115-beboc | bebuj-csobo | csocs-elofo | eloho-feles | felet-gomor | gorbe-hidak | hidat-kalap | kalas-kiser | kisfa-laz | lazab-megfo | megfu-nagya | nagyb-orult | orvos-reste | resz-szeml | szemo-terme | terne-varos | varr-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
5018 II | segéljen!~De már erre csakugyan megfutamodott a hadsereg legújabb katona-palántája
5019 II | Borzasztó kár volt. Ha meggondolom, hogy micsoda lakatot csinált
5020 II | Olyan ez, mint a manna. Meggyógyul ettõl a halálos beteg is.
5021 II | Hja, sehogy se akart meggyónni, hogy a bûnös lelkét feloldhattam
5022 I | szipákolt a boltajtóban, hosszú meggyszárát lelógatva s kezeit zöld
5023 II | voltam, órámat a nagyapa meghagyása szerint, hogy azt pont fél
5024 II | felé tart, s odáig érvén, meghajlik s mogorva, zordon hangon
5025 II | hadseregnek, alázatosan meghajolt.~- Nagyon szívesen, fõhadnagy
5026 II | kitudódik, elmegy a vizsgára, meghallgatja.~De biz azt sohase hallotta
5027 II | citerahangok dacára valamit meghalljon, míg egyszer megkisebbedtek
5028 II | meg. Pedig nem bánnám, ha meghalna - jegyezte meg a báró mogorván -,
5029 II | csónakon Szentendrére, ott meghálni és másnap aztán elveszve
5030 I | az apám nem látja, mert megharagudnék, ha megtudná, hogy én is
5031 II | akit ez a gyöngéd érzés meghat, s lábaihoz omlik az elõbbi
5032 II | kellene beszélnie, hanem a meghódítottakkal. Egy udvari tisztviselő
5033 II | engedett akkor az érveknek, meghökkent a következményektõl és nem
5034 II | dermesztõen ünnepélyes. Mintha a megholt szelleme suhogna bent, egy
5035 II | pincér a rendelt szeletjét meghozza, a helyrajzi viszonyok tanulmányozására
5036 I | volt és elnézõ, valóságos meghunyászkodással engedte birkózás közben,
5037 II | kék pántlikás kalapját megigazgatva fején, mely alól hátul két
5038 II | nincs az óra a zsebemben (megijedek, hiszen az az egyetlen emlékem
5039 II | menjünk följebb, mert a halak megijednek a rostáló asszonyoktól és
5040 II | tart talán, hogy a halak megijednének tõlem?~- Ugyan ki félne
5041 I | elkomolyodó homlokkal. - Nem kell megijedni!~- Csak maga miatt.~- Énmiattam? -
5042 II | szólt a fõhadnagy szinte megijedve. - Mert az örökséget én
5043 II | fülbõl-fülbe, szörnyûködést és megilletõdést okozva, addig az öregúr
5044 II | A fõhadnagy is ott állt megilletõdve, midõn egy kéz a vállát
5045 II | maga körül, néha szinte meginog, hátratántorodik a súlyos
5046 I | hazamegy, felel rá, mire megírja a választ, akkorra már a
5047 II | Magyarországon, - amelyben megírta, hogy hála istennek egészséges,
5048 II | tudja? Hiszen hol van az megírva, hogy a baronesz még mindig
5049 II | valami francia madame is megismerkedett a kis báróval, az meg sétákat
5050 II | Menjünk, fiatalember!~(Megismerte finom illatáról a báránycsecs
5051 I | kertész napjában többször is megjárja a Balassa Ágnes útját, õt
5052 I | emberek egész sokaságának megjegyzései és jóslatai egyetlenegy
5053 II | járult a fõvezér váratlan megjelenése, akinek errõl jelentést
5054 II | mezõknek. Nagyatyja váratlan megjelenését arra kellett magyaráznia,
5055 I | megyek - szólt egyszerre megjuhászodva. - Ez már más, kisasszonyka.
5056 II | óta és egy pofon. Nos, hát megkaptam a csókot is, a pofont is,
5057 II | készülõdnék, kiment a piacra, megkereste a zárda csacsiját, mely
5058 II | bizony még ezzel is csak megkeseríti unokáját, akivel egész életében
5059 II | gondolat, amellyel a fõhadnagy megkezdhetné a rohamot.~- Hát maga azóta
5060 II | ezúttal is utánuk? Amit megkezdtek, hadd végezzék be. Ha búzát
5061 II | kísért új pályámon, a golyó megkímélt s kitüntetések értek. Közkatonából
5062 II | szekrénybõl és szívélyesen megkínálta.~- Gyújtson rá, fõhadnagy
5063 II | meghalljon, míg egyszer megkisebbedtek a szemei, a fáradtság elnyomta,
5064 I | zálogház nem adja meg a megkívántató összeget, hát mit csináljon?~
5065 II | báróné.~- Ejnye - szólt megkönnyebbülten a báró. - Hát mi baja történt?~-
5066 II | alkalma a kastélyba menni és megköszönni a részvétét? De ha elmegy
5067 II | és legyen vendégünk.~- Megköszönöm a szíves barátságot és elfogadom,
5068 II | Brivinszky-Borly párbaj. Borly megköszönte segédei fáradságát s szobájába
5069 II | mikor a béke azért úgy lett megkötve, mintha elvesztettük volna?
5070 II | magam megyek, hol van?~- Megkövetem alásan, a kutyái közt.~A
5071 II | izzadt a búcsúzó versezet megkomponálásában, s fel is olvasott egy kész
5072 II | gazdagság szédítõ mámora annyira megkonfundálta, hogy sehogy se tudott többé
5073 I | hatalmaskodást csak egyszer kell megkóstolni, hogy rászokjék az ember:
5074 I | szabadalmat is vett rá s megküldte egy bécsi üzletnek a mintát,
5075 II | annak monoton zúgásától megkülönböztetni az elütõ rebbenés neszét:
5076 II | Hanem ebbõl a fiúból, majd meglássák, valami Savoyai Eugén ugrik
5077 II | ettõl az embertõl, és majd meglássátok, mi lesz vele.~- Jó, jó,
5078 II | szoknyáját, nehogy a kecske megláthassa alulról a bokáit. A fõhadnagy
5079 I | bolondozzék. Menjen már haza, meglátnak az ablakból.~Kissé félre
5080 II | Engedd meg, mamuskám, hogy meglátogassam Borly urat.~- Eredj, fiam.
5081 II | finom asszonyi lélek gyorsan meglátta a neki gyújtott örömtüzeknél
5082 II | tante és Balassa.~Máli néni meglátván a horgászó botot a Mária
5083 II | ellenség a hátunkba jön és meglep az éjszaka álmunkban.~-
5084 II | Most a fõhadnagyon volt a meglepetés sora.~- Hogyan? A méltóságtok
5085 I | hátrafordult, de egy csöpp meglepetést se árult el.~- Hát azt teszem -
5086 II | áron. Képzelheti ennélfogva meglepetésünket, midõn egy napon megérkeztek
5087 II | különös, de annál jobban meglepte az, hogy a nagyszakállú
5088 II | mondva:~- Az ifjúság tele van megmagyarázhatlan bohóságokkal. A fiú nem
5089 I | aki lakatos volt, mind megmaradtak a szerszámok, elrakta szépen
5090 II | egyet mukkan, vacsorára is megmarasztom Vácon. Foglyom lesz ma estére,
5091 I | csörtetett elõ a temetõbõl s megmarta a Galandánét, s hogy az
5092 II | elhatározott szándékod?~- Megmásíthatlan.~- No, abból semmi se lesz.
5093 II | József ellen, akit nehéz volt megmelegíteni, de Potifárnét talán éppen
5094 II | bizalmas modorában.~Mindez megmelegítette egy kicsit Lacit az epedve
5095 II | de legalább Borlytól is megmenekszik. Borlytól? Lehetséges-e,
5096 II | elhatároztam, hogy amit lehet, megmentek az én kis uram, báró Inokay
5097 II | gazembert már nem lehet megmenteni?~- Ma éjjelre várható egyébiránt
5098 I | egy csókot ad az életét megmentõ lovagnak, amit az térdenállva
5099 II | okozva, addig az öregúr megmeredve feküdt halottas ágyán, nem
5100 II | de hol, nem tudta volna megmondani.~A többi arcok is csupa
5101 I | Különös módja van annak. Megmondhatom. Mert maga elõtt most már
5102 II | mostanában, hanem azért majd megmondják, ha otthon volna, õneki,
5103 II | megértett engem? Amit mondtam, megmondtam.~S ezzel egy szót se várva,
5104 II | az aranymûveseknek valaha megmondtuk volna, hogy egy ilyen nevû
5105 II | ki szemeibõl az álmosság. Megmosakodott a hordók tetején felgyûlt
5106 II | uniformist, hát dühbe jövök.~Megmozdult a menet lassú, ünnepélyes
5107 II | magában a báróné.)~- Majd megmutatkozik az én igaz lelkem egy napon,
5108 II | darab aranyat egy magát megnevezni nem akaró költészetbarát
5109 II | vállalta és csak mikor önt megnevezte, hátrált meg.~- Mit mondott?~-
5110 I | szekeret várok otthonról, megnézem, nincs-e az állás alatt.~-
5111 II | is beosont a kasznárházba megnézni, de õt se ösmerte már fel
5112 II | füvek közt. A füvek pedig megnõnek minden évben, csak egyszer-másszor
5113 II | hazahozta mamád a zárdából.~- Megnõtt?~- Rá sem ösmersz. Igazi
5114 II | ölelések! Hát hogy vagy? Hogy megnõttél! Jézus, Mária.! Nagy melegetek
5115 II | lekötelezne ön, ha még valakit megnyerhetne ügyünknek a jelenlévõ urak
5116 II | veszed, amit a fiam majdnem megnyert.~- No, hát csak vidd el
5117 II | intelligens arca legott megnyerték.~- Jól van. Hogy hívják?~-
5118 II | még a hitel zsilipjei is megnyílnak egy idõre.~- De hát aztán?~
5119 II | engedte is, de ahol a kert megnyílt titkon lappangható emberi
5120 II | kulcslyukakon, a nyirkos börtönök megnyíltak, öreg, fakó írások, amelyek
5121 I | gyereket a tekintetével, aztán megnyomogatta a vállpereceit:~- Hogy hívnak?~-
5122 II | igazságtalanok. De legyen ön megnyugodva, én is foglalkozom egy gondolattal,
5123 I | tollkéséért lehajolt. - Hogy megnyúlt a fiú - gondolta magában.
5124 II | Valde bene. Szeretnélek megölelni e helyes feleletért. Csak
5125 I | ne szúrjon! Csak nem akar megölni? Ugye nem?~Szinte habozva
5126 II | odaér. A helyszínén majd megösmerem, melyik volt.~Cipelte vagy
5127 I | próbálni.~- A zsidók is megokosodtak, méltóságos uram.~- Hát
5128 II | tekintett rá.~- Megtaláltam a megoldást.~- Hogyan? Mit?~- A szegény
5129 I | Egyszerre közlékeny lett, szinte megolvadt hangja a melegségtõl, bensõségtõl,
5130 I | májusi napfény szétöntötte megolvasztott aranyát az egész természeten,
5131 I | meghajtotta magát Laci elõtt, megperdülvén a saját tengelye körül gyerekesen,
5132 II | állni látszott az ajtónál, megperzselt, lekonyult virágaira néhány
5133 II | megint sírni kezdett, hogy megpillantá.~- Az éléskamrát is bepecsételték?
5134 I | nem is csoda, mert nagy megpróbáltatások érték. A felesége korán
5135 II | effajta gondolatok elõl, de ha megragadták, finom lelke összetört alattok.~-
5136 I | egy szekér volt, zsákokkal megrakva, a zsákokon egy tót paraszt
5137 II | Nagyon hortyogtál, édes fiam.~Megrázkódott, kitörölte az álmot szemeibõl.~-
5138 I | járna jól vagy megállna, megrázod egy kicsit, mintha rostálnál
5139 II | csinálni a gyémánttûbõl, megreggelizni derekasan, aztán odaállni,
5140 II | megvette a szemfedelet, megrendelte a koporsót, a keresztet,
5141 I | kegyelmed?~Disznósy uram megrezzent, hátrafordult, de egy csöpp
5142 II | ujjait, felugrik, mint egy megriadt õzike, s eközben haragosan
5143 II | vagy csak fenyegetéssel megriasztani az egyiket, azt a bizonyosat,
5144 II | gyalogút szelt át, mely némileg megrövidíté a helységen keresztül vezetõ
5145 I | szörnyûködtek s valóságosan megrohanták az öreget.~- Hát van önnek
5146 II | szobája ajtaján.~A többiek megrõkönyödve néztek össze. Hát mi lesz
5147 II | is megszokta õt vagyoni megrontójának tekinteni. A saját könnyelmûsége,
5148 II | olvasta az újságból. Sokan megsebesültek, némelyek elvesztek a futásban.
5149 II | karja, fölordít, mint a megsebzett bika. Halt! kiáltják a segédek.
5150 II | Gottfried, hogy az ékszereket mégsem szabad a magunkénak tartani.~-
5151 II | Dehogy. Bebizonyítható. Megsemmisíthetõ az egész végrendelet, tehát
5152 II | nem képezi a végrendelet megsemmisülését, mert hiszen fel volt olvasva,
5153 II | nincs joga minket senkinek megsérteni, bár csak Borlyak vagyunk.~
5154 II | szívességre kérlek. Engemet megsértettek.~Vérben forgó szemeivel
5155 II | az? Nincs énrajtam semmi megsiratni való, tessék elhinni. Ami
5156 II | ifjú urat látni. Jaj, hogy megsoványodott szegényke!~Aztán jönnek
5157 II | virágnak az idetévedt illata is megsúgná.~Úgy elábrándozott, hogy
5158 II | báró mogorván -, legalább megszabadulnánk tõle.~- Gottfried, Gottfried!
5159 II | mi szegény legények, ha megszakadnánk is a vitézségben.~A hír
5160 II | hosszúra nyúló elbeszélést megszakítva.~- Kerestem és megtaláltam
5161 II | elhatározta, itt várja meg. Megszállt az »Arany bárány« vendéglőben,
5162 I | savószín szemeire, s elkezdte megszámlálni a huszasokat, külön garmadára
5163 II | ülve várja be a reggelt; megszámlálta krajcárjait, de nem volt
5164 II | fel, valamelyik a végén megszánja és okvetlenül így szól hozzá:~»
5165 II | ez volt az elsõ keserves megszégyenülése, amelyre rá nem szolgált,
5166 II | De mikor a kevélység úgy megszépíti az apát, édes mamám.~- Köszönöm
5167 II | a pincében?~A komornyik megszeppent, ötölt-hatolt, kereste a
5168 II | angol nyelvmester annyira megszerette, minden héten ingyen ad
5169 II | nem volt a kocsiban, tehát megszökött.~- Pedig ki volt fizetve
5170 I | lakatosok õt nem bírták megszokni. Kirítt e szurtos környezetbõl
5171 II | üzelmeire, hogy végre is megszokta õt vagyoni megrontójának
5172 II | ember a világon -, a kakasok megszólaltak éjfélkor és hajnalban, éppen
5173 II | futott a hangos folyosón, megszólítván kurtán, parancsolón az ott
5174 II | hogy katona legyek. Ha megszomorítottam ezzel a lépésemmel, talán
5175 II | Úr vagy - mondá ottkünn, megszorítva a fiú kezét -, szépen feleltél.
5176 I | óra. Bécsben vettem egy megszorult török zarándoktól, s az
5177 I | mintha talán szeretné, hogy megszurkálja. Mert hát szerelmi tragédiája
5178 II | önt kihívja, báró úr, s õ megtagadta.~- Hiszen oka volt nem párbajozni.
5179 II | mégis nekem van igazam, hogy megtalálható a megoldás.~- Hogyan? -
5180 II | helyet s nehány perc múlva megtalálták az igazi zálogházat és az
5181 II | kántor, no, majd mindjárt megtanítlak én móresre.«~Oh, de gyönyörû
5182 II | nyugalomra, egyszerre csak megtapogatom magam, hát nincs az óra
5183 II | nevetve.~- De nem akartam megtartani, hát elküldtem postán a
5184 II | amelyekrõl senki se tud, mind megtarthatná magának.~Ellenben az unokájával
5185 II | Pálnak mind a két szeme megtelt könnyel. Borly észrevette
5186 II | titokzatos édes rejtelmekkel volt megtelve, ringató csobogás mellett
5187 I | birtoka volt meg, az is megterhelve apadt a végromlás teljes
5188 II | Igazán szép tõled, nagy megtiszteltetés, hogy ide is eljöttél -
5189 II | Beatrix arcképe van kivésve, megtölti a palackból, de most mit
5190 II | királykisasszony; minden szemet külön megtörölt a keszkenõjével, kettétörte,
5191 II | Kicsi érdemeket borral kell megtoldani - tréfálkozott Inokay.~Délután
5192 I | valamije lesz. Mit érne, ha megtoldhatná is egy csipetnyi idõvel?
5193 II | pletykából az öreg báró is megtudja, hogy a fiú verseket ír.
5194 I | mert megharagudnék, ha megtudná, hogy én is kocsmát nyitottam.~-
5195 II | hogy a fõhadnagy kezét megüsse, de éppen az arcát találja
5196 I | szokás, hogy az öreg legények megüssék, fülét megcibálják, mert
5197 II | világért se merte volna megütni vagy csak fenyegetéssel
5198 II | Mariska arcán is látszott a megütõdés.~- Hisz ez képtelenség!~-
5199 II | báró van itt? - szólt Borly megütõdve. - Megállj csak, kedves
5200 II | bámult-bámult megzsibbadva, a megüvegesedett szemeivel, hogy álmot lát-e
5201 II | szobán. A báróné szemei megüvegesedtek és egyszerre megteltek könnyel.
5202 II | valahányszor halálsejtelmeim megújulnak, reád irányítja.« És te
5203 II | begyógyult sérve fölszakadt, megújult és fájni kezdett, de õ csak
5204 II | alak csörtet ki, mint egy megvadult bölény, s megáll a Litmaneckék
5205 II | ideig-óráig fenntartani, ha most megválasztják. A hitelezõk lecsitulnak,
5206 II | szemei beestek és az arca is megváltozott.~- Félek - mondá a doktor -,
5207 II | azelõtt.~- Hátha azóta már megváltoztak a halak is - ellenveté a
5208 II | vallott katonatisztre. Mindent megváltoztathat a változó életmód, de a
5209 II | már a »Vicke« (az agár), megvan-e még a kis farkas, akit tavaly
5210 II | kasznártól a mézet szokta megvenni évenként, s ekképpen szólott:~-
5211 I | báró megdicsérte a fiút és megveregette a vállát.~- Boszorkányos
5212 II | kimenetele. Mert okvetetlenül megverik benne a németet. Vagy a
5213 II | visszaemlékezni mindig a megvert az illetékes.~Tényleg felkelt
5214 II | hoztam.~- Mi történt?~- Megvertek minket - kiáltá be lihegve. -
5215 II | is van eszünk (s mereven, megvetõen fixírozta Borlyt). Azt hiszi,
5216 II | bajban volna.~Disznósy uram megvetõleg fordított neki hátat.~-
5217 II | mi? Elõkereste gyufáját s megvilágította a helyet. Hát egy melltû
5218 II | tündökölt és szinte szikrázott, megvilágítva kicsike körben a barnás
5219 II | Perkálné átment a kastélyba, megvinni a méltóságos bárónénak a
5220 II | idõkben. A fõúr idegeit megviselték a ki- és bejáró végrehajtók.
5221 II | mellett, hogy a szerkezetet megvizsgálhassa, lehangoltság, elkedvetlenedés
5222 II | felgyûlt vízben s aztán megvizsgálta a helyet, ahol a tût találta.
5223 II | Nincs - szólt a báró, megvizsgálva a dobozt. - A csomag Budán
5224 II | milyen derék fiú. Ha még megvolnának a dominiumok, föl se venné, -
5225 II | mi jelöltünk, de innen a megyébõl. Idáig kísérték a falusi
5226 II | hírlap szerkesztõje, odább a megyei fõorvos disputált Hlinkó
5227 II | konklúziót akarta levonni, de megzavarodva pillantá meg, hogy még egy
5228 II | budai telkének, ha nem egy megzavart agyvelõnek a fantazmagóriája?~-
5229 II | de még most se vette el.~Megzörrentek a gallyak, és elõbukkantak
5230 II | vér; csak bámult-bámult megzsibbadva, a megüvegesedett szemeivel,
5231 II | rejtõzött valami kis szomorúság. Méhek, darazsak döngtek a szerelemrõl,
5232 II | visz az út, - de lefelé is mehetni. Innen pedig rendesen a
5233 II | lakójánál, mert ezzel a hittel mehetsz te most vacsorálni az étterembe.«
5234 II | az Inokay név kígyózott, mélabús hangulatba hozták. A kis
5235 II | elõre elképzelte, gúnyosan, mélabúsan: »Hát már most min parádézunk
5236 II | vetettek rá ügyet, se õ rájuk, mélázva hallgatta a patak csobogását.
5237 II | cipeli az ember a perzselõ melegben. Eltikkadva pihent meg itt-ott
5238 II | fel egész vállig, mintha melege lenne, hadd lássa a fiatalember,
5239 II | egész ármádia előtt s azon melegében kinevezte hadnagynak. Bizony,
5240 II | megnõttél! Jézus, Mária.! Nagy melegetek volt. Éhes lehetsz, szívecském!
5241 II | szólt a báró a rokonszenves melegség hangján -, nem is úgy van
5242 I | szinte megolvadt hangja a melegségtõl, bensõségtõl, amint folytatá:~-
5243 II | a szokottnál is nagyobb melegük az olaszoknak, - mert a
5244 II | kandallónál ülve, lábukat melengetve téli estén, egyszer csak
5245 II | volt már a túlsó parton. A melle szörcsögött, a szemei beestek
5246 II | teremben s nagyot fújt, ziháló mellébõl hörgésszerû hangok törtek
5247 II | átnyalábolta a fejét, a melléhez szorította, hogy síró katonát
5248 II | Olaszországban is, bár ez csak olyan mellék-epizód volt; az igazi nagy hadjáratot
5249 I | kavicsok közt, mialatt a mellékajtóhoz jutott, s kinyitván azt,
5250 II | kis cédula is volt hozzá mellékelve, behajtva pikkelyes kígyó
5251 I | Sulyomra, a kasznárnak, mellékelvén ahhoz mintegy harminc darab
5252 II | könnyelmûsége, mint ártatlan mellékszereplõ, mind ritkábban jelent meg
5253 II | kergetnek, csak valami messzi mellékutcában jutott eszébe, hogy nini,
5254 II | Gottfried diadalmasan dagadó mellel hagyta el az ódon iskola-épületet
5255 II | eltemetni. Így legyen a mellemen a halálom után is. Érti-e,
5256 II | az a rózsa, mely a halott mellén hervad, ki másnak szólhatna?~
5257 II | sorral szaporítottam, s õ a mellettem levõ szobában hált.~- Gazdag
5258 II | megvilágította a helyet. Hát egy melltû volt, akkora darab gyémántgömbbel,
5259 I | hogy a nyitott penecilus, mellyel a rózsát akarta lemetszeni,
5260 II | is oka, mi? Én legalább méltánylom az okait, mert a méh a virágokról
5261 II | aki most beszél önnel, méltó lesz ahhoz a Borlyhoz, aki
5262 II | Brivinszky, s az oroszlánhoz méltóság illik és flegma. Hát a flegmát
5263 II | különösebb érdeklõdést, annak méltóságán alul van a csodálkozás,
5264 I | lakatért.~Disznósy uram komor méltósággal szólt közbe:~- Megfogja
5265 II | meglepetés sora.~- Hogyan? A méltóságtok ékszerei voltak?~- Sajnos,
5266 II | el olyan vagyont, mely a méltóságtoké. Mi becsületes emberek vagyunk,
5267 II | felvilágosítom, hogy tévedni méltóztatik. Sajnos, ez a téma még így,
5268 II | kasznárlak küszöbén sírdogált, mély keserûségét, ha valakit
5269 II | díszített elõcsarnokba, melybõl a társalgó szoba nyílt.
5270 II | pocsolya húzódott a támadó mélyedésbe a víz, az állandó nyomással
5271 II | piacon, mialatt gondolataiba mélyedt. Különös föltevések nyargaltak
5272 II | hanem azok a tûrhetetlenek, melyekbe csak úgy esetlegbõl ütõdik
5273 II | könnyein keresztül apja lelkébe mélyessze tekintetét.~- Hiszen ha
5274 II | istállójában a lovak közt: melyikre illenék legjobban a nyereg?
5275 II | tapasztalni. Lefelé az örvénybe, a mélységbe bátran, elfásultan lépegetnek,
5276 II | nyegle virtussal, - de a mélységbõl fölfelé esik nehezökre egyet
5277 II | kímélhetnék meg magukat!~Ment, mendegélt hegyrõl le, völgybõl fel,
5278 I | szemeivel, hogy nem lehetne-e menekülni, de a falak magasak voltak,
5279 II | ilyen világos pillanatai. Menekült az effajta gondolatok elõl,
5280 II | dühbe jövök.~Megmozdult a menet lassú, ünnepélyes lépegetéssel
5281 I | kertje végében beteg kutyák menhelyéül, ahol õ maga gyógyította
5282 II | eltalálnák, melyik úton menjenek, sok nagy bonyodalomtól
5283 II | szeretem az ilyen embereket. Menjetek lábat lógázni a Privorskyba,
5284 II | azt mondod, hogy haza kell menned. Nos, mit szólsz erre, kis
5285 II | Pedig nekem korán reggel mennem kell - türelmetlenkedett
5286 II | hangját hallhatná.~Hasztalan, mennie kellett, ahonnan a Pál léptei
5287 II | reá szent képecskét, Mária mennybemenetelét ragasztva. A fõhadnagy is
5288 II | Peszerényit. De hogy egy ilyen mennybõl aláhullt mannát el ne fogadjon
5289 II | élõsdi lengyel.~- Elég - mennydörgé Brivinszky -, végezni fogunk!~-
5290 II | mintha csodálkoznék, hogy a mennyezet össze nem roppant; hogy
5291 II | iránt. Nem is látom be, hogy mennyiben érintene az engem - mondta
5292 I | nemében már most is. De mennyire összeomlanak a legtudósabb
5293 II | is hinné az ember, hogy mennyivel üresebb lesz a világ Borly
5294 II | pedig ezalatt lelkendezve ment-ment batyujával egyenest a mezõknek.
5295 II | az asszonyság elpirult s mentegetni kezdte magát.~- Jaj, de
5296 I | magának akartam elvinni - mentegetõdzött az ifjú.~- Köszönöm szépen -
5297 II | és visszaúsznak.~Fölfelé mentek a zizegõ füzesekkel szegélyzett
5298 II | volt.~- Igen, de már innen mentem be a városba, egy kis dolgom
5299 II | balszárnyára is.~- Meg lehet-e még menteni? - kérdé a báró, aggódón
5300 II | jó keresztény tehertõl mentesen tartsa a lelkét. Nem kívánja
5301 II | eltölteni nyugodtan valahol.~Egy mentõ gondolata támadt. Hopp,
5302 II | ilyet? A gondviselés egy mentõdeszkát nyújt feléje, sõt egy hidat,
5303 II | meg kellett szüntetnie a mentort, akit eddig mellette tartott,
5304 II | méltóságos urat.~- Isten ments. Mit gondol a báró úr? Hisz
5305 II | meglehetõs szabadon, de híven.~- Mentse meg kedves doktor, ha lehet -
5306 II | egyszerû ötletének, mert ott mentve volt minden bajtól. A Szûz
5307 II | Mária báró kisasszonynak menyasszonyi kelengyéül, a padláson levõ
5308 II | kertekben kibukkant egy-egy menyecskefej, a bokrok közül is rámosolygott,
5309 I | fel, s majd sóbálvánnyá mered, fojtott, tompa hangon dadogva:~-
5310 II | õsök szemrehányó tekintete meredne rá, és az valami szörnyû…
5311 II | fölpislantott az öreg, nézte-nézte a meredt, zavaros szemeivel, fölemelte
5312 II | Pedig felforrt bennem a méreg, mert a társaság gúnyosan
5313 I | a vaskerítés magasságát méregette szemeivel, hogy nem lehetne-e
5314 I | tudok többé lemenni. Nem merek. Apa, mama, ne hagyjatok!~
5315 II | valamit takargatsz.~- Nem merem jelenteni, kérem alásan.~-
5316 II | gordiusi csomó. Ezt valahogy merészen kell keresztülvágni! Amint
5317 I | apóka.~Az öreg a szemeit meresztette, mígnem észrevette a fiatalembert.
5318 II | az nekem? - felelte egy mérfölddel odább.~Talán mindig ezen
5319 I | Szanda vára, Végles, Korpona, mérföldnyi búzaföldek, hatalmas erdõségek
5320 II | a lajstromot. Minek most mérget nyelni? Majd elõveszi máskor.
5321 I | vendéglõs tubákos szelencéjébõl merített egy csipetnyit, nagyot prüsszentvén
5322 I | együtt a kettõ. Nehéz a mérleget megcsinálni róla. A »követel«
5323 II | egyenlõ lesz a két rész, hogy mérõ serpenyõbe lehet tenni.~-
5324 II | nevére címezve. Azóta sem mertünk hozzájuk nyúlni, senki se
5325 II | fõhadnagyot, olyan csapásokat mérve rá, hogy iszonyat, de Borly
5326 II | Boccaccio! Köszönöm a kedves mesécskét. A fõhadnagy úr le akar
5327 II | Ezeregyéjszaka« valamelyik meséje ugrana ki belõle valóságnak.
5328 II | húst a fa alatt, ahogy a mesékben szokott lenni? Mindegy.
5329 I | egyszerre eszébe jutott a mesékbõl a rózsává elátkozott királykisasszony,
5330 II | látott gyémántot, de hallott meséket a karbunkulusról, mely a
5331 II | a königgrätzi csatákról mesélgetett, el nem felejtkezve arról
5332 II | egyszer csak így szól hozzá: »Mesélj valamit, öregem« (már mint
5333 II | aztán így szól: »Hát mit meséljek, édes szívem? Jó lesz, ha
5334 I | befogni. Szörnyû dolgot mesélnek. Gyurcsányi Pál, Kiriáky
5335 II | való. Ágyúk bömbölnek a messzeségben, mindegy, itt azért tisztán
5336 II | híreknél lassabban jár, a nagy messzeségbõl a kicsiny faluba, mivelhogy
5337 II | akit kergetnek, csak valami messzi mellékutcában jutott eszébe,
5338 II | kedvéért, mert más a serlegek mestere és más a gyöngyök befoglalója,
5339 II | vérhozónak is neveznek az olasz mesterek. Mind nem ér semmit, a vágást
5340 I | köztünk? Hát már mindenki mesterember akar lenni? Megéljük még,
5341 I | disznófõ-sajtot hozott a mesternek ajándékba, a Laci fiúnak
5342 I | szoktak, csak olyant, ami a mesterséggel jár.~- Szóval, hogy egy
5343 I | hogy az urak kapjanak rá a mesterségünkre. Akkor aztán mibõl éljünk
5344 II | orrával, szürke zekéjében mészárosnak, mint veterán kameradnak,
5345 II | elõkerültek a szép fehérre meszelt házikókból, ki seprõvel,
5346 II | közepén terpeszkedõ régi meszes gödrökbe és pocsolyákba.~
5347 II | melyet Csutorásné a saját metódusa szerint »prézli« nélkül
5348 I | királykisasszony, akinek az életfonalát metszi el, aki leszakítja. Hátha
5349 II | magát és észre tér, de õ metszõ gúnnyal nézett rám és hidegen
5350 I | folyton mártogatná felváltva mézbe, marólúgba.~Szerette volna,
5351 II | bemenni a városba, a sok mezei munka miatt, míg végre a
5352 II | akihez fogható tisztet csak a mézeskalács szívekre szokás festeni
5353 II | aztán Majza Jánoshoz, a mézeskalácsoshoz fordult, aki a megboldogult
5354 II | Ausztria most már meglehetõsen mezítláb van. Azt is kisejtettük,
5355 II | ment-ment batyujával egyenest a mezõknek. Nagyatyja váratlan megjelenését
5356 II | kurjongatások verték föl a csöndet a mezõkrõl, hol lovaikat legeltették
5357 II | parasztokhoz, bekukkantott a mezõn a csõszhöz, annak a kunyhójába,
5358 I | Segítsen rajtam!~- Hogyan? Miben? Miképpen? Ne bolondozzék.
5359 II | embert, s õ kezdte a dolgok mibenlétét firtatni.~- Talán megcsalta
5360 II | ékszereket és elküldte ajándékba Micinek?~- No, persze - nevetett
5361 II | Fizetek, asszonyság.~- Mid volt?~- Egy rostélyos, egy
5362 II | fölvettük az árukat, tehát nem a mieink. Elég olcsón vesztegettük
5363 II | De mégis jobb volna, ha a mienket vernék meg.~Sulyomban mindez
5364 II | viselte, mert nem tartottuk a mienknek.~- És az öregúrtól nem kértek
5365 I | öreg a szemeit meresztette, mígnem észrevette a fiatalembert.
5366 I | behajtani a másikat.~Szent Mihály-napkor mindennek vége lett. (»Csak
5367 II | Legalább esküvel állította Hódi Mihályné, aki gyakran segédkezett
5368 II | tiszteltet? Búzája van itt, vagy mije? Akar valamit?~- Hogy azt
5369 I | látásának körülményein és mikéntjén.~- Neveljen belõle embert -
5370 II | hõsöket énekli, Jurisics Miklóst. Hát jól van, csak a vers
5371 II | ebédelni, ahol, vizsgák idején, mikoron számos nagy úr gyûlt be
5372 II | Majlandban hó!~Hó ugyan nem volt Milánóban, inkább a szokottnál is
5373 II | szélén, ahol egy postakocsis, Milik István fekszik, kit a híres
5374 II | csintalan parasztlegények, milliárd élõlény nyüzsgött-mozgott,
5375 II | levelet, hogy majd az úton milliószor átolvassa, s újra a szamárhoz
5376 II | hangon. - És tudja a báró úr, milyenek a gyermekek, nem veszi rossz
5377 II | és az asztalon heverõ kis mincérral ütött egyszer-kétszer a
5378 II | jelentkezõket. Valami nagy tolongás mindazonáltal nem volt észlelhetõ a kaszárnya
5379 II | idõben, mint ahogy általában mindazt teljesítettem és teljesítem
5380 II | te nem látsz is engem, én mindég látlak. Az Isten áldjon
5381 II | harisnyái. Tegnap még ez volt mindene, de ma már a száz forint
5382 II | ártalmas ember volt, de a halál mindenért kiengesztel.~- Ne féltsd
5383 II | páciens egy kis hashajtót.« Ez mindenesetre jó. Vegyünk fel tehát a
5384 II | tékozlót, akinek maholnap mindenét ellicitálják. Hát elõlépjen?
5385 II | Rácvárosban, a Vízivárosban, mindenfelé, de eredmény nélkül. Ez
5386 I | ki nem állná? Kiállja azt mindenik. Nem láttam még én soha
5387 II | tulajdonosának. A fogat olyan, mint a mindennapi kenyér, minden percben szükséges,
5388 II | ez mégis hihetetlenebb mindennél.~Gyengõ fiskális mosolygott:~-
5389 I | alján tallérok, huszasok és mindennemû rézpénzek voltak összehalmozva.~
5390 II | szemeit ég felé.~- Az Isten mindenre képes.~- Az Isten igen -
5391 II | meg. Van ugyan véleménye mindenrõl, és okos véleménye, de lusta
5392 II | minden összeesküdött a nagy mindenségben, hogy õ ki ne pihenhesse
5393 II | sugaraival bevilágítván mindenüvé, a kastélybeli lakók mindent
5394 I | szolgálótól.« Hovatovább mindjobban megbarátkozott ezzel a gondolattal.
5395 II | vele, és most már megint mindnyájunknak el kell menni. Mozogni kezdenek
5396 II | oda vitték, az asszonyság minduntalan igazított valamit a ruhájukon,
5397 II | ritkábban jelent meg a színen, minél jobban közelgett végkifejléséhez
5398 II | ki a beállott csöndben. A minisztráns gyerek átvette a plébános
5399 II | mintha látogatni jönne, a minisztráns-gyereket a szent szerekkel hagyja
5400 II | hallatára s végre is csodának minõsíté a dolgot, hogy a családi
5401 I | megküldte egy bécsi üzletnek a mintát, aki negyvenezer ilyen lakatot
5402 II | szorosan véve, nem is tartozik mireánk, de minthogy a megboldogult
5403 II | nagyon messze.~Perkálné misékre járó ájtatos asszonyszemély
5404 I | nem lakatosnak való. Miska, Gyurka a lakatosoknak való
5405 II | részint papírokban, a losonci, miskolci, egri takarékpénztárakban
5406 II | losonci takarékpénztárban, a miskolciban, az egriben. Ön gyûjt, mint
5407 II | amint pénzeket hord, küld Miskolcra, Losoncra, Vácra, különbözõ
5408 II | bizonyosnak tartom, hogy valami miskulanciát csinált. Vagy legalább nem
5409 I | és kezének ügyességében, miszerint e naptól kezdve, nemhogy
5410 II | is a golyónak esze? Lám, mivé fejlõdik egy gonosz ember
5411 II | nagyapámat kell temetni, mivégbõl hajnalban hazamegyek. A
5412 II | erdõszéleken, békák brekegtek a mocsarakban, vidám kurjongatások verték
5413 I | váltóból sarjadzott ki a hitel modern formáiban, s annak mindenféle
5414 I | szólt az õ szokásos finom módján, mert igen finom beszédû
5415 II | valója volt, és tudta a módját kihúzni a szavakat belõle.~-
5416 II | hangon szólította oda s olyan modorban tudatta vele a segédkezési
5417 II | vésték a fejtartását, a módot, amellyel a félrecsapott
5418 II | Rezegteti kardját arabs módra, hogy ha levág, ne a tompa
5419 II | elõtt és odahajolt az anyja mögé a nagy karosszékre.~- Foglaljanak
5420 II | bólintott a fejével, mire a rács mögötti ember gyorsan lebonyolítá
5421 II | csendült meg e percben mögöttük egy ismerõs hang, a báróé,
5422 II | odáig érvén, meghajlik s mogorva, zordon hangon mutatja be
5423 I | Laci színes terveket szõve, mohó vággyal készülõdött Sulyomra,
5424 I | egész megállás csak egy kis móka, egy kis kötekedés tõle,
5425 I | egyenesen utána mászott, mint a mókus, s mire a kastélyból elõszaladtak
5426 II | sehol se volt, csak kis mókusok riadtak meg lépteire és
5427 I | kenderáztatókban a békákat, és molesztálták csúzlijukból a falubeli
5428 II | megapadt. Egy huszast a molnárlegénynek adott, két huszast a szobáért
5429 II | keresse meg Gobóczy Mátyást, a molnárt, ha este, ha éjfélkor, és
5430 II | Litmaneckék asztala elõtt, valamit mond a fõhadnagynak, mire az
5431 II | többit.~- Igen különösnek mondám az esetet - folytatá az
5432 II | dolog; a poroszok Sadovát mondanak, az osztrákok Königgrätzet,
5433 II | Königgrätzet kellett volna mondanod.~- Én Sadovát olvastam az
5434 II | gyõzvén ismételni szokásos mondását:~- Lányok, lányok, földi
5435 II | pedig valamely hazafias mondat ütötte meg a füleit, nyilvánvaló,
5436 II | most már csak élõszóval mondhatok meg, mert már nem bírja
5437 II | magyarázó modorában -, de mondhattam volna rendkívülinek vagy
5438 II | nem kellene, amit, hogy is mondjam csak, oh, istenem… de talán
5439 II | elvállaltad és most azt mondod, hogy haza kell menned.
5440 I | Lászlónak.~- Rossz név - mondotta elégedetlenül -, nem lakatosnak
5441 I | valamikor a férje lesz.~- Nem mondta-e mindig, hogy az én feleségem
5442 II | van nálam.~- Hát akkor ezt mondtad volna elõbb, teringette
5443 II | õméltósága is bent van; azt mondták, zavartalanul akarnak maradni,
5444 II | lehetetlen. Ah, haj!~- Mondtál valamit, apa?~A báró összerezzent.~-
5445 II | visszafordult a boltajtóból, ezeket mondva:~- Az ifjúság tele van megmagyarázhatlan
5446 I | fejét, melyen rajta volt a mongoltípus.~- Hogy ki nem állná? Kiállja
5447 II | szólt a nagyapa. - Nem mopszli az én unokám, vagy aranygyûrû,
5448 II | helyeslés, részint a csodálkozás moraja hömpölygött végig a klasszison.~-
5449 I | kezecskéit, s haragosra, morcosra vonván össze a homlokát,
5450 II | mindjárt megtanítlak én móresre.«~Oh, de gyönyörû volt a
5451 II | fiatalember. Tanuljon egy kis mórest. Most már azért is meg kell
5452 II | ebben.~Csendes, kedvetlen morgás futott végig az osztályon.~-
5453 II | Psja krev (kutya vér) - morogja a lengyel elszontyolodva. -
5454 I | kinyitni az ajtót, bizalmasan morogván az utána ballagó Lackónak: »
5455 II | beleharapott a fűbe valahol Morvaországban. Sőt Bőrös Jancsit is derékon
5456 II | S ha ide ér is egy-egy morzsája a nagy eseményeknek, drámáknak,
5457 II | miközben szórakozottan morzsolta ujjaival kardbojtját. Elmondta,
5458 II | hadd végezzék be. Ha búzát mosnak valahol, a kis torkosoknak
5459 II | jaj, kire fogok én ezentúl mosni?~- Csak talán nem halt meg
5460 II | fiú verseket ír. Még el is mosolyodik. Ártatlan foglalkozás. Úrnak
5461 II | és gúnyosan, sajátszerûen mosolyog. A gúnyos mosolyról ráösmer
5462 II | sajátszerûen mosolyog. A gúnyos mosolyról ráösmer a gyermek fõhadnagy.
5463 I | Én nem tehetek róla, én mosom a kezeimet - majd látva
5464 II | országában. Csakugyan ott mosták a búzát a béresasszonyok
5465 II | felesége vagyonából élne a mostanival.~- Nem vennék azt rossz
5466 II | jön.~Az elsõ ösztönszerû mozdulat az apró lilavirágos szoknya
5467 II | papkisasszonyok figyelték minden mozdulatát, kár, hogy a ruhája szabását,
5468 II | vendégem.~Laci elhárító mozdulatot tett.~- Se szó, se beszéd,
5469 II | Megdermed benne a vér, mozdulni se tud. A fõhadnagy jön.~
5470 II | hálni.~(Félt, hogy Vácon mozgásba hozza az öregapó a rendõrséget
5471 II | felvonó hidakká; nyüzsögni, mozgolódni, élni kezdett a nemzet.~
5472 I | csapott a bárónéval (született Münster grófnõvel) és a francia
5473 I | Esterházy herceget tartok itt a mûhelyben - egészíté ki a mester keserûen.~-
5474 II | szót se. Mert ha még egyet mukkan, vacsorára is megmarasztom
5475 II | se szisszenne, egyet se mukkanna, de így kitört belõle a
5476 II | és üresedés támad, el nem mulasztom rögtön értesíteni és igen
5477 II | csipkefodráig.~- Hát mivel mulatja itt magát?~- Képzelje, horgászgatok.~-
5478 II | behajolt. A fõhadnagy azzal mulatta magát, hogy a fürtöket olvasta
5479 II | miközben érdekes történetekkel mulattatta a helyi hírlap kalandos
5480 II | Falun lassan, csöndesen múlik az idõ - az emberek másképp
5481 II | nyaka körül, - de azért csak múltak a napok és valahogy majd
5482 II | a helyi hírlap kalandos múltjából. Hogyan keletkezett elsõ
5483 I | próbálni.~- Reménylem, áll a múltkori szavunk - törte meg a csöndet
5484 II | öregembereknél és a parázna múltú asszonyoknál, hogy életük
5485 I | a tanítás is, mert semmi munkát nem köteles végezni, amit
5486 II | Csodákat. A falusi legény mustrát tart apja istállójában a
5487 II | katonadoktor és tiszti szolga, aki mûszereket és kardokat hozott.~Némán
5488 II | kavicsot és a füvet, nem mutatják-e meg a kis cipõk nyomait.
5489 I | volt kockáztatott vállalat mutatkozni.~Így múlt el az utolsó vakáció
5490 I | bolond volt, mert arra is mutatkoztak jelek. Mikor új tornyot
5491 I | pedig mondja meg, hogy ne mutatkozzék többé a szemem elõtt, mert
5492 II | cipõk nyomait. Bizony nem mutatták. Bolyongott ide-oda, de
5493 II | nagy virtus cselekedetet mutatván, hogy másnap maga Albrecht
5494 I | generálisruhába öltözött majmot mutogat ott egy talján.~Se szó,
5495 II | pihenhesse magát? Az ördög mûve, hogy azt a fedelet elvitte
5496 II | szólt mohón -, hogy mit mûvel az unokája.~- Olvastam már -
5497 II | fel Disznósy uramnál. A mûvész hökkent meg; nem a találó
5498 I | gyors felfogású Lackó a múzsákkal és az auctorokkal társalgott
5499 II | paraszttal szóba áll, a múzsáknak is teszi a szépet. De már
5500 II | Gyurka) piócákat fogni a nádas tóhoz. Éjjelre egy kis könnyebbséget
5501 II | van a Ráró! (Egy poroló nádpálca volt a szögletbe támasztva.)~
5502 II | cikcakkos szoknyácskájában egy nádpálcán lovagolt a leány is, még
5503 II | veterán kameradnak, csak a nadrágja szabása vallott katonatisztre.
5504 II | a változó életmód, de a nadrágot soha. A katonát a lábszárairól
5505 II | belevetette magát a piros nádszékbe és nézte az úszó felhõket
5506 II | kérdezõsködik az itthoni dolgokról, nagy-e már a »Vicke« (az agár),
5507 II | nézz, fordulj és takarodj a nagyapádhoz!~Lacit elkeserítette ez
5508 II | azt a kis piros rózsát a nagyapádnak, temiattad. Oh, te ostoba
5509 II | van.~- Miféle dolgod?~- A nagyapámat kell temetni, mivégbõl hajnalban
5510 II | többször Pesten?~- Voltam a nagyapámmal vagy kétszer.~- Úgy látszik,
5511 II | Könnyû nektek, eleget lop a nagyapátok.«~- Ha a földesúr nem törõdik
5512 II | földesúr nem törõdik a szegény nagyapával, akkor én veszem kezembe
5513 II | meg Borly Lacinak vagy a nagyapjának, hogy mit lustálkodik otthon
5514 II | adjutánsa vagyok.~Az éjjel nagyapkáról álmodtam. Hát a kastélybeliek
5515 II | a tettéért, mert szegény nagyatyámat nem nagyon szerették a kastélyban.~-
5516 II | batyujával egyenest a mezõknek. Nagyatyja váratlan megjelenését arra
5517 II | mintha nem volna végrendelet. Nagyatyjuk után a két unoka örököl,
|