Rész, Fejezet
1 I, I | bólogatott.~- Így, így, ezt szeretem, az udvari ember
2 I, I | odábblökte.~- Ne bõgessétek ezt az állatot! Ha behallatszik
3 I, II | milyen rossz szagú volt? Ezt a bûzt csak az orratlan
4 I, II | vagyok híva.~- Mért mondod ezt ilyen zavartan? A császár
5 I, II | próbáltam már az életben, de ezt még nem. Emlékszel rá, hogy
6 I, III | gondját és dicsõségét. Vedd ezt magadra mint a birodalom
7 I, III | felügyelete alatt nevelteti. Ezt ugyan túsz-szedésnek is
8 I, III | nevette el magát a caesar. - Ezt aztán a te korodban igazán
9 I, III | aranysisakot nyújt feléd. Érdemes ezt a jövõt kockára tenned egy...
10 I, III | a fia felé fordította.~- Ezt akarod? - kérdezte szomorúan.~
11 I, IV | magistert és Biont, elszaladt.~- Ezt boldoggá tetted - nevetett
12 I, IV | átadását, Bion?~- Hogy gondolod ezt? Ilyen roskadt inú öreget
13 I, IV | kötelékkel veszõdött. - Oldd meg ezt a csomót Varanes! Köszönöm,
14 I, IV | Hol veszi a borbélyod ezt az utálatos kenõcsöt?~-
15 I, IV | aranyadat, ha megjön.~- Jó. De ezt elviszem zálognak.~Lekapta
16 I, IV | skarlátot Quintipornak:~- Ezt hozd utánunk!~Azután belekarolt
17 I, IV | is felküldhetem.~A lány ezt már nem hallotta. Kerek
18 I, V | te? Kulcsár? Mért hordod ezt a kulcsot?~- Titkár a scrinium
19 I, V | ilyesmit is meg kell tanulnod. Ezt így kell csinálni, ide nézz!~
20 I, V | összeesküdött ellene. Amint ezt Varanes meghallotta, levágatta
21 I, V | halála órájában is hallotta ezt a kérdést, de sohase tudta
22 I, V | hogy a „Csordás”. Ugye, ezt gondolod?~- Nem, nobilissima.
23 I, V | mosolygott a fiúra.~- Nézd csak ezt a gemmát.~A vésett ametiszt-csiszolaton
24 I, V | szaladt a vér.~- Láttam ezt már szoborban is. Cyprusban.~-
25 I, VI | hogy mégis keresztény. Ezt meg is mondta a püspöknek,
26 I, VI | keresztet húzott ki belõle.~- Ezt itt hagyom nektek, hogy
27 I, VI | azokkal a gallyakkal? Majd ezt az oszlopfejet fûzzük körül
28 I, VII | valamelyik csatában kaptad ezt a sebet az arcodon. Nem
29 I, VII | tudta, mifajta emberek ûzik ezt a mesterséget. Larariumában
30 I, VII | valami babonája, az övének ezt ismerték.~Az egyetlen, akit
31 I, VII | nyilván eszébe juttatta volna ezt a kollégájának, mostani
32 I, VII | és valamennyiük nevében ezt mondta:~- Mi a zsoldért
33 I, VII | hatezerhatszázból. Diocletianus ezt már nem nagyon hallotta.
34 I, VII | vezetõjét. Arra kérték, ezt a falut kerülje el, van
35 I, VIII | aranysárgára enyhült, s ezt megtartotta mindaddig, míg
36 I, VIII | önkívület lázában idézte most ezt a jóslatot, fölizgatva a
37 I, IX | volna, õ találta volna ki ezt a nagy tisztességet, amely
38 I, IX | se kérdezte tõle, mi fáj. Ezt akarod, Prisca? Ugye nem
39 I, IX | találkozást. Ismerte már ezt a kérdést, és gondolkodás
40 I, X | tudod tölteni szellemeddel, ezt csak szûk és szegényes kalitkának
41 I, X | oppositióba lépett a Jupiterrel.~- Ezt nem értem - kapta föl a
42 I, X | Sapriciának. Õk szoktattak úgy.~Ezt egy kicsit mentegetõzve
43 I, X | És azt akarod, hogy én ezt elhiggyem neked?~Bion vállat
44 I, X | Mit suttogtak, Bion? Ezt? „Ha fel tudod nevelni a
45 I, X | A császár is beismerte ezt. Bevallotta, hogy néha elkeseredésében
46 I, X | összeesküvõk és lázadók tõrétõl - ezt gondolta olykor -, de vérük
47 I, X | harcával és minden törvényével ezt a célt szolgálta. A római
48 I, X | császár hevesen tiltakozott. Ezt a titkot éppen az anyjára
49 I, X | az se lett volna sok. Ám ezt az apát nem fogja többet
50 I, X | szülõfalu omladékai fölött.~Ezt már a császár jelentette
51 I, XI | az anyja teve, s mivel õ ezt nem hitte el, a tiszt szeme
52 I, XI | láttára szíven szúrta magát. Ezt ugyan még meg lehet érteni,
53 I, XI | egészen Parisz, de nézd meg ezt a lányt, hát nem érdemelné
54 I, XII | Constantinust:~- Szereted ezt a lányt, akit Minervinának
55 I, XIII | összeszáradt szandált. - Ezt én azóta mindig mindenütt
56 I, XIII | lesz a sápadt babácska, ha ezt meglátja.~- Mit hoztál,
57 I, XIV | helyeslést bólintott.~- Te ezt nem sokallod? - kérdezte
58 I, XIV | Mért ne békítenék össze ezt a jóravaló istent a többi
59 I, XIV | nemcsak Galeriusnak.~- Én ezt az arcátlanságot eddig nem
60 I, XV | fél asért számítom nektek ezt a bronz Stimulát! A leghálásabb
61 I, XV | leghálásabb istennõ, aki ezt teszi a tórus végébe, annak
62 I, XV | elõrántotta otromba faragókését.~- Ezt vedd meg, szentséges úrnõ,
63 I, XVI | gyülekezet szegényeinek küldi ezt Nikomédia püspöke.~Mnester
64 I, XVI | embernek volt látomása. Ezt a békében élõ nemzedéket
65 I, XVI | Mindenki hajlandó lett volna ezt hinni, ha fel nem szólal
66 I, XVI | tapasztaltságával.~A praefectus is ezt tartotta. Egy szót se szólt
67 I, XVI | istentelenek. Láttam én ezt elõre.~- Én is mindig mondtam,
68 I, XVII | fölött, s még a szomorúságnak ezt a kamráját is megtöltik
69 I, XVII | cipõje keskeny, magas sarka ezt a két szót nyomta az iszapba:
70 I, XVII | gyönyörûségessé is teszi az, hogy ezt a nagyságot ilyen közelrõl
71 I, XVII | emlékeztette rá Urunkat, hogy õ ezt elõre megmondta neki. S
72 I, XVII | búcsúzásra - Pantaleontól tudom ezt, aki az önkívületbe esett
73 I, XVII | könyvekkel. A keresztények ezt fájlalták a legjobban, s
74 I, XVII | lett volna hivatott.~Érzi ezt urunk is, akit ezek az események
75 I, XVII | határozta el, hogy elhagyja ezt a várost, melyet annyi szeretettel
76 I, XVII | oltárnál áldoznak. S mivel ezt az istentelen Mnestert testvéremül
77 I, XVIII | Quintipor tudta, hogy Bion ezt csak tréfából mondja, mégis
78 I, XVIII | korában. A lány maga beszélte ezt, mosolyogva, de gyanúsan
79 I, XVIII | királynõjébe, hanem azzal, hogy ezt nem titkolta el elõle.~Tovább
80 I, XVIII | Kérdezhetek valamit?~- Jaj, hogy ezt is megértem! - csapta össze
81 I, XVIII | férfiszemélyre nevet.~- Hogy hívják ezt a költõt? - kérdezte a lány,
82 I, XIX | múzeummutogató nyugodt hangján mondta ezt, aki már nem hatódik meg
83 I, XIX | mintha Apolló teszi. De ezt csak addig gondoltam így,
84 I, XIX | idõbeosztása aznap nem engedi meg ezt a szórakozást.~- De fogsz
85 I, XIX | pedig beleköpött a tökhajba. Ezt meglátta valami istenfélõ
86 I, XX | pirult a császár, amikor ezt mondta. Arra gondolt, hogy
87 I, XX | annyira ostobának tartotta ezt a felfogást. Megvetéssel
88 I, XX | egy év alatt. Nekik - s ezt a többiek is hangoztatták -
89 I, XX | annyira unta a császár ezt a kimeríthetetlen tudományt,
90 I, XXI | bemutatni a birodalom fejének. Ezt az intézkedést alkalmasnak
91 I, XXI | borostyánnak nagyon megörült.~- Ezt igazán nekem adod, Diocles?~-
92 I, XXI | drágaköveket.~- Nem, Diocles, ezt add nekem! - nézte az augusta
93 I, XXI | Pantaleonnal.~A császár ezt is megígérte. Magától is
94 I, XXI | szembenézett vele.~- Ki tette ezt? - szólalt meg. De kérdése
95 I, XXI | lelkiismeretfurdalásból, utóbb ezt is õszintén beismerte, hanem
96 II, XXII | mohón vágyott örömekbõl csak ezt kapta meg az apa. Csak akkor
97 II, XXII | azon a gondolaton, hogy ezt megmondja a princepsnek.
98 II, XXII | vetetteknek viselni kell, de ezt az egyet, a nobilissimának
99 II, XXII | egyet, a nobilissimának ezt a tekintetét nem. Hiszen
100 II, XXII | ódonabb. A jámbor hit szerint ezt maga Isis istennõ építette
101 II, XXII | szõrszálak pernyéjét. - Mikor ezt a Beliál leányát kiszabadítottam
102 II, XXII | nagy tisztelettel nézte ezt a különös Mucius Scaevolát.~-
103 II, XXIII | kivégzésnek se találta nyomát. Ezt csak azzal lehetett magyarázni,
104 II, XXIII | abban, kiknek köszönheted ezt az órát? Tudod-e már, kiért
105 II, XXIV | Lactantius nem állította ezt, Isten valószínûleg nem
106 II, XXV | helyükbe újakat találni - ezt is Bajaeban hallotta a császárné.
107 II, XXV | békéjét jelenti. Varanes - ezt Maxentius fecsegte a császárnak -
108 II, XXV | kikötõsor platánjai alatt.~- Ezt ki kellene vágni - mutatott
109 II, XXV | a magister is megtették ezt a próbát. A lány egy kis
110 II, XXV | simogatni a fákat. És éppen ezt akarnád megölni?~- Ezt,
111 II, XXV | éppen ezt akarnád megölni?~- Ezt, mert ennek lenne legnagyobb
112 III, XXVII | halastó, azon tanulta ő ezt a játékot egy fiatal rabszolgától.
113 III, XXVII | már akkor. Romula nagyanya ezt a rabszolgát egyszer belefojtatta
114 III, XXVII | annyit Bajaeban, mint mikor ezt a parancsot kikiáltatta
115 III, XXVII | úrnőjével észrevéteti, hogy ezt a rabszolgát más szemmel
116 III, XXVII | simogatta meg.~- Hol vetted ezt? - nézegette a lány a lapot. -
117 III, XXVII | dac is volt benne, ahogy ezt hozzátette. Tudta, hogy
118 III, XXVII | hajolt le a lány a fûre. - Ezt neked találtam. Ez pedig
119 III, XXVII | nagy kék pille, te kérded ezt tõlem? Mért csúfolódsz velem,
120 III, XXVIII | rabszolgán? A császárné tudta ezt magáról, a rabszolgák ezrei
121 III, XXVIII | mindenki figyelmesen hallgatta. Ezt a pillanatot használta fel
122 III, XXVIII | majd hátradobom, kapd el!~Ezt még nevetve mondta, de mire
123 III, XXIX | öregasszony létére is megérti ezt, fiatal lányoknak bizonyosan
124 III, XXIX | Egy kicsit akadozva mondta ezt. Éppen úgy, mintha Quintipor
125 III, XXX | mutatóujja közé.~- Próbáltad ezt már? Gondolj valamit, és
126 III, XXX | Õ már hallotta egyszer ezt a tilalmat. Az antiochiai
127 III, XXX | apám elõtt. Azt mondják, ezt lejtették a menádok, mikor
128 III, XXXI | boltba botot venni. Lehet ezt hozatni akármelyik rabszolgával.
129 III, XXXI | kis cseléddel menni. Ha ezt tudom, akkor nem a Trulla
130 III, XXXI | jóvátétellel Bajae piacán.~- Ezt szóltam hozzá, látod. Hát
131 III, XXXI | Összevillant a szemük, ezt mégse lehetett nevetés nélkül
132 III, XXXI | hétszerte szebb lesz, ha ezt fölteszi.~Egy széles, bõrkarimájú
133 III, XXXI | véreshurka. S akkor megvennénk ezt a szépítõ kalapot is.~„Kis
134 III, XXXI | a harmadik favágó.~- Még ezt a falatot - biztatta a lány
135 III, XXXI | csakhamar monopolizálta ezt az üzletet, ezért senki
136 III, XXXI | ujjpercet.~- Mennyiért adnád ezt nekem, Cimessor?~- Semennyiért
137 III, XXXI | Cimessor?~- Semennyiért se. Ezt magamnak vettem. Kereskedõembernél,
138 III, XXXI | Köszönöm. Minek hívják ezt?~- Nem tudom, kis Tit.~-
139 III, XXXI | elhagyott termei, ismerte ezt a nyugtalan kis démont.
140 III, XXXI | anyó?~- Úrnõm küldte neked ezt a találdkimicsodát.~Egy
141 III, XXXI | mint a nobilissimáé! No, ezt elmondom neki. Vagy õ már
142 III, XXXII | megszerettetek? Azért szeretem ezt a ruhád is, mert akkor ez
143 III, XXXII | mert akkor ez volt rajtad. Ezt majd egyszer nekem adod,
144 III, XXXII | rosszat gondoltál rólam? Nem, ezt ne mondd! Bolondformának?
145 III, XXXII | mondd! Bolondformának? Igen? Ezt mondhatod, mert vállalom.
146 III, XXXII | most csak basiumot kapsz. Ezt a hálacsókot már akkor neked
147 III, XXXII | Suaveolum... Honnan tudta ezt Tit? Ki tanította különbséget
148 III, XXXII | nem félsz. De te félsz!~Ezt a hangot még nem hallotta
149 III, XXXIII | látszott volna benne. Tit ezt az egyet vette kicserepesedett
150 III, XXXIII | átizzadva kiszaladok az utcára. Ezt akarod?~Trulla elvigyorogta
151 III, XXXIII | dajkának.~- Mondjad, hogy ezt én küldöm neki. Szemverés
152 III, XXXIII | nap is csak halva jut...~Ezt addig mondogatta maga elé,
153 III, XXXIII | de ilyen szépet még nem. Ezt még én is vállalnám, úgy
154 III, XXXIII | feléje bõ ujjú ruháját. Ezt még sohase látta rajta.
155 IV, XXXIV | Keményen és kevélyen mondta ezt, megcsókolta a véres hajfürtöt,
156 IV, XXXIV | képet vágott.~- Persze, ezt nem szereted hallani. Hát
157 IV, XXXIV | princeps szavát. Már rég ezt szerette volna hallani.
158 IV, XXXIV | állhatta meg, hogy legalább ezt utána ne kiáltsa:~- Sok
159 IV, XXXIV | után. Õ látta már egyszer ezt a jelenetet Antiochiában,
160 IV, XXXV | rabszolga lesett.~- Most én is ezt csinálom - dünnyögte Bion,
161 IV, XXXV | tart-e attól, hogy megbánja ezt az elhamarkodott lépést?
162 IV, XXXV | Lactantiusom, hogy befejezzem ezt a levelet? - bólintott neki
163 IV, XXXV | teljes békét. A császár ezt annál természetesebbnek
164 IV, XXXV | de szilárdan a rhetor - ezt te nem értheted meg, mert
165 IV, XXXV | verni, mint a sapkájuk. Õ ezt biztosan tudja, mert nem
166 IV, XXXVI | Pappus hajlandó lett volna ezt is asszonynak nézni, de
167 IV, XXXVI | ismerem a lelkedet - õ mondta ezt valamikor kis Titnek? Hát
168 IV, XXXVI | deszka volt fektetve, amelyre ezt mázolták rá görög betûkkel:
169 IV, XXXVI | keménytojást vagdostak hozzá, ezt mind hajlongva állta. Mikor
170 IV, XXXVI | lakik az én palotámban. Nem, ezt nem az idegen lányra értettem.
171 IV, XXXVI | vagy az egyetlen ember, aki ezt nevetés nélkül meg tudod
172 IV, XXXVI | Máskor is kijelentette ezt, minden este, amint a szerepe
173 IV, XXXVI | Mi is azok vagyunk! - ezt három mély férfihang egy
174 IV, XXXVII | Trulla, ne gyere.” Hát ezt érdemeltem én tõle?~Könnye
175 IV, XXXVII | Most is õmiatta tettem meg ezt a nagy utat, Mediolanumtól
176 IV, XXXVII | ráadásul ingyen megkapja ezt a nagyszerû rabszolgát.
177 IV, XXXVII | Mennyit számítasz körülbelül?~Ezt már ujj nélkül számította,
178 IV, XXXVII | engedélye kerül.~- Tedd el ezt a két bõrerszényt. A kettõben
179 IV, XXXVII | levelet, és az író-ólommal ezt a választ írta Bionnak egy
180 IV, XXXVII | Addig is, míg találkozunk, ezt üzenem neked: Lactantiusnak
181 IV, XXXVII | tiszteled a törvényt. - Ezt is mosolyogva a mondta,
182 V, XXXVIII| Poszeidonosz szintén megerõsíti ezt, és azt is állítja, hogy
183 V, XXXVIII| egy rabszolgától kaptam én ezt, a tûje hegyén még most
184 V, XXXIX | úgy érezte, elnézheti neki ezt a kis léhaságot. Azt azonban
185 V, XXXIX | Bion. - Te pedig beszélj!~Ezt Benoninak mondta, akit térdre
186 V, XXXIX | szót fogadott volna.~- De ezt csak akkor tudtam meg -
187 V, XXXIX | magától.~- Vegyétek vissza ezt!~Az egész tömegnek egyszerre
188 V, XXXIX | elkapta a diadémot.~- Meg ezt! - A díszköpeny utánaröpült
189 V, XXXIX | le eléje.~- Most ígéred ezt nekem, mikor Galeriust segítették
190 VI, XL | teszi az embert, barátom - ezt meg lepetve tapasztalom
191 VI, XL | illatoznak, a káposztafejek, ezt itt Salonában látom, csak
|