115-beboc | bebuj-csobo | csocs-elofo | eloho-feles | felet-gomor | gorbe-hidak | hidat-kalap | kalas-kiser | kisfa-laz | lazab-megfo | megfu-nagya | nagyb-orult | orvos-reste | resz-szeml | szemo-terme | terne-varos | varr-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
4513 II | rajzolt ki, ahol a talaj lazább volt, mint egyebütt, tehát
4514 II | a csodaszép ének »Et eum Lazaro, quondam paupere« s csak
4515 II | jól esett a »bácsi« szó, lázas, zavaros szemeiben zöldes
4516 II | ahogy tetszik, de a marha leadta a hevenyészve írt sorokat
4517 II | bíróságok fiókjaiban, a két leander, mely nagy abroncsos zöld
4518 II | elküldtem postán a méltóságod leányának, a baronesznek.~Inokay felugrott,
4519 II | a beteg feleségével és a leányával, mikor a postás csomagot
4520 II | kicsit ajtóstól rohant a leánykérésnek, fõhadnagy uram?~- Még el
4521 II | állok, hogy a fiamért, a leányomért a kosztot nem tudom fizetni,
4522 II | asszonyokhoz, és végezz a leányommal magad!~A fõhadnagynak sem
4523 I | nevetett is hozzá; ilyen a leányszem; mosoly lakik benne a könnyek
4524 I | pénzem többé.« Többször ott lebegett már ajkán a szó: »Hát magának
4525 II | kerület, de akkor Borly lebeszélte a méltóságos urat.~- Isten
4526 II | rács mögötti ember gyorsan lebonyolítá az ügyletet, kezébe nyomta
4527 II | most, no most, és villan, lecsap a fényes acél egyenesen
4528 I | pénzintézetek élén, ahonnan lecsapnak a kis vagyonokra, mint elõdeik.
4529 II | a két hajfonat sziszegve lecsapódott végeivel a földre a fûtestvérei
4530 II | lefejezte, a korhadt fedelet lecsapta a földre, csak az oszlopok
4531 I | lehetett elszedni a másét.~Lecsaptak a váraikból rablókalandokra,
4532 II | megválasztják. A hitelezõk lecsitulnak, sõt még a hitel zsilipjei
4533 II | maradt, sehogy se lehetett lecsukni. »Még les valamire« suttogták
4534 I | szoknyácskájában, hátára lecsúszott szalmakalapjával, mintha
4535 I | mulatott pezsgõ vidámsággal, ledér pajzánsággal. A háziasszony
4536 II | most egész kéjjel akarta ledömöckölni, gyönyörködvén saját elméjének
4537 I | egy kis fiúcska ült egy ledöntött nagy fán, lábait lelógatva,
4538 II | szomjasan s éppen velük szemben leereszkedett a patakba inni. Mária megint
4539 II | futottak, hogy a koporsó leeresztését közelrõl lássák (mert csak
4540 II | felelte Mária vállat vonva és leeresztette a horgot.~Leült, kecsesen
4541 II | ezt egy vihar egyenesen lefejezte, a korhadt fedelet lecsapta
4542 II | egy óra múlva csendesen lefekhetünk (most tizenegy óra van),
4543 II | félszer-féle, nyugodtan lefekszik, senki se fogja háborítani,
4544 I | földhöz verje. Úgyszólván lefeküdt neki, a puskáért.~Az öreg
4545 II | nálam egy ványoki paraszt és lefizetett ötven forintot, hogy azt
4546 II | és kisomfordált, mint a leforrázott kutya.~Ott künn szép, lanyha,
4547 II | csillagok vannak az égen… Egyik lefut az éjjel.~- Csak a vénasszonyok
4548 II | a szépet. De már ez az õ legbensõbb titka. Errõl csak Borly
4549 II | gondoskodott. Sõt én vagyok a legbetegebb.~- De hisz a gyûjtött pénz
4550 II | mondják azok a hangok, hogy a legélesebb kardot nem solingeni acélból
4551 II | Katona szeme a katonát veszi legelõbb észre. Borly Laci szalutált
4552 II | a mezõkrõl, hol lovaikat legeltették csintalan parasztlegények,
4553 II | fölfrissítette azokat a legendákat, melyek a gyermek fõhadnagyról
4554 II | olyanok is voltak, akik a legendárius kis fõhadnagy látására kászmálódtak
4555 I | velök, nem húzott sem a legényekhez, se a magához hasonló inasfiúkhoz,
4556 I | többet ért a legjobb öreg legényeknél is, a második félévben pedig
4557 II | az öreg, majd rárivallt a legényére~- Oldd le hamar a csónakot,
4558 II | meghallotta, hogy valaki a legényével beszélget, megszólalt:~-
4559 II | Gobóczy uram elõre tuszkolta a legénykét, aztán maga is beugrott,
4560 II | magát. Szegény vándorló legénynek egy garas a pörkölt adagja
4561 II | eltûnése volt a környék legérdekesebb beszélgetési csemegéje.
4562 II | Szóval, ebben az évben a legértékesebb gyümölcs a férfiember volt (
4563 II | minden almán egy név, a legfelsõ ágon csak két alma volt,
4564 II | is a regementben, aki a legfiatalabb huszár, beállott valahol
4565 II | volnának és attól várnák a legfõbb szót, hogy mit csináljanak.
4566 II | papiroson. A negyediknél, leghosszabbnál ellenben a helyi intelligencia
4567 II | meg az ablakokat, mintha léghuzam volna valahol.~Laci egyenesen
4568 I | az odahítt férfivendégek, leginkább katonatisztek közt, s álnév
4569 II | botlásokból nõtt konfliktusai a legkeservesebbek, hanem azok a tûrhetetlenek,
4570 I | levetvén apácaruháit, a legpikánsabb francia toiletteben jelent
4571 II | zsebébe nyúljon, ahol a legpontosabb kronométer óra ketyeg.«~
4572 II | hangulat, s kik voltak a legszebbek, Szabó Ilonka, Brányi Vilma
4573 I | már akkorra fenn volt a legtetején.~- Kapaszkodjék a nyakamba,
4574 I | mennyire összeomlanak a legtudósabb emberek egész sokaságának
4575 II | megfutamodott a hadsereg legújabb katona-palántája s csak
4576 II | kezdtek belõle ömleni s legurulni vidám csengéssel a hepehupás,
4577 II | akaratába öltözik, akivel legutoljára beszélt. A sulyomi Virgonc
4578 II | ötödik ujj is van a tenyere legvégén, minélfogva hirtelen visszarántá
4579 II | a maga nyirkosságával a legveszedelmesebb hely ilyenkor.~- Hát mi
4580 II | fenekén, vagy a szolgálókkal legyeskedtek, segítvén nekik csirkéket
4581 II | váltig odanézegetett a legyezõje alól.~Laci addig is, míg
4582 II | léket ütnek rajta, és a keze legyintésével mutatta, hogy mindennek
4583 II | Ej, mit „kapitány úr”, legyünk per tu, kedves öregem.«
4584 I | rá. A kisleány egy nyírfa lehajló ágára ülve himbálózott és
4585 II | pocakja miatt képtelen volt lehajolni.~- Hamar nebulók, hamar,
4586 II | se sírt, csak állt ott, lehajtott fejjel, némán, haloványan,
4587 II | szívéhez szorította õt, s lehajtván a deresedõ fejét, a fiú
4588 II | gyülekeztek. Sajátságos lehangoló érzés vett rajta erõt. Valami
4589 II | szerkezetet megvizsgálhassa, lehangoltság, elkedvetlenedés vett rajta
4590 II | fáradtság elnyomta, feje lehanyatlott váll-lapockái közé, pipája
4591 II | száron. Illatot, mámort lehelt minden, még a szomorúfûzfa
4592 II | vagy aranygyûrû, hogy meg lehessen találni. Majd elõkerül,
4593 II | ilyen bizalmasabb barátjává lehetek.«~- Hallatlan szemtelenség! -
4594 I | lett. (»Csak még egy napig lehetnék itthon« - sóhajtozott Laci).
4595 I | se ösmert, talán nem is lehetséges, de azért meg lehet próbálni.~-
4596 II | húzásait. Ezek pedig nem lehettek mások, mint letérni az országútról,
4597 I | igen. Emlékszem most már, lehozott és… és…~Laci most vakmerõen
4598 I | könnyek alatt is.~Denique lehozta a fáról szerencsésen, mire
4599 I | látszik, elfelejtette, hogy lehoztam a fáról… emlékszik: mikor?~
4600 II | meg egymást.~A fõhadnagy lehunyta szemeit és a kardjába fogódzott,
4601 II | Mária pedig szemérmetesen lehúzta a nagy szalmakalapját a
4602 I | Honnan jött, tu-tu-tu? Apácák leimádkozták, az égbõl pottyant le. Trumbus
4603 II | huszár bravúrja« címen volt leírva a Borly László vitézi kalandja.
4604 II | gurították a nagy jármûvet le a lejtõn, be a fogadó udvarába az
4605 II | túlkorán jön a vasúthoz, vagy lekésik, mert másoktól kérdezi meg,
4606 II | mint a befagyott patak, ha léket ütnek rajta, és a keze legyintésével
4607 II | értelemben magyarázza azokat. Lekicsinyítésrõl szó nem lehet; bizonyára
4608 II | volt itt azelõtt!~- Igen lekötelezne ön, ha még valakit megnyerhetne
4609 II | az ajtónál, megperzselt, lekonyult virágaira néhány vadméh
4610 II | Dixi.~Nagyot fújt és hosszú lélegzetet vett, mint aki megint kilõtt
4611 II | addig õ nem a magáéval lélegzik.~- Eredj, ki nem állhatom
4612 I | benne a lelket, ameddig a léleknek tetszett - hanem az volt
4613 II | kisasszonyra kellemetlen lehet ez a leleplezés. Hátha a szülei megdorgálják
4614 II | könnyein keresztül apja lelkébe mélyessze tekintetét.~-
4615 II | ríva nem fakadt odakünn a lelkében tomboló boldogságtól.~-
4616 II | Gáspár, alulírt tanúk elõtt lelkemet Istennek, törékeny testemet
4617 II | szánt barázdákat, hanem a lelken is. A simaság eltûnik s
4618 II | fiatalembert…«~Laci pedig ezalatt lelkendezve ment-ment batyujával egyenest
4619 II | történhetik, a nemzetes úr lelkére, úgy gondolta, bizony ráfér
4620 II | a sugár gyereken, szép, lelkes szemei, intelligens arca
4621 II | hozták. A kis Inokay szívét a lelkesedés dagasztotta ezektõl, az
4622 II | felesleges - mondta a szolgabíró lelkesen. - Az már olyan a mi szakmánknál,
4623 II | együtt ivott a választókkal, lelkesítõ beszédeket tartott nekik,
4624 I | medicinákkal tartotta benne a lelket, ameddig a léleknek tetszett -
4625 II | lakatostól?~- Sajnos igaz.~- Lelketlenség volt õt arra a pályára adni.~-
4626 II | volt összetéve. Egy finom lelkületû, érzékeny idealistából,
4627 II | Potifárné utána szólt: »Mi lelte magát?« Azt hitte, az orra
4628 I | Jaj, nem tudok többé lemenni. Nem merek. Apa, mama, ne
4629 II | harangoztak, mikor végre lement az ebédlõbe, ahol a »sógorasszony«
4630 I | mellyel a rózsát akarta lemetszeni, még a kezében van, ijesztõ
4631 II | az egyik szamárhoz, aki lemond a vagyonról, egy füst alatt
4632 II | arra is gondolt, hogy hátha lemondana az örökségrõl, de ez nagy
4633 II | maga nem örökös. A báró úr lemondása különben már azért se érvényes,
4634 II | is, semmis volna a báró lemondásának elfogadása, abból az okból,
4635 II | is jobbik eszéhez nyúlt, lemondván a gondolatról, hogy a dohányt
4636 I | a kasznáréba tegye.~Mire lemozdult a boltajtóbul s elõre ereszté
4637 I | a szép fejét negédesen s lendületes gesztussal szavalta a nyilván
4638 II | makacsul elfordította fejét és lenézett a vízbe, Borly is hallgatott.~-
4639 II | pofonnal fenyegetõzött. Hátha lenézi, fumigative bánik vele,
4640 II | nagyot csúsztak le.~Kalapot lengettek a parasztok, a szérûkrõl,
4641 II | kerületébe érkezett, a házakon lengõ zászlók, melyeken az Inokay
4642 I | Kinél kellett volna még lennem?~- Persze, persze - hagyta
4643 II | zsörtölõdött, hogy már itt kellene lenniök, hacsak valami bajok nem
4644 I | eltanult mondatot:~- Ön két lény családi boldogságát tette
4645 II | csodálkozva, mintha nem az volna a lényeges, hogy meghalt, hanem az,
4646 II | visszautasítsam.~Inokay meglepetésében lenyelte a csibukja füstjét, köhögni
4647 II | mamájával már ott állnak a lépcsõháznál kipirult arcokkal, repesõ
4648 II | szemtelen.~Így értek föl a lépcsõn a szarvas-agancsokkal és
4649 II | azt az óhajtását írta rá a lepecsételt végrendelet borítékjára,
4650 II | három év elõtt hozta hozzám lepecsételve, holnap, fogjuk felbontani.~-
4651 II | pisztrángok közé. Mellette a lepedõ szélein, ahol a búza száradott,
4652 I | cselédbeliek dunyhákkal, lepedõkkel, létrákkal, már akkorra
4653 II | a Litva patakban, azután lepedõn szárították. Ebbõl lesz
4654 II | szelesen föllibbenté a fehér lepedõt, melyet a legyek inváziója
4655 II | menet lassú, ünnepélyes lépegetéssel a temetõ felé, a parasztgyerekek
4656 II | az övé itt. Felbátorodva lépegetett a tûzhöz s rájok köszönt:~-
4657 II | mélységbe bátran, elfásultan lépegetnek, sõt bizonyos nyegle virtussal, -
4658 II | bólintott, hallgatagon, mélán lépegetve mellette a kastély felé,
4659 II | regula hazamenni, éspedig nem lépésben, hanem szaladva a kiizzadásig,
4660 II | megszomorítottam ezzel a lépésemmel, talán vétkes vagyok az
4661 I | boldogságát tette tönkre e lépésével.~Oh, szegény kis lelkek,
4662 I | pottyant le. Trumbus apó minden lépéssel megállt s a hasát fogta,
4663 II | azt javasolja nekem, hogy lépjek fel. Mibõl, honnan vegyem
4664 II | hatalmas Inokayak sarját, hogy lépjen elõre építeni, áldozni.
4665 II | Hm. A báró hallgatagon lépkedett fia mellett, végig a nagy
4666 I | Mária baronesz. Kergették a lepkéket, csónakáztak a tavon, horgásztak
4667 II | népeket a babonás félelem lepte meg. »Íme az oktalan ebek
4668 II | mennie kellett, ahonnan a Pál léptei kopogtak, ahol a folyosó
4669 II | kis mókusok riadtak meg lépteire és futottak fel a fákra.
4670 II | huszártisztet vett észre.~Lépteit szándékosan arra irányozta.
4671 II | nagyapa az újságokból) s így léptem megint elõre egy fokkal,
4672 II | dolga volt a lakatosságot lerázni, és ahelyett, hogy hazament
4673 II | lehetett lecsukni. »Még les valamire« suttogták a béresnék,
4674 I | alkalmas pillanatot választani.~Lesbe állt hát Laci pünkösd szombatján
4675 II | észre. De ki tudja, nem leselkedett-e ott is egy édes szempár
4676 I | alkalmas perc. Laci otthagyta leshelyét és egyenest a Bárányba tartott,
4677 II | kard szisszen, csattan, lesiklik egyik a másikról s »Halt«-
4678 II | lilavirágos szoknya gyüremléseit lesimítani. Majd megjelenik szemeiben
4679 I | miközben a szoknyái lágyan lesimuló szegfûformából széles haranggá
4680 I | nekem (no iszen, csak azt lesse a vén imposztor). A torony
4681 II | átesned, azután majd szabad léssz és velem is ráérsz egy kicsit
4682 II | Pál is észre veszi, miként leste meg a hölgyeket pongyola
4683 II | a te dolgod.«~Borly Laci lesüti erre a szemeit, csak lopva
4684 II | papkisasszonyok, hogy a baronesz a lesütött szempillái alól gyakran
4685 II | fojtott hangon, szemérmetesen lesütve a szemeit -, maradjon ön
4686 II | kérdé a báró, aggódón lesve az orvos válaszát.~Az orvos
4687 I | különben nem akarta volna leszakítani. Ugyan nagy bajba hozott
4688 I | életfonalát metszi el, aki leszakítja. Hátha ez a rózsa mégis
4689 II | egyik ez - felelte Borly, leszakított egy pitypangot s a Mária
4690 I | mindezt azért, hogy maga leszakítsa idõ elõtt. De hát hogy jött
4691 II | mint mikor a finom pernye leszáll a sárga kalászra, mint fekete
4692 II | Csodálkozott, hogy kocsiról látja leszállani az ifjút, és bizalmasan
4693 II | csodálkozott a báróné - azt hittem, leszállt a kasznárlaknál.~- Õ szupplikálni
4694 II | múlva, mikor már öregek lesznek, a kandallónál ülve, lábukat
4695 I | felhajtotta a zavaros italt s leszúrta az árát, aztán az udvarnak
4696 I | fészekért, hogy mikor a magasból letekintett, szédület fogta el és zsibbadás.
4697 II | asszony, akinek ez nem való.~Letelepedtek mind a hárman az asztalnál.~-
4698 I | De amint lehajolt, hogy letépje, egyszerre eszébe jutott
4699 I | Bizony jól tennéd, Lacika, ha letépnél, hideg van még itt, korán
4700 II | köpönyegem magamnak is van.~Azzal leterítette a köpenyegét és õ is a tûz
4701 II | nem lehettek mások, mint letérni az országútról, mégpedig
4702 II | megfordultam. Alkalmasint letettem szórakozottan a gyepre.
4703 II | az egri káptalannál van letéve, kitesz kamatok kamatjaival
4704 II | az uraságnak, most csak a letisztázott részletes kimutatást nyújtotta
4705 II | másik?~- A másik meg ez - letörte egy fûzfavesszõnek a felsõ
4706 I | dunyhákkal, lepedõkkel, létrákkal, már akkorra fenn volt a
4707 II | életemben és sajnos, most ez a létszám teljesen be van töltve.
4708 I | társadalom, hogy az oligarchák letûntek, századok óta alusznak a
4709 II | Egy sétányt keresett, ahol leülhet, batyuját feje alá tette
4710 II | igazgatótanár fölött is. Leülhetsz. Megfeleltél. Ember vagy
4711 II | meg baronesz, hogy én is leüljek melléje.~- Mit? már elfáradt?
4712 II | És mégse enged magához leülni?~- No, hát üljön le, nem
4713 II | huszasait a zsebében és õ is leugrott a kocsiról.~Az ebédlõben
4714 II | kardját arabs módra, hogy ha levág, ne a tompa lapjával találjon,
4715 I | erre a hírre felugrott, levágta a messzelyt a földre s úgy
4716 II | kellett volna, hogy a vadságot levakarják róla az izék, a professzorok,
4717 II | csak a bográcsban, szabad levegõn fõve jó, - meg aztán azért
4718 II | táborban, egy kis friss levegõt szí a csillagos éjben s
4719 II | kincs a zsebében, a Mariska levele. Ha nem volt étele, elolvasta,
4720 II | hírlaprészekbõl, részint saját leveleibõl még a következõket kell
4721 II | tengetnie.~De ideje volt a levelekkel végezni. A postánál már
4722 II | szét a híre Bõrös János levelének, a nótárius úr olvasta el,
4723 II | legjobb barátom volt. Folyton levelezésben állottunk. Halála elõtt
4724 II | aki gróf Starwitz Katival levelezett. Az asszony is ismerõsnek
4725 II | hol Tumbus apó iddogált a levélhordóval, s hol Garibaldi vörösinges
4726 II | csacsi, kinek füle egykor levélszekrényül szolgált, most valami csurgató
4727 I | Mici, és csókold meg a leventét…~Mici fülig pirult, aztán
4728 II | bosszantani kezdte, egyre levertebb lett, s mikor végre egy
4729 I | nélkül jött haza, fáradtan, leverten, azzal a jelentéssel, hogy
4730 II | nem kapná a maga tányér levesét és ahhoz egy kis frissen
4731 II | pincérnek fennhéjázó hangon -, levest, pecsenyét, tésztát, bort.
4732 I | bort?~- Az apám pincéjében; leveszem a kulcsot a szögrõl, amikor
4733 II | fölszabadítá jobbágyait, levetette bíbor palástját, eleresztette
4734 I | át a titkos ajtón, ahol levetvén apácaruháit, a legpikánsabb
4735 I | nyakamba, baroneszka, én majd leviszem.~A kis lány átfogta a nyakát,
4736 II | meg, bekukucskálván az ott lévõ zálogos-bolt üvegajtaján,
4737 II | tehát…~A konklúziót akarta levonni, de megzavarodva pillantá
4738 II | aggályosnak: ha annyi esõvíz talál lezuhanni, hogy fölemeli a hordót
4739 II | lába alá tévedt ügyetlen libácskát agyontaposott. A libapásztor-leányok
4740 II | a szomszédos házak apró libái tanyáztak, keskeny gyalogút
4741 II | nagy haragosan:~- Ostoba libák vagytok! Van is ilyenkor
4742 II | libácskát agyontaposott. A libapásztor-leányok mind összeröffentek, éktelen
4743 II | kiöltött piros nyelvvel egy lihegõ kutya feküdt, a méltóságos
4744 I | a vérbõségtõl úgyszólván lilaszínbe játszott. Kegyetlen és savanyú,
4745 II | ösztönszerû mozdulat az apró lilavirágos szoknya gyüremléseit lesimítani.
4746 II | megvadult bölény, s megáll a Litmaneckék asztala elõtt, valamit mond
4747 II | felül. Aha! Tehát az én Litmaneckem van itt.~Kisvártatva fölkelt
4748 II | fizet, mialatt a kapitány Litmaneckkel váltott szót.~- Szaladj
4749 II | Elfordítá róla a tekintetét Litmaneckre, de késõn, mert Litmaneck
4750 II | Engem! Egy Brivinszkyt! Litvánia õsi kormányzóinak ivadékát!~
4751 II | ringaszéken ülve, egykedvûen lóbázta magát, miközben egyet-egyet
4752 II | bignonia-gallyak csak úgy lóbázták a fürtjeiket, mint azelõtt,
4753 II | lobogj öreg zászló, régen nem lobogtál; játsszál vele szellõ, régen
4754 II | Mi az ebédem?~Pecsenyém lóbul,~Italom hóbul,~Ez az ebédem.~
4755 II | felugrott, mintha egy villámáram lökte volna fel.~- Ez volt az? -
4756 II | lovagját és költõjét, ott lóg életnagyságban a falon keleti
4757 II | embereket. Menjetek lábat lógázni a Privorskyba, ne a sógorasszonyhoz,
4758 I | kizárták volna. Nevetséges logika. Mert a Kaszinóból kizárnák,
4759 II | helyes! Nekem se higgy. A logikának higgy. A józan okosságnak.
4760 I | forintért nem is szaladhat lóhalálában. A báróé ötszázforintos
4761 II | hiányzott az átellenes sarokból. Loholt, futott, kapkodott az útvonalak
4762 I | tanácsol?~- Ne fizessen és ne lõje fõbe magát.~- De hiszen
4763 II | elvesztettük volna? Velence, Lombardia az olaszé lett.~A professzor
4764 II | tetejében. Sovány kezét lomhán, fáradtan nyújtotta csókolásra,
4765 I | Galandánét, s hogy az egyik lompos farkú kutya maga a kasznár
4766 II | repedezett padlóra.~Nosza, lõn nagy bámulat és nagy ijedtség.
4767 I | tudja, hogy mi az. Fõbe kell lõnöm magamat, vagy fizetni.~A
4768 II | be ezekbe a bajokba. Az õ lopásai, pusztításai. Versenyeztünk
4769 II | az olaszok útközben ki ne lopják, mert olyanok. Újság itt
4770 II | ki onnan.~- Katona szava lõpor nélküli füst - mosolygott
4771 II | mert az öreg az övékébõl lopta, hanem azért is, mert az
4772 II | szemeivel pislogott, s most már lorgnettejét is elõvette a pápaszem elé,
4773 II | pénzeket hord, küld Miskolcra, Losoncra, Vácra, különbözõ takarékpénztárakba,
4774 II | csizmát, a szíjgyártó nem ad lószerszámot. E fényes föllobbanások
4775 II | postakocsisé, ismeretlen haramia lõtte le a bakról.~- Mind itt
4776 I | piac felé, mintha puskából lõtték volna ki.~Laci most már
4777 II | Ez Kopolyháza. Az izzadt lovacskák csöngettyûi vígabban szóltak,
4778 II | kapitány úr?~- Egy kis lovagias szívességre kérlek. Engemet
4779 II | nyugosznak az úgynevezett lovagiassági ügyek. Mielõtt ide jöttem
4780 II | kikosarazta az ország elsõ lovagját és költõjét, ott lóg életnagyságban
4781 I | csókot ad az életét megmentõ lovagnak, amit az térdenállva vesz
4782 II | takarmányomon hizlaljam a lovaidat - utasítá vissza az ajánlatot
4783 II | csöndet a mezõkrõl, hol lovaikat legeltették csintalan parasztlegények,
4784 II | mosolygott.~- De nincsenek ám más lovaim. Hacsak azt a száz sárga
4785 II | Hogy-hogy? Hiszen a többi lovaknál is hasznát veszed.~Inokay
4786 II | fölkapták a Szent Mihály lovát (könnyû volt a nemzetes
4787 II | kicsike az anyja mellett, a lovon hadakozó Inokay Sebestyén
4788 I | Istók élõ emberek, s látták Luca napján éjfélkor, mikor egy
4789 II | hogy azonmódon vizesen, lucskosan megint a szekérre ült és
4790 II | fülemile-nyelveknél is, melyek egykor a Lucullus-lakomán szerepeltek, költségesebb
4791 II | ebédeltek meg, különösen a lúdgége-leves, meg a csirke volt remek,
4792 II | tûzhelyen a sok rántotta és lúdzsíros pirítós, a vendéglõk nélküli
4793 II | szétlökték a koponyáját, mely lüktetett a halántékoknál. Ej, mit,
4794 II | megérzi a fõhadnagy izzó, lüktetõ ujjait, felugrik, mint egy
4795 II | igazgatótanár úr, dr. Bogdán Lukács, a következõ szavakkal.~-
4796 II | aztán bele ne szeressen a lurkó! Ami azonban közelrõl nem
4797 II | a nagyapjának, hogy mit lustálkodik otthon a gyerek, csak hadd
4798 I | bliktri. Fizeti az ember, ha lyukas hídon talál. De a kártyaadósság
4799 I | hol van a borod?~- Itt a lyukban.~- Hol veszed a bort?~-
4800 II | élénken világítottak, mint a macskáé.~- Hát mit hozott? - förmedt
4801 II | Hát persze sok tarka macskája volt neki. Nem bánom különben,
4802 I | Kutya kutyánszki, macska macskánszki!~Lackó a falak és a vaskerítés
4803 II | pislogtak még tábortüzek, mint macskaszemek a sötétben. Az egyik tûznél
4804 I | menten el akarta csapni a madame-ot a háztól, a madame is rögtön
4805 II | mintha csak valami filigrán madarat etetne. Uccu, lelkem, de
4806 II | otthon Sulyomban, mikor a madárfészekbe benyúlt és megtalálta vagy
4807 II | követünk« kiáltásra és most a madárnak is három forint napidíjat
4808 II | neszét: zsr, zsr, amit csak madárszárnyak suhogása okozhat.~A fenséges
4809 II | Andere Städtchen, andere Mädchen.~- Ki mondja azt?~- Mari
4810 I | megbeszéléseknek a barázdája, hogy a mag át ne guruljon a szomszédba.~
4811 II | és végezz a leányommal magad!~A fõhadnagynak sem kellett
4812 I | szeretsz! Nem szégyenled magadat?~Laci lehorgasztotta a fejét,
4813 II | eszed, vagy különben én is magadra hagylak.~- Jól van - szólt
4814 II | meglássa. Ami benne van, magáé - az esküvõjére ajándék…
4815 II | Mária kis kezecskéjét a magáéba merte zárni, s Mária engedte
4816 II | tüdõm megvan, addig õ nem a magáéval lélegzik.~- Eredj, ki nem
4817 II | magamat, mert így gondolkoztam magamban: te oroszlán vagy, Brivinszky,
4818 II | Hát a flegmát erõszakoltam magamra. Pedig felforrt bennem a
4819 II | a lelkem, megcsömörülnék magamtól…~Így elmélyedve önmagában,
4820 II | szalutált neki s leült egy magános asztalnál. A kardcsörömpölésre
4821 II | Herkules-alak egyenesen az õ magánosan álló asztala felé tart,
4822 II | termetét, egy fejjel látszott magasabbnak. - Azt, amivel az egyik
4823 I | lehetne-e menekülni, de a falak magasak voltak, a vaskerítés pedig
4824 I | fészekért, hogy mikor a magasból letekintett, szédület fogta
4825 I | volt a kis Mária) olyan magasra mászott föl gallyról-gallyra
4826 I | a falak és a vaskerítés magasságát méregette szemeivel, hogy
4827 II | rakta fel a kezeit, katonás magatartásban), takarodjék innen íziben,
4828 I | az a kedves belõle, ami a magatoké.~- Hát olyan bûn lakatosnak
4829 I | amit az égbõl hoztatok magatokkal, s valami, ami már rátok
4830 II | Nem éppen. Inkább a beteg magaviselete ébreszti bennem ezt a hitet.~-
4831 II | Csak nem akarsz talán magázni - pattant fel a báró röstelkedve -,
4832 I | amint már rátenné, hirtelen magcsendül egy félénk, mégis parancsoló
4833 II | hevenyészve írt sorokat a magok nyerseségében, és most már
4834 II | bonyodalomtól kímélhetnék meg magukat!~Ment, mendegélt hegyrõl
4835 I | rablókalandokra, hogy a kis vagyonokat magukhoz szedjék a kúriákból, összetörve
4836 II | ajtó. Ezt természetesen maguknak el nem árultuk, mikor mint
4837 II | ékszereket mégsem szabad a magunkénak tartani.~- Természetesen,
4838 II | Mit szóljon aztán az ilyen magunkforma ember, ha éri is valami?~
4839 I | egyedül szedték a réteken a magvast, üldözték a kenderáztatókban
4840 II | megjelenését arra kellett magyaráznia, hogy üldözi. Talán az õrnagy
4841 II | folytatá az igazgató, szokott magyarázó modorában -, de mondhattam
4842 II | ismerõsök…~De bármiként magyarázták is, az eset folyton talány
4843 II | úr, ha ilyen értelemben magyarázza azokat. Lekicsinyítésrõl
4844 II | csizmából, mégis a mi lábunk (a magyaroké) szabadult meg a szorítástól.~
4845 II | Sulyom helységébe, Nagy Magyarországon, - amelyben megírta, hogy
4846 II | Mert egy szót se tud magyarul.~Hm. A báró hallgatagon
4847 II | koldust, egy tékozlót, akinek maholnap mindenét ellicitálják. Hát
4848 II | sógora tartottak ott egy kis majálist pünkösd vasárnapján, mivelhogy
4849 II | vagytok! Van is ilyenkor Majlandban hó!~Hó ugyan nem volt Milánóban,
4850 II | levelet írt a soktornyú Majlándból a szeretõjének, Kovács Juditnak,
4851 II | rozmaringos ablakból õt nézik a majlándi fehérnépek, de én ugyan
4852 I | generálisruhába öltözött majmot mutogat ott egy talján.~
4853 II | Inokay bárónak, hogy vis major jött közbe, hogy a reggeli
4854 II | Világos tehát, hogy valami majorba került. Alkalmasint a váci
4855 II | megfõtt. Akkorára kihozta a majorból a vászonnép a tányérokat,
4856 II | etetnek, most indultak el, Majornokon itatnak… nem lehetnek már
4857 I | bohókás sürgést-forgást. A májusi napfény szétöntötte megolvasztott
4858 II | hagyni a Lackónak. Mert aztán Majza Jánoshoz, a mézeskalácsoshoz
4859 I | elepedett a csókért (semmi sem makacsabb a gyerekszerelemnél) és
4860 I | Jöjjön hát, ifjú úrka - makogta az apó alázatosan.~S mintha
4861 II | Mária szava volt.~- Valóban Málika - bizonyítá a báróné. -
4862 I | hatalmas erdõségek tele vaddal, malmok, korcsmák, hidak, melyeken
4863 II | megpillantotta a kígyózó országúton a malom fûzfái irányában a négylovas
4864 II | szélérõl harmadik dunai malomhoz, ott keresse meg Gobóczy
4865 II | már a múlt héten hazahozta mamád a zárdából.~- Megnõtt?~-
4866 II | udvarra, Mariska baronesz a mamájával már ott állnak a lépcsõháznál
4867 II | és nagyon búsulok szegény mamán. Levelemet senkinek se mutassa
4868 II | látszik, úri fiú? (És nagy mamlasz - tette hozzá magában.)~-
4869 II | öröm, a gazdagság szédítõ mámora annyira megkonfundálta,
4870 II | hagyta ott a bárót; szinte mámorosan az örömtõl. Amilyen kishitû
4871 II | vékony száron. Illatot, mámort lehelt minden, még a szomorúfûzfa
4872 II | fülébe súgta:~- Engedd meg, mamuskám, hogy meglátogassam Borly
4873 II | Hahaha! Don Quichote de la Mancha kidobta a négyszázezer forintot
4874 II | pondró?~- Ropogós, mint a mandula - felelte az anyóka.~- Engedje
4875 II | baronesz. Olyan ez, mint a manna. Meggyógyul ettõl a halálos
4876 II | ilyen mennybõl aláhullt mannát el ne fogadjon Inokay, ez
4877 II | elmondani.~A fõherceg egy nap Mantuához közel a Mincio balpartján
4878 I | kellene õt csapnod brevi manu!~- Minek már arra a rövid
4879 II | Inokay Sebestyén bárónak Mányoki által festett nagy képe
4880 I | komor épület meredezett manzárd-tetõvel és tömérdek galambbal, melyek
4881 II | osztályba és a kék ceruzájával a mappán kijelezte, ami Olaszország
4882 II | arra, hogy az õ unokáinak marad-e vagy nem marad? Ugyan mondja
4883 II | Lacinak azonban nem volt maradása.~- Bocsássák meg kegyelmetek,
4884 II | egy kicsit, mert így nem maradhat a dolog. Istenem, istenem!
4885 I | mester keserûen.~- Ebben maradunk.~- No, no - bólintott ismét
4886 II | ahol szobát rendelt, magára maradván, feltörte a vasládikót.~
4887 II | egy bogrács körül, négy marcona alak. Az egyik az ételt
4888 II | lányok abbahagyják a Szûts Marcsa románcát és azt kezdik dalolni:~
4889 II | az idõsb Inokayt az önvád mardosta. Pedig igen egyszerû pszihologikus
4890 II | tódítsa, ahogy tetszik, de a marha leadta a hevenyészve írt
4891 I | volt már egy ilyen Inokay Máriája az égbolton. A harmatos
4892 II | mindig eljuthatott, s ez máris cél volt, mert kivette a
4893 II | az õ csillaga és melyik a Mariskáé, aztán elaludt.~Talán föl
4894 II | rakja, aztán elküldi Inokay Mariskának Sulyomra. Hogy fog az azoknak
4895 II | is a kastélyba, kérdés, Mariskát láthatja-e; vagy ha láthatja
4896 I | Szerette volna, ha találkozik Marival, úgy, mint azelõtt, minden
4897 II | pofonokat osztogatsz, mint egy markotányosnõ?~- Hiszen csak a kezét akartam -
4898 II | fogsort mutatott, mint a marmancs-virág cikkelyei. De biz a Lackó
4899 II | ékszer, cseh üveg, vagy mármarosi gyémánt.~- Száz forint -
4900 I | mártogatná felváltva mézbe, marólúgba.~Szerette volna, ha találkozik
4901 II | is, szívét édes bánatba mártogatják, míg végre kigyúl az égen
4902 I | kivenné a szívét s folyton mártogatná felváltva mézbe, marólúgba.~
4903 II | szerint »prézli« nélkül mártott be egyszer-kétszer forró
4904 II | keresgélte az élveteg arc mását.~Amint aztán megint kinyitotta
4905 I | vígan lehetett elszedni a másét.~Lecsaptak a váraikból rablókalandokra,
4906 II | fölkérezkedni egyik falutól a másikig, de azért borravalót kellett
4907 II | egyiken, Peszerényi Gábor a másikon.~Hja, ezek a zászlók! Bizonyára
4908 II | nélkül él egyik napról a másikra, a környezete mindent elszed
4909 II | kérni Gottfried ellen, ha másként nem lehet. Különben nincs
4910 II | Sequestrum neki.~- Meg kell a »máskéntet« próbálni - vegyült bele
4911 II | halott mellén hervad, ki másnak szólhatna?~Hazaérve, azt
4912 I | jelenetet, ha be találna állni másnapra, de a baroneszka is kurta
4913 II | vasúthoz, vagy lekésik, mert másoktól kérdezi meg, hány óra, ahelyett,
4914 II | használhatta volna az eszét másra is), kiemelte a megfigyelések
4915 II | Hiszen mind jó volna, ha mástól jönne az örökség, de a nagyapó
4916 II | aki ellássa útravalóval a másvilágra. De biz az nem reagált egyikre
4917 II | gorombaságokkal traktál kasznárom a másvilágról.~- Ez okból - folytatta
4918 II | láthatóvá lett, hogy egy hernyó mászik a hófehér nyakán. Laci ösztönszerûleg
4919 II | térdig nyüvi is lábát a mászkálásban.~A legelsõ fiáker-állomásnál
4920 II | zsombék hangyái járnak-kelnek, mászkálnak, rágódnak a szívén, csiklandozzák,
4921 II | széttúrt zsombékból ezrével másznak ki a hangyák, hangya tetején
4922 I | történt itt. A városka õszhajú matrónái még most is mesélik ezeket
4923 II | a kisebbiknek, melyen a Mátyás és Beatrix arcképe van kivésve,
4924 II | lapos hüvelykujját), mert a mecénások már ritkák, sõt nincsenek
4925 I | Arendorffer György, aki medicinákkal tartotta benne a lelket,
4926 II | döngött, dudált vidáman, meg-megkoppantva az ablaküvegeket.~Az ügyvéd
4927 II | belsejében, mutassa elé és én megadom magamat. Dixi.~Nagyot fújt
4928 II | a fõhadnagyot ugyancsak megakasztotta. Nem jó sokat beszélni,
4929 II | egy megvadult bölény, s megáll a Litmaneckék asztala elõtt,
4930 II | is.~Laci átment a paphoz, megállapította a temetés határidejét másnap
4931 II | maga a községi bíró is, és megállapítván a kis liba bekövetkezett
4932 I | okvetlenül megindul. Az egész megállás csak egy kis móka, egy kis
4933 II | amennyit kért. Útközben megállította a kocsit egy vaskereskedésnél,
4934 II | szólt Borly megütõdve. - Megállj csak, kedves Pali. - Nem
4935 I | napközben mégse járna jól vagy megállna, megrázod egy kicsit, mintha
4936 II | Sulyomban a kastély elõtt megállott, de már nem volt módja bemenni:
4937 II | pénzkészlete veszedelmesen megapadt. Egy huszast a molnárlegénynek
4938 II | magyar a maga sírját is megásta. Ha már nincs haza, minek
4939 I | hogy apáca lesz, de késõbb megbánta a dolgot (minden asszony
4940 I | Hovatovább mindjobban megbarátkozott ezzel a gondolattal. És
4941 I | Falak között vagyon a komoly megbeszéléseknek a barázdája, hogy a mag
4942 II | szögletbe.~- Nem vállalom el a megbízatást.~- Micsoda? Hogy nem vállalod? -
4943 II | fõhadnagynak minden vére megbizsergett. Ez a Mária szava volt.~-
4944 II | megenni. Azok különben is a megboldogultat illetik.~- Hisz csak azt
4945 II | hogy melyik hasonlít a megboldogulthoz legjobban. »Ez lesz az«,
4946 I | hogy Disznósy uram majd megbolondult örömében, jeges borogatásokat
4947 II | rémlett neki, ha egyet lép, megbotlik a kardjában, és elesik,
4948 II | aztán olyan is volt, amin megbotránkoztak a nevezett papkisasszonyok,
4949 II | õkigyelme, puttony alatt a megbukást.)~- Szeretnek, apám - mondá
4950 II | magokat a két ujja közé fogva, megcélzott valami tárgyat és ellõtte,
4951 I | legények megüssék, fülét megcibálják, mert a fiú igen önérzetes
4952 II | mibenlétét firtatni.~- Talán megcsalta valamelyik zálogos az ifjú
4953 II | szörnyû… szörnyû…~Hess! Megcsikordul sarkaiban a két kõoroszlános
4954 I | szed ez valakit.«~A kulcs megcsikordult az ajtóban. A legényke még
4955 II | kíván! - folytatá, miközben megcsikordultak a fogai, hogy a csikorgás
4956 I | rendelkezik. A szemei is megcsillantak. Oh, azok a fénylõ, világító
4957 II | tehetem, nem visz rá a lelkem, megcsömörülnék magamtól…~Így elmélyedve
4958 I | megcsókolni?~- Mert ha elõre megcsókolnám, aztán nem venne feleségül -
4959 I | elpityeredett.~- Hát nem akarod megcsókolni?~- Mert ha elõre megcsókolnám,
4960 II | sóhajtott föl a báróné, megcsókolva fia homlokát.~- Sajnálod
4961 II | Hátratekint, elsápad és felugrik. Megdermed benne a vér, mozdulni se
4962 I | iramszarvasé.«~Laci ereiben megdermedt a vér, úgy állt ott, mint
4963 II | gondolatról, hogy a dohányt megdézsmálja, mert látja azt a nemzetes
4964 II | dohányát akarta egy kicsit megdézsmálni, mely az ablaka alatti belsõ
4965 I | szerencsésen, mire a báró megdicsérte a fiút és megveregette a
4966 II | azután ne okoskodjék többé.~A megdicsõülés verõfénye ragyogott a fõhadnagy
4967 II | levél van. Kivette és szíve megdobbant örömében, az egyik levél
4968 II | Pistát - szólt közbe Pál báró megdöbbentõ komorsággal.~- Hát Pista
4969 II | rezzent föl, hogy valaki megdöfte. A sógorasszony állt elõtte.~-
4970 II | leleplezés. Hátha a szülei megdorgálják ezért a tettéért, mert szegény
4971 I | az egyiket, a derekabbat. Megeheti aztán a hagyatékot. Minek
4972 II | és elfogadom, mert biz én megéheztem.~Az egyik guggoló alak legott
4973 II | s szokott könnyedségével megelégelte, hogy vagy két-három tételt
4974 I | mesterember akar lenni? Megéljük még, hogy az esztergomi
4975 I | mely a dobpergést szokta megelõzni.~Végrehajtók egymásnak adták
4976 II | pedig sietett lopni, hogy megelõzzön. De végre is én az enyémet
4977 II | Hisz csak azt tudnám, hogy megemlékezett-e rólam, hűséges kutyájáról
4978 II | Tönkretett bennünket.~- Megengedem, sõt magam is azt tartom,
4979 II | de meg nem engedve. Ám ha megengednõk is, semmis volna a báró
4980 II | rántottával a könnyeit is megenni. Azok különben is a megboldogultat
4981 I | gyereket vagy három napra; megérdemli azért a lakatért.~Disznósy
4982 I | pedig azok hû állatok, megérdemlik a gyámolítást.~Mesélik azonban
4983 II | másrészt, hogy odakünn azalatt megeredt a zápor s altató monoton
4984 II | én öreg nagyapai szívem megérezné, ha a fiú bajban volna.~
4985 II | számított a sógorasszony. Megéri a pokolban is. Laci vérszemet
4986 II | visszaszaladt, hogy ott legyen a megérkezés elsõ perceiben. Mert a legnagyobb
4987 II | zavarának véget vet az ételek megérkezése.~Csakugyan léptek hallatszottak
4988 II | hazafutott, hol a kis báró megérkezésének örömére éppen fel volt bontva
4989 II | meglepetésünket, midõn egy napon megérkeztek a különbözõ firmáknak eladott
4990 I | korában. Pedig most már nagy megerõltetésébe került, undorodott tõle,
4991 II | visszaküldte. Hiszen ezt könnyû megérteni. Hát mit nem értesz még,
4992 II | abban az iratban. Reménylem, megértett engem? Amit mondtam, megmondtam.~
4993 II | Fõtisztelendõ Malinka János úr megértette a dolgot és úgy jött, amint
4994 II | meg a hernyót a nyakán, megérzi a fõhadnagy izzó, lüktetõ
4995 II | nyíltak volna ki. Vajon megérzik-e ezt a csodát a Kossuth-bankók,
4996 II | volt, mint az õ lakatjai; megesküdött volna rá, ha valahol otthon
4997 II | nem lesz nagy ember, akkor megette a fekete herkenytyû az egész
4998 II | sulyomi kasznár.~Laciban megfagyott a vér; csak bámult-bámult
4999 II | és annak követelményeirõl megfeledkezett, pedig hát élni mégis csak
5000 II | igazgatótanár fölött is. Leülhetsz. Megfeleltél. Ember vagy a talpadon.~
5001 II | fekete ruhájába, szépen megfésülték a szürke haját, két gyertyát
5002 II | Íme, mit érhet egy kis megfigyelés! Ha az a fiú észre nem veszi
5003 II | s Borly László ezért a megfigyeléseért megint fölvarrhatott a dolmányára
5004 II | eszét másra is), kiemelte a megfigyelések hasznát minden téren, ez
5005 II | hogy vagy két-három tételt megfigyelt.~Egy arany serleg kétezer
5006 I | környékbeli fonókat, azóta többen megfigyelték, hogy valahányszor a kasznár
5007 I | tõt tavasz elején, s akkor megfogadtam a fejedelemnõ asszony jelenlétében,
5008 II | gyúródeszkát a dunyhára téve, megfogalmazta a sürgönyöket unokáinak,
5009 II | Éppen az õ jelentése teszi megfoghatatlanná a dolgot. De minek is koptassuk
5010 I | méltósággal szólt közbe:~- Megfogja a macska az egeret anélkül
5011 II | odafurakodott a fõhadnagyhoz s megfogva annak mind a két kezét,
5012 II | bizony minden komolyabb megfontolás nélkül gallér alá kellett
5013 II | pedig durákot játszottak egy megfordított kád fenekén, vagy a szolgálókkal
5014 II | valamelyik tábortûznél, ahol megfordultam. Alkalmasint letettem szórakozottan
5015 II | véleménye, de lusta azt megformálni, mindig annak az akaratába
5016 II | szörnyûködött a baronesz.~- Borly megfosztotta a saját unokáit egy olyan
5017 II | kenderét, míg a pörkölt megfõtt. Akkorára kihozta a majorból
|