Rész, Fejezet
1 I, I | Kipirult arcú, begyes fiatal lány volt. A fölelevenedett apródok
2 I, III | elöntötte a vér.~- Az a lány is a keresztények istenét
3 I, IV | mosolygó másik ifjút, s a lány arca fölé hajolva, futó
4 I, IV | Varanes! - nevetett a lány.~- Vesztettél! - tapsolt
5 I, IV | most hidegen csendült meg a lány hangja, míg kis fehér keze
6 I, IV | küldött? - kerekedett rá a lány mandulavágású, sötét szeme.~-
7 I, IV | nobilissimusnak és a nobilissimának.~A lány szeme fölsiklott a madárra,
8 I, IV | A gráciákra, hiszen te lány vagy! Hercules nagyapámra
9 I, IV | kihajolt az erkélyen. A lány megrázta a nobilissimus
10 I, IV | ijedt meg - incselkedett a lány. - Ne búsulj, princeps,
11 I, IV | Maxentius, és hozzákente fejét a lány nyakához.~Az utálkozva intett
12 I, IV | Álom-solidusokkal? - fordította kifelé a lány mind a két tenyerét. - Azok
13 I, IV | végrehajtója.~Fölkapta a lány pávatoll-legyezõjét, és
14 I, IV | lovászomat is felküldhetem.~A lány ezt már nem hallotta. Kerek
15 I, V | nobilissimus agyonvág.~A lány hangosan kacagott.~- Bátor
16 I, V | tudott volna szólalni, a lány tovább hadart.~- Már helytartó
17 I, V | gondolni a gondolatot. A lány végigrúgta magát a pamlagon,
18 I, V | halk, messzirõl jött. A lány most magának beszélt, s
19 I, V | név - kacagott megint a lány. - Ez ugye, Quintus puer?
20 I, V | zavartan egyenesedett fel. De a lány már akkorra elfelejtette
21 I, V | nézett rá komolyan a lány. - A princepsnek azt parancsoltam,
22 I, V | járóföldre van Antiochiához.~A lány nem felelt. Az erkélyt körülfutó
23 I, V | nézte, mintha álmot látna. A lány félrebillentette a fejét.~-
24 I, V | Quintipor - mulatott a lány. - Ki tudja, talán annak
25 I, V | mint az érett szõlõnek.~A lány nyilván egy szót se hallott.
26 I, V | véres kézfej gördült ki.~A lány odaugrott a megtántorodó
27 I, V | Látom - rúgta odább a lány a kézfejet az aranyszandálja
28 I, V | megcsörrentette benne az aranyakat. A lány elnevette magát.~- Mondom
29 I, VI | hasztalan integetett neki a lány háta mögül, még idejében
30 I, VII | gyereked van?~- Egy fiú meg egy lány. A fiút akarják tõlem elvenni.
31 I, VII | mint a másik, aki csak lány, ha királylány is.~- Viszem! -
32 I, VIII | Gránátvirág! - súgta a lány, és szeme sarkával nézte
33 I, VIII | kaptam - csípett bele a lány karjába.~A lány lopva Quintiporra
34 I, VIII | csípett bele a lány karjába.~A lány lopva Quintiporra nézett.
35 I, XI | akar szállni - mondta a lány durcásan, s Anteroszt állította
36 I, XI | Bánom is én - rántotta el a lány a karját. - Ismerhetsz már,
37 I, XI | kezdem! - kötözködött a lány. - Te úgyis elõbb készen
38 I, XI | készen látni, gyönyörûm!~A lány dühösen nézett a princepsre,
39 I, XI | borgyöngyöket, és most már a lány is elnevette magát.~Lassanként
40 I, XI | a szövetséges csókja.~A lány bambán nézett, aztán lehunyta
41 I, XII | erõsíti magát a nehéz útra.~A lány is lóháton várakozott már
42 I, XII | princeps, és átölelte a lány vállát -, nézd, nemcsak
43 I, XII | gyöngédség volt, hogy a lány át merte ölelni a fehér
44 I, XII | ereszkedett térdre, és fölemelte a lány állát, úgy beszélt hozzá.~-
45 I, XIII | mint egy mandulapogácsát. A lány most már elhitte, amit Romula
46 I, XIII | érte. Nem emlékszel, mi?~A lány torkára tette a kezét. Az
47 I, XIII | fojtatja az Orontészba.~A lány szemét lefogta az utálat.
48 I, XIII | Tudom, apám - mondta a lány csendesen, és mindkét kezét
49 I, XIII | Trullám? - fordult oda a lány.~Megkönnyebbedett, hogy
50 I, XIII | fodorodott mosolyra a lány sápadt szája.~Galerius tréfás
51 I, XV | kifordult a szobából, a lány nevetve utánafutott.~- Gyere,
52 I, XV | csak addig tartott, míg a lány magára terítette Sapricia
53 I, XV | sodorjanak tõled - csipogott a lány. - Jobban is megszoríthatsz,
54 I, XV | akarunk venni - fogott meg a lány egy ólomkeresztecskét. -
55 I, XV | furcsa - mosolyodott el a lány. - Valeria is mindig megborzong
56 I, XV | vértanúd vagyok - nevetett a lány -, s lenyalta szájához kapott
57 I, XVIII | se tudta. Szerencsére a lány nem vett észre semmit. Csacsogott,
58 I, XVIII | tizenhárom éves korában. A lány maga beszélte ezt, mosolyogva,
59 I, XVIII | kengyelül a lóra szálló lány elé, ujjaival szorosabban
60 I, XVIII | akkor rezzent össze, mikor a lány virágszagú keze hátulról
61 I, XVIII | Remélem is - mondta a lány, s egy pillanatra egész
62 I, XVIII | sok közül, nobilissima?~A lány elnevette magát.~- Már megint
63 I, XVIII | minden bátorságát. Odaállt a lány elé.~- Nobilissima! Kérdezhetek
64 I, XVIII | megértem! - csapta össze a lány nevetve a kezét. - Te kérdezni
65 I, XVIII | Megbántottalak valamivel?~A lány elkomolyodott. Észrevette
66 I, XVIII | felejtettem el - mondta halkan a lány. - Mindig az vagy, ha egyedül
67 I, XVIII | Megszöktem tõlük - súgta a lány -, mert nagy beszédbe voltak
68 I, XVIII | Igen, a mimus - mondta a lány most már hangosabban. -
69 I, XVIII | Quintipor kételkedve.~A lány nevetve fügét mutatott neki.~-
70 I, XVIII | közelebbrõl hallatszott. A lány leugrott az asztalról, Quintipor
71 I, XVIII | beszédét.~- Hamar! - sürgette a lány.~És Quintipor, bár inkább
72 I, XVIII | ezt a költõt? - kérdezte a lány, elsápadva a festék alatt
73 I, XVIII | ebédidõ. Kérem az ízelítõt.~A lány odatartotta az arcát, a
74 I, XVIII | nem bikának születik.~A lány egyre az ajtót leste, s
75 I, XVIII | szolgával. Éppen akkor, mikor a lány elhelyezkedett a princeps
76 II, XXII | hogy semmi köze hozzá. A lány elõször arcátlannak találta
77 II, XXII | próbálgatott úgy nézni, mint a lány, szembeszögezvén az úrnõ
78 II, XXII | fellobbanásának. Hiszen a lány természetesen nem láthat
79 II, XXII | Mire kikrákogta magát, s lány már ott térdelt a fejénél
80 II, XXII | az állatok is.~- A pap?~A lány egy kicsit csúfolódva mosolygott.~-
81 II, XXII | szõr szaga - szimatolt a lány. - Mivel tüzel öreg démonunk?~
82 II, XXII | kicsúszott az erszény.~A lány azonban már akkor elugrott
83 II, XXII | vagyok, uram - csendült föl a lány hangja, egészen közelrõl.
84 II, XXII | kapta, amint jövendõjét a lány arcában látta meg. Egy pillanatig
85 II, XXII | megdõlt. Egy fiú meg egy lány benéztek a fátyol alá, amely
86 II, XXV | világ innensõ felébe. A lány bizonyára örülni fog neki,
87 II, XXV | megtették ezt a próbát. A lány egy kis csalással hozzá
88 II, XXVI | messzirõl látta, hogy a lány nyolc nap óta sötét ablaka
89 II, XXVI | amelyek prédát követeltek. A lány már eltávolodott az ablakból,
90 II, XXVI | császáréval. A virágillat, mit a lány maga után hagyott, bizonyította,
91 II, XXVI | Mióta?~- Nyolc nap óta.~A lány gügyögõen kacagott, s a
92 II, XXVI | látott akkoriban, mikor a lány útra készült. Maxentiusnak
93 II, XXVI | Gránátvirág! - súgta a lány, ahogy beértek a fasorba. -
94 II, XXVI | mondta a fiú csöndesen.~A lány közelebb simult hozzá.~-
95 II, XXVI | visszafojtani a sírását. A lány elnevette magát.~- Jaj,
96 II, XXVI | fel a vállát megsértõdve a lány. - Egy fiatal párducot kell
97 II, XXVI | tõled semmit, nobi...~A lány befogta a száját.~- Nem
98 II, XXVI | platánja alatt álltak. A lány belekapott a fiú két vállába.~-
99 II, XXVI | és égette a szájával a lány összeszorított, keskeny
100 II, XXVI | halálsápadtnak látta a másikat.~A lány elõbb tért magához. Tapsolva
101 II, XXVI | marék földet. Oda tartotta a lány elé.~- Mintha még pislogna
102 II, XXVI | egy-kettõ - mondta habozva.~A lány boldogan kacagott.~- Gránátvirág,
103 II, XXVI | Haragszol? Kis Tit...~A lány a szokott bûnbocsátással
104 III, XXVII | mindig támadásnak érezte a lány vidámságát, s csak jólelkűsége
105 III, XXVII | amelyet a fiú tegnap tépett a lány feje alá jószagú thymusokból,
106 III, XXVII | amelyeknek röptét követték. A lány bizonyosra vette, hogy az,
107 III, XXVII | Keüx, Alküone? - kérdezte a lány feltérdelve, és hangja majdnem
108 III, XXVII | finom ezüstport szórt a lány hajába. A lány nem vett
109 III, XXVII | ezüstport szórt a lány hajába. A lány nem vett észre semmit, csak
110 III, XXVII | megmondom, mit csináltam.~A lány ígéret helyett szorosan
111 III, XXVII | vagyok olyan kék - nevetett a lány.~Hát most olyan kék volt
112 III, XXVII | törleszkedett hozzá boldogan a lány. - De azért ne gondold,
113 III, XXVII | vetted ezt? - nézegette a lány a lapot. - Ilyent még nem
114 III, XXVII | a világtól! - nevetett a lány. - Ha te nem volnál, senki
115 III, XXVII | Restellt errõl beszélni a lány elõtt, aki Alexandriában
116 III, XXVII | Domináról kérdezõsködött.~A lány mindenképp fel akarta vidámítani.
117 III, XXVII | felejtettük! - hajolt le a lány a fûre. - Ezt neked találtam.
118 III, XXVII | magát. A kegyenc megtette.~A lány erõsen belekapaszkodott.
119 III, XXVII | királynõm?~Eleresztette a lány kezét, leszaladt a lejtõ
120 III, XXVII | csak a karomba eshetsz.~A lány azonban, kezével is segítve
121 III, XXVIII | pillanatot használta fel a lány arra, hogy rásüttesse a
122 III, XXVIII | visszaöltözött, akkorára a lány arcáról eltûnt a mosoly.
123 III, XXVIII | mosolygott keserûen a lány. - Engem csak szeretni kell,
124 III, XXIX | a meglepõ paranccsal. A lány, ahogy a durcásságát kimosta
125 III, XXIX | augusta - ismerte be a lány. - Mintha neked is rossz
126 III, XXX | Hát te? - mosolyodott el a lány is. - Neked már nincs szíved?~-
127 III, XXX | írótekerccsel, ölében festékekkel. A lány az adoráció mozdulatával
128 III, XXX | csíkokkal színezett ki. A lány szájához emelt egy makkcsészét.~-
129 III, XXX | Melyiket?~- Amit félretettél.~A lány szeme megrebbent.~- Észre
130 III, XXX | szeme teleszaladt könnyel. A lány belekapaszkodott és visszahúzta.~-
131 III, XXX | is, kisfiú? - kacagott a lány. - S ha kellett, mért nem
132 III, XXX | szerethesselek én akkor téged?~A lány térdére tette a fejét, és
133 III, XXX | szeretsz engem, kis Tit?~A lány a szájára legyintett.~-
134 III, XXX | ne mondd - vont vállat a lány, és hátat fordítva a fiúnak,
135 III, XXX | gondoltam.~- Te is? - ült föl a lány.~- Igen. Hogy bárcsak a
136 III, XXX | Szegény kisfiú! - legyintett a lány. - Hát hiába olvastatta
137 III, XXX | váltottak. Utána megszólalt a lány, a haját igazítva.~- Nézd,
138 III, XXX | másikukat.~- Nézd csak - súgta a lány -, adamaskõbõl van a szeme.
139 III, XXX | vigyél! - kínálta magát a lány két kitárt karjával, dúcolgatást
140 III, XXX | mint egy játékbabát, a lány átölelte két karjával, és
141 III, XXX | sugárzott Gránátvirágéba, és a lány még sohase találta olyan
142 III, XXX | kérdezte ravaszkodva a lány. - Én csak az elsõrõl tudom,
143 III, XXX | szorította magához a fiú a lány karját.~- A harmadikat is
144 III, XXX | Megsúgjam? - ágaskodott fel a lány a fiú füléhez. - Himerus,
145 III, XXX | hangon mondta, amitõl a lány is ijedten fordult meg.
146 III, XXX | látásod, isteni nobilissima!~A lány megbiccentette a fejét,
147 III, XXX | Aktaión? - csodálkozott a lány. - Ez a bivaly?~- Hiszen
148 III, XXX | udvarából - villant hidegen a lány szeme. - Valami zabszállító,
149 III, XXX | könnybe lábadt a szeme, s a lány mindig gyönyörûséggel csókolta
150 III, XXX | megtudod akkor - nevetett a lány, és szívére szorította a
151 III, XXX | belesisteregtek a vízbe. A lány egyszerre lecsendesedett
152 III, XXX | Villámütéstõl szeretnék meghalni.~A lány haragosan nézett rá.~- Ha
153 III, XXX | Gránátvirág? - állt meg ijedten a lány is.~- Nincs, Domina - hördült
154 III, XXX | te bohóka! - borult rá a lány. - Hát ezért? Ostoba fecsegés
155 III, XXX | amely alatt megálltak. A lány is fölnézett.~- Megbír ez
156 III, XXX | törmelékes lejtõn. Mire a lány jajgatva utánaszaladt, már
157 III, XXXI | Gránátvirág - fogta meg a lány a másik kezével is a fiú
158 III, XXXI | valamelyik Tricongius?~A lány magához rántotta a fiút,
159 III, XXXI | halászok szoktak viselni. A lány ránézett a fiúra.~- Gondoltam
160 III, XXXI | Mi lesz akkor velünk?~A lány elkacagta magát.~- Már megint
161 III, XXXI | kiszemelt pohárnoka súgta a lány incselkedve a fiúnak. -
162 III, XXXI | csak Septumanus ígérte.~A lány odament hozzá, és elcsicseregte
163 III, XXXI | ezt a falatot - biztatta a lány a fiút. - Hiszen te még
164 III, XXXI | Gránátvirág. Én úgy félek.~A lány csakugyan halálsápadt volt
165 III, XXXI | és úgyse éred meg...~A lány kint az utcán ráborult a
166 III, XXXI | esett nehezére a járás. A lány bizakodva futott eléje.~-
167 III, XXXI | Gránátvirág - csüggesztette le a lány a fejét.~- Kis Tit, hát
168 III, XXXI | utcán. A fiú érezte, hogy a lány megint reszket.~- Nem felelsz,
169 III, XXXI | Vigyél - bújt hozzá a lány, és egy darabig csöndben
170 III, XXXII | történetét? - csapta össze a lány a kezét tettetett csodál
171 III, XXXII | fiú, és olyan szép, mint a lány. Aki Ovidiusnak el nem hiszi,
172 III, XXXII | lesz az - ellenkezett a lány. - Oda nem kell fürdõruha,
173 III, XXXII | mikor - fordított hátat a lány. - Mondtam már, hogy úgyis
174 III, XXXII | haragszom - tartotta oda a lány a száját. - Ez nem igazi
175 III, XXXII | sziklából lett volna szabva. A lány végigsimogatta benne.~-
176 III, XXXII | szép virágot - dobta el a lány az összetépett szirmokat. -
177 III, XXXII | már nem voltak ott...~A lány csókkal fojtotta bele a
178 III, XXXII | innen ki? - heveredett le a lány egy óriás gesztenyefa tövében. -
179 III, XXXII | találd meg - súgta a fülébe a lány. - Nagyon jó nimfának lenni
180 III, XXXII | istennõnek? - hökkent meg a lány. - Vadásza vagy hajtója?~
181 III, XXXII | tudja olvasni.~A fiú és a lány együtt betûzték ki a körbefutó
182 III, XXXII | Félénken megsimogatta a lány kezét, aki szorosan összefogva
183 III, XXXII | gyermekébresztgetés cirógató hangján.~A lány fölkapta a fejét, bizonytalankodva
184 III, XXXII | csapta össze a kezét a lány. S most egy kicsit meg is
185 III, XXXII | csõröcske csípett bele éhesen a lány fehér ujjaiba. Öt fehér
186 III, XXXII | kiszaladt a templomból.~A lány bánatosan nyújtotta be az
187 III, XXXII | volnál.~- Én? - rettent meg a lány. - De én... csakúgy félek
188 III, XXXII | szûz Diana tiszteletére.~A lány szájáról az elragadtatás
189 III, XXXII | bennünket! - állt meg ijedten a lány.~- Hess! Hess! - csattantotta
190 III, XXXII | elõre a fák hegye felett. A lány összerezzent, és lecsúszott
191 III, XXXII | a száját. - Addig nem!~A lány közel vitte hozzá a magáét,
192 III, XXXII | számat is! A számat is!~A lány kirántotta magát a karok
193 III, XXXII | elõreszaladt. A fiú utána. A lány ki-kifulladt, s olyankor
194 III, XXXII | kergetõdztek már, mikor a lány csakugyan kifáradt. Lihegve
195 III, XXXII | Gránátvirág - nyújtotta kezét a lány a fiú felé. - Pihensz egy
196 III, XXXII | összevont szemöldökkel. A lány tréfásan megfenyegette.~-
197 III, XXXII | megszégyellte magát, amint a lány elsápadt arcába és riadt
198 III, XXXII | lányhoz.~- Kicsit - vacogta a lány. Csakugyan nem lehetett
199 III, XXXII | Nem - perzselt fülébe a lány lehelete. - Csak elálmosodtam,
200 III, XXXII | másét bizonyosan kívánta.~A lány fészkelõdött, és motoszkált
201 III, XXXII | Alexandriában, csakhogy most a lány keze forró, és az övé jéghideg.
202 III, XXXII | feljössz hozzám - szólalt meg a lány, mikor a végéhez közeledtek
203 III, XXXII | törleszkedett hozzá a lány. - Arra, hogy megcsókolj?~-
204 III, XXXII | nekem van? - kapta vissza a lány a kezét. - Mit gondoltál,
205 III, XXXII | félsz? - keményedett meg a lány hangja. - A lelkét ideadná
206 III, XXXII | félek - próbálta megfogni a lány kezét. Sikerült is, de a
207 III, XXXII | kezét. Sikerült is, de a lány visszarántotta.~- Tõlem!
208 III, XXXII | Tõled, mert nem ismerlek.~A lány turbékolva nevetett.~- Kisfiú.
209 III, XXXII | a fiú.~- A lelkemet? - A lány hangját alig lehetett érteni.~-
210 III, XXXII | lelkemet? - kérdezte megint a lány.~- A lelkedet nem ismerem,
211 III, XXXII | eszébe? - kacagta el magát a lány. - Tudtam, hogy bolondos
212 III, XXXIII | öreg Párka? - köhögött a lány.~- Mert nem tudott rád vigyázni,
213 III, XXXIII | Akkor jó - feküdt vissza a lány. - Nem kell beereszteni.
214 III, XXXIII | kiadta volna a verseiben. A lány szeme egyszer rátapadt a
215 III, XXXIII | aranyba játszó bíbortollal. A lány fölvett egyet, aztán visszadobta
216 III, XXXIII | hangon felelni. S elmaradva a lány mögött, felvette a tollat,
217 III, XXXIII | megbetegedtem - kérte a lány a fiút. - Hiszen nekem még
218 III, XXXIII | helyezték a házasságot...~A lány itt megelégelte a felolvasást.
219 III, XXXIII | rosszabbul esett neki a lány száraz válasza.~- Meghalt
220 III, XXXIII | mint vezette hazafelé. A lány nem tiltakozott, nyilván
221 III, XXXIII | szólsz hozzá, aranymadaram?~A lány nem szólt semmit, szinte
222 III, XXXIII | elriasztotta és szétszórta.~A lány már messzirõl lengette feléje
223 III, XXXIII | már magasan áll a hold.~A lány keze megremegett. Közelebb
224 III, XXXIII | kapta vissza a fejét. A lány lezárt szemhéja alól patakzott
225 III, XXXIII | Kis Tit, nézz rám!~A lány kinyitotta a szemét. Elállíthatatlanul
226 III, XXXIII | erõszakkal maga felé fordította a lány fejét. - Hallgass rám, kis
227 III, XXXIII | és kiegyenesedve állt a lány elé.~- Ma fölszabadított
228 III, XXXIII | kezedet, kis Tit.~Letérdelt a lány elõtt, és ölébe akarta hajtani
229 IV, XXXIV | az ablakból - nevetett a lány, lábaujján forgatva lecsúsztatott
230 IV, XXXIV | kihordogatta a szobából. A lány elgondolkozva nézett maga
231 IV, XXXIV | neked ez a Quintipor?~A lány nem szólt, csak rámeresztette
232 IV, XXXIV | volt rá készülve, hogy a lány elsõ dühében õrültnek fogja
233 IV, XXXIV | milyen pokol gyulladt ki a lány fekete szemében. Felelete
234 IV, XXXIV | Hiszen õ asszony, én meg lány vagyok, aki most készülök
235 IV, XXXIV | találjon - tárta ki karjait a lány. - Nem engedlek, caesarom,
236 IV, XXXIV | hideg jelét a princepsnek.~A lány borostyángyöngyöt morzsolgatva
237 IV, XXXIV | az idegenek? Ez a nevetõ lány és ez a véres szemû férfi?
238 IV, XXXVI | fülével, szemével, az idegen lány mozgásában, hajladozásában,
239 IV, XXXVI | kiáltott-e utánam az idegen lány hangja, mert én csak a te
240 V, XXXVIII| beszélni - felelte halkan a lány.~- A császárnéval? - hökkent
241 V, XXXIX | olyan régen, egy fiatal lány meg egy fiatal fiú mondottak
242 V, XXXIX | azután Alexandriában. Egy lány is volt vele, ugyan asszony
|