Rész, Fejezet
1 I, I | azért, mert eredetét az istenek atyjától vette, másodszor,
2 I, I | szentségeseket azoknak, akiket az istenek boldoggá tesznek azzal,
3 I, I | összevissza egymással, mint az istenek.~- No hallod? Tán te nem
4 I, I | esküdnek eleget tettél. Az istenek így adták tudtodra, hogy
5 I, III | lehetett neki hinni, hogy az istenek atyja megosztotta vele világkormányzó
6 I, III | ellen. Vezéreljenek el az istenek abban a díszben, amelyet
7 I, III | negyedik feleségét juttatta az istenek közé.~A négy uralkodó közül
8 I, III | boldogtalanná, fiam. Áldjanak meg az istenek azzal is, amit tõlem elvettek.~
9 I, III | támasztani a halottakat. De az istenek kegyelme velünk lesz, apám.
10 I, IV | egy ötlete, amellyel az istenek érdekét kívánta szolgálni,
11 I, IV | Lactantiusom. Cicero könyve az istenek természetérõl. Parancsold
12 I, IV | mit írna az öreg Cicero az istenek természetérõl, ha a mi
13 I, IV | holnap megérkezik.~- Az istenek hírnöke vagy, fiú! - lelkendezett
14 I, VI | õrültséggel verték meg az istenek, s ezért vette körül katonai
15 I, VI | adhatnának nekem az életben az istenek a halálon kívül?~- Hagyd
16 I, VI | Mért haragszanak miránk az istenek? - nyögött a beteg. - Mért
17 I, VI | lányom, óvjanak meg az istenek attól, hogy valamikor te
18 I, VI | hangon szólalt meg.~- Az istenek áldása rajtad és házadon,
19 I, VI | gyászdalokat, közben az istenek minden átkát kérvén a keresztényekre.~-
20 I, VII | lassították az utat, hanem az istenek is. Minduntalan megállította
21 I, VII | új igéket hozó, jövevény istenek elõl, akiktõl a halandók
22 I, VII | uralkodtak. A régi nagy istenek, akik olyan szép harmóniában
23 I, VII | akik fölöttük vannak. Az istenek, ha elefántcsont trónuson
24 I, VII | azok nem emberek, hanem istenek. Aki õket elhanyagolja vagy
25 I, VII | bújhattak meg a démonok. Az istenek annyira biztonságban érezhették
26 I, VII | hatott ki olyant, amire az istenek jóváhagyásukat nem adták
27 I, VII | Igaz, hogy sokáig késett az istenek kegyelme. A nyomorúság vermébõl
28 I, VII | ott is sokáig váratták az istenek, mintha maguk se volnának
29 I, VII | türtõztetnie magát, míg az istenek, elfordulva a méltatlanoktól,
30 I, VII | Pessinusban arra jelölték ki az istenek. A kor olyan volt, hogy
31 I, VII | kéretlenül kapta a jóslatot, az istenek halálos megsértése lett
32 I, VII | kijelölve, fecsegéssel az istenek bizalma ellen vétkezett
33 I, VII | igazi vadkant elejtem. De az istenek elõbb-utóbb meg fogják adni,
34 I, VII | hogy ezzel az örömhírrel az istenek az ígért óra közeledtét
35 I, VII | Most ráeszmélt, hogy az istenek elhozták az õ óráját. Kirántotta
36 I, VII | visszhangzott az új császár neve.~Az istenek beváltották ígéretüket,
37 I, VII | érezte Diocletianus, hogy az istenek oltalma alatt áll. S ha
38 I, VII | üdvözölnek benneteket az istenek.~Az egyik augur leemelte
39 I, VII | magyarázatot.~- Mint ahogy az istenek kegyelmébõl ti is könnyen
40 I, VII | szívta a tojás belsejét. Az istenek akarata az, hogy az egész
41 I, VIII | s természetes, hogy az istenek tekintettel voltak erre
42 I, VIII | kegyeltjét. Ideje volt, hogy az istenek most már mást karoljanak
43 I, VIII | befogadni a többi gyógyító istenek közé. Más idegen istenek
44 I, VIII | istenek közé. Más idegen istenek is azért nyertek behonosítást
45 I, VIII | lehetett tagadni, hogy a régi istenek egyben-másban eltehetetlenedtek,
46 I, VIII | eltakarta tógájával, mintha az istenek oltára elõtt állana.~A telihold
47 I, VIII | Rhenust kiszárították az istenek, mert birodalmad északi
48 I, VIII | Amíg titeket nem küldtek az istenek, maguknak a császároknak
49 I, VIII | igazgassa a világot, azóta az istenek atyja nem meri leengedni
50 I, VIII | embernek, ahol maguk az istenek nyilazzák el a sötétséget
51 I, IX | is vitte a bújó patak az istenek szeszélyének kis áldozatát
52 I, IX | gyûlölet bûn volna. Hiszen az istenek is gyûlölködnek. Egymást
53 I, IX | vallottak, hogy ez az ember az istenek dédelgetett kegyeltje, akinek
54 I, X | Apollinaris most is a szerencseadó istenek oltalma alatt, mint eddig.
55 I, X | földi emberek többé, az istenek fölöttük állnak a csillagoknak.~
56 I, X | egy titkot, amelyrõl az istenek azt akarták, hogy csak az
57 I, X | Úgy látszik, azt is az istenek akarták, hogy közöld velem.~
58 I, X | bölcshöz illõen megnyugszol az istenek akaratában?~- Meg foglak
59 I, X | hallgattam róla, hogy az istenek akaratából én leszek az,
60 I, X | kiröppenve lelkedet fölviszi az istenek közé.~A császár okos szeme
61 I, X | csináltak az oltárból, és az istenek lesoványításából kövérednek
62 I, X | keltették volna életre benne az istenek az emberi nem vigasztalására?
63 I, X | kegyetlenek tudnak lenni az istenek!~A matematikus elcsodálkozva
64 I, X | látta megjegyezni, hogy az istenek néha irgalmatlansággal gyakorolják
65 I, X | korára bíbort ígértek az istenek.~- Még két év, Bion! - tárta
66 I, XI | löttyentve belõle.~- Az istenek áldása családunkra!~Visszhangot
67 I, XII | tiszteli, magára veszi az istenek haragját.~Nem kellett sokáig
68 I, XII | sokat törte magát a régi istenek után, de nem epekedett az
69 I, XIV | fokozott gondja volt az istenek jóindulatának biztosítása.
70 I, XIV | megtekintése után jelentést tett az istenek hangulatáról.~Eddig a szent
71 I, XIV | bronztálcán.~- Szentséges úr, az istenek neheztelésüket tudatják.
72 I, XIV | fõjós már jelentette az istenek kedvetlenségének okát.~-
73 I, XIV | intése után folytatta.~- Az istenek nem fogadták el azt az áldozatot,
74 I, XIV | akik nem hisznek bennük. Az istenek azt is tudják, hogy gyûlölõik
75 I, XIV | állat elõkészítésérõl, de az istenek engesztelékenyebbeknek
76 I, XIV | tatlanakká teszi az embereket. Az istenek atyjának felfogása szerint
77 I, XIV | császárt. Úgy látta, az istenek féltékenyek, valami félreértés
78 I, XIV | halmoztál a fejedre. Nemcsak az istenek haragja fenyeget bennünket,
79 I, XIV | megtaláljuk a módját az ellenkezõ istenek összebékítésének.~Az illustrisek
80 I, XV | hogy tekintélyét maguk az istenek is elismerték. Egyszer -
81 I, XVI | bujtogatott a császár és az istenek ellen.~- Ugyan mást is beszélnek,
82 I, XVII | ellentmondásoknál fogva, amelyek az istenek akaratából sokkal erõsebben
83 I, XVII | röpköd az ember-erdõben - az istenek óvjanak meg a felségsértésnek
84 I, XVII | is, az emberiség sorsa az istenek térdein nyugszik, azt parancsolta
85 I, XVII | neki jelentést arról, mely istenek azok, akik iránt legnagyobb
86 I, XVII | éveit arra szánta, hogy az istenek kissé összekeveredett és
87 I, XVII | többé, miben higgyen. Az istenek úgy alkották meg a halandókat,
88 I, XVII | csakugyan leléptek róluk az istenek a halandók közé? Az istenek
89 I, XVII | istenek a halandók közé? Az istenek vertek meg bennünket vaksággal
90 I, XVII | is tünedezni kezdenek az istenek. Régebben, emlékezel, dühített,
91 I, XVII | hálószobába, amivel azonban az istenek, akiknek akarata eltávolította
92 I, XVII | igazságot tenni, de maguk az istenek is igazságtalanok volnának,
93 I, XVIII | Egyiptomban az istállóban is istenek laknak. Egy aranyozott rácsú
94 I, XIX | Kambüszész halála kapcsán az istenek szörnyû bosszújával fenyegette
95 I, XIX | már csak így beszélnek az istenek az emberekkel.~Lactantius
96 I, XIX | Halljátok! Ezek ma megint az istenek kedvét keresik.~Az ordítozás
97 I, XIX | tartották a halandók szívében az istenek. Abban mindenki egyetértett,
98 I, XX | megkapni a bíbort, ahogy az istenek rendelte idõ letelik. Ki
99 I, XX | idõ letelik. Ki tudja, az istenek is megoltalmaznák-e, ha
100 I, XX | tudomásom van róla, hogy nem istenek ellen megy itt többé a harc,
101 I, XX | hitük igazságait a régi istenek igazságainak hordozóival,
102 I, XX | oldhatók, s amennyiben az istenek maguk nem döntenek a maguk
103 I, XX | azonban arra gondolt, hogy az istenek haragja ingatta meg a földet.
104 I, XXI | nyilvánvaló volt belõle, hogy az istenek kegyelme, akik saját szob
105 I, XXI | úgy magyarázta, mint az istenek jóakaratának jelét, s annál
106 I, XXI | felségsértéssel. Aki az istenek ellenségének mondja magát,
107 I, XXI | birodalomnak, amelyet az istenek tartanak fönn, de mivel
108 I, XXI | határozott beavatkozás volna az istenek harcába. A keresztények
109 I, XXI | köteles a császár vagy az istenek szobra elõtt áldozni, akár
110 II, XXII | fáraói aludtak. A különös istenek ugyan még uralkodtak, de
111 II, XXII | bőgését Chnum, az erős kos, az istenek atyja, aki leheletet adott
112 II, XXII | időben a Nílus völgyében az istenek és az emberek.~A császár
113 II, XXII | egy szemöldök-rántással istenek és emberek sorsa felett
114 II, XXII | többi templomos állatok nem istenek, csak jelképek. Jelképei
115 II, XXII | jön az ártó sötétség, az istenek ellensége.~- Ugyan egyszer
116 II, XXII | azért menekült el a harcoló istenek közül, hogy itt újra közéjük
117 II, XXII | követ el, mint Ixion, aki az istenek királynõjére emelte szemét.
118 II, XXII | mindjárt elmúlik, ha az istenek akarata teljesül, s a fiú
119 II, XXII | megvédeni Galeriustól. A régi istenek, akiknek õ mindig oltalma
120 II, XXII | csak egyet kapott meg az istenek közül. Mert azt állítják
121 II, XXII | Így jár az, aki válogat az istenek közt.~A császár ránézett
122 II, XXII | vállán az égisszel, az istenek atyjának villámot és mennydörgést
123 II, XXII | azért is, hogy ezzel az istenek félreérthetetlen üzenetet
124 II, XXIII | megkönnyebbülten sóhajtott. Az istenek megint a kezére jártak,
125 II, XXIII | egyformán megvilágosították az istenek. Inkább választották az
126 II, XXIII | egyszerû közrendészeti ügy. Az istenek tekintélyével és a császár
127 II, XXIII | betegeskedése tartotta vissza az istenek elõtt való megjelenéstõl.~
128 II, XXIII | dolgozószobájában, s rájött, hogy az istenek közt való harc csak most
129 II, XXIII | Tagesnak igaza van, itt az istenek sorsával együtt dõl el az
130 II, XXIII | vette biztosra a halhatatlan istenek gyõzelmét. Hogyan teljesedne
131 II, XXIII | álljon a harcban, amelyben az istenek szeszélye döntõ szerepet
132 II, XXIII | élettársa, mert mikor az erõs istenek az õ szövetségesei, az erõs
133 II, XXIII | anyácska, majd meglágyítjuk az istenek szívét. Engesztelõ áldozatot
134 II, XXIII | célzást tett arra, hogy az istenek rossz néven veszik, ha elhanyagolják
135 II, XXIII | halálos párbajra kiállt istenek kezében. Szelíd rábeszélésre,
136 II, XXIII | anya szenvedését.~- Ha az istenek így akarták, Prisca, tudj
137 II, XXIII | fölállítsák a halhatatlan istenek oltárát. Minden reggel engesztelõ
138 II, XXIII | ráhintette a tömjént az istenek királyának oltárára.~Délután
139 II, XXV | derengettek fel elõtte, az istenek ezüst nyilának fénye mellett.~
140 II, XXV | jelentéktelenebb célokért. S az istenek nyilvánvalóan kimutatták,
141 II, XXV | okosan fogja kivárni, míg az istenek megengedik, hogy boldog
142 II, XXV | és beteges ember. Ha az istenek úgy akarják, Quintipor nemcsak
143 III, XXVII | császárné példát mutatott az istenek tiszteletében, megint feléledt
144 III, XXVII | jégmadarak, s Aeolusnak az istenek parancsára ilyenkor zárva
145 III, XXVII | Jupiterrel és Junóval sem. Az istenek királynéja addig ingerelte
146 III, XXVIII| se, ha megtudják, hogy az istenek állnak mögötte. Sõt az a
147 III, XXVIII| fiát arra szemelték ki az istenek, hogy császári bíborba öltöztessék.
148 III, XXIX | A császárné szemében az istenek színei kezdtek elevenedni.
149 III, XXIX | akik Bajaeban örülhettek az istenek kegyének, azoknak igazán
150 III, XXXI | félteni, attól, hogy ha az istenek egyszer be találnak vetõdni
151 III, XXXI | Ez lesz a kollégád, az istenek kiszemelt pohárnoka súgta
152 III, XXXI | vannak veled elégedve az istenek.~- Kislány! Szoktál te imádkozni?~-
153 III, XXXI | Kérte, hogy nyugodjon meg az istenek akaratában, és ne legyen
154 III, XXXII | akkor se, ha akarnának. Az istenek szíve meg is esett a nimfán,
155 III, XXXII | fürdõruha, mert ott csak az istenek és a nimfák lubickolnak,
156 III, XXXIII| kétségtelen, hogy a halhatatlan istenek, mint eddig, ezután is kegyelmesen
157 III, XXXIII| emelkedett oly magas polcra az istenek kegyelmébõl, mert törvényévé
158 III, XXXIII| szentnek minõsítették és az istenek védelme alá helyezték a
159 IV, XXXIV | anyját is fellázította az istenek ellen. Együtt hányták tûzre
160 IV, XXXIV | Együtt hányták tûzre a házi istenek fa- és viaszszobrocskáit.
161 IV, XXXV | kívül a kõbõl és ércbõl való istenek tízezrei is lakták, a Sátán
162 IV, XXXV | orvszándéka, se a megbántott istenek haragja ne fenyegesse. Mire
163 IV, XXXV | jóslat beteljesedik, talán az istenek is összebékülnek egymással.
164 IV, XXXV | különös harcról, amelybe az istenek keveredtek egymással. Noha
165 IV, XXXV | vettem ki, hogy maga az Istenek Atyja se cselekedhetett
166 IV, XXXV | kényelmesen belefér, és ha az istenek tehetséget adtak neki, minden
167 IV, XXXVI | bilincsek csörgését és az istenek kacaját, fölviharzott a
168 IV, XXXVII| pénzem kamatozik, uram. De az istenek ott vannak a szalma alatt.~-
169 IV, XXXVII| szerencsében részesítették az istenek. Magát Aphroditét küldték
170 IV, XXXVII| villát, amelyben Cicero az istenek természetérõl szóló könyvét
171 V, XXXIX | és veszélyes az alvilági istenek megsértése, de mindennél
172 V, XXXIX | híveket szerzett nekik az istenek követõi között is. A praefectus
173 V, XXXIX | áldozatok illatos füstje.~- Az istenek, az istenek... - mormolta
174 V, XXXIX | füstje.~- Az istenek, az istenek... - mormolta maga elé a
175 V, XXXIX | kell semmi abból, amit az istenek adtak. Vegyenek vissza mindent,
176 V, XXXIX | állt mellette.~- Amikor az istenek kegyelme az õ ágyékukból
177 V, XXXIX | vetett rá ügyet, hogy az istenek kegyelte Diocletianus lassan
178 VI, XL | belátom-e már, hogy az istenek nem voltak halhatatlanok.
179 VI, XL | az ellenkezõjét. Nekem az istenek már azóta gyanúsak voltak,
180 VI, XL | világban? Csak annyi, hogy az istenek templomainak ajtajait hálóval
181 VI, XL | amikor jóra, rosszra az istenek adták a példát az embereknek.
182 VI, XL | neked mondani, hogy csak az istenek halandók - mert nemcsak
183 VI, XL | ismert isteneknek - igen, az istenek halandók, de a föld, amely
184 VI, XL | mondott el nekünk? - Az istenek adjanak neki könnyû nyugodást
185 VI, XL | nem párázta be a halandó istenek bukásán való örömed se,
|