Rész, Fejezet
1 I, I | esik, mert a dajkát meg egy isten ringatja bölcsõ nélkül.~-
2 I, II | császár nem ember, hanem isten. Tehozzád eddig jóisten
3 I, III | eldobálták, mondván, hogy isten ellen nem harcolnak.~Constantius
4 I, III | beszél. Nagyon hatalmas isten lehet az, és nem rossz indulatú.
5 I, III | házi kápolnámba a többi isten közé.~A princeps arcát elöntötte
6 I, III | kérdezte a princeps.~- Isten szentjeit - vetett keresztet
7 I, IV | tanult és tudós ember Serapis isten szolgálatában. Amit pogányul
8 I, V | Ugye, te valami álruhás isten vagy? Milyen szép volna
9 I, V | Silvia. Lehet, hogy Mars isten is tudja. Csak az én drága
10 I, V | higgye, hogy valamelyik isten könyörült meg rajta.~Quintipor
11 I, V | Mondom én, hogy álruhás isten vagy.~Két aranyat kivett
12 I, VI | ellenszerét, amellyel Somnus isten megkeni az alvók száját.
13 I, VI | keresõnek bent kellett hálni az isten szobra elõtt, s a szegények
14 I, VI | meg az altató italokat. Az isten maga természetesen ingyen
15 I, VI | látszik, nemhiába feküdt az isten lábai elé. Õ ugyan nem emlékezett
16 I, VI | amely világosan mutatta az isten jóakaratát.~- Egy nagy öröm
17 I, VI | neki jár. Térdelni csak az Isten elõtt szabad.~Istent mondott,
18 I, VI | keresztény orvos volt, s Isten maga vezette õt az igazság
19 I, VI | összedûlt alatta.~Így vezette rá Isten az igazság útjára Pantaleont,
20 I, VI | tehát engem!~Pantaleon az Isten kezét látta ebben a találkozásban,
21 I, VI | legyen kalauza.~- Innen az Isten legyen kalauzod, uram -
22 I, VI | vagyok.~- Ki hívott?~- Az Isten küldött.~A másik asszony
23 I, VI | eljajdult.~- Van még olyan isten, aki énvelem törõdik?~-
24 I, VI | istenedet?~- Csak úgy, hogy Isten. Neki nem kell más név,
25 I, VI | engem ki gyógyít meg? Melyik isten?~- Az, aki engem ideküldött.
26 I, VI | orvosának. Legyen veletek az Isten, ti szegények.~A keresztet
27 I, VII | kellettek, s valamelyik isten mindjárt jelentkezett állandó
28 I, VII | mutatott rájuk Anthimus. - Isten ránk bízta õket, hogy viseljük
29 I, VII | gyökérkenyerünket, hogy Isten részeltessen bennünket az
30 I, IX | Kicsoda, te?~- Priapus.~- Az isten? - csapta össze Sapricia
31 I, IX | gyakorlati célokra föláldozott isten füstölgõ teteméhez. Tudván,
32 I, XII | taszította a rossz kaput.~- Isten angyalai járjanak elõttetek! -
33 I, XII | Engem azért hagyott el az Isten, mert az ördögök elõtt esküdtem.
34 I, XII | asszonnyá. Téged az igaz Isten fog megoltalmazni. Az én
35 I, XII | meg benneteket az egy igaz Isten és az õ egyszülött fia,
36 I, XIV | gyõzte meg, hogy az hatalmas isten, s méltó arra, hogy befogadják
37 I, XIV | biztos halálba mentek egy isten parancsára, akit nem láttak,
38 I, XIV | mögöttük hóhérpallost. Az az isten, aki ilyen fegyelmet tud
39 I, XIV | gondolt arra is, hogy ez az új isten tiltja a gyûlöletet, s lassanként
40 I, XIV | tanították ki a curiosusok. Derék isten lehet az, akinek ilyen tekin
41 I, XV | amelyet még a tarsusi Pál, Isten nagy szentje alapított,
42 I, XV | vetett a dologra, hiszen isten angyalai õrt álltak körülötte,
43 I, XV | mióta a templomban hált, az isten nem ád jóslatot. Úgy látszik,
44 I, XV | meg! Mnester püspök, az Isten szolgája. A pap Apolló oltárára
45 I, XV | sestertiusért egy egész Tutunus isten, aki megnyitja az asszonyok
46 I, XV | akasztófa! Vagy ez maga az isten?~A zsidó elõregörnyedt,
47 I, XV | körül.~- Ne bántsátok az isten emberét! Éljen a messiás!~
48 I, XVI | rendel ki megoltalmazására az isten. Ettõl azonban még jobban
49 I, XVI | visszatépték a rendõrök kezébõl az isten emberét, úgyhogy mire bevitték
50 I, XVI | Ammoniusnak.~- Miféle vagy?~- Isten igéjének hirdetõje.~Az irenarchos
51 I, XVI | az ördög konkolyt hint az Isten búzájába, és a tiszta bárányok
52 I, XVI | megilletõdött szívvel mutattak utat Isten követének.~A püspök kevésbé
53 I, XVI | sötét zugokba bújtok el az Isten nevével, mintha lopnátok
54 I, XVI | lopnátok az üdvösséget. Isten bátorságot kíván az õ harcosaitól.~
55 I, XVI | üzenetében célzást tett az egy isten három személyére.~Most már
56 I, XVI | már ritkán történt meg, az isten inkább papjai útján jelentette
57 I, XVI | mindenfelé híre szaladt, hogy az Isten embere megjelent Antiochiában,
58 I, XVI | suttogásának adott helyet. Isten embere nemcsak a prófétákat
59 I, XVI | mint akarta megakadályozni Isten legkisebb szolgáját kötelessége
60 I, XVI | megvidámodtak azon, hogy Isten méltónak találta õket próbára
61 I, XVI | Sinai hegyén nyertem, amikor Isten parancsára elmenekültem
62 I, XVI | felnyílt ajkak fordultak Isten kiválasztott embere felé.
63 I, XVI | tartotta erre érdemesnek az Isten. Legtöbben elõször láttak
64 I, XVI | tûz a szalmát, megemészti Isten haragja azokat, akik ellene
65 I, XVI | senki se bánt bennünket.~- Isten azt akarja - fejezte be
66 I, XVI | egy himnusz az egyedülvaló Isten dicsõségére. Vele énekelte
67 I, XVI | kedvéért mondta el, hogy Isten kegyelmének õket kettõjüket
68 I, XVI | Antiochia püspöke Ignác, az Isten nagy szentje.~- Ki vagy
69 I, XVI | presbiter a gyülekezeten -, hogy Isten irgalma még ennek a vérontó
70 I, XVI | elpusztított. Mármost az Isten megtette azt, hogy angyalaival
71 I, XVI | életében meg fogja látni az Isten országát.~Mindenki hajlandó
72 I, XVI | Világért se szeretné, hogy az Isten a nagy uralkodót elszólítsa
73 I, XVI | kenyebbek arra célozgattak, hogy Isten talán csak erre az alkalomra
74 I, XVI | szõrös emberrõl. Mercurius isten papja volt valahol Júdeában,
75 I, XVI | ilyesmit maga a halhatatlan isten is elkövetett már gyermekkorában,
76 I, XVII | fárasztása nélkül jutottak isten birtokába, amint õk állították.
77 I, XVII | császártól, akit õk mindnyájan Isten rendelésébõl való kegyes
78 I, XVIII | szállni se képes, ~Nem méltó isten fegyverihez kicsi cél.~Azzal
79 I, XVIII | valamelyik halhatatlan isten lakására bukkant rá, de
80 I, XVIII | fekete Apis-bikát, amely Ptah isten memphisi templomában lakik
81 I, XIX | Serapis-papok közül való, õ az isten nagy ünnepén a cerebroskop.~-
82 I, XX | felfeszítették. A legveszedelmesebb isten õ, mert szelídnek tettetvén
83 I, XX | rendezi el az egész kozmoszt. Isten valóban csak egy van, ebben
84 I, XX | keresztényeknek. Ez az egy Isten a Lélek, az Értelem, a Pleroma,
85 I, XXI | ki vagyok? Az igazságos Isten legbûnösebb teremtése. És
86 I, XXI | hogy nincs az a bûn, amit Isten irgalma meg ne bocsátana
87 II, XXII | rajta volt az ibiszfejű Thot isten pecsétje, mint a sziklákba
88 II, XXII | ronthatta meg valamelyik isten a sok közül. Melyik lehetett,
89 II, XXII | látszik, nem olyan hatalmas isten, mint amilyennek hírleltette
90 II, XXII | telhetetlen és féltékeny új isten ellen. Serapis világosan
91 II, XXII | neki megölt férje, Osiris isten feltámasztásában.~Elõbb
92 II, XXII | arról az oázisról, ahol Ámon isten Nagy Sándort fiává fogadta,
93 II, XXII | elõtt.~- Szét, az átkozott isten, aki Tifonnak is mondatik! -
94 II, XXII | megfulladt. Elbánt vele Szét isten, aki Tifonnak is mondatik.
95 II, XXII | az is valami ismeretlen isten. Ha lehetett Jupiter fia,
96 II, XXII | valami tiszteletre méltó isten. Most már nehezen tudott
97 II, XXII | hogy titeket temetett az Isten a homok alá, mint ahogy
98 II, XXII | volna, mert a keresztény isten adósának érezte volna magát.
99 II, XXIII | rájött arra, hogy az új isten, noha a varázslatban jártas,
100 II, XXIII | temiattad ver bennünket az Isten. Te vagy az oka, hogy a
101 II, XXIII | bálványaiddal, az egy igaz Isten gyûlöletével!~Szó szót ért,
102 II, XXIV | Lactantius nem állította ezt, Isten valószínûleg nem tartotta
103 II, XXIV | arról, hogy csak az igaz Isten lehet az, aki gyönyörré
104 II, XXIV | az méltó arra, hogy úgy Isten, mint a gyülekezet kivesse
105 II, XXIV | nem érdemel büntetést.~- Isten búzája vagyunk - mondogatta
106 II, XXIV | gyõzelmi lakoma asztalát.~Isten kegyelmén kívül a rhetornak
107 II, XXIV | mondta, akit mostanában az Isten teljesen átengedett a Gonosz
108 II, XXIV | ismer. De az bizonyos, hogy Isten a Gonosszal is csak a jót
109 II, XXIV | leheletükkel szétválasszák Isten ponyváján a tisztát az ocsútól.
110 II, XXIV | Mert nektek nem azt mondja Isten fia, amit a thyatirai egyház
111 II, XXV | hamar hullani kezd. Melyik isten legkedvesebb neki? Õ Apollóhoz
112 II, XXVI | magát.~- Itt a jóságos Ptah isten, aki már fél asért csodát
113 II, XXVI | érted? Egy gõgös fiatal isten lesz a tanítványom, akit
114 II, XXVI | veled megyek, viszlek! Te isten, te drága, szép, fiatal
115 II, XXVI | te drága, szép, fiatal isten, te!~Letérdelt a földre,
116 III, XXVII | egy meztelen vállú fiatal isten kimondhatatlan gyöngéd és
117 III, XXIX | mennyivel emberségesebb isten, mint a keresztényeké. Az
118 III, XXIX | rá büszke, hogy feleségét Isten méltónak találta a vértanú-halálra.
119 III, XXIX | mellette a mennyei városban az Isten aranyasztalánál.~- Nem,
120 III, XXX | pohárnokomat keresem, halhatatlan isten, mert nagyon elszomjaztam.~-
121 III, XXXI | kitóduló ételgõz, se a két isten ígérete nem igézte meg kellõ
122 III, XXXI | lehetett olvasni, hogy az isten kedvelte a füstölt bort.
123 III, XXXI | becsülete. Akármilyen gyûlölt isten volt a keresztényeké, a
124 III, XXXI | istenhez?~- Nem tudom, milyen isten lett belõle.~- Kibõl?~-
125 III, XXXII | az út is elfogyott. Mars isten fekete ruhás, piros fejû
126 IV, XXXV | külön meg kell küzdeniök Isten szentjeinek. Tudta, hogy
127 IV, XXXV | s maga se vette észre, Isten mennyi fenyegetést öntött
128 IV, XXXV | sohase jutott eszébe, hogy Isten haragja ezért rájuk szakítja
129 IV, XXXV | abba a puhaságba, amelybõl Isten azért vesszõztette ki, hogy
130 IV, XXXV | lépeit, hogy összefogdossa az Isten kalitkájából kiszökdösõ
131 IV, XXXV | nagy bûnös, mint én vagyok, Isten színe elé juthat, imádkozni
132 IV, XXXV | a vértanúk pálmaágára, s Isten tartogat még valamire. Most
133 IV, XXXV | mondjon ilyent. Az embert se isten, se másik ember meg nem
134 IV, XXXV | pecsétföldbõl égetett Tiberis isten, aki arról issza a Tiberis
135 IV, XXXVII| Lactantiustól, hogy éppen ők az isten szentjei. De se így, se
136 IV, XXXVII| elõl jó menekülni Somnus isten kertjébe, aki piros és fehér
137 IV, XXXVII| köszönhette s azt imádja egyetlen isten gyanánt, ezért hívják Candelabrum
138 IV, XXXVII| mindenki ismerte Candelabrum isten házát.~A rozsdás vaslámpás
139 IV, XXXVII| Hadrianus császár hozta, isten törje össze a csontjait.~
140 IV, XXXVII| kérdezte Quintipor. - Mercurius isten pártfogója ugyan a tolvajok
141 V, XXXIX | a könyörülõ Aesculapius isten megmentette a birodalmat
142 V, XXXIX | Genesius-féle botrányról, amely az istentelenség ragályát még dühöngõbbé
143 V, XXXIX | uraság maga a Gránátvirág, isten úgy segítse meg, inkább
144 VI, XL | máglyáját én gyújtottam meg Mars isten mezején, s hogy nem volt-e
|