Rész, Fejezet
1 I, I | kicsit lomhán mozgott. Ez Bion volt, a matematikus. Ebben
2 I, I | a kor megkívánta tõlük. Bion mindent tudott, amit a könyvek
3 I, I | azonban nem volt könyvtára, s Bion csillagjósa volt a császárnak.~
4 I, I | végtelenségében összefusson.~Bion elõbb került oda. Az egyiptomi
5 I, I | lova térdig jár a vérben. Bion hallotta a kifakadást, és
6 I, I | mindenki rosszat jövendölt, de Bion sietett odafurakodni a császárhoz.~-
7 I, I | nem mert ellenkezni. S így Bion megmentette a várost, amelyet
8 I, I | matematikusnak.~Így került egyszer Bion kezébe valami Cicero-kommentár,
9 I, I | a sok mindenbe beavatott Bion lehetõleg elhúzódott az
10 I, I | számomra nagy ne volna.~Bion fölkiáltott a titkárra.~-
11 I, I | Szagold meg - nevetett Bion.~A paraszt két ujja közt
12 I, II | mibõl gondoltad? - kérdezte Bion a rhetort, ahogy a paraszt
13 I, II | püspöküket?~- Nem - rázta Bion a fejét -, nem is vagyok
14 I, II | Engem ne félts - mosolygott Bion -, mert én minden istennel
15 I, II | rhetor-nemzedéknek.~- Az más, Bion. Nem azt mondom, hogy én
16 I, II | kicsit elveszekedhetek vele.~Bion csak most vette észre, hogy
17 I, II | Olyan furcsán érzem magam, Bion, mióta úr vagyok.~Gyerekes
18 I, II | voltam már akkor kicsi, Bion. Haragudtam az apámra, hogy
19 I, II | Quintipor megállt.~- Te, Bion, milyen ember a császár?
20 I, II | mikor a bursád megcsörrent.~Bion mosolygott. A fiú félénken
21 I, II | szeretnem.~- Csak temiattad, Bion - ugrott a nyakába a fiú. -
22 I, II | Nekik nem kellettem, Bion. Rabszolgának adtak.~A matematikus
23 I, II | Bionom, milyen jó élni!~Bion a küszöbön állva egy percig
24 I, IV | Igaz - nyalábolgatta le Bion a padról a poros tekercseket,
25 I, IV | fölfedezõ bosszúságával Bion.~- Nagy a nyugtalanság a
26 I, IV | forgatható tételek kihagyásával.~Bion türelmesen végighallgatta
27 I, IV | kettõ van?~- Maxentiust.~Bion felhúzta a szemöldökét.~-
28 I, IV | boldoggá tetted - nevetett Bion. - Nem tudom, a nobilissimusnak
29 I, IV | magadra az üzenet átadását, Bion?~- Hogy gondolod ezt? Ilyen
30 I, IV | galambot hallom - bólintott Bion -, a karvaly se lehet messze.
31 I, V | Engem csak most hozott ide Bion.~- Ki az a Bion?~- A császár
32 I, V | hozott ide Bion.~- Ki az a Bion?~- A császár matematikusa.~-
33 I, V | a csillagokban olvas?~- Bion mindent tud, nobilissima.
34 I, V | földrengést elõre megmondta. De Bion istenkáromlóknak mondta
35 I, V | heverõ, véres kéz.~- Talán Bion tudja. Próbáljátok meg valamelyik
36 I, V | valamelyik a fejére zuhant volna.~Bion szobája mellett lábujjhegyen
37 I, V | jutott az a mosoly, amellyel Bion beszélt a pendelyes Titanilláról,
38 I, X | találhatod.~- Hagyd el, Bion, nem vagy te rhetor - mosolyodott
39 I, X | Az õ tekintetét követve Bion is ránézett a fiúra.~- Titkárod
40 I, X | nézte a csillagokat. Ó, ha Bion tudománya az övé lehetett
41 I, X | szállásod?~- Itt közel, uram, Bion szobája mellett.~- Bioné
42 I, X | elkomolyodott. - Jó mestered volt Bion?~- Az apám sem volt hozzám
43 I, X | kezét.~- Aludj jól, fiam.~Bion csak úgy ültébõl intett
44 I, X | ragaszkodsz az életedhez, Bion?~- Nem jobban, szentséges
45 I, X | Tudsz te titkot tartani, Bion?~- Meggyõztelek róla, uram,
46 I, X | Én nem haragszom rád, Bion - mondta bizonytalanul -,
47 I, X | csak az én titkom legyen.~Bion megadással hajtott fejet.~-
48 I, X | van írva a csillagokban, Bion? Mihelyst az életedet kell
49 I, X | én ezt elhiggyem neked?~Bion vállat vont.~- Az a te dolgod,
50 I, X | suttognak.~- Mit suttogtak, Bion? Ezt? „Ha fel tudod nevelni
51 I, X | készülõ lélek.~- Mondjad, Bion! - kiáltott rekedten a császár.~-
52 I, X | vigasztalására? Beszélj hát, Bion! Nem érted, mit akarok?
53 I, X | az álmát is kilesik. Ó, Bion, milyen kegyetlenek tudnak
54 I, X | akar hagyni a fiára. Igen, Bion elõtt nem csinált belõle
55 I, X | az istenek.~- Még két év, Bion! - tárta ki karjait a császár -,
56 I, X | reménység tart még talpon.~Bion - mint mosolyogva mondta,
57 I, X | derûvel. - Talán meglep, Bion, hogy én, a katonacsászár
58 I, X | szemet vetni? Örülök neki, Bion, hogy a fiamat a könyvek
59 I, X | más udvari tisztségben?~Bion azt felelte, hogy nem született
60 I, X | Az augusta? - kérdezte Bion. - Vele se közölted a titkot?~
61 I, X | féltem, uram - vallotta Bion.~A császár rázta a fejét.
62 I, XIV | nobilissima. Lehet, azért is, mert Bion elutazott Alexandriába,
63 I, XIV | volt olyan beszédes, mint Bion, és a birodalom ügyein kívül
64 I, XIV | hideg légkör vette körül. Bion csak egy szegény matematikus
65 I, XVII | ismerni a te véleményedet is, Bion, bár tudom, hogy te hitetlennek
66 I, XVIII | szót.~- Tûzbe - bólintott Bion helybenhagyóan. - Mégpedig
67 I, XVIII | Noha Quintipor tudta, hogy Bion ezt csak tréfából mondja,
68 I, XVIII | kellett titkát elrejteni Bion elõtt, Lactantius elõtt,
69 I, XIX | temették Babilonban Alexandert?~Bion, aki elõvette viasztábláját,
70 I, XIX | el kell kobozni Cicerót.~Bion nem állhatta meg, hogy el
71 I, XIX | agyvelõkben olvas? - kérdezte Bion. - Akkor nehéz mestersége
72 I, XIX | elolvashatja a maga szemivel.~Bion rábólintott, hogy most már
73 I, XIX | magyarázta a rhetornak Bion, aki esti sétáin megtanulta
74 I, XX | dagadtnak vélt. - Nem félsz-e, Bion - kérdezte nem éppen jókedvû
75 I, XX | a consecratiós máglyát?~Bion nem félt. Az utolsó holdfogyatkozáskor
76 I, XX | szenvedései megint fölébredtek.~Bion látta a császár arcáról,
77 I, XX | gyógyítanom, de nem merem, Bion, nem merem! Mikor nekem
78 I, XX | lehet áruló - igyekezett Bion biztatni a császárt.~- Ó,
79 I, XX | biztatni a császárt.~- Ó, Bion, ha te azt tudnád, nekem
80 I, XX | se a szeretetnek! Tudod, Bion, sokszor alig bírok erõt
81 I, XX | célba vette már a szívét?~Bion elmosolyodott. A császár
82 I, XX | beszélt elõtte. - Örülök neki, Bion, ha kedvelik egymást, te
83 I, XXI | olvassa-e ki belõlük, amit Bion?~Annyira hitelt adott most
84 I, XXI | pillanatra se jutott eszébe, hogy Bion lehetett az áruló. De Anthimus
85 II, XXII | Volt ugyan egyszer egy Bion nevű alexandriai tanuló,
86 II, XXII | mert ők is ismernek egy Bion nevű tudóst, aki valamikor
87 II, XXII | olyan - hogy is mondta csak Bion egy idétlen szóval? - igen,
88 II, XXIII | Õ itt marad velem. Téged Bion fog elkísérni, hogy legyen
89 II, XXV | anyja lehessen gyermekének. Bion meggyõzte arról, hogy a
90 II, XXV | sok olyan dolog van, amit Bion sem tud, s ezekre a császártól
91 II, XXV | tölteni egy kisvánkost. Bion azt mondja, hogy a magisternek
92 IV, XXXV | ezt csinálom - dünnyögte Bion, közelebb vivén a mécsest
93 IV, XXXV | nem volt ilyen császár.~Bion fölnézett az írásból, és
94 IV, XXXV | Lactantius.~- Nem - nézett föl Bion -, nem szoktam unatkozni.
95 IV, XXXV | Tudod, mit jelent ez?~Bion a császártól tudta, hogy
96 IV, XXXV | meg.~Mindezek tudatában Bion azt felelte, hogy nagyon
97 IV, XXXV | látszott, mekkora tûz ég belül. Bion nem nézte, papirusára hajolva
98 IV, XXXV | vagyok. Búcsúzom tõled, Bion. Ha ilyen nagy bûnös, mint
99 IV, XXXV | matematikus.~Quintipor lépett be. Bion köszöntést biccentett felé,
100 IV, XXXV | két tudós közt, s ezúttal Bion volt az indulatosabb és
101 IV, XXXV | a test olyan nagy érték, Bion, amilyennek te mondod, akkor
102 IV, XXXV | megváltani, hozzájuk hasonló.~Bion hadonászva tiltakozott.
103 IV, XXXV | kurjongatása dörömbölt rajta. Bion széthúzta a fatáblákat.~
104 IV, XXXV | mutatott ki bosszankodva Bion a sötétbe. - Ha gondolod,
105 IV, XXXV | ellépegetett a szobából. Bion csak most fordult oda Quintiporhoz.~-
106 IV, XXXV | lovagot gondoltam!~- Hagyd el, Bion, bár fiú lehetnék még -
107 IV, XXXV | összevesszenek - gondolta Bion. - Amit ma Venus Calda bajt
108 IV, XXXV | sötétben is odatalálunk, ugye, Bion?~A matematikus bólintott,
109 IV, XXXV | Miféle nemzet? - kérdezte Bion. - Bi... Ba... Bu... hogy
110 IV, XXXVI | fölviharzott a taps. Maga Bion se sajnálta öreg tenyereit,
111 IV, XXXVI | csupa önként jelentkezõket.~Bion és Quintipor nem tudták
112 IV, XXXVI | találjuk már - nyugtatta magát Bion. - Gyorsabban jár, mint
113 IV, XXXVII| nem nagyon érdekelték. Bion tanítványa volt és a költőké,
114 IV, XXXVII| Talán ha délután nem hallja Bion és a rhetor vitáját a megváltásról
115 IV, XXXVII| oszlopai közt sétálgatni.~Bion is mosolygott, egy kicsit
116 IV, XXXVII| asztalon levelet talált, Bion írását. Habozott, hogy fölbontsa-e,
117 IV, XXXVII| domesticusnak, átküldte Bion szobájába a levelet, gyorsan
118 V, XXXIX | kereste a levelek kazlában Bion vagy Quintipor írását, s
119 V, XXXIX | vissza a fiamat, kérlek, Bion. Az anyád halálos ágyára
120 V, XXXIX | ugrott föl a császár.~Bion térden maradt, és elkékült
121 V, XXXIX | hozzá a panasszal, hogy Bion betört a császárhoz. Észrevétlenül
122 V, XXXIX | vinni a ládát - fordult Bion a császárnéhoz -, de én
123 V, XXXIX | hozzatok! - kergette ki õket Bion. - Te pedig beszélj!~Ezt
124 V, XXXIX | körömmel feszegetni a széleit. Bion nem gondolt rá, hogy vakmerõséget
125 V, XXXIX | aki a ládában fekszik - Bion már akkor nyitogatta a deszkákat
126 V, XXXIX | nemeztakarók alatt, amelyek alól Bion csak térdig szabadította
127 V, XXXIX | belehanyatlott a ládába. Bion utánakapott, de ugyanakkor
128 V, XXXIX | keresztre kerülni! - mondta neki Bion, és ledobta a szerszámokat,
129 V, XXXIX | hogy a kacagást abbahagyná.~Bion szó nélkül engedelmeskedett,
130 V, XXXIX | koppant.~- Gyönge vagyok, Bion - motyogta a császár -,
131 V, XXXIX | Odaszédült a szobor talapzatához. Bion nem tudta, kin segítsen
132 V, XXXIX | ereszti ki. Észrevette, hogy Bion nyitva felejtette az ajtót,
133 V, XXXIX | beszélni a császárral, akit Bion a hálószoba heverõjén fektetett
134 V, XXXIX | visszaindult a palota felé.~Bion azonban várta a fák között.
135 V, XXXIX | Salonába megyünk, uram?~- Oda, Bion - mondta fáradtan.~- Nevedben
136 V, XXXIX | Fölkísérjelek, uram? - kérdezte Bion a kapuban.~- Igen, Bion.
137 V, XXXIX | Bion a kapuban.~- Igen, Bion. Le kell hoznunk õket. Segíts
138 V, XXXIX | arcát.~- Te menj elõre, Bion.~A matematikus benyitott,
139 V, XXXIX | támaszkodott a falhoz a császár.~Bion igent intett, s átvezette
140 V, XXXIX | becsukta maga után az ajtót. Bion a karjába roskadt császárt
141 VI, XL | rhetornak üdvözletét küldi Bion, a matematikus~- Lactantiusom,
|