Rész, Fejezet
1 I, I | amelyen verebek tollászkodtak. Aztán befelé tipegett a porticus
2 I, I | röviden az Úr, a Dominus. Aztán jön a második augustus,
3 I, I | császári szent hálószoba õre; aztán helyettese, a primicerius
4 I, I | nekiestek a dinnyének, aztán egymásnak estek neki a dinnyehéjjal.~-
5 I, I | parabola két szára, hogy aztán a császári udvar végtelenségében
6 I, I | sestertiusokról az ezüst. Aztán ráharapott; s megbocsátóan
7 I, II | komolyan nézett maga elé. Aztán elmosolyodott. Az öreg tudós
8 I, III | nyugalma visszaadójában. Pedig aztán csak bölcs paraszt volt,
9 I, III | szóval felelgetett mindenre. Aztán hirtelen õ fordult kérdéssel
10 I, III | el magát a caesar. - Ezt aztán a te korodban igazán nem
11 I, III | Minervinát.~Kis szünetet tartott. Aztán kimondta bátran:~- Feleségül
12 I, IV | végighallgatta barátját, aztán elkezdett turkálni a penészes
13 I, IV | felülrõl húzza a fûrészt. Most aztán vágj neki bátran! Nézlek,
14 I, IV | selyem-velumait. De csak egyet lépett, aztán gyökeret vert a lába.~Az
15 I, IV | oldalra a fejét a nobilissima.~Aztán elnevette magát.~- Nem,
16 I, IV | Vonszolni kezdte a perzsát, de aztán a homlokára ütött. Fölkapta
17 I, VI | napokban hangtalanul járkált, aztán mosolygó arccal suttogni
18 I, VI | Egy kicsit elhallgatott, aztán gyerekesen lepittyesztett
19 I, VI | viszonozta az üdvözlést, aztán fölemelte jobbját, és dörgõ
20 I, VI | hajtom meg a térdemet, de aztán nehéz volna kiegyenesíteni.
21 I, VI | gondolta a püspököt, de aztán egy-két elejtett szavából
22 I, VI | csúfolni a többiek. Ebbõl aztán verekedés lett, ami azzal
23 I, VII | kellett Maximianusnak is, hogy aztán a két augustus együtt érkezzen
24 I, VII | Világépítõ forradalmát aztán azért tudta megcsinálni
25 I, VII | annál több tûz lesz belõle.~Aztán mesélte tovább, hogy a megtizedelt
26 I, VII | szándékot elõterjesztenék.~Így aztán bementek a faluba. Már a
27 I, VII | leszedték rólam a ruhát, aztán a szakállamat próbálták,
28 I, VII | ennivalóval és ruhával!~Aztán indulást parancsolt a kocsihordóknak.
29 I, VII | asszonyainak kocsiját keresve. Aztán meglepetve fordult a császárhoz.~-
30 I, VIII | olyan volt, mintha állna, aztán elkezdett siklani nyugat
31 I, IX | tartogattam. Erre fogtam aztán rá a fejszémet a vén tehetetlenre.
32 I, IX | eszik egy falatot se, erre aztán mind a ketten sírva fakadtak
33 I, IX | csúszott ki a szobából. - Abban aztán biztos vagyok, hogy amit
34 I, IX | Elõször azt hittük, részeg, de aztán rájöttünk, hogy bolond biz
35 I, IX | is megházasodott. Azóta aztán nem ettünk egy tálból vele.~
36 I, IX | császár keze nagyon hideg. Aztán az augusta elé térdelt.
37 I, IX | akarta. Egy kicsit még várt, aztán hogy azok suttogóra vették
38 I, X | felemelve imádkozott pár percig.~Aztán leterítve az oltárt, megnyugodott
39 I, X | megátkozta ugyan a jóslatot, de aztán nagy áldozatokkal engesztelte
40 I, XI | arcra borult Theodora elõtt, aztán súgva jelentett neki valamit.
41 I, XI | poharát.~- A haza üdvére!~Aztán odafordult az asszonyokhoz.~-
42 I, XI | képe kiduzzadt a bortól. Aztán fölfelé fordította az arcát,
43 I, XI | csókja.~A lány bambán nézett, aztán lehunyta a szemét. Mire
44 I, XII | keresztet sugárzó szemmel, aztán háromszor a mellére ütött,
45 I, XII | asszony keresztet vetett, aztán fölemelkedett méltóságosan,
46 I, XII | Kibuggyant a könnye, letörölte, aztán felemelte Minervinát.~-
47 I, XII | akit Minervinának hívnak?~Aztán a lánytól kérdezte meg,
48 I, XIV | fölingerelje a halhatatlanokat. Aztán papjaink és az õ papjaik
49 I, XIV | rájuk olümposzi derûvel.~Aztán azzal a tisztelettel nézték
50 I, XIV | istentelenektõl szenvedett. Aztán elmondta, hogy õ Galerius
51 I, XIV | amikor elgondolkozott -, aztán határozott hangon szólalt
52 I, XIV | visszaköltöznének Nikomédiába.~Aztán uralkodótársait kérdezte
53 I, XIV | Diocletianus. - Okos és kedves fiú.~Aztán Maximianushoz fordult.~-
54 I, XV | kerülni a praefectura mögé.~- Aztán mit tud az a fekete ember? -
55 I, XV | felett megszúrta a tûvel. Aztán odatartotta neki a maga
56 I, XVI | gyöngyös diadémot viselt. Aztán fölébredt, és kérte az Istent,
57 I, XVI | tiszteletét a praefectusnál. Õ aztán már többet tudott mondani
58 I, XVI | ítélték. Úgy beszélik, hogy aztán mindenfelé csavargott, minden
59 I, XVIII | én indítom meg a tapsot.~Aztán odafordult a magisterhez.~-
60 I, XVIII | lecsapta a macska farkát, aztán a kocsmárost hagyta volna
61 I, XVIII | meg a macskafarkat.~- Csak aztán tudtam meg, hogy valóban
62 I, XVIII | Egy pillanatra megállt, aztán elõreengedte a rabszolgát,
63 I, XIX | valahol az atyafiai közt. Most aztán agyonütnek néhány zsidót,
64 I, XX | kíváncsian kezdett az olvasásába, aztán kedvetlenül ejtette az ölébe.~-
65 I, XXI | uram? - kérdezte rekedten. Aztán intett a két princepsnek. -
66 I, XXI | zavarba hozta a kérdés. De aztán megvallotta, hogy az istentelen
67 I, XXI | presbitert. Erre történt aztán, hogy Anthimus Thesszalonikában
68 I, XXI | pillanatig rámeredt a császárra, aztán a caesar elé lépett. Mikor
69 II, XXII | nagy király - folytatta aztán -, aki még a három istent
70 II, XXII | leveleket és gallyakat szórt. De aztán kiderült, hogy csak éleszti
71 II, XXII | A kacagó Titanillát csak aztán vette észre, s most már
72 II, XXII | mikor eltemetett a homok. Aztán ketten elõkapartunk benneteket.
73 II, XXIII | rendeltetési helyéhez. Onnan aztán hirtelen támadt vihar a
74 II, XXIII | csak egy napig zavargott, aztán visszabújt a csatornákba.
75 II, XXIII | moccanás nélkül hallgatta, aztán elkezdett hullani a könnye,
76 II, XXIV | váltott elõször a püspökkel, aztán mindazokkal, akik köréje
77 II, XXVI | vagyok, szolgálatodra. - Aztán körülnézett, és odasúgott
78 II, XXVI | hátul igazított valamit. Aztán elöl a nyakán motozott,
79 III, XXVII | adott volna parancsot. Igaz, aztán úgy ölelte magához, hogy
80 III, XXVII | hagyja-e itt melléknevét. Aztán Anchusáról beszélt, a gazdag
81 III, XXVIII | ezekért a hetekért fizetni. De aztán megnyugtatta magát, hogy
82 III, XXVIII | nézett, nem látja-e valaki. Aztán megfogta a kezét.~- Nem
83 III, XXVIII | Nézzem!~Elõször a tenyerét, aztán a száját tapasztotta rá
84 III, XXVIII | odatérdelt a fiú elé, de aztán nevetve fölugrott.~- Persze,
85 III, XXVIII | szorította az ajtóhoz, s aztán szelíden kitolta rajta.~-
86 III, XXIX | pillanatig zavartan hallgatott, aztán bocsánatot kért. Nem akarta
87 III, XXIX | keresztények istene. Erre tört ki aztán Trallesban a nagy keresztényüldözés.
88 III, XXX | letette maga mellé a fûbe. Aztán beleharapott abba, ami a
89 III, XXX | sikoltással kellett megköszönni. Aztán komolyra fordította a szót.~-
90 III, XXX | rajta és rózsaszín pecsét - aztán beledobta a vízbe.~- Látod,
91 III, XXX | ejnye, de szép volt; de aztán többet senkinek se jusson
92 III, XXXI | kétfelé törülte a bajuszát.~- Aztán miféle imádságok voltak
93 III, XXXI | reggel, nem ébredt föl rá. Aztán fölhúztuk a kezére a szöges
94 III, XXXI | elment, és õ nem is moccant. Aztán lassan, elnehezedett kézzel,
95 III, XXXII | láthatja a kisfiút. Ezért aztán, mikor egyszer itt fürdöttek
96 III, XXXII | fiú eleinte dadogott, de aztán nekibátorodott. Férfinak
97 III, XXXII | kíváncsian nézték õket, aztán nyugodtan kopogtatták tovább
98 III, XXXII | rá a tüzet meg a hamut. Aztán az egészet benõtte ez az
99 III, XXXII | dörzsölte szemhéját, és aztán mosolyogva hallgatta az
100 III, XXXII | csattogták a mennyezetet, aztán kijáratot találva egymás
101 III, XXXII | közel vitte hozzá a magáét, aztán visszakapta a fejét.~- Úgy,
102 III, XXXII | szájával.~- Látod - fúrta aztán álla alá a fejét -, ez volt
103 III, XXXII | lépést egyedül tett elõre, aztán visszafordult.~- Gyere,
104 III, XXXIII | mondogatta maga elé, hogy aztán álmában se tudott menekülni
105 III, XXXIII | kislányom, a kisfiúval együtt, aztán becsukom a kaput, és nem
106 III, XXXIII | bíbortollal. A lány fölvett egyet, aztán visszadobta az elszáradt
107 III, XXXIII | most ne szólj semmit, majd aztán. A nap már a hegyen ül,
108 IV, XXXIV | amaz elkomorodott. Erre aztán Hormizda is durcás képet
109 IV, XXXIV | békés megegyezésre. Akkor aztán könnyû lesz elbánni Galeriusszal,
110 IV, XXXIV | szabad elsietni - magyarázta aztán tovább Maxentius. - Nagy
111 IV, XXXIV | néhányszor végigjárta a szobát, aztán elmosolyodott, s ami szelencét,
112 IV, XXXIV | hajtotta meg a térdét, csak aztán adta meg a hódolat hideg
113 IV, XXXV | hangsúllyal olvasta, és aztán ránézett Bionra.~- Tudod,
114 IV, XXXV | kísértete.~- Azon a helyen aztán nem lesz több vitánk egymással.~-
115 IV, XXXV | égetni, eredj, Lactantius.~Aztán mosolyogva megölelte a rhetort.~-
116 IV, XXXV | Elõre!~Pár lépést mentek, aztán gondolt egyet, és visszaküldte
117 IV, XXXV | a Tiberisig. Éjfél felé aztán legyen a színház elõtt friss
118 IV, XXXVI | utána kiáltották a nevet. Aztán százan.~Aztán ezren ordították
119 IV, XXXVI | kiáltották a nevet. Aztán százan.~Aztán ezren ordították dobogva
120 IV, XXXVI | mereven nézett maga elé, aztán nagyot sóhajtott.~- Kezdhetjük.~
121 IV, XXXVII | hogy ez csak álom lehet, de aztán végignézett magán, és látta
122 IV, XXXVII | indult benne a vér. Akkor aztán újra próbát tett vele az
123 IV, XXXVII | krateogonont, nem ért semmit. Akkor aztán megint engem vettek elõ,
124 IV, XXXVII | tudom én. Erre zavartak aztán világgá, hogy addig szem
125 IV, XXXVII | el Quintipor.~Ez a mosoly aztán egész nap le se maradt az
126 IV, XXXVII | mellbe, hogy megszédült. Aztán mosolyogva ment tovább,
127 IV, XXXVII | perc húsz sestertius. De aztán meghosszabbíthatja a légionarius,
128 IV, XXXVII | Gondolkozott, számolt, aztán kedvetlenül felelt.~- Ha
129 IV, XXXVII | aureusra becsülte a költséget, aztán ötvenre, végre megállapodott
130 IV, XXXVII | kodva kezdte olvasni. De aztán már nemcsak mosolygott,
131 IV, XXXVII | egy bizonyos lovagot, de aztán vele is beérte. Sõt, megkérte
132 IV, XXXVII | alküone-madár eldobott tolláig, aztán belevágta magát a carrucába.~-
133 IV, XXXVII | piszkálgatta egy darabig, aztán eldobta, elõvette a tollvágó
134 IV, XXXVII | van zavarodva elméjében. Aztán intett a lictoroknak.~-
135 V, XXXVIII| mert egyszer elmosolyodott, aztán hirtelen felnézett.~- Orvos,
136 V, XXXVIII| megütötte döngõ mellét. Aztán a másik kezét is kihúzta
137 V, XXXVIII| hogy maradjon a közelben. Aztán odasietett a beteghez, aki
138 V, XXXVIII| hidegülõ kezei lecsúsznak róla. Aztán kezeit összetette a takaró
139 V, XXXIX | utcáinak szennyében, és aztán az esquilinusi dögtemetõbe
140 V, XXXIX | az ércpenge a márványon, aztán a mozaikpadlón koppant.~-
|