Rész, Fejezet
1 I, I | is.~- Hát él még?~- Mitõl ne élne? Ott lakik most is
2 I, I | szüléseket igazgató Lucina, hogy ne a feleségem vessen ikreket,
3 I, I | célzott. Nonnus odábblökte.~- Ne bõgessétek ezt az állatot!
4 I, I | amelyik az én számomra nagy ne volna.~Bion fölkiáltott
5 I, I | aureust.~- Takarodj vele! De ne hálálkodj, mert akkor nemcsak
6 I, II | haragítja az isteneket.~- Engem ne félts - mosolygott Bion -,
7 I, II | valamelyik consularisé.~- Ne szerénykedj, Lactantiusom.
8 I, II | matematikus -, de az ilyesmi ne nyugtalanítson. Maximianus
9 I, II | nyakába a fiú. - Hogy el ne kelljen válnom tõled. Én
10 I, III | negyedét. S hogy hûségökre ne csak a feljebbvaló, hanem
11 I, III | íratta vissza a császár. - Ne felejtsd el, hogy fiatal
12 I, IV | ha nyitva volna is, hogy ne lássalak.~- Várj, kis vipera,
13 I, IV | incselkedett a lány. - Ne búsulj, princeps, beérem
14 I, V | Vele neveltetett.~- Jaj, ne mondj ilyent, mert akkor
15 I, V | hirtelen és nagyon õszintén.~- Ne hazudj. Én nem hiszem. Azt
16 I, VI | akit az én méhem szülne! De ne félj attól, augusta, hogy
17 I, VI | benézett hozzájuk.~- Gyere, ne mondhassa a gazdád, hogy
18 I, VII | császár faarccal nézett rá.~- Ne káromold az isteneket. Beszélj!~
19 I, VII | és ha az akarsz maradni, ne felejtkezzél el az istenekrõl!~
20 I, VIII | attól, hogy az õ sorsára ne jusson. Ha azonban a varázslat
21 I, IX | egy kis aprófát.~- Nekem ne parancsolgass! - feleselt
22 I, IX | vállára hajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemébe nézni.~-
23 I, IX | egész teste megrándult.~- Ne beszéljünk errõl, Prisca.
24 I, IX | õ a malacból nem eszik. Ne te, ne, mondom, tán zsidónak
25 I, IX | malacból nem eszik. Ne te, ne, mondom, tán zsidónak álltál
26 I, X | amennyit tudnod kellene, hogy ne fenyegethess.~A matematikus
27 I, X | titkait.~- Bánom is én, ne errõl fecsegj - vágott közbe
28 I, X | gyermeket úgy, hogy senki ne tudja, kicsoda, még õ maga
29 I, X | néztem meg, hogy árulója ne legyek.~- És most?~- Magamhoz
30 I, XI | legalább Titanilla félre ne értse, meglökte térdét az
31 I, XI | várt errõl az oldalról.~- Ne ugrálj, öcsém! Nemcsak tebelõled,
32 I, XI | beledobja a kútba, hogy ne ijesztgesse többet.~A második
33 I, XII | szép vagy! Ölelj meg! No, ne sírj hát, édes, drága, kicsi
34 I, XII | felemelte Minervinát.~- Ne félj, lányom! Engem azért
35 I, XIII | várja meg az erõsítéseket, ne vigye mészárszékre a rendelkezésére
36 I, XIV | Távozzatok, hogy jelenlétetek ne ingerelje az isteneket -
37 I, XIV | tisztelõ hívei vannak. Mért ne békítenék össze ezt a jóravaló
38 I, XV | gyerekes bájjal könyörgött.~- Ne félj velem jönni, magister
39 I, XV | karodba fogózom, hogy el ne sodorjanak tõled - csipogott
40 I, XV | a jóembernek, hogy ránk ne fizessen - intett Quintipornak. -
41 I, XV | tartsd a karod, hogy el ne szúrjuk a barátságot.~Õ
42 I, XV | Titanilla toppantott.~- Engem ne sajnálj, mert nem vagyok
43 I, XV | leszek, mint most. S hogy le ne tagadhasd, mit tettél velem,
44 I, XV | ordítozva tombolta õket körül.~- Ne bántsátok az isten emberét!
45 I, XVI | Csöndesítette a népet, hogy ne féltsék, mert ha õ akarja,
46 I, XVI | megrontotta a ti fületeket, hogy ne azt hallja, amit én mondok,
47 I, XVI | megkötözte nyelvemet, hogy el ne mondjam nektek azt a látomást,
48 I, XVII | az eszét a vén rhetornak? Ne félts, barátom. Nem tagadom,
49 I, XVII | vaksággal valamiért, hogy ne lássuk többé õket, vagy
50 I, XVIII | valaki a világon, aki térdre ne boruljon a nobilissima elõtt,
51 I, XVIII | annak tüzes kerekére jutni, ne a csillagok közt kereskedjen,
52 I, XVIII | ha látsz mással is élni, ne bánd!~Csak te szeress...
53 I, XVIII | nobilissima nevetve közbevágott.~- Ne vess meg érte, Genesius,
54 I, XIX | roskadozott mögöttük.~- Miért ne? Azok a királyok, akiket
55 I, XIX | nem állhatta meg, hogy el ne köhögje magát, rámosolyogva
56 I, XIX | Mnester? Vigyázz, máglyára ne juttass valakit ártatlanul!~
57 I, XIX | magunkfajta ember lehet. Ne kívánják tõlem, hogy a dolgukba
58 I, XX | erõt venni magamon, hogy rá ne tapossak diadémra és bíborra,
59 I, XX | diadémra és bíborra, és oda ne kiáltsak neki: Fiam, ölelj
60 I, XX | urát földerülni látta.~- Ne félj, uram - hajtott térdet
61 I, XXI | el polgárjogait; hivatalt ne viselhessen, nyugdíjat ne
62 I, XXI | ne viselhessen, nyugdíjat ne húzhasson, s ha törvény
63 I, XXI | rettenetességeitõl éppúgy ne legyen megkímélve, mint
64 I, XXI | már azt is akarják, hogy ne legyen!~- Beszélj hát! -
65 I, XXI | a kínzás, amit a bakó ki ne próbált volna rajta. Magam
66 I, XXI | dobbantott a lábával.~- Ne az istenedhez óbégass, istentelen!
67 I, XXI | amit Isten irgalma meg ne bocsátana a bûnbánónak,
68 I, XXI | taszította.~- Elég volt, caesar. Ne felejtsd el, hogy mikor
69 I, XXI | Salonába. S hogy gyanút ne fogjon a kertész, kegyelme
70 I, XXI | kellett volna érkeznie.~- Ne nyugtalankodj - mosolygott
71 II, XXII | meg, hogy haragszik. Csak ne nézne így keresztül rajta,
72 II, XXII | teleszaladt szeme árulója ne legyen.~- Titanilla! - kiáltott,
73 II, XXII | mindent, valami az övé; ne szánd meg õtet, hanem ölj
74 II, XXIII | együtt kellett haladniok.~- Ne sírj, anyácska, majd meglágyítjuk
75 II, XXIII | nézett az urára.~- Diocles! Ne bánts engem az isteneiddel,
76 II, XXIII | meg az elõkelõ életet, s ne mint rabszolga vegye fel
77 II, XXIV | kell magunkkal, hogy el ne fogyjunk mindnyájan, mikorra
78 II, XXIV | tisztát az ocsútól. De ti ne féljetek, testvérek! Mert
79 II, XXIV | szörnyû próbatétel napjaiban, ne vétkét nézd a megtévelyedettnek,
80 II, XXIV | megtévelyedettnek, hanem esendõ voltát. Ne verd meg haragod vasvesszejével
81 II, XXV | legjobban? Azt a gyönyörû haját ne mossa mindennap, mert akkor
82 II, XXV | lakni, hogy szépsége meg ne tébolyítsa a férfiakat.
83 II, XXV | Maxentiust. S hogy a princeps ne csak duzzogás nélkül, hanem
84 II, XXVI | a karja, hogy fehérebbet ne találhatnál. De igazán azt
85 II, XXVI | még sohase látott rajta.~- Ne félts engem, Trulla a maga
86 II, XXVI | magister följajdult.~- Úrnõm, ne kínozz! Tudom én, hogy nekem
87 II, XXVI | akarom.~- Tit...~- Tovább ne! Csak Tit legyek neked.
88 III, XXVII | Szorítsd magadhoz kis Titet, ne félj, nem üvegből van” -
89 III, XXVII | legalább egy pillanatra rá ne nyugtassa megint a fejét.
90 III, XXVII | boldogan a lány. - De azért ne gondold, hogy a versemet
91 III, XXVII | alácsúsztatta a kis viasztáblát.~- Ne féltsd, nem olvad meg -
92 III, XXVII | Szaladj le bátran te is, ne félj, csak a karomba eshetsz.~
93 III, XXVIII | az az akarata, hogy fiuk ne tudja meg, kicsoda, tõle
94 III, XXVIII | hogy a fiú egyáltalán ne kerüljön a caesarék szeme
95 III, XXVIII | rátoppantott.~- Drága öreg Trullám, ne óbégass, és ne csinálj még
96 III, XXVIII | Trullám, ne óbégass, és ne csinálj még nagyobb rendetlenséget,
97 III, XXVIII | le a ruhád, Gránátvirág. Ne gyerekeskedj, mert mindjárt
98 III, XXVIII | vár az úrnõd. Vigyázz, meg ne haragítsd, ma már egyszer
99 III, XXIX | megszólalt. Azt kiáltotta neki, ne szégyellje magát, hanem
100 III, XXIX | hogy legkedvesebb gyereke ne üljön mellette a mennyei
101 III, XXIX | fogódzania a székébe, hogy meg ne tántorodjon.~- Mi az a thurificata? -
102 III, XXIX | életmentõje volt. Épp azért kéri, ne bánjon vele közönséges rabszolga
103 III, XXIX | vele, leányom. És talán ne hagyd sokat magára. Itt
104 III, XXIX | a könnyelmû nõ. Vigyázz, ne keveredjen ilyenek közé.
105 III, XXX | rémületét látta. - Mondom, ne ugrálj, hiszen mind szétszórod,
106 III, XXX | hogy az elsõ falatot külön ne tenném neked. Így mindig
107 III, XXX | könnycsepp. - A sírást pedig ne szégyelld elõttem, Gránát
108 III, XXX | tõled, amit magadtól adsz.~- Ne ejts kétségbe, Gránátvirág!
109 III, XXX | legyintett.~- Ilyent igazán ne kérdezz, Gránátvirág. Talán
110 III, XXX | Gránátvirág. Talán tegnap óta. Ne nézz olyan csúnyán! Lehet,
111 III, XXX | gyermekcipõmben is te eléd totyogtam. Ne felejtsd el, az még megvan
112 III, XXX | tõle, és neked adom. De ne kérdezz többet olyant, amit
113 III, XXX | olyant, amit én se tudok. És ne törõdj vele, hogy mi volt
114 III, XXX | hevesen Quintipor.~- Hát ne mondd - vont vállat a lány,
115 III, XXX | kihozta neked az ebédet. De ne nézz nagyon messze! Hátha
116 III, XXX | határán.~- Emelj föl, és ne tegyél le addig, míg azt
117 III, XXX | rá, Gránátvirág.~- Nem, ne tanuld meg! - tiltakozott
118 III, XXX | lesz nekem gyerekem soha. Ne szólj most, Gránátvirág,
119 III, XXXI | szekrényébõl a bíbort.~- Ne csúfolódj, kis Tit. Tudod,
120 III, XXXI | osztrigapadok, erdõrészlet.~- Soha ne egyek többet véreshurkát
121 III, XXXI | Hiszen te még alig ettél.~- Ne kínálj, kis Tit, mert mindjárt
122 III, XXXI | ijedten nézett körül.~- Ne bolondozz, copa. Tudod,
123 III, XXXI | pacaltisztító karját.~- Ne haragudj, testvér. Úgy lehet,
124 III, XXXI | mesterséggel föl kell hagyni.~- Ne beszélj! - csapta össze
125 III, XXXI | meglibbenõ, tömött bugái.~- Ne félj, kis Tit! Te mondtad,
126 III, XXXI | az istenek akaratában, és ne legyen nagyon szomorú. Hiszen
127 III, XXXII | gondoltál rólam? Nem, ezt ne mondd! Bolondformának? Igen?
128 III, XXXII | Gránátvirág? De meg is nézted? Ne mondd, hogy igen, mert akkor
129 III, XXXII | távolban még csak fa se.~- Ne félj, kis Tit! - kapta föl
130 III, XXXII | hogy a vizes szénacsomót rá ne mozogja a lányra. Az esõ
131 III, XXXII | Tit már a nyakában volt.~- Ne félj, ekkora kolonccal,
132 III, XXXII | pille, amit könnyebben meg ne lehetne fogni, mint azt.
133 III, XXXIII | fiút, kísérje vissza, s ne haragudjon, hogy az ollóvásárlást
134 III, XXXIII | kezét. - Nem, nem, most ne szólj semmit, majd aztán.
135 IV, XXXIV | De azért a praetorianusok ne tartsanak semmitõl, mert
136 IV, XXXIV | Titanilla nevét kiabáltad.~- Ne juttasd eszembe azt a sápadt
137 IV, XXXIV | Legalább most már engedj, hogy ne találjon itt az a fickó.~-
138 IV, XXXIV | hogy legalább ezt utána ne kiáltsa:~- Sok boldogságot
139 IV, XXXIV | kívülrõl pöfögött vissza:~- Ne féltsd, lesz benne része!
140 IV, XXXV | megbántott istenek haragja ne fenyegesse. Mire a jóslat
141 IV, XXXV | találta annak, hogy ez az év ne legyen véres. Egyelõre Róma
142 IV, XXXV | tanulta a filozófusokat, az ne mondjon ilyent. Az embert
143 IV, XXXV | példát adsz a híveidnek. No, ne nézz rám olyan baziliszkusz-szemmel,
144 IV, XXXV | isteneidet, hogy latrok kezére ne adjanak.~Valami pénzt dobott
145 IV, XXXVI | hallgatott, és kis Tit beszélt. Ne hazudj, Gránátvirág, lágy
146 IV, XXXVI | Gránátvirág, lágy az orrod, ne hazudj! Nem engem kerestél,
147 IV, XXXVI | könyörgött neki.~- Kis Tit, ne oda nézz, ne oda hallgass!
148 IV, XXXVI | Kis Tit, ne oda nézz, ne oda hallgass! Ide fordítsd
149 IV, XXXVII | volt, semhogy álmosságot ne érzett volna, és sokkal
150 IV, XXXVII | pusillát, de úgy, hogy kis Tit ne vegye észre. Lassan húzta
151 IV, XXXVII | nem lehetett megcsalni.~- Ne menj el - zokogta, és úgy
152 IV, XXXVII | kis kezit, hogy éktelenre ne vakarja magát? Aki nélkül
153 IV, XXXVII | Aranymadaram.” „Jó, Trulla, ne gyere.” Hát ezt érdemeltem
154 IV, XXXVII | Megmenteni?~- Hát. De azért ne egyél meg, hiszen én nem
155 IV, XXXVII | meg a félrebeszélés. De ne félj, ez elmulaszt mindent.
156 IV, XXXVII | A kövér sabin göböly, el ne felejtsd, ez a macellariánknak
157 IV, XXXVII | vér.~- Emlegetett?~- No ne ijedj meg. Nem rossz végrül
158 IV, XXXVII | fogta a karját, hogy el ne tántorodjon, s elõször hervadt
159 IV, XXXVII | velük, vigyázva végezzék ki, ne nagyon torzuljon el, mert
160 IV, XXXVII | hamisítani. De öreg barátunknak ne szólj róla! Ha megígéred,
161 V, XXXVIII| minden oka megvolt rá, hogy ne vállalja másodszor is az
162 V, XXXVIII| akarsz búcsúzni a lányodtól, ne késsél sokáig. Atroposz
163 V, XXXVIII| fel a lépcsõkön, hogy föl ne ébressze a beteget, akit
164 V, XXXVIII| kezeit a szemérõl.~- Miért ne ismernélek meg, atyám? Tudtam,
165 V, XXXVIII| szeretett, de ti nem.~- Ne mondj ilyet, kislányom -
166 V, XXXIX | óvta meg attól, hogy le ne szaladjon az utcára az emberek
167 V, XXXIX | az emberek közé, s bele ne gázoljon a Propontisba,
168 V, XXXIX | hogy semmi állami üggyel ne háborgassák, ez hozta be
169 V, XXXIX | vestibulumban, és senkit ne eressz be, ha nem akarsz
170 V, XXXIX | kapott parancsot, hogy be ne engedjen senkit, csak kötekedett
171 VI, XL | matematikus~- Lactantiusom, ne vedd ítéletbe öreg barátodat,
172 VI, XL | fogtam meg kezeit, hogy ki ne tépje szemeit, amelyekkel
173 VI, XL | az új világ felett is. S ne sajnáld néhai urunktól,
|