Rész, Fejezet
1 I, I | rangokat a szentséges Dominus maga állapította meg, tehát aki
2 I, I | Constantiust választotta maga mellé caesarnak. A caesarok
3 I, I | gyereket és rákiáltott, maga is majdnem sírva a méregtõl.~-
4 I, I | ilyen szerencsét; de ha már maga nem juthatott a Dominus
5 I, I | vásárolni, zsákokban vitette maga után a rossz pénzt, amit
6 I, II | egy percig komolyan nézett maga elé. Aztán elmosolyodott.
7 I, III | barbárokból toborzott légióktól. Maga a gárda is hasat eresztett,
8 I, III | esztelenséget látott uralkodni maga felett, nem vonakodott istent
9 I, III | Constantius tábornokot vette maga mellé caesarnak, ami ha
10 I, III | Rómából akarta igazgatni a maga országait, Italiát, Rhaetiát
11 I, III | campidoctorban, s nemcsak a maga tekintélyét ássa alá, hanem
12 I, III | lányával, Valeriával, akit maga a császár nem kedvelt. Vonakodott
13 I, IV | princeps. Az én apám meg maga a hóhér. Majd õ megadja
14 I, IV | hagyj aludni - csavargatta maga köré a torus végére dobott
15 I, V | nobilissima fátylába burkolózva, maga alá szedett lábbal, keleti
16 I, VI | arccal suttogni kezdett maga elé. Majd halkan dalolni
17 I, VI | altató italokat. Az isten maga természetesen ingyen gyógyított.
18 I, VI | vánkosokra, és két tenyere közt maga felé fordította az arcát.~-
19 I, VI | ejtett rabnõje hasát, és maga vette ki belõle a magzatot,
20 I, VI | keresztény orvos volt, s Isten maga vezette õt az igazság útjára.
21 I, VI | sirató-asszonyt nem bírt fogadni, maga jajveszékelte el a szokásos
22 I, VI | istene szégyenül meg, de õ maga nem, mert ez a szedett-vedett
23 I, VII | szárazföldet választani. A maga szemével akarta látni, mennyit
24 I, VII | törvényes eljárás mellõzésével maga mondott ítéletet. Elrendelte,
25 I, VII | tenni senkit. A császár maga követte el a hibát. Senki
26 I, VII | a feleségem földesura a maga jussát követeli. A család
27 I, VII | õrjöngésével kiirtotta a maga legjobbjait, s a selejtes
28 I, VII | császároknak tette meg, s közéjük s maga közé rakta a démonok hatalmas
29 I, VII | õszinte volt az istenekben, maga a császár volt az. Természetüket
30 I, VII | már az õsidõk homályában maga Cybele, a nagy istenanya
31 I, VII | csak herélt papokat tûrt maga körül, s bikaáldozatokban
32 I, VII | volna egy halálos ítélettel. Maga is elcsodálkozott rajta,
33 I, VII | bõbeszédûen, dicsekedõen, a maga gyönyörûségére, mint egy
34 I, VII | halálos csöndben olvasott ki maga közül hatszázhatvanat, azokat
35 I, VIII | láthatatlan tenyér gördítené maga alatt. Vérszíne aranysárgára
36 I, VIII | mint nyílvesszõt húzván maga után.~A forumon nyugtalanság
37 I, VIII | elsöpörték a podiumáról. Maga a nagy emelvény is veszélyben
38 I, IX | a császárnéhoz vitette a maga vacsoráját is. Sokfogású
39 I, IX | benne kétség, hiszen õ a maga szemével látta.~- Mondd
40 I, IX | megkapta az ura fejét, és maga felé fordította az arcát.~-
41 I, IX | boldogtalan ember, mint õ maga.~Belesírt egyetlenegy nagy,
42 I, X | formálja. Ott a világ ura a maga ura is volt, itt, ahová
43 I, X | Apollinaris egy szûzben fog a maga Venusára találni.~- És eddig
44 I, X | hidd el neki azt is, amit a maga fiának jósolt. Az a pessinusi
45 I, X | ne tudja, kicsoda, még õ maga se, akkor húszéves korára
46 I, X | mosolyogva mondta, már csak a maga érdekében is - hosszú életet
47 I, XI | ideérkezett, elõször szólt hozzá maga jószántából.~- Nem - felelte
48 I, XII | Minervianus várta ott lóval, maga is lóháton.~- Minervina?~-
49 I, XII | princeps türelmesen várt. Õ maga ugyan, mint afféle fiatalember,
50 I, XIII | visszabújt vánkosai közé. Maga se tudta, mi bántja. Máskor
51 I, XIV | a fiú, akinek celláját a maga szomszédságában rendeztette
52 I, XIV | mint egy iskolásgyerek. Õ maga már nem félt a császártól,
53 I, XIV | Nem érte be azzal, hogy maga hintett tömjént az áldozati
54 I, XIV | õ is elfoglalja köztük a maga helyét. Tökéletesen megfeledkezve
55 I, XIV | komoly udvarunkat.~Elõrement, maga mellé intve Constantiust.~-
56 I, XV | össze. Miért? Mert a császár maga is föl akarja venni az új
57 I, XV | legrégibb egyháza Szíriának, és maga Antiochia legnagyobb keresztény
58 I, XV | hiszen ez akasztófa! Vagy ez maga az isten?~A zsidó elõregörnyedt,
59 I, XV | szúrjuk a barátságot.~Õ maga tûrte fel Quintipor karján
60 I, XV | Aztán odatartotta neki a maga karját.~- Tessék. Ni, hogy
61 I, XVI | Most már csak azért is a maga öklével akarta megvédeni
62 I, XVI | bárányok közé becsempészi a maga fekete kosait.~- Engem az
63 I, XVI | mellett bizonyított. Mnester maga, aki a pogány filozófusok
64 I, XVI | akaratát. A misét rendesen maga a püspök mondta, õ szolgáltatta
65 I, XVI | megfélemülve hallgatott, maga a püspök is némán csukta
66 I, XVI | Ammoniust, akinek a püspök maga mellett jelölt ki helyet,
67 I, XVI | ónnal. Igaz, hogy ilyesmit maga a halhatatlan isten is elkövetett
68 I, XVII | még a látszatától is, õ maga hasonlította magát a sisakos
69 I, XVII | nyomorult halandók dolgait. Õ maga, aki egy félig barbár provincia
70 I, XVII | császárné nem is engedte többet maga elé. Pantaleonnak mint orvosnak
71 I, XVII | gondolni is borzalom. Õ maga megpörkölõdött ugyan egy
72 I, XVII | õrségért kiáltott, hanem maga futott utána, azonban a
73 I, XVII | meggyógyította, meghökkent, s maga hallgatta ki Pantaleont,
74 I, XVII | szívére vall, hogy mindennap õ maga is megjelenik a fiú betegágyánál,
75 I, XVII | egész csoportja vesz körül. Maga az ifjú nobilissima, Titanilla
76 I, XVIII | a pergameneket teregette maga elé, amelyeken a gadarai
77 I, XVIII | vérehagyott arcát látta maga elõtt, napsütésben az õ
78 I, XVIII | festett struccokat terelgetett maga elõtt, s õ hallotta, amint
79 I, XVIII | a fiú elõtt, s Quintipor maga is észrevette. Mikor égési
80 I, XVIII | volna meg, mi leli, hiszen maga se tudta. Szerencsére a
81 I, XVIII | tizenhárom éves korában. A lány maga beszélte ezt, mosolyogva,
82 I, XVIII | az egész világ elõtt, s maga elõtt a nobilissima elõtt.
83 I, XVIII | mint utólag kiderült, itt maga Bubastis istennõ szokott
84 I, XIX | mindenki elolvashatja a maga szemivel.~Bion rábólintott,
85 I, XX | pillantás nélkül nézett maga elé. A matematikus sírás
86 I, XX | császár. - Keveset van a maga korához illõ fiatalok közt.
87 I, XX | matematikusnak, aki most már maga is mert örülni, hogy urát
88 I, XX | drága, szõke fejét látta maga elõtt. Mért szeretik az
89 I, XX | elõször a nomenclator. Õ maga is gondba esve nézegette
90 I, XX | Távozást intve a futárnak, maga törte fel a pergamentekercset,
91 I, XX | kívánása lenne, de annak, aki maga a végtelen jóság, nincs
92 I, XX | érkezte óta tervezte, hogy maga elé állíttatja a keresztények
93 I, XX | megfogta a kezét, odahúzta maga mellé, mintha más nem is
94 I, XXI | egyik fele leomlott, és maga alá temette annak a templomnak
95 I, XXI | oszlop épségben maradt, maga is úgy magyarázta, mint
96 I, XXI | hogy megengesztelésükben maga is részt vegyen. Megjelent
97 I, XXI | tenyerén tartott szemei elé, maga olvashatta a feleletet:~-
98 I, XXI | Nikomédiában néhányszor maga is hallgatta Quintipor felolvasását,
99 I, XXI | tollat utálkozva söpörte el maga elõl, hanem a pillangós
100 I, XXI | gonosztevõ társai közt, hogy maga Valeria volt az, aki a nikomédiai
101 I, XXI | istentelenekkel.~Quintussal maga akart leszámolni. Gyors
102 I, XXI | hosszabb hajóutat a Níluson. Maga a császárné is biztatta,
103 II, XXII | emberek sorsa felett dönt. Maga a vezetőnek és tolmácsnak
104 II, XXII | rabszolgalányban is látja a nõt, ha maga bíbort visel is. Ez a maga
105 II, XXII | maga bíbort visel is. Ez a maga helyzetét ismerõ alárendelt
106 II, XXII | Akkor már Quintiport látta maga elõtt, amint odábblökte
107 II, XXII | verset a caesar lányának. Maga se tudta, mért írta, minek
108 II, XXII | matematikus képzelõdött. Maga is csalódott, amikor azt
109 II, XXII | az anyjában is megvan, õ maga is a bizalmatlanság páncéljában
110 II, XXII | birodalom istenei közé, s maga is éppúgy áldozatban részesíti,
111 II, XXII | ivadékát. A keresztények istene maga az oka, hogy villámmal nem
112 II, XXII | viaskodásában Serapist állíthatja maga elé felelõsnek. S hogy Egyiptom
113 II, XXII | A jámbor hit szerint ezt maga Isis istennõ építette a
114 II, XXII | tikkasztó szél kergetett maga elõtt.~- Szét, az átkozott
115 II, XXII | sikoltva és röhögve kergetett maga elõtt a pörkölõ leheletû
116 II, XXII | az ingó sziklának, hogy maga is utánazuhant, s kiterjesztett
117 II, XXII | zarándokot megvendégelhessenek. Õ maga Serapis templomában ájtatoskodott,
118 II, XXIII | országos gondjai közt is mindig maga nézte át, mert nagyon a
119 II, XXIII | emberek. Fia székhelyének és maga temetõjének szánta a szülõföldjét.
120 II, XXIII | szemtelen, míg urat nem érez maga fölött, a parancs elõtt
121 II, XXIII | szíve nem jó, azt érezte õ maga is. Az elõbb még majd kiugrott
122 II, XXIII | palotát kap Rómában. Legyen a maga ura, szokja meg az elõkelõ
123 II, XXIV | elé, és fölviszi õket a maga mennyei városába, ahol hervadhatatlan
124 II, XXIV | vitáikban nem tudott meggyõzni a maga emberi ékesszólásával, kénytelen
125 II, XXIV | vegyék fel a keresztséget. Õ maga csak azért maradt meg Mitra
126 II, XXIV | tömjéntartó csészét vitte, míg maga a püspök egyik kezében gyertyát,
127 II, XXVI | A virágillat, mit a lány maga után hagyott, bizonyította,
128 II, XXVI | Ne félts engem, Trulla a maga meleg pólyájába csavargatott.
129 III, XXVII | urára való tekintettel tűrte maga körül a Galerius lányát,
130 III, XXVII | látott még. A császárné maga sürgette az útrakelést,
131 III, XXVII | s Titanilla még mindig maga volt. Nem tudta, ő jött-e
132 III, XXVII | Tit, kis Tit - suttogta maga elé, és mindjárt ki is nevette
133 III, XXVIII | apáé. Igaz, hogy mindig maga körül tartotta a fiút, de
134 III, XXVIII | jár.~A császárné nyilván maga se tudta volna megmondani,
135 III, XXVIII | mellé öntötte a bort, a maga fehér díszruhájára. Constantius
136 III, XXIX | üzenetet hozott az apjától. Ha maga Galerius jött volna meg,
137 III, XXIX | szem gabonát, azután õ maga odacipelte a hivatalos oltáron
138 III, XXIX | odaállítván az özvegyet maga mellé az emelvényre, azt
139 III, XXIX | volna észre, de az anya maga húzta elõ, mert nem akarta,
140 III, XXX | egy darabkát, és letette maga mellé a fûbe. Aztán beleharapott
141 III, XXX | is adott neki, másikat õ maga fogta a hüvelykje és mutatóujja
142 III, XXX | savát érezte bennük. De õ maga sohase sírt, s egyszer,
143 III, XXX | a menádok, mikor Bacchus maga vezette õket. Thainatta-thainatta...
144 III, XXXI | egyezett meg, hogy asszonyt maga választ magának.~- Kezd
145 III, XXXI | véreshurka megkíván. Mégpedig maga a vendéglõsné méri, a copa,
146 III, XXXI | boldogság kis sikolyaival a maga nagy, fekete hajára igazgatta
147 III, XXXI | címer nagyobb volt, mint maga az ajtó. Egy kis Mercurius
148 III, XXXI | megbékítette az asszonyt. Maga ment oda a tûzhelyhez, és
149 III, XXXI | értetlenkedett a copa, maga mellett kínálván meg hellyel
150 III, XXXI | asztalán. Alexandriából jött. Maga a császár tudatta vele,
151 III, XXXII | medvebõröket, amelyeket maga Orion, a csillagok közé
152 III, XXXII | hagyott rajta valamit a maga legszebb színébõl? Ki látta
153 III, XXXIII | Ezt addig mondogatta maga elé, hogy aztán álmában
154 III, XXXIII | kiáltott a fiú, és erõszakkal maga felé fordította a lány fejét. -
155 III, XXXIII | hajtani a fejét. Az azonban maga is térdre ereszkedett, oda
156 IV, XXXIV | az idegen jérce, mint a maga tyúkja - vigyorodott el
157 IV, XXXIV | valami, az is lehet, hogy maga jószántából leteszi a bíbort,
158 IV, XXXIV | lány elgondolkozva nézett maga elé, s csak akkor ocsúdott
159 IV, XXXV | vonal teljesen egybefut. A maga részérõl nem tartaná ildomosnak,
160 IV, XXXV | rajongók és szenvedélyesek közt maga a rhetor hirdetett az egyház
161 IV, XXXV | hûvösebb környezetben õ maga vált szenvedélyessé és rajongóvá.
162 IV, XXXV | a császár életrajzát, s maga se vette észre, Isten mennyi
163 IV, XXXV | rátereli az igazság útjára, maga se tudta. De nem is kérdezte
164 IV, XXXV | szabad ember lett, és a maga ura, másképp kell vele bánni,
165 IV, XXXV | Bár nem mondta senkinek, maga is szívbõl kívánta, hogy
166 IV, XXXV | gyõzelmünket.~Biont a dolog maga nem érdekelte annyira, mint
167 IV, XXXV | Szavaiból azt vettem ki, hogy maga az Istenek Atyja se cselekedhetett
168 IV, XXXV | megváltás, mindenki csak maga válthatja meg magát.~- Nem,
169 IV, XXXVI | kacaját, fölviharzott a taps. Maga Bion se sajnálta öreg tenyereit,
170 IV, XXXVI | sajnálta öreg tenyereit, és a maga szerényebb helyérõl lelkesedve
171 IV, XXXVI | valamikor kis Titnek? Hát a maga lelkét ismeri? A tenyerébe
172 IV, XXXVI | lányok, végre megjelenik maga az istennõ, mintha most
173 IV, XXXVI | halántékaira, mereven nézett maga elé, aztán nagyot sóhajtott.~-
174 IV, XXXVI | fölemelte a fejemet, és húzta a maga lehajtott feje felé. Az
175 V, XXXVIII| a kihirdetéshez, hogy a maga szemével láthassa az õ bukását,
176 V, XXXVIII| fültövön ütött az öklével. A maga módján õ is szerette a lányát.
177 V, XXXVIII| a filozófia nõvére. Õ a maga részérõl abban igazat ád
178 V, XXXIX | tegyék bele a koporsójába. Maga nem nézte meg az írásokat,
179 V, XXXIX | került a föld alá, ahogy maga kívánta egyszer. Csillag
180 V, XXXIX | az istenek... - mormolta maga elé a császár, és eddig
181 V, XXXIX | joviusok. Sokkal nagyobb volt a maga belsõ háborgása, semhogy
182 V, XXXIX | és a császárnét látta már maga elõtt, hanem két reszketõ,
183 V, XXXIX | volna, hogy a fiatal uraság maga a Gránátvirág, isten úgy
184 V, XXXIX | kellett hunyni a szemét.~Õ maga szaladt elõkeríteni a császári
185 V, XXXIX | behúzódott a szobába, és becsukta maga után az ajtót. Bion a karjába
186 V, XXXIX | szégyellte magát érte. A maga halott édesanyjára gondolt,
|