Rész, Fejezet
1 I, I | dignissima - csettentett a görög fiú a szomszédjának. - Úgy értem,
2 I, I | szomszéd, hirtelenszõke thrák fiú elvigyorodott.~- Cserébe
3 I, I | rákiáltottak.~- Megállj, fiú!~Két öregember lépett ki
4 I, I | Quintipor! Van nálad pénz?~A fiú leszaladt a lépcsõkön, három
5 I, I | magát.~- Fortuna szarujára, fiú! Neked már az aprópénzed
6 I, II | most vette észre, hogy a fiú elmaradt tõlük. A lépcsõk
7 I, II | hogy így elhagyj engem?~A fiú nevetve szaladt föl.~- Olyan
8 I, II | volt? - szomorodott el a fiú. - Minek mondtad meg? Sohase
9 I, II | császár rabszolgájának, fiú! Tudta az öreg Quintus,
10 I, II | csörrent.~Bion mosolygott. A fiú félénken nézett rá.~- Nem
11 I, II | Bion - ugrott a nyakába a fiú. - Hogy el ne kelljen válnom
12 I, II | A matematikus megrázta a fiú fülét.~- Mégiscsak éretlen
13 I, II | rabszolgának. És Sapricia anyó?~A fiú elpirult.~- Képzeld, szemverés
14 I, II | matematikus megütögette a fiú derekát, és betaszította
15 I, III | simogató keze lecsúszott a fiú válláról.~- Azt neked kell
16 I, III | ágyast cipeltet magához.~A fiú szembefordult az apával.~-
17 I, IV | mondták - gondolkozott el a fiú.~- Maximillát, mi? Az a
18 I, IV | Az istenek hírnöke vagy, fiú! - lelkendezett a rhetor,
19 I, IV | elõregörnyedt, és megcsippentette a fiú állát.~- A gráciákra, hiszen
20 I, IV | tovább akarta csúsztatni a fiú nyakán, de az felugrott,
21 I, V | hangosan kacagott.~- Bátor fiú vagy. Persze, láttam, erõs
22 I, V | szemét.~- Jaj, de értelmes fiú vagy! Hadd hallom, mire
23 I, V | s mikor elhallgatott, a fiú is magának mondta:~- Rabszolga
24 I, V | Leugrott a pamlagról, a fiú zavartan egyenesedett fel.
25 I, V | az udvarnál.~Legyintett a fiú fejrázására.~- Tõlem ugyan
26 I, V | nobilissima - hebegte a fiú.~- Egész belejössz már,
27 I, V | Nobilissima - szólította a fiú ijedten.~Lépések csoszogtak.
28 I, V | csak! Mi az, Quintipor?~A fiú borzongva mutatott le a
29 I, V | Varanes? Mehetsz, Quintipor.~A fiú meghajtotta a térdét, és
30 I, V | Körülnézett, magához kapta a fiú fejét, és a fülébe súgta:~-
31 I, VI | magát.~- Maxentius derék fiú, mi? De én nem a jazigokról
32 I, VI | püspök biztatta. Igaz, hogy a fiú nem volt keresztény, de
33 I, VI | alamuszinak! Jó gusztusod van, fiú. De neked is, amatricula!
34 I, VI | amatricula! Hát kellene, szép fiú, szép virág? A fiút nem
35 I, VII | Hány gyereked van?~- Egy fiú meg egy lány. A fiút akarják
36 I, VIII | egy pillanatra megjelent a fiú feje.~- Parancsolsz, nobilissima? -
37 I, IX | a szolgálatod? Állj fel, fiú.~- Nem tudom, szentséges
38 I, IX | amit õ elrontott.~Odaállt a fiú elé, és most elõször nézett
39 I, IX | hanem simogató-puhán. A fiú mikor megcsókolta, nem tudta,
40 I, IX | intett a kezével.~- Eredj, fiú! Diocles!~A hang sírós volt.
41 I, X | Diocletianus.~Mikor azonban a fiú távozásra készen meghajolt,
42 I, X | szólt ki.~- Quintipor!~A fiú nem hallotta a hívást. Hátravetett
43 I, X | faluban élt egy Quintipor nevû fiú, akinek húszéves korára
44 I, X | életet kívánt a császárnak. A fiú nagyszerû ígéret, de egy
45 I, X | titkot meg kell õrizni a fiú elõtt is, mások elõtt is.
46 I, X | után elõször érezhette a fiú mellett, hogy apa, gyöngébb
47 I, X | jobb lesz eltávolítani a fiú közelébõl. Salonába fogja
48 I, XI | közbeharsogott.~- Én se féltelek, fiú. Lehet belõled még gladiátor
49 I, XI | Minerva öröklámpására mondom, fiú, fizetek! - kapta föl a
50 I, XI | Maxentiusnak.~- Te vagy, fiú? - dadogta. - Mutasd a kezed.
51 I, XI | gyilkos fegyverét.~- Jól van, fiú! - tekintett oda Galerius
52 I, XIV | Szájpirosítóért?~Akkor vette észre a fiú zavaros szemein, hogy nem
53 I, XIV | elmosolyodott.~- Elaludtál, fiú?~Neki hirtelen kiment az
54 I, XIV | dolgozószobájában kapta be, s a fiú, akinek celláját a maga
55 I, XIV | Diocletianus. - Okos és kedves fiú.~Aztán Maximianushoz fordult.~-
56 I, XV | nobilissima? - hökkent meg a fiú.~- Én, én. Azt hiszed, csak
57 I, XV | Gránátvirág.~Érezte, hogy a fiú karja megrándult az övén.
58 I, XV | nekem, egyet magadnak.~A fiú vonakodva húzta elõ az erszényét,
59 I, XV | próbált magán erõt venni a fiú. - Csak ilyenkor mindig
60 I, XV | Hadd látom, tudsz-e bátor fiú lenni, Gránátvirág! Szszsz!~
61 I, XV | Gránátvirág! Szszsz!~A fiú zavarában bátrabb volt,
62 I, XVII | Quintiporod berohant. Derék fiú ez, Bionom, nem hiába a
63 I, XVII | mindennap õ maga is megjelenik a fiú betegágyánál, akit különben
64 I, XVIII | nem is csinált titkot a fiú elõtt, s Quintipor maga
65 I, XVIII | azt mondta neki, hogy ha fiú volna, mindig a lábánál
66 I, XVIII | most mind benne kavargott a fiú szívében, ahogy a messenai
67 I, XVIII | Kijössz velem, Quintipor?~A fiú összeszedte minden bátorságát.
68 I, XVIII | Észrevette a könnyet a fiú szemében. Ujjai hegyével
69 I, XVIII | Gránátvirág? Ugye, azért kérded?~A fiú nem tudott szólni, csak
70 I, XVIII | nagyterem felé intett. A fiú már régebben hallott onnan
71 I, XVIII | összeszedése.~Végre jött a fiú a könyveket cipelõ szolgával.
72 I, XX | császár odaintette magához. A fiú habozva állt meg a trón
73 I, XXI | mozgó szájat nézte. Csak a fiú hangját itta, arra, amit
74 I, XXI | után még kevésbé. Hátha fiú lesz az unoka, és valamikor
75 II, XXII | találkozott a szemük, a fiú csak a nobilissima gõgös
76 II, XXII | istenek akarata teljesül, s a fiú megtudja, hogy szülõ még
77 II, XXII | volna, még érezte, hogy a fiú ki akarja magát tépni karjaiból.~
78 II, XXII | látta a másik oldalon. A fiú is ugyanakkor emelte meg
79 II, XXII | szaiszi legenda megdõlt. Egy fiú meg egy lány benéztek a
80 II, XXIV | munkáját. Ennélfogva az Atya, Fiú és Szentlélek nevében csorgatta
81 II, XXV | családnak, akin keresztül a fiú hozzájuk kapcsolódik addig
82 II, XXV | Inkább attól tartott, hogy a fiú szíve a császárnéban éppúgy
83 II, XXV | tudta értetni ujjahegyét a fiú kezéhez.~- Mért haragszol
84 II, XXVI | kikísérte a nobilissimát.~A fiú elfutott, s megint lesbe
85 II, XXVI | gügyögõen kacagott, s a fiú karja után nyúlt.~- Igaz,
86 II, XXVI | nincs jó újság - mondta a fiú csöndesen.~A lány közelebb
87 II, XXVI | melegítelek.~Odahúzta a fiú kezét a mellére, és rászorította
88 II, XXVI | álltak. A lány belekapott a fiú két vállába.~- Neked minden
89 II, XXVI | a földre, és átölelte a fiú lábait. Az lehajolt hozzá,
90 II, XXVI | fejét.~- Mit tettél, rossz fiú? Megrontottad a szemem világát.~
91 III, XXVII | jött-e nagyon korán, vagy a fiú mer késni, de érezte, hogy
92 III, XXVII | zavarosabb, ha megcsókolja. De a fiú szégyenlőssége valahogy
93 III, XXVII | mögötte, ő lassanként a fiú mellére kábult, az szelíden
94 III, XXVII | a virágvánkos, amelyet a fiú tegnap tépett a lány feje
95 III, XXVII | gödröt simogatta, amelyet a fiú sarkai mélyítettek a földbe,
96 III, XXVII | megzördült. Azt hitte, a fiú. De csak egy jégmadár tündöklött
97 III, XXVII | megint elragadta tõled?~A fiú már akkor ott állt mögötte.
98 III, XXVII | Gránátvirág? - hajtotta fejét a fiú térdéhez.~- Találd ki, kis
99 III, XXVII | ki, kis Tit - ragyogott a fiú szeme, és mutatta ezüstösen
100 III, XXVII | mint a lepkék szárnya. A fiú azért késett olyan sokáig,
101 III, XXVII | tékozoltál már megint.~A fiú elmagyarázta, hogy ez új
102 III, XXVII | nem panaszképpen, de a fiú annak vette és elkomolyodott.
103 III, XXVII | a Domina? - fogta meg a fiú kezét.~- Olyan, mint máskor.
104 III, XXVII | nevetett Quintiporra.~A fiú azonban nem nézett oda.
105 III, XXVII | választotta. Mire leért, a fiú izgatottan ütött az egyik
106 III, XXVIII| mint barátokra, akikre a fiú mindig számíthat. Mert,
107 III, XXVIII| elérte a célját, mert a fiú nem is sejti benne az anyát,
108 III, XXVIII| játssza az úrnõ szerepét, s a fiú örök idegenséggel fog ezekért
109 III, XXVIII| lehet az. Ha kõbõl volna a fiú szíve, akkor is meg fog
110 III, XXVIII| fölmerülhetett az aggodalom -, hogy a fiú egyáltalán ne kerüljön a
111 III, XXVIII| így el az alkonyatot, s a fiú biztos volt benne, hogy
112 III, XXVIII| pedig odasúgott:~- Menj!~A fiú kiszédelgett, a caesar barátságosan
113 III, XXVIII| közömbösen.~- Igen, ügyes fiú.~Titanilla, pohárral a kezében,
114 III, XXVIII| kifutott a tricliniumból a fiú után.~Még ott találta az
115 III, XXVIII| mindjárt megleszünk.~A fiú nem kérdezte, hová viszi,
116 III, XXVIII| száját tapasztotta rá a fiú mellére.~- Kis nyúlszíved
117 III, XXVIII| kitotyogott, odatérdelt a fiú elé, de aztán nevetve fölugrott.~-
118 III, XXVIII| rabszolgám is lehetsz.~A fiú úgy zuhant térdre, mint
119 III, XXVIII| bénultan elakadva rajta. A fiú térden állva körülcsúszta
120 III, XXVIII| nevetve mondta, de mire a fiú felöltötte a tógát, és azzal
121 III, XXVIII| nem fog több port adni.~A fiú könyörgõ szemmel nézett
122 III, XXIX | hét múlva meghalt a beteg fiú. Az asszony azt állította,
123 III, XXIX | elfelejtette vele a régit. De míg a fiú elõkerült, eszébe jutott
124 III, XXX | Gránátvirágot csak ott találhatja.~A fiú csakugyan ott ült a tisztáson,
125 III, XXX | úgy szeressen, mint én.~A fiú eléje hullott.~- Ó, de jó,
126 III, XXX | egy almát, piros héját a fiú fülére akasztotta függõnek,
127 III, XXX | semmit - vörösödött el a fiú.~- Hátha kitalálom? Akkor
128 III, XXX | Megfordult, mihelyst a fiú száját a tenyerén érezte,
129 III, XXX | Tit - nyilatkoztatta ki a fiú uralkodói gráciáját.~Kissé
130 III, XXX | Puteoli - kezdett jegyezni a fiú. - A kikötõ. A fõníciai
131 III, XXX | veled, kis Tit! - dobta el a fiú a stílust és viasztáblát.~-
132 III, XXX | kívánó gyerek módjára.~A fiú fölkapta, mint egy játékbabát,
133 III, XXX | találta olyan bátornak a fiú száját. Tarkára festett
134 III, XXX | vágy - szorította magához a fiú a lány karját.~- A harmadikat
135 III, XXX | ágaskodott fel a lány a fiú füléhez. - Himerus, az epedés.~
136 III, XXX | túlságosan nagyot - mondta a fiú, mikor már röpült a koszorú. -
137 III, XXX | Mehetünk, Quintipor.~A fiú alig értette meg. Elszokott
138 III, XXX | hajtásra.~- Honnan ismered? - a fiú markában szinte roppant
139 III, XXX | lett. Bosszantotta, hogy a fiú megint nem annak örül, ami
140 III, XXX | egyszer, nevetõs percben, a fiú ezen el is csodálkozott.~-
141 III, XXX | szaladt, mint a másik. A fiú még sose vette észre, és
142 III, XXX | igazán vagy te? - kérdezte a fiú, az öntudat és az önkívület
143 III, XXX | és szívére szorította a fiú fejét.~- Úgy szeretném kiérteni
144 III, XXX | pillanatra odatartotta a fiú elé - bíborbetûs, ismeretlen
145 III, XXX | Fel se nyitom.~Érezte a fiú válla rándulásán, hogy szeretne
146 III, XXX | együtt olvasni valamit. A fiú riadtan nézett rá.~- Megijedtél,
147 III, XXX | mosolygott megkönnyebbedve a fiú. - Legföljebb Epiktétoszra
148 III, XXX | tanuld meg! - tiltakozott fiú. - Epiktétosz azt mondja,
149 III, XXX | szívem?~- Nem - mosolygott a fiú. - Inkább szeretem. Villámütéstõl
150 III, XXX | fürdõkádjában felvágta az ereit.~A fiú úgy megmerevedett, mintha
151 III, XXX | Domina - hördült fel a fiú. - Nagyon jól érzem magam,
152 III, XXXI | bátortalanul lépkedtek, legalább a fiú. Jobbra-balra tekingetett,
153 III, XXXI | lány a másik kezével is a fiú szökdösõ kezét. - A magister
154 III, XXXI | odújába.~Tit belecsípett a fiú karjába.~- Domina! Hallod?
155 III, XXXI | hozzá, kisfiú? Édes uram.~A fiú úgy érezte, hogy ezért a
156 III, XXXI | helyére, így nem mehet a fiú a nagyon tökéletes copa
157 III, XXXI | mint Gránátvirágnak. A fiú csak azért nem mondott ellent,
158 III, XXXI | értek hozzá - rémüldözött a fiú. - Mi lesz akkor velünk?~
159 III, XXXI | a kocsit. Hát mért nem a fiú jött vele vissza?~- Most
160 III, XXXI | Gyere, gyere - biztatta a fiú, s belehajigálta a kolbászdarabokat
161 III, XXXI | lefelé a lejtõsödõ utcán. A fiú érezte, hogy a lány megint
162 III, XXXI | baj bennünket - hajtotta a fiú a fejét a lányéhoz.~- De
163 III, XXXI | Belerajzolta az ujjával a fiú tenyerébe a Cassiopeiát.~
164 III, XXXII | kettõjük, olyan erõs, mint a fiú, és olyan szép, mint a lány.
165 III, XXXII | az is nagyon szavahihetõ fiú volt, nemhiába költõ volt.~-
166 III, XXXII | halok meg elõbb, mint te.~A fiú csókkal akarta megbékíteni.~-
167 III, XXXII | kis Tit? - ütõdött meg a fiú. - Olyan szép virág ez.~-
168 III, XXXII | te nõre nézni, kisfiú?~A fiú eleinte dadogott, de aztán
169 III, XXXII | el is tudja olvasni.~A fiú és a lány együtt betûzték
170 III, XXXII | sóhajtotta el magát a fiú.~- Várjatok - mosolygott
171 III, XXXII | se látták tõlük. Most a fiú ébredt vissza elsõnek erre
172 III, XXXII | meg, hogy hiába nyújtja. A fiú már kint álldogált az oszlopok
173 III, XXXII | Várj! - kiáltott rá a fiú, s letett az oltárra két
174 III, XXXII | kosár hézagain keresztül. A fiú megsimogatta a fejét.~-
175 III, XXXII | csattantotta össze a fiú a tenyereit.~A fekete galambok
176 III, XXXII | találtam! - kiáltotta a fiú, és derékon kapva a lányt,
177 III, XXXII | összerezzent, és lecsúszott a fiú karjai közt.~- Szaladjunk!~-
178 III, XXXII | Nem - szorította magához a fiú, és nyújtotta a száját. -
179 III, XXXII | sikította, és elõreszaladt. A fiú utána. A lány ki-kifulladt,
180 III, XXXII | nyújtotta kezét a lány a fiú felé. - Pihensz egy kicsit
181 III, XXXII | párkányra.~- Egész csinos fiú volt ez a szegény Lollius,
182 III, XXXII | mosolygott a fiúra.~A fiú igent intett, de összevont
183 III, XXXII | halottra is! Az is „csinos fiú” neki!~Õszintén megszégyellte
184 III, XXXII | fázol, kis Tit? - kérdezte a fiú. Azt már kezdte érezni,
185 III, XXXII | Azért kérdezte, mert a fiú fölszisszent, és úgy szorította
186 III, XXXII | Semmi az - mondta rekedten a fiú. - Megnézem, milyen világ
187 III, XXXII | van, kis Tit - mondta a fiú habozva.~- Mire van késõn? -
188 III, XXXII | kisfiú?~Kezét felcsúsztatta a fiú karján a zöld ruha alatt.~-
189 III, XXXII | felelt fojtott hangon a fiú. - Nekem nincs.~- Hát nekem
190 III, XXXII | hangot még nem hallotta a fiú. Dac, harag, keserûség elgyöngítette
191 III, XXXII | csöndesen és szomorúan a fiú.~- A lelkemet? - A lány
192 III, XXXII | Gránátvirág!~Elkapta a fiú kezét, mind a kettõt megcsókolta,
193 III, XXXII | egyiket is, másikat is, a fiú meglepetésében nem tudott
194 III, XXXIII| fõzetét, és rakta elébe a fiú követeit.~Kis rózsaszín
195 III, XXXIII| amely szívet fájathatna. A fiú félénk és elfogódott volt,
196 III, XXXIII| nyárnak, kis Tit - próbált a fiú ugyanazon a hangon felelni.
197 III, XXXIII| Tudod, itt már nem szabad.~A fiú most már még ijedtebb lett,
198 III, XXXIII| Nagyon csókolj meg.~A fiú addig csókolta, míg só-ízt
199 III, XXXIII| meg lefogyott vállait a fiú. Érezte, hogy görcsös zokogás
200 III, XXXIII| suttogóra vált. Megkapta a fiú kezét, és felmutatott az
201 III, XXXIII| hogy nézd! - kiáltott a fiú, és erõszakkal maga felé
202 IV, XXXIV | legtökéletesebb férfi és a legjobb fiú volt, csak az isteneknek
203 IV, XXXIV | nehéz perzsa-függönyét.~A fiú a trabeát viselte, a bíborcsíkos
204 IV, XXXV | már Nikomédiába. Mintha a fiú iskolás gyerek volna, és
205 IV, XXXV | fáklyája határozottan a fiú életvonala felé fordult.
206 IV, XXXV | úgyis azért adta ki, hogy a fiú életét a jóslat beteljesedéséig
207 IV, XXXV | Quintiporhoz.~- Hát te, fiú - nézd, hogy rájár még a
208 IV, XXXV | gondoltam!~- Hagyd el, Bion, bár fiú lehetnék még - mondta csöndesen
209 IV, XXXV | amelyen egy fölserdült fiú kényelmesen belefér, és
210 IV, XXXVI | megillette a lovagokat.~A fiú azonban nem látta az integetést.
211 IV, XXXVI | Miért? - bámult rá a fiú.~- Mert te vagy az egyetlen
212 IV, XXXVI | lábujjhegyen osont el a fiú cubiculumának ajtaja elõtt,
213 IV, XXXVII| XXXVII.~A fiú csakugyan feküdt már akkor,
214 V, XXXIX | fiatal lány meg egy fiatal fiú mondottak egymásnak a nyár
215 VI, XL | amelyekkel örökkön egy fiatal fiú véres árnyát látta, akit
|