Rész, Fejezet
1 I, I | órán nem tudódott ki, hogy mi illeti a nobilissimákat.
2 I, I | megkérdezte a notariust: - Mi van itt, Nonnus?~A notarius
3 I, II | Athénben nem volt ott Sapricia, mi?~Quintipor szétvetette karjait
4 I, III | volt bennük szándékosság. Mi oka volna Galeriusnak arra,
5 I, IV | a Danubiuson túlra.~- És mi közöd neked a Danubiushoz
6 I, IV | ráadásul az isteni Platónt is. Mi baj, Quintipor?~A „szent
7 I, IV | el a fiú.~- Maximillát, mi? Az a neve, de arra nem
8 I, IV | istenek természetérõl, ha a mi halhatatlanjainkat ismerné?~
9 I, IV | ismertél rá! Így szoktátok, mi? Nemcsak játékból, ugye?~-
10 I, V | vörösödött el Quintipor.~- Ó, hát mi vagy te? Kulcsár? Mért hordod
11 I, V | caesarlány hangja fölcsattant.~- Mi nevetnivalód ezen? Rabszolga!~
12 I, V | magának megmagyarázni, mi történt vele, amikor elõször
13 I, V | Különben még azt se mondtad el, mi üzenetet hoztál nekem.~-
14 I, V | enyémnél, próbáld csak! Mi az, Quintipor?~A fiú borzongva
15 I, VI | tördelte átlátszó kezeit. - Mi örömet adhatnának nekem
16 I, VI | mutatni.~- A jazigok, ugye? Mi is hallottunk róluk. Maxentius
17 I, VI | Maxentius derék fiú, mi? De én nem a jazigokról
18 I, VI | meresztett.~- Hát ezeket mi lelte?~- Megrémítetted õket,
19 I, VI | elkacagta magát.~- Nem a mi fajtánk, mi? Hova akarsz
20 I, VI | magát.~- Nem a mi fajtánk, mi? Hova akarsz menni?~- Orvost
21 I, VI | halottakat támasztasz a mi istenünk nevében. Boldog
22 I, VI | és elmondatta magának, mi történt. A játszótéren,
23 I, VII | meg, nem lehetett tudni, mi okból. A légiók vizsgálatot
24 I, VII | valamennyiük nevében ezt mondta:~- Mi a zsoldért életünket ígértük,
25 I, VII | lehet kényszeríteni, hogy mi vegyük el testvéreinktõl
26 I, VII | nem szöktetek el?~- Mert mi megadjuk a császárnak, ami
27 I, VII | császárokra.~- Ezek a vakok a mi kincseink - mutatott rájuk
28 I, VII | hogy viseljük gondjukat, s mi megosztjuk velük gyökérkenyerünket,
29 I, VIII | karját a csillagok felé.~- Mi mondanivalója lehetne ott
30 I, VIII | rácsodálkozott.~- Hát téged mi lelt?~- Visszaadom, amit
31 I, IX | te, hát nem tudod már, mi nap van ma?~Ez a duruzsolás
32 I, IX | magukra maradtak -, tudod, mi van ma?~- Örömnap van -
33 I, IX | árnyék. Kérdeznéd tõle, mi fáj, s nem tudna felelni,
34 I, IX | csak azt se kérdezte tõle, mi fáj. Ezt akarod, Prisca?
35 I, IX | gyógyítani.~- Valeriát? Mi baja Valeriának?~- Pantaleon
36 I, IX | mondja, nagy bûnös.~- A mi lányunk? - hökkent meg a
37 I, IX | végignézte Quintiport.~- Mi a szolgálatod? Állj fel,
38 I, IX | jutott eszembe... õ is... a mi fiunk is tizennyolc esztendõs
39 I, X | elidegenedett itt egy kicsit. Mi van õvele? A császár kegye?
40 I, X | trónra érett! Tudod te, mi az, mikor egy apának el
41 I, X | barátod, Lactantius, igen? Mi szüksége volna új hódításokra
42 I, XI | zavarodottan állt föl a helyérõl.~- Mi történt? - nézett rá egy
43 I, XI | Én a te fiad vagyok! Mi nem vagyunk rászorulva arra,
44 I, XI | ti dolgotok, csináljátok. Mi nem vagyunk szoptatósdadák.~
45 I, XI | Galerius értetlenül nézett rá. Mi történhetett ezzel az asszonnyal?
46 I, XI | csak a régi erkölcsök... ha mi összetartunk...~Nagyon összetartottak
47 I, XII | már Apatéban van. Hajnalra mi is ott leszünk.~A fehér
48 I, XII | Helena méltósággal. - A mi istenünk is türelmes. De
49 I, XII | és az õ egyszülött fia, a mi Urunk Jézus Krisztus!~Mire
50 I, XIII | vánkosai közé. Maga se tudta, mi bántja. Máskor is megesett
51 I, XIII | elbántunk Maxentiussal, mi?~Titanillának elállt a lélegzete.
52 I, XIII | leköp érte. Nem emlékszel, mi?~A lány torkára tette a
53 I, XIII | Majd eszedbe juttatom, mi történt Carrhaenál.~Caesarsága
54 I, XIV | istentelenek vagytok?~- Mi keresztények vagyunk, legszentebb
55 I, XIV | indulat minden nyoma nélkül, mi lesz a keresztényekkel.
56 I, XIV | Inkább az a baj, hogy a mi isteneink valóban neheztelni
57 I, XIV | kiáltott Maximianus.~- Mi nem fogjuk vértanúsággal
58 I, XIV | isteneink szobrait. Neked mi a véleményed, Constantius?~
59 I, XIV | Aranyfénye felderíti a mi csöndes és komoly udvarunkat.~
60 I, XV | csörrentek össze rajta.~- Mi is ilyent akarunk venni -
61 I, XVI | összekarmolt képû hitszónokot.~- A mi istenünk nem kívánja azt,
62 I, XVI | fenyített meg. Mért nem viselünk mi ilyen sebeket?~- Azért,
63 I, XVI | megostorozását és fölfeszítését, mi igazán türelemmel elviselhetjük,
64 I, XVI | hiszem, testvéreim, hogy ez a mi császárunk, aki majdnem
65 I, XVI | senki se tudja biztosan, mi célja van a keresztények
66 I, XVII | édes játékait, amelyeknek a mi isteneink annyit köszönhetnek,
67 I, XVII | azért, sajnos, tudom én, mi nem illik a magunk korú
68 I, XVII | elüszkösödött májához, és mi illik a császár barátjához.~
69 I, XVII | a tábla homlokán, mint a mi császárunké, és nekem gyönyörûségessé
70 I, XVII | akik nem olyanok, mint mi voltunk, nem futnak piros
71 I, XVII | hogy ott járt, de hogy mi céllal, azt nem vallotta
72 I, XVIII | nem mondhatta volna meg, mi leli, hiszen maga se tudta.
73 I, XIX | rétegbe sûrûsödött füstje.~- Mi tartjuk illattal õket -
74 I, XIX | Azelõtt nem érdekeltek. Mi közöm nekem a mások isteneihez,
75 I, XX | volt-e Nagy Sándornak fia, és mi lett annak a sorsa. A rhetort
76 I, XX | bizakodva az õ erejükben és a mi gyöngeségünkben. Ezek felett
77 I, XXI | kérdezzék meg az istenektõl, mi az oka haragjuknak. Egy
78 I, XXI | gyantát. - Hát nem látod, mi van benne?~- Egy pillangóforma,
79 I, XXI | benyílóra.~- Oda menjetek! Mi történt veled, Galerius?~
80 I, XXI | tudtam volna szólaltatni. Mi bizonyságod van most már
81 II, XXII | Nílus vize sárga volt. A mi templomunkban a fõpap õriz
82 II, XXII | az istennek is. Már csak mi tudunk róla, akik egyik
83 II, XXII | Szelíden belekarolt.~- Mi ég itt? - kérdezte, ahogy
84 II, XXIII | kivörösödött szemmel.~- Mi történt megint, Prisca? -
85 II, XXIII | az anya. - Apollinaris a mi fiúnk.~- Azt a nevet el
86 II, XXIII | vegye fel a bíbort.~- Addig mi mindent elõkészítünk, anyácska.
87 II, XXIV | istennek nevében! Imádkozzunk a mi megholt nõvérünkért, Priscáért.~
88 II, XXIV | gyöngeségébõl, és elvetted a mi oltalmazónkat a szörnyû
89 II, XXVI | hideg a kezem, melegítsd. Mi ez a kezedben?~- Füge -
90 II, XXVI | Nem is kérdezed tõlem, mi az a jó újság?~- Az én számomra
91 II, XXVI | közelebb simult hozzá.~- Mi baja a kisfiúnak? - kérdezte
92 II, XXVI | elnevette magát.~- Jaj, mi lesz akkor Alexandriával,
93 III, XXVII | kérdezte a lictoroktól, mi lesz a nimfákkal, akik úgy
94 III, XXVII | költőknek hinni lehet. És mi lesz a források és patakok
95 III, XXVIII | De még ez se valószínû, mi néznivalót találhatnának
96 III, XXVIII | gyöngédséggel nézte Quintiport.~- Mi történt, kis Tit?~- Semmi
97 III, XXIX | válláról a keresztet.~- Mi van velük?~„Velük” - így
98 III, XXIX | kapualjban, attól kérdeztem meg, mi történik itt. Nevetve válaszolt,
99 III, XXIX | hogy meg ne tántorodjon.~- Mi az a thurificata? - kérdezte
100 III, XXX | És ne törõdj vele, hogy mi volt tegnap, semmivel se
101 III, XXX | a szerelmi rábeszélés. Mi is a neve a másodiknak?
102 III, XXXI | már nem lehet, kis Tit. Mi lesz belõle, ha meglát valaki
103 III, XXXI | feleségem. Odavalók vagyunk mi Puteoliba, én csak nyáron
104 III, XXXI | hozzá - rémüldözött a fiú. - Mi lesz akkor velünk?~A lány
105 III, XXXI | és elcsicseregte neki, mi járatban vannak. Hazahozták
106 III, XXXI | egymáséiba kulcsolt ujjakkal, mi jön még. A többiek ásítozni
107 III, XXXI | kellett kicserélni.~- De hát mi károd neked abban? - értetlenkedett
108 III, XXXI | neki. Vagy õ már tudja, mi?~Quintipor az egyik karjával
109 III, XXXIII | római néppel, ha mindenki a mi védõszárnyaink alá helyezkedik,
110 III, XXXIII | Most már nem törõdött vele, mi szabad, mi nem, magához
111 III, XXXIII | törõdött vele, mi szabad, mi nem, magához szorította
112 III, XXXIII | egy virágos narancság.~- Mi hír, Trulla? - kiáltott
113 III, XXXIII | törvények szabták meg, kinek mi szabad, s a rabszolgát még
114 III, XXXIII | értem a princeps hajója. Mi... mi nem látjuk többet
115 III, XXXIII | a princeps hajója. Mi... mi nem látjuk többet egymást,
116 IV, XXXIV | õszön, de már többet van a mi úrnõnkkel, mint a feleségével.~-
117 IV, XXXIV | Maxentius.~- Leszedte a körmit, mi?~- Kérdezd meg Babeket.~
118 IV, XXXIV | elérzékenyedve is sóhajtott.~- Ez a mi sorsunk, katonáké. Hol esett
119 IV, XXXIV | Rómában, ahol mindenki a mi emberünk? Babek úgy mondja.
120 IV, XXXIV | elmondanád a nobilissimusnak, mi hasonlatosságot találsz
121 IV, XXXV | Aeliának hívják, mióta a mi kolóniánk. De hát oda nem
122 IV, XXXVI | akkor a máséban vájkálni?~Mi volt az, ami õt Hormizdához
123 IV, XXXVI | ahogy tõled tanultam. Hiszen mi közöm nekem a más boldog
124 IV, XXXVI | feljött a csillag. Tudod, a mi csillagunk, és nekem eszembe
125 IV, XXXVI | is keresztény vagyok!~- Mi is azok vagyunk! - ezt három
126 IV, XXXVII | gyöngédséggel. Náluk nélkül mi lett volna belõle? Talán
127 IV, XXXVII | öreg Trulla jobban tudja, mi kell az õ kicsi drágájának.
128 IV, XXXVII | állát.~- Nem tudom, uram, mi lesz akkor a gyermekkel.
129 IV, XXXVII | Quintipor mosolygott.~- Csakhogy mi baj? Mondjad csak bátran.~-
130 IV, XXXVII | meg...~- Mit, Benoni?~- Mi a neve annak, akit keresnem
131 IV, XXXVII | mint te, hogy melyikünkbõl mi lett?~A terem hirtelen kiürült,
132 IV, XXXVII | huszonharmadik vagy reggel óta. Mi a neved?~- Gránátvirág.~
133 V, XXXVIII| ollója kérlelhetetlen.~- Mi? - a caesar olyan rekedt
134 V, XXXIX | ládával. Megkérdezte tõle, mi van a ládában, s azt a feleletet
135 VI, XL | is sejtem, Lactantiusom, mi cím illet téged, mint az
136 VI, XL | megfertõztetett trónján, mi változás van a világban?
137 VI, XL | halandók - mert nemcsak a mi isteneink haltak meg, hanem
138 VI, XL | hogy azt érzed, amit én, a mi életünk két fél dióhéj,
|