Rész, Fejezet
1 I, I | leereszkedett a halandókhoz, mikor ekkora volt. Annak is valami
2 I, I | el kellett neki kergetni, mikor a Dominus ráparancsolt,
3 I, I | fehéredett meg mindkettõjük haja, mikor a Dominus szétparancsolta
4 I, I | mondta köszönet helyett.~Mikor pár lépést elhaladt, a rhetor
5 I, II | józan és tudós ember. De mikor utoljára jártam Egyiptomban,
6 I, II | hegyét.~- Azt hallottam, hogy mikor Maximianust a gall parasztforradalom
7 I, II | fõeunuchjának adta fel a kérdést, mikor azt este magához rendelte.
8 I, II | De annyival különb, hogy mikor a szilvamagot kiköpöm, akkor
9 I, II | Csak akkor féltem tõled, mikor a kezem alá adott a császár.
10 I, II | nem. Emlékszel rá, hogy mikor bementem érted a falutokba,
11 I, II | kiesett a száján a feje, mikor a bursád megcsörrent.~Bion
12 I, III | nap múlva. Aszerint, hogy mikor akadt egy másik nagyratörõ
13 I, III | megszégyenítés nem érte akkor se, mikor forumán a gallusok tábortüzei
14 I, III | megjelenése pompájával is hódít. Mikor a carpusok aranyos páncéljában
15 I, III | fogadott.~Egy év múlva, éppen mikor a római birodalom legészakibb
16 I, III | egész piciny gyerek volt, mikor anyjától elszakították,
17 I, III | kézzel megfojtotta.~- És mikor a sarmata gladiátorokkal
18 I, III | caesar sokáig nem szólt. Mikor megszólalt, a szava olyan
19 I, III | presbitert küldte elébem, mikor Thessalonikában kikötöttünk.
20 I, III | és szeretem hallgatni, mikor az istenükrõl beszél. Nagyon
21 I, III | anyja már szabados volt, mikor õt szülte. Az apja az az
22 I, III | csak akkor szólalt meg, mikor a dûlõút felkapaszkodott
23 I, IV | Danubiushoz itt Antiochiában, mikor te különben is numidiai
24 I, IV | szemre és az orra, mint mikor bújócskázó gyerekek nagyon
25 I, IV | aranyhálót kovácsolt Venus fölé, mikor Mars istennel aludt? Vulcanus,
26 I, IV | maradt a párkányra dûlve, és mikor Maxentius kiért a házból,
27 I, V | vakmerõséget követett el, mint mikor egy istenfit megütött.~Nem
28 I, V | szeleket és a madarakat, és mikor a csillagok feljönnek, akkor
29 I, V | most magának beszélt, s mikor elhallgatott, a fiú is magának
30 I, V | akarták kiáltani istennek, mikor a nagy földrengést elõre
31 I, V | is úgy szeretnék, mint õ, mikor a kányát kergeti.~Meghajtotta
32 I, V | még egyéves se voltam, mikor belehalt abba, hogy az apám
33 I, V | barátjára.~Már hajnalodott, mikor kavargó gondolatai álomba
34 I, VI | is volt abban az idõben, mikor sugárzó szépségben a trónra
35 I, VI | szomorú volt és hallgatag, de mikor a császár meglátogatta,
36 I, VI | felébredéssel, ijesztõen mély volt. Mikor elõször érte a császárnét,
37 I, VI | fordították, azon maradt. Késõbb, mikor az orvosok gyanúba vették
38 I, VI | akkor hagyta el a beteget, mikor neki tetszett, tizennyolc
39 I, VI | biztatásból. Most azonban, éppen mikor a szent palota megtelt az
40 I, VI | vették el az én örömömet, mikor én soha senkit meg nem szomorítottam?~-
41 I, VI | örömömet bizonyosan elvettétek, mikor Galeriushoz adtatok!~- Én
42 I, VI | nem is tudtam magamról, mikor elvittek, lányom.~- Nem,
43 I, VI | Tudod, mit tett akkor, mikor regillába öltöztetve fáklyafénynél,
44 I, VI | hogy fordult el tõlem, mikor nem akartam Galeriushoz
45 I, VI | fordult meg meglepõdve, mikor egy szõrcsuhás férfi meghajlással
46 I, VI | Tegyétek a fejetek alá, mikor alusztok, és õ elûzi tõletek
47 I, VI | fiúra.~- Látod, Quintipor? Mikor tudsz te így bánni a nõkkel?~
48 I, VII | kegyesen megkérdezte tõle, hogy mikor volt katona.~- Soha, szentséges
49 I, VII | hogy akkor kapta a sebeit, mikor a tartományi quaestorok
50 I, VII | azonban úgy történt, hogy mikor a hivatalos szónok befejezte
51 I, VII | volt, hogy írt és olvasott, mikor nem tudott aludni. Mint
52 I, VII | vitte a trónra. Nem tudta, mikor érik meg az aranyalma, de
53 I, VII | néhány hónappal késõbb is, mikor Numerianus testvérét, a
54 I, VII | vesztegetõket számkivetésre ítélte. Mikor a rendeletet aláírta, arra
55 I, VII | egy, az is ezen az úton. Mikor a zsellért felszabadította.
56 I, VII | dolog Helvetiában történt, mikor a gall parasztok lázadását
57 I, VII | neki magyarázatot adni.~Mikor elérték a falu déli szélét,
58 I, VIII | peremére szállott már a nap, mikor a tubák harsogása és a tympanumok
59 I, VIII | csak akkor kapta föl fejét, mikor a rhetor hangja fölcsendült
60 I, VIII | felemelve tartotta, mint mikor a szava elállt, újra sikerült
61 I, VIII | akkor szûnt egy kicsit, mikor a lovas hírnökök utat törtek
62 I, IX | évfordulója annak a napnak, mikor Quintusnak kiadta a császár
63 I, IX | kötelessége teljesítésére, mikor legtöbb tehetséget érez
64 I, IX | akartam hinni a szememnek, mikor a forumon megláttalak. Kimond
65 I, IX | felelni, mert csak árnyék. És mikor hajnalban hazamenne az árnyakhoz,
66 I, IX | hanem simogató-puhán. A fiú mikor megcsókolta, nem tudta,
67 I, X | alig ismert rá a császárra, mikor Quintiporral elébe bocsátották.
68 I, X | melegítette volna át, mint mikor a drágakõ-csiszoló keze
69 I, X | hevesen a fejét Diocletianus.~Mikor azonban a fiú távozásra
70 I, X | ágyban, micsoda öröm volt az, mikor Quintus õvele tapostatta
71 I, X | gúny is volt a hangjában, mikor megszólította.~- Nagyon
72 I, X | pessinusi jósnõnek akkor, mikor a te fiad jövõjét jósolta
73 I, X | álltam az anyám mellett, mikor õ neked mint fiatal centuriónak
74 I, X | lóra szállni, megmondta, mikor kiértél a hegyek közül,
75 I, X | hallottam, õ megérezte, mikor celláját kerested a templom
76 I, X | második felét is hallottam. Mikor te már elrohantál a gyermekkel,
77 I, X | érett! Tudod te, mi az, mikor egy apának el kell tagadnia
78 I, X | talán megsejtette a jövõt, mikor Apollinaris nevet adott
79 I, X | vigyázhassak rá. Közeleg az idõ, mikor fölveheti a bíbort, magam
80 I, XI | este már itt hadonásztak, mikor bevonultunk. A kolomposukra
81 I, XI | Galerius mohón kapott rajta, mikor meghallotta, hogy Sincellus
82 I, XI | fordítja lefelé a tenyerét, mikor neki tetszik. Hátha egyszer
83 I, XI | kedve a játékhoz, különösen mikor néhányszor sikerült betalálnia
84 I, XII | Constantinusnak hívnak. S mikor mindkettõ igent mondott,
85 I, XIII | eszébe a perzsa, ha látta. Mikor is látta utoljára? Igen,
86 I, XIII | is látta utoljára? Igen, mikor Quintiportól a virágot kapta.
87 I, XIII | Parasztka! Még ezen a napon is! Mikor a nyertest várja!~Aranypálcás
88 I, XIV | talán Maximianus ültette el, mikor megborzongatta a thébai
89 I, XV | Az csak most derült ki, mikor a császár elhatározásának
90 I, XV | egyszer föláldozott Ceresnek, mikor én még egészen kicsi gyerek
91 I, XVI | megkönnyebbülés volt az irenarchosnak, mikor kis idõ múlva jelentették
92 I, XVI | hanem Krisztus szavait is. Mikor észrevette a hívek nyugtalankodását,
93 I, XVI | apáik és nagyapáik idejében, mikor az igaz hitet üldözõ császárok
94 I, XVI | mert nem védelmezte meg, mikor korbácsra ítélték. Úgy beszélik,
95 I, XVII | könnyû Klio vésõjével bánni, mikor olyan nagy ember neve áll
96 I, XVIII | csapta össze a kezeit. S mikor egy illetlenkedõ pávián
97 I, XVIII | Quintipor maga is észrevette. Mikor égési sebeivel ágyba fektették,
98 I, XVIII | lelkesedett Lactantius, mikor a nobilissima egyszer azt
99 I, XVIII | észrevette, hogy a centurio, mikor tenyerét tartotta kengyelül
100 I, XVIII | mirhába mártott szivacsból, mikor ezeket a disztichonokat
101 I, XVIII | lehetett volna velük teríteni, mikor észrevette, hogy a calamus
102 I, XVIII | Csak akkor rezzent össze, mikor a lány virágszagú keze hátulról
103 I, XVIII | érte a császár.~- Tudom, de mikor ér az ide vissza? Képzeld,
104 I, XVIII | szolgával. Éppen akkor, mikor a lány elhelyezkedett a
105 I, XIX | nekem a mások isteneihez, mikor a magaméihoz sincs semmi?
106 I, XIX | meg kell menteni akkorra, mikor a törvény elmúlik.~Eközben
107 I, XX | merem, Bion, nem merem! Mikor nekem oly nehéz magamon
108 I, XX | jutott az antiochiai este, mikor elõször látta a hihetetlent,
109 I, XX | résen légy, és figyeld, mikor rátalál az igazira.~Csókra
110 I, XX | csak akkor tágította meg, mikor Hierocles, Alexandria kormányzója
111 I, XXI | zsidóknak vallották magukat, de mikor agyonkövezték õket, s leszaggatták
112 I, XXI | az orvosnak, rajtaesett, mikor aludt, megkötözte, s azzal
113 I, XXI | õrei a terem fõbejáratán, mikor Constantinus és mögötte
114 I, XXI | aztán a caesar elé lépett. Mikor megszólalt, annak az embernek
115 I, XXI | caesar. Ne felejtsd el, hogy mikor a császár elõtt állsz, akkor
116 I, XXI | méltó-e bizalmára. Galerius, mikor tanúja cserbenhagyta, nem
117 II, XXII | piramisokat épített már akkor, mikor az ő őseik még kecskebőrben
118 II, XXII | mécses világánál az arcát. Mikor mélyen alszik, talán meg
119 II, XXII | akkor lehetett övé a fia, mikor aludt. Nappal még idegenebb
120 II, XXII | vad nobilissima ujjongott, mikor elképzelte Maxentius dühét,
121 II, XXII | nézett rá a könyvtárban, mikor nem szólította Gránátvirágnak!
122 II, XXII | de csak ha lopva tehette. Mikor találkozott a szemük, a
123 II, XXII | Bionnak volt igaza! Akkor, mikor elõször szólt a titán lányáról,
124 II, XXII | erõsítette a másikét, s mikor a császár kísérõinek választotta
125 II, XXII | lehetett, miért tehette, mikor õ mindnyájának igyekezett
126 II, XXII | akarja magát tépni karjaiból.~Mikor magukhoz tértek, már bent
127 II, XXII | majdnem elértem a szakadékot, mikor eltemetett a homok. Aztán
128 II, XXII | szõrszálak pernyéjét. - Mikor ezt a Beliál leányát kiszabadítottam
129 II, XXII | még akkor is hallották, mikor már kiértek a szakadékból.~-
130 II, XXII | repedezett, vörös sziklák alatt, mikor a fejük fölött ordítást
131 II, XXII | is beléjük dermesztette, mikor a szikla hirtelen megállt.
132 II, XXII | Szaiszig. Éjszaka volt, mikor odaértek, de fáklyák tízezrei
133 II, XXII | fölszalagozott áldozati állatokat. S mikor mindenki azokat figyelte,
134 II, XXIII | amelyekkel számot vetett, mikor az utolsó edictumot kiadta.
135 II, XXIII | imádkozik élettársa, mert mikor az erõs istenek az õ szövetségesei,
136 II, XXIII | Babonáskodását elnézte neki akkor is, mikor õ már rájött arra, hogy
137 II, XXIII | istenrõl, akit célzasz, mikor a te isteneid már elrabolták
138 II, XXIII | így - ölelte át a lábait, mikor föl akarta emelni.~- Hiszel-e
139 II, XXIII | akkor se ébredt fel egészen, mikor másnap délelõtt ráhintette
140 II, XXIV | vállaira az élet vizét, mikor az belemerítette magát a
141 II, XXV | rosszul szolgált a szeme, mikor az aggkor gyöngeségének
142 II, XXV | kél, s azt megmondta, hogy mikor tér vissza, de arról hallgatott,
143 II, XXV | Sápadt volt és rosszkedvû, mikor az elutazás elõtt való alkonyaton
144 II, XXVI | teutánad keresgélt a szemeivel, mikor az elõbb itt elszaladt.
145 II, XXVI | kezében látott akkoriban, mikor a lány útra készült. Maxentiusnak
146 III, XXVII | még annyit Bajaeban, mint mikor ezt a parancsot kikiáltatta
147 III, XXVII | délutáni órát vele tölthette, mikor a császárné elzárkózott
148 III, XXVII | hogy járt vele a hajón, mikor az öreg kormányos a csillagokat
149 III, XXVII | csak akkor tekintett föl, mikor néhány porszem megakadt
150 III, XXVII | akkor lehet megcsókolni, mikor te akarod. Neked nem kérõ
151 III, XXVIII | akkor is meg fog lágyulni, mikor majd megtudja egyszer, mit
152 III, XXVIII | amely akkor is kérkedik, mikor semmi értelme nincs? Meg
153 III, XXVIII | órában fogja öltöztetni, mikor a nap a hegyre ül. (Tit
154 III, XXVIII | Maxentius nevét. Azt ígérte, mikor Keletre ment a légiókkal,
155 III, XXVIII | össze a szívét. A caesar, mikor már el is búcsúztak egymástól,
156 III, XXIX | kezdett belemerülni az álomba, mikor Trulla ijedten fölrázta
157 III, XXIX | könnyebbedhetett meg így, mikor hóhérai levették válláról
158 III, XXIX | az apjára.~- Én éreztem, mikor messze voltam is tõled,
159 III, XXIX | vágták le bárddal, s törzsét, mikor már alig volt benne élet,
160 III, XXIX | keresztényeknek vallotta. Mikor a pribékek megjelentek értük
161 III, XXIX | kell lennie, mint valaha.~- Mikor utazol Alexandriába, caesar?~-
162 III, XXX | el se hagyta a kikötõt, mikor Tit már kereste a fiút.
163 III, XXX | láb. Lefûrészelte az uram, mikor olyan fiatal voltam, mint
164 III, XXX | hogy éppen akkor zavarlak, mikor legszebb himnuszodon dolgozol,
165 III, XXX | Gránátvirág. Én szeretem, mikor így sírsz értem, és meg
166 III, XXX | bele, azok kikelnek, és mikor az ember elalszik, elõbújnak,
167 III, XXX | Az antiochiai palotában. Mikor azt a csókpróbát játszották!~
168 III, XXX | Õ csakugyan nem csalt, mikor hátradobta a koszorút. Nem
169 III, XXX | hátat a szoborcsoportnak, mikor jól kimérte szemével az
170 III, XXX | túlságosan nagyot - mondta a fiú, mikor már röpült a koszorú. -
171 III, XXX | ezt lejtették a menádok, mikor Bacchus maga vezette õket.
172 III, XXX | villám. Domina? Kis Tit, mikor az õ karjába kapaszkodik,
173 III, XXXI | a haját, mint az uramét, mikor rajtakaptam, hogy õ is az
174 III, XXXI | Én még azt is tudom, hogy mikor a gyerekem járni tanult,
175 III, XXXI | két istennõ is támogatta. Mikor elindult tõlem, akkor Abeona
176 III, XXXI | volt. Ott voltam magam is, mikor sütögették a rostélyon.
177 III, XXXI | volt. Talán el is aludt. Mikor megszólalt, kipihent, nyugodt
178 III, XXXI | istenekre gondolni?~- Igen, mikor dörög az ég. Hát te?~- Én
179 III, XXXI | ég. Hát te?~- Én akkor, mikor terád gondolok.~- Remélem,
180 III, XXXII | a kisfiút. Ezért aztán, mikor egyszer itt fürdöttek a
181 III, XXXII | Nem vagyok rá kíváncsi, mikor - fordított hátat a lány. -
182 III, XXXII | késõbb szerettelek.~- Mikor késõbb?~- Öt perccel késõbb,
183 III, XXXII | mint ahogy megláttalak. Mikor már nem volt ott... Mikor
184 III, XXXII | Mikor már nem volt ott... Mikor már nem voltak ott...~A
185 III, XXXII | hátán. Nagyot nevetett, mikor megtudta, hogy erre keresik
186 III, XXXII | görög gyarmatosok építették, mikor a rómaiak még csak keszeget
187 III, XXXII | sötétség zsákjába kötve, mint mikor az elsõ csókot adták-vették,
188 III, XXXII | már akkor neked szántam, mikor a galamboknak megkegyelmeztél.~
189 III, XXXII | közelbe engedte a fiút, s mikor az utána kapott, újra elõreszaladt.~
190 III, XXXII | darabig kergetõdztek már, mikor a lány csakugyan kifáradt.
191 III, XXXII | hozzám - szólalt meg a lány, mikor a végéhez közeledtek a fasornak,
192 III, XXXII | nyújtogattam ki utána a kezemet, és mikor már azt hittem, benne van,
193 III, XXXII | még akkor is hallatszott, mikor a lámpás ostiarius kinyitotta
194 III, XXXIII | úgy sírt-e Sapricia is, mikor ura a látó szemét is behunyta.~
195 IV, XXXIV | õ is centurio volt -, mikor engem ruháztak fel a szõlõvesszõvel.~-
196 IV, XXXIV | csak akkor szólalt meg, mikor újra visszaülhetett a tükre
197 IV, XXXIV | lelkemre kötötte a császár, mikor összeismertetett bennünket,
198 IV, XXXV | és minden reggel hallom, mikor eljövök hazulról. Azt mondják,
199 IV, XXXV | Flaviusok is, különösen mikor a császár megígérte, hogy
200 IV, XXXV | hogy urai színházba mennek, mikor circusba mehetnének, egy
201 IV, XXXV | olyankor találkozott vele, mikor kis Tit valahogy belenyúlt
202 IV, XXXVI | ezt mind hajlongva állta. Mikor azonban a galeriákról vöröshagymafejek
203 IV, XXXVI | megbékülten kacagott. Különösen mikor észrevette, hogy a histrio
204 IV, XXXVI | Mennyivel jobb így, mint mikor ki van festve!~Még nem szólalt
205 IV, XXXVI | hogy eleresztettem a kezed. Mikor úgy éreztem, hogy te már
206 IV, XXXVI | már nem fogod az enyémet. Mikor azt hallottam, hogy boldog
207 IV, XXXVII | koppanásokat hallott, mint mikor a tetõn, az esõcsatorna
208 IV, XXXVII | ablaktáblák szét voltak húzva, mikor fölébredt, a tavaszi reggel
209 IV, XXXVII | egy ágyban aludtam vele, mikor himlõs volt, és éjjel-nappal
210 IV, XXXVII | kezét nyújtotta ki érte, mikor annak már megdermedt keze-lába,
211 IV, XXXVII | kaphatta a szárazbetegséget, mikor egész nap oda mászkáltatok
212 IV, XXXVII | rántottam ki a kosárból, mikor a báránycombot kivettem
213 IV, XXXVII | És mosolygott akkor is, mikor a két tudóst meglátta az
214 IV, XXXVII | vörös hajban, öt év múlva, mikor meghalt, végrendeletében
215 IV, XXXVII | ilyenekkel szoktam játszani, mikor itthon vagyok. Az én öcsém
216 IV, XXXVII | én öcsém is ekkora volt, mikor utoljára láttam.~- Most
217 IV, XXXVII | nem érezte semmi szagát; mikor megtudta, hogy ember lakik
218 IV, XXXVII | Benoni - kérdezte Quintipor, mikor megindultak az utcán a Tiberis
219 IV, XXXVII | akkor megint mosolygott, mikor megindultak, fölfelé a dombon,
220 IV, XXXVII | azután a megérkezésnél, mikor átadod.~- Hová kellene vinni?~-
221 IV, XXXVII | is megkapnád az árát.~- Mikor indulhatnék?~- A jövõ hét
222 IV, XXXVII | jövõ hét elsõ napjaiban. Mikor a kivégzések lesznek. Elmégy
223 IV, XXXVII | Habozott, hogy fölbontsa-e, s mikor feltörte, nyugtalankodva
224 IV, XXXVII | nagyon megkönnyebbedett, mikor meglátta, hogy a bírósági
225 V, XXXVIII| és azt is állítja, hogy mikor a lélek elhagyja a testet,
226 V, XXXVIII| foglaltak. Mindazáltal örült, mikor könnyû asszonyi lépteket
227 V, XXXVIII| Nekem csak most szóltak, mikor apád már el is utazott,
228 V, XXXVIII| pillangója a bokrok alatt, mikor kialudt a nyár aranyfénye.~
229 V, XXXIX | utána, bizonytalan volt, mikor találnak rá. A császár rossz
230 V, XXXIX | fejbólintással vette tudomásul, s mikor intézkedését kérték a nobilissima
231 V, XXXIX | elmondta ezeket a terveket, mikor köszönõ látogatást tett
232 V, XXXIX | vagy Quintipor írását, s mikor azt nem találta, elõszedte
233 V, XXXIX | Csak akkor fordult meg, mikor nagy zajjal kicsapódott
234 V, XXXIX | lépte át a küszöböt, éppen mikor a matematikus a koporsóról
235 V, XXXIX | buggyant ki szemébõl a könny -, mikor már ki kellett váltanom
236 V, XXXIX | gránátvirág.~Már rég elhallgatott, mikor a császár meg a császárné
237 V, XXXIX | egy kicsit elmosolyodott, mikor arra az öreg túrószacskóra
238 V, XXXIX | lett az óriás mezõn, mint mikor az áldozó pap az oltárnál
239 V, XXXIX | azt mindenki megértette, mikor letépte homlokáról a gyöngyös
240 V, XXXIX | szerszámozta az öszvéreket, mikor eléd indultam.~A könnyû
241 V, XXXIX | Most ígéred ezt nekem, mikor Galeriust segítették diadalra?
242 VI, XL | így hiszik az egyiptomiak, mikor a sötétségtõl orvul megtámadva
243 VI, XL | Róma asszonyai fehérben. És mikor a hetedik napon a lovagrend
244 VI, XL | akkor is egymáshoz tartozik, mikor már kiszáradóban van belõle
|