Rész, Fejezet
1 I, I | elkapta tõle, és továbbszaladt vele. A gyerek letottyant a földre,
2 I, I | mirtuszát, és nem törõdsz vele, hogy énrajtam fog bosszút
3 I, I | védõje, én meg jobban járok vele!~A kegyeletes szándékú szamárverésnek
4 I, I | Nesze, te disznó, takarodj vele!~Néhány rézpénzt dobott
5 I, I | kis aureust.~- Takarodj vele! De ne hálálkodj, mert akkor
6 I, II | fel is kapta, átlábolta vele a folyót, és letette a sivatagban,
7 I, II | istentelenek.~- Szeretnék vele beszélni.~- Vigyázz, Bionom!
8 I, II | egy kicsit elveszekedhetek vele.~Bion csak most vette észre,
9 I, III | akik minden hadsereggel vele jártak, rossz ómeneket kaptak
10 I, III | istenek atyja megosztotta vele világkormányzó bölcsességét.
11 I, III | Diocletianus uralmát és vele a birodalom belsõ békéjét.~
12 I, III | jelölte ki, megértetvén vele, hogy az Alpesek tövébõl
13 I, III | Naissusban él.~- Beszéltél vele? Mondd, apám, emlékszik
14 I, III | rólam, apám?~- Nem beszéltem vele, hiszen hajón jöttem. A
15 I, III | itt Antiochiában. Szoktál vele találkozni?~- Álmomban,
16 I, IV | caesar, hogy hízelegjen vele apósának, csakugyan messze
17 I, IV | A rhetor tisztában volt vele, hogy Cicero a rombolásnak
18 I, V | megmagyarázni, mi történt vele, amikor elõször hallotta.
19 I, V | A Dominus rendelte így. Vele neveltetett.~- Jaj, ne mondj
20 I, V | szebb azoknál. Megindult vele az erkély, szédülten hunyta
21 I, V | vissza, s körülfüstölte vele a lányt, érthetetlen neveket
22 I, V | elõtte, bizonyosan õt várta vele. De eszébe jutott az a mosoly,
23 I, VI | Dominának csak ápolónõi, s azok vele együtt elzárkózva éltek
24 I, VI | legyen a tied, szaladj vele. De a virágot csak tedd
25 I, VII | úrra, mások azt akarták vele megértetni, hogy ha az
26 I, VII | kecskelábon bicegnek, nem törõdnek vele, hogy az emberek jók-e,
27 I, VII | álmodott róla, hanem számolt vele és készült rá. Világépítõ
28 I, VII | Prisca néhányszor kötõdött is vele.~- Mindig elejted a vadkant,
29 I, VII | óra közeledtét tudatják vele.~Az ösztön nem is csalta
30 I, VII | Kirántotta a kardját, és átszúrta vele Apert, mielõtt az csak a
31 I, VII | mindennek, s csak felingerelnék vele, ha a felforgató szándékot
32 I, VIII | szemével a császár mozdulatait. Vele együtt õ is feltekintett
33 I, VIII | feltekintett az égre, s vele egyszerre látta meg azt,
34 I, VIII | megszületett a gyermek és vele a dolgok új rendje.~Reggel
35 I, VIII | egyszer visszafordult s vele a többiek is.~A forum déli
36 I, IX | szentségeseket üdvözölték vele házuk küszöbén. Sapricia
37 I, IX | aztán nem ettünk egy tálból vele.~A császár rakta a felesége
38 I, X | arcától?~Az egyik ablaknyílás vele szemben elsötétedett. Csak
39 I, X | Azt hiszed, megbékítesz vele, ha eszembe juttatod, hogy
40 I, X | Hiszen neked tudnod kell, te vele élhettél! Nem vetted észre,
41 I, X | augusta? - kérdezte Bion. - Vele se közölted a titkot?~A
42 I, X | fölveheti a bíbort, magam akarom vele simogatni, hogy megszokja,
43 I, XI | majd letépi, és hazaszalad vele Romula nagyanyához, és beledobja
44 I, XI | Kicsit fújtatott, mire odaért vele.~Galerius nevetve fordult
45 I, XII | gyertyát, és rávilágított vele a princepsre. A gyertya
46 I, XIII | Máskor is megesett már vele, hogy a bor gõze megszédítette,
47 I, XIII | Mindenkinek a vérébe gázolok vele, aki részes a gyalázatomban!
48 I, XIV | uralkodása történetét akarja vele megíratni. A magakorú fiatalok
49 I, XIV | Hellászról is beszéltetett vele, a városokról, amelyeket
50 I, XIV | szorongást mindig érzett, ha vele volt. Ezért nem tudta úgy
51 I, XIV | haláluk, csak kockáztak vele az életükre egyenlõ eséllyel.
52 I, XIV | kereskedelem látszólag szenved vele, azért kárpótlást nyújt
53 I, XIV | jelentkezzék kihallgatásra, mielõtt vele együtt visszaköltöznének
54 I, XV | akarja, hogy kik tartanak vele.~A keresztények úgy tartották,
55 I, XV | Legföljebb Alexandria vetekszik vele, Róma mindenesetre csak
56 I, XVI | mindenki ellene van, aki nincs vele, és õ nemcsak ellenségeit
57 I, XVI | egyedülvaló Isten dicsõségére. Vele énekelte az egész gyülekezet.
58 I, XVI | látszott, hogy egyetértene vele. Arra szólította föl a híveket,
59 I, XVII | minden akarata semmivé vált vele szemben. Ki tudhatna ott
60 I, XVII | mennydörgéstõl, átment hozzá, hogy vele legyen, míg a vihar elvonul.
61 I, XVII | nevelésed, sokat beszélgetek vele, õ is azok közé a mulatságkerülõ
62 I, XVIII | lányára, de ha együtt volt vele, nehezen indult meg a szava,
63 I, XVIII | Csacsogott, nevetett, tréfázott, vele még többet és még kedvesebben,
64 I, XIX | hogy gyér haját is takarja vele, semmivel se emlékeztetett
65 I, XIX | mintha valami történt volna vele. Az arca kipirosodott, a
66 I, XX | felpuffadt gyomrát, s tapintatta vele a máját, melyet dagadtnak
67 I, XXI | istentelenek is, akik kérkedtek vele, hogy igenis az õ istenük
68 I, XXI | halotté, aki szembenézett vele.~- Ki tette ezt? - szólalt
69 I, XXI | álmomban megint beszéltem vele. Azt mondta, hogy sok idõ
70 II, XXII | dobogását. S ha elalszik vele egy fülkében, estétõl reggelig
71 II, XXII | aki õt meg merte csalni. Vele azt hitette el, hogy szemérmes
72 II, XXII | hiszen azért kezdett el vele játszani, mert ilyennek
73 II, XXII | és talán el is mondatja vele még egyszer azt a gyûlöletes
74 II, XXII | boldogan engesztelné meg vele. De legalább számon kérné
75 II, XXII | hogy a másik nem törõdik vele. A harcot az udvarnál úgy
76 II, XXII | mért olyan aludt vérû? Hogy vele, a császárral szemben megbénítja
77 II, XXII | magához rántotta a fiát, s vele együtt temetkezett a homok
78 II, XXII | együtt megfulladt. Elbánt vele Szét isten, aki Tifonnak
79 II, XXIII | lépésre, amely, tisztában van vele, nemcsak szent hivatalát,
80 II, XXIII | Eddig nem sokat törõdött vele, milyen istenhez imádkozik
81 II, XXIV | mert sokat kockáztatott vele. A többi vászongyárosok
82 II, XXIV | már másodszor mondatta el vele magának, hogy ki volt a
83 II, XXIV | ajtót, belépek akkor, és vele leszek és õ énvelem. A gyõzedelmesnek
84 II, XXV | akkor nemsokára meg lehetne vele tölteni egy kisvánkost.
85 II, XXVI | istennõt ajándékozod meg vele, aki méltó lett volna rá,
86 II, XXVI | vénségnél, lángost süttettem vele annak a jó újságnak örömére,
87 III, XXVII | tiszteletlenebbek, leginkább a vele egyidős matronák, öregasszonyos
88 III, XXVII | játékszerét, ha kényére bánhat vele, de kétségtelen, hogy százszor
89 III, XXVII | legalább azt a délutáni órát vele tölthette, mikor a császárné
90 III, XXVII | arra gondolt, hogy járt vele a hajón, mikor az öreg kormányos
91 III, XXVII | átkulcsolta a holttestet, s vele együtt merült le a mélységbe.
92 III, XXVII | császár, és jobban éreztette vele rabszolga-voltát. Nemcsak
93 III, XXVIII | bonyodalmakat éreztetett meg vele, amelyekre a császár, a
94 III, XXVIII | A párducból ki lehet vele venni a foltot - dicsekedett. -
95 III, XXVIII | Szeretnélek megérteni.~- Hagyj föl vele, barátom - mosolygott keserûen
96 III, XXIX | vendéget. Eldicsekedett vele, milyen jól aludt, bizonyosan
97 III, XXIX | hang árulója lesz. Szemben vele hatalmas freskó borította
98 III, XXIX | nekem magamnak dicsekedett vele, hogy õ mennyivel emberségesebb
99 III, XXIX | A markába szoríttatott vele néhány szem gabonát, azután
100 III, XXIX | való rettegés elfelejtette vele a régit. De míg a fiú elõkerült,
101 III, XXIX | a nobilissimát hívatta. Vele már a reggel kötött barátság
102 III, XXIX | Épp azért kéri, ne bánjon vele közönséges rabszolga módjára.
103 III, XXIX | nemes Vergiliust olvastatnád vele, leányom. És talán ne hagyd
104 III, XXX | se tudták, mit kezdjenek vele.~A bíborzászlós császári
105 III, XXX | én se tudok. És ne törõdj vele, hogy mi volt tegnap, semmivel
106 III, XXX | nekem, hogy te is jól jársz vele.~Hosszú csókot váltottak.
107 III, XXXI | Hát mért nem a fiú jött vele vissza?~- Most nem jöhetett,
108 III, XXXI | két karjába, és megindult vele, mint egy kisgyerekkel.~-
109 III, XXXI | imádságodat?~- Mit csinálsz vele?~- Ezután én is imádkozom.
110 III, XXXI | Maga a császár tudatta vele, hogy az apja, Quintus kertész
111 III, XXXI | úgy összekarmolta magát vele, mintha csak vadmacskák
112 III, XXXII | oltáron, s így nem törõdött vele, hogy vendégei egymás kezét
113 III, XXXII | Odarohant a lánnyal, és odaért vele, mire a fejük felett kigyúlt
114 III, XXXII | alattuk is beteríthette vele a földet, s a szelek útját
115 III, XXXIII | hozzá. Fele úton találkozott vele. Mintha most megörült volna
116 III, XXXIII | félrebeszél. Most már nem törõdött vele, mi szabad, mi nem, magához
117 IV, XXXIV | azt hitte, örömet szerez vele az apának, ha felháborodását
118 IV, XXXIV | menekülök ide hozzád, hogy te is vele gyötörj! Éppen te!~- De
119 IV, XXXIV | összeismertetett bennünket, hogy legyek vele barátságban, és akármi kívánságom
120 IV, XXXIV | akármi kívánságom van, csak vele közöljem.~- A császár már
121 IV, XXXIV | ha jó barátságban lennél vele. Hát nézd, én se bánnék
122 IV, XXXIV | is mindjárt látni fogsz vele.~Mielõtt a princeps tiltakozhatott
123 IV, XXXIV | vágást, és Quintiport találta vele szíven. Mintha egyszerre
124 IV, XXXIV | kiszabadítani, elhancúrozni vele a palota csöndjében, kis
125 IV, XXXIV | sarkokból, egy takaró alá bújni vele, fejének helyet csinálni
126 IV, XXXV | azt a kijelentést tétette vele, mily szép lehet a mennyei
127 IV, XXXV | lesz belõle, ha nem siet vele. A lócsiszárok, tímárok,
128 IV, XXXV | a maga ura, másképp kell vele bánni, mert õ is más lett.
129 IV, XXXV | kezébõl, és odavilágított vele a mauzóleum lépcsõire.~-
130 IV, XXXV | mindig olyankor találkozott vele, mikor kis Tit valahogy
131 IV, XXXV | Reggel a forumon akart vele megvásároltatni egy fügét
132 IV, XXXVI | Hiszen az övé, azt tehet vele, amit akar, simogathatja,
133 IV, XXXVI | Quintipor kis Titet látja, és vele beszélget. Nem is beszélget,
134 IV, XXXVI | dolgot. Más is lehetett vele egy véleményen, mert valaki
135 IV, XXXVII | ijesztő szépséget éreztetett vele, mint amilyent nagy tűz
136 IV, XXXVII | Aki egy ágyban aludtam vele, mikor himlõs volt, és éjjel-nappal
137 IV, XXXVII | Akkor aztán újra próbát tett vele az a kórságos, de megint
138 IV, XXXVII | meg az orvosokkal, etették vele a vasfûgyökeret, itatták
139 IV, XXXVII | gondolok rá többet, nem rontom vele magam, de hát tudom én azt
140 IV, XXXVII | hyperboreusok országából, leszáll vele az albanusi tó partján,
141 IV, XXXVII | elõzõ reggel találkozott vele, Tiberius Alexander szobra
142 IV, XXXVII | Neked csak addig lenne vele bajod, míg ládában a hajóra
143 IV, XXXVII | bizonyos lovagot, de aztán vele is beérte. Sõt, megkérte
144 IV, XXXVII | penecilust, új nádat faragott vele, kipróbálta a körmén, megfelelõnek
145 V, XXXVIII| négyszemközt megismételtette vele a szégyenfutást. És megint
146 V, XXXVIII| gondolni.~- Találkoztál vele? - kérdezte az ágon hintázó
147 V, XXXVIII| látogatás, mindig gondolt vele, hogy megadják neki a tiszteletet.~
148 V, XXXIX | találta, hogy éjjel-nappal vele volt, és nem engedett be
149 V, XXXIX | idáig hozta, együtt utazott vele egy zsidó nemzetbeli öreg,
150 V, XXXIX | beszédbe kívánt volna eredni vele. Itt azonban, Nikomédia
151 V, XXXIX | Antiochiában találkozott vele, azután Alexandriában. Egy
152 V, XXXIX | Alexandriában. Egy lány is volt vele, ugyan asszony is lehetett,
153 V, XXXIX | anélkül hogy törõdött volna vele, akarja-e még Diocletianus
154 V, XXXIX | lovak inát. Tisztában voltak vele, hogy üldözni fogják, s
155 VI, XL | hogy megbotránkoztatlak vele. De tudom, hogy benned az
156 VI, XL | Diocletianus hamvait, a vele együtt elégett világéival
|