Rész, Fejezet
1 I, I | Nonnus elégedetten vetette magát hátra a katedrán, és tovább
2 I, I | istenekhez tartozónak tudta magát, vagy mert farkát veszély
3 I, I | vakmerõ. Nemcsak kirántotta magát a csöpp nobilissima kezébõl,
4 I, I | poronty módjára vágta végig magát a padlón, új foglalkozást
5 I, I | csörrenésre térdre vágta magát, és karjait szétvetve hálálkodott.~-
6 I, I | rezeket, és eljajdította magát.~- Mindössze öt siliquia,
7 I, I | küzdelem után csakugyan megadta magát. A császár mint gyõztes
8 I, I | matematikus elfüttyentette magát.~- Fortuna szarujára, fiú!
9 I, III | alacsony sorból verekedte föl magát, mint õ. Jó hadvezér volt,
10 I, III | triumfator tapsoltatja meg magát Rómával, Diocletianus hálálkodva
11 I, III | fiatal, fiam - nevette el magát a caesar. - Ezt aztán a
12 I, IV | világról elfelejtkezve vette be magát közéjük, és mohón bontogatta
13 I, IV | nobilissima.~Aztán elnevette magát.~- Nem, ez is Varanes volt!~
14 I, V | gondolatot. A lány végigrúgta magát a pamlagon, és szinte sikoltva
15 I, V | hírbe keverte.~Elnevette magát, és a vállára ütött Quintipornak.~-
16 I, V | Quintipor?~Kacéran megrázta magát, minden csörgõje megszólalt
17 I, V | aranyakat. A lány elnevette magát.~- Mondom én, hogy álruhás
18 I, VI | leguggolt, és úgy vonszolta magát elõre, mintha tipegõ gyereket
19 I, VI | zokogással álomba nem sírta magát. Az volt a különös, hogy
20 I, VI | császárné úgy hányta-vetette magát az ágyban, hogy öt ápolónõ
21 I, VI | császárné nehezen szánta rá magát a hosszú útra, de úgy látszik,
22 I, VI | sikoltott az anya, és fölvetette magát az ágyban.~Valeria visszanyomta
23 I, VI | rájuk.~Galerius elnevette magát.~- Maxentius derék fiú,
24 I, VI | bíboroddal.~A caesar elkacagta magát.~- Nem a mi fajtánk, mi?
25 I, VI | öregember megint arcra vágta magát, mint az elõbb a caesar
26 I, VI | hírnevét kockáztatni, és magát kollégái gúnyolódásainak
27 I, VII | császár kísérõjének nevezni magát, bár kíséretét a császár
28 I, VII | a császár elé vonszolta magát, és megcsókolta poros úti
29 I, VII | zsellér nem válthatja meg magát, se ki nem költözhet a bérletbõl,
30 I, VII | Diocletianus joggal érezhette magát Jupiter helyettesítõjének
31 I, VII | sokáig kellett türtõztetnie magát, míg az istenek, elfordulva
32 I, VII | diocleiai faluházán látta magát, ahol mint szegõdött éveit
33 I, VII | nem érezte alacsonyabbnak magát. Pertinax egy szénégetõ
34 I, VII | szükségesnek, hogy összemérje magát velük. Neki császárrá kellett
35 I, VII | ítéletet. Valaki elkiáltotta magát: Ave, imperator! a körülállók
36 I, VII | rossz embernek tudta volna magát, de eddig sohase érezte,
37 I, VII | rossz üzlet - nevette el magát Maximianus.~Diocletianus
38 I, VIII | szegények orvosára bízta magát. Elõre lehetett látni, hogy
39 I, VIII | Maximianus peckesen kifeszítette magát, s igyekezett istent mutatni
40 I, VIII | volt, ki tudja magyarázni magát.~- A világ új rendje született
41 I, VIII | annak boldogan veti alá magát az egész világ.~- Róma zavartalanul
42 I, VIII | bóbiskolt. Õ már átengedte magát a harmóniának. Csak olyankor
43 I, VIII | parancs értelmében türtõztette magát, egyszerre elöntötte a forumot,
44 I, VIII | a pálmaágat, elkiáltotta magát:~- Dicsõség Dávid fiának!~
45 I, IX | is belecsavarhatta volna magát a sovány, öreg test, hanem
46 I, IX | patakba. Mire õ kiszabadította magát a ló alól, akkorra már el
47 I, XI | szeme láttára szíven szúrta magát. Ezt ugyan még meg lehet
48 I, XI | volt, és álmosnak mondta magát.~- Én meg nem akarok.~-
49 I, XI | volna, akkor nem kéretné magát.~A caesar ránézett a lányára.~-
50 I, XI | már a lány is elnevette magát.~Lassanként megjött a kedve
51 I, XI | elkészültél, kislány? - kacagta el magát. - No most ide nézz!~Fenékig
52 I, XII | ránk, uram. Imával erõsíti magát a nehéz útra.~A lány is
53 I, XII | elõttetek! - hajtotta meg magát a fiatalok elõtt. - Jobbra
54 I, XII | Anyám! - kiáltotta el magát a princeps.~A fehér hajú
55 I, XII | princepsre. A gyertya õt magát is megvilágította. Magas,
56 I, XII | vállát. Nem sokat törte magát a régi istenek után, de
57 I, XIII | arcon, se a szívben.~Nézte magát a kerek tükörben, és nem
58 I, XIII | udvarnál, néha azon kapta magát, hogy szíve kútjában annak
59 I, XIII | római légiókat, elfogta magát Valerius császárt, elevenen
60 I, XIII | istentelenekébe, akikkel ki akarja magát császárnak kiáltatni, mihelyst
61 I, XIV | mindennel meg kell terhelni magát, amirõl nem tudta, mért
62 I, XIV | testi erõben is összeszedte magát.~Ez volt az elsõ nap, hogy
63 I, XIV | viselte. Hasra akarta vágni magát a császár elõtt, de megtántorodott,
64 I, XIV | fejszékkel szétverték, s õt magát, a szentély papját megostorozták.~
65 I, XV | az vagyok? - himbálta meg magát Titanilla.~- Látom a szemedrõl,
66 I, XVI | vonakodott a rendõrök kezére adni magát. Csöndesítette a népet,
67 I, XVI | idegen hamis írással igazolja magát.~Ammonius azonban erszényt
68 I, XVI | püspök emberének mondta magát.~A praefectus nem mutatott
69 I, XVII | Átlátszó selyemben mutogatta magát a nimfa, és piros cipõje
70 I, XVII | is, õ maga hasonlította magát a sisakos istennõ szent
71 I, XVII | mindenesetre azzal biztatta magát is, a császárnét is, hogy
72 I, XVII | õszinte vallomásával tisztázta magát. Elmondta, hogy az antiochiai
73 I, XVII | világi okossággal övezi magát körül, talán nagy jövõre
74 I, XVIII | míg össze tudta szedni magát. Nem félénkség volt ez,
75 I, XVIII | mással. Mert hiába mondta magát vad nobilissimának, Quintipor
76 I, XVIII | nobilissima?~A lány elnevette magát.~- Már megint szeleskedtem,
77 I, XVIII | nobilissima elvisította magát. A színész, selyemtunikás,
78 I, XVIII | rácshoz. A színész elnevette magát, és botjával megvakarta
79 I, XIX | esztendõhöz képest elég jól bírja magát.~A múzeummutogató nyugodt
80 I, XIX | meg, hogy el ne köhögje magát, rámosolyogva Lactantiusra.
81 I, XX | A császár elmosolyogta magát, annyira ostobának tartotta
82 I, XX | rendszerrel. Rávetette tehát magát a különbözõ filozófiai iskolákra;
83 I, XX | alkalmas volt. Összeadta magát nemcsak azokkal, akik Platón
84 I, XX | mert szelídnek tettetvén magát, mindenhová be tud furakodni,
85 I, XX | asszonyokon keresztül lopja be magát, szembeállítja az apát a
86 I, XX | Az augusta le akarta magát vetni a Paneum tetejérõl.
87 I, XXI | istenek ellenségének mondja magát, az ellensége a birodalomnak,
88 I, XXI | amikor le akarta vetni magát a Paneumról, amelyet egy
89 I, XXI | aki Anthimusnak mondta magát. Önkéntes vallomásával igazolta,
90 I, XXI | presbitert, hogy szabadítsa meg magát az asszonytól és lelkét
91 I, XXI | mellére.~Az óriás elbõgte magát, és irtózatos öklét rázuhantotta
92 I, XXI | parancs alól nem vonhatja ki magát senki. Aki az engedelmességet
93 II, XXII | különösebben megerőltesse érte magát, és többet mondjon az idegenkápráztatók
94 II, XXII | A kertész fia nem hagyja magát! Õ majd megmutatja a caesar
95 II, XXII | mint amilyennek hírleltette magát. Pantaleont, aki fõembere
96 II, XXII | és biztosabbnak érezte magát, hogy a keresztény istennel
97 II, XXII | érezte, hogy a fiú ki akarja magát tépni karjaiból.~Mikor magukhoz
98 II, XXII | láthatóan nagyon jól érezte magát. Azon mesterkedett, hogy
99 II, XXII | homokkal.~Mire kikrákogta magát, s lány már ott térdelt
100 II, XXII | engem - szabadította ki magát kezei közül a démon, és
101 II, XXII | isten adósának érezte volna magát. Így azonban annak számlája
102 II, XXIII | tetejérõl, és halálra zúzta magát. Felesége, Sapricia eltemette,
103 II, XXIII | nagyon hõsiesen viselte magát, úgyhogy - a császár jóvá
104 II, XXIII | hat hét alatt kipiheni magát, s hozzászokik a boldogság
105 II, XXIV | mikor az belemerítette magát a keresztelõkútba. Ez olyan
106 II, XXIV | De aki pénzzel meg tudja magát váltani a faggatásoktól,
107 II, XXIV | keresztény varázslókkal adta magát össze, hogy vállalatát felvirágoztassa.
108 II, XXIV | Jezabel városára.~Lactantiust magát is megdöbbentette ez a csönd
109 II, XXV | keresztény-kérdésben elszánta magát a döntõ lépésre. Igaz, hogy
110 II, XXV | attól, hogy Prisca elárulja magát. A császárné azt írta, megerõsödött,
111 II, XXVI | Fölugrott, megszégyellte magát. Eddig észre se vette, hogy
112 II, XXVI | fölneszelt, és elkiáltotta magát.~- Itt a jóságos Ptah isten,
113 II, XXVI | sírását. A lány elnevette magát.~- Jaj, mi lesz akkor Alexandriával,
114 III, XXVII | Egy darabig azzal múlatta magát, hogy „szövés”-t játszott.
115 III, XXVII | és mindjárt ki is nevette magát ezért a gyerekségért. De
116 III, XXVII | s majdnem elsikoltotta magát. Régi ezüstérem volt, amelyen
117 III, XXVII | sújtotta Keüx hajóját, és õt magát a tengerbe halatta. Alküone,
118 III, XXVII | szerelmesétõl, utána vetette magát, átkulcsolta a holttestet,
119 III, XXVII | hazaérkezett - kacagta el magát. - Most már gyerünk innen,
120 III, XXVII | Hadrianus kedvencéé. Beleölte magát a Nílusba. Valami jóslat
121 III, XXVII | ha valaki feláldozza érte magát. A kegyenc megtette.~A lány
122 III, XXVIII | fizetni. De aztán megnyugtatta magát, hogy nem lehet az. Ha kõbõl
123 III, XXVIII | abból, amire elhatározta magát. Most kétsége támadt, mit
124 III, XXVIII | pohárral a kezében, elkacagta magát.~- No most nem volt nagyon
125 III, XXVIII | Jaj! - sikoltotta el magát, s kifutott a tricliniumból
126 III, XXVIII | kérdezte, hová viszi, engedte magát vonszolni, kábultan a fájdalom
127 III, XXIX | annak nem akarta kitenni magát, hogy barátai elforduljanak
128 III, XXIX | amellyel kereszténynek vallotta magát. Körmei alá hegyes nádat
129 III, XXIX | kiáltotta neki, ne szégyellje magát, hanem legyen rá büszke,
130 III, XXIX | eznap festette ki elõször magát, ezen a napon beszélt elõször
131 III, XXIX | gondoljon. Nem sikoltotta el magát örömében, de leborult, és
132 III, XXX | mehetett, azzal kárpótolta magát, hogy az augusta fogadószobájába
133 III, XXX | Vigyél, vigyél! - kínálta magát a lány két kitárt karjával,
134 III, XXX | hanem azzal marcangolja magát, ami lehetett. És ezzel
135 III, XXXI | velünk?~A lány elkacagta magát.~- Már megint megszeged
136 III, XXXI | kedveskedve Tit, hogy behízelegje magát az Olajbogyó kegyeibe.~Mérges
137 III, XXXI | copa elé.~- Rosszul érzi magát a feleségem - mondta magyarázatul.~-
138 III, XXXI | császár él, nem érezheti magát egyedül a világon, mert
139 III, XXXI | kezével, és úgy összekarmolta magát vele, mintha csak vadmacskák
140 III, XXXII | a mondatot, elmosolyogta magát.~- Ej, bolondokat beszélek,
141 III, XXXII | megelégedve? - himbálta meg magát, és kinyújtotta a karját
142 III, XXXII | futott keresztül. Elvisította magát, és térdére ugorva könyörgött
143 III, XXXII | Milyen szép! - sóhajtotta el magát a fiú.~- Várjatok - mosolygott
144 III, XXXII | számat is!~A lány kirántotta magát a karok kapcsából.~- Nem
145 III, XXXII | Õszintén megszégyellte magát, amint a lány elsápadt arcába
146 III, XXXII | Szerencséjükre a gazda fölöttük fúrta magát a szénába.~- Megállj, kis
147 III, XXXII | templomában az istennõhöz mérte magát?~Ettõl a kérdéstõl úgy megvonaglott
148 III, XXXII | jutott eszébe? - kacagta el magát a lány. - Tudtam, hogy bolondos
149 III, XXXIII | akarod?~Trulla elvigyorogta magát.~- Hát beeresszem, szemem
150 III, XXXIII | rég megszabadította volna magát, ha õ volna Atlasz. Mivel,
151 III, XXXIII | Az óriás erre elnevette magát, és megkérdezte tõle, kicsoda
152 III, XXXIII | akartok? Õ erre elnevette magát, mert a hangról megtudta,
153 III, XXXIII | úgy látszik, nem aludta ki magát, s talán a betegség is bujkál
154 III, XXXIII | egyenesen Tithez vitette magát. Trulla mérges toppantással
155 IV, XXXIV | egész fürgén vágta hasra magát. De mielõtt üdvözletet szuszoghatott
156 IV, XXXIV | látszott, hogy szolgának érezné magát. Csak egy pillanatra hajtotta
157 IV, XXXIV | félig vonakodva kínálta magát, s csak akkor szólalt meg,
158 IV, XXXIV | gúnyolódást. Nevetve dobta magát végig a heverõn.~- És ez
159 IV, XXXIV | Melyiktõl? - vetette magát hátra Hormizda.~- Hát van
160 IV, XXXIV | attól függ, mire szánta rá magát a császár, akinek az egészsége
161 IV, XXXIV | abban a hitben ringathatja magát, hogy lánya révén mégis
162 IV, XXXIV | mégis el kellett mosolyognia magát. Hormizda kiöltötte nyelvét
163 IV, XXXV | katakombák mélyén, ahol megvonta magát az élõk városában kioltásra
164 IV, XXXV | töltött, és nagy bûnösnek magát, a vakot, aki filozófusoktól,
165 IV, XXXV | az írásból, és elnevette magát.~- Mit nevetsz?~- Azt, hogy
166 IV, XXXV | csak maga válthatja meg magát.~- Nem, Bionom - ellenkezett
167 IV, XXXV | gyermeké”-nek õ nevezte el magát, azt mondja, az is marad
168 IV, XXXVI | mert valaki elkiáltotta magát:~- Genesius!~Vagy tízen
169 IV, XXXVI | hatást. Terpeszállásba vágta magát, s annyira meghajolván,
170 IV, XXXVI | sorban valaki elkiáltotta magát:~- Genesius sír!~A messzebb
171 IV, XXXVI | találjuk már - nyugtatta magát Bion. - Gyorsabban jár,
172 IV, XXXVII | a mozaikra, és elzokogta magát.~- Hogy én hagytam volna
173 IV, XXXVII | hogy éktelenre ne vakarja magát? Aki nélkül úgy elgirhesedett
174 IV, XXXVII | részesítették az istenek. Magát Aphroditét küldték el hozzá
175 IV, XXXVII | tolláig, aztán belevágta magát a carrucába.~- A praeturára!~
176 IV, XXXVII | Ügyesen keresztülfúrta magát a tömegen, közben megtudta
177 IV, XXXVII | Gránátvirág.~Az írnok elnevette magát.~- Szép nevet adtak neked.~-
178 V, XXXVIII| mert nagyon jó erőben érzi magát.~A caesar még éjszaka megérkezett,
179 V, XXXVIII| tartóztatta. Sõt úgy viselte magát, mintha már nem is tudná,
180 V, XXXVIII| s a caesar nem ismerte magát vak embernek. Holnap talán
181 V, XXXVIII| lelkem?~A caesar elnevette magát. Nagyon szívbõl nevetett.~-
182 V, XXXIX | A császárné összeszedte magát annyira, hogy ha a temetésen
183 V, XXXIX | második héten is engedte magát meggyõzetni a Dominával,
184 V, XXXIX | tébollyal nem mutathatja magát alattvalói elõtt, s erre
185 V, XXXIX | a császár elnyöszörögte magát.~- Hova tetted?~- Nem tudom,
186 V, XXXIX | volt, s máris szégyellte magát érte. A maga halott édesanyjára
|