II | magában: »Az ördög mindig készenlétben tartja a maga emberét, hogy
3777 I | negyvenezer lakatot ugyan nem készít (minek is volna annyi lakat
3778 II | Tavaszhoz« címû poemát készíté a vizsgára, mely is rendes
3779 I | lakatosával úgy az áruk készítésében, mint azoknak eladásában,
3780 II | szemet külön megtörölt a keszkenõjével, kettétörte, hogy nincs-e
3781 II | Vagyonom fõrésze, részint készpénzben, részint papírokban, a losonci,
3782 I | ne szedhessék útközben a készpénzt, kitalálták a váltót. A
3783 II | mint az eleven ezüst. A kesztyûit húzogatta fel s hosszan
3784 II | ezzel odanyújtotta neki a kesztyûs kezét.) Adjon rá kezet,
3785 II | szolgált, most valami csurgató készüléket cipelt, öntözve az utakat
3786 II | minthogy a betűk csak reggelre készülhettek el, elhatározta, itt várja
3787 II | asszonyt. Mintha gyárilag készülnének ezek a kofapofák, éppen
3788 II | uramtól, mintha haza, Sulyomra készülõdnék, kiment a piacra, megkereste
3789 I | terveket szõve, mohó vággyal készülõdött Sulyomra, sõt éjszakánkint
3790 II | könnyedségével megelégelte, hogy vagy két-három tételt megfigyelt.~Egy arany
3791 II | Hogyan? - nyögte a fõhadnagy, kételkedõ, réveteg tekintettel.~-
3792 II | az se rossz, kivált ha kétemeletes ház is van rajta.~- Mindössze
3793 II | úgy négyrét volt hajtva, kétfelé szakította és az asztalra
3794 II | aztán megteszi.~Laci ajkán kétkedõ mosoly jelent meg, Baligó
3795 I | állná.~Az öreg Disznósy kétkedve csóválta szõrös, idomtalan
3796 II | alkuban volt egy tyúkos ketrec elõtt, s a szamár is békén
3797 II | okos, Domokos! Más ember kétségbeesett volna, de õ nem. Ifjúság,
3798 II | intett.~- Igen, a sértés kétségtelen, bár tagadhatatlanul furcsa
3799 II | fogadásom van, hogy csak kétszáz emberrel leszek egyszerre
3800 II | megtörölt a keszkenõjével, kettétörte, hogy nincs-e benne valaki (
3801 II | oszlopához dõlve -, nem gyõztem kettõt taníttatni.~- Paperlapap! -
3802 II | legpontosabb kronométer óra ketyeg.«~Hogy ím hazafelé közelgett -
3803 II | tartok.~Az öreg, aki az ételt keverte, nekidöfött egy pontnak
3804 II | a »sógorasszony«, akinek kevesebbet adott tegnap este egy huszassal,
3805 I | sürgönyözés keletkezett. A zsidók keveset akartak adni, Inokay túl
3806 I | Inokay bárókisasszony épp oly kevéssé lehet felesége egy lakatosnak,
3807 II | bizonyosat, aki a nemzetes úr.~Kevéssel dél után csengõs, féderes
3808 II | szavakkal.~- Ismeretlen kézbõl egy csomag érkezett azzal
3809 II | hidegen. - Sõt csak most kezdek kíváncsi lenni, hogy miféle
3810 II | rejtély! Igen, igen, most kezdem már érteni az összefüggést.
3811 II | mindnyájunknak el kell menni. Mozogni kezdenek már a rögök is. Nagy dolog
3812 II | Amilyen kishitû volt a kezdet kezdetén, éppen olyan elbizakodott
3813 II | miféle kolmark ez? Korán kezdi a csirkefogóságot, galambom.
3814 II | Szûts Marcsa románcát és azt kezdik dalolni:~Jön már Kossuth,
3815 II | ejtett, hogy szinte hinni kezdtem a beszédeket, amiket Gottfried
3816 II | lebonyolítá az ügyletet, kezébe nyomta a bankókat és a zálogcédulát.~
3817 I | ezzel csípõjére tette a kezecskéit, s haragosra, morcosra vonván
3818 II | egy-kétszer titkon a Mária kis kezecskéjét a magáéba merte zárni, s
3819 II | Lehajolt, megcsókolta a hófehér kezecskét, mely a pitypangot nyújtotta.
3820 I | a zsebedben. No, adod a kezedet vagy nem adod?~- Adom, nagyapa!~-
3821 II | föltette szemüvegét és a kezei közt maradt papirosokból
3822 II | van; a kard kihull erõtlen kezeibõl.~A katonaorvos odaugrik:~-
3823 I | tehetek róla, én mosom a kezeimet - majd látva a Laci szomorúságát,
3824 II | gázvilágításban a Mariska kezeírása.~De hát a kávéház lehetetlen
3825 II | meg, mert már nem bírja kezem az írást, de figyelje meg
3826 II | nagyapával, akkor én veszem kezembe a tisztességes eltakarítását -
3827 I | hozzá szorosan.~- Az egyik kezemmel fogom a lábacskáját; ne
3828 I | agyvelejének ékességében és kezének ügyességében, miszerint
3829 II | szórakozottan, belenézvén a kéziratba -, de ön a bárókisasszonytól
3830 II | baroneszt.~- Én pedig két kézzel adom oda - szólt egyszerûen,
3831 II | fõúr idegeit megviselték a ki- és bejáró végrehajtók. Ingerlékeny
3832 II | összeröffentek, éktelen kiabálás támadt; a vénasszonyok elõkerültek
3833 I | Borly Pista segítségért kiabált, Laci azonban egyenesen
3834 II | ki volt nyitva, és nagyon kiabálva beszélhettek, mert minden
3835 II | valóban kapitány, aminek kiadja magát, s nem valami csavargó,
3836 II | fenséges fõvezér rögtön kiadta a parancsot a tábor fölébresztésére,
3837 I | alacsony sárga házacskán volt kiakasztva, egy akkora kulcsot ábrázolván,
3838 II | talán sziszegés nélkül kiállaná, de ezekben a szemekben,
3839 I | mongoltípus.~- Hogy ki nem állná? Kiállja azt mindenik. Nem láttam
3840 II | volna az illetõ. Ezer ördög, kiáltám bonhomiával, tréfára fogva
3841 II | kiáltják a segédek. De ha nem kiáltanák is, vége van; a kard kihull
3842 II | párnáira a rémület hörgõ kiáltásával:~- Az aranypohár, az aranypohár!~
3843 II | Éljen Inokay követünk« kiáltásra és most a madárnak is három
3844 II | meglátja.~- Le a szoknyákat! - kiáltja hevesen, mint egy vezényszót. -
3845 II | a megsebzett bika. Halt! kiáltják a segédek. De ha nem kiáltanák
3846 I | bogarával szemben, annak kiáltó jele volt Borly kasznár
3847 II | Pali, jön már a Pali« - kiáltozta gyerekesen, s sietve berohant
3848 II | a budai kis vendéglõkbõl kiáradó pecsenye-illatokra ágaskodni
3849 II | foglalkozom egy gondolattal, kiásatom és az Inokayék kriptájába
3850 II | nincsenek is, harmadszor azért (kibökte a középsõ ujját), mert maga
3851 II | lépést be az erdõbe, s íme, kibontakozott eléje az egész kép egy tisztáson.
3852 II | virágja. Ha a nap süti, kibontja a szirmait, ha árnyék éri,
3853 I | mely egyre jobban kezdte kibontogatni zöld zacskójából az összegyömöszölt
3854 II | pikkelyes kígyó alakra. A báró kibontotta és elolvasta a tartalmát.
3855 I | akasztófahumor elsõ csöppje kibuggyan.~- Bizony nehéz a helyzet,
3856 II | volt az? - kiáltott fel. - Kibújt hát a megfoghatatlan rejtély!
3857 II | Rásütött a rögökre, a hangyák kibújtak alóluk, rásütött a koporsókra,
3858 II | kút zörgése. Aztán megint kicsattant a nóta:~Hej, csak egy kis
3859 II | lehetnek a választóid.~- Kicsi érdemeket borral kell megtoldani -
3860 I | a sokból elvettek és a kicsihez hozzáadták, körülbástyázták
3861 II | jár, a nagy messzeségbõl a kicsiny faluba, mivelhogy Korporal
3862 II | tojásokat, vagy a kopasz, meleg kicsinyeket.~- Itt vagy, kutya? - szólt
3863 II | hiszed, nem tudtam, hogy kicsoda, az nem a kíváncsiság volt,
3864 II | történt?~Brivinszky halántékán kidagadtak az erek, s ajka idegesen
3865 II | Don Quichote de la Mancha kidobta a négyszázezer forintot
3866 II | s kipihenve ébredt fel. Kidugta a fejét. Fölnézett az égre,
3867 II | lehet.~Ehhez az epizódhoz a kiegészítõ magyarázatot egy katonalevél
3868 II | felelte Inokay csöndesen, kiégett csibukját leeresztve a padlóra.~
3869 II | szinte szép volt most, és kiegyenesítve termetét, egy fejjel látszott
3870 II | gyalogutakon, míg végre uzsonnatájt kiéhezve, elgyengülve valami füstöt
3871 II | fõhadnagy elsápadt erre a névre, kiejté a kardja kötõjét kezébõl,
3872 II | vállvonogatás, vagy hangosan kiejtett szószilánk jelezte, hogy
3873 II | de ez a pálya nem bírt kielégíteni, és a sors úgy akarta, hogy
3874 II | testálva, azokat természetesen kiemeli, elpezsgõzi, elkártyázza
3875 II | volna az eszét másra is), kiemelte a megfigyelések hasznát
3876 II | volt, de a halál mindenért kiengesztel.~- Ne féltsd még. Sõt azt
3877 II | ápolás alatt levõ kutyákra, kiereszté azokat kórházukból: »mars
3878 II | világra szóló fordulatot, kiéreztetve a szavak háta mögül, hogy
3879 II | oda talált Laci. Mihelyt kiért a sûrûségbõl, messzirõl
3880 I | Laci összerezzen, a tollkés kiesik kezébõl erre a hangra, ijedten
3881 I | Aztán mintha egyszerre kiesnék a természetes hangból, a
3882 II | hallgatta a fõhadnagy heves kifakadását, s ez a hevesség visszaadta
3883 II | hexameterben, s ha egy-két strófát kifaragott belõle, nyomban átszaladt
3884 II | Vác, mert a kocsiút nagyon kifárasztja, tehát Vácon hál meg, kipiheni
3885 II | mert befonódik a saját kifejezéseibe, mint az Ábrahám báránya
3886 II | mert én nem figyeltem a kifejezésekre.~- Azt hiszem, azt a szót
3887 II | úgy lehetne csak szavakban kifejezni, hogy kardjába öltözik,
3888 II | nem lesz semmi baja.~S kifelé szaladva a szobából, amint
3889 I | pénzt illeti, azt elõre kifizetem egy félévre.~S ezzel elõvett
3890 I | az uraságnál és hirtelen kifizetni nem tudta, minden a régiben
3891 II | Gyengõ ügyvéd -, inkább azt kifogásolják, hogy a felesége nem szép
3892 II | fejét kevélyen s így szól kifogástalan udvariassággal: »Igen sajnálom,
3893 I | zsidóknak lett igazuk, a báró kifogyott türelmébõl és potom pénzen
3894 II | életének keserves verejtékét s kifosztotta az unokáit. Azt ugyan senki
3895 II | ékszerek visszatérése maradt kifürkészhetlen titok. A jezsuita-atya,
3896 I | hanyagul.~- Tudja-e, hogy már kifúrták a fülemet? - dicsekedett. -
3897 II | csakhamar) és már nem volt semmi kigondolható forrás, az öreg rendesen
3898 II | feltaláló sápadt el, hogy amit õ kigondolt, azt már mások elõbb tudták.
3899 II | szétnézve megpillantotta a kígyózó országúton a malom fûzfái
3900 II | melyeken az Inokay név kígyózott, mélabús hangulatba hozták.
3901 II | bánatba mártogatják, míg végre kigyúl az égen az elsõ csillag,
3902 II | égetik, ingerlik, míg szeme, kihajolván a zárda kertjére nyíló ablakon,
3903 II | hogy a csikorgás szinte kihallatszott a hegedûhangok közül. -
3904 II | dongával elkezdte a sarat kihányni. - Ide valamit elástak.~
3905 II | összeütközõ acél. Szikra már kihasadt kilenc is, a két kard szisszen,
3906 II | szólt:~- Hát kit is kell kihíni?~- Litmaneck ösmeri.~Litmaneck
3907 II | borítékjára, hogy felbontandó és kihirdetendõ a báró Inokay-család és
3908 II | végrendeletét vagyok hivatva kihirdetni. Hol kívánja ezt méltóságod?~
3909 II | fel elsõ ízben, hogy önt kihívja, báró úr, s õ megtagadta.~-
3910 II | nekem két tisztet, akik kihívják Inokayt, a párbajt reggelre
3911 II | zokon vettek az udvarlói és kihívták. Az egyik seladonnak aztán
3912 I | szaladni a zárdakertbe és kihozni a rózsát. Hiszen a viráglopás
3913 II | pörkölt megfõtt. Akkorára kihozta a majorból a vászonnép a
3914 II | akartam várni, míg a haragja kihûl irántam. Ha már kihûlt volna,
3915 II | kiáltanák is, vége van; a kard kihull erõtlen kezeibõl.~A katonaorvos
3916 II | haragja kihûl irántam. Ha már kihûlt volna, írja meg, kedves
3917 II | volt, és tudta a módját kihúzni a szavakat belõle.~- Hova
3918 II | az elindított mondatot és kiigazítá magát.~- Vagyis ötödször
3919 II | az utcák labirintusából kiigazodni. Elveszett elõle az a pont,
3920 II | patakba.~- A patak pedig kiitta - fejezte be a báró nagyúri
3921 II | lépésben, hanem szaladva a kiizzadásig, hogy otthon száraz ruhát
3922 II | egy kis borravaló nekem is kijár a zsákmányból.~Laci zsebébe
3923 I | pitvarba nyílt.~- Erre van a kijárás - figyelmeztette a pincér.~-
3924 II | kék ceruzájával a mappán kijelezte, ami Olaszország figurájából
3925 II | aztán azért is jöttek ki ide kijjebb, hogy a bojtárféle népnek
3926 II | végtelen szomorúsággal, mikor kijött. - Mi baja volt?~- Tüdõgyulladás -
3927 II | fizetendő stóla stb.~Utcahosszat kijöttek a parasztok a kapu elé és
3928 I | alázatosan.~S mintha egyszerre kijózanodott volna, egyenletes léptekkel
3929 I | Minden gyanú nélkül sikerült kijutnia, az állás alatt valóban
3930 II | csendesen kihúzta. Amint kijutottak a park gondozott részébe,
3931 II | frissen, ínycsiklandozón kikandikáló salátalevelek. De hogy ezeket
3932 I | körül, a fülbevalóiból pedig kikapcsolódott az egyik és a kavicsokra
3933 I | óvatos volt. Hogy az egyiket kikerülhesse, lehetetlen volt behajtani
3934 II | amit a baronesz gondosan kikerült, mint a vízben úszkáló pisztrángok
3935 II | egyszer felolvastatni ezt a kikezdést! Az ingóságokat kapja-e
3936 II | vagyonról, egy füst alatt kikomponál egy másik szamarat is, akit
3937 II | kisasszony, Katherina, aki kikosarazta az ország elsõ lovagját
3938 II | Borly István tanuló között, kikre, valamint földesuraimra
3939 II | vagyok, mint a többiek, kikrõl az én öreg barátom gondoskodott.
3940 I | meglehetõs rossz ünnepekre volt kilátás. Sötét felhõk tornyosultak,
3941 II | ellenben a csipkézett szemfedõ kilátszó szegélyzete hozta bámulatba. »
3942 I | száznyolcvan nap, tehát itt van kilencven huszas, olvassa meg kegyelmed.~
3943 I | hol száz meg száz lakat és kilincs fénylett az üvegrámák alatt.
3944 I | Végrehajtók egymásnak adták a kilincset, de ez nem lett volna baj,
3945 I | még talán a tehénbõl is kilopta a borjút. Az erdõbõl eladogatta
3946 II | lélegzetet vett, mint aki megint kilõtt egy bombát.~- A kincs megvolt,
3947 II | teszi énelõttem (a báró arca kimelegedett és hangja lágy lett, majdnem
3948 II | sok nagy bonyodalomtól kímélhetnék meg magukat!~Ment, mendegélt
3949 II | melynek nem lehet rossz kimenetele. Mert okvetetlenül megverik
3950 I | lehetetlen. Itt csak a madár tud kimenni!~Tumbus apó ellenben a becsípett
3951 I | szükségem.~- A hitelünk kimerült, méltóságos uram. A pénzintézetek
3952 II | félórát, rettentõ bágyadtság, kimerültség vett rajta erõt.~Gondolta,
3953 II | végre késõn este elfáradva, kimerülve megérkezett Budára, nem
3954 II | a letisztázott részletes kimutatást nyújtotta be arról, hogy
3955 II | a kerékbetörés is kisebb kín, talán sziszegés nélkül
3956 II | orvos jelenlétében elkezdte kínálni.~- Nem iszik egy kis tokaji
3957 II | mert az unoka elherdálta a kincseiket. És ezt persze Inokay báró
3958 II | adott túl az Inokay családi kincseken. Nyolc különbözõ ékszerész
3959 II | Színültig tele volt a láda kincsekkel, arany láncokkal, smaragd
3960 II | Valóságosan megijedt a sok kincstõl. Mit fog õ ezekkel csinálni?~
3961 I | Egyebütt aztán nem volt?~- Kinél kellett volna még lennem?~-
3962 I | oltárára teszem. A fejedelemnõ kinevetett: »Nem nyílik az még ki akkorára,
3963 I | pipacs. (Nem lehet a bajuszt kinevetni, nagy dolog az.)~- Megijedt
3964 II | ármádia előtt s azon melegében kinevezte hadnagynak. Bizony, hallja
3965 II | rendesen sóhajtott Inokay, kinézett az ablakon, a felhõkbõl
3966 II | gondolkodott, látszott, kínlódik bent a kis agyveleje, borsónyi
3967 II | karóba húzva is a borzasztó kínok közt pipázott. Családi nyavalya
3968 II | elsõ páncélos õs ágyékából kinõtt törzs teli almával s minden
3969 II | városon. Ennek a hangjára kinyíltak a rozmarintos, violás ablakok
3970 I | egyszer, hogy a vén kertész kinyitja az ajtót egy rozsdás kulccsal
3971 II | mását.~Amint aztán megint kinyitotta a szemeit, látta, hogy a
3972 I | Nincsen ennek soha a kapuja kinyitva?~- Az apácák nem járnak
3973 II | a reszketõ sovány kezét kinyújtotta és babrált rajtok, simogatta
3974 II | állt ott, mind a két kezét kinyújtva feléje barátságosan.~- Ah,
3975 II | temették el.~A szoba küszöbén kiöltött piros nyelvvel egy lihegõ
3976 I | levõ bõrtarisznyából, és kiöntötte tartalmát a pulpitusra,
3977 II | kell ide.~A cédulából aztán kiokoskodták a helyet s nehány perc múlva
3978 II | pecséteket, miután a csomag kioldózott, félénken fogta meg a szélét
3979 II | ott hagyta a termet.~Pali kiosont apja után, elfogta valahol
3980 II | szabad a másik fegyvert kiparírozni. Azért hát, ha ön kincset
3981 II | támad, kíméli erejét és kiparírozza a vágásokat. Mintha egymás
3982 II | nincs más mód, mint egyet kipécézni az ön per tu barátjai közül
3983 II | kifárasztja, tehát Vácon hál meg, kipiheni magát a fogadóban és csak
3984 II | történt, nyugodtan aludt, s kipihenve ébredt fel. Kidugta a fejét.
3985 II | fõhadnagy elszontyolodva, s arca kipiroslik, nem annyira az ütéstõl,
3986 II | ott állnak a lépcsõháznál kipirult arcokkal, repesõ örömmel.
3987 II | nem is reggelizett. Egy kirakatnak a sonkái, pörzsölt szalonna-darabjai,
3988 II | könyvnek) az arany táblája, kirakva ezerféle színekben tündöklõ
3989 I | okmányszámba ment, mint a királyé, s a legközelebbi napok
3990 II | herceg vagy egy álruhás királyfi, aki a kisasszonyra vetett
3991 II | Mintha Ámor is császári királyi ügynök volna.)~Dehogy gondolt
3992 II | is, és azt mondta volna a királyné: no, az uramnak sok baja
3993 II | úgy hallatszik, hogy a mi királynénk, meg a Rothschild zsidónak
3994 II | olcsó portéka máskor). Most királyok áhítoznak utána. Ilyen idõknek
3995 II | már mégse teszi. Csak úgy kirándult. A kerülete székhelyén van
3996 II | öntve:~- Oh jaj, oh jaj, kire fogok én ezentúl mosni?~-
3997 I | mesélnek. Gyurcsányi Pál, Kiriáky Józsefné, Varga Istók élõ
3998 II | nyöszörögte Perkálné.~- Ejnye, a kirielejszomát - fakadt ki csodálkozva,
3999 I | õt nem bírták megszokni. Kirítt e szurtos környezetbõl a
4000 II | elé tartotta; felugrott és kirohant az ajtón. Potifárné utána
4001 II | elfordult. Erre én dühösen kirohantam és most azért fordulok hozzátok,
4002 II | továbbá a környék valamennyi kisasszonyai, hogy a bárókisasszonyt
4003 II | gazdájától, a pofont a ház kisasszonyától.~Inokay bosszús arcot vágott.~-
4004 II | Verona nevetve:~- Jaj, lelkem kisasszonykám, ne féltse a katonát. Látott
4005 I | szólították a családban Inokay kisasszonyt.) Mit mondott erre, kérem,
4006 II | meg. Legott utána nyúl a kisebbiknek, melyen a Mátyás és Beatrix
4007 II | egyszer-másszor vagy nagyobbra vagy kisebbre, és ez itt a nagy esemény.
4008 II | meglehetõsen mezítláb van. Azt is kisejtettük, hogy bár õ húzta ki a lábát
4009 I | melyet egy nyájas hátbaütés kíséretében adott vala a fickónak.~-
4010 II | No, látod!~- Nincs valami kísérõ levél? - kérdé a beteg grófnõ -
4011 II | panaszkodni, a szerencse kísért új pályámon, a golyó megkímélt
4012 II | innen a megyébõl. Idáig kísérték a falusi urak.~- Hát azt
|