Rész, Fejezet
1 I, I | Orontészben lubickolni - mondta nevetve. - Mért nem viszed
2 I, I | menyasszonykám, gyerünk - mondta lágyan a princeps, s úgy
3 I, I | végigsimította a dajkát.~- Melyiknek mondta? - vihogott oda a görög
4 I, I | azt a csillagokból.~- Jó - mondta a császár -, de kezesnek
5 I, I | mindig másodmagammal járok - mondta köszönet helyett.~Mikor
6 I, II | és a jövendõt hordozom” - mondta az óriás. Mnester fohászkodott
7 I, III | lehetett. Az új császár azt mondta neki:~- A római birodalom
8 I, III | ismeretlen centurió voltam - mondta csöndesen a caesar. - Nem
9 I, IV | átadnom a praepositustól. Azt mondta, hogy bizonyosan a nobilissi
10 I, IV | ásított, és kelletlen arccal mondta:~- Borzasztóan megijesztettél,
11 I, V | pamlagon, és szinte sikoltva mondta:~- Ez igaz? Nem álmodom?
12 I, V | elhallgatott, a fiú is magának mondta:~- Rabszolga vagyok. Az
13 I, V | De Bion istenkáromlóknak mondta azokat, akik az embert istennek
14 I, V | Nem tudom, nobilissima - mondta dadogva.~Érezte, illene
15 I, VI | eldobta a lándzsáját. Azt mondta, õ nem ont keresztény vért.
16 I, VI | caesar továbbment.~- Uram - mondta ijedten -, ez a szentséges
17 I, VI | mégis keresztény. Ezt meg is mondta a püspöknek, aki azt felelte,
18 I, VI | utasított tehozzád, mert azt mondta, te az õ halott fiát is
19 I, VI | vette.~- Hiszen ez csak fa - mondta csalódva.~- Fa? - kérdezte
20 I, VII | hiteles történetét. Mint mondta, az juttatta az eszébe a
21 I, VII | valamennyiük nevében ezt mondta:~- Mi a zsoldért életünket
22 I, VIII | megsimogatta õket, és azt mondta, olyan színük van, mint
23 I, VIII | látott.~- Idemosolyog - mondta boldogan. És apró kezét
24 I, IX | gondolatod.~- Pantaleon azt mondta, még visszakaphatom. Az
25 I, IX | uram, összeszokhatnak - mondta simogatóan. Most már õ érezte
26 I, IX | Quintipor elpirulva. - Azt mondta a praepositus, majd késõbb
27 I, IX | vontatottan és halkabban mondta, mint a többit.~- Az vagyok,
28 I, IX | szíveltem. De az apja azt mondta, hogy tizennyolc esztendõs.
29 I, X | egy kicsit mentegetõzve mondta. A császár újra földerült
30 I, X | vérét, akirõl Quintipor azt mondta az imént, hogy jobb volt
31 I, X | nem haragszom rád, Bion - mondta bizonytalanul -, de azért
32 I, X | Bion - mint mosolyogva mondta, már csak a maga érdekében
33 I, X | rabszolgának.~- Hanem Quintusékat - mondta egy kis elgondolkodás után -
34 I, XI | elkéstél száz esztendõt - mondta élesen. - Száz évvel ezelõtt
35 I, XI | kedvetlen volt, és álmosnak mondta magát.~- Én meg nem akarok.~-
36 I, XI | Amelyik el akar szállni - mondta a lány durcásan, s Anteroszt
37 I, XII | térdét. A fehér asszony nem mondta neki, hogy keljen fel.~-
38 I, XII | türelmes vagyok, fiam - mondta Helena méltósággal. - A
39 I, XIII | jutott, hogy a dajkája azt mondta egyszer, annak kivágják
40 I, XIII | mint a Maxentius ölelése - mondta fagyosan.~- Eh - kapta el
41 I, XIII | Herculessel?~- Tudom, apám - mondta a lány csendesen, és mindkét
42 I, XIV | vegyülne.~- Nem hozzád valók - mondta neki egyszer. S mivel látta
43 I, XIV | ingerelje az isteneket - mondta nyugodtan. - Te pedig, Tages,
44 I, XIV | vértanúsággal erõsíteni õket - mondta határozottan a császár. -
45 I, XIV | érzelmesség hangján beszélt - mondta élesen -, engedd meg, legszentebb
46 I, XV | úrnõm, ha téged látnálak - mondta Quintipor elpirulva.~Titanilla
47 I, XVI | követül püspökötökhöz - mondta emelt hangon Ammonius, és
48 I, XVI | is az istenért kaptam - mondta kérkedve.~A püspököt ez
49 I, XVI | misét rendesen maga a püspök mondta, õ szolgáltatta ki kenyér
50 I, XVI | csak az igazság kedvéért mondta el, hogy Isten kegyelmének
51 I, XVI | meghatotta a gyülekezetet. Azt mondta, hogy Diocletianus nagyobb
52 I, XVI | nikomédiai püspök emberének mondta magát.~A praefectus nem
53 I, XVI | ember se hall, se lát - mondta Nonnus az udvari ember tapasztaltságával.~
54 I, XVII | Valeria elnyomta a tüzet. Mint mondta, nyugtalan álma volt, fölébredt,
55 I, XVII | megállapítani. Galerius azt mondta, biztosra veszi, hogy a
56 I, XVII | megmondta neki. S mivel, mint mondta, õ nem akar a nikomédiai
57 I, XVII | szolgálni a császárnak. Õ, mint mondta, már elõbb hallott ezekrõl
58 I, XVIII | mint mással. Mert hiába mondta magát vad nobilissimának,
59 I, XVIII | nobilissima egyszer azt mondta neki, hogy ha fiú volna,
60 I, XVIII | kikötõsoron. A nobilissima is azt mondta volna? Quintipor még gondolatban
61 I, XVIII | nem fáj.~- Remélem is - mondta a lány, s egy pillanatra
62 I, XVIII | Nem, nem felejtettem el - mondta halkan a lány. - Mindig
63 I, XVIII | hivatásával.~- Igen, a mimus - mondta a lány most már hangosabban. -
64 I, XVIII | az állami színészeket - mondta Quintipor kételkedve.~A
65 I, XIX | múzeummutogató nyugodt hangján mondta ezt, aki már nem hatódik
66 I, XIX | a zsidók.~- Nem értem - mondta Lactantius.~A matematikus
67 I, XIX | tehetett mást, mint hogy azt mondta, a legionárius zsidó volt,
68 I, XX | pirult a császár, amikor ezt mondta. Arra gondolt, hogy az õ
69 I, XXI | szárnnyal. A kereskedõ azt mondta, van benne néha légyforma
70 I, XXI | vezettek eléje, aki Anthimusnak mondta magát. Önkéntes vallomásával
71 I, XXI | rejtekhelyükön. Elõször azt mondta, a lelkiismerete lázadt
72 I, XXI | megint beszéltem vele. Azt mondta, hogy sok idõ telik abba,
73 II, XXII | szótlan, mért olyan - hogy is mondta csak Bion egy idétlen szóval? -
74 II, XXII | fölállt.~- Babilon lánya! - mondta megvetéssel, és odadobott
75 II, XXIII | Már fiatal korában sokszor mondta a feleségének, hogy élni
76 II, XXIII | amíg...~- Beszélj bátran - mondta a császár nyugodtan. - Tudom,
77 II, XXIV | rendelete küldi Rómába, mondta, akit mostanában az Isten
78 II, XXVI | számomra már nincs jó újság - mondta a fiú csöndesen.~A lány
79 II, XXVI | pislogna benne egy-kettõ - mondta habozva.~A lány boldogan
80 III, XXVII | Alexandriából megérkeztek. Azt mondta neki, a magános lánynak,
81 III, XXVII | hét alatt. A fiúnak nem mondta ugyan, de titokban nagyon
82 III, XXVII | belõled, kis Tit!~Mindennap mondta eddig a lánynak, hogy olyan
83 III, XXVII | hozzám verset.~Boldogan mondta, nem panaszképpen, de a
84 III, XXVIII | kapd el!~Ezt még nevetve mondta, de mire a fiú felöltötte
85 III, XXIX | nagy kérésem van hozzád - mondta a gyerekes zavarnak olyan
86 III, XXIX | ártatlan gonoszkodással mondta, és a hervadt ajkakra az
87 III, XXIX | elég szép vagyok már én - mondta hálálkodva Titanillának,
88 III, XXIX | életét.~- Nem mentette meg - mondta csöndesen a princeps. -
89 III, XXIX | Mindezt félrefordított arccal mondta. Még nem volt ideje lemosni
90 III, XXIX | érte.~Egy kicsit akadozva mondta ezt. Éppen úgy, mintha Quintipor
91 III, XXIX | Éppen úgy, mintha Quintipor mondta volna, akinek volt kitõl
92 III, XXX | kinyitott tenyér is kérõ száj - mondta oktató hangon. - Jó meleg
93 III, XXX | te túlságosan nagyot - mondta a fiú, mikor már röpült
94 III, XXX | utolsó szót olyan hangon mondta, amitõl a lány is ijedten
95 III, XXX | mint egy nyilazó parthus - mondta elragadtatott mosollyal. -
96 III, XXX | Epiktétoszra gondolok néha, mert az mondta a legnagyobb szamárságot.~-
97 III, XXX | még másnap is tartott, azt mondta, vihart érez. Csakugyan
98 III, XXX | kettõnket is, Gránátvirág - mondta nyugodtan, s eleresztette
99 III, XXXI | választasz, és õ fizet - mondta szemtelen kedélyességgel,
100 III, XXXI | egyéb se kellett. Herculesre mondta, hogy olyan véreshurkát
101 III, XXXI | rá a causiát, mert mint mondta, neki sokkal nagyobb szüksége
102 III, XXXI | mert éppen csinosították - mondta Tit ártatlan képpel.~- Kicsoda? -
103 III, XXXI | Mondjad csak, testvér!~A hajós mondta, nekibátorodva a jó szótól.~-
104 III, XXXI | üzletet, ezért senki se mondta aljas embernek, sõt mindenki
105 III, XXXI | feküdne, és egész barátságosan mondta a lictornak, hogy megfordíthatják
106 III, XXXI | az ujjpercet, a hajós azt mondta, most már emlékszik az illetõre,
107 III, XXXI | érzi magát a feleségem - mondta magyarázatul.~- Majd lesz
108 III, XXXI | csillagból áll. Trulla úgy mondta, szék-csillag, mert olyan,
109 III, XXXII | vadászos volt, s hibásan mondta Thészeuszt is, Ariadnét
110 III, XXXII | szentélynek, amelyet, ahogy õ mondta, még Enehás alapított valamikor.
111 III, XXXII | fekete.~- A feketék párosak - mondta az öreg, s beleszedte a
112 III, XXXII | csupa víz!~- Semmi az - mondta rekedten a fiú. - Megnézem,
113 III, XXXII | Késõn van, kis Tit - mondta a fiú habozva.~- Mire van
114 III, XXXII | lelkedet takargattad, kis Tit - mondta csöndesen és szomorúan a
115 III, XXXIII | nyitotta a kaput, és azt mondta: gyere be, kislányom, a
116 III, XXXIII | beszéltél az éjszaka álmodban - mondta másnap Trulla. - Már látom,
117 III, XXXIII | aranyvirág!~Tit odanézett, és azt mondta, nagyon szép. S azon törte
118 III, XXXIII | vágyát.~- Milyen csönd van - mondta halkan. - Lépni is alig
119 III, XXXIII | napoknak, Gránátvirág - mondta nyugodtan.~- Vége a nyárnak,
120 III, XXXIII | megelégelte a felolvasást. Azt mondta, megfájósodott a feje, úgy
121 III, XXXIII | Nekem is meghalt az apám - mondta Quintipor csöndesen. Nem
122 IV, XXXIV | Szégyennek és gyalázatnak mondta, hogy Róma dicsõ helyõrségét
123 IV, XXXIV | is meg akarta menteni - mondta szárazon a centurio.~- Kicsoda? -
124 IV, XXXIV | nobilissimus.~Keményen és kevélyen mondta ezt, megcsókolta a véres
125 IV, XXXV | a császárnénak is meg is mondta, miért. Azt akarta, fia
126 IV, XXXV | terjeszteni a rendeletet. Bár nem mondta senkinek, maga is szívbõl
127 IV, XXXV | bár fiú lehetnék még - mondta csöndesen Quintipor, s belekarolt
128 IV, XXXVI | Nem ismerem a lelkedet - õ mondta ezt valamikor kis Titnek?
129 IV, XXXVI | színházat betöltõ hangon mondta:~- Látjátok, én most már
130 IV, XXXVI | lovag otthon volt, a janitor mondta, hogy beeresztette. A virágokat
131 IV, XXXVII | hogy nem dolgozik semmit - mondta a szíriai -, hanem imádkozik
132 IV, XXXVII | inkább, mert a szíriai azt mondta, õ nagyon meg tudja rövidíteni
133 IV, XXXVII | törvényt. - Ezt is mosolyogva a mondta, de nagyon határozottan.~
134 V, XXXVIII| nem kíván orvost látni - mondta hűvösen, hol egyik, hol
135 V, XXXVIII| madár- és béljóslatok, mint mondta, hetek óta olyan komor végzettel
136 V, XXXVIII| hogy mindjárt követlek - mondta az orvosnak, s döngõ lépteivel
137 V, XXXVIII| fügét, de nem adott. Azt mondta, csak akkor ád, ha megtudja,
138 V, XXXVIII| Sürgõs végeznivalói vannak, mondta a szokott hangján. Õszinte
139 V, XXXVIII| Menj eléje és üdvözöld - mondta Titanilla. A császárné mindennap
140 V, XXXVIII| jöttél, augusta anyám - mondta szomorúan. - Már azt hittem,
141 V, XXXIX | tartozik. Azt azonban nem mondta meg, melyikre, s mivel kérdést
142 V, XXXIX | pedig beszélj!~Ezt Benoninak mondta, akit térdre nyomott a császár
143 V, XXXIX | megbízással. Gránátvirágnak mondta az illetõt, akit neki ki
144 V, XXXIX | akarsz keresztre kerülni! - mondta neki Bion, és ledobta a
145 V, XXXIX | Majd én lecsöndesítem - mondta a császár olyan halkan,
146 V, XXXIX | Tagesszel. Valahogy úgy érzi, mondta neki, hogy a császár nem
147 V, XXXIX | megyünk, uram?~- Oda, Bion - mondta fáradtan.~- Nevedben már
148 V, XXXIX | fejét. A császárné ugyanazt mondta ki, amit õ is gondolt, de
149 V, XXXIX | helyen leszel a világ ura - mondta csengõ hangon.~Õ elébe ment
|