Rész, Fejezet
1 I, I | megrövidült árnyékában. Két lándzsás arab guggolva bóbiskolt,
2 I, I | hogy az udvari ember nem két manccsal vakarózik, mint
3 I, I | felháborodva csapta össze a két kezét:~- Ostoba vagy, mint
4 I, I | szünet tisztelte meg.~- A két augustus segítõtársul választotta
5 I, I | segítõtársul választotta magának a két Caesart. Maximianus augustus...~
6 I, I | szétparancsolta õket.~Ferox a két fecsegõ közé dugta torzonborz
7 I, I | rákiáltottak.~- Megállj, fiú!~Két öregember lépett ki az oszlopok
8 I, I | megállt a felsõ lépcsõn. A két sötét lebernyeges öreg leballagott.
9 I, I | Lactantius volt, a rhetor. A két tudós barátsága még iskolai
10 I, I | egymástól, mint a parabola két szára, hogy aztán a császári
11 I, I | nevetett Bion.~A paraszt két ujja közt morzsolgatta az
12 I, II | lábujjhegyre ágaskodott.~A két tudós tudósok módjára beszélgetett.
13 I, II | vagyunk? Úgy megszoktalak két esztendõ alatt, mint a lyukas
14 I, III | lázadó katonák kegyelmébõl, két elvérzett vetélytárs holttestén
15 I, III | kellene magunk mellé venni, s két kéz helyett néggyel forgatni
16 I, III | trónörökös-félét jelentett. A két fiatal megkapta védelemre
17 I, III | is számíthassanak, mind a két augustus adoptálta a caesarját,
18 I, III | Italiát, Rhaetiát és a két Noricumot. Diocletianus
19 I, III | másodiknak szeme elõtt.~A két caesar közt is volt valami
20 I, III | elõtt összeszólalkozott a két hadvezér, úgy, amint az
21 I, III | hónapokkal elõbb odaküldte a két caesar-fiúval s az udvar
22 I, III | A princeps széttárta a két karját. Szerette volna megölelni
23 I, IV | folyosóra talált rá, amely két kanyarodóval az erkélybe
24 I, IV | Titanilla nevetve kapta meg a két vállát.~- Hercules Omphalé
25 I, IV | galambház elõtt bronz nimfa két melle csurgatta a vizet
26 I, IV | fordította kifelé a lány mind a két tenyerét. - Azok nem neked
27 I, V | fázol? Várj csak!~Ledobott két heverõ-vánkost a pamlagról.~-
28 I, V | kis öregasszony totyogott, két karján fekete ládikával.~-
29 I, V | tetejét, és kihullatta mind a két kezébõl. A padlóra esett
30 I, V | illene azt mondani, hogy õ két kezét is odaadná érte a
31 I, V | hogy álruhás isten vagy.~Két aranyat kivett az erszénybõl.~-
32 I, VI | az álom, mely néha csak két nap múlva végzõdött kínos,
33 I, VI | visszanyomta a vánkosokra, és két tenyere közt maga felé fordította
34 I, VI | visítva kacagott.~- Én? Két kezemmel fojtanám meg azt
35 I, VI | fülébe, az után indult.~Két egymásra borult asszonyt
36 I, VI | messzirõl nyújtotta mind a két kezét.~- Mért szaladtál
37 I, VII | Maximianusnak is, hogy aztán a két augustus együtt érkezzen
38 I, VII | hajú kvád királylány.~A két szentséges úr megölelte,
39 I, VII | ezüst csészét tartott a két tenyerén.~- Legszentebb
40 I, VII | Annak halk utasítására két rongyos asszony meg három
41 I, VII | fordult a császárhoz.~- A te két kamarásod is istentelen?~-
42 I, VIII | díszruhákba, körülötte a két caesar a princepsekkel és
43 I, VIII | senki, melyiket értette a két fõuralkodó közül. Maximianus
44 I, VIII | szívére szorította mind a két kezét, mûvészetének hagyományos
45 I, VIII | Lactantius szétvetette két karját a csillagok felé.~-
46 I, IX | Így évõdött egymással a két öreg egész addig, míg a
47 I, IX | neki, hogy a császár vézna két keze milyen erõvel tudta
48 I, IX | voltam olyan hozzá.~A császár két tenyerébe vette a szenvedõ
49 I, X | látszottak.~A császár mind a két könyökével az asztalra dõlt,
50 I, X | a fejéhez kapott mind a két kezével. A terem egyik sarkában
51 I, X | ígértek az istenek.~- Még két év, Bion! - tárta ki karjait
52 I, X | elmennek is dinnyét ültetni, két nagyszerû hadvezér marad
53 I, X | az új augustus mellett, a két caesar. Constantius és Galerius
54 I, XI | karos-mérleghez hasonlóan a két serpenyõ helyett két ivó-csészével;
55 I, XI | hasonlóan a két serpenyõ helyett két ivó-csészével; a csészék
56 I, XI | Viszontszerelem repesõn tárta szét két karját.~- Melyiket választod?~-
57 I, XI | ürítette a tele poharat, mind a két képe kiduzzadt a bortól.
58 I, XI | s a szobor összecsapta két karját, mintha halálos sebet
59 I, XII | szorosan egymás mellett lovagló két fiatalt. A város határán
60 I, XII | és lehajtotta a fejét, két kezét pedig összekulcsolta.~-
61 I, XII | hogy Constantinus jobbját a két keze közé kulcsolta.~A princeps
62 I, XIII | az esti kép. Az összebújó két öreg katona, aki nagy rablásra
63 I, XIII | Titanilla tükre. Fölkapta, és két hüvelykujjával szétreccsentette,
64 I, XIII | megszelídítette. Úgy, hogy megkapta a két szarvát, és kicsavarta a
65 I, XIII | nyakát. Lovak patáját a két ujjával feszítette le dühében.
66 I, XIII | hogy a te kedvedért mind a két latriunkuláját belefojtatja
67 I, XIV | dolgozószobájában. Sokat komolyodott két hét alatt, s egyre jobban
68 I, XIV | borjúbelekre, amelyeket két haruspex tartott bronztálcán.~-
69 I, XIV | legszentebb úr - borult le a két udvari ember.~A császár
70 I, XIV | elõttük alacsonyabb székeken a két caesar, a consistorium
71 I, XIV | A császár összetette a két tenyerét, sokáig billegtette
72 I, XV | orra látszott ki belõle. Két kezét összetette a kendõ
73 I, XV | ki a szent palotából, s két szoros közön keresztül már
74 I, XV | kézmozdulat, és elébük sietett.~- Két és fél asért számítom nektek
75 I, XV | én választok.~Kivette a két legkisebbet, és az egyiket
76 I, XVI | ellenségei az emberi nemnek.~A két nagytekintetû férfi merõn
77 I, XVII | keskeny, magas sarka ezt a két szót nyomta az iszapba:
78 I, XVIII | megvakarta az állat homlokát a két szarva közt. A jámbor tehénnek
79 I, XIX | és könyvtárigazgató már két órája vezetgette Biont és
80 I, XIX | oszlopsor mögül.~Lactantius két papformájú embert látott,
81 I, XX | neki álmában Pantaleon, két tenyerén tartván elébe levágott,
82 I, XX | szakadt be a mennyezet.~A két nagyúr sápadtan kapaszkodott
83 I, XXI | oszlopai elpusztultak a két obeliszkkel együtt, amelyeket
84 I, XXI | ellenük fölingerelni a népet. Két firkáló suhancot rajtakaptak,
85 I, XXI | rekedten. Aztán intett a két princepsnek. - Menjetek
86 I, XXI | minden ivadékoddal?~A császár két sovány keze úgy szorította
87 I, XXI | hol van Pantaleon, mert két nap óta õ tartja megkötözve
88 I, XXI | császárhoz -, talán behívatnám a két princepset is. Nem árt,
89 II, XXII | senki se gyanította, hogy a két fiatalra támaszkodó, kissé
90 II, XXII | arról, hogy szeme láttára két ifjú szív játszik fogócskát
91 II, XXII | nem is sejtett harcot a két fiatal közt. Õ csak arra
92 II, XXII | utánazuhant, s kiterjesztett két karjával, elõrehulló sörényével
93 II, XXII | Szélesebb volt, mint a szurdok két falának egymástól való távolsága,
94 II, XXIII | lélegzetet, hogy kimondta a két súlyos szót. A császár lehorgasztotta
95 II, XXIII | és egymásra tapasztotta a két kezét.~- Tett vagy mondott
96 II, XXIII | mennyezetét, amely alatt a két ember megöregedett. Már
97 II, XXIII | rajongás tartotta az életet. Két lángoló kard csapott össze
98 II, XXIII | Tapogatózva nyújtotta ki reszketõ két kezét. Háromszor is fölnyitotta
99 II, XXIII | mit mondtál... Diocles? - két keze haldokló galambként
100 II, XXIII | Priscám - fogta a császár két keze közé felesége arcát. -
101 II, XXIV | pedig mitrával födte be, két testvér levette a falról
102 II, XXIV | emelte volna fenyegetésre, két összetett kezét emelte az
103 II, XXV | közelebb hozta egymáshoz a két fiatalt. Titanilla engedett
104 II, XXV | hátuk mögé.~Volt azonban két kérdése a császárnénak,
105 II, XXV | Az akkori világban csak két hatalom volt, a római és
106 II, XXV | perzsa udvarhoz, hogy a két birodalom urait összefüggõ
107 II, XXV | ilyen hosszú úton - majdnem két hónap az Euphratésztõl a
108 II, XXVI | és rászorította mind a két forró tenyerével.~- Megmondom,
109 II, XXVI | A lány belekapott a fiú két vállába.~- Neked minden
110 III, XXVII | fürdőruhát. „Szőtt levegő.” Két nap óta azonban tilos volt
111 III, XXVII | kábult, az szelíden átfogta a két vállát. „Szorítsd magadhoz
112 III, XXVII | van” - súgta a fülébe. A két simogató kar egyszerre lebénult
113 III, XXVII | tartozhatott valaha, egyik sarkában két zöld bronz szfinksz még
114 III, XXVII | víz-széltől idáig követték két jégmadár röptét, amelyek
115 III, XXVII | Lábujjhegyen jött a romok felõl, és két tenyerébõl kékesen csillogó,
116 III, XXVII | mutatta ezüstösen fénylõ két tenyerét. - Ha megígéred,
117 III, XXVII | helyett szorosan átölelte a két térdét.~- Nagy kék pillét
118 III, XXVII | Univirának is neveznek, mert már két éve asszony, és mind ez
119 III, XXVII | kézszorítással búcsúztak egymástól. A két palota ugyan szomszédos
120 III, XXIX | caesar eltakarta az arcát két tenyerével.~- Boldog vagy,
121 III, XXIX | hogy többet mondjon annál a két szónál, amellyel kereszténynek
122 III, XXX | íratom, csak ezeket nem!~Két vércsére mutatott, amelyek
123 III, XXX | villájának peristyliumában azt a két mérföldkõ formájú, ezüst
124 III, XXX | kínálta magát a lány két kitárt karjával, dúcolgatást
125 III, XXX | játékbabát, a lány átölelte két karjával, és égõ arcát az
126 III, XXX | hitvány kutya, ami csak két rézpénzbe kerül? Kinek nézel
127 III, XXX | talpon állt, és elébe tárta két karját.~- Nincs semmi baj -
128 III, XXXI | ajtórepedéseken kitóduló ételgõz, se a két isten ígérete nem igézte
129 III, XXXI | én uramat?~- Ó, már több két esztendejénél - mosolygott
130 III, XXXI | úrnõje ölébõl.~- Úgy? Már két esztendeje? Törnéd már ki
131 III, XXXI | mondom, hogy én ezzel a két kezemmel csinálnék véreshurkát
132 III, XXXI | a gyerekem járni tanult, két istennõ is támogatta. Mikor
133 III, XXXI | sokkal mártogattam egy tálba. Két esztendeig voltam az isteni
134 III, XXXI | emberek azok az istentelenek. Két esztendeig eltartottak étellel,
135 III, XXXI | imádkoztatnak velem.~A copa mind a két karjával bekönyökölt az
136 III, XXXI | énvelem?~Átfonta a fiút mind a két karjával. Sohase ragyogott
137 III, XXXI | tettél velem.~Fölkapta a két karjába, és megindult vele,
138 III, XXXII | sátor kibomolva hullott a két vállára.~- És csakugyan
139 III, XXXII | Dianára.~Összemosolygott a két fiatal arc, s mosolygott
140 III, XXXII | rajta, hogy felsõ testét a két lányosan boltozott kebellel
141 III, XXXII | a legnagyobb kincsünket.~Két talpatlan, gömbölyû ezüst
142 III, XXXII | se köhögéssel siettetni a két fiatal száj szétválasztását.
143 III, XXXII | mint te vagy, mert neki a két szeretõje se tett egy emberszámot.~
144 III, XXXII | fehér ujjaiba. Öt fehér és két fekete.~- A feketék párosak -
145 III, XXXII | fiú, s letett az oltárra két aureust.~- Ezüstkést hozok! -
146 III, XXXII | megkegyelmeztél.~Megcsókolta a két arcát és a két szemét. A
147 III, XXXII | Megcsókolta a két arcát és a két szemét. A zafírok ragyogóbbak
148 III, XXXII | sienit-oszlopnak, amelynek tetején két, csuklóban összetett kéz
149 III, XXXII | helyezkedtek el, mind a két oldalon, mint hosszú, fekete
150 III, XXXII | Megkereste a kezét, és a két tenyere közé vette. Úgy,
151 III, XXXIII | nyújtotta eléje mind a két kezét. - Nem, nem, most
152 III, XXXIII | simogasd a kezem. Mind a két kezedbe fogjad. Melegítsd.
153 III, XXXIII | ijedten sápadt korongja két felhõ közé került. Az egyik
154 IV, XXXIV | olyan szoborrá merevedett a két őrszem, akár a kapuboltozatot
155 IV, XXXV | csillagkonstellációban a két vonal teljesen egybefut.
156 IV, XXXV | töltötte el, hogy Rómának két lakossága van, a halandó
157 IV, XXXV | Mindössze húsz senyvedt bikát, két életunt oroszlánt és harminchárom
158 IV, XXXV | tûz volt, teljesen leégett két nagy bérház, öt közönséges
159 IV, XXXV | lakóház, a tûzbe veszett két ló, kilenc sertés és hét
160 IV, XXXV | Heves vita kezdõdött a két tudós közt, s ezúttal Bion
161 IV, XXXV | Silvanus istent vegyenek! Csak két sestertius a valódi ólomlovon
162 IV, XXXVI | hogy hosszúkás álarca a két térde közül vöröslött elõ,
163 IV, XXXVI | Rá-rászorította mind a két tenyerét a halántékaira,
164 IV, XXXVI | inget. Fejét égnek szegezve, két karját fölemelve, az egész
165 IV, XXXVII | álmodunk - intett mosolyogva a két szobornak, és elfújva a
166 IV, XXXVII | elé, és csapkodta össze a két kezét.~- Képzeld, ezek az
167 IV, XXXVII | mint a halottnak. A magam két szemével láttam, mert én
168 IV, XXXVII | a vasfûgyökeret, itatták két hétig napjában háromszor
169 IV, XXXVII | rakta körül a jácintokkal a két hermát. És mosolygott akkor
170 IV, XXXVII | mosolygott akkor is, mikor a két tudóst meglátta az atrium
171 IV, XXXVII | ebben az ólban. Ebben pedig két ember nem fér el egyszerre.
172 IV, XXXVII | mosolygott, s elõhúzott két erõs bõrerszényt.~- Mindent
173 IV, XXXVII | engedélye kerül.~- Tedd el ezt a két bõrerszényt. A kettõben
174 IV, XXXVII | megbecsülheted.~Játékosan méregette két tenyerén az erszényeket.
175 IV, XXXVII | terem hirtelen kiürült, csak két lictor maradt még benn,
176 V, XXXVIII| vézna kis öregember, akit két ujja közt összeroppanthatott
177 V, XXXVIII| betegségeknek tulajdonképpen két okfeje van, a kitágulás
178 V, XXXVIII| halkan felsóhajtott, és két kezével eltakarta az arcát,
179 V, XXXVIII| lányához, megcsókolta mind a két arcát, és megkérdezte tõle,
180 V, XXXIX | látta már maga elõtt, hanem két reszketõ, tehetetlen öregembert.
181 V, XXXIX | kettesben. Csak addig, míg két remegõ öreg kéz megtalálta
182 V, XXXIX | kéz megtalálta egymást, s két halálosan sápadt, öreg emberfej
183 V, XXXIX | tengeren, körülforgatta két válla közé behúzott fejét.
184 V, XXXIX | csendült, amely a tengerre nézõ két ablak közt mosolygott a
185 V, XXXIX | amikor ölelkezni látta a két uralkodót. Azt nem vették
186 V, XXXIX | bíboros öregember fölemelte két karját, olyan csönd lett
187 V, XXXIX | nyújtotta a császár mind a két kezét -, ide hozattad?~-
188 V, XXXIX | Elvisszük?~- Hová?~- Salonába.~Két kezét még mindig elõrenyújtva
189 V, XXXIX | hebegte a császár, s két keze szélütötten lehanyatlott.~-
190 V, XXXIX | Constantinus princeps volt és két centurio-barátja. Fontos
191 V, XXXIX | elébe, a sors vak istennõje, két apró szárnnyal, kezében
192 VI, XL | érzed, amit én, a mi életünk két fél dióhéj, amely akkor
|