Rész, Fejezet
1 I, I | haladni akaróknak, hogy mindig inkább kettõvel följebb,
2 I, I | figyelmét. Csavargó természete mindig oda vitte, ahol valami látnivaló
3 I, I | népbe, amely a táborokat mindig kísérni szokta. Az ostrom
4 I, I | jelölte ki szobáját, hogy mindig kéznél legyen, ha fontos
5 I, I | magamban állítanék be. Én mindig másodmagammal járok - mondta
6 I, III | zsoldosok kapzsiságával mindig számot kellett vetni, de
7 I, III | de Diocletianus okossága mindig elejét tudta venni az összecsapásnak.~
8 I, III | feleség képmása nem lesz mindig a másodiknak szeme elõtt.~
9 I, III | még rám? Ó, én még most is mindig úgy alszom el, hogy a karja
10 I, III | fúrom a fejemet. S reggel mindig az õ hangjára ébredek fel.
11 I, III | hozzád a császár?~- Eddig mindig engedelmes voltam hozzá.~-
12 I, V | szoktam, nobilissima.~- Igaz, mindig elfelejtem, ki vagy. De
13 I, V | mint a farkaskölyök. Én is mindig félek tõle, hogy megharap.~
14 I, V | helytartó volt, hol is csak? Mindig elfelejtem ezeket a barbár
15 I, V | Quintipor! Neked ezután mindig el kell találni, mit gondolok.
16 I, VI | megállapították. Szomorúnak mindig szomorú volt és hallgatag,
17 I, VI | gügyögve tanít járni. A vége mindig az volt, hogy felsikoltott,
18 I, VI | elvittek, lányom.~- Nem, mert mindig vak és süket voltál a magad
19 I, VI | megoldani! Anyám, anyám, azóta mindig vérszagát érzem annak, akit
20 I, VI | Kerek vadmacskaszemében még mindig megvolt a hegyi pásztor
21 I, VI | kislányod vagyok, s ezután mindig az maradok?~- Kislányom,
22 I, VII | kövek összeillesztése nem mindig úgy sikerült is, amint õ
23 I, VII | néhányszor kötõdött is vele.~- Mindig elejted a vadkant, és mindig
24 I, VII | Mindig elejted a vadkant, és mindig más lakik jól a húsával.~
25 I, VII | szegény özvegyet.~Diocletianus mindig tiszta életû ember volt.
26 I, VII | vadászkalandot, amelynek emléke mindig jólesik.~A dolog Helvetiában
27 I, VIII | tanácsot kértek tõlük, õk mindig Sincellust jelölték meg
28 I, VIII | rhetornak, aki karját még mindig felemelve tartotta, mint
29 I, IX | szabaduló-levelet. Ilyenkor a kertész mindig beöltözött a régi katonaruhájába.
30 I, IX | meghalt?~Diocletianusnak nem mindig sikerült elkerülni az évfordulón
31 I, IX | örvényben.~A császárné máskor mindig ájulásba esett a történet
32 I, IX | akinek minden sikerült. Mindig szerette az urát, de nem
33 I, IX | szerette az urát, de nem mindig keserûség nélkül. Irigyelte
34 I, X | amelyben egy pillanatra mindig a szegénysoron született
35 I, X | Quintiporral elébe bocsátották. Mindig fegyelmezettnek és hidegnek
36 I, X | Galerius karjára és szívére mindig számíthat.~- Ha ugyan lesz
37 I, XI | amelynek a vad nobilissima mindig szót fogadott. A csordás-szemekkel
38 I, XII | állát, úgy beszélt hozzá.~- Mindig fogod szeretni? Akkor is,
39 I, XIII | le dühében. Õ ugyan eddig mindig azt hitte, hogy a szemével
40 I, XIII | szandált. - Ezt én azóta mindig mindenütt magammal hurcolom,
41 I, XIV | olyan nagyon a Dominus, aki mindig elmondta neki, mit végeztek
42 I, XIV | érdekelte semmi, de tõle mindig megkérdezte, hogy aludt,
43 I, XIV | császártól, de valami szorongást mindig érzett, ha vele volt. Ezért
44 I, XIV | kereste az embereket, de mindig sugárzott az elégedettségtõl,
45 I, XIV | se a környezetérõl, arca mindig nyugodt és tartása méltóságos
46 I, XIV | szállta meg.~A császár a napot mindig azzal kezdte, hogy áldozatot
47 I, XIV | hogy ha az álló ember nem mindig okosabb is a terpeszkedõnél,
48 I, XIV | segítségére sietni, aki mindig kénytelen volt azt elfogadni,
49 I, XIV | azt elfogadni, noha nem mindig szívesen.~Most azonban olyan
50 I, XIV | soha nem volt barátja, s mindig többre ment emberséggel,
51 I, XIV | nézték a szent beteget, amely mindig kijárt az epilepsziásoknak.
52 I, XV | egymásra.~- Én titokban mindig az voltam - mondták a szemérmesebbek.~
53 I, XV | fiúra.~- Nevess csak még! Én mindig nevetnék, ha neked volnék.~-
54 I, XV | ha neked volnék.~- Én is mindig nevetnék, úrnõm, ha téged
55 I, XV | nevedre. Tudod, hogy ezután mindig így szólítalak, ha ketten
56 I, XV | venni a fiú. - Csak ilyenkor mindig eszembe jut a gödölye.~-
57 I, XV | el a lány. - Valeria is mindig megborzong a vértõl, a mostohaanyám.~-
58 I, XV | Keresztelõ János történetét mindig ki kell hagynom az evangeliumból.~
59 I, XVI | idegenben járó testvérek ott is mindig felkeresték a gyülekezeteket,
60 I, XVI | Láttam én ezt elõre.~- Én is mindig mondtam, hogy ezek a legveszedelmesebb
61 I, XVI | milyen idõk jöhetnek még, mindig jó, ha az ember elõrelátó.~
62 I, XVII | chria szabályainak, erre mindig szégyenkezve gondolok, nem
63 I, XVII | gondolsz, Bionom, így volt ez mindig, vagy valamikor közelebb
64 I, XVIII | hajtottak, de az élõ szívek mindig úgy érezhették, hogy az
65 I, XVIII | gonosz démonokat, és egyben mindig tudatta az anyákkal, hogy
66 I, XVIII | nehezen indult meg a szava, és mindig idõ kellett neki, míg össze
67 I, XVIII | nagyanyjáról és az öreg Trulláról. Mindig jólelkûen és mindig csúfolódva
68 I, XVIII | Trulláról. Mindig jólelkûen és mindig csúfolódva egy kicsit, és
69 I, XVIII | vad nobilissimától, csak mindig úgy érezte, hogy sírhatnékja
70 I, XVIII | neki, hogy ha fiú volna, mindig a lábánál ülne, úgy lesné
71 I, XVIII | deresedõ ember volt, de mindig jókedvû és asszonyok nyelvén
72 I, XVIII | mondta halkan a lány. - Mindig az vagy, ha egyedül vagyunk.
73 I, XIX | s annak az agyvelején mindig van írás. Minálunk készül
74 I, XIX | legyintett Heptaglossus -, ezek mindig jajgatnak. Bámulatos, hogy
75 I, XIX | jajgatnak. Bámulatos, hogy még mindig gyõzik tüdõvel. Mondhatom
76 I, XX | tekintetében, s a Dominus még mindig nem adott jelt, hogy be
77 I, XXI | tanú, mert a törvénykezés mindig áldozatbemutatással kezdõdik.~
78 I, XXI | fõnixnek neveznek, s amely mindig boldog korszakokban születik
79 II, XXII | alamizsnáira, akik nagy és nem mindig veszélytelen utakat is vállaltak
80 II, XXII | régi istenek, akiknek õ mindig oltalma alatt állott, megint
81 II, XXII | hely a világ teremtése óta mindig a démonok tanyája volt.
82 II, XXII | apa lehetett. Az õ szívük mindig csak a halál küszöbén doboghatott
83 II, XXIII | országos gondjai közt is mindig maga nézte át, mert nagyon
84 II, XXIII | még nem volt császárnak. Mindig úgy érezte magában, hogy
85 II, XXIII | hogy buzgó áldozatokkal mindig megengesztelhetõk.~- Soha,
86 II, XXIV | értük. A jó szó ezeknél nem mindig volt elegendõ, de pénzért
87 II, XXIV | arról, hogy az okosság nem mindig bûn, s az oktalanság nem
88 II, XXIV | bûn, s az oktalanság nem mindig erény. Aki kicsinyhitûségbõl
89 II, XXV | fürtöt lopatni a hajából? Ha mindig összesöpörnék nyiratkozáskor -
90 II, XXV | üresség a helyén. Arról mindig eszedbe jutnék, ha erre
91 II, XXVI | Gránátvirág? Igazán igaz? Mindig vártál azóta? Nézd, milyen
92 III, XXVII | másik rabszolgát, de annak mindig be kellett kötni a száját,
93 III, XXVII | sohase vetette le a gyászt, mindig támadásnak érezte a lány
94 III, XXVII | nyúlni, s Titanilla még mindig maga volt. Nem tudta, ő
95 III, XXVII | volna. Hiszen attól még mindig megmaradt volna az ő kis
96 III, XXVII | Olyan, mint máskor. Õ mindig jó.~Talán egy csöpp dac
97 III, XXVII | bizalmasának tudta õt; s ezért mindig másra terelte a beszédet,
98 III, XXVII | szép versenykocsisra, akire mindig fogadni szoktak, a harmadik
99 III, XXVIII | szerette volna a Flaviusokat. Mindig húzott ezekhez a szelíd,
100 III, XXVIII | császár beavatta a titokba, mindig úgy gondolt rájuk, mint
101 III, XXVIII | barátokra, akikre a fiú mindig számíthat. Mert, bár a jóslatban
102 III, XXVIII | mint az apáé. Igaz, hogy mindig maga körül tartotta a fiút,
103 III, XXVIII | küszöbe elõtt, de reggel mindig száraz szemmel és száraz
104 III, XXVIII | kétszer-háromszor körültáncolta a fiút. Mindig közelebb szorította az ajtóhoz,
105 III, XXIX | vannak. Nehezen alszik el, s mindig olyan álmok gyötrik, amelyeket
106 III, XXX | emelt egy makkcsészét.~- Még mindig nem elég kicsi - csücsörítette
107 III, XXX | külön ne tenném neked. Így mindig elhitetem magammal, hogy
108 III, XXX | Gránátvirág! Azt hiszed, mindig így lesz ez? Hát sohase
109 III, XXX | vércséket hagynám meg, mert azok mindig a te nevedet emlegetik.
110 III, XXX | kegyében lehet Plutosznak. Mindig hagyott nálunk valami különös
111 III, XXX | szomorúság elhessegetésére mindig újra kellett kezdeni a csókot.~
112 III, XXX | lábadt a szeme, s a lány mindig gyönyörûséggel csókolta
113 III, XXX | vázán láttam egyszer.~Nem mindig sikerült ilyen könnyen elmosolyogni
114 III, XXX | szerethetnékem van.~- És mindig szerethetnéked lesz?~- Már
115 III, XXX | holdtölte volt, és az mindig fölizgatta a lányt, a dermedt
116 III, XXXI | vigyorodott el a favágó. - Nekem mindig azzal hõsködött Septumanus,
117 III, XXXI | Csakis, testvér. Én is mindig úgy vagyok, hogy inkább
118 III, XXXI | sokszor lesekszenek útonállók, mindig jó az ilyesmi.~- Hiszen
119 III, XXXI | egyedül a világon, mert neki mindig lesz gondja élete megmentõjére.~
120 III, XXXII | veszi a kápolna kincseit, mindig el is visz belõlük valamit,
121 III, XXXIII | Alexandriáig szaladnom. Mindig itt tördösi a kezét a küszöbödön,
122 IV, XXXIV | Hogyne. Öthónapos férjnek mindig harc az élete.~- A hétpettyes
123 IV, XXXV | kenyéren és vízen élt, és mindig ugyanazt a ruhát nyüstölte.
124 IV, XXXV | princepsszel összeismerkedett - mindig felcsillantotta a reményt,
125 IV, XXXV | unatkozni. Te már annyira vagy? Mindig azt hittem, hivatalos lapot
126 IV, XXXV | Milyen furcsa, hogy eddig mindig olyankor találkozott vele,
127 IV, XXXVI | utálatos jelenet volt, de utána mindig percekig zúgott a taps.
128 IV, XXXVII | kis Tit.~- Gránátvirág, én mindig tudtam, hogy Te hogy szeretsz
129 IV, XXXVII | szegény kicsi drágám még mindig nem tette le a lány-bulláját.
130 IV, XXXVII | de vigyázva arra, hogy mindig hátat fordítson neki, nehogy
131 V, XXXVIII| ébren találta a látogatás, mindig gondolt vele, hogy megadják
132 V, XXXIX | amiért magában a neki mindig gyanús Dominának keresztény
133 V, XXXIX | császár meg a császárné még mindig úgy hallotta, mintha beszélne.
134 V, XXXIX | Salonába.~Két kezét még mindig elõrenyújtva tartotta. A
135 VI, XL | öreg barátodat, aki még mindig azon a címen szólít téged,
136 VI, XL | vérébe hal az ég alján, mindig jó reménységben hagyja feleségét,
|