Rész, Fejezet
1 I, I | titkárra.~- Gyere csak, Quintipor! Van nálad pénz?~A fiú leszaladt
2 I, II | állt, háttal a palotának.~- Quintipor! Hát azért vágtam el magamtól
3 I, II | kis bestiának ígérkeztél, Quintipor.~- Nem voltam már akkor
4 I, II | jóformán még nem is tudom.~Quintipor kifeszítette a mellét.~-
5 I, II | lakosztály oszlopcsarnokába. Quintipor megállt.~- Te, Bion, milyen
6 I, II | most már elkomolyodott.~- Quintipor, ha nekem fiam volna, soha
7 I, II | légyfogónak hív - mosolyodott el Quintipor. - Ma reggel is locsoltatott
8 I, II | nem volt ott Sapricia, mi?~Quintipor szétvetette karjait a napfényben.~-
9 I, IV | isteni Platónt is. Mi baj, Quintipor?~A „szent emlékezet magistere”
10 I, IV | megjönnek, uram - fordult Quintipor a rhetor felé. - Éppen errõl
11 I, IV | nobilissimusnak viszel-e ilyen örömet.~Quintipor elfintorította az arcát.~-
12 I, IV | No, mit üzent az öreg?~Quintipor megtette a jelentést. Maxentius
13 I, IV | Akkor lépett ki az udvarra Quintipor, szemmel láthatólag olyan
14 I, V | V.~Mire Quintipor fölért, a nobilissima fátylába
15 I, V | nobilissima - vörösödött el Quintipor.~- Ó, hát mi vagy te? Kulcsár?
16 I, V | békítem, agyonvágott volna.~Quintipor elmosolyodott. A caesarlány
17 I, V | nevetnivalód ezen? Rabszolga!~Quintipor lehajtotta a fejét. Ha az
18 I, V | Tudod, mért vágatta le?~Quintipor ámulva hallgatott. Mire
19 I, V | felelsz?~- Igen - sütötte le Quintipor a szemét.~- Jaj, de értelmes
20 I, V | téged hogy is hívnak?~- Quintipor.~- Furcsa név - kacagott
21 I, V | felvette bíbor fejékét.~Quintipor térdet hajtott. Azt hitte,
22 I, V | Sok bolondot beszélek, Quintipor. A kolompszó tette meg a
23 I, V | Elsuhant az erkélyrõl. Quintipor zúgó halántékkal kapaszkodott
24 I, V | beszegett aranyperecek.~Quintipor úgy nézte, mintha álmot
25 I, V | hát kinek legyek én szép, Quintipor?~Kacéran megrázta magát,
26 I, V | Egész belejössz már, Quintipor - mulatott a lány. - Ki
27 I, V | akartam mondani? Hamar, Quintipor! Neked ezután mindig el
28 I, V | veszed észre a szememen, Quintipor, hogy az zsidószem? Csak
29 I, V | rajta.~Eddig feketének tudta Quintipor a nobilissima szemét. Most
30 I, V | Menjetek. A lámpa maradjon.~Quintipor is megindult.~- Neked nem
31 I, V | enyémnél, próbáld csak! Mi az, Quintipor?~A fiú borzongva mutatott
32 I, V | amit Varanes? Mehetsz, Quintipor.~A fiú meghajtotta a térdét,
33 I, V | isten könyörült meg rajta.~Quintipor félénken elõhúzta az erszényét,
34 I, V | az nem lesz neki feltûnõ.~Quintipor úgy érezte, mintha megmarkolták
35 I, VI | Mért szaladtál vissza, Quintipor, a virággal? Nem nekem szántad?
36 I, VI | a nobilissima orrát, de Quintipor, aki hasztalan integetett
37 I, VI | ránevetett a fiúra.~- Látod, Quintipor? Mikor tudsz te így bánni
38 I, VIII | Valeriára és Titanillára. Egy Quintipor nevû titkár engedelmet kért
39 I, VIII | Takarót! - szólt hátra halkan.~Quintipor elõrelépett, és könnyû leplet
40 I, IX | hívat! - kiáltott lihegve Quintipor.~- No, vénasszony, mit mondtam?
41 I, IX | bemondta Quintus kertész és Quintipor nevét. Úgy mondják, a szentséges
42 I, IX | Csöndesíteni kívánta a császárt.~- Quintipor, a kertész fia. Akarod látni
43 I, IX | szentséges úr - egyenesedett föl Quintipor elpirulva. - Azt mondta
44 I, X | megnyugodott hangon szólt ki.~- Quintipor!~A fiú nem hallotta a hívást.
45 I, X | felé fordította a szemét.~- Quintipor!~Összerázkódott. Csak a
46 I, X | olyan, uram.~- Úgy? No menj, Quintipor. Majd hívatni foglak, amikor
47 I, X | napon? Annak a vérét, akirõl Quintipor azt mondta az imént, hogy
48 I, X | dalmatiai faluban élt egy Quintipor nevû fiú, akinek húszéves
49 I, XIII | Quintiportól a virágot kapta. Quintipor. Gránátvirág. Merne fogadni,
50 I, XIV | tanácskozóterem mozaikját mosogatta. Quintipor pedig iratokat rendezgetett
51 I, XIV | annak sem, aki közelében él.~Quintipor ekkor föladta magának a
52 I, XIV | amitõl elõre felhõdzött Quintipor, nem tapasztalt semmit.
53 I, XIV | Ez volt az elsõ nap, hogy Quintipor rosszkedvûnek találta a
54 I, XIV | õszvégi napsütésben. Elõtte Quintipor térdelt, összefûzött pergamen-lapokról
55 I, XV | nincs keresztem - nevetett Quintipor -, de Nonnus reggel kettõt
56 I, XV | téged látnálak - mondta Quintipor elpirulva.~Titanilla meglegyintette
57 I, XV | kezében tartott pávatollal.~- Quintipor, te még gavallérságot is
58 I, XV | öreg az asszony derekához.~Quintipor szégyenlõsen kifordult a
59 I, XV | öregasszonyokat érdekli a filozófia?~Quintipor megütközése csak addig tartott,
60 I, XV | barátságot.~Õ maga tûrte fel Quintipor karján az elpuhult divat
61 I, XV | véred hulljon énmiattam.~Quintipor félszegen tartotta oda a
62 I, XVIII | XVIII.~Quintipor tenyerébe hajtott állal
63 I, XVIII | és mindenre akadt vevõ. Quintipor egy nõt se látott egészben,
64 I, XVIII | csinált titkot a fiú elõtt, s Quintipor maga is észrevette. Mikor
65 I, XVIII | igazított a feje alatt. Nem, Quintipor igazán nem félt már a vad
66 I, XVIII | magát vad nobilissimának, Quintipor arra már rájött, hogy szeretetreméltóság
67 I, XVIII | Mégpedig hûtõzni.~Noha Quintipor tudta, hogy Bion ezt csak
68 I, XVIII | a szívnek, mint az öröm. Quintipor azt gyûlölte volna, aki
69 I, XVIII | nobilissima is azt mondta volna? Quintipor még gondolatban se jutott
70 I, XVIII | nobilissima.~- Nem bocsátok meg, Quintipor. Mért nem felelted azt,
71 I, XVIII | vagy festve, mint én. Fáj?~Quintipor úgy érezte, meg kell halni
72 I, XVIII | új pajtást? Felelj már, Quintipor!~Már nem Gránátvirág! Quintipor
73 I, XVIII | Quintipor!~Már nem Gránátvirág! Quintipor láza hirtelen elmúlt. Rátalált
74 I, XVIII | unom, de unom a szenteket, Quintipor! Egész beléjük betegszem
75 I, XVIII | becsípünk, jó? Kijössz velem, Quintipor?~A fiú összeszedte minden
76 I, XVIII | tõlem valamit? Mondjad, Quintipor.~- Megbántottalak valamivel?~
77 I, XVIII | Genesius.~- A mimus? - kérdezte Quintipor megütõdve.~Genesiusnak,
78 I, XVIII | állami színészeket - mondta Quintipor kételkedve.~A lány nevetve
79 I, XVIII | lány leugrott az asztalról, Quintipor hirtelen fölkapta a papiruslapot.
80 I, XVIII | Hamar! - sürgette a lány.~És Quintipor, bár inkább tüzes karikákat
81 I, XVIII | a múltheti új könyveket.~Quintipor kisietett, Maxentius ocsmány
82 I, XX | de õ nem Pantaleon, hanem Quintipor vérbe fagyott, drága, szõke
83 I, XX | életében is rendet teremteni.~Quintipor nyitott be az ajtón. A császár
84 I, XXI | néhányszor maga is hallgatta Quintipor felolvasását, de csak a
85 I, XXI | valamikor kinyújtja a kezét Quintipor bíbora után?~Pár nap múlva
86 II, XXII | támaszkodva odatámolygott. Quintipor a fa alatt feküdt, oldalára
87 II, XXII | lecsillapodva, mert látta, hogy Quintipor jön fel a patak mellõl.
88 II, XXII | akarta a jövendõjét.~De csak Quintipor feléje fordult arcát látta
89 II, XXIII | császár. - Most még csak Quintipor van, a magister.~Quintiporból,
90 II, XXV | Titanilla engedett gõgjébõl, s Quintipor több bizalommal mert hozzá
91 II, XXV | egyet tudott: azt, hogy Quintipor szereti a zöld fügét. Látta
92 II, XXV | harmadik férjétõl válhatott el. Quintipor megházasításán õ már elõbb
93 II, XXV | az istenek úgy akarják, Quintipor nemcsak a császárok bíborát
94 II, XXV | nobilissima? - szomorodott el Quintipor. - Hiszen te meg szoktad
95 II, XXVI | századszor simogatta már meg Quintipor a platán derekát. S csak
96 II, XXVI | tiltva volt stólát viselni.~Quintipor fölugrott, és megindult
97 II, XXVI | elõrebukdosva felsõtestével. Quintipor lépéseire fölneszelt, és
98 II, XXVI | Kirõl beszélsz? - bámult rá Quintipor.~- Arról az istennõrõl,
99 II, XXVI | alig bírt utána döcögni.~Quintipor majd szörnyet halt, hogy
100 II, XXVI | hogy a sugárnyaláb éppen Quintipor szemébe talált. Ijedten
101 II, XXVI | elöl a nyakán motozott, s Quintipor látta, hogy az úrnõ kezére
102 II, XXVI | öltözve? Csak a császárhoz. Quintipor besompolygott a hosszú folyosóra,
103 II, XXVI | kezedben?~- Füge - felelte Quintipor szégyenlõsen, s igyekezett
104 II, XXVI | tanítványom, ha megkérdezel.~Quintipor alig tudott dadogni.~- Én...
105 II, XXVI | arra, amit kérdezek. Érted, Quintipor?~- Igen, nobi...~- Szoktál
106 II, XXVI | Szoktál rám gondolni? Quintipor!~- Szoktam.~- Szoktál velem
107 II, XXVI | velem beszélgetni magadban? Quintipor!~- Szoktam.~- Akkor is nobilissimának
108 II, XXVI | nobilissimának mondasz? Quintipor!~A magister följajdult.~-
109 II, XXVI | ennyi világító bogarat.~Quintipor a földre mutatott.~- De
110 II, XXVI | Megrontottad a szemem világát.~Quintipor az elsõ csók bûntudatával,
111 III, XXVII | fejed alá tettem - nyúlt be Quintipor a virágvánkos alá, és kihúzott
112 III, XXVII | és úrnõje ölebe között.~Quintipor már rég nem hallotta, mit
113 III, XXVII | Emlékszel?~Tit nem emlékezett. Quintipor elmondta neki a játszi verset,
114 III, XXVIII| caesar leánya, a nobilissima.~Quintipor fojtott dühvel vette tudomásul
115 III, XXVIII| hanem a holnap ígérete is. Quintipor szeme imádságos hálát sugárzott
116 III, XXVIII| Maxentius is hallhatja õket.~Quintipor éppen emelte a kancsót,
117 III, XXVIII| ajtót retesszel, s mire Quintipor az ablak alá ért, már sötét
118 III, XXIX | mondta ezt. Éppen úgy, mintha Quintipor mondta volna, akinek volt
119 III, XXX | mondom! - kiáltotta hevesen Quintipor.~- Hát ne mondd - vont vállat
120 III, XXX | siratta elvesztett gyémántját. Quintipor erre nekiajándékozta az
121 III, XXX | Abból tudom - nevetett Quintipor. - Nem láttad a császárné
122 III, XXX | De csalni nem szabad!~Quintipor egy kicsit kedvetlenül fonta
123 III, XXX | rászólt a fiúra:~- Mehetünk, Quintipor.~A fiú alig értette meg.
124 III, XXX | Messze van az - biztatta Quintipor. - Különben is tudok a hegyoldalban
125 III, XXX | kapott az egyik ág után.~Quintipor már akkor gurult is lefelé
126 III, XXXI | XXXI.~Quintipor másnap egy kicsit sajogta
127 III, XXXI | bizony nem lehet, erõsködött Quintipor, mert a hét görög bölcs
128 III, XXXI | congiust - rendelkezett Quintipor.~- Nem, kettõt! - javította
129 III, XXXI | borgõzös agyával. De csak Quintipor és Tit lesték elõrehajolva,
130 III, XXXI | ellett.~Tit megrántotta a Quintipor karját.~- Gyerünk innét,
131 III, XXXI | akarok, nem akarok meghalni!~Quintipor egészen magához ölelve átvonszolta
132 III, XXXI | ölelte át a fél karjával Quintipor. - Nehezedj rám bátran,
133 III, XXXI | gyermeki ártatlanság - gondolta Quintipor. És õ most csak a fél karjával
134 III, XXXI | egymást a kocsiban. Most Quintipor szólította Titet kislánynak.~-
135 III, XXXI | gondja élete megmentõjére.~Quintipor nem is szomorodott el. Apja,
136 III, XXXI | neki. Vagy õ már tudja, mi?~Quintipor az egyik karjával aláölelt
137 III, XXXI | annak lehetett nevetni!~Quintipor nem nevetett. A dajka már
138 III, XXXII | boldogtalan Aedon leányai. De Quintipor pehelynek érezte volna a
139 III, XXXII | félni - nézegetett körül Quintipor. - Nagyon megijedsz, kis
140 III, XXXII | Miféle erdõ ez? - kérdezte Quintipor.~- Ez Diana Limnatis szent
141 III, XXXII | Akarod, kis Tit? - nézett Quintipor a lányra.~Hogyne akarta
142 III, XXXII | kezét merte hátranyújtani Quintipor felé, s arra fordult meg,
143 III, XXXII | gondoltam vérre! - ámult el Quintipor. - Én úgy gondoltam, hogy
144 III, XXXII | a feketék hûek hozzánk!~Quintipor megdobálta õket píniatobozzal,
145 III, XXXII | lélegzetet, mint a kisgyerek. Quintipor kilökte a szénát az egyik
146 III, XXXII | világosságot még hagyott kint, hogy Quintipor elég tisztán láthatta a
147 III, XXXIII| Tit fáradtnak látszott, Quintipor belekarolt, így mentek a
148 III, XXXIII| elmaradt, amit terveztünk!~Quintipor olvasott.~- Ájtatos és vallásos
149 III, XXXIII| meghalt az apám - mondta Quintipor csöndesen. Nem várt részvétnyilatkozatot
150 III, XXXIII| Gyaloghintót? Nekem? - ütközött meg Quintipor. Szigorú törvények szabták
151 III, XXXIII| gyaloghintó.~- Ha te vagy Quintipor, a sacra memoria magistere,
152 III, XXXIII| legközelebb van a tengerhez.~Quintipor nem is szaladt, hanem repült,
153 III, XXXIII| támaszkodott és fölállt. Quintipor pillantás nélkül meredt
154 III, XXXIII| háromszor is visszafordulva. Quintipor nem ment utána, nem is látta
155 IV, XXXIV | bontakozott ki Hormizda -, Quintipor is azt mondja, hasonlítok
156 IV, XXXIV | hasonlítok a feleségedre.~- Quintipor?~- Igen, a lovag. Aki a
157 IV, XXXIV | caesarom, hát elfelejted, hogy Quintipor a császár kegyence? És hogy
158 IV, XXXIV | istennõ, tetszik neked ez a Quintipor?~A lány nem szólt, csak
159 IV, XXXIV | palota másik szárnyából Quintipor lovagot.~- Elég csábító
160 IV, XXXIV | Ugyanazt kívánom neked is.~Quintipor elõtt ökölnyi kék csillagok
161 IV, XXXV | ugrott fel a matematikus.~Quintipor lépett be. Bion köszöntést
162 IV, XXXV | lehetnék még - mondta csöndesen Quintipor, s belekarolt öreg mesterébe. -
163 IV, XXXV | Veled akarok menni - felelte Quintipor szórakozottan.~Azért szerelmesek,
164 IV, XXXV | circust - hallgattatta el Quintipor.~A domesticus, bár magában
165 IV, XXXV | Genesius? - rezzent össze Quintipor.~- Igen, uram. Az a híres
166 IV, XXXV | tõle a harmadnapos hideg!~Quintipor kivette a fáklyát a rabszolga
167 IV, XXXV | felelte különös hangon Quintipor. Az jutott eszébe, vajon
168 IV, XXXVI | színházat majd szétveti a taps, Quintipor kis Titet látja, és vele
169 IV, XXXVI | hegy lassan elsüllyedt.~Quintipor lehajtott fejjel ült a helyén.
170 IV, XXXVI | Gránátvirág.~Most fölütötte Quintipor a fejét. Nem kezdõdött volna
171 IV, XXXVI | görög betûkkel: Khresztosz.~Quintipor nem tartotta különösen érdekesnek
172 IV, XXXVI | Még nem szólalt meg, de Quintipor már hallotta a hangját.
173 IV, XXXVI | önként jelentkezõket.~Bion és Quintipor nem tudták egymást megtalálni
174 IV, XXXVII| Te vagy? - könyökölt fel Quintipor, és az ajtót nézte. Félig
175 IV, XXXVII| férjes úrnõk viselhettek.~Quintipor a kis Tit miatt való türelmetlenségét
176 IV, XXXVII| bíborcsíkos tógát, amit Quintipor úgy dobott le magáról vetkõzéskor,
177 IV, XXXVII| komoly enumerációra készül. Quintipor elfogta a kezét, és a magáéban
178 IV, XXXVII| minek az oka, Trulla? - Quintipor a bordáin érezte verni a
179 IV, XXXVII| mert elfáradt, hanem mert Quintipor visszazuhant az ágyba.~-
180 IV, XXXVII| földrõl, nyitogatta a tetejét, Quintipor akkorát kiáltott rá, hogy
181 IV, XXXVII| most már te is teheted.~Quintipor nem mozdult.~- El is felejtettem
182 IV, XXXVII| emlegetett, míg mellette voltam.~Quintipor fölült. Az arca sápadt volt,
183 IV, XXXVII| Tudom - mosolyodott el Quintipor.~Ez a mosoly aztán egész
184 IV, XXXVII| láttam, most már nem látom.~Quintipor mosolyogva bólintott. Visszaintegettek
185 IV, XXXVII| címkereskedõnek szólított, azt mondták Quintipornak, hogy nem is fog kijönni;
186 IV, XXXVII| szenteli meg? - mosolyodott Quintipor.~- Úgy, hogy nem dolgozik
187 IV, XXXVII| uram, én elvezetlek hozzá.~Quintipor elfogadta az ajánlatot,
188 IV, XXXVII| tisztességtudással megérintette Quintipor karját.~- De ha nem akarsz
189 IV, XXXVII| állok.~- Miben? - bámult el Quintipor.~- Amiben kívánod, praeclarissime.
190 IV, XXXVII| mire szétnyithatta volna, Quintipor szemen köpte. A tisztes
191 IV, XXXVII| nem bírta bevégezni, mert Quintipor úgy vágta mellbe, hogy megszédült.
192 IV, XXXVII| Benoni? - csodálkozott el Quintipor.~- Nem, uram - szeppent
193 IV, XXXVII| kísérj el - húzódott hátrább Quintipor. Az ólnak nem érezte semmi
194 IV, XXXVII| vagy, Benoni - mosolygott Quintipor. - Úgy láttam, itt van a
195 IV, XXXVII| Hát az ajtód? - mutatott Quintipor az ólra. - Az isteneid is
196 IV, XXXVII| játszani.~- Benoni - kérdezte Quintipor, mikor megindultak az utcán
197 IV, XXXVII| Megint elõvette a köhögés. Quintipor fogta a karját, hogy el
198 IV, XXXVII| Békédet hagyja - mosolygott Quintipor. - Halott keresztényt kellene
199 IV, XXXVII| Megint az állát dörzsölte. Quintipor mosolygott.~- Csakhogy mi
200 IV, XXXVII| megállapodott hatvanban. Quintipor mindenre jóváhagyóan mosolygott,
201 IV, XXXVII| gondolsz, Benoni? - kérdezte Quintipor. - Mercurius isten pártfogója
202 IV, XXXVII| flamingók és pelikánok. Quintipor becsúsztatta az erszényeket,
203 IV, XXXVII| lictoroknál, hogy kiváltsam.~Quintipor elgondolkozott és elmosolyodott.~-
204 IV, XXXVII| percegtette nádtollát az asztalon.~Quintipor elõrelépett.~- Mit akarsz? -
205 IV, XXXVII| keresztény vagyok - mosolygott Quintipor.~Az írnok megcsóválta a
206 IV, XXXVII| neked.~- Szépet - nevetett a Quintipor szeme.~- Hány éves vagy?~-
207 V, XXXIX | Venus egymás felé fordította Quintipor és Hormizda szívét, s hogy
208 V, XXXIX | parancsot küldött Rómába, külön Quintipornak és külön a matematikusnak,
209 V, XXXIX | levelek kazlában Bion vagy Quintipor írását, s mikor azt nem
210 V, XXXIX | királylánnyal, és megmutatta Quintipor érthetetlen búcsúsorait.
|