1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910
Rész, Fejezet
1 I | I.~ANTIOCHIA VAGY A POLITIKA KÖNYVE~
2 I, I | I.~Még a császári palota márványfalai
3 I, I | márványfalai is szinte beleizzadtak a szíriai délbe. A kapuőrséget
4 I, I | beleizzadtak a szíriai délbe. A kapuőrséget elnyomta az
5 I, I | kapuőrséget elnyomta az álom, a szédítő hőségben nem kellett
6 I, I | bóbiskolt, ahogy gyermekkorában a sivatagban megszokta.~A
7 I, I | a sivatagban megszokta.~A palotával szemben szamár
8 I, I | szemben szamár rágcsálta a Juno templomát körülvevő
9 I, I | liget mirtuszainak kérgét. A szamárhoz tartozó ember
10 I, I | szamárhoz tartozó ember a palota legalsó lépcsőjén
11 I, I | dinnyének. Egyéb ruhája nem volt a válltól térdig érő bőrkötőnél,
12 I, I | csöndes helyet keresett a Kelet lármás fővárosában.
13 I, I | hol heveredett le.~Fönt a kapunyílásban, az őrök mögött
14 I, I | szétnyitott csőrrel tekingetett a víz után. Megpróbált felrepülni
15 I, I | tollászkodtak. Aztán befelé tipegett a porticus porfír-oszlopai
16 I, I | figyelve.~Az apadt hasú Nonnus, a császári nagy-iroda legszorgalmasabb
17 I, I | tartozott, de ott most nagy volt a felfordulás. Az udvar nagyobb
18 I, I | Az udvar nagyobb része a székvárosban maradt, Nikomédiában,
19 I, I | székvárosban maradt, Nikomédiában, a császárral, Antiochiába
20 I, I | főnyi személyzet jött el a császárnéval, még a tavaszon.
21 I, I | jött el a császárnéval, még a tavaszon. Akkor úgy volt,
22 I, I | tavaszon. Akkor úgy volt, hogy a császár is hamarosan megérkezik
23 I, I | is hamarosan megérkezik a birodalmi titkostanács,
24 I, I | birodalmi titkostanács, a szent consistorium ülésére.
25 I, I | consistorium ülésére. De a császár útja hónapról hónapra
26 I, I | betegedett már Nikomédiában, meg a helyettese is Antiochiában.
27 I, I | helyettese is Antiochiában. A személyzet megosztottsága
28 I, I | mindenkit kivert éliből, úgyhogy a szárnyas-feldarabolónak
29 I, I | szárnyas-feldarabolónak kellett odaállni a tálalóban a disznósült mellé
30 I, I | kellett odaállni a tálalóban a disznósült mellé is. A hivatalok
31 I, I | tálalóban a disznósült mellé is. A hivatalok kénytelenek voltak
32 I, I | kellett átvennie ideiglenesen a notariusnak az apródoktatást.
33 I, I | is kerülhetett volna. Bár a kérvényezési ügyosztály
34 I, I | volt, kívülről megtanulta a szertartáskönyvet. Nemcsak
35 I, I | palotakormányzói állásba is.~Nonnus a címeket és rangokat magyarázta
36 I, I | torokhangon fordítván görögre a ceremoniálét. Diocletianus
37 I, I | birodalom hivatalos nyelvévé a latint, az imperium keleti
38 I, I | imperium keleti felének a görög esett könnyebbségére.~-
39 I, I | ott? Azt hiszed, most is a bölények közt vagy Germaniában?
40 I, I | manccsal vakarózik, mint a barbárok, hanem csak a bal
41 I, I | mint a barbárok, hanem csak a bal keze mutatóujjának utolsó
42 I, I | mutatóujjának utolsó ízével nyúl a haja közé. Így ni!~A suhancok
43 I, I | nyúl a haja közé. Így ni!~A suhancok szeméből halk kuncogás
44 I, I | verte ki az álmosságot. A notariusnak egy szál haja
45 I, I | szeretem, az udvari ember csak a szája szélével nevet. Nos,
46 I, I | hagytuk abba, Pyrargus?~A huncut szemû görög siheder
47 I, I | kacagás viharzott végig a fiúkon. Az összeszáradt,
48 I, I | felháborodva csapta össze a két kezét:~- Ostoba vagy,
49 I, I | javasolni fogom õkomolyságának, a protector domesticusnak,
50 I, I | Figyelmeztetlek benneteket, hogy a címeket és rangokat a szentséges
51 I, I | hogy a címeket és rangokat a szentséges Dominus maga
52 I, I | megvesszõzéssel bûnhõdik.~Csönd lett a teremben. Nonnus elégedetten
53 I, I | elégedetten vetette magát hátra a katedrán, és tovább fejtegette
54 I, I | megszólítás illet engem a Notitia Dignitatum szerint?~
55 I, I | kiáltottak:~- Okosságod!~A notarius megbékülten biccentette
56 I, I | Tovább megyünk. Megvizsgáljuk a tekintélyek rendszerét,
57 I, I | rendszerét, amely alapja a római birodalomnak. Elõször
58 I, I | birodalomnak. Elõször van a legszentebb szentséges Úr.~
59 I, I | másodszor, mert úgy uralkodik a halandók, mint Jupiter a
60 I, I | a halandók, mint Jupiter a halhatatlanok felett. Õ
61 I, I | halhatatlanok felett. Õ a fõcsászár, az elsõ augustus,
62 I, I | augustus, röviden az Úr, a Dominus. Aztán jön a második
63 I, I | Úr, a Dominus. Aztán jön a második augustus, Marcus
64 I, I | Diocletianus az ész, ott õ a kar; amit Jupiter kigondol,
65 I, I | azt Hercules hajtja végre.~A második augustust a madárfejnek
66 I, I | végre.~A második augustust a madárfejnek egy hajszállal
67 I, I | szünet tisztelte meg.~- A két augustus segítõtársul
68 I, I | segítõtársul választotta magának a két Caesart. Maximianus
69 I, I | Maximianus augustus...~A notarius ijedten nézett
70 I, I | senki, hogy eltévesztette a sorrendet. Ügyesen végrehajtott
71 I, I | osztotta meg, míg Maximianus, a nyugati birodalom augustusa
72 I, I | választotta maga mellé caesarnak. A caesarok az augustusok fogadott
73 I, I | nobilissimák. Az adoratio, vagyis a térdre borulással való köszöntés
74 I, I | köszöntés csak õ istenségét, a Dominust illeti, azonban
75 I, I | részesei az õ istenségének. A legmagasabb rendelet szerint
76 I, I | háromszoros fõhajtással és a jobb kar felemelésével kell
77 I, I | felemelésével kell üdvözölni a többi szentségeseket azoknak,
78 I, I | megalázkodással kell tisztelni a nobilissimusokat, ami pedig
79 I, I | nobilissimusokat, ami pedig a nobilissimákat illeti...~
80 I, I | tudódott ki, hogy mi illeti a nobilissimákat. A tévelygõ
81 I, I | illeti a nobilissimákat. A tévelygõ páva ijedt rikácsolással
82 I, I | lánygyerek kapaszkodott a fél kezével; a másikban
83 I, I | kapaszkodott a fél kezével; a másikban pogácsát tartott,
84 I, I | Az arany szandálkákról és a bíbor szegésû bissus-tunikáról,
85 I, I | bissus-tunikáról, amely a gömbölyû kis karokat takaratlan
86 I, I | hagyta, látnivaló volt, hogy a gyerek a szentségesek családjához
87 I, I | látnivaló volt, hogy a gyerek a szentségesek családjához
88 I, I | szentségesek családjához tartozik. A páva azonban, vagy azért,
89 I, I | Nemcsak kirántotta magát a csöpp nobilissima kezébõl,
90 I, I | nobilissima kezébõl, hanem a pogácsát is elkapta tõle,
91 I, I | és továbbszaladt vele. A gyerek letottyant a földre,
92 I, I | vele. A gyerek letottyant a földre, és ijedten visítozni
93 I, I | mázolt, telt kis arcához.~A notarius odafutott hozzá,
94 I, I | odafutott hozzá, s megfeledkezve a nobilissimáknak kijáró üdvözlésrõl,
95 I, I | megpróbálta felsegíteni. A gyerek azonban rugdalózva
96 I, I | az oleander fasorok közül a dajka. Övén aranycsat jelezte,
97 I, I | begyes fiatal lány volt. A fölelevenedett apródok nagy
98 I, I | dignissima - csettentett a görög fiú a szomszédjának. -
99 I, I | csettentett a görög fiú a szomszédjának. - Úgy értem,
100 I, I | hogy istennõt ringasson.~A szomszéd, hirtelenszõke
101 I, I | elvigyorodott.~- Cserébe esik, mert a dajkát meg egy isten ringatja
102 I, I | nélkül.~- No?~- Constantinus, a princeps. Én már láttam
103 I, I | abban nincs semmi. Hiszen a baba menyasszonya a princepsnek,
104 I, I | Hiszen a baba menyasszonya a princepsnek, azt mindenki
105 I, I | vállalnád menyasszonyodnak a kis fattyút a dajkájáért?
106 I, I | menyasszonyodnak a kis fattyút a dajkájáért? Fogadsz velem
107 I, I | hogy mindjárt itt lesz a princeps?~A görög visszacihegett.~-
108 I, I | mindjárt itt lesz a princeps?~A görög visszacihegett.~-
109 I, I | az. Az is leereszkedett a halandókhoz, mikor ekkora
110 I, I | kellett neki kergetni, mikor a Dominus ráparancsolt, hogy
111 I, I | ráparancsolt, hogy vegye el a Maximianus lányát.~A thrák
112 I, I | el a Maximianus lányát.~A thrák halkabbra fogta a
113 I, I | A thrák halkabbra fogta a sugdosódást.~- Azt én jobban
114 I, I | Naissusban, úgy hívják, hogy a „fehér asszony”. Ha a haja
115 I, I | hogy a „fehér asszony”. Ha a haja hófehér nem volna,
116 I, I | Te, milyen furcsa, hogy õ a fehér asszony, az ura meg
117 I, I | fehér asszony, az ura meg a fehér caesar. Constantius
118 I, I | mindkettõjük haja, mikor a Dominus szétparancsolta
119 I, I | szétparancsolta õket.~Ferox a két fecsegõ közé dugta torzonborz
120 I, I | torzonborz fejét.~- Mit jár a szátok ilyen dolgokról?
121 I, I | udvartartását? Azért, mert a caesar három udvarhölgyet
122 I, I | suttogta, hogy sírni látta a feleségét.~- Az más! - legyintett
123 I, I | Pyrargus. - Constantius a fehér caesar, Galerius meg
124 I, I | fehér caesar, Galerius meg a vörös caesar.~De azért õ
125 I, I | figyelt rájuk. Mindenki a szegény Minervina küzdelmét
126 I, I | jobban megvaduló gyerekkel. A nobilissima egész közönséges
127 I, I | módjára vágta végig magát a padlón, új foglalkozást
128 I, I | foglalkozást találva magának a pávafark-szaggatás helyett.
129 I, I | térdelõ dajka kifogyott a béketûrésbõl, fölkapta a
130 I, I | a béketûrésbõl, fölkapta a kapálózó gyereket és rákiáltott,
131 I, I | rákiáltott, maga is majdnem sírva a méregtõl.~- Fausta! Nem
132 I, I | béka!~Nonnus összerezzent a negyven tanú elõtt elkövetett
133 I, I | Faustella! Babácska!~A gyerek, mintha elvágták
134 I, I | gyerek, mintha elvágták volna a sírását, tátva maradt szájjal
135 I, I | fiatalember lépett be rajta a hadi tribunusok egyszerû
136 I, I | arany nyaklánca, középen a császár nagy medálionjával
137 I, I | medálionjával mutatta, hogy ez a katonatiszt is a felségek
138 I, I | hogy ez a katonatiszt is a felségek közül való.~Constantinus
139 I, I | tanítványai megadták neki a nobilissimusoknak kijáró
140 I, I | kijáró tiszteletet, amit a princeps barátságos fejbólintással
141 I, I | Mért nem viszed vízre a csirkéidet, öreg kotlós?~
142 I, I | csirkéidet, öreg kotlós?~Szájával a meggörbülve maradt Nonnusra
143 I, I | Nonnusra nevetett, de szemével a dajkára, akinek karjából
144 I, I | dajkára, akinek karjából a baba odarepesett hozzá.~-
145 I, I | gyerünk - mondta lágyan a princeps, s úgy vette át
146 I, I | princeps, s úgy vette át a gyereket, hogy karja végigsimította
147 I, I | hogy karja végigsimította a dajkát.~- Melyiknek mondta? -
148 I, I | Melyiknek mondta? - vihogott oda a görög a thrákhoz.~A fiúk
149 I, I | vihogott oda a görög a thrákhoz.~A fiúk mind az
150 I, I | oda a görög a thrákhoz.~A fiúk mind az övükkel csörögtek.
151 I, I | övükkel csörögtek. Hora, a palota toronyõre delet kiáltott,
152 I, I | ruhák suhogtak mindenfelé a folyosókon. Nonnus azonban
153 I, I | azonban már megint fönt ült a katedrán.~- A mai penzumot
154 I, I | megint fönt ült a katedrán.~- A mai penzumot be fogjuk fejezni -
155 I, I | de vétkellette volna, ha a fiatalság nem látja elég
156 I, I | nem látja elég serénynek a világ egyensúlyát biztosító
157 I, I | vannak az uralkodók, mint a négy évszak vagy a négy
158 I, I | mint a négy évszak vagy a négy világtáj vagy a négy
159 I, I | vagy a négy világtáj vagy a négy világrész vagy a nap,
160 I, I | vagy a négy világrész vagy a nap, hold, hajnalcsillag
161 I, I | esthajnali csillag vagy a négy isteni ló Apollo quadrigájában.
162 I, I | ló Apollo quadrigájában. A hét bolygóhoz hasonlóan
163 I, I | ságúak: éspedig elsõ helyen a fõkamarás, a praepositus
164 I, I | elsõ helyen a fõkamarás, a praepositus sacri cubiculi,
165 I, I | praepositus sacri cubiculi, vagyis a császári szent hálószoba
166 I, I | hálószoba õre; aztán helyettese, a primicerius magister officiorum,
167 I, I | primicerius magister officiorum, a belsõ ügyek minisztere;
168 I, I | belsõ ügyek minisztere; a questor sacri palatii, a
169 I, I | a questor sacri palatii, a kancellár; a comes sacrorum
170 I, I | sacri palatii, a kancellár; a comes sacrorum largitiorum,
171 I, I | sacrorum largitiorum, azaz a pénzügyminiszter, s végül
172 I, I | pénzügyminiszter, s végül a lovasság és gyalogság fõparancsnokai.
173 I, I | fõparancsnokai. Ezek mind tagjai a szent consistoriumnak, és
174 I, I | vagyis nagytekintélyûek a patríciusok és a tartományi
175 I, I | nagytekintélyûek a patríciusok és a tartományi kormányzók, ugyanolyan
176 I, I | clarissimusok, vagyis nagyhírûek a senatorok. A bírók perfectissimusok,
177 I, I | nagyhírûek a senatorok. A bírók perfectissimusok,
178 I, I | perfectissimusok, vagyis tapasztaltak, a kamarások egregiusok, kitûnõek,
179 I, I | serénykednek; legalól vannak a vidéki decuriók, akik mióta
180 I, I | felsorolta még õokossága a legfontosabb megszólításokat;
181 I, I | megszólításokat; lelkükre kötvén a haladni akaróknak, hogy
182 I, I | legjobb össze nem cserélni a törvény által megszabott
183 I, I | Diocletianus ugyan leigázta a föld minden nemzeteit, de
184 I, I | érdeme mégis az marad, hogy a címek és rangok rendezésével
185 I, I | rangok rendezésével kivezette a római birodalmat azokból
186 I, I | minden tekintély megingott.~A kapu felõl tompa bõgés hallatszott,
187 I, I | bõgés hallatszott, s ezért a többi törvényes tekintély
188 I, I | Nonnus azt hitte, megérkeztek a taurusi medvék, amelyeket
189 I, I | külön futárral rendelt meg a Sirmiumból érkezendõ Galerius
190 I, I | erejét kipróbálja rajtuk. A notarius ugyan nem volt
191 I, I | körülzsibongva megindult a kapu felé.~Nonnust megcsalta
192 I, I | felé.~Nonnust megcsalta a füle. A medvebõgés közelrõl
193 I, I | Nonnust megcsalta a füle. A medvebõgés közelrõl csak
194 I, I | csak szamárordítás volt. A felébredt kapuõrök elzavarták
195 I, I | felébredt kapuõrök elzavarták a parasztot, aki piszkos testét
196 I, I | testét hozzá merte dörzsölni a szent palota lépcsõihez,
197 I, I | palota lépcsõihez, és most a paraszt ütötte, vágta a
198 I, I | a paraszt ütötte, vágta a szamarát, ahol érte.~- Te
199 I, I | igazgató Lucina, hogy ne a feleségem vessen ikreket,
200 I, I | én meg jobban járok vele!~A kegyeletes szándékú szamárverésnek
201 I, I | fél dinnye orron találta a bõrkötényes embert. Az apródok
202 I, I | embert. Az apródok elkobozták a zsákot, nekiestek a dinnyének,
203 I, I | elkobozták a zsákot, nekiestek a dinnyének, aztán egymásnak
204 I, I | aztán egymásnak estek neki a dinnyehéjjal.~- Vigyázz,
205 I, I | elnyomorodott dinnyével a paraszt bozontos fejét -
206 I, I | bozontos fejét - itt vannak a perzsák!~A rongyos embernek
207 I, I | itt vannak a perzsák!~A rongyos embernek elfutotta
208 I, I | rongyos embernek elfutotta a vér a szemét.~- A harpiák
209 I, I | embernek elfutotta a vér a szemét.~- A harpiák vágják
210 I, I | elfutotta a vér a szemét.~- A harpiák vágják ki a szemeteket,
211 I, I | szemét.~- A harpiák vágják ki a szemeteket, naplopók! -
212 I, I | Néhány rézpénzt dobott le a parasztnak, aki a csörrenésre
213 I, I | dobott le a parasztnak, aki a csörrenésre térdre vágta
214 I, I | helyette!~Összemarkolászta a kis rezeket, és eljajdította
215 I, I | könyörülj meg rajtam!~Nonnus a város felé mutatott, ahonnan
216 I, I | ahonnan néha becsapódott a piac lármája.~- Ott a forumon
217 I, I | becsapódott a piac lármája.~- Ott a forumon az ármegállapító
218 I, I | dinnyéd még ennyit se ért.~A paraszt felugrott, és õ
219 I, I | paraszt felugrott, és õ is a piac felé nézett, de az
220 I, I | meg, hogy hová bújt azóta a gyapjú meg a bõr meg a szög
221 I, I | bújt azóta a gyapjú meg a bõr meg a szög és a kasza,
222 I, I | azóta a gyapjú meg a bõr meg a szög és a kasza, mióta ez
223 I, I | meg a bõr meg a szög és a kasza, mióta ez az új rend
224 I, I | milyen szigorúan veszi a császár az ármaximálást,
225 I, I | is okozott. Nemcsak annak a fülét szegeztette a hirdetõoszlophoz,
226 I, I | annak a fülét szegeztette a hirdetõoszlophoz, aki vétett
227 I, I | lábujjhegyre, megmarkolva a paraszt vállát. - A Dominusra?~-
228 I, I | megmarkolva a paraszt vállát. - A Dominusra?~- Mit tudom én,
229 I, I | Dominusra?~- Mit tudom én, ki az a Dominus - hökkent meg a
230 I, I | a Dominus - hökkent meg a paraszt.~- Nem tudod, ki
231 I, I | paraszt.~- Nem tudod, ki a császár? - hápogott a notarius,
232 I, I | ki a császár? - hápogott a notarius, és szájon ütötte
233 I, I | notarius, és szájon ütötte a rongyos embert.~Erre az
234 I, I | mért tudnám! Én etetem õt a kullancsaival együtt. Te
235 I, I | együtt. Te is az vagy?~Nonnus a torkához kapott, úgy érezte,
236 I, I | megfullad.~- Szaladjatok a forumra stationariusért! -
237 I, I | volna rendõrt keresni, de a kapu felõl rákiáltottak.~-
238 I, I | oszlopok közül, meg egy fiatal. A fiatal, apród korú, vállára
239 I, I | övén ezüst kulcsverettel, a szent palota titkárainak
240 I, I | titkárainak jelvényével, megállt a felsõ lépcsõn. A két sötét
241 I, I | megállt a felsõ lépcsõn. A két sötét lebernyeges öreg
242 I, I | lebernyeges öreg leballagott. A sötét lebernyeget tudósok
243 I, I | lomhán mozgott. Ez Bion volt, a matematikus. Ebben a korban
244 I, I | volt, a matematikus. Ebben a korban így hívták az igazságkeresõknek
245 I, I | az igazságkeresõknek azt a fajtáját, amelyet a korábbi
246 I, I | azt a fajtáját, amelyet a korábbi századok hol grammatikusnak,
247 I, I | nagyképûsködtek, amennyiben a kor megkívánta tõlük. Bion
248 I, I | Bion mindent tudott, amit a könyvek megadhatnak, és
249 I, I | életnek. Száz évvel azelõtt, a filozófus császárok korában
250 I, I | s Bion csillagjósa volt a császárnak.~A másik tudós,
251 I, I | csillagjósa volt a császárnak.~A másik tudós, ritkás, fekete
252 I, I | ember, Lactantius volt, a rhetor. A két tudós barátsága
253 I, I | Lactantius volt, a rhetor. A két tudós barátsága még
254 I, I | iskolai eredetû volt, mind a kettõ az alexandriai Arnobiustól
255 I, I | alexandriai Arnobiustól tanulta a szónoklatot mint a tudományok
256 I, I | tanulta a szónoklatot mint a tudományok összességét,
257 I, I | elhajlott egymástól, mint a parabola két szára, hogy
258 I, I | parabola két szára, hogy aztán a császári udvar végtelenségében
259 I, I | ostrománál vonta magára a császár figyelmét. Csavargó
260 I, I | elegy-belegy népbe, amely a táborokat mindig kísérni
261 I, I | tartott, s idegessé tette a császárt. Egyszer dühében
262 I, I | megesküdött rá, hogy ha beveszi a lázadó várost, szabad gyilkolást
263 I, I | szabad gyilkolást enged a katonáknak, addig, míg lova
264 I, I | addig, míg lova térdig jár a vérben. Bion hallotta a
265 I, I | a vérben. Bion hallotta a kifakadást, és bátorságot
266 I, I | magának arra, hogy biztosítsa a császárt a gyõzelemrõl.
267 I, I | hogy biztosítsa a császárt a gyõzelemrõl. Õ kiolvasta
268 I, I | gyõzelemrõl. Õ kiolvasta azt a csillagokból.~- Jó - mondta
269 I, I | csillagokból.~- Jó - mondta a császár -, de kezesnek itt
270 I, I | mellettem. Ha teljesedik a jóslatod, az udvaromba veszlek.
271 I, I | megégettetlek mint csalót.~A város kétségbeesett küzdelem
272 I, I | csakugyan megadta magát. A császár mint gyõztes vonult
273 I, I | vezérkara élén, de lova a kapun belül megcsúszott,
274 I, I | holttest vértócsájában. A balesetbõl mindenki rosszat
275 I, I | Bion sietett odafurakodni a császárhoz.~- Uram, lovad
276 I, I | Uram, lovad térdig járt a vérben, tehát esküdnek eleget
277 I, I | Alexandria népének halálát.~A császárban ugyan tombolt
278 I, I | császárban ugyan tombolt a gyõztes kegyetlen ösztöne,
279 I, I | gyõztes kegyetlen ösztöne, a felbiztatott katonáknak
280 I, I | S így Bion megmentette a várost, amelyet ifjúkori
281 I, I | valakiben. Udvarába vette a matematikust, s hálóterme
282 I, I | ügyek szükségessé tették a csillagok megkérdezését.
283 I, I | adott ki, hogy ha bárhol a hadizsákmányba könyvek is
284 I, I | hanem be kell szolgáltatni a matematikusnak.~Így került
285 I, I | barátja tehetségét, meghívatta a császárral Nikomédiába,
286 I, I | császárral Nikomédiába, a székvárosba a rhetor-iskola
287 I, I | Nikomédiába, a székvárosba a rhetor-iskola igazgatójának.
288 I, I | fizetett. Az igazi jövedelmet a hallgatók adták volna, azoknak
289 I, I | hallgatók adták volna, azoknak a száma azonban egyre fogyott.
290 I, I | száma azonban egyre fogyott. A mindjobban kiépülõ és megerõsödõ
291 I, I | abszolutizmus alatt teljesen elhalt a közélet, s bealkonyodott
292 I, I | közélet, s bealkonyodott a szavak mûvészetének. A nagy
293 I, I | bealkonyodott a szavak mûvészetének. A nagy nyilvános viták ideje
294 I, I | nyilvános viták ideje s a tömegeket megmozgató szónokok
295 I, I | szónokok kora lejárt; csak a rendszert lehetett magasztalni
296 I, I | gyarapodott, mint földi javakban. A császár színe elé ugyan
297 I, I | ismert alakja volt. Míg a sok mindenbe beavatott Bion
298 I, I | elhúzódott az emberektõl, a rhetor, délszaki temperamentumához
299 I, I | Pyrargost, és megkérdezte a notariust: - Mi van itt,
300 I, I | notariust: - Mi van itt, Nonnus?~A notarius õszintén gyûlölt
301 I, I | akibõl kinézett valamit. Se a rhetor, se a csillagász
302 I, I | valamit. Se a rhetor, se a csillagász nem volt ugyan
303 I, I | az kétségtelen volt, hogy a császár tudott róluk. Nonnus
304 I, I | ha már maga nem juthatott a Dominus közelébe, legalább
305 I, I | azokhoz dörgölõzni, akik a császárhoz dörgölõzhettek.~-
306 I, I | császárhoz dörgölõzhettek.~- Ez a barom felségsértést követett
307 I, I | el - mutatott megvetéssel a parasztra.~- Tévedsz - kötözködött
308 I, I | Tévedsz - kötözködött a rhetor, mint akinek hivatalával
309 I, I | akinek hivatalával járt a szõrszálhasogatás. - A barom
310 I, I | járt a szõrszálhasogatás. - A barom csak barmot sérthet
311 I, I | barmot sérthet meg, nem a felséget.~- Hadd futni -
312 I, I | Hadd futni - szólalt meg a matematikus is -, látom,
313 I, I | látom, úgyis megkapta már a magáét.~A paraszt, aki kedvezõ
314 I, I | úgyis megkapta már a magáét.~A paraszt, aki kedvezõ fordulat
315 I, I | reményében kedvtelve szopogatta a bajuszáról lecsurgó dinnyelevet,
316 I, I | bocsánatot mindannyiuktól.~A matematikus végigtapogatta
317 I, I | mosolygott Lactantiusra.~A rhetor fanyalogva felelt.~-
318 I, I | is tartok erszényt. Nincs a birodalomban olyan kis bursa,
319 I, I | volna.~Bion fölkiáltott a titkárra.~- Gyere csak,
320 I, I | Quintipor! Van nálad pénz?~A fiú leszaladt a lépcsõkön,
321 I, I | nálad pénz?~A fiú leszaladt a lépcsõkön, három fokot ugorva
322 I, I | gömbölyû bõrerszényét. A matematikus elfüttyentette
323 I, I | aprópénzed is aranyból van, mint a császároknak? Mindegy no,
324 I, I | boldog embert is.~Odadobott a parasztnak egy kis aureust.~-
325 I, I | aranyat nem viszed haza, hanem a szamarad se!~A paraszt eltátotta
326 I, I | haza, hanem a szamarad se!~A paraszt eltátotta a száját.~-
327 I, I | se!~A paraszt eltátotta a száját.~- Arany? - makogta
328 I, I | gyerekkorában kiveszett a forgalomból. A zûrzavaros
329 I, I | kiveszett a forgalomból. A zûrzavaros idõkben, amikor
330 I, I | egyre jobban elhitványodott a pénz, az se mutogatta, akinek
331 I, I | mutogatta, akinek volt. A gazdagok elásták vagy beolvasztották
332 I, I | nemcsak az aranyat, hanem a régi ezüstöt is. Aki a piacra
333 I, I | hanem a régi ezüstöt is. Aki a piacra ment vásárolni, zsákokban
334 I, I | zsákokban vitette maga után a rossz pénzt, amit éppen
335 I, I | pénzt, amit éppen ezért a zsákról neveztek follisnak.~-
336 I, I | Szagold meg - nevetett Bion.~A paraszt két ujja közt morzsolgatta
337 I, I | Nonnusra is, megveregette a szamár lapockáját.~- Meg
338 I, I | Mikor pár lépést elhaladt, a rhetor utána kiáltott:~-
339 I, I | nem vagy te keresztény?~A paraszt arcán látszott az
340 I, I | amilyennek látszik, nem a földre köpött, hanem a szamár
341 I, I | nem a földre köpött, hanem a szamár nyakára.~
342 I, II | gondoltad? - kérdezte Bion a rhetort, ahogy a paraszt
343 I, II | kérdezte Bion a rhetort, ahogy a paraszt eltûnt a sarkon.~-
344 I, II | ahogy a paraszt eltûnt a sarkon.~- Mit? Hogy ez a
345 I, II | a sarkon.~- Mit? Hogy ez a küklopsz az istentelenek
346 I, II | milyen rossz szagú volt? Ezt a bûzt csak az orratlan istenük
347 I, II | se lába, se semmije, ami a halhatatlan isteneket tökéletesebbekké
348 I, II | se tudok olyan istent, de a püspökük azt mondja, éppen
349 I, II | azért különb az õ istenük a mieinknél. Ismered a püspöküket?~-
350 I, II | istenük a mieinknél. Ismered a püspöküket?~- Nem - rázta
351 I, II | püspöküket?~- Nem - rázta Bion a fejét -, nem is vagyok rá
352 I, II | valamikor Alexandriában.~- A Dioszkuroszokra, csak nem?
353 I, II | úgy hallottam, belefúlt a Nílusba.~- Rosszabb sors
354 I, II | Rosszabb sors érte, beleõrült a halálfélelembe. Õ ugyan
355 I, II | egy óriás közeledett felé a Nílusban, aki egy gyereket
356 I, II | Nílusban, aki egy gyereket vitt a vállán, s úgy gázolta a
357 I, II | a vállán, s úgy gázolta a vizet, mint a füvet. Mnester
358 I, II | úgy gázolta a vizet, mint a füvet. Mnester azt hitte,
359 I, II | Christophorus vagyok, és a jövendõt hordozom” - mondta
360 I, II | hozzá, hogy vegye fel õt is a karjára, az óriás fel is
361 I, II | is kapta, átlábolta vele a folyót, és letette a sivatagban,
362 I, II | vele a folyót, és letette a sivatagban, ahol az elhomályosult
363 I, II | amelyeket körmükkel ásnak ki a sziklából, és véteknek tartják
364 I, II | sziklából, és véteknek tartják a mosdást?~- Igen, és a barátod
365 I, II | tartják a mosdást?~- Igen, és a barátod ezek közt élt tíz
366 I, II | valamikor.~Nevetgélve mentek föl a lépcsõkön, búcsút intve
367 I, II | Az övé elszakadt, amikor a felsõbbsége tekintélyének
368 I, II | lábujjhegyre ágaskodott.~A két tudós tudósok módjára
369 I, II | hallva maguk körül.~- Kész a beszéded? - kérdezte a matematikus
370 I, II | Kész a beszéded? - kérdezte a matematikus a rhetort.~-
371 I, II | kérdezte a matematikus a rhetort.~- Háromszor befejeztem,
372 I, II | tudom, miért énrám bízta a város az augustusok üdvözlését.
373 I, II | az augustusok üdvözlését. A helytartó dolga lett volna
374 I, II | Mindenki tudja, hogy te adod a mintát a jövõ rhetor-nemzedéknek.~-
375 I, II | tudja, hogy te adod a mintát a jövõ rhetor-nemzedéknek.~-
376 I, II | mondom, hogy én nem értem a mesterségemet, ha magam
377 I, II | lelkesíthette volna Titus a légiókat a zsidók fõvárosának
378 I, II | lelkesíthette volna Titus a légiókat a zsidók fõvárosának ostromára.
379 I, II | zsidók fõvárosának ostromára. A létezõ dolgokról beszélni
380 I, II | Hiszen most sem azokról a dolgokról kell beszélned,
381 I, II | hanem amelyek lehetnének.~A rhetor idegesen sodorgatta
382 I, II | rhetor idegesen sodorgatta a szakálla hegyét.~- Azt hallottam,
383 I, II | hogy mikor Maximianust a gall parasztforradalom leverése
384 I, II | azt kérdezte, ki volt az a Hannibal.~- Lehetséges -
385 I, II | Lehetséges - vont vállat a matematikus -, de az ilyesmi
386 I, II | mûvelt ember, hogy csak a fõeunuchjának adta fel a
387 I, II | a fõeunuchjának adta fel a kérdést, mikor azt este
388 I, II | bizonyos, hogy nem zavarta a szónokot, hanem figyelmesen
389 I, II | aranylánccal tüntette ki.~Már a felsõ lépcsõkön jártak,
390 I, II | felsõ lépcsõkön jártak, a rhetor fejéhez kapott.~-
391 I, II | Ebédem éppoly fényûzõ, mint a Dominusé, sajt és szilva.
392 I, II | annyival különb, hogy mikor a szilvamagot kiköpöm, akkor
393 I, II | kiköpöm, akkor nem tartanak a szám elé aranytányért.
394 I, II | mondod ezt ilyen zavartan? A császár fejére, neked még
395 I, II | nevetni - fordult vissza a rhetor. - Mnesterhez megyek
396 I, II | csak most vette észre, hogy a fiú elmaradt tõlük. A lépcsõk
397 I, II | hogy a fiú elmaradt tõlük. A lépcsõk közepe táján állt,
398 I, II | közepe táján állt, háttal a palotának.~- Quintipor!
399 I, II | azért vágtam el magamtól a köldökzsinórodat, hogy így
400 I, II | hogy így elhagyj engem?~A fiú nevetve szaladt föl.~-
401 I, II | meg övén az ezüstkulcsot. A matematikus belekarolt.~-
402 I, II | két esztendõ alatt, mint a lyukas fogamat. Azzal is
403 I, II | esne, ha nem találnék bele a nyelvemmel.~- Hát énvelem
404 I, II | bajod volt? - szomorodott el a fiú. - Minek mondtad meg?
405 I, II | akkor féltem tõled, mikor a kezem alá adott a császár.
406 I, II | mikor a kezem alá adott a császár. Azt kérdezte tõlem,
407 I, II | hogy mikor bementem érted a falutokba, majd megharaptál?
408 I, II | hogy rabszolgának adott.~- A császár rabszolgájának,
409 I, II | korában fél szemét odaadta a császárért, öreg korára
410 I, II | császárért, öreg korára rábízta a másikat is, hogy viselje
411 I, II | panaszkodhatsz, gyerek. A címeden szólítanálak már,
412 I, II | Quintipor kifeszítette a mellét.~- Magister sanctae
413 I, II | Magister sanctae memoriae!~- A szent emlékezet mestere!
414 I, II | tizennyolc éves korára! A császár nálad tartja az
415 I, II | tartja az emlékezetét! S az a jó, hogy száznegyvenketten
416 I, II | esik belõle egyre.~Beértek a császári lakosztály oszlopcsarnokába.
417 I, II | Te, Bion, milyen ember a császár? Ugye nem választ
418 I, II | ide parancsolt bennünket?~A matematikus a szakállába
419 I, II | bennünket?~A matematikus a szakállába dörmögött.~-
420 I, II | dörmögött.~- Most már nem a magunk urai vagyunk, hé!
421 I, II | hé! Tanuld már meg, hogy a császár nem ember, hanem
422 I, II | pedig az neki nem szokása. A rhetornak majd kiesett a
423 I, II | A rhetornak majd kiesett a száján a feje, mikor a bursád
424 I, II | rhetornak majd kiesett a száján a feje, mikor a bursád meg
425 I, II | kiesett a száján a feje, mikor a bursád megcsörrent.~Bion
426 I, II | csörrent.~Bion mosolygott. A fiú félénken nézett rá.~-
427 I, II | Nem kérdezhetnéd meg a csillagokat?~A matematikus
428 I, II | kérdezhetnéd meg a csillagokat?~A matematikus most már elkomolyodott.~-
429 I, II | nekem fiam volna, soha annak a csillagát meg nem nézném.
430 I, II | temiattad, Bion - ugrott a nyakába a fiú. - Hogy el
431 I, II | Bion - ugrott a nyakába a fiú. - Hogy el ne kelljen
432 I, II | tõled. Én se szeretek senkit a világon, csak téged.~- És
433 I, II | Bion. Rabszolgának adtak.~A matematikus megrázta a fiú
434 I, II | A matematikus megrázta a fiú fülét.~- Mégiscsak éretlen
435 I, II | salátát kapálni, mint ebben a szép ruhában páváskodni?
436 I, II | rabszolgának. És Sapricia anyó?~A fiú elpirult.~- Képzeld,
437 I, II | szemverés ellen való füvet varrt a ruhámba. Nem tudom, kitõl
438 I, II | tudom, kitõl féltene itt.~A matematikus megütögette
439 I, II | matematikus megütögette a fiú derekát, és betaszította
440 I, II | Quintipor szétvetette karjait a napfényben.~- Bionom, milyen
441 I, II | Bionom, milyen jó élni!~Bion a küszöbön állva egy percig
442 I, III | III.~A szent consistorium ülése,
443 I, III | ülése, amelyre Antiochia a világ négy urát várta, nemcsak
444 I, III | négy urát várta, nemcsak a császárok, hanem a császári
445 I, III | nemcsak a császárok, hanem a császári családok találkozásának
446 I, III | találkozásának is készült. Bár a négy család tulajdonképpen
447 I, III | tulajdonképpen csak egy volt: a császáré. Mint ahogy a tetrarchikus
448 I, III | a császáré. Mint ahogy a tetrarchikus kormányrendszer
449 I, III | más, mint egy akaratnak, a Diocletianusénak megnégyszerezõdése.~
450 I, III | megnégyszerezõdése.~Az alatt a száz év alatt, amely Diocletianus
451 I, III | harminchárom császára volt a birodalomnak, s azok közül
452 I, III | vére bíborával fizetett a császári bíborért. Sokan
453 I, III | vérével is. Aki felvette a bíbort, az a halál árnyékába
454 I, III | Aki felvette a bíbort, az a halál árnyékába lépett.
455 I, III | árnyékába lépett. Mert ha a keleti légiók egy tábornokukat
456 I, III | kikiáltották császárrá, arra a nyugati légiók ellencsászárral
457 I, III | ellencsászárral feleltek. Akit a Danubius menti zsoldosok
458 I, III | mindenki elõtt, aki lábát a nyakára tudta tenni. Mióta
459 I, III | nyakára tudta tenni. Mióta a bíboradományozás jogát a
460 I, III | a bíboradományozás jogát a régi császárok praetorianus
461 I, III | benne különbséget, hogy a római helyõrségtõl kap-e
462 I, III | helyõrségtõl kap-e imperatort, vagy a barbárokból toborzott légióktól.
463 I, III | toborzott légióktól. Maga a gárda is hasat eresztett,
464 I, III | hónapban új császár tékozolta a pénzt a forumon és a vért
465 I, III | császár tékozolta a pénzt a forumon és a vért az arénában.~
466 I, III | tékozolta a pénzt a forumon és a vért az arénában.~A határoktól
467 I, III | forumon és a vért az arénában.~A határoktól messze volt az
468 I, III | minden császár jutott el a bevonulásig. Nemcsak az
469 I, III | hadai állhatták útját, hanem a saját zsoldosai is. Ugyanazok,
470 I, III | nagyratörõ tábornok, talán a császár legmeghittebb barátja,
471 I, III | kellett hozzá. Elég volt, ha a megvesztegetett haruspexek
472 I, III | ómeneket kaptak az istenektõl. A császár belebukhatott abba,
473 I, III | császár belebukhatott abba, ha a szentelt csirkék kedvetlenül
474 I, III | azt beszélte, hogy álmában a hadi zászlórudak végérõl
475 I, III | zászlórudak végérõl elszálltak a bronz-sasok, este a lemenõ
476 I, III | elszálltak a bronz-sasok, este a lemenõ nap vérével a császáré
477 I, III | este a lemenõ nap vérével a császáré is elfolyhatott.
478 I, III | császáré is elfolyhatott. A zsoldosok kapzsiságával
479 I, III | sohasem lehetett kiszámítani. A zsoldba vett barbárok urai
480 I, III | urai lettek bérlõjüknek, a birodalomnak, s közvetlenebb
481 I, III | veszedelmét jelentették, mint a határokon túl éhesen leskelõdõ
482 I, III | minden nyavalyája kikezdte a római világot, de legnagyobb
483 I, III | uralom bizonytalansága volt. A világ urává lenni nem volt
484 I, III | csak Diocletianus tudott a kalandor-császárok közül.
485 I, III | biztosításával megmentõje lett a birodalomnak.~A dalmata
486 I, III | megmentõje lett a birodalomnak.~A dalmata rabszolgasarjadék
487 I, III | rabszolgasarjadék már túl volt a negyvenen, amikor trónra
488 I, III | vetélytárs holttestén keresztül. A bíborral együtt a Jovius
489 I, III | keresztül. A bíborral együtt a Jovius nevet is fölvette,
490 I, III | származása eltakarására is, s a világ hamar meggyõzõdhetett
491 I, III | hogy nem méltatlan rá. Az a hadi sanyarúságban nevelkedett
492 I, III | nevelkedett tábornok, akinek a nevével se voltak egészen
493 I, III | valóban többnek mutatkozott a szerencse kegyeltjénél.
494 I, III | elvadult birtokon, amely a Thamesistõl az Euphratészig
495 I, III | Thamesistõl az Euphratészig s a borostyántermõ Északi-tengertõl
496 I, III | borostyántermõ Északi-tengertõl a gyöngytermõ Vörös-tengerig
497 I, III | és Ázsia határán, abban a Nikomédiában, amelynek falai
498 I, III | falai közt fejezte be életét a bujdosó Hannibal. Rómába
499 I, III | bujdosó Hannibal. Rómába a lábát se tette be, a mendemonda
500 I, III | Rómába a lábát se tette be, a mendemonda szerint azért,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910 |