bold = Main text
     Rész                                             grey = Comment text

6520 II   |                  Olyan egyenlõ lesz a két rész, hogy mérõ serpenyõbe lehet
6521 II   |                   Mi hát az a föld alatti része az õ budai telkének, ha
6522 II   |               kijutottak a park gondozott részébe, a hajdani szökõkúthoz,
6523 I    |     kérdezõsködjem, s õ bejött, mert kend részegeskedni ment a korcsmába és nyitva
6524 II   |                 szomorú alkalomnak utolsó részén is, mely szorosan véve,
6525 I    |                   fának. Csakhogy a virág reszketett és sírva fakadt.~- Jaj,
6526 II   |          elvesztek a futásban. Ezekért is reszketnek itthon a családtagok. Katonalevelek
6527 II   |          fülönfüggõket, kösöntyûket.~Az a reszketõ sovány kezét kinyújtotta
6528 II   |                  most csak a letisztázott részletes kimutatást nyújtotta be
6529 II   |                   inkább nézõnek, mintsem résztvevõnek. Ezek a nagyurak ott döfik
6530 II   |          kastélyba menni és megköszönni a részvétét? De ha elmegy is a kastélyba,
6531 II   |                tetején van egy kis vékony réteg tejföl.~Perkálné pedig bevitte
6532 II   |                   hozva a frissen kaszált rétek felõl. Különben csendes
6533 II   |                 epedve várt és most mégis rettegett pillanathoz, a bárói család
6534 II   |                meg a gyémánt-tût, s ennek révén mint lett figyelmessé, hogy
6535 II   |                   a fõhadnagy, kételkedõ, réveteg tekintettel.~- Föl van adva
6536 II   |            kiugrott az ágyból, fölkapta a revolvert és az ablakhoz futott.~-
6537 II   |                milyen nehéz elbánni vele! Rezegteti kardját arabs módra, hogy
6538 II   |                    de a zsebében már csak rézkrajcárok csörögtek. Egy sétányt keresett,
6539 II   |                    a zárján külön egy kis rézlakat. Szerette volna Laci kinyitni,
6540 I    |                    huszasok és mindennemû rézpénzek voltak összehalmozva.~Laci
6541 II   |               mellett siklott a kis jármû rézsút keresztbe a nagy folyamon,
6542 II   |                 se volt, csak kis mókusok riadtak meg lépteire és futottak
6543 I    |                    Az öreg kertész jött a ribizkével szegélyezett gyalogúton.
6544 II   |            csinálni.~- Mit derék ember! - rikácsolta az elõbbi nõi hang. - Minden
6545 II   |            azonban nem vallott jó ízlésre rikító pipacs-virágaival. Semmi
6546 II   |                     Ejnye, gigom-gágom! - rikkantott fel a kocsis. Hiszen a cédulán
6547 II   |              semmi rábeszélés, a Perkálné rimánkodása, nem vette fel az utolsó
6548 I    |             Borly-árva velem diákoskodott Rimaszombatban. Egy osztályba jártak, mert
6549 II   |                 derék asszonyság, aki egy rimaszombati hentes özvegye volt, hidegen,
6550 II   |                 báróra tekintett, aki egy ringaszéken ülve, egykedvûen lóbázta
6551 II   |           kalászra, mint fekete cérna, és ringatja magát rajta, - hát ugyan
6552 II   |                   báró elfelejtette magát ringatni székén s mereven bámult
6553 II   |               rejtelmekkel volt megtelve, ringató csobogás mellett siklott
6554 II   |                 virágokhoz tapadt bogarak ringatták magokat vékony száron. Illatot,
6555 II   |             soraimat Bécsbõl írom, ahol a Ringlottengasse 15. szám alatt lakom. Jó
6556 I    |        tengerparti városok, mióta a cápák ritkábbak lettek, már szinte arról
6557 II   |             ártatlan mellékszereplõ, mind ritkábban jelent meg a színen, minél
6558 I    |           pillantott meg, pünkösdkor nagy ritkaság egy ilyen rózsa. Nézte-nézte
6559 II   |                   egy kis híja volt, hogy ríva nem fakadt odakünn a lelkében
6560 II   |              tartotta magától, hogy hátha robbanóanyag van benne, nagy súlya miatt
6561 II   |                 szólt, egy nagy szakállú, robosztus alak csörtet ki, mint egy
6562 II   |                    Mozogni kezdenek már a rögök is. Nagy dolog az, mikor
6563 II   |            kastély felé, halászbotjával a rögöket ütögetve.~Áthaladva a sûrûségen,
6564 II   |                 Königgrätznél. Rásütött a rögökre, a hangyák kibújtak alóluk,
6565 II   |         zálogházakat?~- Hogyne - szólt az röhögve. - Többet járok oda, mint
6566 II   |              ezeket?~- A madarak sokasága röpül ki az erdõségbõl órák óta,
6567 II   |                 észre nem veszi a madarak röpülését, Olaszországban is könnyen
6568 II   |              Elaludtam egy kicsit - szólt röstelkezve.~- Én pedig nem azért fizetem
6569 II   |              fölismervén azt, élettelenül rogyott vissza párnáira a rémület
6570 II   |                 víz, az állandó nyomással rohamosan átdolgozta sárpéppé a talajt.~-
6571 II   |                  fõhadnagy megkezdhetné a rohamot.~- Hát maga azóta mindig
6572 II   |               szokásos ilyenkor, a kúthoz rohan. Várta, csak várta egy darabig,
6573 II   |                szörnyû tekintetét, mint a rohanásra iramodó fenevad.~- Mert
6574 II   |                  óriás Brivinszky hevesen rohanta meg a kis fõhadnagyot, olyan
6575 II   |             ruhájukon, az öregúr, nyilván rokon lehetett, gyöngéden, udvariasan
6576 II   |                édes fiam - szólt a báró a rokonszenves melegség hangján -, nem
6577 II   |                abbahagyják a Szûts Marcsa románcát és azt kezdik dalolni:~Jön
6578 II   |                 elõbukkanó kastélyok vagy romok felõl hozzá intézett. Ösmerte
6579 II   |                     Nincs benne pondró?~- Ropogós, mint a mandula - felelte
6580 I    |             léptek hallatszottak, gallyak ropogtak, madarak rebbentek fel a
6581 II   |                  egy nap minden össze fog roppanni, minden, minden, de legalább
6582 II   |                pattognak, mintha bolhákat roppantana az ember.~Perkál Zsuzsa
6583 I    |                   Örül a szíve, ha valami rosszat tehet. Még a saját unokáját
6584 II   |                  a búzát a béresasszonyok rostákban, teknõkben a Litva patakban,
6585 I    |               megrázod egy kicsit, mintha rostálnál vele. A rázás addig tart,
6586 II   |                 nem úr a gyomor.~Átment a rostélyos-illatoktól terhes folyosón az épület
6587 II   |              Hogyan? - hebegte - hiszen a rostélyosért az imént csak tizenöt krajcárt
6588 II   |             azonban nem sütöm egyformán a rostélyosokat. Tegnapelõtt is bejött a
6589 II   |               hogy a mi királynénk, meg a Rothschild zsidónak a felesége valami
6590 II   |                    Mire azt felelte volna Rothschildné: »Ne búsuljon semmit, felséges
6591 II   |              fõhadnagy, gazdagabb vagy te Rotschildnál, mert õ szeret, s boldogabb
6592 II   |                  kis vasládikó volt, erõs rovátkos pántokkal, a zárján külön
6593 I    |                  lány -, úgy járnék, mint Rozália tante az orosz ezredessel.~-
6594 II   |        négyszázezer forintot az ablakon s Rozinante éhesen nyerít az istállóban.~-
6595 II   |                   legény, hogy valamennyi rozmaringos ablakból õt nézik a majlándi
6596 II   |              Ennek a hangjára kinyíltak a rozmarintos, violás ablakok utcahosszat,
6597 I    |          díszkertjében egy gyönyörû feslõ rózsabimbót pillantott meg, pünkösdkor
6598 II   |              Borly bácsi ajándéka ezért a rózsáért… El ne felejtse, baroneszka.~-
6599 II   |               nagyapám,~Hová adtál?~Véres rózsák ahol teremnek~Rózsának szántál.~
6600 II   |              rájok se nézek, mert ne félj rózsám, ha te nem látsz is engem,
6601 I    |              elkövetni, le akarta tépni a rózsámat, amit én a Szûz Máriának
6602 II   |                  szót hallanék,~Akitől az rózsámnak üzennék.~Borly mellét kevélyen
6603 II   |                Véres rózsák ahol teremnek~Rózsának szántál.~ Tudod-e drága
6604 I    |             termett. Enyim vagy hát, szép rózsaszálam!~De amint lehajolt, hogy
6605 I    |               felsõ ágban, olyan volt ott rózsaszín szoknyácskájában, hátára
6606 I    |                  két szürke hamufolt is a rózsatõ mellett olyannak látszott,
6607 I    |                   elõre, se hátra, csak a rózsatõre, ott mellette termett. Enyim
6608 I    |                eszébe jutott a mesékbõl a rózsává elátkozott királykisasszony,
6609 II   |                 az ételt kavarta, a másik rõzsét rakott a tûzre, kettõ pedig
6610 I    |               családi ékszereket; zafir-, rubin-, gyémántgyûrûket, régi kelyheket,
6611 II   |          láncokkal, smaragd kösöntyûkkel, rubinttal, topázzal, kirakott csatokkal,
6612 II   |              állatok csendesen kérõztek a rúd mellett vagy ittak. A vödör
6613 II   |              magát a palánkon, könnyedén, ruganyosan, akár egy akrobata.~Nem
6614 II   |                   is eligazította egy-két rúgással az egyházfi: »Csiba te,
6615 II   |                  de a hernyó becsúszott a ruha derekán, azon a tündérárkon,
6616 II   |          aranyzöldbe játszó brokát selyem ruhában ábrázoltatik egy sólyommadárral
6617 II   |                  megnézte vendégét, finom ruháit, úrias arcát és így szólt:~-
6618 II   |                 akik átöltöztették fekete ruhájába, szépen megfésülték a szürke
6619 II   |           minduntalan igazított valamit a ruhájukon, az öregúr, nyilván rokon
6620 II   |                 méltóságos úr az én igazi ruhámban.~- Hiszen látnám én most
6621 II   |              azután sütötte meg, külön a »rurá«-ban.~Ebéd után nagy ferbli
6622 II   |                   No, azt nem lehet éppen rút foglalkozásnak tartani.~-
6623 II   |              hasonló ünnepélyes hangon:~- Sadovánál.~- Valde bene, fiacskám.
6624 II   |               dolgozni, aztán felgyûrte a sáfrányszínû ruhája ujját, fel egész
6625 II   |                 nyugat felõl gyülekeztek. Sajátságos lehangoló érzés vett rajta
6626 II   |               egymaga egy porosz ezredre. Sajátszerû szepegéssel ment végig a
6627 II   |                   az asszony és gúnyosan, sajátszerûen mosolyog. A gúnyos mosolyról
6628 II   |                nekem ezt az eszmét csak a sajnálkozás és az az érzés sugallta,
6629 II   |               volt az egyetlen hang, mely sajnálkozást fejezett ki e különös temetésen.
6630 II   |                szegény Inokay Katherinát. Sajnálkozva hallom Palitól, hogy ön
6631 II   |                  már fel, akiket senki se sajnált. Ej, egy eltaposott hangyáért
6632 I    |                rátok ragadt ahhoz a földi salakból. Olyanok vagytok, amilyen
6633 II   |               ínycsiklandozón kikandikáló salátalevelek. De hogy ezeket elérje,
6634 II   |             fejükre.~- Fél rántott csirke salátával, igenis, mindjárt hozom,
6635 I    |                úton rajta ült, mint Bónis Samu bátyánk a koronát rejtõ
6636 II   |                  a lábába, az még most is sántít, de még most se vette el.~
6637 II   |                 örült meg, de a feltaláló sápadt el, hogy amit õ kigondolt,
6638 II   |                 dobbant a szíve, és olyan sápadtnak mutatta a régi velencei
6639 II   |                gyanús dolgokat, fenség.~- Sapperlot, hadnagy, beszéljen hát.~-
6640 II   |                   a földbe gyökereztek.~- Sapperlott, önnek igaza lehet! - kiáltotta
6641 II   |                 van az alján és egy csöpp sár sincs.~Hanem a beszélgetés
6642 I    |           kitalálták a váltót. A váltóból sarjadzott ki a hitel modern formáiban,
6643 II   |                 hívja a hatalmas Inokayak sarját, hogy lépjen elõre építeni,
6644 II   |               szörnyû…~Hess! Megcsikordul sarkaiban a két kõoroszlános oszlop
6645 II   |                 lovagolt egy kecskén vagy sárkányon.~- Johann! - kiáltá az udvaron
6646 I    |                  akar itt, hihihi, ahol a sármányból is csak az asszonya jár?
6647 II   |                   A báró észrevette, hogy sarokba szorította, és most egész
6648 II   |                   Elhúzódott, meglapult a sarokban és a maga belsõ világában
6649 II   |           zálogház hiányzott az átellenes sarokból. Loholt, futott, kapkodott
6650 II   |            nyomással rohamosan átdolgozta sárpéppé a talajt.~- Itt gödör van -
6651 II   |                talált alkalmas helyet egy satnya bodzafa mellett.~- Ez a
6652 II   |          érdekelték, a Zeheriné asszonyom sátrában egy kosárból frissen, ínycsiklandozón
6653 II   |                   odasietett örvendezve a sátrához, de a jószágát sehol se
6654 I    |         lilaszínbe játszott. Kegyetlen és savanyú, legalább látszólag, ami
6655 I    |                 föltette a rezes okulárét savószín szemeire, s elkezdte megszámlálni
6656 II   |                    majd meglássák, valami Savoyai Eugén ugrik ki. Hiszen Napóleon
6657 II   |                még valami?~- Még egy Post Scriptum - s olvasta odább Bekeházy. - »
6658 II   |                   is ért a fõhadnagy nagy sebbel-lobbal s messzirõl kezdte a beszélgetést
6659 II   |            dolgozott köztük, kötözgette a sebeiket, pemecselt velök olyan fontoskodással,
6660 II   |             undorító látványt nyújtanak a sebeikkel és béna tagjaikkal, nekik
6661 I    |                   orvosságokat hordogatva sebeikre, s õ ingyen foglalatoskodék
6662 II   |               lelke, mely tele volt ilyen sebekkel.~- Szamár beszéd - felelte
6663 II   |                 szóltak, mert õk maguk is sebesebben gurították a nagy jármûvet
6664 II   |                   a lovon hadakozó Inokay Sebestyén bárónak Mányoki által festett
6665 II   |                 párbaj. Borly megköszönte segédei fáradságát s szobájába vonulhatott
6666 II   |              tizenegy óra van), legyen ön segédem.~»Galgavölgy« rettenetes
6667 II   |                   modorban tudatta vele a segédkezési szerepet, mintha egy dominiumba
6668 II   |                Hódi Mihályné, aki gyakran segédkezett az ápolásukban, hogy egy
6669 II   |                  s megnézi az elõõrsöket.~Segédtisztjétõl követve, végigment a roppant
6670 II   |                 záptojás, isten engem úgy segéljen!~De már erre csakugyan megfutamodott
6671 II   |                  hogy ebben Borly uram is segít egy kicsit a gondviselésnek.
6672 II   |                  Végre mégis csak az öreg segítette ki minden bajból. Nagy szorultságban
6673 II   |            változtatott. Hiszen a madarak segítették már egyszer megtalálni a
6674 I    |                  a szülékért. Borly Pista segítségért kiabált, Laci azonban egyenesen
6675 I    |                percig. Ne hagyjon így el! Segítsen rajtam!~- Hogyan? Miben?
6676 II   |                szolgálókkal legyeskedtek, segítvén nekik csirkéket fogni az
6677 I    |                      Az apácák nem járnak sehova, csak néha mennek ki sétálni
6678 II   |               minden beér, még az is, ami sehová se való; Disznósy uram példának
6679 II   |                 elõtt azt írta csodálatos sejtelmek közt: »Kár, hogy nem vagy
6680 II   |         Legfeljebb arról lehet egy kicsit sejteni az új érát, hogy a bíró
6681 II   |            udvarlói és kihívták. Az egyik seladonnak aztán belelõtt a lábába,
6682 II   |                 aranyzöldbe játszó brokát selyem ruhában ábrázoltatik egy
6683 II   |           világból való öreg dáma, szürke selyemkalappal, wuklikkal és aranyos pápaszemmel
6684 II   |                   ni! hát így sülnek ki a selymaságok? Aztán lássuk csak - mondá
6685 I    |                ismét, gyerekesen, picinyt selypítve. - A barátnéim is a katonatiszteket
6686 II   |                csöppet se, nem vehetik el semmijét, mert az országait mind
6687 II   |            engedve. Ám ha megengednõk is, semmis volna a báró lemondásának
6688 II   |                többi. Hanem azért én most seperjem be, ugye, tekintet nélkül
6689 II   |            fehérre meszelt házikókból, ki seprõvel, ki piszkafával, sõt megjelent
6690 II   |                   Az örökség a gyerekeké. Sequestrum neki.~- Meg kell a »máskéntet«
6691 II   |                   Itt valamit tenni kell. Sequestrumot kell kérni Gottfried ellen,
6692 II   |                pipája kupakját, rátette a sercegõ tüzes dohányra, s amint
6693 II   |             jelentették. A támadásra kész sereg most már pozdorjává verte
6694 II   |                Hol vette, hol nem vette a seregét, de jön vele, és most már
6695 II   |                jött reggelre, hogy Klapka seregével az ország határain betört.
6696 II   |                   Vége Ausztriának. Fut a seregünk Königgrätz alól.~- Áldassék
6697 II   |             igazítás kedvéért, mert más a serlegek mestere és más a gyöngyök
6698 II   |                lesz a két rész, hogy mérõ serpenyõbe lehet tenni.~- Mindenekelõtt
6699 II   |              hívják ki nevemben a dölyfös sértegetõt.~A kis fõhadnagy érdeklõdéssel
6700 II   |                kiugorván, régi begyógyult sérve fölszakadt, megújult és
6701 II   |          méltóságteljes arcot vágott és a sétabotját kereste. A fizetõpincér
6702 II   |      megismerkedett a kis báróval, az meg sétákat tesz vele reggelenként s
6703 II   |                  A Burg termeiben komoran sétál a császár és nem azon gondolkozik,
6704 II   |                közelben.~- Még egy kicsit sétálhatunk is, míg az ellenfél megjön.~-
6705 I    |               sehova, csak néha mennek ki sétálni a növendékekkel.~Némelykor
6706 II   |            tapadozni, midõn ott termett a sétányok ismeretes poloskája, az
6707 II   |               rézkrajcárok csörögtek. Egy sétányt keresett, ahol leülhet,
6708 II   |              fõfájása miatt, hogy egy kis sétát tesz a táborban, egy kis
6709 II   |                milyen unalmas magamnak.~- Sietek - felelte Laci.~- A sietés
6710 II   |                Sietek - felelte Laci.~- A sietés az ördög - kacagott fel
6711 II   |                 neki ne maradjon. Õ pedig sietett lopni, hogy megelõzzön.
6712 II   |             akármikor. Azért hát nem kell sietni. Üljön le, ifjú uram, és
6713 II   |                látszott örülni az unokája sikerének, mert az hat embert összevagdalt,
6714 II   |                katonaerkölcs az. Ha félig sikerül az attak, a gyõzelem nem
6715 II   |                Paperlapap - ellenkezett a siket tante (mert csak az lehetett). -
6716 II   |                  ringató csobogás mellett siklott a kis jármû rézsút keresztbe
6717 I    |                 leányka karját.~De az egy sikollyal ugrott el elõle.~- Jaj,
6718 II   |                   A hozomány, a hozomány, sikoltozott az Inokay lelke, mely tele
6719 II   |          barázdákat, hanem a lelken is. A simaság eltûnik s még a modor is
6720 II   |                 pedig egy nagy úrnak soha sincsenek.~Ilyen apró öröme volt,
6721 II   |                  veszedelmes vágás!~Borly sipkájához emeli a kezét:~- Igen sajnálom,
6722 II   |               maradt, senkije a világon - siránkozott Perkálné.~- Hát a földesúr?~-
6723 II   |                 megteltek könnyel, mert a sírás is ragadós.~- Ne sírjon,
6724 II   |                egy szót se felelt, csak a sírása indult meg, mint a befagyott
6725 II   |              keresztény hívek, csak még a sírásók szedték össze egykedvûen
6726 II   |                 hol a szemfedőt, mi jár a sírásóknak, mennyi a papnak fizetendő
6727 II   |            tragédiái.~Egy-egy öregasszony sírdogál a padkán, mely a napraforgós,
6728 II   |                most a kasznárlak küszöbén sírdogált, mély keserûségét, ha valakit
6729 II   |              imént mutatott egy behorpadt sírhalmot az erdõ szélén, ahol egy
6730 II   |            olvasta végig a végrendeletet. Síri csönd volt a szobában. A
6731 II   |                    amikor a magyar a maga sírját is megásta. Ha már nincs
6732 II   |                  a sírás is ragadós.~- Ne sírjon, kisasszonyka - szólt a
6733 II   |                 melléhez szorította, hogy síró katonát ne lásson és a nyaka
6734 II   |          közelebbi korteskedésbõl, hogy a siroki kántor betanította a papagáját »
6735 II   |                szép fõhadnagy állt. Az se sírt, csak állt ott, lehajtott
6736 I    |            Csakhogy a virág reszketett és sírva fakadt.~- Jaj, nem tudok
6737 I    |              csakhogy nem páncélruhákban, sisakosan, de redingot-kabátban pénzintézetek
6738 II   |                   asszonyság nyitogatta a skatulyáit, hol zsebkendõt keresett,
6739 II   |            házánál szállott fel, tömérdek skatulyával és kosárral. Csinos, köpcös
6740 II   |             szívbõl, édesdeden.~- Ah, kis skorpió! No, lássa az ember! Még
6741 I    |           teremtést.~- Aztán volt még egy skrupulusom, meg is kérdeztem Ottilia
6742 II   |                öreg Borlyt, de hogy ilyen slágert kivágjon, sohasem hittem
6743 II   |              kincsekkel, arany láncokkal, smaragd kösöntyûkkel, rubinttal,
6744 I    |                   ijedten néz fel, s majd sóbálvánnyá mered, fojtott, tompa hangon
6745 II   |                   lakat jobban hozta ki a sodrából, mint maga a ládácska, s
6746 I    |               aztán az udvarnak tartott a söntés melletti ajtón, mely a pitvarba
6747 I    |                      Mi tetszik, ifjú úr: sör, vagy bor?~- Bor.~- Milyen
6748 I    |             kulccsal s átszalad egy pohár sörre a Bárányba, csak úgy könnyedén
6749 I    |                  burnót.~A pincér hozta a sört.~- Friss csapolás - szólt
6750 I    |                   ünnepekre volt kilátás. Sötét felhõk tornyosultak, kivált
6751 II   |         gyermeknek. Egyrészt, hogy pompás sötétség volt odabent, mint egy kosnak
6752 II   |               lógázni a Privorskyba, ne a sógorasszonyhoz, mert a sógorasszony potentát
6753 II   |           szólított.~- Még egy messzelyt, sógorasszonyka!~- Egy rostélyost kérek,
6754 II   |                  garas a pörkölt adagja a sógorasszonynál. Tudja azt egész Buda.~-
6755 II   |                 az már nem tartozik ide - sóhajtá mélán, álmodozón.~- Bizonyos
6756 I    |                  napig lehetnék itthon« - sóhajtozott Laci). A borjúbõrös ládát
6757 II   |                 odáig - szólt a fõhadnagy sóhajtva.~- De hát akkor mint történt
6758 II   |                   úr olvasta az újságból. Sokan megsebesültek, némelyek
6759 II   |             szopja ön ezeket?~- A madarak sokasága röpül ki az erdõségbõl órák
6760 I    |                 legtudósabb emberek egész sokaságának megjegyzései és jóslatai
6761 I    |                   aequilibrum támadjon, a sokból elvettek és a kicsihez hozzáadták,
6762 II   |                   már õ is ilyen lesz. De sokért nem adná, ha hallani lehetne,
6763 II   |                  kislányka korodban azt a sokféle aranyholmit?«~Úgy elábrándozott
6764 II   |                Bõrös huszár levelet írt a soktornyú Majlándból a szeretõjének,
6765 II   |                   a legélesebb kardot nem solingeni acélból kell verni, hanem
6766 II   |                  ruhában ábrázoltatik egy sólyommadárral a kezében. A madarak és
6767 II   |             reggelizett. Egy kirakatnak a sonkái, pörzsölt szalonna-darabjai,
6768 II   |            valamit.~- Istenem, istenem! - sopánkodott Pál báró, a könnyes szemeit
6769 II   |             fõhadnagyon volt a meglepetés sora.~- Hogyan? A méltóságtok
6770 II   |                     így szólt a levél.) E soraimat Bécsbõl írom, ahol a Ringlottengasse
6771 II   |                   összebongtak a szavak a sorok végén, mint a csöngettyűk
6772 II   |                  leadta a hevenyészve írt sorokat a magok nyerseségében, és
6773 II   |           felolvasni éjjel, amint egy-egy sorral szaporítottam, s õ a mellettem
6774 II   |             folytatta -, tégy úgy jövendõ sorsodra nézve, ahogy akarsz, de
6775 II   |              kaszárnya teteje.« A második sort elnyomta a kerekes kút zörgése.
6776 II   |                   valahol Morvaországban. Sőt Bőrös Jancsit is derékon
6777 II   |                közel áll a szélhûdéshez a soványsága miatt, mint a kövér a hájáért.
6778 II   |         penicilusod.~A báró elmetszette a spárgát, fölfeszítette a fa-dobozt
6779 II   |               üdvözölve az urakat.~- Szép spektákulumot csinált apád - panaszkodott
6780 II   |             drágán adott el. Gabonával is spekulált. Mindezt azzal a gondolattal,
6781 II   |                mondja, a lányokat. Andere Städtchen, andere Mädchen.~- Ki mondja
6782 II   |                  a papnak fizetendő stóla stb.~Utcahosszat kijöttek a
6783 II   |                ilyen lehetett a Széchenyi Stefi. Hja, bizony egy kis vadság.
6784 I    |                     Ott is.~- Nem beszélt Sternnel Koppányban?~- Beszéltem.~-
6785 I    |                 eddig stimmelt, ezután is stimmel - mire a kezével nagy hirtelen
6786 I    |                  szólt:~- Ej, no ha eddig stimmelt, ezután is stimmel - mire
6787 II   |                 mennyi a papnak fizetendő stóla stb.~Utcahosszat kijöttek
6788 I    |                Olyanok vagytok, amilyen a strikkeléstek a kis kosaratokban, amibe
6789 II   |                   Amália tante egy kicsit süket volt.~A szemeivel pislogott,
6790 I    |                     Kitõl hallottad ezt a sületlenséget?~- A madame beszélte.~-
6791 II   |              nevetett.~- Aha, ni! hát így sülnek ki a selymaságok? Aztán
6792 II   |                  és ahhoz egy kis frissen sültet. Ah, istenem, milyen nagy
6793 I    |               mind nevették ezt a bohókás sürgést-forgást. A májusi napfény szétöntötte
6794 I    |            halljuk, bátyóka, beszéljen! - sürgette a báró nyájasan.~Ha kényeztetni
6795 II   |            dunyhára téve, megfogalmazta a sürgönyöket unokáinak, jegyzeteket csinált,
6796 I    |                   Ebbõl aztán megint nagy sürgönyözés keletkezett. A zsidók keveset
6797 II   |               kíván-e valamit?~- De igen, sürgönyözök az unokáimnak, látni szeretném
6798 I    |               volt szerencsés. Másnap azt sürgönyözte Pestrõl, hogy a zálogház
6799 II   |              nyelven, mely a drót nélküli sürgönyzést fölöslegessé teszi, mintha
6800 II   |                   rõf, a nap is egyformán süt mindenkinek.~- A nap azt
6801 II   |                karakter virágja. Ha a nap süti, kibontja a szirmait, ha
6802 I    |                vele? - motyogta. - Olajba sütjük vagy porrá törjük és minden
6803 II   |                  hangon -, én azonban nem sütöm egyformán a rostélyosokat.
6804 II   |    egyszer-kétszer forró zsírba és azután sütötte meg, külön a »rurá«-ban.~
6805 II   |                sajnálkozás és az az érzés sugallta, hogy így édesebb pihenésem
6806 II   |                    Az izzó napfény vakító sugarait ide is belövellte, pajkosan
6807 II   |                 friss, édesen csiklandozó sugaraival bevilágítván mindenüvé,
6808 II   |             beteljesedhetik.~A fiú fülébe súgta:~- Engedd meg, mamuskám,
6809 II   |             döngtek a szerelemrõl, gyíkok suhantak a füvek között, virágokhoz
6810 II   |                   amit csak madárszárnyak suhogása okozhat.~A fenséges fõvezér
6811 II   |                 Mintha a megholt szelleme suhogna bent, egy ablakot kitaszított
6812 II   |        Villenois-féle tercet, a Colesseti suhogóst, melyet vérhozónak is neveznek
6813 II   |              robbanóanyag van benne, nagy súlya miatt nagyon gyanús volt.
6814 II   |             pünkösd vasárnapján, hazamegy Sulyomba.~- Hm, hm. Ott ugyan nem
6815 I    |              Mikor új tornyot építettek a sulyomiak és gyûjtöttek rá, Borly
6816 II   |                 senki se gondol.~De azért Sulyomnak is megvannak a maga kis
6817 I    |                mindig megjelenik vagy itt Sulyomon, vagy a szomszéd községekben
6818 II   |                  akaratú fiú: mit bánta õ Sulyomot és a pünkösdi fánkot a nagyapa
6819 II   |                  mégse vagyunk.~- Paratus sum - felelte a beteg nyugodtan.~-
6820 II   |              szegénység talaján jobban és sûrûbben tenyésznek a virágok.~De
6821 II   |                  kezdte fésülni, miközben sûrûn kérdezgetett a kocsistól
6822 II   |              talált Laci. Mihelyt kiért a sûrûségbõl, messzirõl megpillantott
6823 II   |             rögöket ütögetve.~Áthaladva a sûrûségen, hol a vakmerõ fiatal hõs (
6824 II   |             Páva-utcában egy telkem van - susogta az öreg -, ezen a telken
6825 II   |               egyszerre arca elé emelte a sustorgó papírlepedõt; bizonyosan
6826 II   |               nyüzsgött-mozgott, cirpelt, sustorgott a park füvei közt - talán
6827 I    |                 bajban van. Az a bizonyos suttogás volt ez, mely a dobpergést
6828 I    |            kasznár. Semmi se bizonyosabb, suttogják, mint hogy a kasznár nem
6829 I    |              elsápadt.~- Bajban vagyunk - suttogta és körülnézett.~- Pszt,
6830 II   |              lecsukni. »Még les valamire« suttogták a béresnék, akik átöltöztették
6831 II   |                nem ér semmit.~A következõ sváb helységben egy pázsitos
6832 I    |              mondja meg nekem, Schwester, szabad-e a virágot megcsalni? Nem
6833 I    |            kellett rakni a fejére, legott szabadalmat is vett rá s megküldte egy
6834 II   |          érkezettek. Azt mondják, az öreg szabadkõmûves volt, és hogy az egy külön
6835 II   |              bárókisasszony, csakhogy már szabaduljon. - Isten áldja meg, Borly
6836 II   |                   mi lábunk (a magyaroké) szabadult meg a szorítástól.~Jókedvében
6837 II   |               kameradnak, csak a nadrágja szabása vallott katonatisztre. Mindent
6838 II   |            mozdulatát, kár, hogy a ruhája szabását, a szoknya formáit nem tudták
6839 II   |         dübörögnek a csatatereken villogó szablyájú huszárok alatt - eh, semmi,
6840 II   |                  kik voltak a legszebbek, Szabó Ilonka, Brányi Vilma és
6841 II   |                  pipájára, de úgy, hogy a szagát feléje vigye a szél; erre
6842 I    |                    S azonfelül még idegen szagot érzek…~Szimatolni kezdett
6843 II   |             fülemilék hangja a bokrokból. Száguldó lovak dübörögnek a csatatereken
6844 I    |             kacagásra nyílt ki már a pici szája, nevetni kezdett már a pajkos
6845 II   |                 dugta be egyszerre a pici szájába, mintha csak valami filigrán
6846 II   |      váll-lapockái közé, pipája kiesett a szájából, õ maga elaludt és hortyogni
6847 I    |                    lakatot tessék tenni a szájacskájára! Hajoljon ide közelebb.
6848 I    |            babonában hinni, de az emberek száját se lehet befogni. Szörnyû
6849 II   |            lovakat hajtana, csettentett a szájával, kezével a gyeplõt látszott
6850 II   |             huszártiszt ugrott ki belõle. Szájtátó népek, kik künn a kerítésnél
6851 II   |                  a belsõ szobákba, ahol a szakács a reggelit fõzte.~- No,
6852 II   |                   muzsika szólt, egy nagy szakállú, robosztus alak csörtet
6853 II   |                   a rács meg a batyu-gúla szakasztott olyan volt, kezdett némileg
6854 II   |                dráma. De mégse bírt volna szakítani Borlyval. A totum fac nélkül
6855 II   |                 útközben egy piros rózsát szakított a parkban s azt a kezében
6856 II   |                  senkinek se mutassa meg, szakítsa szét.«~Laci zsebébe csúsztatta
6857 II   |            fiúkorában, hogy errõl a fáról szakítson.~Az oldalt esõ szalon ajtaja
6858 II   |             lelkesen. - Az már olyan a mi szakmánknál, mint a gyógyászatban a
6859 II   |                 hirtelen sürgés-forgás és szaladgálás. Eredj, Zsuzska, jeget kérni
6860 II   |                  ittak. A vödör föl s alá szaladgált a csikorgó kerekes kúton,
6861 I    |                  hát tíz forintért nem is szaladhat lóhalálában. A báróé ötszázforintos
6862 I    |                egész kényelmesen be lehet szaladni a zárdakertbe és kihozni
6863 II   |               szövődik a történelem olyan szálakból, amelyekre senki se gondol.~
6864 II   |   szalonna-darabjai, fehér cipói, pirosló szalámirudacskái incselkedve nevettek rá.~
6865 II   |             melyek a gyermek fõhadnagyról szálldolgáltak a mi vidékünkön. Na, ha
6866 II   |               elméjük guzsalyához kötve a szállingó hírek színes kenderét, míg
6867 I    |       szegélyezett gyalogúton. Egy darázs szállingózott, zümmögött a feje körül,
6868 II   |                hideg, rögtön haza kellett szállítani.~A sulyomi doktor (mert
6869 II   |             egyenlõ erõvel akar versenyre szállni a társaival, hogy melyik
6870 II   |           Kálvária-utca egy sárga házánál szállott fel, tömérdek skatulyával
6871 II   |                 az efféléken, a nap pedig szállt-szállt lefelé elbágyadva, szóval,
6872 II   |                  hír a kerületben? Széna, szalma? - hadarta gyorsan, mintegy
6873 II   |                  élveteg szemekkel. Fehér szalmájú francia kalapot viselt,
6874 II   |              szemérmetesen lehúzta a nagy szalmakalapját a lángoló arcára.~- Nos,
6875 I    |       szoknyácskájában, hátára lecsúszott szalmakalapjával, mintha egy nagy virágja
6876 II   |                  szakítson.~Az oldalt esõ szalon ajtaja félig ki volt nyitva,
6877 II   |             kirakatnak a sonkái, pörzsölt szalonna-darabjai, fehér cipói, pirosló szalámirudacskái
6878 II   |                   ahol dohányt, kenyeret, szalonnát és gyufát vett, úgyhogy
6879 II   |                ahol a Ringlottengasse 15. szám alatt lakom. Jó tágas udvari
6880 II   |                      Sohase néztem bele a számadásaiba.~- A megboldogult mindamellett
6881 II   |                    Vegye méltóságod végső számadásom,~Odaáltal lészen már az
6882 II   |                  Isten vezérelje.~Hanem a számadó juhász szép lányai zokon
6883 II   |            ismerkedés. Csakugyan a püspök számadó-juhásza, a faragó-gazda, meg annak
6884 II   |                pedig elásta a telkén Mici számára.~Most a fõhadnagyon volt
6885 II   |                alatt kikomponál egy másik szamarat is, akit ez a gyöngéd érzés
6886 II   |                 az örökségrõl, de ez nagy szamárság volna, aminõ csak a regényekben
6887 I    |                    a gyermekszerelem édes szamárságaiból egy nyegle szerepbe - hátravetette
6888 II   |               gróf Zichy, másfél forintba számítottam neki egy borjúszeletet.
6889 II   |                   valahol. Annak a szavát számlálták. Egy vén kecske jött a túlsó
6890 II   |                Elhagyták az erdõt, melyet szamócaillat töltött be, s a tündéries
6891 II   |                   se látta a cseresznyés, szamócás kosarak, a tojások és a
6892 II   |                   asztalnál két kereskedõ számolt valamit papiroson. A negyediknél,
6893 II   |          hegedûhangok közül. - Nem maradt számomra más út, mint a legelsõ két
6894 I    |               Szûz Máriának.~- Szép, hogy számon tartja a tartozását, baroneszka.
6895 II   |                   vizsgák idején, mikoron számos nagy úr gyûlt be a vidékrõl
6896 II   |                 Bekeházy - a sulyomi 115. számú telekjegyzõkönyvben bekebelezett
6897 I    |        szomorúságát, fájdalmát, szelíden, szánakozóan hozzátette: - Lássa, lássa,
6898 I    |                  uradalmak? Drégely vára, Szanda vára, Végles, Korpona, mérföldnyi
6899 II   |                  Borly.~- És elhatározott szándékod?~- Megmásíthatlan.~- No,
6900 II   |         huszártisztet vett észre.~Lépteit szándékosan arra irányozta. Kíváncsi
6901 II   |                  nagy operateur; egy öreg szánnak az alja tele volt orvosságos
6902 II   |                  Mit ellene véték, bizony szánom-bánom.~Vegye méltóságod végső
6903 II   |               szegénység nemcsak az arcon szánt barázdákat, hanem a lelken
6904 II   |             rózsák ahol teremnek~Rózsának szántál.~ Tudod-e drága nagyapám,~
6905 I    |                   amit én a Szûz Máriának szántam, mert a jövõ héten a kékkõi
6906 II   |               éjjel, amint egy-egy sorral szaporítottam, s õ a mellettem levõ szobában
6907 I    |                   szamár. Punktum.~Persze szapulták emiatt is a környéken:~-
6908 I    |                  egy tövis! Csupa tövis a szára. Idegesen nyúlt a bicskája
6909 II   |              Inokay a Szentföldet, ahol a szaracénokon vett erõt.~- Úr vagy - mondá
6910 II   |               lepedõ szélein, ahol a búza száradott, egy csomó galamb járt-kelt
6911 II   |                  kiizzadásig, hogy otthon száraz ruhát váltson az ember;
6912 I    |           tengerben, mint egy kormányzó a szárazföldön.~Hasztalan a hosszú harc
6913 II   |                  a bûnöktõl is. Jó vadász szárazon tartsa a puskaporát, jó
6914 I    |                 aztán panaszkodott a nagy szárazság ellen, hogy nem lesz mit
6915 II   |                   magasan járt, volt elég szárítani valója, de a nagyobb részt
6916 II   |                  patakban, azután lepedõn szárították. Ebbõl lesz a kalács az
6917 II   |                híttak cseh nyelven a cseh származású ezredben.~Litmaneck kinyílott
6918 II   |               Végre is nem minden kaparás származik oroszlánkörömtõl. És hát
6919 II   |                  folyosón az épület túlsó szárnyába s benyitott az ebédlõbe,
6920 II   |             közeli erdõség felhessegetett szárnyasaira, amihez járult a fõvezér
6921 II   |                 felénk s ezek verik fel a szárnyasokat.~A fõvezér lábai a földbe
6922 II   |               galamb. Tovább megy, megint szárnysuhogás a levegõben, megint galambokból
6923 II   |                   lesz, amit a cserebogár szárnyverése is elnyom. Nincs itt se
6924 II   |                  ringatták magokat vékony száron. Illatot, mámort lehelt
6925 II   |                odabent, mint egy kosnak a szarvában, másrészt, hogy odakünn
6926 II   |                 Így értek föl a lépcsõn a szarvas-agancsokkal és mindenféle vadász-trofeumokkal
6927 I    |            lakatosnak, mint nem lehet egy szarvasbogáré vagy egy iramszarvasé.«~
6928 II   |                      Ön rosszul ítéli meg szavaimat, fõhadnagy úr, ha ilyen
6929 II   |                   Isten szolgája az orvos szavait, meglehetõs szabadon, de
6930 II   |                   kopók!~Ez volt a rendes szavajárása. Eleinte csak a birtokra
6931 II   |          kerítésnél megpillantott, hangos szavakba öntve:~- Oh jaj, oh jaj,
6932 II   |             nélkül, amit úgy lehetne csak szavakban kifejezni, hogy kardjába
6933 I    |                   s lendületes gesztussal szavalta a nyilván regényekbõl eltanult
6934 II   |                 másképp? Tudniillik, hogy szavamat ne felejtsem… Mit is mondtam,
6935 II   |             Kakukk szólt valahol. Annak a szavát számlálták. Egy vén kecske
6936 II   |                  nyelvek, az éljenek és a szavazatok. Már hatvanegyben is Inokayt
6937 I    |                 Reménylem, áll a múltkori szavunk - törte meg a csöndet a
6938 I    |                  históriákat.~Késõbb (egy század múlva) a Bárány-fogadó lett
6939 I    |                   az oligarchák letûntek, századok óta alusznak a várromok
6940 I    |        Országgyûlések, bölcsek és tudósok századokig csinálták az instituciókat
6941 I    |              forintot. - Egy fél esztendõ száznyolcvan nap, tehát itt van kilencven
6942 II   |            gyülekezés vagyon. Ezek sokkal szebbek, sokkal érdekesebbek, mint
6943 II   |               ahogy én írom, hanem sokkal szebben, úgy, hogy összebongtak
6944 II   |          furcsának tetszik most a falu?~- Szebbnek találom, mint valaha.~-
6945 II   |                   régi emaillirozott lánc szebeni ötvösöktõl háromszáz forint.~
6946 II   |            gyerekkorában ilyen lehetett a Széchenyi Stefi. Hja, bizony egy kis
6947 I    |                  járó kereskedõktõl el ne szedhessék útközben a készpénzt, kitalálták
6948 II   |                  a nagy öröm, a gazdagság szédítõ mámora annyira megkonfundálta,
6949 I    |                   kis vagyonokat magukhoz szedjék a kúriákból, összetörve
6950 II   |                 hamar, hamar! - kiálta. - Szedjétek fel!~A nebulók kiugráltak
6951 II   |          lehetne-e ebben az évben kétszer szedni újoncot, mire felelé a pátriárkák
6952 II   |                   punktum.~Laci ványadtan szedte fel a cókmókját s elhatározta,
6953 I    |           korcsmák, hidak, melyeken vámot szedtek, s a tömérdek jobbágy, mely
6954 II   |                 ember valami nagy polcról szédül le a semmibe.~Mindegy, egyelõre
6955 II   |                   mindenünnen oda látott. Szédülés fogta el, forgott vele a
6956 I    |                   a magasból letekintett, szédület fogta el és zsibbadás. Görcsösen
6957 II   |                  és a kardjába fogódzott, szédült, a szoba forgott vele.~-
6958 II   |                  Látta is valaki játszani Szegeden. Az egyik vasasnémetet adta
6959 I    |                 kertész jött a ribizkével szegélyezett gyalogúton. Egy darázs szállingózott,
6960 II   |              csipkézett szemfedõ kilátszó szegélyzete hozta bámulatba. »Istenem,
6961 II   |                mentek a zizegõ füzesekkel szegélyzett parton, míg végre a fõhadnagy
6962 II   |           gondviselés, kivált mióta egyre szegényebb lett. Mikor utolsó forintját
6963 II   |             olvasni, a templomot bújni, a szegényeket istápolni, az erényeket
6964 II   |               simogatta.) Nagyon fáj még, szegénykém?~A báró fejet csóvált s
6965 II   |            szemeivel. - Nos és miért?~Reá szegezte szörnyû tekintetét, mint
6966 I    |                  szoknyái lágyan lesimuló szegfûformából széles haranggá puffadtak
6967 I    |                lakatosinast szeretsz! Nem szégyenled magadat?~Laci lehorgasztotta
6968 II   |                    Jaj, mindjárt meghal a szégyentõl, ha ezt a fõhadnagy meglátja.~-
6969 II   |                  egyet-egyet csikordult a szék.) Tetszett tán valamit mondani?~-
6970 II   |               elfelejtette magát ringatni székén s mereven bámult maga elé,
6971 II   |             udvarába az állás alá, ahol a szekerek egész raja állt már. Zaj,
6972 I    |            figyelmeztette a pincér.~- Egy szekeret várok otthonról, megnézem,
6973 II   |                   oda Buda - ugrott fel a székérõl, mikor látta, hogy Laci
6974 II   |               vizesen, lucskosan megint a szekérre ült és elment a pincébe, -
6975 I    |                   akik a piacon hagyván a szekerüket gyalogosan közeledének.~-
6976 II   |                   nyugtalan lett s minden szekérzörgésre fölzavarta Perkálnét:~-
6977 I    |           kasznárnak egy kis támlanélküli széket gurított a gazda, mialatt
6978 II   |                 úgy kirándult. A kerülete székhelyén van valami értekezlet délután.
6979 II   |               báró szivarokat vett ki egy szekrénybõl és szívélyesen megkínálta.~-
6980 II   |                   ezüst griffekkel kivert szekrényt nyitotta ki, történetesen
6981 I    |                  haranggá puffadtak fel a szélben.~Virágok, bokrok és füvek
6982 II   |             Gyönyörû ez. Hisz ennek már a szele is elég, hogy elsöpörje
6983 II   |                   közé. Mellette a lepedõ szélein, ahol a búza száradott,
6984 II   |            koporsóhoz közel, hanem csak a széleken húzódott meg, inkább nézõnek,
6985 I    |                 éppen a vendéglõs tubákos szelencéjébõl merített egy csipetnyit,
6986 II   |           szaladva a szobából, amint nagy szelesen föllibbenté a fehér lepedõt,
6987 II   |            szélérõl eléri a hatodik, és a szélesség a harmadik lépést, el van
6988 II   |            félszer hossza tizenkét lépés, szélessége hat lépés. Éppen a közepén,
6989 II   |          kioldózott, félénken fogta meg a szélét a mutató és a nagyujjával,
6990 II   |                    míg a pincér a rendelt szeletjét meghozza, a helyrajzi viszonyok
6991 II   |               ember is éppoly közel áll a szélhûdéshez a soványsága miatt, mint
6992 I    |                  szomorúságát, fájdalmát, szelíden, szánakozóan hozzátette: -
6993 II   |              ünnepélyes. Mintha a megholt szelleme suhogna bent, egy ablakot
6994 I    |    felösmerhetlenségig hasonlítottak, míg szellemi tulajdonokban nagyon is
6995 II   |            tavaszban járt.~Így izmosodott szellemiekben a fiatal Inokay és ily apró
6996 II   |                  úgyszólván velök utazott szellemileg, most körülbelül Pákonyán
6997 II   |                 egy magyar faluhoz ért, a szélsõ háznál egy köcsög aludttejet
6998 II   |               tanyáztak, keskeny gyalogút szelt át, mely némileg megrövidíté
6999 II   |                talán úri asszony se, mert szembetûnõ módon igyekezett annak látszani.
7000 II   |                    kasznár úr? Mit látnak szemeim?~- Már engem visznek - mondá
7001 I    |                   rezes okulárét savószín szemeire, s elkezdte megszámlálni
7002 II   |       Radvánszkynak, és hogy Borly furcsa szemeket vet akkor õrá, és hogy ehhez
7003 II   |                 titkon lappangható emberi szemeknek, ott csendesen kihúzta.
7004 II   |                 Galgavölgy« szerkesztõjét szemelte ki magának.~- Egy szóra
7005 I    |                    Nem is igen szerette a személyzet.~- Mit keres itt köztünk?
7006 II   |            emberek elõtt. A Borlyak az én szememben e perctõl kezdve egyenrangúak
7007 II   |                tartotta a kezét, miközben szemének delejes villanata az ifjú
7008 I    |                   azokkal.~Egyszer valaki szemére is vetette, hogy a toronyra
7009 II   |           folytatá Potifárné az attakot a szemérmes József ellen, akit nehéz
7010 I    |                 felesekkel. Szóval, olyan szemérmetlenül csinálta, hogy már az idegenek
7011 II   |              sógorasszony potentát a maga szemetjén, és adót vet ki a nyegleségekre.
7012 II   |                hajtatott, ahol megvette a szemfedelet, megrendelte a koporsót,
7013 II   |          Vargyasnét ellenben a csipkézett szemfedõ kilátszó szegélyzete hozta
7014 II   |               vegye meg a koporsót, hol a szemfedőt, mi jár a sírásóknak, mennyi
7015 II   |                   Sulyomban a koporsóval, szemfedõvel, viaszgyertyákkal.~Nagy,
7016 II   |             betakarva magát köpönyegével, szemhéjai legott édesen kezdtek tapadozni,
7017 II   |                 kiáltá eléje Inokay hamis szemhunyorítással. - Egy fõhadnagyot.~ ~.oOo.~ ~
7018 II   |           ezredben.~Litmaneck kinyílott a szemintésre, mint egy bicska, felkelt
7019 II   |            szemeit, csak lopva néz oda. A szemlesütésrõl ráösmer az asszony és gúnyosan,