Rész, Fejezet
1 I, I | szomszédjának. - Úgy értem, méltó arra, hogy istennõt ringasson.~
2 I, I | bátorságot vett magának arra, hogy biztosítsa a császárt
3 I, III | kikiáltották császárrá, arra a nyugati légiók ellencsászárral
4 I, III | küldöttsége célzást tett arra, hogy a szent város várja
5 I, III | téged találtalak alkalmasnak arra, hogy megosszam veled bíborom
6 I, III | katonáit.~Amikor visszatért arra számítván, hogy mint triumfator
7 I, III | képességük nem volt már arra, hogy szabad emberekké válhas
8 I, III | Alkalmat akart neki adni arra, hogy huzamosabban együtt
9 I, III | Mi oka volna Galeriusnak arra, hogy életemre leselkedjék?~
10 I, IV | Maximillát, mi? Az a neve, de arra nem ért. Az apja Titanillának
11 I, IV | el, mert ez is bizonyság arra, hogy õ titán. Ha Diocletianus
12 I, VII | az imperium néptengerébe. Arra még elég erõsen, hogy római
13 I, VII | elegy-belegy tömeget, de arra már képtelenül, hogy rómaivá
14 I, VII | benne, õ-e az, aki méltó arra, hogy befogadják örökkévalóságukba.
15 I, VII | lenni, mert Pessinusban arra jelölték ki az istenek.
16 I, VII | Mikor a rendeletet aláírta, arra gondolt, hogy életében ez
17 I, VII | elvehetitek tõlünk. De arra egyikünket se lehet kényszeríteni,
18 I, VII | udvarmesteri hivatal vezetõjét. Arra kérték, ezt a falut kerülje
19 I, IX | köpenyegébe takarta a gyereket, s arra számított, hogy mire az
20 I, IX | Diocles, sohase gondoltál még arra, hogy hátha valamelyik nimfa
21 I, IX | összeszorított, keskeny szája nem arra vallottak, hogy ez az ember
22 I, IX | sietett mentegetõzni.~- Nem arra való ez, uram. Tizennyolc
23 I, X | az udvar levegõjét sem. Arra kérte a császárt, engedje
24 I, X | az õ életét megmentette, arra a fiát is rábízhatta. Quintus
25 I, X | derék emberek, akik csak arra gondoltak, hogy nekik teljesíteni
26 I, XI | Mi nem vagyunk rászorulva arra, hogy cselédszobákból meg
27 I, XII | a Nebo hegyérõl! Gondolj arra, amit az anyád szenvedett!~
28 I, XIV | amelyet alkalmasnak ítélt arra, hogy tökéletessé tegye
29 I, XIV | hatalmas isten, s méltó arra, hogy befogadják a többiek
30 I, XIV | társává fogadja. Sokat gondolt arra is, hogy ez az új isten
31 I, XIV | gyûlöletet, s lassanként rájött arra, hogy ebben valami különös
32 I, XIV | De vajon szükség van-e arra, hogy gyûlölség is legyen
33 I, XIV | birodalmat megtámadni.~A császár arra gondolt, hogy az illustris
34 I, XIV | valóban neheztelni látszanak arra, akit õk imádnak. Egyelõre
35 I, XV | míg egy kõpadot talált, arra leterítette a köpönyegét,
36 I, XV | hangos imádság némította meg. Arra kérte a püspököt, hogy segítsen
37 I, XVI | rövid imádság után, amelyben arra kérte az istent, hogy világítsa
38 I, XVI | antiochiai testvéreket. Nemcsak arra kérte õket, hogy hallgassák
39 I, XVI | törvényeinket áthágod, és másokat is arra csábítasz? - kérdezte Trajanus
40 I, XVI | egyik csodatevõ nagy püspök arra kérte az Istent, hogy az
41 I, XVI | császár elõtt, és intse arra, hogy forduljon el a bálványoktól.~
42 I, XVI | hogy egyetértene vele. Arra szólította föl a híveket,
43 I, XVI | jelentkezett. A hiszékenyebbek arra célozgattak, hogy Isten
44 I, XVI | kérdezte tõle, emlékszik-e arra a szõrös, fekete emberre,
45 I, XVII | foglalkoztatta elmémet. Néha arra kell gondolnom, hogy ez
46 I, XVII | vallás alkalmas lehetne arra, hogy örök életûvé tegye
47 I, XVII | ami ezelõtt te voltál. Arra méltatott engem, hogy velem
48 I, XVII | rendet, hátralevõ éveit arra szánta, hogy az istenek
49 I, XVII | Terminaliák ünnepén történt, arra magyarázták, hogy a császár
50 I, XVII | ebbõl nagy baj lesz. Nem arra gondolok, hogy a botor embert,
51 I, XVIII | nobilissimának, Quintipor arra már rájött, hogy szeretetreméltóság
52 I, XVIII | magadé, az a legszebb s én arra haragszom: ~Mert minden
53 I, XVIII | s már kezdett haragudni arra, aki a könyvmásolást kitalálta.
54 I, XIX | semmivel se emlékeztetett arra, hogy pályáját mint gubacstörõ
55 I, XX | bátorságot vett magának arra, hogy mint akkor, most is
56 I, XX | császár, amikor ezt mondta. Arra gondolt, hogy az õ fiának
57 I, XX | gazdagot, akkor valóban arra a Hannibalra emlékeztet,
58 I, XX | gondolatot tételezne fel, arra pedig a tökéletességnek
59 I, XX | lábafejében, a notarius azonban arra gondolt, hogy az istenek
60 I, XXI | fõpapja, megadta az engedélyt arra, hogy cerebrospicium útján
61 I, XXI | Csak a fiú hangját itta, arra, amit mond, nem figyelt.
62 I, XXI | szeretni szokták a meséket. Sõt arra is gondolt már, hogy valami
63 I, XXI | bizonyságod van most már arra, amit elmondtál?~A caesar
64 II, XXII | pap se tartotta méltónak arra, hogy különösebben megerőltesse
65 II, XXII | segítségre szorul. Néha talán arra is lesz alkalma, hogy amikor
66 II, XXII | gondjai közt sohasem gondolt arra, hogy a szívek játékait
67 II, XXII | tiltani az istennõnek, hogy arra vesse a szemét, akire akarja.
68 II, XXII | két fiatal közt. Õ csak arra jött rá, hogy Bionnak nagyon
69 II, XXII | bántotta. Nemrégiben még arra gondolt, hogy befogadja
70 II, XXII | nem szólhatott szigorúan arra, akinek több gondja volt
71 II, XXIII | akkor is, mikor õ már rájött arra, hogy az új isten, noha
72 II, XXIII | hitte, ez a legjobb alkalom arra, hogy arra az útra terelje
73 II, XXIII | legjobb alkalom arra, hogy arra az útra terelje feleségét,
74 II, XXIII | óvatos és halk célzást tett arra, hogy az istenek rossz néven
75 II, XXIII | talpra szökkent józanságával arra gondolt, hogy ha õrültséget
76 II, XXIII | majd egy éve képes már, arra az anyaszívnek is lesz ereje
77 II, XXIV | más érdemeket is szerzett arra, hogy hittársai õt tekintsék
78 II, XXIV | a bálványoknak, az méltó arra, hogy úgy Isten, mint a
79 II, XXIV | nem lehet látni. Õ éppen arra kapott parancsot, hogy a
80 II, XXIV | Jezabel asszonyról, aki arra csábította szolgáit, hogy
81 II, XXIV | pecsétjével az Apokalipszisnak arra a titokzatos könyvére emlékeztetett,
82 II, XXV | látta. A pénzügyi örményt arra utasította, hogy készíttesse
83 II, XXVI | lesz a tanítványom, akit arra kell ránevelnem, hogy tudjon
84 II, XXVI | nobilissima.~- Jó. Akkor felelj arra, amit kérdezek. Érted, Quintipor?~-
85 III, XXVII | megírta a császárnak, hogy arra a kis időre, míg a fia az
86 III, XXVII | Még most is elpirult, ha arra gondolt, hogy járt vele
87 III, XXVIII | Halálos szorongás fogta el arra a gondolatra, hogy talán
88 III, XXVIII | írnokoskodott benne, akinek a fiát arra szemelték ki az istenek,
89 III, XXVIII | pillanatot használta fel a lány arra, hogy rásüttesse a szemét
90 III, XXVIII | lehettél.~A caesar különben arra kérte a császárnét, másnap,
91 III, XXVIII | kihallgatást, s engedje meg, hogy arra Constantinust is magával
92 III, XXIX | rossz éjszakád lett volna.~- Arra akarlak kérni, hogy fessél
93 III, XXIX | már tudta, ki áhított rá arra a játékszerre, amit õ keresett,
94 III, XXIX | kínzással nem bírtak rávenni arra, hogy többet mondjon annál
95 III, XXIX | imádkozott is hozzájuk. Arra kérte õket, hogy gyógyítsák
96 III, XXX | vén penészeseknek? Csak arra gondoltam, hogy te majd
97 III, XXXI | nem mondott ellent, mert arra gondolt, hogy a mélyen lehúzott
98 III, XXXI | Nagyon gyerekes lehet. Arra szoktam kérni: Add, hogy
99 III, XXXI | Ti-i-it! Ti-i-it!~...Reggel arra ébredt fel, hogy rángatják
100 III, XXXI | szerette. Sõt néha gyûlölte, ha arra gondolt, hogy az mennyi
101 III, XXXII | fürdöttek a lucrinusi tóban, arra kérte az isteneket, úgy
102 III, XXXII | hátranyújtani Quintipor felé, s arra fordult meg, hogy hiába
103 III, XXXII | törleszkedett hozzá a lány. - Arra, hogy megcsókolj?~- Fáradt
104 III, XXXIII | kicsit a jajgatás ritmusa, és arra gondolt, úgy sírt-e Sapricia
105 IV, XXXIV | eunuch visszaalázatoskodta. Arra kérte, hogy mindentlátó
106 IV, XXXIV | aki különben neki apósa, arra is lehet számítani, ha egyszer
107 IV, XXXIV | nyilak nem ölték meg, és arra buzogányokkal verték agyon.~
108 IV, XXXIV | fekete szemét.~- Látod, arra gondoltam, amit az elébb
109 IV, XXXIV | kész vagyok teérted. Még arra is, hogy elcsábítsam a császár
110 IV, XXXIV | kéred, neki már úgy sincs arra szüksége. Hiszen õ asszony,
111 IV, XXXV | és belefogott a levélbe. Arra kérte a császárt, vegye
112 IV, XXXV | gyõzelemben. Hamar rájött azonban arra, hogy a démonok itt nem
113 IV, XXXV | elérkezettnek látja az idõt arra, hogy kilépjen a világ sírboltjából,
114 IV, XXXV | Plaviusok és a császárné arra akarták rávenni Alexandriában,
115 IV, XXXV | nyugalma, amely képessé tenné arra, hogy a hegyrõl lenézõ ember
116 IV, XXXV | imádkozni fogok érted, és arra kérem, mielõbb világosítsa
117 IV, XXXV | mint zöld érzelmû férfiú, õ arra hívta bizonyságul az isteneket,
118 IV, XXXVI | a feje hátulját is, csak arra a szokott tragikus maszkot
119 IV, XXXVII | kiáltja meg, ami kedves neki, arra rávisít örömében, s olyankor
120 IV, XXXVII | Te se kerülj ám el, ha arra jársz mifelénk. A kövér
121 IV, XXXVII | körül keringve, de vigyázva arra, hogy mindig hátat fordítson
122 IV, XXXVII | hallgatta, s most már csak arra emlékezett, hogy túl a Tiberisen
123 IV, XXXVII | vöröshajúnak született, arra sem volt alkalmas, hogy
124 IV, XXXVII | oltárt emelt a háza udvarán, arra föltette a candelabrumot,
125 IV, XXXVII | megveheted az engedélyt?~- Arra talán már elég lenne. Valamennyit
126 IV, XXXVII | lehet játszani, uram.~- Arra pedig már nincs idõm, hogy
127 IV, XXXVII | is beérte. Sõt, megkérte arra, hogy kísérje el egy háromnapos
128 V, XXXVIII| Az okos és kövér örmény arra hívta fel a császár figyelmét,
129 V, XXXVIII| tarkóján csorgott a verejték arra a gondolatra, hogy távolléte
130 V, XXXIX | praefectus engedélyt kért arra, hogy a birodalom legmagasabb
131 V, XXXIX | filiszteus? Nem is gondolt arra, hogy õt is szólíthatja
132 V, XXXIX | római birodalomban. Õ csak arra szokott érteni, hogy „hé,
133 V, XXXIX | hagyják benne.~A szolga, aki arra kapott parancsot, hogy be
134 V, XXXIX | kicsit elmosolyodott, mikor arra az öreg túrószacskóra gondolt,
135 VI, XL | Nílus-völgyi embereknek arra a meséjére, amelyet kitûnõ
|