Rész, Fejezet
1 II, XXVI | mondod, ahogy én akarom.~- Tit...~- Tovább ne! Csak Tit
2 II, XXVI | Tit...~- Tovább ne! Csak Tit legyek neked. Kis Tit. Hívj
3 II, XXVI | Csak Tit legyek neked. Kis Tit. Hívj úgy, ahogy senki más
4 II, XXVI | senki más nem hív.~- Kis Tit!~Felrántotta, olyan erõvel,
5 II, XXVI | nyüzsögtek. Hát hova bújtak?~Tit nevetett.~- Én a lábadnál
6 II, XXVI | kérdezte:~- Haragszol? Kis Tit...~A lány a szokott bûnbocsátással
7 III, XXVII | az ő kis Titjének.~- Kis Tit, kis Tit - suttogta maga
8 III, XXVII | Titjének.~- Kis Tit, kis Tit - suttogta maga elé, és
9 III, XXVII | térdéhez.~- Találd ki, kis Tit - ragyogott a fiú szeme,
10 III, XXVII | pillét csináltam belõled, kis Tit!~Mindennap mondta eddig
11 III, XXVII | napfény gyermeke vagy, kis Tit, olyan kicsi, olyan könnyû,
12 III, XXVII | fejét.~- Nem hoztam el, kis Tit.~Tit lehajtotta a fejét,
13 III, XXVII | Nem hoztam el, kis Tit.~Tit lehajtotta a fejét, és nagyot
14 III, XXVII | megsimogathassa a füvet, amelyen Tit lehevert. Azt nem vallotta
15 III, XXVII | vette és elkomolyodott. Tit észrevette, hogy hibát követett
16 III, XXVII | hozzátette. Tudta, hogy Tit nem szereti a császárnét.
17 III, XXVII | másra terelte a beszédet, ha Tit a Domináról kérdezõsködött.~
18 III, XXVII | nem hallotta, mit beszél Tit, csak nézte a fáradhatatlan
19 III, XXVII | megcsókolni?~- Nem, kis Tit - ködösödtek el a zafír-szemek. -
20 III, XXVII | denevér csapódott a fejükhöz. Tit ismert rá, hogy nem denevér
21 III, XXVII | hagyod itt kis Titet?~- Kis Tit, nagy kék pille, te kérded
22 III, XXVII | Tudod, hol vagyunk, kis Tit? Én már tudom. Ez a Hadrianus
23 III, XXVII | blandula... Emlékszel?~Tit nem emlékezett. Quintipor
24 III, XXVIII | mikor a nap a hegyre ül. (Tit nevezte így el az alkonyatot,
25 III, XXVIII | rabszolgamunkát végez. Vajon Tit mosolygó szeme fogja-e cirógatni,
26 III, XXVIII | Egyetlenegyszer találkozott a Tit szemével. A császárné ült
27 III, XXVIII | több is égett benne, mint Tit akarta. Nemcsak a ma elmaradt
28 III, XXVIII | szalagokat, festékeket, Tit azonban rátoppantott.~-
29 III, XXVIII | így nehéz lesz, hogy kis Tit térdelve érjen föl a melledig.
30 III, XXVIII | Quintiport.~- Mi történt, kis Tit?~- Semmi se történt, Gránátvirág.
31 III, XXVIII | fátyol van az arcodon, kis Tit.~- Azt pedig nem szabad
32 III, XXVIII | rajta azt a helyet, ahol kis Tit ujjai járnak, ha nyomot
33 III, XXX | hagyta a kikötõt, mikor Tit már kereste a fiút. A császárné
34 III, XXX | kuporodott sót darálni.~Tit egy marék datolyát dobott
35 III, XXX | melyik istennek szántad, kis Tit?~- Melyiket?~- Amit félretettél.~
36 III, XXX | kérdezhetlek téged, kis Tit. Én csak azt vehetem el
37 III, XXX | mióta szeretsz engem, kis Tit?~A lány a szájára legyintett.~-
38 III, XXX | lehet almamaggal elérni. Tit finom füle már hallotta
39 III, XXX | császár?~- Neked adom, kis Tit - nyilatkoztatta ki a fiú
40 III, XXX | gyík elrezzent a fûben. Tit arcára tapasztott kézzel
41 III, XXX | csapta össze a kezét Tit. - Mindent tudsz, mint egy
42 III, XXX | túl is elmegyek veled, kis Tit! - dobta el a fiú a stílust
43 III, XXX | mosolyt és villámot terem, kis Tit, mint a többi isteneké.
44 III, XXX | láttalak igazán sírni.~Kis Tit felhúzta a szemöldökeit,
45 III, XXX | készült rájuk.~- Vagy te, kis Tit, igazán vagy te? - kérdezte
46 III, XXX | te rajtam. Mondd meg, kis Tit, mért szeretsz?~- Mert ilyen
47 III, XXX | Megijedtél, kisfiú? - nevetett Tit. - Azt hiszed, egy percnyit
48 III, XXX | szakállából - határozta el Tit vérszomjasan, s kacagva
49 III, XXX | volna a villám. Domina? Kis Tit, mikor az õ karjába kapaszkodik,
50 III, XXX | kell rád támaszkodnom, kis Tit.~
51 III, XXXI | kisfiú tetszeni - csúfolódott Tit -, nem gondoltam volna,
52 III, XXXI | Itt már nem lehet, kis Tit. Mi lesz belõle, ha meglát
53 III, XXXI | bíbort.~- Ne csúfolódj, kis Tit. Tudod, hogy féltelek. Mit
54 III, XXXI | kapunk - állt meg tétovázva Tit a bolt elõtt.~A tüsszögõ
55 III, XXXI | naphoz, hunyorgó szemeit Tit imádatának szentelte.~-
56 III, XXXI | csináljon szûk odújába.~Tit belecsípett a fiú karjába.~-
57 III, XXXI | érdemes volt megszületni. Ha Tit nem vigyáz rá, arannyal
58 III, XXXI | okát adják a nevetésnek, Tit megkérdezte a boltost:~-
59 III, XXXI | azt a copát - incselkedett Tit.~- Hát hogyne - vallotta
60 III, XXXI | hiszen ketten voltak hozzá. Tit a boldogság kis sikolyaival
61 III, XXXI | Próbáltál te már olyant, kis Tit?~- Nem, de már egyszer estem
62 III, XXXI | mosolygott kedveskedve Tit, hogy behízelegje magát
63 III, XXXI | éppen csinosították - mondta Tit ártatlan képpel.~- Kicsoda? -
64 III, XXXI | kedves apja - mosolygott Tit. - De talán könyörülnél
65 III, XXXI | kettõt! - javította ki Tit, s megszorította a kezét
66 III, XXXI | ettél.~- Ne kínálj, kis Tit, mert mindjárt az ujjadat
67 III, XXXI | beleaprít a hurkába - nevetett Tit.~- Azon könnyen segíthetünk.
68 III, XXXI | valamennyibõl!~- Hallod? - riadt meg Tit. - Hát nem mondtam!~Most
69 III, XXXI | agyával. De csak Quintipor és Tit lesték elõrehajolva, egymáséiba
70 III, XXXI | karvalykörmû malacot ellett.~Tit megrántotta a Quintipor
71 III, XXXI | eredj vissza!~- Minek, kis Tit?~- Vedd meg nekem azt a
72 III, XXXI | Minek volna az neked, kis Tit?~- Nagyon félek.~- Kitõl
73 III, XXXI | félek.~- Kitõl félsz, kis Tit?~- A világ végétõl meg a
74 III, XXXI | kõpadra.~- Várj meg itt, kis Tit.~- Megveszed, Gránátvirág?~-
75 III, XXXI | Gránátvirág?~- Megveszem, kis Tit.~Pár perc múlva már kocogott
76 III, XXXI | Már nem volt ott, kis Tit. Nem tudták megmondani,
77 III, XXXI | le a lány a fejét.~- Kis Tit, hát nem szeretsz már engem? -
78 III, XXXI | reszket.~- Nem felelsz, kis Tit? Hát nem szeretsz már, hogy
79 III, XXXI | tömött bugái.~- Ne félj, kis Tit! Te mondtad, hogy míg egymás
80 III, XXXI | Hazáig így viszlek, kis Tit.~- Vigyél - bújt hozzá a
81 III, XXXI | hívják ezt?~- Nem tudom, kis Tit.~- Adj neki valami nevet.~-
82 III, XXXI | A paplanod milyen, kis Tit?~Kis Tit már nevetett. Hogy
83 III, XXXI | paplanod milyen, kis Tit?~Kis Tit már nevetett. Hogy ez a
84 III, XXXI | nyakbavetõ hurokba kötve Tit subuculájának keskeny, piros
85 III, XXXII | cseresznyepiros övvel?~- Megvan, kis Tit.~- Mért nem hordod te azt
86 III, XXXII | Gránátvirág?~- Eltettem, kis Tit. Csak egyszer akarom még
87 III, XXXII | virágkelyhét.~- Nem sajnálod, kis Tit? - ütõdött meg a fiú. -
88 III, XXXII | Nagyon megijedsz, kis Tit, ha azt mondom, hogy vissza
89 III, XXXII | ott magukat.~- Akarod, kis Tit? - nézett Quintipor a lányra.~
90 III, XXXII | mint egészen icipici kis Tit.~A kis, kerek szentély,
91 III, XXXII | csészéket Quintipornak. Tit kevélyen fölszegte a fejét.~-
92 III, XXXII | tartotta nyakán a ruhát.~- Kis Tit! Kis Tit! - hívogatta életre
93 III, XXXII | a ruhát.~- Kis Tit! Kis Tit! - hívogatta életre a gyermekébresztgetés
94 III, XXXII | ejnye - csóválta a fejét Tit -, hát nem félsz, hogy megnyílik
95 III, XXXII | Mindjárt megmondom. Kis Tit, húzd végig a kezecskéd
96 III, XXXII | mutasd be az áldozatot, kis Tit, akkor jobban örül neki
97 III, XXXII | suhogva, hol elõttük libegve. Tit vette õket észre elõbb.~-
98 III, XXXII | a képe is! - fedezte fel Tit a halott reliefjét az oszlop
99 III, XXXII | csak fa se.~- Ne félj, kis Tit! - kapta föl a lányt.~Nem
100 III, XXXII | szénába.~- Megállj, kis Tit! Csinálok én itt neked olyan
101 III, XXXII | nagyjában.~- Félsz, kis Tit? - kuporodott vissza a lányhoz.~-
102 III, XXXII | dobbant.~- Nem fázol, kis Tit? - kérdezte a fiú. Azt már
103 III, XXXII | nyújtottam ki egy kicsit, kis Tit. Aludj el, kis szívem, ha
104 III, XXXII | Suaveolum... Honnan tudta ezt Tit? Ki tanította különbséget
105 III, XXXII | dobott? Vers volt benne? Tit mindenkivel verset írat?
106 III, XXXII | Gránátvirág? - nyitotta fel Tit a szemét. - Milyen hideg
107 III, XXXII | Az esõtõl mehetnénk, kis Tit, de félek, hogy a szél elvisz
108 III, XXXII | mire fölemelkedett, kis Tit már a nyakában volt.~- Ne
109 III, XXXII | bort fõz.~- Késõn van, kis Tit - mondta a fiú habozva.~-
110 III, XXXII | Gránátvirág?~- Értem, kis Tit - felelt fojtott hangon
111 III, XXXII | visszahúzódott.~- Nem mehetek, kis Tit, Trulla...~- Te Trullától
112 III, XXXII | Trulla miatt félek, kis Tit.~- Semmi miatt se félj!
113 III, XXXII | lelkedet takargattad, kis Tit - mondta csöndesen és szomorúan
114 III, XXXII | lelkedet nem ismerem, kis Tit, s míg az a tenyeremen nincs,
115 III, XXXIII | esõbõl, lucsokból, szélbõl, Tit betegedett meg. Trulla ágyban
116 III, XXXIII | helye látszott volna benne. Tit ezt az egyet vette kicserepesedett
117 III, XXXIII | rád vigyázni, aranyvirág.~Tit fölült az ágyban.~- Ha még
118 III, XXXIII | jár az ég keletjén, ~Mióta Tit, a napfény, ~Nem nyitja
119 III, XXXIII | mit visz a hátán. Én kis Tit vagyok, felelte õ, és el
120 III, XXXIII | Perenna. Ide nézz, aranyvirág!~Tit odanézett, és azt mondta,
121 III, XXXIII | nyugodtan.~- Vége a nyárnak, kis Tit - próbált a fiú ugyanazon
122 III, XXXIII | teljesen elakadt a szavuk. Tit fáradtnak látszott, Quintipor
123 III, XXXIII | Ugye, most már nem fáj, kis Tit?~- Nem fáj - vörösödött
124 III, XXXIII | Megnézzük?~- Ha akarod, kis Tit.~Mire odaértek, már oszladozott
125 III, XXXIII | neki egyszer Quintus, s a Tit fehér kezét is látta a kertész
126 III, XXXIII | De rögtön ráeszmélt, hogy Tit félrebeszél. Most már nem
127 III, XXXIII | tenger olyan színû volt, mint Tit ruhája. Néha megremegett,
128 III, XXXIII | ismerték egymást.~- Kis Tit! Te sírsz? - kapta meg lefogyott
129 III, XXXIII | zokogás is rázza. - Kis Tit, nézz rám!~A lány kinyitotta
130 III, XXXIII | Gránátvirág.~- Mit köszönsz, kis Tit?~- Hát te mit köszöntél
131 III, XXXIII | fejét. - Hallgass rám, kis Tit! Örömet mondok neked.~Fölugrott,
132 III, XXXIII | foghatom a kezedet, kis Tit.~Letérdelt a lány elõtt,
133 IV, XXXIV | szépsége mosolygott - ez a kis Tit már nem volt a világon sehol,
134 IV, XXXIV | lenne az, akit most a kis Tit édes uramnak szólít, akinek
135 IV, XXXIV | suaveolumot ad? De az nem kis Tit. Az egy idegen asszony,
136 IV, XXXV | találkozott vele, mikor kis Tit valahogy belenyúlt az életébe.
137 IV, XXXVI | már õ hallgatott, és kis Tit beszélt. Ne hazudj, Gránátvirág,
138 IV, XXXVI | kézzel könyörgött neki.~- Kis Tit, ne oda nézz, ne oda hallgass!
139 IV, XXXVI | hallod? Nem hazudok, kis Tit, Kleopátra fájára mondom,
140 IV, XXXVI | nem az én kis Titem. Kis Tit, az egyedülvaló, itt lakik
141 IV, XXXVI | tiedet. De nem érte el, kis Tit, mert én az ablakra néztem,
142 IV, XXXVI | És most te mondd meg, kis Tit, hogy vétkeztem-e én ellened,
143 IV, XXXVII | rájött, hogy a vánkosban kis Tit szíve dobog, akkorra tökéletesen
144 IV, XXXVII | alszol még?~- Nem alszom, kis Tit.~- Gránátvirág, én mindig
145 IV, XXXVII | te is tudod?~- Tudom, kis Tit.~- Azt is, hogy most már
146 IV, XXXVII | egymástól?~- Azt is, kis Tit.~- Eljössz velem a Boldogok
147 IV, XXXVII | Boldogok Szigetére?~- El, kis Tit.~Az Oceanus parttalan, ~
148 IV, XXXVII | fénysziget...~Hallotta kis Tit csicsergõ hangját, és nevetve
149 IV, XXXVII | rászólt.~- Nem jól van, kis Tit. Valamit kihagytál, és nem
150 IV, XXXVII | pusillát, de úgy, hogy kis Tit ne vegye észre. Lassan húzta
151 IV, XXXVII | lábát a takaró alól, de kis Tit fülét nem lehetett megcsalni.~-
152 IV, XXXVII | is aludt mindjárt, de kis Tit nem jött el többet. Csak
153 IV, XXXVII | a jácintok illata. - Kis Tit?~A dajka odaperdült az ágy
154 IV, XXXVII | viselhettek.~Quintipor a kis Tit miatt való türelmetlenségét
155 IV, XXXVII | Quadrata, tizenkét éves, Tit...~Akár Titust akart mondani,
156 IV, XXXVII | szájáról a mosoly.~- Kis Tit, kis Tit, te is így köhögsz?~
157 IV, XXXVII | a mosoly.~- Kis Tit, kis Tit, te is így köhögsz?~De már
158 IV, XXXVII | Megint eszébe jutott kis Tit. „A nap már a hegyre ült.”~-
159 IV, XXXVII | beledugatott mindent, amit kis Tit érintett valaha, az antiochiai
160 V, XXXVIII| Mondd nekem úgy, hogy: kis Tit.~- Úgy mondom, kis Tit.~-
161 V, XXXVIII| kis Tit.~- Úgy mondom, kis Tit.~- De kétszer mondjad. Úgy,
162 V, XXXVIII| kétszer mondjad. Úgy, hogy kis Tit, kis Tit.~- Kis Tit, kis
163 V, XXXVIII| Úgy, hogy kis Tit, kis Tit.~- Kis Tit, kis Tit - fojtogatták
164 V, XXXVIII| kis Tit, kis Tit.~- Kis Tit, kis Tit - fojtogatták a
165 V, XXXVIII| kis Tit.~- Kis Tit, kis Tit - fojtogatták a könnyek
166 V, XXXVIII| kérdezni.~- Kérdezz, kis Tit.~- Azt mondd meg nekem,
167 V, XXXVIII| kiszaladt a könny. Ráperdült kis Tit hajára. Minden gondolkozás
168 V, XXXVIII| nélkül felelt.~- Ha fáj, kis Tit, akkor van.~- Akkor jó,
169 V, XXXVIII| jó, anyám - sóhajtott kis Tit megkönnyebbedve. - Akkor
170 V, XXXVIII| rabszolgáknak egyebük sincs.~Kis Tit a nyakához nyúlt, és ott
171 V, XXXVIII| Mit nem találsz, kis Tit?~- A... számat. A keresztet...
172 V, XXXVIII| az oszlopcsarnokot. Kis Tit úgy feküdt benne, mint a
173 V, XXXIX | akinek a nevével szegény kis Tit kilehelte lelkét. Annyira
174 V, XXXIX | lelke üdvösségéért.~Kis Tit így körülbelül olyanformán
|