115-beboc | bebuj-csobo | csocs-elofo | eloho-feles | felet-gomor | gorbe-hidak | hidat-kalap | kalas-kiser | kisfa-laz | lazab-megfo | megfu-nagya | nagyb-orult | orvos-reste | resz-szeml | szemo-terme | terne-varos | varr-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
5518 I | tehessek ellene?~Ezalatt pedig nagyban készült Lackó a pünkösdi
5519 II | fölkelt és átnyújtotta a nagyértékû okmányt Inokaynak.~Az pedig
5520 II | lovak nyakán, én csak úgy nagyjában emlékszem és tudom, hogy
5521 II | ki egész fülig gyapjas nagykendõkbe volt beburkolva, gépiesen
5522 II | fõhadnagy állásánál fogva nagykorúnak veendõ, föltéve mondom,
5523 II | Rá sem ösmersz. Igazi nagylány.~- Hosszú ruhát visel?~-
5524 II | országútról, mégpedig úgy, mintha Nagymaros felé menne, elérni a Dunához,
5525 II | prücsköt-bogarat.~Reggel nagyobbodott a láza, szemei homályosulni
5526 II | csak egyszer-másszor vagy nagyobbra vagy kisebbre, és ez itt
5527 II | észrevehette, hogy a nagy távolság nagyra növelte itthon a nimbuszát;
5528 II | igénytelen, szerény és mégis nagyratörõ, mert amellett, hogy a paraszttal
5529 II | kolosszusból talán elvetõdik nagysokára egy cserépdarab… de azt
5530 II | legkevesebb, amivel tartozom ama nagyszívû ember unokáinak, akit én
5531 II | meg a szélét a mutató és a nagyujjával, mely a diákok szerint lapos
5532 II | kiitta - fejezte be a báró nagyúri közömbösséggel.~- A kasznár
5533 II | ide való, nem úgy, mint a nagyvárosokba, ahová minden beér, még
5534 II | amelyekkel aztán a »Fehér farkas«-nál, ahol szobát rendelt, magára
5535 II | nem akartam. Fáj?~Laci még nálánál is jobban elpirult és zavartan
5536 II | Az volt a bárókisasszony napernyõje. Ott ült a patakparton buja
5537 II | lehajolt a halászó botjáért, a napernyõjéért, és ha már ott hevert, felemelte
5538 II | amellyel a félrecsapott napernyõt tartotta a nap ellen, a
5539 II | madárnak is három forint napidíjat követel a szemtelen.~Így
5540 II | másnap maga Albrecht főherceg napiparancsban dicsérte meg az egész ármádia
5541 II | problémák közt kell szomorú napjait tengetnie.~De ideje volt
5542 II | nyújtotta eléje az öreg »Pesti Napló«-t.~- Olvassa el - szólt
5543 II | öreg bolond volt, mely a napnál is világosabb.~- Hol?~-
5544 I | közt gondolt a pünkösdi napokra, amikor talán Mária is meglátja
5545 I | Mihály) fizetend a fiúnak naponkint két egész huszasokat.~Borly
5546 I | más mód, pünkösd elõtt két nappal csakugyan összecsomagolta
5547 I | talyigán van. Ez a csacsi nappali dolga. De reggel a Tumbus
5548 I | el a gyereket vagy három napra; megérdemli azért a lakatért.~
5549 II | zsaluk le voltak eresztve, a napsugaras fényözönbõl belépõk csak
5550 I | ügyességében, miszerint e naptól kezdve, nemhogy a nemzetes
5551 II | füstöt pillantott meg a Naszály erdõ szélén. A füst ellenállhatlanul
5552 II | jelentkezett az õrnagynál, akit Nasztálszky Ferencnek neveztek.~- Mit
5553 II | végezte valami fringiásan. Natürlich. A fiút nevelni kellett
5554 I | hátravetette a szép fejét negédesen s lendületes gesztussal
5555 II | számolt valamit papiroson. A negyediknél, leghosszabbnál ellenben
5556 II | Balassa Antal báró hajtatott négyesén egy hétfõn éjfélkor Kékkõre
5557 II | elvesztette, még a szép sárga négyesét is elnyerte egy Radvánszky.
5558 II | reggel útnak kell indítani a négyesfogatot az új tulajdonosának. A
5559 I | nyugalomban hagyod reggel négyig, azaz vízszintesen fekvõ
5560 II | malom fûzfái irányában a négylovas fogatot. »Jön már a Pali,
5561 II | asztal volt még üres. A másik négynél vendégek ültek; egy kanonok
5562 II | Az pedig fogta, amint úgy négyrét volt hajtva, kétfelé szakította
5563 II | kamatok kamatjaival összesen négyszázhuszonnyolc ezer forintokat.«~- Ah -
5564 II | Sajnos, ez a téma még így, négyszemközt is kényes rám nézve, de
5565 II | volt, mindössze néhány száz négyszögöl, benõve labodával, farkastejjel
5566 II | miatt váljék nevetségessé. A negyvenes évek pózoló nemzedékéhez
5567 I | voltak) szintén szóba hozták néhányszor:~- Te, Gottfried, vezet-e
5568 II | ahol Inokay Pál báró és a nehézkes eszû Borly Pista tanult,
5569 II | mélységbõl fölfelé esik nehezökre egyet lépni s elszorul a
5570 II | fõhadnagy derék ember, nem fog nehézségeket csinálni.~- Mit derék ember! -
5571 II | mondá.~- Értelek. A családra neheztelsz és talán jogosan. De lásd,
5572 II | öreg, aki az ételt keverte, nekidöfött egy pontnak nyugaton a varecskával.~-
5573 II | ilyenben lakott. Nosza, nekigyürekezett és feldöntötte, s amint
5574 II | csakugyan ráfért az életet adó nektár, mert már csak hajszálon
5575 II | összehajtott levél formájút.~Néma csönd támadt, míg átfutotta,
5576 II | valaha.~- De a mi kertünk nemde csúnyább most, elhanyagolt?
5577 I | Egy kis Deák Ferenc a maga nemében már most is. De mennyire
5578 II | életében, ezért volt finnyás némely dologban s némelyekben könnyelmû,
5579 II | újságból. Sokan megsebesültek, némelyek elvesztek a futásban. Ezekért
5580 II | finnyás némely dologban s némelyekben könnyelmû, és most íme ott
5581 II | falon át hallani lehetett némelyeket a beszélgetésbõl és látni
5582 II | jobbágyai, meg az apró bocskoros nemesek a falvakon, a gyerekek éljeneket
5583 II | Azt, amivel az egyik nemesembernek kell, hogy feleljen a másik
5584 II | tante, tante, õ oly szépen, nemesen viselte magát! - védelmezte
5585 II | egy kis vadság, de nem nemesség nélküli. Mindig eszembe
5586 II | kezdve egyenrangúak lettek a nemességben az Inokayakkal, de csak
5587 I | Jetefalvy Örzsi, aki az összes német regényeket fölfalta már (
5588 II | németet. Vagy a mi saját németünket, vagy a másik németet. De
5589 I | miszerint e naptól kezdve, nemhogy a nemzetes kasznár úr fizetne
5590 II | is vigyáz egy Inokayra, s nemsokára levelet kapott a fiútól,
5591 I | a kasznár, lenne, tudom, nemulass.)~A báró különben tökéletes
5592 II | zsírt, hadd folyjon el. Ez a nemzedék annyi ideig hányattatott
5593 II | A negyvenes évek pózoló nemzedékéhez tartozott, mely egy fönséges
5594 II | familiának, Csutorásné az egész nemzeté.~Úton is volt õkigyelme
5595 I | gyakran vonzotta oda a Nemzeti Kaszinó), egy flóbertpuskát
5596 II | valami, mikor egyszerre csak nemzetiszín zászlók jelennek meg a házakon,
5597 II | hamis szemeivel, azon a nemzetközi nyelven, mely a drót nélküli
5598 II | Hová tette a holmit, nénike?~- Miféle holmit? - kérdé
5599 II | itt kis gyerek korában a nénikével, mikor még itt tartották
5600 I | ne nyíljék, azt mondja a népdal, de arra, hogy nyíljék,
5601 II | csodálatos volt mindez, hogy a népeket a babonás félelem lepte
5602 II | viaszgyertyákkal.~Nagy, népes temetés volt. Már délben
5603 II | kijjebb, hogy a bojtárféle népnek a nyála ne folyjon. Itt
5604 II | az?~Igazán fájt neki ez a népszerûség. Hagynák õt az elzüllés
5605 I | Laci körülnézett, az udvar néptelen volt, csak egy kis fiúcska
5606 II | Fülelt, hallgatott, semmi nesz, csak a harkály kalapácsol
5607 II | vendéglõ felõl és beszélgetés nesze.~- Hop, hop! - jelezte »
5608 II | béresasszonyok csodálkozva neszeltek fel s látván a közeledõ
5609 II | megkülönböztetni az elütõ rebbenés neszét: zsr, zsr, amit csak madárszárnyak
5610 II | szöcskék ugrálása is nagyobb neszt okoz a füvek közt. A füvek
5611 II | helyrõl, egy dobozban a te nevedre címezve, anélkül, hogy az
5612 I | a leány gúnyosan -, itt nevelem nagy fáradsággal. Minden
5613 I | a kis Mária elhanyagolt nevelésû, akinek lelkét holmi illetlen
5614 I | körülményein és mikéntjén.~- Neveljen belõle embert - tette hozzá
5615 II | fringiásan. Natürlich. A fiút nevelni kellett volna, hogy a vadságot
5616 I | belestrikkelt, a tante is, a nevelõnõ is, és csak az a kedves
5617 I | míg ellenben Pistát tovább nevelteti papnak.~A professzor urak
5618 I | meg elõbb és csak azután neveltetik hozzájok a lakatos.~Az öreg
5619 II | felszólítani, hívják ki nevemben a dölyfös sértegetõt.~A
5620 II | fõhadnagy úr nevét.~- Az én nevemet kérdezte?~- Igenis, kérem
5621 II | átiratta telekkönyvileg az én nevemre, ha valaki területet veszít,
5622 II | együtt egy ládában a lányom nevére címezve. Azóta sem mertünk
5623 II | közepük, ahová egy emberi nevet felírni lehet. Fölfelé már
5624 I | nyílt ki már a pici szája, nevetni kezdett már a pajkos szeme,
5625 I | Bárcsak régen kizárták volna. Nevetséges logika. Mert a Kaszinóból
5626 II | csodálkozva nézett körül.~- Min nevetsz, apa?~- Valami furcsa jutott
5627 II | szalámirudacskái incselkedve nevettek rá.~Ej, menjünk reggelizni!
5628 I | Virágok, bokrok és füvek mind nevették ezt a bohókás sürgést-forgást.
5629 I | lássa, azóta sok történt.~- Nevezetesen?~- Azt mondja a világ, hogy
5630 II | amin megbotránkoztak a nevezett papkisasszonyok, hogy a
5631 II | suhogóst, melyet vérhozónak is neveznek az olasz mesterek. Mind
5632 II | gondolat osztrák kaszárnyát így nevezni.) Szívesen látták a jelentkezõket.
5633 I | hanem a háta mögött sohase nevezte másképp apámuram, mint »
5634 II | akit Nasztálszky Ferencnek neveztek.~- Mit akar? - kérdé az
5635 II | kastélyból-kastélyba vándorolt, ahol névnap vagy lakodalom esett, elõre
5636 II | fõhadnagy elsápadt erre a névre, kiejté a kardja kötõjét
5637 II | ahonnan elküldte a hölgyek névsorát a segédjének, hogy késõ
5638 II | bizonyos Inokay Gottfried nevût.~A gyermek fõhadnagy elsápadt
5639 II | szakácsné, aki a kulcslyukon nézeget be, azt beszéli, hogy az
5640 II | baronesz, aki egy divatlapot nézegetett, összerezzent s egyszerre
5641 II | fehérnépek, de én ugyan rájok se nézek, mert ne félj rózsám, ha
5642 II | nem lesz annak, ahogy én nézem, a kezében se pisztoly,
5643 I | uram hovatovább kezdett más nézeten lenni, s nem egyszer lehetett
5644 II | derekát és a jezsuita-atya nézetét fogadta el, azzal a záradékkal,
5645 I | bárónét:~- Ugyan mért nem néznek jobban a körmére?~De a báróné,
5646 II | széleken húzódott meg, inkább nézõnek, mintsem résztvevõnek. Ezek
5647 I | s egy iramodással, nem nézvén se elõre, se hátra, csak
5648 II | borjúhoz. Azért tehát balra nézz, fordulj és takarodj a nagyapádhoz!~
5649 II | Sógorasszony lelkem, nézze csak meg az ablakokat, mintha
5650 I | ideig megint ember, de csak nézzék meg jól kegyelmetek, van
5651 II | nagyra növelte itthon a nimbuszát; a rektor pláne visszakísérte
5652 I | hasát fogta, úgy nevetett.) No-no-no, jelentést teszünk a fejedelemasszonynak.
5653 II | alatti belsõ kertecskében növekedett. Még ugyan zsenge dolog
5654 II | hogy a nagy távolság nagyra növelte itthon a nimbuszát; a rektor
5655 II | a fõiskola egyik kiváló növendéke, Borly Laci tüntette ki
5656 I | beszélnék és irigyelnék a növendékek.~Laci csak most vette észre,
5657 I | néha mennek ki sétálni a növendékekkel.~Némelykor egy öreg kertészt
5658 II | szokatlan kérdésen, minthogy növénytani óra volt, aztán így felelt
5659 II | üzleti ügyessége mellett nõhetett az fel akkora összegre.
5660 II | rikácsolta az elõbbi nõi hang. - Minden fõhadnagy
5661 II | szomszédok, nem adta el. »Hadd nõjön benne a pénz!«~Laci sokszor
5662 II | gyönyörû volt a baronesz! A noszpályi református papkisasszonyok
5663 II | Aztán megint kicsattant a nóta:~Hej, csak egy kis magyar
5664 II | vidám volt minden, csak a nótában rejtõzött valami kis szomorúság.
5665 II | ebbõl. A sulyomi lányok még nótát is csináltak rá. Nem emlékszem
5666 II | nem a tragikus botlásokból nõtt konfliktusai a legkeservesebbek,
5667 II | meg Pozsonyba megy a beteg nõvérét látogatni, a haldokló kívánja,
5668 I | mert tudja, minden apácát nõvérnek hívunk) »mondja meg nekem,
5669 I | meg is kérdeztem Ottilia nõvértõl (mert tudja, minden apácát
5670 II | reggel ébredt fel, s miután a Nr. 8-ban fekvõ kapitány hogyléte
5671 II | az étel fogalma, a hajlék nyájassága. De hátha zsiványok fõznek
5672 II | Elõkerültek a bojtárok, a nyájat odahajtva közelbe s uccu,
5673 I | legtetején.~- Kapaszkodjék a nyakamba, baroneszka, én majd leviszem.~
5674 II | azon a tündérárkon, mely a nyakból kezdõdik, hát bizony minden
5675 II | hogy a bojtárféle népnek a nyála ne folyjon. Itt volt a kulacs
5676 II | meg a szégyen. No nézd, a nyálas kölyköt, milyen nehéz elbánni
5677 I | e szurtos környezetbõl a nyalka úrfi, a tintanyaló, amint
5678 II | mélyedt. Különös föltevések nyargaltak agyán keresztül, néha egy-egy
5679 II | égbolton, s nem kezd a csendes nyári esõ cseperegni. Már ennek
5680 I | csak - felelte a legényke nyeglén, vállat vonva.~- Tudja mit,
5681 II | szemetjén, és adót vet ki a nyegleségekre. No, hát add ide azt az
5682 II | lajstromot. Minek most mérget nyelni? Majd elõveszi máskor. Már
5683 II | kofa volt, mintha az ördög nyelte volna el. Olyan formájú
5684 II | mintha két sziszegõ kígyó nyelve érne össze. Az óriás Brivinszky
5685 II | költségesebb eledel a választói nyelvek, az éljenek és a szavazatok.
5686 II | reggelenként s az öreg Dumas nyelvén csacsog vele. Csak aztán
5687 II | be jó. (S csettentett a nyelvével Perkálné, mint ahogy a gyerekeket
5688 II | amiben már benne van a nyelvi kérdés is embrióban).~A
5689 II | a fiútól, hogy egy angol nyelvmester annyira megszerette, minden
5690 II | s aki egyszersmind angol nyelvre tanította.~De hát a Gondviselés
5691 II | küszöbén kiöltött piros nyelvvel egy lihegõ kutya feküdt,
5692 II | kell használni. Aki mer, az nyer. Zsebkendõjét ösztönszerûleg
5693 II | melyikre illenék legjobban a nyereg? A kis parasztgyerekek ellopkodják
5694 II | van már Horpácon.~Hamar a nyergemet, ott van a padláson.~Itt
5695 II | ablakon s Rozinante éhesen nyerít az istállóban.~- Igaza van,
5696 II | alkotmányos költséget szeretnék nyerni tõletek.~Eleinte nyert is,
5697 II | hevenyészve írt sorokat a magok nyerseségében, és most már egyenesen Sipeky
5698 II | sokat bevon a künn levõ nyerskészletébõl.~Borly Laci, illetve a kis
5699 II | nyerni tõletek.~Eleinte nyert is, panaszkodtak a Szentmiklósyak,
5700 II | aranypohár!~Azontúl nem nyerte vissza öntudatát. Mikor
5701 II | egyenesen, katonásan, mint a nyíl, katona uram.~- Hát adja
5702 II | és egyszerre csak eszébe nyilallt, nini, hiszen ez Litmaneck,
5703 II | ügyetlenül lefelé fordítá a nyílását, mire aranyok, valóságos
5704 II | engedte, s csak miután látta a nyíláson, hogy ott egy másforma zsidó
5705 II | annak nevében tehát nem nyilatkozhat. Ez egy egész labirintus,
5706 II | Urunk Jézus Krisztus ereje nyilatkozik ebben. Utoljára a ház barátja,
5707 II | felszólítlak, báró Inokay, nyilatkozz fiam, mit tudsz a rejtélyes
5708 I | kastélyt, mert a báró megmondta nyíltan Borlynak:~- Az unokájának
5709 I | vetett rá. A kisleány egy nyírfa lehajló ágára ülve himbálózott
5710 II | bevilágított a kulcslyukakon, a nyirkos börtönök megnyíltak, öreg,
5711 II | tudni; pedig a pince a maga nyirkosságával a legveszedelmesebb hely
5712 II | Valami csomagod van.~- Nyisd fel, apa. Neked van penicilusod.~
5713 I | forduljon vissza menten és nyissa ki az ajtót, mert különben
5714 II | dolgozatok felolvasása után nyissam ki s az abban foglalt kérelemnek
5715 II | reparáció, de hogy csak úgy nyisson be a plébános úr, mintha
5716 I | kalapácsolás, fûrészelés, nyiszálás zaja hallatszott be.~A kasznárnak
5717 II | hogy egy éjjeli kávéházba nyit be és egy asztalnál ülve
5718 II | esemény, hiszen majd megjön a nyitja, azt engedi hinnem, hogy
5719 I | aminõvel talán csak Szent Péter nyitogatja az ég óriás kapuit.~A mester
5720 II | család, melynek pedig utat nyitottak volna a tömegben, nem ment
5721 I | megtudná, hogy én is kocsmát nyitottam.~- Bolond vagy te, fiú.
5722 II | a megoldás.~- Hogyan? - nyögte a fõhadnagy, kételkedõ,
5723 II | Most egy óra elõtt - nyöszörögte Perkálné.~- Ejnye, a kirielejszomát -
5724 II | Természetesen. Hiszen nyolckor megy a vonat.~- Tudja mit -
5725 II | mutatják-e meg a kis cipõk nyomait. Bizony nem mutatták. Bolyongott
5726 II | mélyedésbe a víz, az állandó nyomással rohamosan átdolgozta sárpéppé
5727 II | segédjének, hogy késõ este még a nyomdába adhassa. Sietve vetette
5728 I | becsípett ember bõbeszédûségével nyomogatta, hempergette, kapargatta
5729 II | elképedve, nagy zavarral nyomogatva ujjaival az egyetlen huszasát -,
5730 I | verébannalesekben, így azonban nyomtalanul zajlott le, ha csak azt
5731 II | volna. Az erdõben hadtestek nyomulnak elõre felénk s ezek verik
5732 II | nem hagyhatja, ha térdig nyüvi is lábát a mászkálásban.~
5733 II | parasztlegények, milliárd élõlény nyüzsgött-mozgott, cirpelt, sustorgott a park
5734 II | váltak és felvonó hidakká; nyüzsögni, mozgolódni, élni kezdett
5735 II | kasznár egy bölcs gúnyoros nyugalmával mosolygott. Volt benne démoni
5736 II | a fõhadnagy csendesen.~- Nyugalmazott császári kapitány és földbirtokos -
5737 I | háromnegyedórával, aztán föltétlen nyugalomban hagyod reggel négyig, azaz
5738 II | Fölszakítván méltóságteljes nyugalommal a pecséteket, miután a csomag
5739 II | akartam hajtani a fejemet nyugalomra, egyszerre csak megtapogatom
5740 II | felhõket az égen, melyek nyugat felõl gyülekeztek. Sajátságos
5741 II | nekidöfött egy pontnak nyugaton a varecskával.~- Ott van
5742 II | vette be a természete a nyugodtságot. Izgett-mozgott váltig,
5743 II | régideje az én vállamon nyugosznak az úgynevezett lovagiassági
5744 II | furcsa ember volt. Isten nyugosztalja.~Hánytorgatván elméjében
5745 II | éjjel, midõn a tábor már nyugovóra tért, a fõhercegnek eszébe
5746 II | végzett, déltájban azonban nyugtalan lett s minden szekérzörgésre
5747 II | gondviselés egy mentõdeszkát nyújt feléje, sõt egy hidat, és
5748 II | fölállt és a szolgabírónak nyújtá kezét.~- Mi hír a kerületben?
5749 II | akik undorító látványt nyújtanak a sebeikkel és béna tagjaikkal,
5750 II | másik õ. Egyszer csak megint nyújtja énfelém a poharat és az
5751 II | hozták, ahol jó bor terem, nyújtották is mindjárt a vendégnek:~-
5752 II | asztaltól reggel, egyet-kettõt nyújtózkodott a sok ülés után, aztán barátságosan
5753 II | engeszteld meg Borlyt, nyújts neki kezet.~Mária lehajolt
5754 II | maga az Akadémia sem ád egy nyúlfarknyi versezetért száz aranyat,
5755 II | ahelyett, hogy a saját zsebébe nyúljon, ahol a legpontosabb kronométer
5756 II | fel volt ütve a verbung a »Nyúlkaszárnyá«-ban. (Jó magyar gondolat
5757 II | a fülébe. Amint a fülébe nyúlna, észrevette, hogy ott két
5758 II | türelmetlenül, a hosszúra nyúló elbeszélést megszakítva.~-
5759 II | évezredes argumentumhoz nyúlva. - Ha az ember mindig a
5760 II | látta maga elõtt. Magas, nyurga fiatalember volt; jól kihúzta
5761 I | csináló mesterség, mindjárt odaadnálak inasnak.~Mire aztán panaszkodott
5762 II | izék, a professzorok, nem odaadni mesterembernek, ahol csak
5763 II | esetlegbõl ütõdik bele. Odaadta huszasát és kisomfordált,
5764 II | megreggelizni derekasan, aztán odaállni, ahol a verbunk szól.~Úgy
5765 II | méltóságod végső számadásom,~Odaáltal lészen már az én lakásom.~-
5766 II | a felsõ végét és azt is odabocsátotta a pitypang mellé.~- No,
5767 II | babonás rémület gyorsan odacsõdítette az egész falut, s okos,
5768 II | figyelmeztessen, ha valamelyikhez odaér. A helyszínén majd megösmerem,
5769 II | felhasználván az alkalmat, odafurakodott a fõhadnagyhoz s megfogva
5770 II | csinált az urak elõtt és odahajolt az anyja mögé a nagy karosszékre.~-
5771 II | Elõkerültek a bojtárok, a nyájat odahajtva közelbe s uccu, hopp, olyan
5772 I | toiletteben jelent meg az odahítt férfivendégek, leginkább
5773 II | nyakán. Laci ösztönszerûleg odakapott, de a hernyó becsúszott
5774 II | Mariska pedig egész bátran odalépett az ágyhoz és letette a rózsát
5775 I | üzleténél áll. Litmaneck odamegy, beteszi a választ a szamár
5776 II | választottad volna, de csak így odamenni ágyútölteléknek az önkéntes
5777 II | ilyenfajta kevélység, váltig odanézegetett a legyezõje alól.~Laci addig
5778 II | barnás talajt. Laci lehajolt, odanyúlt, de csakhamar ijedten kapta
5779 II | édességével. Laci nem mert odapillantani és mégis mindenünnen oda
5780 II | mosollyal tekintett feléje.~Laci odasietett örvendezve a sátrához, de
5781 II | kergesse szét az udvarról az odaszoktatott kósza ebeket, akik undorító
5782 I | kis lány átfogta a nyakát, odatapadt hozzá szorosan.~- Az egyik
5783 II | húzogatta fel s hosszan odatartotta fehér kezét a nap felé.
5784 II | Ezenkívül zavarólag csak egy odatévedt kutya éktelen vonítása hatott,
5785 II | mint kis gyerek korában, odaül az öreg ölébe s úgy olvassa
5786 II | kezeibõl.~A katonaorvos odaugrik:~- Sapristi, ez veszedelmes
5787 II | eset. Hetven éves ember odavaló. Aztán sok becsületesebb
5788 I | búcsújáró helyre megyünk, odaviszem a rózsát. Magam ültettem
5789 II | hiszen szeret az téged, mert odavitte azt a kis piros rózsát a
5790 II | kurtán, parancsolón az ott õdöngõ komornyikot.~- Jelentsen
5791 II | dagadó mellel hagyta el az ódon iskola-épületet fiával,
5792 I | kancsóval.~- Ide öntöd a fa odvába?~- Ide öntöm, de csak ha
5793 II | Semmit sem tudok.~- Pista öcsém nincs itthon?~- Nincs, de
5794 I | mesterembernek vissza kell ütni az öklével, mert különben nem becsülik
5795 II | szaladgáltak a lovak és ökrök lábai alatt, mialatt a pincér
5796 II | szegényke!~Aztán jönnek az ölelések! Hát hogy vagy? Hogy megnõttél!
5797 II | hogy ez a gömbölyû kar ölelni való.~Lackó észre se vette
5798 I | elteszem a kést. Inkább magamat ölném meg, mintsem magát. Oh,
5799 I | piacon. Egy generálisruhába öltözött majmot mutogat ott egy talján.~
5800 I | s kikkel, ha fegyverbe öltöztették, vígan lehetett elszedni
5801 I | katonatisztek, szépen vannak öltözve - folytatta ismét, gyerekesen,
5802 II | körmöci aranyok kezdtek belõle ömleni s legurulni vidám csengéssel
5803 II | ön visszautasítása - az öné, fõhadnagy úr - szintén
5804 I | megcibálják, mert a fiú igen önérzetes és ki nem állná.~Az öreg
5805 II | eltûnt. Beszélték, hogy öngyilkos lett, - mert elkeseredett,
5806 II | Borly -, de bizalmam volt önhöz.~- Ön valóban éles szemû
5807 II | báróné ajkairól a csodálkozás önkéntelen felszisszenése. A báró gúnyosan
5808 II | pincér elhozta az ételt, önkéntelenül megkérdezte:~- Talán lakodalom
5809 II | odamenni ágyútölteléknek az önkéntes csõcselék közt, atyád emléke
5810 II | beállott valahol Pesten önkéntesnek, bizonyosan a gonosz nagyapja
5811 II | ítélt vizsgai dolgozattal az önképzõkör lapjában, a »Korány«-ban.~
5812 II | Majd a bárónéhoz fordult.) Önkívületben van?~- Nincs, észnél van;
5813 II | elõtt, - maga dolgozván önmaga ellen, fölszabadítá jobbágyait,
5814 II | magamtól…~Így elmélyedve önmagában, dünnyögve olvasta tovább,
5815 I | rá Borly. - Úgy látszik, önmagával beszélget kegyelmed?~Disznósy
5816 I | át látta a Pista szolgai önmegtagadását, körülbelül ilyenfélét dörmögött
5817 II | oldalról olvastam és írtam önrõl a legközelebbi hadjáratok
5818 I | fejébe valami nagy okosságot önteni, egész nap pigézett, vagy
5819 I | egy-egy kancsóval.~- Ide öntöd a fa odvába?~- Ide öntöm,
5820 I | öntöd a fa odvába?~- Ide öntöm, de csak ha az apám nem
5821 II | hangzott. A káposztapalántát öntözgette a kertész lánya, kit a kút
5822 II | csurgató készüléket cipelt, öntözve az utakat és a gyepet.~Úgy
5823 II | Azontúl nem nyerte vissza öntudatát. Mikor délután eljött a
5824 II | megpillantott, hangos szavakba öntve:~- Oh jaj, oh jaj, kire
5825 II | ezektõl, az idõsb Inokayt az önvád mardosta. Pedig igen egyszerû
5826 II | vélte Inokayné.~- Van annak ördöge, nem szíve. Pietista lett,
5827 I | kell neki nézni; az apja, öregapja, sõt a szépapja is már az
5828 II | Vácon mozgásba hozza az öregapó a rendõrséget és felkutatják.)~
5829 II | De én… én szerettem az öregedet, õ is szeretett engem, jól
5830 II | jelenség éppen a nagyon bûnös öregembereknél és a parázna múltú asszonyoknál,
5831 II | ismered. Miért akarsz az öregemmel külön beszélni?~- Csak úgy -
5832 II | tegnap este lovas embert az öreghez, ki aztán bejött reggel
5833 II | egészen elszomorította az öregjét, egy szót se szólt, csak
5834 II | kocsisoktól, hogy a kutyafejû öregurat melyik hozta és honnan hozta, -
5835 II | Sajnos, mi adtuk át az öregúrnak, hogy zálogosítsa el, s
5836 II | tartottuk a mienknek.~- És az öregúrtól nem kértek felvilágosítást?~-
5837 II | szerint lapos volt, mert az örményeké állítólag lapos a kecske-nyúzástól,
5838 II | rajta van a stigma. Maga az örökhagyó bélyegezte meg, rámutatva,
5839 II | azt a pénzt elfogadnám, örökké bántana a lelkiismeret,
5840 II | Nagyatyjuk után a két unoka örököl, punktum. Ez másképp nem
5841 II | Ingóságaimat ugyancsak Perkálné örökölje, a könyveken kívül, mivelhogy
5842 II | egypár házat?~- Egy telket örökölt a nagyapa utána, a »Három
5843 II | Meghalt.~- Reménylem, örököltek utána egypár házat?~- Egy
5844 II | Perkál Józsefnének. Senki õt örököseim közül abban ne háborgassa,
5845 II | kérdé Inokay meglepetve.~- Örökre - felelte a fõhadnagy boldogan.~-
5846 II | becsülettel be ne üljenek az örökségbe. Olyan jel van itt arra,
5847 II | hogy hátha lemondana az örökségrõl, de ez nagy szamárság volna,
5848 II | soha sincsenek.~Ilyen apró öröme volt, hogy fia elsõ eminens.
5849 II | kis báró megérkezésének örömére éppen fel volt bontva egy
5850 II | bárót; szinte mámorosan az örömtõl. Amilyen kishitû volt a
5851 II | meglátta a neki gyújtott örömtüzeknél másoknak a bánatát s kínos
5852 II | feléje.~Laci odasietett örvendezve a sátrához, de a jószágát
5853 II | gyakran tapasztalni. Lefelé az örvénybe, a mélységbe bátran, elfásultan
5854 I | mit feleltek?~- Jetefalvy Örzsi, aki az összes német regényeket
5855 II | Brivinszky kapitány. Ösmerik az urak?~- Oh, hogyne. Mint
5856 II | zárdából.~- Megnõtt?~- Rá sem ösmersz. Igazi nagylány.~- Hosszú
5857 I | lakatost az öregapám se ösmert, talán nem is lehetséges,
5858 II | cseng-bong a fülében, s ha összeállítja, biztosan meg lehet állapítani,
5859 II | látszott tartani, szóval összeálmodott prücsköt-bogarat.~Reggel
5860 II | sokkal szebben, úgy, hogy összebongtak a szavak a sorok végén,
5861 II | akadt Brivinszky.~Megint összecsapnak; szuszog, fúj Brivinszky,
5862 II | Litmaneck.~A két hajlékony penge összecsapott, mintha két sziszegõ kígyó
5863 II | Az orvos pipázva találta, összecsapta csodálkozásában a kezeit,
5864 II | faluból valók voltak, hanem összecsõdültek a kasznár udvarán az ajtaja
5865 I | elõtt két nappal csakugyan összecsomagolta a családi ékszereket; zafir-,
5866 II | elkedvetlenítette. Hát csakugyan minden összeesküdött a nagy mindenségben, hogy
5867 I | amint nevezték. Nem tudott összeforrni velök, nem húzott sem a
5868 I | báróknál szolgált, úgyszólván összeforrt a családdal, az uram nem
5869 II | most kezdem már érteni az összefüggést. Az öregúr sajnálta a családi
5870 II | tovább olvasok. »Ennek az összegnek a fõrészét abból a célzatból
5871 II | mellett nõhetett az fel akkora összegre. Borokat vett olcsón s drágán
5872 I | kibontogatni zöld zacskójából az összegyömöszölt szirmokat s olyan ismerõsen
5873 II | A diák, mint a tücsök, összegyûjti nyáron a télire valóját.~-
5874 II | is, ahol észrevették, és összegyûjtöttem nekik kerek négyszázezer
5875 II | szétviszik a mindenünnen összegyûlt urak.~Fölösleges mondani,
5876 II | papirosokból kihúzta az összehajtott levél formájút.~Néma csönd
5877 I | mindennemû rézpénzek voltak összehalmozva.~Laci tehát ott maradt a
5878 II | Figyeltem õt. Sokszor összehasonlítottam a fiammal. Szerettem volna,
5879 I | gyalázat. Sõt hülyeség. Összelopkod az unokáinak egy nagy vagyont,
5880 I | bizonyosan van pénze, eleget összelopkodott; ha akarna, adhatna nekem,
5881 II | kérdé.~Férj és feleség összenéztek, a grófnõ aztán behunyta
5882 I | már most is. De mennyire összeomlanak a legtudósabb emberek egész
5883 I | Nem szabad, uram!~Laci összerezzen, a tollkés kiesik kezébõl
5884 II | libapásztor-leányok mind összeröffentek, éktelen kiabálás támadt;
5885 II | rangjához illõn a családjával, összeroppanna minden. Csõd lenne ennek
5886 II | kitesz kamatok kamatjaival összesen négyszázhuszonnyolc ezer
5887 II | észlelhetõ a kaszárnya környékén.~Összeszámította a pénzkészletét, tíz huszasa
5888 II | kísérteties esetet, ahelyett, hogy összeszidta volna a terjesztõjét, az
5889 II | fölött, a hurok mindig jobban összeszorult a nyaka körül, - de azért
5890 II | madarak és az asszonyok mindig összetartottak. Csakhogy mostanában már
5891 II | mogorván.~Két emberbõl volt összetéve. Egy finom lelkületû, érzékeny
5892 I | magukhoz szedjék a kúriákból, összetörve pályákat, szíveket és életeket.
5893 II | egymásból csal ki a két összeütközõ acél. Szikra már kihasadt
5894 I | madame elhagyott bennünket, összeveszett apával - felelte a leányka
5895 II | izgatottságban észre sem vettek. - Összevesztetek?~Mária makacsul elfordította
5896 I | szemtelenségeket beszél maga itt összevissza? Ez a fiatalember apám gazdatisztjének
5897 I | homlokán és keménység az összevont szemöldjein.~- Hát az jó
5898 II | az emberek, hogy a gyerek ösztöne csalhatatlan, legjobban
5899 II | A fõhadnagy jön.~Az elsõ ösztönszerû mozdulat az apró lilavirágos
5900 II | olvasta rajta, bizonyosan ötjével a régi mód szerint, szeret -
5901 II | hordóba, s megörült egyszerû ötletének, mert ott mentve volt minden
5902 II | beszélgetve a fiával, tele volt ötlettel, sziporkával, anekdotával.
5903 II | kiigazítá magát.~- Vagyis ötödször azért különös, mert rendkívül
5904 II | A komornyik megszeppent, ötölt-hatolt, kereste a szavakat.~- Te
5905 I | fölfalta már (én még csak vagy ötöt olvastam), azt mondta erre: »
5906 II | forint.~Egy gyémántos násfa ötszáz forint.~Hanyagul az íróasztalra
5907 I | szaladhat lóhalálában. A báróé ötszázforintos kronométer, annak meg az
5908 II | állt a fejénél is. Egy nagy ötvenakós alkotás, ha oldalt gurítja,
5909 I | három, négy, fel egész ötvenhatig, itt aztán elunta a monoton
5910 II | lányocskám; az ékszereket nem egy ötvöshöz küldtük, egyik részét elküldtük
5911 II | felvilágosítást adni.~- Elküldtük az ötvösnek Pestre.~- No, és az mostan
5912 II | emaillirozott lánc szebeni ötvösöktõl háromszáz forint.~Keleti
5913 II | hagyományozom, illetve az övék az, az övékbõl való, úgyhogy
5914 II | illetve az övék az, az övékbõl való, úgyhogy azért engem
5915 II | a törvény szerint már az övéké volt, én visszaadom azt
5916 II | hagyaték, mert az öreg az övékébõl lopta, hanem azért is, mert
5917 II | nem a rendes úton. Lám az özönvíz-katasztrófa is beért a kõszénben, -
5918 II | tulajdonul hûséges ápolásáért özvegy Perkál Józsefnének. Senki
5919 I | sem, pedig a legszegényebb özvegyasszony is részt vett annak építésében
5920 II | egy rimaszombati hentes özvegye volt, hidegen, gõgösen utasítá
5921 II | Johann! - kiáltá az udvaron õgyelgõ komornyikra - gyere csak
5922 II | megboldogult mindamellett azt az óhajtását írta rá a lepecsételt végrendelet
5923 II | kávéházat is csak azért óhajtotta, hogy milyen lehet abban
5924 II | Disznósy uram példának okáért beüzeni a kõszenet fuvarozó
5925 II | Én legalább méltánylom az okait, mert a méh a virágokról
5926 II | eltalálták az ijedtség okát, mire meg is szólalt a csintalan
5927 I | nagyúr volt. Az õ szava okmányszámba ment, mint a királyé, s
5928 II | átnyújtotta a nagyértékû okmányt Inokaynak.~Az pedig fogta,
5929 II | Eddig, hála istennek, nincs okom panaszkodni, a szerencse
5930 I | kell, tehát azért adom az okosabbat lakatosnak, versenyeznie
5931 II | öregek nélkül találja. Ámor okosan diktálja az ilyenfajta dolgokat
5932 II | pitypangja, de most azután ne okoskodjék többé.~A megdicsõülés verõfénye
5933 II | penci szõlõbíró, ekképpen okoskodott:~- Azt mondják, nem lesz,
5934 II | józan okosságnak. A józan okosság a tanárok fölött áll. Sõt
5935 II | logikának higgy. A józan okosságnak. A józan okosság a tanárok
5936 I | volna a fejébe valami nagy okosságot önteni, egész nap pigézett,
5937 II | Litmanecknek elmondtam az okot.~Litmaneck a fejével intett.~-
5938 II | ugrálása is nagyobb neszt okoz a füvek közt. A füvek pedig
5939 II | csak madárszárnyak suhogása okozhat.~A fenséges fõvezér rögtön
5940 II | szörnyûködést és megilletõdést okozva, addig az öregúr megmeredve
5941 II | Halál, mert ezt az ázsiót õ okozza; sokat bevon a künn levõ
5942 I | Disznósy uram föltette a rezes okulárét savószín szemeire, s elkezdte
5943 II | lehet rossz kimenetele. Mert okvetetlenül megverik benne a németet.
5944 I | csináljunk vele? - motyogta. - Olajba sütjük vagy porrá törjük
5945 II | vérhozónak is neveznek az olasz mesterek. Mind nem ér semmit,
5946 II | volna? Velence, Lombardia az olaszé lett.~A professzor úr a
5947 II | jól bepecsételd, hogy az olaszok útközben ki ne lopják, mert
5948 II | szokottnál is nagyobb melegük az olaszoknak, - mert a háború csakugyan
5949 II | figurájából visszaszármazott Olaszországnak.~- Mars ki a csizmából!* -
5950 II | előörsi csetepatéban hat olaszt vágott le, olyan nagy virtus
5951 II | szükséges.~- Enélkül se olcsóbb - mondá a rektor -, s a
5952 I | kertész nyitva hagyta az oldalajtót és a rózsát el akartam vinni
5953 I | ezzel elõvett egy zacskót az oldalán levõ bõrtarisznyából, és
5954 II | megnyomta egy kicsit az oldalát.~A komornyik elbeszélte
5955 II | bunda, a fürtös, szõrös oldalával.~Borly uram vállat vont
5956 II | rárivallt a legényére~- Oldd le hamar a csónakot, János,
5957 I | vén gazember - felelte az oligarcha-ivadék -, ennélfogva undorodom
5958 I | közvetlenebbül csinálják), a régi oligarchákat is az új oligarchák falták
5959 I | háta borzong, ha az egykori oligarchákra gondol. Pedig talán nincs
5960 I | a világ és távolodott az oligarcháktól és rablólovagoktól. Hogy
5961 I | elsõ virágját a Szûz Mária oltárára teszem. A fejedelemnõ kinevetett: »
5962 II | csak az õ szent akarata olthatott belém oly vágyakat, melyeknek
5963 II | mert a szolgabíró tovább olvas.~- Rendelem végül, hogy
5964 II | aki francia regényeket olvasgatott, kiugrott az ágyból, fölkapta
5965 II | fáradtan.~- Akkor hát tovább olvasok. »Ennek az összegnek a fõrészét
5966 I | paniperda! Hát már te regényeket olvasol? A várkisasszony egy csókot
5967 II | Kõszegen« címû vers ma itt nem olvastatott sem Inokay, sem más tanítvány
5968 II | megsemmisülését, mert hiszen fel volt olvasva, ki volt hirdetve és tanúk
5969 I | csontokat hagyták meg az olyanfajta embereknek, mint Borly kasznár.~
5970 II | csak mi történik? A patak olyanformán kezd csörögni, nem ahogy
5971 I | az inasok szoktak, csak olyant, ami a mesterséggel jár.~-
5972 II | hanem teljesen új hajtás. Olyasvalaki, aki egyenlõ erõvel akar
5973 II | a bárónak joga lemondani olyasvalamirõl, ami nem az övé, mert a
5974 II | hogy a püspök se eszik olyat odaát Vácon. Aztán, ha már
5975 II | érzés meghat, s lábaihoz omlik az elõbbi szamárnak. Mindenféle
5976 II | Perkálné zokogott a kereszthez omolva, reá szent képecskét, Mária
5977 II | kõoroszlános oszlop között az ónos kapu. Hess, gyötrõ aggodalmak,
5978 II | szemhunyorítással. - Egy fõhadnagyot.~ ~.oOo.~ ~
5979 II | színekben tündöklõ nemes tüzû opálokkal, két arany serleg, drágakövekkel
5980 II | fontoskodással, mint egy nagy operateur; egy öreg szánnak az alja
5981 I | haladása mindössze egy kis optikai csalódás.~Az örök változás
5982 II | furcsa szemeket vet akkor õrá, és hogy ehhez képest a
5983 II | indulj Lackó, keresd meg az órádat. Keservesen esik, de meg
5984 I | érte.~- Te pedig vigyázz az órádra, hékás - folytatá a kasznár
5985 I | gondolja, hogy a nap minden órájában nem jár az eszemben?~- Én
5986 II | sokasága röpül ki az erdõségbõl órák óta, pedig ezek a madarak
5987 I | minden reggel pont négy órakor fel kell húznod és egy félórával
5988 I | Látod, nekem sohase volt órám, mégis itt vagyok. Tudom
5989 II | tizenegyig inspekciós voltam, órámat a nagyapa meghagyása szerint,
5990 II | után látott, és már kilenc órára otthon volt Sulyomban a
5991 I | emlékszem csattanó piros orcáikra, sugár alakjukra.~Testben
5992 II | csecsebecséket küldte. - Õreá persze gondolni se fog,
5993 II | Zöld fa« volt az õ kedvenc orgánuma. Innen árad szét híre, neve,
5994 I | szép kavicsos utakon a kert orgonabokrai közé, melyek most nyíltak
5995 II | messzirõl megpillantott egy óriási pipacsot. Az volt a bárókisasszony
5996 II | érdeklõdéssel vizsgálta az óriáskapitányt, ki inkább látszott volna
5997 I | Borly kasznár.~Különben originális apró emberke volt a kasznár,
5998 II | ágára ülve… Minden, minden õróla beszél, jönnek, cikáznak
5999 I | járnék, mint Rozália tante az orosz ezredessel.~- Ostoba liba
6000 II | gondolkoztam magamban: te oroszlán vagy, Brivinszky, s az oroszlánhoz
6001 II | oroszlán vagy, Brivinszky, s az oroszlánhoz méltóság illik és flegma.
6002 II | minden kaparás származik oroszlánkörömtõl. És hát mit ért, hogy Olaszországban
6003 II | lelte magát?« Azt hitte, az orra vére indult meg s ahogy
6004 II | és aranyos pápaszemmel az orrán, az is váltig a fõhadnagyot
6005 II | cvikkerje is leesett az orráról. Nagy pocakja miatt képtelen
6006 I | talán virágnak képzelte az orrát s rá akart ülni, a kertész
6007 II | pirospozsgás arcával, tömpe orrával, szürke zekéjében mészárosnak,
6008 II | Hír jár errõl galambok országában. Csakugyan ott mosták a
6009 II | vehetik el semmijét, mert az országait mind átiratta telekkönyvileg
6010 II | híre, neve, dicsõsége az országba, szétviszik a mindenünnen
6011 I | emberöltõ pusztult bele! Országgyûlések, bölcsek és tudósok századokig
6012 II | felosztják egymás közt az országot s kúriáról kúriára mennek
6013 II | kinek ételei egy egész országrészben úgy emlegettettek, mint
6014 II | megpillantotta a kígyózó országúton a malom fûzfái irányában
6015 II | lehettek mások, mint letérni az országútról, mégpedig úgy, mintha Nagymaros
6016 II | abroncsos zöld vödrökben õrt állni látszott az ajtónál,
6017 II | szemtelenkedett be. Ezek keringtek ott õrülten, a zsákmány körül.~- Apa
|