Rész, Fejezet
1 I, I | Diocletianus az ész, ott õ a kar; amit Jupiter kigondol, azt Hercules
2 I, I | nobilissimusoknak kijáró tiszteletet, amit a princeps barátságos fejbólintással
3 I, I | tõlük. Bion mindent tudott, amit a könyvek megadhatnak, és
4 I, I | maga után a rossz pénzt, amit éppen ezért a zsákról neveztek
5 I, II | Rabszolgája vagy, azt tesz veled, amit akar. Ha megharagszik rád,
6 I, II | szándéka volna veled. Legalább amit eddig tett, nem úgy mutatja.
7 I, III | volna gondolkozni azon, amit az elsõ augustus akart.
8 I, III | valami egyenetlenkedés, amit Diocletianus már a perzsa
9 I, III | mégis olyan zavarba ejtette, amit látott, hogy alig tudta
10 I, III | Galerius, s hozzáfûzte azt, amit legalkalmasabbnak vélt
11 I, III | szépen beforrott az a sebed, amit Daciában kaptál! Hát ez
12 I, III | meg az istenek azzal is, amit tõlem elvettek.~A princeps
13 I, IV | Serapis isten szolgálatában. Amit pogányul tanult, annak keresztényül
14 I, V | fujkálta bele a piros fénybe, amit a lucernariusok fáklyái
15 I, V | mondod, meg tudnád tenni, amit Varanes? Mehetsz, Quintipor.~
16 I, VII | küzdelmüket az, hogy ahelyett, amit el akartak pusztítani, nem
17 I, VII | elõbb-utóbb meg fogják adni, amit ígértek.~Mint a testõrgárda
18 I, VIII | téged mi lelt?~- Visszaadom, amit az apádtól kaptam - csípett
19 I, IX | azt a szép fekete szõlõt, amit a császárnak tartogattam.
20 I, IX | aztán biztos vagyok, hogy amit az én Quintusom hozott nekünk,
21 I, IX | No majd én helyrehozom, amit õ elrontott.~Odaállt a fiú
22 I, X | Elõkeressem? Mind a tíz megvan, amit eddig csináltál.~Még fel
23 I, X | azért a vigyázatlanságért, amit õ követett el.~- Tehát bölcshöz
24 I, X | meg, hidd el neki azt is, amit a maga fiának jósolt. Az
25 I, X | beszélj!~- Mindent elmondtam, amit tudtam, uram.~- Most arról
26 I, X | Szeretné neki meghálálni, amit a fiúért tett, és amivel
27 I, XII | hegyérõl! Gondolj arra, amit az anyád szenvedett!~Kibuggyant
28 I, XIII | A lány most már elhitte, amit Romula nagyanyjától hallott
29 I, XIV | hogy meg fogják áldani, amit földi helytartóik aznap
30 I, XIV | keresztények istenérõl, de amit hallott róla, arról gyõzte
31 I, XIV | mosoly suhant át az arcán, amit még soha nem látott a szent
32 I, XIV | nélkül nem szólal fel, s amit mondani fog, az méltó lesz
33 I, XIV | föltakarjam családi sebemet, amit az istentelenek ütöttek.~-
34 I, XIV | betegséggel jutalmazták meg azért, amit az istentelenektõl szenvedett.
35 I, XV | olvastatja föl azt a könyvet, amit Pantaleon, az orvos hozott
36 I, XV | gödölye.~- Micsoda gödölye?~- Amit apám egyszer föláldozott
37 I, XVI | Magadnak köszönd, fiam, amit kaptál.~Ammonius a püspök
38 I, XVI | fületeket, hogy ne azt hallja, amit én mondok, s így kétséget
39 I, XVI | építette föl az õ szülõvárosát, amit a földindulás elpusztított.
40 I, XVII | bíbort, az helyrehozhassa, amit õ vétett, és próbálhassa,
41 I, XVII | vétett, és próbálhassa, amit elmulasztott. Nem nehéz
42 I, XVII | is észrevetted már abból, amit eddig írtam -, hogy az istenkeresés
43 I, XVII | Én se tudok mindent, de amit mondhatok, azt hitelesnek
44 I, XVIII | egy kicsit, megtartotta, amit ígért. Még a császárnénak
45 I, XXI | fiú hangját itta, arra, amit mond, nem figyelt. Itt Alexandriában
46 I, XXI | azt olvassa-e ki belõlük, amit Bion?~Annyira hitelt adott
47 I, XXI | Pedig nem volt az a kínzás, amit a bakó ki ne próbált volna
48 I, XXI | bizonyságod van most már arra, amit elmondtál?~A caesar kinézett
49 I, XXI | Azt, hogy nincs az a bûn, amit Isten irgalma meg ne bocsátana
50 II, XXII | szénaköteget vagy azt a falat húst, amit azok nekik áldoztak. Az
51 II, XXII | Minden büntetést megérdemel, amit a Tartaroszba vetetteknek
52 II, XXII | valami piszkos vászonrongyot, amit egy üvegbõl húzott elõ. -
53 II, XXII | pénzed keresed? Itt van, amit a lányod összeszedett belõle.~
54 II, XXII | a szõlõnek a termésébõl, amit most ültettél!~Föltekintettek,
55 II, XXIII | szõlõvesszõnek a termésébõl, amit most ültettél!~Ha jövendölés
56 II, XXIII | semmit az olyan parancs, amit nem lehet végrehajtani,
57 II, XXIII | következik, nehezebb lesz, mint amit eddig szenvedtél. Én már
58 II, XXIV | méltónak erre a látomásra. De amit tapasztalt, az is meggyõzte
59 II, XXIV | Marcellinusnak, Róma püspökének, amit itt Mnesternek tett, és
60 II, XXIV | nem azt mondja Isten fia, amit a thyatirai egyház angyalának
61 II, XXIV | Azzal búcsúzom tõletek, amit a laodiceai egyház angyalának
62 II, XXIV | könyvére emlékeztetett, amit csak a Bárány nyithat föl.
63 II, XXV | De sok olyan dolog van, amit Bion sem tud, s ezekre a
64 II, XXV | s az a felvilágosítás, amit Lactantiustól Nagy Sándor
65 II, XXV | megerõsítette abban a tervben, amit a Világbíró szelleme sugallt
66 II, XXVI | megképzett elõtte az a levél, amit a császári iroda pecsétõrzõjének
67 II, XXVI | könnyû, puha háziruha van, amit még sohase látott rajta.~-
68 II, XXVI | annak a jó újságnak örömére, amit a császártól hallottam.
69 II, XXVI | Jó. Akkor felelj arra, amit kérdezek. Érted, Quintipor?~-
70 III, XXVII | benne, s azt az aranyfényt, amit a császár emlegetett, nem
71 III, XXVIII | Pár szó parancs az egész, amit indokolni se kell. Maradjon
72 III, XXVIII | Puteoliba. Vagy csináljon, amit akar, menjen fürdeni, csónakázni,
73 III, XXVIII | tengernek, a szabadságnak. Amit hiszen rövidesen úgyis meg
74 III, XXVIII | valami olyan következett, amit nem lehetett elbírni.~Már
75 III, XXVIII | Maximianus-palotában, abban a kis szobában, amit a nobilissima a cselédsoron
76 III, XXVIII | keze is ahhoz igazodott, amit látott, hol villámgyorsan
77 III, XXIX | áhított rá arra a játékszerre, amit õ keresett, õ talált magának.
78 III, XXIX | neki azt a biztonságot, amit a páncél a csatára készülõ
79 III, XXIX | gladiátormérkõzésre elmenjen, amit a keresztények halálos bûnnek
80 III, XXIX | reménykedett, hogy hátha nem az, amit õ sejt.~- Olyan keresztény
81 III, XXX | hiszen mind szétszórod, amit õröltél. Hol vannak a többiek?
82 III, XXX | kis Tit?~- Melyiket?~- Amit félretettél.~A lány szeme
83 III, XXX | csak azt vehetem el tõled, amit magadtól adsz.~- Ne ejts
84 III, XXX | ne kérdezz többet olyant, amit én se tudok. És ne törõdj
85 III, XXX | mennyezetet, akkor teljesedik, amit gondoltál. No most!~Egyszerre
86 III, XXX | Hátha közelebb is találsz, amit úgy adhatsz nekem, hogy
87 III, XXX | olyan öröm volt Titnek, amit halk sikoltással kellett
88 III, XXX | viasztáblád? Írjunk össze mindent, amit meg szeretnék veled nézni.~-
89 III, XXXI | boltoskodok itt. Polluxra mondom, amit a kocsmán keresünk, azt
90 III, XXXI | nemhogy olyant csinált volna, amit te gondolsz, anyus.~Hirtelen
91 III, XXXI | viperaméreggel gyúrt, fekete kréta, amit leginkább az örökség-vadászok
92 III, XXXI | Ezután én is imádkozom. Azt amit te. Reggel?~- Este. Amikor
93 III, XXXI | Bajaeban a szú is azt percegte, amit a vércse vijjogott.~- Ti-i-it!
94 III, XXXI | mennyi mindent tud Titrõl, amit õ tán sohase fog megtudni.~
95 III, XXXI | is meglehetne csinálni, amit Maxentiussal is megcsináltunk
96 III, XXXI | karminnal a magyarázat. Amit a tabernában az isteni irgalom
97 III, XXXII | hajtója. Neki az a fizetése, amit a szerelem hálából az oltárra
98 III, XXXII | rózsaszín pecsétes levelet, amit a tengerbe dobott? Vers
99 III, XXXII | alhatott a maradék szénában, amit a szelek el nem hordtak
100 III, XXXII | érteni.~- Nincs az a pille, amit könnyebben meg ne lehetne
101 III, XXXIII | megkínálta abból a fügébõl, amit Gránátvirágtól kapott, megsimogatta
102 III, XXXIII | az ujjáról a vasgyûrût, amit mocsaras vidéken a malária
103 III, XXXIII | mögött, felvette a tollat, amit az eldobott, és az övébe
104 III, XXXIII | Mennyi minden elmaradt, amit terveztünk!~Quintipor olvasott.~-
105 III, XXXIII | megfigyelendõnek látszik, amit a római törvények szentnek
106 IV, XXXIV | a szárnyas Victoriát is, amit akkor kaptam az apámtól -
107 IV, XXXIV | ellensége. Azok megtorolták, amit ellenük vétett, s más nem
108 IV, XXXIV | mindent a kezed ügyébõl, amit hozzám vághatnál. De ettõl
109 IV, XXXIV | Látod, arra gondoltam, amit az elébb mondtál. Hogy a
110 IV, XXXIV | valahol a feleséged bulláját, amit õ a házi oltárára tett,
111 IV, XXXV | már én is kezdem hinni, amit Lactantius mondogat. A Dominus
112 IV, XXXV | hogy foganatja legyen. Amit az üldözések rémségeirõl
113 IV, XXXV | az iszonyodást a vértõl, amit Antiochiában érzett. Önmagának
114 IV, XXXV | befejezte a levelet. Azzal, amit most hallott, meg volt róla
115 IV, XXXV | összevesszenek - gondolta Bion. - Amit ma Venus Calda bajt csinált
116 IV, XXXVI | az övé, azt tehet vele, amit akar, simogathatja, szaggathatja,
117 IV, XXXVI | caduceus és az aranyalma, amit átnyújt Párisznak. Méltóságosan
118 IV, XXXVI | bokáig érõ, bõ, fehér inget, amit szerepe kívánt, már magára
119 IV, XXXVII | valami abból a boldogságból, amit ő másoknak a vonásain még
120 IV, XXXVII | kivarrott, keskeny nyakbavetõt, amit csak férjes úrnõk viselhettek.~
121 IV, XXXVII | ki a bíborcsíkos tógát, amit Quintipor úgy dobott le
122 IV, XXXVII | karneolnyakláncot adtam neki, amit jegyajándékba kaptam a
123 IV, XXXVII | báránycombot kivettem belõle, amit az istennõnek hoztam. Tartós
124 IV, XXXVII | kiét nem. Abban a jelben, amit õ ad, nem lehet csalódni.
125 IV, XXXVII | nagy vas-candelabrum is, amit senki se akart megvenni.
126 IV, XXXVII | Emlékszel rá? Ez az a könyv, amit a rhetor egyszer meg akart
127 IV, XXXVII | övvel, beledugatott mindent, amit kis Tit érintett valaha,
128 IV, XXXVII | magisteri ezüstkulcson, amit úgyis le kellett volna venni
129 V, XXXVIII| gyanútlanul legelészõ barom, amit sardicai csordás korában
130 V, XXXVIII| az én karomnak nehezek.~Amit elolvasott, azt bedugta
131 V, XXXIX | ura kimondta azt a szót, amit ember még nem hallott tõle.~-
132 V, XXXIX | felelte az öregembernek, amit egyszer, nem is olyan régen,
133 V, XXXIX | csontjait.~Nyugodtan elmondta, amit tudott. A fiatal uraságot,
134 V, XXXIX | szeretett volna túl lenni, amit a kapuõrségtõl várt. De
135 V, XXXIX | már nem kell semmi abból, amit az istenek adtak. Vegyenek
136 V, XXXIX | Vegyenek vissza mindent, amit tõlük kaptam...~Hanem azt
137 V, XXXIX | császárné ugyanazt mondta ki, amit õ is gondolt, de azért úgy
138 VI, XL | belõle, hogy azt érzed, amit én, a mi életünk két fél
|