Rész, Fejezet
1 I, I | előrelátásból is. Számított rá, hogy tudománya egyszer
2 I, I | Tudta, hogy senki se hallgat rá, de vétkellette volna, ha
3 I, I | Egyszer dühében megesküdött rá, hogy ha beveszi a lázadó
4 I, II | a fejét -, nem is vagyok rá kíváncsi.~- Biztosan tudod?
5 I, II | de ezt még nem. Emlékszel rá, hogy mikor bementem érted
6 I, II | mosolygott. A fiú félénken nézett rá.~- Nem kérdezhetnéd meg
7 I, III | róla, hogy nem méltatlan rá. Az a hadi sanyarúságban
8 I, III | némelyek még emlékeztek rá, hogy valahol a Via Nomentanán
9 I, III | Elégettem a levelét. Õ kért rá.~- Rólam nem írt?~- Neked
10 I, III | tudom, hogy Maximianus már rá is festette eljegyzésteket
11 I, IV | éppen azon folyosóra talált rá, amely két kanyarodóval
12 I, IV | válladat, arról ismertél rá! Így szoktátok, mi? Nemcsak
13 I, IV | Ki küldött? - kerekedett rá a lány mandulavágású, sötét
14 I, IV | házból, csípõsen kiáltott le rá.~- Ezzel is úgy jártál,
15 I, V | istenfit megütött.~Nem ért rá tovább gondolni a gondolatot.
16 I, V | Mit akarsz? - nézett rá komolyan a lány. - A princepsnek
17 I, V | már nem nagyon emlékszik rá, el is hiszem neki, cesareai
18 I, V | markolt. Csodálkozva kiáltott rá:~- Milyen puha hajad van
19 I, VI | megérkezésnek megesküdött rá, hogy akit leplekbe és fátyolokba
20 I, VI | császárné nehezen szánta rá magát a hosszú útra, de
21 I, VI | Õ ugyan nem emlékezett rá, hogy álmodott volna valamit
22 I, VI | szõrcsuhás -, mért figyelmeztetsz rá?~- Mert nem adtad meg neki
23 I, VI | Mit csinálsz? - szólt rá szigorúan a másik. - Hát
24 I, VI | s most már emlékszem is rá, hogy láttalak a gyülekezetben.
25 I, VI | összedûlt alatta.~Így vezette rá Isten az igazság útjára
26 I, VII | majdnem ennyi hét kellett rá. A tengeri út gyorsabb és
27 I, VII | hibát. Senki se számított rá, hogy alattvalói közül szóba
28 I, VII | azt intették, hogy hagyja rá a dolgot a szentséges úrra,
29 I, VII | császár faarccal nézett rá.~- Ne káromold az isteneket.
30 I, VII | számolt vele és készült rá. Világépítõ forradalmát
31 I, VII | Eddig soha nem gondolt rá, hogy a fõvezér azt a fatális
32 I, VII | Diocletianus nem emlékezett rá, hogy hallott volna az esetrõl
33 I, VII | Ki vagy te? - nézett rá csodálkozva a császár. -
34 I, VIII | ugyan, de számítani kellett rá, hogy a fogadtatás esetleg
35 I, VIII | dobva könyörög, hogy taposs rá, mint a szarmaták pányvája,
36 I, IX | tartogattam. Erre fogtam aztán rá a fejszémet a vén tehetetlenre.
37 I, IX | süketsége minõsítette volna rá, most szívbõl hálát adott
38 I, IX | Igazán? Nem is gondoltam rá, anyácska.~Diocletianust
39 I, IX | kötelességtudása szoktatta rá a színlelésre. Soha hazugság
40 I, IX | gondolkodás nélkül tudta rá a választ. Nem lehet benne
41 I, IX | császár zavartan nézett rá.~- Hogy jutott az eszedbe,
42 I, IX | trónhoz. És csak azóta gondolt rá, azelõtt soha. Ebben a pillanatban
43 I, IX | hazavittem, vendégeket is hívtam rá, hát ez a tökéletlen azok
44 I, IX | Gyûlölködsz? - mosolygott rá. - Mit szól majd hozzá az
45 I, X | matematikus alig ismert rá a császárra, mikor Quintiporral
46 I, X | elsötétedett. Csak most jött rá, hogy már rég nem a csillagokat
47 I, X | is.~- Mért emlékeztetsz rá? - csattant föl a császár. -
48 I, X | most már én vigyázhassak rá. Közeleg az idõ, mikor fölveheti
49 I, XI | mindjárt bizonyságot is tudott rá. Az apatei rongyosok esetét,
50 I, XI | Mi történt? - nézett rá egy percre az apja is, az
51 I, XI | pedig Maxentiusra nevetett rá, és megfenyegette az ujjával.~-
52 I, XI | Galerius értetlenül nézett rá. Mi történhetett ezzel az
53 I, XI | neki, hogy õ azért büszke rá, nagy, erõs apjára. Meg
54 I, XIII | augustella - harsogott rá a lányára. - Hát elbántunk
55 I, XIII | tehetetlen. Dühös vagyok rá, az lehet. Sajnálom is,
56 I, XIII | minden este megesküszöm rá az isteneknek, hogy lesz
57 I, XIV | bizonyosan nem unatkozik. Õ se ér rá unatkozni, a császár állandóan
58 I, XIV | jutott eszébe. Emlékezett rá, hogy Aesculapiust, akinek
59 I, XIV | ütöttek.~- Beszélj - nézett rá csodálkozva a császár.~-
60 I, XVI | vagy te, barátom - nézett rá szánalommal a püspök. -
61 I, XVI | az õ jelenlétük ijesztett rá a bálványokra, s ennek köszönhetõ,
62 I, XVI | mon. A püspök emlékezett rá, de nem tudott róla semmit.
63 I, XVII | földre - talán emlékszel még rá, hogy mit mondtam errõl
64 I, XVII | hogy örök kárhozat vár rá a császárral együtt. A császár
65 I, XVII | császár elõtt, s emlékeztette rá Urunkat, hogy õ ezt elõre
66 I, XVII | elszéledjenek. Talán emlékszel rá, hogy Manes követõinek kiirtása
67 I, XVII | üldözés elõl kitérni, de talán rá tudom venni, hogy mint rabszolgám
68 I, XVIII | lettek volna, a rút dolgok is rá emlékeztették. Az antiochiai
69 I, XVIII | mindennapos sétákat parancsolt rá, s õ keresztül-kasul bolyongta
70 I, XVIII | illetlenkedõ pávián acsargott rá, melyet láncon vezetett
71 I, XVIII | kacarászást, de nem vetett rá ügyet.~- Megszöktem tõlük -
72 I, XVIII | halhatatlan isten lakására bukkant rá, de amint megállt találgatni,
73 I, XIX | koporsót.~- Gondolod? - nézett rá Lactantius. Mintha keserûnek
74 I, XIX | mindjárt beissza, s csak rá kell fordítani ide a másik
75 I, XIX | Csak mostanában jöttem rá, hogy az vagyok. Mióta üldözik
76 I, XX | erõt venni magamon, hogy rá ne tapossak diadémra és
77 I, XX | bátran, fiam - mosolygott rá, és megfogta a kezét, odahúzta
78 I, XXI | fõnixmadár tollát is. A kincsekre rá se nézett, a tollat utálkozva
79 I, XXI | Magától is gondolt már rá, hogy szóba ereszkedik a
80 I, XXI | a Dominus emlékezhetik rá. Azóta onnan elköltözött,
81 I, XXI | oszlopsúlyú lábát emelte rá. Diocletianus odább taszította.~-
82 II, XXII | Híveikkel együtt ők is rá voltak szorulva a gazdag
83 II, XXII | Osiris, a harmadik Amon Rá.~Meghajolt észak, dél és
84 II, XXII | ujjai hegyével. Ha fölneszel rá, azt hiheti, éjjeli pille
85 II, XXII | kõistenek, s nem mosolyodott rá még a nobilissimára sem.
86 II, XXII | könyörgõ szemmel nézett rá a könyvtárban, mikor nem
87 II, XXII | ha még egyszer úgy néz rá, meg fog neki bocsátani,
88 II, XXII | Látod, hogy nem nevetek rá minden ringy-rongy férfiszemélyre?~
89 II, XXII | fiatal közt. Õ csak arra jött rá, hogy Bionnak nagyon jó
90 II, XXII | nekik volt és van okuk rá, az anyjának a szomorúságra,
91 II, XXII | leghatalmasabbakat. Nem adott rá semmi okot, hogy a keresztények
92 II, XXII | hogy elõször ragyognak rá a gyermeke szemei, a haláltól
93 II, XXII | Diocletianusnak minden oka megvolt rá, hogy már az elsõ útba esõ
94 II, XXIII | lihegett. Még nem eszmélt rá, mit szalajtott ki a száján.
95 II, XXIV | váltani a faggatásoktól, és rá tudja szedni az Antikrisztust
96 II, XXIV | amikor hatalmat ad neki. Rá olyan benyomást tett a császár,
97 II, XXV | Tulajdonképpen csak Bajaeban jött rá, hogy a boldogtalanság hosszú
98 II, XXV | kezéhez.~- Mért haragszol rá, nobilissima? - szomorodott
99 II, XXVI | derekát. S csak most jött rá, hogy ez már n em az a fa,
100 II, XXVI | Antiochiából? - mutatott rá a kis emberre, aki egyszerre
101 II, XXVI | vele, aki méltó lett volna rá, hogy Salamon király ezeregyedik
102 II, XXVI | Kirõl beszélsz? - bámult rá Quintipor.~- Arról az istennõrõl,
103 II, XXVI | mert mindketten nevettek rá.~A szoba hirtelen elsötétedett.
104 II, XXVI | Gránátvirág! Majd én megtanítlak rá, hogy neked minden szabad!
105 III, XXVII | matematikust, s az engedélyt kért rá, hogy elmehessen a világ
106 III, XXVII | nevében is fölhatalmazta rá, hogy ott várja be az udvart,
107 III, XXVII | legalább egy pillanatra rá ne nyugtassa megint a fejét.
108 III, XXVII | az, Alküone? - mosolygott rá a bíborban és zöldben ragyogó
109 III, XXVII | nagy fogadásokat kötöttek rá, hogy amikor elmegy innét,
110 III, XXVII | csapódott a fejükhöz. Tit ismert rá, hogy nem denevér volt,
111 III, XXVIII | áruló pillantást se vessen rá olyankor, amikor õ is észrevehetné.
112 III, XXVIII | aztán a száját tapasztotta rá a fiú mellére.~- Kis nyúlszíved
113 III, XXVIII | könyörgõ szemmel nézett rá.~- Szaiszi fátyol van az
114 III, XXIX | Most már tudta, ki áhított rá arra a játékszerre, amit
115 III, XXIX | szelíd kézzel simogatta rá az idegesen megránduló arcra
116 III, XXIX | katonának. El volt készülve rá, hogy halálos harcot kell
117 III, XXIX | kézmozdulattal hatalmazta föl rá a caesart, hogy beszéljen.
118 III, XXIX | olyan cölöpökre kötözték rá, amely hegyes szögekkel
119 III, XXIX | szégyellje magát, hanem legyen rá büszke, hogy feleségét Isten
120 III, XXX | fejét, és úgy nézett fel rá.~- És mióta szeretsz engem,
121 III, XXX | valamit. A fiú riadtan nézett rá.~- Megijedtél, kisfiú? -
122 III, XXX | szamárságot.~- Taníts meg rá, Gránátvirág.~- Nem, ne
123 III, XXX | A lány haragosan nézett rá.~- Ha ilyeneket mondasz,
124 III, XXX | Ó, te bohóka! - borult rá a lány. - Hát ezért? Ostoba
125 III, XXXI | megszületni. Ha Tit nem vigyáz rá, arannyal fizetett volna
126 III, XXXI | talán képes is lett volna rá. A boltos azonban megelõzte.
127 III, XXXI | fekete hajára igazgatta rá a causiát, mert mint mondta,
128 III, XXXI | Mit vihogsz? - förmedt rá a copa. - Te is csak olyan
129 III, XXXI | akkor Abeona vigyázott rá, visszafelé meg Adeona fogta
130 III, XXXI | Hogy tudod? - néztek rá ijedten.~- A keresztények
131 III, XXXI | akárhol vagyok, fölnézek rá és imádkozom.~- Melyik csillagot?~-
132 III, XXXI | hozzá reggel, nem ébredt föl rá. Aztán fölhúztuk a kezére
133 III, XXXII | még fölvenni.~- Nem vagyok rá kíváncsi, mikor - fordított
134 III, XXXII | hét álló esztendeig okádta rá a tüzet meg a hamut. Aztán
135 III, XXXII | kõkést.~- Várj! - kiáltott rá a fiú, s letett az oltárra
136 III, XXXII | hogy a vizes szénacsomót rá ne mozogja a lányra. Az
137 III, XXXIII | dajka.~- Mért haragszol rá, öreg Párka? - köhögött
138 III, XXXIII | eget, kislány, kacsintott rá az óriás, és megsúgta neki,
139 III, XXXIII | tudott magáról. Azzal bízta rá Trullára, hogy rögtön tegye
140 III, XXXIII | bosszús nevetéssel förmedt rá.~- Hát te mindenbe belekotnyeleskedsz?
141 III, XXXIII | pillantás nélkül meredt rá, térden maradva.~Még egyszer
142 IV, XXXIV | addig, míg õk vigyáznak rá. A fõ az, hogy a jó hazafiak
143 IV, XXXIV | attól függ, mire szánta rá magát a császár, akinek
144 IV, XXXIV | Maximianus bízik benne, hogy rá tudja erre venni. Akkor
145 IV, XXXIV | túlessen rajta, és el volt rá készülve, hogy a lány elsõ
146 IV, XXXIV | borostyángyöngyöt morzsolgatva nézett rá, félreszegett fejjel és
147 IV, XXXV | Trajanusnál. Õ már most is rá merné bízni e tökéletes
148 IV, XXXV | milyen feleletet várnak rá.~
149 IV, XXXVI | habjaiból, és még nem ért volna rá felöltözni, csak egy átlátszó
150 IV, XXXVI | fektetve, amelyre ezt mázolták rá görög betûkkel: Khresztosz.~
151 IV, XXXVI | is látszott, és az arcára rá volt írva, hogy minden hajaszála
152 IV, XXXVI | csorogtak.~- Miért? - bámult rá a fiú.~- Mert te vagy az
153 IV, XXXVII | kezét, hogy fölszisszent rá. Ki is rántotta a kezébõl,
154 IV, XXXVII | Trulla, eredj”, felelte rá. „De nem is jövök vissza
155 IV, XXXVII | fogadtam, hogy nem gondolok rá többet, nem rontom vele
156 IV, XXXVII | Quintipor akkorát kiáltott rá, hogy összerezzent.~- Megmenteni?~-
157 IV, XXXVII | Jeruzsálembe. Törvény van rá.~- Tudom, uram, de az régi
158 IV, XXXVII | bronz Mercurius mutatott rá. Talapzata kövei szétnyiladoztak,
159 IV, XXXVII | könyvét írta.~- Emlékszel rá? Ez az a könyv, amit a rhetor
160 V, XXXVIII| Véleményem szerint nincs is rá szüksége, mert nagyon jó
161 V, XXXVIII| Reggel korán ugyan gondolt rá, de akkor azt jelentették
162 V, XXXVIII| fõkamarásnak minden oka megvolt rá, hogy ne vállalja másodszor
163 V, XXXVIII| Mit akarsz? - ordított rá a Csordás vérben forgó szemmel.~-
164 V, XXXVIII| Kirõl beszélsz? - ámult rá Titanilla.~- Az atyádról,
165 V, XXXVIII| orvos meglepetve nézett rá. Úgy látszik, gondolta,
166 V, XXXVIII| Láttam a kisfiút - hagyta rá a nobilissimára. - Mákfejek
167 V, XXXVIII| nem vigasztalta. Számított rá, hogy a sírás magától is
168 V, XXXIX | bizonytalan volt, mikor találnak rá. A császár rossz hangulata,
169 V, XXXIX | széleit. Bion nem gondolt rá, hogy vakmerõséget követ
170 V, XXXIX | rászegezõdött. Senki se vetett rá ügyet, hogy az istenek kegyelte
171 VI, XL | szégyenkezve tekintenél rá, mint ahogy fiatal peregrinus
172 VI, XL | csúcsot, ha alulról tekint föl rá az ember. Én följebb merészkedtem
|