115-beboc | bebuj-csobo | csocs-elofo | eloho-feles | felet-gomor | gorbe-hidak | hidat-kalap | kalas-kiser | kisfa-laz | lazab-megfo | megfu-nagya | nagyb-orult | orvos-reste | resz-szeml | szemo-terme | terne-varos | varr-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
6018 I | beteg, sánta kutyáit, drága orvosságokat hordogatva sebeikre, s õ
6019 II | szánnak az alja tele volt orvosságos üvegekkel, zsírtégelyekkel
6020 II | föl és hozd ki szívem az orvosságot.~Mariska távozása arra kellett,
6021 I | hívták, emlékezetül arra az õsére, aki a keresztes hadjáratokban
6022 II | beteg elmesélte, hogy egyik õsét, Borly Tamást karóba húzatta
6023 II | elváltozott hangon, mint mikor az oskolás fiú olyan témából felel,
6024 II | de úgy érzi, mintha az õsök szemrehányó tekintete meredne
6025 II | takarékosságom gyümölcsét, egyenlõen ossza fel Gyengõ István, hites
6026 II | mégse az a kofa.~- Eh, ostobaság! - szõtte a gondolatait -
6027 I | Nekem nem is kell óra. Ostobaságnak tartom. Hanem azt mondja
6028 II | hatalmasok elõtt, s rettentõ ostora a hadseregnek, alázatosan
6029 II | Szaladj, Gyurka fiam, (az ostoros gyerek volt Gyurka) piócákat
6030 II | négyese is most gurult be nagy ostorpattogatás mellett az udvarra. A szolgabíró
6031 I | bohóság történt itt. A városka õszhajú matrónái még most is mesélik
6032 II | sarkaiban a két kõoroszlános oszlop között az ónos kapu. Hess,
6033 II | panaszkodott Borly a veranda oszlopához dõlve -, nem gyõztem kettõt
6034 II | bemeszelteti a sárga-fekete oszlopot, melyen ott áll a táblácska
6035 II | kedvetlen morgás futott végig az osztályon.~- Mert, hogy kit hol vertek
6036 II | borjúszeletet. Az Isten se egyformán osztja fel a javakat az emberek
6037 II | Ejnye, Mária, hát pofonokat osztogatsz, mint egy markotányosnõ?~-
6038 II | poroszok Sadovát mondanak, az osztrákok Königgrätzet, de én az osztrák
6039 I | férfiúnak, mi legyen. Hogy õtõle függ, õ irányít, õ rendelkezik.
6040 II | katonának állt be a Borly-fiú. Otthagyja a foga fehérét szegényke.
6041 II | ha újakat veszel, addig otthagyom használatra.~- Majd bolond
6042 I | volt az alkalmas perc. Laci otthagyta leshelyét és egyenest a
6043 II | hogy híre-tudta nélkül otthagytam Disznósy uramat és a lakatosságot,
6044 II | volt most arra való. Az otthoni levegõ, a fölfrissült emlékek,
6045 I | skrupulusom, meg is kérdeztem Ottilia nõvértõl (mert tudja, minden
6046 II | erõt.~- Úr vagy - mondá ottkünn, megszorítva a fiú kezét -,
6047 II | hónaljig bedugva, miközben óvatosan emelte ki a súlyos tárgyat.~
6048 II | Johann tudja a részleteket, õvele volt, mikor feldõltek.~A
6049 II | felugrik, mint egy megriadt õzike, s eközben haragosan hátralegyint
6050 II | kisasszonynak Sulyom. U. P. - Bokrosd.~- Mit rendeltél,
6051 II | a hashajtó. »Vegyen be a páciens egy kis hashajtót.« Ez mindenesetre
6052 I | keresztül, kasul, szúrom, pacs. Jó lesz?~Laci elmosolyodott.~-
6053 II | keresi, (ott ül az elsõ padban elöl), az öreg báró is jelen
6054 II | Egy-egy öregasszony sírdogál a padkán, mely a napraforgós, muskátlis
6055 II | különbözõ elzálogolt csomagok padlásig érõ garmadája alján.~Vöröses
6056 I | elrakta szépen ládákban a padlásra. Itt meg a szerszámok adtak
6057 II | A nebulók kiugráltak a padokból és hirtelen fölszedték az
6058 II | alá tette és végigdõlt a padon, betakarva magát köpönyegével,
6059 I | István hátul faragta a padot, vásott »durae capacitatis
6060 II | illedelmesen fölemelkedve a padsor élén.~- Nem komponáltál
6061 II | Ott ült a patakparton buja páfrányok közt, a lábait lelógatva,
6062 II | sugarait ide is belövellte, pajkosan szaladgáltak az agancsokon,
6063 II | alásan, a kutyái közt.~A pajtában volt az ebek gyógyterme,
6064 II | olyan, aminõk a szénaszárító pajták falun, csakhogy ezt egy
6065 II | vannak elpotyogtatva a kocsis pajtásaim - tette hozzá nagy vigyorgással.~-
6066 II | szolgálatkészségben, hûség és pajtáskodás dolgában.~- Menjünk tovább -
6067 I | pezsgõ vidámsággal, ledér pajzánsággal. A háziasszony tisztét a
6068 I | mint a fekete szurok.~S pajzánul meghajtotta magát Laci elõtt,
6069 II | szellemileg, most körülbelül Pákonyán vannak, itt etetnek, most
6070 II | ütött egyszer-kétszer a pákosztos szájára. Éppen ezen filozofált
6071 II | van kivésve, megtölti a palackból, de most mit csináljon a
6072 II | de most mit csináljon a palackkal, hogyan pótolja a hiányt?
6073 II | hát mire való a víz? A palackra rá van írva: »1850. termés.«
6074 II | Krisztina városrészben. Magas palánk vette körül, de mi volt
6075 II | aztán áthajította magát a palánkon, könnyedén, ruganyosan,
6076 I | lesz ebbõl! Mikor már mint palánta is ilyen. Ujujuj, de ráncba
6077 II | jobbágyait, levetette bíbor palástját, eleresztette szolgáit,
6078 II | dolgom. (S ezzel a belépõ Pálhoz fordult.) Pál báró, jelents
6079 II | szeretettel fûzte karját a Paliéba.~Hát te hogy vagy?~- Csak
6080 II | meg az öreg Inokay, mert a Palinak vagy elment a kedve a témától,
6081 II | parasztgyerekek ellopkodják az üres pálinkás hordókat és dobolnak rajtuk.
6082 II | Katherinát. Sajnálkozva hallom Palitól, hogy ön itt akar bennünket
6083 II | és fáj a szívem utána.~Pálnak mind a két szeme megtelt
6084 II | Darócon egy lovat patkoltató palóc-nemes elrikkantotta magát:~- Inokay
6085 I | A háziasszony tisztét a palotában egyik titoktartó társalkodónõje,
6086 I | lett a Balassa Ágnes bûnös palotája helyén, a palotát átalakították
6087 I | a kúriákból, összetörve pályákat, szíveket és életeket. Az
6088 II | panaszkodni, a szerencse kísért új pályámon, a golyó megkímélt s kitüntetések
6089 II | Különösen ilyen idõkben. Más, ha pályának választottad volna, de csak
6090 II | Lelketlenség volt õt arra a pályára adni.~- Én csak jót akartam,
6091 II | ugyancsak eltalálta, milyen pályát kell választani. (Mintha
6092 II | szólaltatták meg, mintha õ panaszkodnék:~Tudod-e drága nagyapám,~
6093 II | hála istennek, nincs okom panaszkodni, a szerencse kísért új pályámon,
6094 II | tõletek.~Eleinte nyert is, panaszkodtak a Szentmiklósyak, Ragályiak,
6095 II | Inokay-nemzetség családfája, az elsõ páncélos õs ágyékából kinõtt törzs
6096 I | találja õket, csakhogy nem páncélruhákban, sisakosan, de redingot-kabátban
6097 II | öltözik, azaz kardjából páncélruhát támaszt maga körül, néha
6098 I | bágyadt arcán.~- Ohó, te paniperda! Hát már te regényeket olvasol?
6099 II | mosolygott Mária, kék pántlikás kalapját megigazgatva fején,
6100 II | vasládikó volt, erõs rovátkos pántokkal, a zárján külön egy kis
6101 II | Hát mit nem értesz még, papa?~- Nagy csacsi vagy, lányocskám;
6102 II | siroki kántor betanította a papagáját »Éljen Inokay követünk«
6103 II | történt-e valami baja a papagájnak, és hogy mi újság a faluban?~-
6104 II | csúnyább most, elhanyagolt? A papának nincs rá pénze. Sok szép
6105 II | lorgnettejét is elõvette a pápaszem elé, hogy jobban lásson.~-
6106 II | Gyanús dolog a pszichológia pápaszemén át. Mert aki otthon igazi
6107 II | selyemkalappal, wuklikkal és aranyos pápaszemmel az orrán, az is váltig a
6108 II | titokban mégis elküldött a papért, ki tudja, mi történhetik,
6109 II | ládámat is.~Laci átment a paphoz, megállapította a temetés
6110 II | arca elé emelte a sustorgó papírlepedõt; bizonyosan a pirulást akarta
6111 II | részint készpénzben, részint papírokban, a losonci, miskolci, egri
6112 II | szemüvegét és a kezei közt maradt papirosokból kihúzta az összehajtott
6113 II | kereskedõ számolt valamit papiroson. A negyediknél, leghosszabbnál
6114 II | adhassa. Sietve vetette papirosra a tudósítást, milyen volt
6115 II | úgy olvassa fel neki egy papirosról a szavakat, melyek szépen
6116 II | eszénél volt szinte egész nap; papirost kért és a gyúródeszkát a
6117 II | ágyhoz és letette a rózsát a paplanjára.~- Milyen szép - mondá az
6118 I | vén imposztor). A torony a papoké, s én a papoknak nem adok
6119 I | torony a papoké, s én a papoknak nem adok semmit, elég fundációjuk
6120 II | tódult, vörös lett, mint a paprika, majd holthalavány.~- Hogyan? -
6121 I | megint megeszi az ember (a pápuák legfeljebb közvetlenebbül
6122 II | Radvánszkyhoz -, hogy tartsd meg a parádés kocsisomat is, mert nincs
6123 II | mélabúsan: »Hát már most min parádézunk a kerületben?«~Keresztül-kasul,
6124 I | bújócskáival nem volt eltiltott paradicsom, mikor még együtt játszottak
6125 I | körülbástyázták a tulajdon szentségét paragrafusokkal, úrrá tették a bírót a legkisebb
6126 I | talál. De a kártyaadósság parancsol. Annak meg kell lenni, ha
6127 II | ami éppen készen van - parancsolá Potifárné a pincérnek fennhéjázó
6128 II | hátha nem akar menni.~- Parancsolj rá.~- Könnyû az ilyet mondani,
6129 I | szólni, kisasszonyka, hogy »parancsolom, Tumbus«.~- Egy szót se
6130 II | folyosón, megszólítván kurtán, parancsolón az ott õdöngõ komornyikot.~-
6131 II | Borly a szokott frázist -, parancsolsz valamit, kapitány úr?~-
6132 II | az órával, amit akkor rám parancsolt nagyapka. Nem találgatom,
6133 II | fõvezér rögtön kiadta a parancsot a tábor fölébresztésére,
6134 II | balpartján ütött tábort s egy parasztházat foglalt el lakásul. A vidék
6135 II | lovaikat legeltették csintalan parasztlegények, milliárd élõlény nyüzsgött-mozgott,
6136 II | zöldséges kert tájékáról parasztnóta csendült meg: »Magas a kaszárnya
6137 II | húsvétkor otthon volt, eljárt a parasztokhoz, bekukkantott a mezõn a
6138 II | beszédeket, amiket Gottfried a parasztoknak tart, hogy az emberek egyenlõk…~-
6139 II | nagyratörõ, mert amellett, hogy a paraszttal szóba áll, a múzsáknak is
6140 II | talán több élõ féreg és parazita van csak egy fán is, mint
6141 II | bûnös öregembereknél és a parázna múltú asszonyoknál, hogy
6142 II | belõlem? Mi lesz a másik párbajomból?~- Az ördögbe is - vág közbe
6143 II | megtagadta.~- Hiszen oka volt nem párbajozni. A nagyapja temetésére jött
6144 II | akik kihívják Inokayt, a párbajt reggelre tegyék, te pedig
6145 II | lábát az asztal alatt.~- Pardon! - mentegetõzött Laci. -
6146 II | kezdett, mint a türelmetlen paripa.~Nem bírt sokáig ellentállni,
6147 I | adták inasnak a hóbortos párizsiak - emlegette Buriusz Ferenc,
6148 II | csak egy arasznyit lát a parkból egyszerre. Fülelt, hallgatott,
6149 II | szepegéssel ment végig a parkírozott udvaron, az ügyvéd a kocsijához
6150 I | teszed az asztalra vagy a párnád alá, szóval, hogy ne járj
6151 II | élettelenül rogyott vissza párnáira a rémület hörgõ kiáltásával:~-
6152 II | keleti gyöngybõl rakott pártában, - abban is temették el.~
6153 II | Gyere csak ide, Pista!~Pártfogói hangon szólította oda s
6154 II | szeme elõl, a Duna másik partján egész nyugodtan és teljes
6155 II | Königgrätzet, de én az osztrák pártján vagyok ebben.~Csendes, kedvetlen
6156 II | barátságosan megrázta a partnerek kezét.~- Mármost aztán még
6157 II | vén kecske jött a túlsó partról szomjasan s éppen velük
6158 II | egy követ talált, verte, paskolta a lakatot, de nem bírt vele
6159 II | ragyogtak fent az égen, pásztortüzek égtek az erdõszéleken, békák
6160 II | tiszta volt, mint egy hegyi pataknak a vize, amelyet meg nem
6161 II | választóknak, s átmenve a Berkenyés patakon, bedõltünk a vízbe, a kasznár
6162 II | bárókisasszony napernyõje. Ott ült a patakparton buja páfrányok közt, a lábait
6163 I | báró mérges volt és nagy patáliát csapott a bárónéval (született
6164 I | magában.~- A külseje egy patikáruslegényé vagy egy grófé, de a lelke,
6165 II | István fekszik, kit a híres Patkó ütött le, mikor tízezer
6166 II | kovácsmûhelyben, Darócon egy lovat patkoltató palóc-nemes elrikkantotta
6167 II | szedni újoncot, mire felelé a pátriárkák ékesszólásával az illetõ
6168 II | visszataszító, de egyszersmind a pátriárkákból valami fönséges, megható
6169 II | kutyái. Talán tudják, hogy a patronusuk haldoklik. Ki nem ment az
6170 II | szavakat, melyek szépen pattognak, mintha bolhákat roppantana
6171 II | megrázta magát, hogy szinte pattogott a bõre, a farkát csóválta,
6172 II | Et eum Lazaro, quondam paupere« s csak a Perkálné görcsös,
6173 II | nagyapa utána, a »Három páva« utcában.~- No, az se rossz,
6174 II | behunyta azokat:~- Budán a Páva-utcában egy telkem van - susogta
6175 II | báró úrfiak, mint valami pávakakasok, feszíteni, mutatni tudtok,
6176 II | következõ sváb helységben egy pázsitos teret, hol a szomszédos
6177 I | van háromszor hetenként a pecsenye és a tanítás is, mert semmi
6178 II | kis vendéglõkbõl kiáradó pecsenye-illatokra ágaskodni kezdett, mint
6179 II | nagyapám,~Mi az ebédem?~Pecsenyém lóbul,~Italom hóbul,~Ez
6180 II | fennhéjázó hangon -, levest, pecsenyét, tésztát, bort. Csak gyorsan,
6181 II | méltóságteljes nyugalommal a pecséteket, miután a csomag kioldózott,
6182 I | ajánlkozhatik. Talán éppen azt pedzi most…~- Halljuk, halljuk,
6183 II | volt a nemzetes úr, mint a pehely). A bárói család csodálatos
6184 II | sehová se való; Disznósy uram példának okáért beüzeni a kõszenet
6185 I | Borly Lászlóról vegyetek példát. Micsoda ember lesz abból!
6186 I | embernek kell. Ha volna például esõt csináló mesterség,
6187 II | egyik vasasnémetet adta a »Peleskei nótárius«-ban. Beszélték,
6188 II | kötözgette a sebeiket, pemecselt velök olyan fontoskodással,
6189 II | volt a kulacs is, azt a penciek hozták, ahol jó bor terem,
6190 II | faragó-gazda, meg annak a Pencrõl idejött két sógora tartottak
6191 I | vette észre, hogy a nyitott penecilus, mellyel a rózsát akarta
6192 II | ha árnyék éri, befogja a penész. Egy rablóbetyárból könnyen
6193 I | pedig ritka volt a mosoly penészszínû, bágyadt arcán.~- Ohó, te
6194 II | Litmaneck.~A két hajlékony penge összecsapott, mintha két
6195 II | erõvel, egészséggel, de a két pengõrûl, meg az én epedõ szívemrõl
6196 II | Nyisd fel, apa. Neked van penicilusod.~A báró elmetszette a spárgát,
6197 II | Arany ezüst ékszerekre pénz-kölcsönök. Ékszerek esetleg meg is
6198 II | családi ékszereinket és a maga pénzébõl vette meg egy költött eladási
6199 II | tapasztalat, és a gyûjtött pénzecskébõl is egy kis percent. A diák,
6200 I | Akkor még marad is egy kis pénzed, még tán nekem is kölcsönözhetsz.«
6201 II | ember?~- Hogy én?~- Hogy pénzei vannak a losonci takarékpénztárban,
6202 I | már nekem sohase legyen pénzem többé.« Többször ott lebegett
6203 I | kifogyott türelmébõl és potom pénzen kapták meg az ékszereket.~-
6204 I | csinálja meg a lakatokat a pénzesszekrényeire. Még csak az kellett, hogy
6205 II | megkönnyebbült zsebbel, mert a pénzkészlete veszedelmesen megapadt.
6206 II | környékén.~Összeszámította a pénzkészletét, tíz huszasa volt, több,
6207 I | lehetne csinálni egy kis pénzmagot.~- Azok a feleségemé. Neki
6208 I | el mindent, ha kell, de a pénznek meg kell lenni.~A vén gazember
6209 I | mikor Pestrõl hazajött -, pénzre van szükségem.~- A hitelünk
6210 II | meg van terhelve. Nincs pénzünk hozzá. De ha még volna is
6211 I | gereblyéjével egy kicsit pepecselt a kavicsok közt, mialatt
6212 II | gondviselésnek. S voltak percei, amikor szinte jó szívvel
6213 II | legyen a megérkezés elsõ perceiben. Mert a legnagyobb öröm
6214 II | pénzecskébõl is egy kis percent. A diák, mint a tücsök,
6215 II | aztán bement és néhány percet töltött egyedül a halottnál.~-
6216 II | csomó koporsó úszott az ég peremén, vagy maga az öreg kasznár
6217 II | jogát tartalmazza, de a Perkálnéét is. A szétszakítás azonban
6218 II | szomszéd városkába, aztán Perkálnéhoz fordult, ki megint sírni
6219 II | szekérzörgésre fölzavarta Perkálnét:~- Talán a kis báró jön.
6220 II | orvos a pitvarban szomotyoló Perkálnétól.~- Nem adtam, kérem alásan.~
6221 II | Mariska tehát elindult Perkálnéval s útközben egy piros rózsát
6222 II | Minthogy az esõ még mindig permetezett, bebújt egészen a hordóba,
6223 II | olyan, mint mikor a finom pernye leszáll a sárga kalászra,
6224 II | rajtunk a világ.~Ez a szó új perspektívát nyitott Inokay elé. Nevetségessé
6225 II | egyébiránt nem közönséges perszóna, de maga a penci szõlõbíró,
6226 II | magával cipeli az ember a perzselõ melegben. Eltikkadva pihent
6227 II | olyan gazdag városban, mint Pest.~Kocsira nem telt ebbõl,
6228 II | hogy elsöpörje az útból Peszerényit. De hogy egy ilyen mennybõl
6229 I | aminõvel talán csak Szent Péter nyitogatja az ég óriás kapuit.~
6230 II | helybeli kántornak, Boczkó Péternek a búcsúztató versekért,
6231 II | össze nem roppant; hogy a petróleum-lámpák világítanak, s hogy az emberiség
6232 II | különös hangsúlyt tett, s petyhüdt ajkai vigyorogva húzódtak
6233 I | s álnév alatt mulatott pezsgõ vidámsággal, ledér pajzánsággal.
6234 II | gondolni többé.~Volt, nincs… Pezsgõbe fojtani az egészet.~- Hej,
6235 I | mindent elmondunk egymásnak. Pfuj! azt mondta nekem gróf Starwitz
6236 I | a földre s úgy szaladt a piac felé, mintha puskából lõtték
6237 I | folytatta ismét, gyerekesen, picinyt selypítve. - A barátnéim
6238 II | annak ördöge, nem szíve. Pietista lett, ez az egész. Ami gyakori
6239 I | okosságot önteni, egész nap pigézett, vagy gombozott, vagy verekedett,
6240 II | igazi úri asszony, az abban pihen meg útközben, ha csekélynek
6241 II | sugallta, hogy így édesebb pihenésem lészen az anyaföldben.~Templomi
6242 II | mindenségben, hogy õ ki ne pihenhesse magát? Az ördög mûve, hogy
6243 II | múlva visszatért éjjeli pihenõ helyére, de még le sem ereszté
6244 II | perzselõ melegben. Eltikkadva pihent meg itt-ott valamely fa
6245 II | hozzá mellékelve, behajtva pikkelyes kígyó alakra. A báró kibontotta
6246 II | asszonyfélék. Jaj de szép! Piktor se festhet annál különbet.~
6247 II | garmadája alján.~Vöröses pillájú szemeivel fáradtan pillantott
6248 II | Ritkán voltak ilyen világos pillanatai. Menekült az effajta gondolatok
6249 II | és most mégis rettegett pillanathoz, a bárói család elé lépni.
6250 II | gimnáziumé, tanár úr - felelte pillanatnyi habozás után -, visszaszáll
6251 II | a bárónak éppen a kellõ pillanatokban némi kenyérmorzsákat. De
6252 II | húszéves adósságok, ellágyult pillanatoknak, apró ballépéseknek, nemes
6253 I | csak ki kell az alkalmas pillanatot választani.~Lesbe állt hát
6254 II | levonni, de megzavarodva pillantá meg, hogy még egy ötödik
6255 II | mosollyal s jelentõségteljes pillantással -, mert az enyémet is elvégezte.~
6256 I | visszafordult, még egy utolsó pillantást vetett rá. A kisleány egy
6257 II | hazakerült arany billikomokat pillantja meg. No, ez éppen jó lesz,
6258 II | jobban akar tudni; pedig a pince a maga nyirkosságával a
6259 II | ilyenkor.~- Hát mi dolga volt a pincében?~A komornyik megszeppent,
6260 II | hozz egy palack cliquot-t a pincébõl, de itt legyen az egyik
6261 I | veszed a bort?~- Az apám pincéjében; leveszem a kulcsot a szögrõl,
6262 II | jött vissza, tudakozódott a pincértõl, az se tudott róla semmit,
6263 II | ostoros gyerek volt Gyurka) piócákat fogni a nádas tóhoz. Éjjelre
6264 II | vallott jó ízlésre rikító pipacs-virágaival. Semmi esetre sem volt elõkelõ,
6265 II | megpillantott egy óriási pipacsot. Az volt a bárókisasszony
6266 II | csiholjon ki és tegye rá a pipájára, de úgy, hogy a szagát feléje
6267 II | feküdt a szûrén, füstölgõ pipákkal az agyarukban. Visszahökkent;
6268 II | fõhadnagy úr le akar engem pipálni. A fõhadnagy úr kincseket
6269 II | mit, Perkálné, adja ide a pipámat még egyszer.~Az orvos pipázva
6270 II | rébuszával:~Sulyom Helység~pipázás tilos.~Hanem az már itt
6271 II | is a borzasztó kínok közt pipázott. Családi nyavalya ez a Borlyaknál.~
6272 II | pipámat még egyszer.~Az orvos pipázva találta, összecsapta csodálkozásában
6273 II | faoszlopokon valami tákolmány pipiskedett, olyan, aminõk a szénaszárító
6274 II | sok rántotta és lúdzsíros pirítós, a vendéglõk nélküli ország
6275 II | szalonna-darabjai, fehér cipói, pirosló szalámirudacskái incselkedve
6276 II | elfordította a fejét, hogy pirulása ne lássék.~Amint pedig a
6277 II | papírlepedõt; bizonyosan a pirulást akarta eltakarni.~- Hazahozhattuk
6278 I | meg a leventét…~Mici fülig pirult, aztán elpityeredett.~-
6279 I | az a kis epizód, hogy a piskóta-dongájú kis báró, vérszemet kapván
6280 II | kérdé rekedten kapzsi, irigy pislantással.~- Igen! - mondá Laci õszintén,
6281 II | süket volt.~A szemeivel pislogott, s most már lorgnettejét
6282 II | táboron. Csak imitt-amott pislogtak még tábortüzek, mint macskaszemek
6283 II | házikókból, ki seprõvel, ki piszkafával, sõt megjelent maga a községi
6284 II | valamit elástak.~Hányta, piszkálta ki a sarat, míg nagyot kondult
6285 II | ahogy én nézem, a kezében se pisztoly, se kard többé.~- Micsoda?
6286 I | söntés melletti ajtón, mely a pitvarba nyílt.~- Erre van a kijárás -
6287 II | és azt is odabocsátotta a pitypang mellé.~- No, ezek, mondhatom,
6288 II | jelentõségük van.~- Hogy-hogy?~- A pitypangból láncot és gyûrût csinálnak
6289 II | átnyújtotta neki…~- Hát itt van a pitypangja, de most azután ne okoskodjék
6290 II | ott hevert, felemelte a pitypangvirágot is, odament Borlyhoz és
6291 II | itthon a nimbuszát; a rektor pláne visszakísérte a gyászházhoz
6292 I | félre lépett, ahol egy nagy platán eltakarta.~- Akarja-e -
6293 II | Megindult a komoran susogó õs platánok alatt, vizsgálva a kavicsot
6294 II | lehet, aminõ az apja volt.~E pletykából az öreg báró is megtudja,
6295 II | az ember.~Perkál Zsuzsa pletykája terjed a vidéken, mert olyan
6296 I | holmi illetlen és pikáns pletykákkal már eleve közönségessé teszik.
6297 II | kenderszínû haja miatt »Pleznyák«-nak híttak cseh nyelven
6298 II | leesett az orráról. Nagy pocakja miatt képtelen volt lehajolni.~-
6299 II | zápor, s mert mint picinyke pocsolya húzódott a támadó mélyedésbe
6300 II | régi meszes gödrökbe és pocsolyákba.~Szerencsére semmi ilyesmi
6301 II | hagyta és a »Tavaszhoz« címû poemát készíté a vizsgára, mely
6302 II | máskor ezidõtájban a kávét pörkölte vagy fõzte, úgyhogy annak
6303 I | Ezékiel, aki el tudta húzni a pöröket, ameddig a bárónak tetszett;
6304 II | Egy kirakatnak a sonkái, pörzsölt szalonna-darabjai, fehér
6305 I | tartozik valamivel?~Olyan buta pofácskát vágott erre, mint egy aluszékony
6306 II | nyakáról.~- Ejnye, Mária, hát pofonokat osztogatsz, mint egy markotányosnõ?~-
6307 I | pünkösdre még talán akad egy kis pogácsa, gazduram: azért hát bocsássa
6308 II | akarok«, szólt, és mint egy pogány, a fal felé dõlt. Majd az
6309 II | adott neki, majd föltette poggyászát a kocsira és a »Fehér farkas«-
6310 II | boldog a magyar«; fölemelem a poharamat és így szólok: »Ej, mit „
6311 II | van ni, fogja, Perkálné, a pohárért majd eljövök én magam. Jön
6312 II | fölösleges poharat, de a pohárszék helyett nagy zavarában az
6313 I | micsoda meleg, micsoda pokol. S azonfelül még idegen
6314 II | mégis csak úr. Hát menjen a pokolba! Elfordult durcásan, rá
6315 I | Annak meg kell lenni, ha a pokolból kerülne is ki.~A pokolnál
6316 I | pokolból kerülne is ki.~A pokolnál azonban vannak még valamivel
6317 II | mikor az ember valami nagy polcról szédül le a semmibe.~Mindegy,
6318 II | adhatja vala el, egy kis polgári hasznot csinálhatott volna
6319 II | termett a sétányok ismeretes poloskája, az invalidus katona, és
6320 II | eszünket. Hazakerültek, mint a Polycrates gyûrûje. Ez a fõ.~- Mariska,
6321 II | miként leste meg a hölgyeket pongyola érzéseikben. És sajnálta
6322 II | keverte, nekidöfött egy pontnak nyugaton a varecskával.~-
6323 II | hordó állt, illetve egy pontot rajzolt ki, ahol a talaj
6324 II | lehetsz, szívecském! Csupa por vagy, lelkem! Hamar adjatok
6325 I | érvényesült. Az emberek porából fû nõ, a füvet megeszi a
6326 II | itt is van a Ráró! (Egy poroló nádpálca volt a szögletbe
6327 II | Igaz, vitás a dolog; a poroszok Sadovát mondanak, az osztrákok
6328 I | motyogta. - Olajba sütjük vagy porrá törjük és minden apácának
6329 I | tõle, ne ijedj meg, egy porszem esett bele vagy efféle,
6330 II | beszaladgálta az urasági portát a szomorú esettel.~- Meghalt
6331 II | régiségkereskedõ vette meg a portékát. Ebbõl három bécsi cég (
6332 II | Van még valami?~- Még egy Post Scriptum - s olvasta odább
6333 II | Kopolyházán egy félórát etetett a posta.) Mert õ jó koszthoz van
6334 II | az erdõ szélén, ahol egy postakocsis, Milik István fekszik, kit
6335 II | döngték körül, ez is egy postakocsisé, ismeretlen haramia lõtte
6336 II | tudott róla semmit, kiment a postakocsishoz, aki egy kicsit szundikált
6337 II | a levelekkel végezni. A postánál már szerszámozták a lovakat.
6338 II | megvette a faládát s feladta a postára a kincseket, úgyhogy harmadnapra
6339 II | és a leányával, mikor a postás csomagot hozott haza a levelek
6340 I | lelógatva s kezeit zöld posztó köténye alá dugva, miközben
6341 II | hadd jöjjön vissza a zöld posztókötényhez, elég herõcét ehetett már.
6342 II | sógorasszonyhoz, mert a sógorasszony potentát a maga szemetjén, és adót
6343 II | nehéz volt megmelegíteni, de Potifárnét talán éppen az ingerelte.
6344 II | csináljon a palackkal, hogyan pótolja a hiányt? Ej, hát mire való
6345 II | támadásra kész sereg most már pozdorjává verte õket, s Borly László
6346 II | nevetségessé. A negyvenes évek pózoló nemzedékéhez tartozott,
6347 II | Peszerényi puttonyba!~(Pozsony alatt, régimódiasan, a diétát
6348 I | szigorúan. - Ne tartson nekem prédikációkat, hanem szorítsa meg a zsidókat,
6349 II | istápolni, az erényeket prédikálni. Szóval, fölveszik az apostoli
6350 II | vagy lakodalom esett, elõre prenumerálva voltak rá a familiák, a
6351 II | kõbõl is ki tudott pénzt préselni. Olyannak tûnt fel nem egyszer
6352 I | darabot, ami kész, itt küld prezentbe. A másik levelet pedig megíratta
6353 II | saját metódusa szerint »prézli« nélkül mártott be egyszer-kétszer
6354 II | ott áll a táblácska a maga primitiv rébuszával:~Sulyom Helység~
6355 II | Menjetek lábat lógázni a Privorskyba, ne a sógorasszonyhoz, mert
6356 II | tönkretették volna a sok próbálgatással a szegény Inokay Katherinát.
6357 II | belõle a keserûség.~Fia próbálta szétbeszélni, de csak rövidesen
6358 II | hogy ilyen nehéz, fejtörõ problémák közt kell szomorú napjait
6359 II | vertek meg - folytatá az õ professzoros humorával -, arra visszaemlékezni
6360 II | mindennek, következik a prófunt és a birkózás az élettel.~
6361 I | baj, hiszen volt a bárónak prókátora, az öreg Tartsányi Ezékiel,
6362 II | tartani, szóval összeálmodott prücsköt-bogarat.~Reggel nagyobbodott a láza,
6363 I | merített egy csipetnyit, nagyot prüsszentvén utána.~- Egészségére, Tumbus
6364 II | sajnálom, kapitány úr.~- Psja krev (kutya vér) - morogja
6365 II | látszani. Gyanús dolog a pszichológia pápaszemén át. Mert aki
6366 II | mardosta. Pedig igen egyszerû pszihologikus tünet. Léha embereknél gyakran
6367 I | suttogta és körülnézett.~- Pszt, csendesen! - szólt a leány
6368 II | mert most a lovat is más pucoválja, (hiszen legalább az lenne
6369 I | rózsabimbót pillantott meg, pünkösdkor nagy ritkaság egy ilyen
6370 I | ekképpen szólt:~- Hanem most pünkösdre még talán akad egy kis pogácsa,
6371 I | vásott »durae capacitatis puer« volt, akinek tölcsérrel
6372 II | került. Alkalmasint a váci püspökébe. Mert amerre a szem lát,
6373 I | szegfûformából széles haranggá puffadtak fel a szélben.~Virágok,
6374 II | Pali izé, csinos gyerek, de puhány. Ebben a Laciban volt valami
6375 I | mondja, nincs most pénze. Pukkadjon meg ott, ahol van.~- Egyebütt
6376 II | míg a baronesz kislányos pukkedlit csinált az urak elõtt és
6377 I | és kiöntötte tartalmát a pulpitusra, csupa fényes, csillámló
6378 II | megrázta magát, mint mikor a pulyka fölborzolja a tollait. -
6379 II | kasznárnak. Csak egy picinyke púp jelzi a földön, hogy õ is
6380 I | a kocsira, s azzal, upre pupos, bevitte a nagyapa a városba,
6381 I | azt mondja, õ mást kért, a puska nem kell neki. Hogy amit
6382 I | szaladt a piac felé, mintha puskából lõtték volna ki.~Laci most
6383 I | Úgyszólván lefeküdt neki, a puskáért.~Az öreg kasznár, aki a
6384 II | Különben is gyenge vagy még a puskához meg a borjúhoz. Azért tehát
6385 II | vánkosra, mikor már az elõõrsök puskalövései az ellenség közeledését
6386 II | vadász szárazon tartsa a puskaporát, jó keresztény tehertõl
6387 I | fordult.) Vidd vissza a puskát, a másik fiúnak.~A flóbert-puskát
6388 II | Hárompáva-utcába, fölkeresi a nagyapa puszta telkét, ott úgyis van egy
6389 II | a bajokba. Az õ lopásai, pusztításai. Versenyeztünk egymással.
6390 I | Inokayakkal. Pedig hány emberöltõ pusztult bele! Országgyûlések, bölcsek
6391 II | diétát értette õkigyelme, puttony alatt a megbukást.)~- Szeretnek,
6392 II | Inokay Pozsonyba, Peszerényi puttonyba!~(Pozsony alatt, régimódiasan,
6393 II | Oh, hogyne! Hahaha! Don Quichote de la Mancha kidobta a négyszázezer
6394 II | csodaszép ének »Et eum Lazaro, quondam paupere« s csak a Perkálné
6395 II | szemtelenség.~Nem használt semmi rábeszélés, a Perkálné rimánkodása,
6396 II | éri, befogja a penész. Egy rablóbetyárból könnyen válhatott volna
6397 I | instituciókat az oligarchák és rablók ellen. Kommasszálták az
6398 I | másét.~Lecsaptak a váraikból rablókalandokra, hogy a kis vagyonokat magukhoz
6399 I | távolodott az oligarcháktól és rablólovagoktól. Hogy az úton járó kereskedõktõl
6400 II | varecskával.~- Ott van a rácok városa egyenest!~- Át lehetne-e
6401 I | körülvéve, csak a vaskapu rácsain lehetett belátni; a háttérben
6402 II | Cipelte vagy másfél óráig a Rácvárosban, a Vízivárosban, mindenfelé,
6403 II | négyesét is elnyerte egy Radvánszky. Az Isten is a tótokkal
6404 II | Szentmiklósyak, Ragályiak, Radvánszkyak, akik játszottak:~- Nagyon
6405 II | arra kérlek - szólt oda Radvánszkyhoz -, hogy tartsd meg a parádés
6406 II | fogatot el kell küldeni Radvánszkynak, és hogy Borly furcsa szemeket
6407 II | szabad léssz és velem is ráérsz egy kicsit beszélgetni.~-
6408 II | lelkére, úgy gondolta, bizony ráfér egy kis reparáció, de hogy
6409 II | elõtte.~A kasznárra csakugyan ráfért az életet adó nektár, mert
6410 II | hogy a maga könnyelmûségét ráfogja. De én… én szerettem az
6411 I | szilajan, és meg akarta ragadni a leányka karját.~De az
6412 II | könnyel, mert a sírás is ragadós.~- Ne sírjon, kisasszonyka -
6413 I | s valami, ami már rátok ragadt ahhoz a földi salakból.
6414 II | panaszkodtak a Szentmiklósyak, Ragályiak, Radvánszkyak, akik játszottak:~-
6415 II | Mária mennybemenetelét ragasztva. A fõhadnagy is ott állt
6416 II | járnak-kelnek, mászkálnak, rágódnak a szívén, csiklandozzák,
6417 I | zárdába. És most itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok.~S
6418 II | A megdicsõülés verõfénye ragyogott a fõhadnagy arcán. Lehajolt,
6419 II | mint a többi éj. Csillagok ragyogtak fent az égen, pásztortüzek
6420 II | vagyok. Úgy rémlik, hogy ráhágtam a lábára?~- Nagy csacsi
6421 II | reávilágított az arcára, a fõvezér ráismert Borly Lacira, aki nehány
6422 II | alá, ahol a szekerek egész raja állt már. Zaj, elevenség
6423 II | kezét kinyújtotta és babrált rajtok, simogatta õket és téveteg
6424 II | pálinkás hordókat és dobolnak rajtuk. Az arató lányok abbahagyják
6425 II | viszonyok között? Hiszen kacagna rajtunk a világ.~Ez a szó új perspektívát
6426 II | vetettek rá ügyet, se õ rájuk, mélázva hallgatta a patak
6427 I | járhattak volna. Minthogy a rajzolásra is igen könnyû vala a keze,
6428 I | este és hajnalban tüzet rak Tumbus apó két felõl mellette,
6429 II | mint a méh, mert az egy rakásra gyûjti a mézet, s jön õsszel
6430 I | jeges borogatásokat kellett rakni a fejére, legott szabadalmat
6431 II | karóba húzatta Heister a Rákóczi-idõkben, s az így karóba húzva is
6432 II | csak izék, új durvaságok rakódhatnak le rá.~- Szegény az eklézsia,
6433 II | odább függött üveg alatt rámában az Inokay-nemzetség családfája,
6434 II | gondolta, hogy ez a kép rámástól voltaképpen egy ajtó. Ezt
6435 II | mint mikor a vén gazember rámereszti a szemeit, ahogy azt elõre
6436 II | örökhagyó bélyegezte meg, rámutatva, hogy lopott vagyon. Engem
6437 I | palánta is ilyen. Ujujuj, de ráncba szed ez valakit.«~A kulcs
6438 I | ütött-kopott öregúr, ezer ránccal az arcán. Mikor én gyerek
6439 II | Az öreg Borly homlokára ráncok ültek ki.~- Föl nem foghatom,
6440 II | nevetett az asszony és ránézett kedvteléssel, mint a pók
6441 II | között a kutya áll a legelsõ rangban tehetségben, szolgálatkészségben,
6442 II | évet töltene ott a báró úr rangjához illõn a családjával, összeroppanna
6443 II | titokzatos ország, ahol õ nagy rangot viselt; egy szó mint száz,
6444 II | elérje, egyet kellett volna rántania a talyigán, s arra mostani
6445 II | mint maga, hacsak egy kis rántottát nem csinálnék.~- Hát csináljon!~-
6446 II | főhadnagy úr nem akarja a rántottával a könnyeit is megenni. Azok
6447 II | sötétben világít. Errõl legott ráösmert a becses kõre s megörült
6448 II | szimatolni kezdett az öreg, majd rárivallt a legényére~- Oldd le hamar
6449 I | egyszer kell megkóstolni, hogy rászokjék az ember: roppant jó íze
6450 I | bicskája után, s amint már rátenné, hirtelen magcsendül egy
6451 II | kinyitván a pipája kupakját, rátette a sercegõ tüzes dohányra,
6452 II | volt, hanem a vizsgálóbíró ravaszsága. Elpirultál, mikor kérdeztem.
6453 II | gyerekeket szokás ilyesfélékkel rávenni.) Az a kis angyalka hozta,
6454 I | mintha rostálnál vele. A rázás addig tart, míg megindul,
6455 II | másvilágra. De biz az nem reagált egyikre sem. Ott úszott
6456 II | se egy nemzet életében. A realizmus és az idealizmus kell, hogy
6457 II | és szalutált.~A tûz amint reávilágított az arcára, a fõvezér ráismert
6458 I | zsidónak, miután ezért illendõ »rebachot« alkudott ki magának, együtt
6459 II | megkülönböztetni az elütõ rebbenés neszét: zsr, zsr, amit csak
6460 I | gallyak ropogtak, madarak rebbentek fel a bokrokból, ami valakinek
6461 II | fiam, ne kívánj ilyet - rebegte zokogva -, mert hamar beteljesedhetik.~
6462 II | tekintettel.~- Föl van adva a rébusz, találja ki - mosolygott
6463 II | táblácska a maga primitiv rébuszával:~Sulyom Helység~pipázás
6464 II | itt nem hallatszik semmi recsegés. Még a szöcskék ugrálása
6465 I | páncélruhákban, sisakosan, de redingot-kabátban pénzintézetek élén, ahonnan
6466 II | kecsesen elrendezvén szoknyája redõzetét a térdein, míg a két hajfonat
6467 II | a baronesz! A noszpályi református papkisasszonyok figyelték
6468 II | Tátikáról, Csobáncról, Kisfaludy regéibõl vett tárgyakról, odább függött
6469 II | van a kasznár Laci is a regementben, aki a legfiatalabb huszár,
6470 I | gesztussal szavalta a nyilván regényekbõl eltanult mondatot:~- Ön
6471 II | Inokay -, az anyáknak és a regényíróknak mindig van egy történetkéjük.
6472 II | az meg sétákat tesz vele reggelenként s az öreg Dumas nyelvén
6473 II | elhatározta, hogy járkálni fog reggelig, megnézi az érdekes házakat
6474 II | szobákba, ahol a szakács a reggelit fõzte.~- No, bezzeg a kasznár
6475 II | Földvárra.~A komornyik a reggelivel, melyet rendszerint az ágyban
6476 II | jutott, hogy még nem is reggelizett. Egy kirakatnak a sonkái,
6477 II | asztalnál ülve várja be a reggelt; megszámlálta krajcárjait,
6478 I | kifizetni nem tudta, minden a régiben maradt, bebizonyosodván
6479 II | gentlemant. E városkában régideje az én vállamon nyugosznak
6480 II | puttonyba!~(Pozsony alatt, régimódiasan, a diétát értette õkigyelme,
6481 II | Nyolc különbözõ ékszerész és régiségkereskedõ vette meg a portékát. Ebbõl
6482 I | szerkezete van. Csakhogy holmi regulák szükségesek, és ezeket be
6483 I | mindig be fogod tartani a regulákat, és akkor pompás óra lesz
6484 II | éjben, mely titokzatos édes rejtelmekkel volt megtelve, ringató csobogás
6485 II | Kibújt hát a megfoghatatlan rejtély! Igen, igen, most kezdem
6486 I | Bónis Samu bátyánk a koronát rejtõ vasszekrényen.~De az öreg
6487 II | volt minden, csak a nótában rejtõzött valami kis szomorúság. Méhek,
6488 II | voltam akkor - szólt elhaló, rekedt hangon. - És tudja a báró
6489 II | fog, hogy is küldhetne egy rekruta ilyesmit? Milyen szép lesz
6490 II | másnap délutánra, beszólt a rektorhoz, aki már javában izzadt
6491 II | fejét s izgatottan kalimpált remegõ karjaival, s lassankint
6492 II | mikor egy egész nemzet reménykedik, vár valamit. Nem is tudja,
6493 I | nehéz a helyzet, de nem reménytelen - szólt azután -, egy mód
6494 II | egykedvûen.~Laci elsápadt e rémítõ összeg hallatára, ennyi
6495 II | hova tegye kezét-lábát, úgy rémlett neki, ha egyet lép, megbotlik
6496 II | Oly ügyetlen vagyok. Úgy rémlik, hogy ráhágtam a lábára?~-
6497 II | bántotta, hanem az egy forint rémületbe hozta, minden vér a fejébe
6498 II | Bántja a rendet, és a rend a fõ, punktum.~Laci ványadtan
6499 II | szolgabíró tovább olvas.~- Rendelem végül, hogy a fennmaradó
6500 II | annyi, hogy feketekávét rendelhessen vagy akár egy pohár szilvóriumot.
6501 II | visszaszáll az adakozóra a rendelkezési jog.~- Helyes! - kiáltott
6502 I | õtõle függ, õ irányít, õ rendelkezik. A szemei is megcsillantak.
6503 II | U. P. - Bokrosd.~- Mit rendeltél, lányocskám? - kérdé a báró.~-
6504 I | szükségesek voltak, a természet rendje szerint, mint ahogy megvannak
6505 II | ötödször azért különös, mert rendkívül különös, s ez okból felszólítlak,
6506 II | modorában -, de mondhattam volna rendkívülinek vagy furcsának; különös
6507 II | csak volna itt valahol egy rendõr, hogy a nehéz nyavalya jöjjön
6508 II | mozgásba hozza az öregapó a rendõrséget és felkutatják.)~A juhászgazda
6509 II | komornyik a reggelivel, melyet rendszerint az ágyban költött el a báró,
6510 II | gondolta, bizony ráfér egy kis reparáció, de hogy csak úgy nyisson
6511 II | csengéssel a hepehupás, repedezett padlóra.~Nosza, lõn nagy
6512 II | Hiszen minden oldalról repedezik már az exisztencia. Az árverések
6513 II | lépcsõháznál kipirult arcokkal, repesõ örömmel. A vén komondor,
6514 I | hogy a körülnyírt haja repkedni látszott az arca körül,
6515 II | Hanem hát a baronesz se rest, s ha nem érzi meg a hernyót
6516 II | sõt tapasztalt emberek se restellették szembe vizsgálni (persze
6517 II | Értem.~- Mert nagyon restellném elõtte.~A kasznárra csakugyan
6518 II | vétetnek.«~De így a batyuval restellt bemenni, odament tehát elõbb
6519 II | kértek felvilágosítást?~- Restelltük volna elõhozni. Annyit azonban
|