1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910
Rész, Fejezet
5001 I, XXI | felejtsd el, hogy mikor a császár elõtt állsz, akkor
5002 I, XXI | Ehhez már nem hívta össze a jogtudósok kollégiumát.
5003 I, XXI | nem az isteneket védte és a birodalmat, hanem a fiát.
5004 I, XXI | védte és a birodalmat, hanem a fiát. Se az orvos nem vallott,
5005 I, XXI | az orvos nem vallott, se a pap, de õneki az a gyanúja
5006 I, XXI | vallott, se a pap, de õneki az a gyanúja volt, hogy amikor
5007 I, XXI | kiirtásáról beszéltek, akkor a fiára gondoltak. Az egy
5008 I, XXI | De Anthimus Quintusnak a testvére volt, s a kertész
5009 I, XXI | Quintusnak a testvére volt, s a kertész fecseghetett neki
5010 I, XXI | kertész fecseghetett neki a talált gyerekrõl, akit a
5011 I, XXI | a talált gyerekrõl, akit a császár rábízott.~Hát ha
5012 I, XXI | öregember szemében fellobbant az a tûz, amellyel a végzetes
5013 I, XXI | fellobbant az a tûz, amellyel a végzetes vadkant ledöfte.~
5014 I, XXI | volt, de határozott, mint a pallos-villanás. Minden
5015 I, XXI | Minden keresztény köteles a császár vagy az istenek
5016 I, XXI | szobra elõtt áldozni, akár a tömlöcbõl viszik oda, akár
5017 I, XXI | kényszerítik az oltár elé: a parancs alól nem vonhatja
5018 I, XXI | engedelmességet megtagadja, a szokásos törvényszéki eljárás
5019 I, XXI | erélyes intézkedéseket tett a császár. Büntetõ légiókat
5020 I, XXI | mert több célzást tenni a Flaviusok bûnösségére, s
5021 I, XXI | Flaviusok bûnösségére, s a császár nem kérdezõsködött,
5022 I, XXI | császár nem kérdezõsködött, de a gyanú már fel volt benne
5023 I, XXI | Csak az altathatta el, ha a princeps ellenség gyanánt
5024 I, XXI | ellenség gyanánt száll szembe a lázadó istentelenekkel.~
5025 I, XXI | S hogy gyanút ne fogjon a kertész, kegyelme jeléül
5026 I, XXI | hogy azokat ültesse el a salonai palota kertjében
5027 I, XXI | lugasnak.~Este meglátogatta a császárnét. Meglepetésére
5028 I, XXI | óvatosan, hogy az orvosnak ezen a napon meg kellett volna
5029 I, XXI | nyugtalankodj - mosolygott a császárné. - Látod, én se
5030 I, XXI | és onnan se fog elhagyni.~A császár megborzongott. A
5031 I, XXI | A császár megborzongott. A fejét fájlalta, és csakugyan
5032 I, XXI | tegyen hosszabb hajóutat a Níluson. Maga a császárné
5033 I, XXI | hajóutat a Níluson. Maga a császárné is biztatta, menjen
5034 I, XXI | biztatta, menjen pihenni. A császár húzódozott, s csak
5035 I, XXI | vállalta volna az utat, ha a császárné is elkíséri. De
5036 I, XXI | Diocles, talán unokánk lesz.~A császárné arca sugárzott
5037 I, XXI | az elõkészítõ rendeletet a nílusi útra. Nem akart a
5038 I, XXI | a nílusi útra. Nem akart a lányával találkozni, akit
5039 I, XXI | sohase kedvelt, s ez után a hír után még kevésbé. Hátha
5040 I, XXI | és valamikor kinyújtja a kezét Quintipor bíbora után?~
5041 I, XXI | nap múlva már úton volt a császár. Kevés udvari személyzetén
5042 II | II.~ALEXANDRIA VAGY A HIT KÖNYVE~
5043 II, XXII | Diocletianusnak, amióta a bíbort felvette, ez volt
5044 II, XXII | teveháton, sehol se harsant föl a classicum, és sehol se állták
5045 II, XXII | hivatalos szónokok.~Igaz, hogy a Delta néhány városán kívül,
5046 II, XXII | kívül, amelyeket elkerült a császár, a provincia többi
5047 II, XXII | amelyeket elkerült a császár, a provincia többi részében
5048 II, XXII | volt hivatalos római élet. A vámtisztviselőkön és adóbehajtókon
5049 II, XXII | légionáriussal elég volt a Nílus-völgy rendbentartására.
5050 II, XXII | Nílus-völgy rendbentartására. A szent folyó országa már
5051 II, XXII | Thot isten pecsétje, mint a sziklákba vágott sírokon,
5052 II, XXII | elfelejtett fáraói aludtak. A különös istenek ugyan még
5053 II, XXII | szentélyüknél és azoknál a paraszt-viskóknál, amelyek
5054 II, XXII | paraszt-viskóknál, amelyek a néhai templomvárosok omladékain
5055 II, XXII | mélyén még vijjogott Hórusz, a világosság karvalya, aki
5056 II, XXII | világosság karvalya, aki legyőzte a sakálfejű Szétet, a leggonoszabb
5057 II, XXII | legyőzte a sakálfejű Szétet, a leggonoszabb istent, a szárazság
5058 II, XXII | a leggonoszabb istent, a szárazság és sötétség teremtőjét.
5059 II, XXII | oszlopához fehér hátát Hathor, a szelíd szemű tehén, aki
5060 II, XXII | karvalyt, s az élet bőségét és a szerelem örömeit juttatta
5061 II, XXII | szerelem örömeit juttatta a halandóknak. De hatalmuk
5062 II, XXII | megszolgálják híveiknek azt a szénaköteget vagy azt a
5063 II, XXII | a szénaköteget vagy azt a falat húst, amit azok nekik
5064 II, XXII | fejedelmek módjára éltek, a római rabságra jutott Egyiptomban
5065 II, XXII | szerény falusi papokká váltak. A hódítók az óriási birtokok
5066 II, XXII | megszüntették, úgyhogy most a papok is csak úgy tengődtek,
5067 II, XXII | ők is rá voltak szorulva a gazdag római és görög utazók
5068 II, XXII | nevüket belekarcolhassák a Memnon-szobrok lábszárába.
5069 II, XXII | hogy ő etette Arsinoeban a szent krokodilust, amely
5070 II, XXII | több ezer év óta lopogatják a zarándokok. Az utazgató
5071 II, XXII | másoknak azonban könny szaladt a szemébe, amikor látták halálba
5072 II, XXII | makkot ettek. Mivel azonban a jókedv csakúgy adakozóvá
5073 II, XXII | csakúgy adakozóvá teszi a halandókat, mint a bánat,
5074 II, XXII | teszi a halandókat, mint a bánat, az idegenek nem sajnálták
5075 II, XXII | sajnálták az alamizsnát a feléjük nyújtott tenyerektől.
5076 II, XXII | táplálták egymást ez időben a Nílus völgyében az istenek
5077 II, XXII | az istenek és az emberek.~A császár szokatlanul bőkezű
5078 II, XXII | senki se gyanította, hogy a két fiatalra támaszkodó,
5079 II, XXII | fáradt és hajlott öregember a világ ura, aki egy szemöldök-rántással
5080 II, XXII | sorsa felett dönt. Maga a vezetőnek és tolmácsnak
5081 II, XXII | idegenkápráztatók szokott meséinél. A piramisok éppolyan mélyre
5082 II, XXII | éppolyan mélyre nyúlnak a föld alá, mint amilyen magasra
5083 II, XXII | amilyen magasra emelkednek a föld felett. A Nílus forrásait
5084 II, XXII | emelkednek a föld felett. A Nílus forrásait azért nem
5085 II, XXII | nem lehet fölkutatni, mert a zuhatagoktól egynapi járóföldre
5086 II, XXII | zuhatagoktól egynapi járóföldre a borzasztó tekintetű troglodita
5087 II, XXII | Szaiszban egy istennőnek a szobrát őrzik, aki Ptolomaeus
5088 II, XXII | nagyon erkölcstelenné váltak a halandók. A király követeket
5089 II, XXII | erkölcstelenné váltak a halandók. A király követeket is küldött
5090 II, XXII | annyi súlyú aranyat ígértek a szoborért, amennyit nyom,
5091 II, XXII | amennyit nyom, azonban a tirusiak gorombán elűzték
5092 II, XXII | gorombán elűzték őket. Erre a szobor leszállt az oltárról,
5093 II, XXII | ez, azt nem lehet tudni. A szobor ugyanis fátylat visel,
5094 II, XXII | előtt magától félrecsúszott a fátyol, s ez azt állította,
5095 II, XXII | s ez azt állította, hogy a jövendő dolgok istennőjét
5096 II, XXII | istennőjét látta, de abban a percben össze is esett,
5097 II, XXII | esett, és szörnyethalt.~A pap észrevette, hogy a társaság
5098 II, XXII | A pap észrevette, hogy a társaság összenéz, és megsértődve
5099 II, XXII | volt Alexandriában, és most a császár matematikusa, tehát
5100 II, XXII | az, aki életével fizetett a szaiszi fátyol titkáért.~
5101 II, XXII | szaiszi fátyol titkáért.~A tolmács megnyugodott, és
5102 II, XXII | idegeneket, akiknek barátjuk van a császár környezetében. Nem
5103 II, XXII | titkolta el előttük, hogy a szent bika meg a szent kos
5104 II, XXII | előttük, hogy a szent bika meg a szent kos és a többi templomos
5105 II, XXII | bika meg a szent kos és a többi templomos állatok
5106 II, XXII | csak jelképek. Jelképei a mindeneket betöltő három
5107 II, XXII | istennek, akik oly nagyok, hogy a tudatlan emberek föl nem
5108 II, XXII | foghatják őket. Az egyik Isis, a másik Osiris, a harmadik
5109 II, XXII | egyik Isis, a másik Osiris, a harmadik Amon Rá.~Meghajolt
5110 II, XXII | folytatta aztán -, aki még a három istent is sokallta.
5111 II, XXII | régen volt ez, még akkor a Nílus vize sárga volt. A
5112 II, XXII | a Nílus vize sárga volt. A mi templomunkban a fõpap
5113 II, XXII | volt. A mi templomunkban a fõpap õriz egy könyvet,
5114 II, XXII | amelyikben föl van jegyezve, hogy a Nílus vize csak azóta vörös,
5115 II, XXII | csak azóta vörös, mióta ez a király megölte az isteneket.
5116 II, XXII | Csak Átent hagyta meg, a napot, akinek fénye és melege
5117 II, XXII | melege formálja és élteti a világot. De a nép fellázadt
5118 II, XXII | és élteti a világot. De a nép fellázadt ellene, és
5119 II, XXII | Egyiptomban, mint akkor. A nagy királynak nemcsak
5120 II, XXII | nagy királynak nemcsak a csontjait szórták ki a sírjából,
5121 II, XXII | csak a csontjait szórták ki a sírjából, hanem a nevét
5122 II, XXII | szórták ki a sírjából, hanem a nevét is mindenütt lefaragták
5123 II, XXII | emléktáblákról, és kivakarták a papirusokról. El is veszett
5124 II, XXII | akik egyik papi nemzedékrõl a másikra szállt titkokat
5125 II, XXII | többet méltók az emberek.~A császár kedvetlenül hallgatta
5126 II, XXII | császár kedvetlenül hallgatta a beszédet. Nem azért menekült
5127 II, XXII | beszédet. Nem azért menekült el a harcoló istenek közül, hogy
5128 II, XXII | újra közéjük keveredjen. A fiával akart együtt lenni,
5129 II, XXII | reggeltõl estig örülve a jókedvének, a nevetésének,
5130 II, XXII | estig örülve a jókedvének, a nevetésének, a csodálkozásának,
5131 II, XXII | jókedvének, a nevetésének, a csodálkozásának, az életben
5132 II, XXII | való örömének. Megfogni a kezét, rá-rátámaszkodni
5133 II, XXII | csodálkozhat azon se õ, se a hajósnép, se az egy-két
5134 II, XXII | szorítsa, és érezze apai szívén a fiúi szív dobogását. S ha
5135 II, XXII | estétõl reggelig hallgathatja a lélegzését, és nézheti az
5136 II, XXII | éjjeli pille szárnya súrolta.~A mohón vágyott örömekbõl
5137 II, XXII | Csak akkor lehetett övé a fia, mikor aludt. Nappal
5138 II, XXII | volt hozzá, mint azelõtt, a dolgozószobában. Ott, ha
5139 II, XXII | sugárzásával gyönyörködtette. A nílusi úton még csak érdeklõdést
5140 II, XXII | érdeklõdést se mutatott az ég, a föld és a folyó lépten-nyomon
5141 II, XXII | mutatott az ég, a föld és a folyó lépten-nyomon változó
5142 II, XXII | rövid feleleteket adott a legmélyebb tisztelet hangján,
5143 II, XXII | tisztelet hangján, amellyel a szolga urának és jótevõjének
5144 II, XXII | felkiáltását, nem szörnyülködött el a legdermesztõbb csöndû templomban
5145 II, XXII | s nem mosolyodott rá még a nobilissimára sem. Különben
5146 II, XXII | nobilissimára sem. Különben a lányban csakúgy megcsalódott
5147 II, XXII | lányban csakúgy megcsalódott a császár, mint a fiúban.
5148 II, XXII | megcsalódott a császár, mint a fiúban. Olyan fagyos és
5149 II, XXII | gõgös és unott. Viszonya a fiúhoz az volt, ami a caesar
5150 II, XXII | Viszonya a fiúhoz az volt, ami a caesar lányáé lehet a császár
5151 II, XXII | ami a caesar lányáé lehet a császár szolgájához. Nem
5152 II, XXII | szívesebb semmivel, mint a szakácshoz vagy a kormányoshoz,
5153 II, XXII | mint a szakácshoz vagy a kormányoshoz, sõt talán
5154 II, XXII | akaratlanul is keveredett valami a rabszolgához szóló úrnõ
5155 II, XXII | rabszolgához szóló úrnõ hangjába a férfihoz szóló nõébõl. Quintipornak
5156 II, XXII | parancsolta, hogy tartson a feje fölé ernyõt, vagy oldja
5157 II, XXII | fölé ernyõt, vagy oldja meg a saruját, vagy szakítson
5158 II, XXII | lótuszvirágot. Amilyen kimért volt a parancs, olyan kötelesség
5159 II, XXII | olyan kötelességszerû volt a teljesítése. A magister
5160 II, XXII | szerû volt a teljesítése. A magister térdet hajtva tette
5161 II, XXII | Szolgálata ebben különbözött a kormányosétól vagy a szakácsétól.
5162 II, XXII | különbözött a kormányosétól vagy a szakácsétól. Nem volt benne
5163 II, XXII | szakácsétól. Nem volt benne semmi a férfi magakelletésébõl,
5164 II, XXII | férfi magakelletésébõl, aki a rabszolgalányban is látja
5165 II, XXII | rabszolgalányban is látja a nõt, ha maga bíbort visel
5166 II, XXII | maga bíbort visel is. Ez a maga helyzetét ismerõ alárendelt
5167 II, XXII | alárendelt viselkedése volt, aki a nõben sem vesz észre mást,
5168 II, XXII | sem vesz észre mást, csak a császári család tagját.~
5169 II, XXII | császári család tagját.~A császár öregember volt,
5170 II, XXII | se sok idõt vesztegetett a szerelemre, s egy világ
5171 II, XXII | sohasem gondolt arra, hogy a szívek játékait figyelje.
5172 II, XXII | fogócskát egymással? Hiszen a fiatalok sem voltak tisztában
5173 II, XXII | egymástól, mindegyik kerülte a másikat, s ha nem bírták
5174 II, XXII | másikat, s ha nem bírták a találkozást elkerülni, mindkettõ
5175 II, XXII | mindkettõ igyekezett éreztetni a másikkal, hogy semmi köze
5176 II, XXII | hogy semmi köze hozzá. A lány elõször arcátlannak
5177 II, XXII | elõször arcátlannak találta a rabszolgát, aki õt meg merte
5178 II, XXII | pedig férfiszemmel nézte. A férfi vágyával és a férfi
5179 II, XXII | nézte. A férfi vágyával és a férfi féltékenységével,
5180 II, XXII | pillanatra vad örömet érzett azon a gondolaton, hogy ezt megmondja
5181 II, XXII | laton, hogy ezt megmondja a princepsnek. A vad nobilissima
5182 II, XXII | megmondja a princepsnek. A vad nobilissima ujjongott,
5183 II, XXII | erejével és könnyedségével a princepset. Milyen szép
5184 II, XXII | könyörgõ szemmel nézett rá a könyvtárban, mikor nem szólította
5185 II, XXII | mondatja vele még egyszer azt a gyûlöletes verset. Próbálta
5186 II, XXII | istenasszony azt adta neki, ami a legszebb bennük? Drága,
5187 II, XXII | tehette. Mikor találkozott a szemük, a fiú csak a nobilissima
5188 II, XXII | Mikor találkozott a szemük, a fiú csak a nobilissima gõgös
5189 II, XXII | találkozott a szemük, a fiú csak a nobilissima gõgös arcát
5190 II, XXII | nobilissima gõgös arcát láthatta s a jéghideg tekintetet, amelybõl
5191 II, XXII | férfiszemélyre?~Most már õ kapta el a fejét, szégyenkezõen is,
5192 II, XXII | istennõnek, hogy arra vesse a szemét, akire akarja. Minden
5193 II, XXII | büntetést megérdemel, amit a Tartaroszba vetetteknek
5194 II, XXII | viselni kell, de ezt az egyet, a nobilissimának ezt a tekintetét
5195 II, XXII | egyet, a nobilissimának ezt a tekintetét nem. Hiszen az
5196 II, XXII | szándékos. Õ nem szánta azt a verset a caesar lányának.
5197 II, XXII | nem szánta azt a verset a caesar lányának. Maga se
5198 II, XXII | mért írta, minek írta. A tollból maguktól peregtek
5199 II, XXII | tollból maguktól peregtek ki a betûk. Igaz, hogy a tollat
5200 II, XXII | peregtek ki a betûk. Igaz, hogy a tollat az õ ujjai fogták,
5201 II, XXII | szíve vére lüktetett. Ha a nobilissima az õ bûnös kezét
5202 II, XXII | le akarná vágatni, mint a borbélyét, boldogan engesztelné
5203 II, XXII | így keresztül rajta, mint a levegõn. Hát nem õ volt-e
5204 II, XXII | Gránátvirágnak nevezte, aki a homlokához értette ujjait?
5205 II, XXII | amiért lesütötte elõtte a szemét? Ó, mégis az öreg
5206 II, XXII | Akkor, mikor elõször szólt a titán lányáról, aki széttépdesi
5207 II, XXII | lányáról, aki széttépdesi a férfiakat. De õt, a rabszolgát
5208 II, XXII | széttépdesi a férfiakat. De õt, a rabszolgát nem lehet! A
5209 II, XXII | a rabszolgát nem lehet! A kertész fia nem hagyja magát!
5210 II, XXII | magát! Õ majd megmutatja a caesar lányának, hogy õt
5211 II, XXII | lányának, hogy õt nem abból a fából faragták, amibõl a
5212 II, XXII | a fából faragták, amibõl a Maximianus fiát!~És most
5213 II, XXII | próbálgatott úgy nézni, mint a lány, szembeszögezvén az
5214 II, XXII | az úrnõ meztelen gõgjével a rabszolgának kérkedõbb,
5215 II, XXII | egyikük hidegsége erõsítette a másikét, s mikor a császár
5216 II, XXII | erõsítette a másikét, s mikor a császár kísérõinek választotta
5217 II, XXII | kísérõinek választotta õket a nílusi útra, már akkor elhitték
5218 II, XXII | ellenségei egymásnak. S ha a parancsot, amelynek ellentmondani
5219 II, XXII | Az udvarnál kerülhette a másikat, aki akarta; az
5220 II, XXII | egész nap éreznie kell, hogy a másik nem törõdik vele.
5221 II, XXII | másik nem törõdik vele. A harcot az udvarnál úgy kezdték,
5222 II, XXII | kicsit elfordult egymástól a szívük. Most a császár szeme
5223 II, XXII | egymástól a szívük. Most a császár szeme láttára teljesen
5224 II, XXII | hogy egymásra boruljanak.~A császár se édességét, se
5225 II, XXII | se keserûségét nem látta a harcnak, nem is sejtett
5226 II, XXII | harcnak, nem is sejtett harcot a két fiatal közt. Õ csak
5227 II, XXII | Bionnak nagyon jó szeme lehet a csillagokhoz, de közeli
5228 II, XXII | megfigyelését nem lehet rábízni. A fiatalok közt nyoma sincs
5229 II, XXII | fiatalok közt nyoma sincs annak a barátságnak, amirõl a matematikus
5230 II, XXII | annak a barátságnak, amirõl a matematikus képzelõdött.
5231 II, XXII | amikor azt hitte, hogy a nobilissima majd egy kicsit
5232 II, XXII | kicsit szelídíteni fogja a fiút. Most látta, hogy sokkal
5233 II, XXII | Néha meg tudta volna ütni a lányt egy megalázó parancsért,
5234 II, XXII | semmibe vevõ tekintetért. A Galerius lánya bánik így
5235 II, XXII | fellobbanásának. Hiszen a lány természetesen nem láthat
5236 II, XXII | természetesen nem láthat többet a fiúban rabszolgánál, s az
5237 II, XXII | rabszolgánál, s az volna a baj, ha többet látna. Nagyon
5238 II, XXII | olyan aludt vérû? Hogy vele, a császárral szemben megbénítja
5239 II, XXII | szemben megbénítja nyelvét a hódolat, az, ha fájdalmas
5240 II, XXII | istenek akarata teljesül, s a fiú megtudja, hogy szülõ
5241 II, XXII | még nem szenvedett annyit a gyermekéért, mint õ. De
5242 II, XXII | gyermekéért, mint õ. De honnan ez a fáradt közömbösség a fiatal
5243 II, XXII | ez a fáradt közömbösség a fiatal szemekben, amelyekbõl
5244 II, XXII | lángolni? Mért nem tud örülni a szerencséjének, amely olyan
5245 II, XXII | amely olyan váratlanul a tenyerére vette, s olyan
5246 II, XXII | vette, s olyan hirtelen a trón szédítõ magasságáig
5247 II, XXII | szédítõ magasságáig emelte? Ez a szomorú álmodozás, ez a
5248 II, XXII | a szomorú álmodozás, ez a minden örömtõl való elfordulás,
5249 II, XXII | örömtõl való elfordulás, ez a senkinek meg nem nyíló zárkózottság,
5250 II, XXII | anyjában is megvan, õ maga is a bizalmatlanság páncéljában
5251 II, XXII | van okuk rá, az anyjának a szomorúságra, az élettõl
5252 II, XXII | összeszorított szájú hallgatásra, a mindenkitõl védekezõ bizalmatlanságra.
5253 II, XXII | védekezõ bizalmatlanságra. A fiánál mindebbõl semmi se
5254 II, XXII | ronthatta meg valamelyik isten a sok közül. Melyik lehetett,
5255 II, XXII | igyekezett kedvében járni? A keresztények istene más.
5256 II, XXII | évig tûrte hatalmasodását a birodalomban. Se templomait,
5257 II, XXII | gondolt, hogy befogadja õt is a birodalom istenei közé,
5258 II, XXII | áldozatban részesíti, mint a többi leghatalmasabbakat.
5259 II, XXII | adott rá semmi okot, hogy a keresztények életére törjenek,
5260 II, XXII | fenyegessék minden ivadékát. A keresztények istene maga
5261 II, XXII | tudta megvédeni Galeriustól. A régi istenek, akiknek õ
5262 II, XXII | tették neki, hogy indítsa meg a hadat az emberi gyûlöletet
5263 II, XXII | emberi gyûlöletet eltiltó, de a többi isteneket halálosan
5264 II, XXII | világosan kinyilvánította a földrengés után, hogy az
5265 II, XXII | után, hogy az isteneket a keresztények ingerelték
5266 II, XXII | ingerelték haragra.~Jólesett a császárnak elfelejteni,
5267 II, XXII | biztosabbnak érezte magát, hogy a keresztény istennel való
5268 II, XXII | hírébõl tisztelt, megerõsítse a barátságot, elhatározta,
5269 II, XXII | õsi deltavárosban akart a fiúért könyörgõ áldozatot
5270 II, XXII | könyörgõ áldozatot bemutatni a lelkeket gyógyító nagy istennek.
5271 II, XXII | Alexandriában, de sokkal ódonabb. A jámbor hit szerint ezt maga
5272 II, XXII | maga Isis istennõ építette a tiszteletére, hálából, amiért
5273 II, XXII | istennel kellett megismerkednie a császárnak, akinek eddig
5274 II, XXII | barátságos istenekkel volt dolga. A líbiai sivatagban jártak,
5275 II, XXII | Nagy üggyel-bajjal haladtak a vörös homokkõhegyek tövében,
5276 II, XXII | ahol sziksó-tûk ropogtak a tevék és lovak lába alatt,
5277 II, XXII | patáját. Mindnyájan elhitték a papnak, hogy ez a hely a
5278 II, XXII | elhitték a papnak, hogy ez a hely a világ teremtése óta
5279 II, XXII | a papnak, hogy ez a hely a világ teremtése óta mindig
5280 II, XXII | világ teremtése óta mindig a démonok tanyája volt. Némely
5281 II, XXII | csak egy istent imádnak, a világosság istenét, akit
5282 II, XXII | egyet belõlük - mutatott a pap az egyik völgyszakadék
5283 II, XXII | felé, de hirtelen elakadt a szava. A levegõben valami
5284 II, XXII | hirtelen elakadt a szava. A levegõben valami különös
5285 II, XXII | kiáltotta remegõ ajakkal a pap. - Fojtsátok vissza
5286 II, XXII | állataitokat, talán még elérjük a szakadékot.~Nem érték el.
5287 II, XXII | szakadékot.~Nem érték el. A nap izzó bronztányérrá változott,
5288 II, XXII | zizegve, sisteregve, pattogva a homokoszlopok, mint óriások
5289 II, XXII | röhögve kergetett maga elõtt a pörkölõ leheletû Tifon,
5290 II, XXII | pörkölõ leheletû Tifon, a sötétség és szárazság istene,
5291 II, XXII | birodalmában minden este elvérzik a napisten.~- Le a tevékrõl!
5292 II, XXII | elvérzik a napisten.~- Le a tevékrõl! Bújjatok mögéjük! -
5293 II, XXII | Bújjatok mögéjük! - kiáltotta a pap.~Látni már akkor nem
5294 II, XXII | szájat, fület eltömött a tüzes homok. A császárban
5295 II, XXII | eltömött a tüzes homok. A császárban még volt annyi
5296 II, XXII | lélekjelentét, hogy magához rántotta a fiát, s vele együtt temetkezett
5297 II, XXII | vele együtt temetkezett a homok alá. Végre mégis apa
5298 II, XXII | Az õ szívük mindig csak a halál küszöbén doboghatott
5299 II, XXII | volna, még érezte, hogy a fiú ki akarja magát tépni
5300 II, XXII | tértek, már bent feküdtek a szakadékban, ahol a pap
5301 II, XXII | feküdtek a szakadékban, ahol a pap a démont látta. Most
5302 II, XXII | szakadékban, ahol a pap a démont látta. Most már látták
5303 II, XXII | öregember volt, kócos sörénnyel, a mellbimbóit is eltakaró,
5304 II, XXII | pálmaháncsból font, rongyos kötény.~A rém nyilván tûzimádó volt,
5305 II, XXII | kiderült, hogy csak éleszti a tüzet, rendes ember módjára,
5306 II, XXII | gömbölyûre dagadt arccal. A láng hamar föl is csapott,
5307 II, XXII | hamar föl is csapott, mert a nobilissima is fújta a tüzet.
5308 II, XXII | mert a nobilissima is fújta a tüzet. Ott hevert hason,
5309 II, XXII | hevert hason, átellenben a démonnal, térdben hátrakapott
5310 II, XXII | Azon mesterkedett, hogy a szikrát a démon szakállába
5311 II, XXII | mesterkedett, hogy a szikrát a démon szakállába fújja,
5312 II, XXII | magad, vagy visszaduglak a homok alá.~A démon görögül
5313 II, XXII | visszaduglak a homok alá.~A démon görögül beszélt, mégpedig
5314 II, XXII | szép tiszta kiejtéssel. A császár eszmélni kezdett
5315 II, XXII | császár eszmélni kezdett a hangra. Tétován nézett körül
5316 II, XXII | Elõször az tûnt föl neki, hogy a démonnak olyan kiszélesedett,
5317 II, XXII | kérges térde van, mint a tevének. A kacagó Titanillát
5318 II, XXII | térde van, mint a tevének. A kacagó Titanillát csak aztán
5319 II, XXII | érezte, nem bírja szétnyitni a száját. Pedig csak összecsukni
5320 II, XXII | s lány már ott térdelt a fejénél egy vizes kobakkal.~-
5321 II, XXII | törölgette tunikája ujjával a császár arcát. - Mindenki
5322 II, XXII | mert én már majdnem elértem a szakadékot, mikor eltemetett
5323 II, XXII | szakadékot, mikor eltemetett a homok. Aztán ketten elõkapartunk
5324 II, XXII | elõkapartunk benneteket. A magister ott fekszik!~A
5325 II, XXII | A magister ott fekszik!~A szakadék mélyén erecske
5326 II, XXII | pálma gyökerei fürdöttek. A császár a lányra támaszkodva
5327 II, XXII | gyökerei fürdöttek. A császár a lányra támaszkodva odatámolygott.
5328 II, XXII | odatámolygott. Quintipor a fa alatt feküdt, oldalára
5329 II, XXII | Nemcsak az arca, hanem még a haja is tiszta a homoktól.
5330 II, XXII | hanem még a haja is tiszta a homoktól. Nemcsak megmosdatva,
5331 II, XXII | hanem meg is fésülve.~- A magister már magához tért?~-
5332 II, XXII | tért?~- Igen, fölnyitotta a szemét, ahogy a vizet ráloccsantottam.
5333 II, XXII | fölnyitotta a szemét, ahogy a vizet ráloccsantottam. De
5334 II, XXII | csukta, s azóta alszik.~A császár végigsimította a
5335 II, XXII | A császár végigsimította a lánynak kissé reszelõssé
5336 II, XXII | reszelõssé vált arcát.~- És a többiek?~- A mieink megmenekültek.
5337 II, XXII | arcát.~- És a többiek?~- A mieink megmenekültek. A
5338 II, XXII | A mieink megmenekültek. A szolgák is, az állatok is.~-
5339 II, XXII | szolgák is, az állatok is.~- A pap?~A lány egy kicsit csúfolódva
5340 II, XXII | az állatok is.~- A pap?~A lány egy kicsit csúfolódva
5341 II, XXII | válogat az istenek közt.~A császár ránézett a nobilissimára.
5342 II, XXII | közt.~A császár ránézett a nobilissimára. Meg akarta
5343 II, XXII | nobilissimára. Meg akarta feddeni a pajkos hangért. De nem szólhatott
5344 II, XXII | ég itt? - kérdezte, ahogy a tûzhöz közeledtek.~- Ez
5345 II, XXII | égett szõr szaga - szimatolt a lány. - Mivel tüzel öreg
5346 II, XXII | tüzel öreg démonunk?~Biz az a saját lábával tüzelt. Térdig
5347 II, XXII | tüzelt. Térdig beletemette a lángokba mind a kettõt.~-
5348 II, XXII | beletemette a lángokba mind a kettõt.~- Mit csinálsz? -
5349 II, XXII | Mit csinálsz? - ugrott oda a császár, és odábbrántotta
5350 II, XXII | császár, és odábbrántotta a tûztõl.~- Hagyj engem -
5351 II, XXII | szabadította ki magát kezei közül a démon, és az égett bõrrõl
5352 II, XXII | az égett bõrrõl lesúrolta a leperzselt szõrszálak pernyéjét. -
5353 II, XXII | szõrszálak pernyéjét. - Mikor ezt a Beliál leányát kiszabadítottam
5354 II, XXII | leányát kiszabadítottam a homokból, és idehoztam a
5355 II, XXII | a homokból, és idehoztam a karomon, az ördög sugallatára
5356 II, XXII | szorítottam, mint ahogy a szükség kívánta. Most azt
5357 II, XXII | hogy miképp bírom majd ki a pokol tüzét, ami ezért kijár.~
5358 II, XXII | tüzét, ami ezért kijár.~A császár ugyan nem sokat
5359 II, XXII | császár ugyan nem sokat értett a dologból, de azért nagy
5360 II, XXII | nagy tisztelettel nézte ezt a különös Mucius Scaevolát.~-
5361 II, XXII | kicsúszott az erszény.~A lány azonban már akkor elugrott
5362 II, XXII | mozgolódnak, és vitte nekik a vizet. Ellenben az öregember
5363 II, XXII | hangja megnyikordult.~- A pénzed keresed? Itt van,
5364 II, XXII | pénzed keresed? Itt van, amit a lányod összeszedett belõle.~
5365 II, XXII | marék aranypénzt dobott a császár lábához. Új veretek
5366 II, XXII | pajzsával. Kupacba söpörte õket a lábával, és odaszólt az
5367 II, XXII | Szedd fel. Jutalom gyanánt.~A démon ledörzsölte homokkal
5368 II, XXII | démon ledörzsölte homokkal a jobb kezét, amellyel a pénzt
5369 II, XXII | homokkal a jobb kezét, amellyel a pénzt érintette, keresztet
5370 II, XXII | ki vagyok én? - kérdezte a császár meglepetve.~- Hogyne
5371 II, XXII | Hogyne tudnám. Megismertelek a pénzedrõl. Te vagy a Sátán
5372 II, XXII | Megismertelek a pénzedrõl. Te vagy a Sátán elsõszülött fia.~A
5373 II, XXII | a Sátán elsõszülött fia.~A császár nem haragudott meg
5374 II, XXII | császár nem haragudott meg a szikrázó szemmel, de nyugodt
5375 II, XXII | Még eddig nem hallotta a Sátán nevét, s azt hitte,
5376 II, XXII | ivadéka.~Ennek az istennek a nevét se hallotta még eddig
5377 II, XXII | nevét se hallotta még eddig a császár, de a megvetõ hangból
5378 II, XXII | még eddig a császár, de a megvetõ hangból kiérezte,
5379 II, XXII | nehezen tudott erõt venni a föllobbanásán.~- Ha nem
5380 II, XXII | életünket, ledobatnálak a legmagasabb szikla csúcsáról.~-
5381 II, XXII | titeket temetett az Isten a homok alá, mint ahogy elborította
5382 II, XXII | vettem volna magamra azt a bûnt, hogy megmentselek
5383 II, XXII | Bolond vagy te! - intett a császár hirtelen lecsillapodva,
5384 II, XXII | hogy Quintipor jön fel a patak mellõl. Mintha kicserélték
5385 II, XXII | Mintha kicserélték volna a magistert. Szökdécselve
5386 II, XXII | az arca piros volt, és a szeme ragyogó. A ragyogó
5387 II, XXII | volt, és a szeme ragyogó. A ragyogó szemek keresve néztek
5388 II, XXII | szemek keresve néztek körül a platón, ahol a császár állt,
5389 II, XXII | néztek körül a platón, ahol a császár állt, félig eltakarva
5390 II, XXII | Elõrelépett, és boldogan intett a fiúnak, áldva magában a
5391 II, XXII | a fiúnak, áldva magában a gonosz Szét istent, ki Tifonnak
5392 II, XXII | hogy elõször ragyognak rá a gyermeke szemei, a haláltól
5393 II, XXII | ragyognak rá a gyermeke szemei, a haláltól való szabadulásnak
5394 II, XXII | szeretet sugárzott róla.~A császár hirtelen elfordította
5395 II, XXII | császár hirtelen elfordította a fejét, hogy könnyel teleszaladt
5396 II, XXII | vagyok, uram - csendült föl a lány hangja, egészen közelrõl.
5397 II, XXII | egészen közelrõl. Ott állt a háta mögött, kezében tartott
5398 II, XXII | kipirult az arca, nevetett a szeme, mintha csak tükörképe
5399 II, XXII | csak tükörképe lett volna a fiúnak, aki odaért akkorára.~-
5400 II, XXII | gyermekeim - ölelte meg mind a kettõjüket egyszerre a császár. -
5401 II, XXII | mind a kettõjüket egyszerre a császár. - Úgyis sokáig
5402 II, XXII | emberlakta helyre vezet a démonok kõsivatagából. Az
5403 II, XXII | kereszt alakban volt kivésve a szikla. Talán nem is ének
5404 II, XXII | hallották, mikor már kiértek a szakadékból.~- Ronts, pusztíts,
5405 II, XXII | vörös sziklák alatt, mikor a fejük fölött ordítást hallottak.~-
5406 II, XXII | elsõszülötte, te se eszel annak a szõlõnek a termésébõl, amit
5407 II, XXII | se eszel annak a szõlõnek a termésébõl, amit most ültettél!~
5408 II, XXII | Még látták utánahullani a megbõszült öreget, aki irtózatos
5409 II, XXII | az ég kidobott magából. A rémület még a hangot is
5410 II, XXII | kidobott magából. A rémület még a hangot is beléjük dermesztette,
5411 II, XXII | beléjük dermesztette, mikor a szikla hirtelen megállt.
5412 II, XXII | megállt. Szélesebb volt, mint a szurdok két falának egymástól
5413 II, XXII | azt az útszakaszt, amelyen a Sátán elsõszülötte és kísérete
5414 II, XXII | lehetett véletlen, hogy ugyanaz a keresztény akart gyilkosuk
5415 II, XXII | zavarban lett volna, mert a keresztény isten adósának
5416 II, XXII | kiegyenlítést nyert, s õ csak a régi isteneknek tartozott
5417 II, XXII | nekik addig, míg leúsztak a szent folyón Szaiszig. Éjszaka
5418 II, XXII | tízezrei nappallá tették a város éjszakáját. Osiris
5419 II, XXII | minden utcát elözönlöttek a zarándokok, akik templomról
5420 II, XXII | templomról templomra vitték a fekvõ viaszszobrot, amely
5421 II, XXII | fekvõ viaszszobrot, amely a felkoncolt és darabjaiból
5422 II, XXII | papok és papnõk haladtak a menet élén, a stolisták
5423 II, XXII | papnõk haladtak a menet élén, a stolisták vitték utánuk
5424 II, XXII | utánuk az igazság kelyhét, a törvényesség rõfjét, s a
5425 II, XXII | a törvényesség rõfjét, s a mennyezethordók után a tömeg
5426 II, XXII | s a mennyezethordók után a tömeg énekelte az ünnepi
5427 II, XXII | szülötte,~Nemzõje az idõnek, ~A létnek magvetõje, ~Sugárszemû
5428 II, XXII | fehér tinót áldoztatott a császár Szaisz tíz templomában,
5429 II, XXII | Szaisz tíz templomában, hogy a papok minden zarándokot
5430 II, XXII | ájtatoskodott, ott, ahol a történendõ dolgok istennõjének
5431 II, XXII | szobra is fel volt állítva. A császár, tisztelvén a szent
5432 II, XXII | állítva. A császár, tisztelvén a szent hagyományokat, egy
5433 II, XXII | egy ujjal se érintette a fátyolt. Titanilla azonban
5434 II, XXII | Titanilla azonban kivárta azt a percet, amikor fölhajtották
5435 II, XXII | percet, amikor fölhajtották a fölszalagozott áldozati
5436 II, XXII | figyelte, odasompolygott a szoborhoz, és félrehúzva
5437 II, XXII | szoborhoz, és félrehúzva a fátyolt, hirtelen aládugta
5438 II, XXII | fátyolt, hirtelen aládugta a fejét. Látni akarta a jövendõjét.~
5439 II, XXII | aládugta a fejét. Látni akarta a jövendõjét.~De csak Quintipor
5440 II, XXII | feléje fordult arcát látta a másik oldalon. A fiú is
5441 II, XXII | arcát látta a másik oldalon. A fiú is ugyanakkor emelte
5442 II, XXII | emelte meg reszketõ kezével a fátyolt, ám aládugott fejét
5443 II, XXII | kapta, amint jövendõjét a lány arcában látta meg.
5444 II, XXII | tartott az egész, s már a helyére igazított fátyol
5445 II, XXII | elõtt néztek egymás arcába.~A szaiszi legenda megdõlt.
5446 II, XXII | fiú meg egy lány benéztek a fátyol alá, amely mögött
5447 II, XXII | ott kellett volna hagyni a nevetést, és mégis úgy mosolyogtak
5448 II, XXIII | Egy hét se telt bele, hogy a líbiai sivatag remetéje
5449 II, XXIII | sivatag remetéje eszébe jutott a császárnak. Az alexandriai
5450 II, XXIII | kikötõ-kormányzóság jelentette, hogy a Salonába küldött postahajó
5451 II, XXIII | aztán hirtelen támadt vihar a tengerbe söpörte, jóformán
5452 II, XXIII | emberekbõl, se egy zsineget a rakományból meg nem menthettek.
5453 II, XXIII | rakományból meg nem menthettek. A futár is leszállt Poszeidónhoz
5454 II, XXIII | is leszállt Poszeidónhoz a rábízott üzenetekkel és
5455 II, XXIII | Nem fogsz enni annak a szõlõvesszõnek a termésébõl,
5456 II, XXIII | enni annak a szõlõvesszõnek a termésébõl, amit most ültettél!~
5457 II, XXIII | csak annyit hibázott, hogy a szõlõvesszõkrõl úgy beszélt,
5458 II, XXIII | egészen jól eltalálta, hogy a termésükbõl soha nem szakít.~
5459 II, XXIII | szakít.~Pár órával késõbb a salonai építésvezetõség
5460 II, XXIII | is az asztalára tették. A szokásos havi jelentés volt
5461 II, XXIII | maga nézte át, mert nagyon a szívén feküdt Salona. Az
5462 II, XXIII | érezte magában, hogy az a legszebb hely a világon,
5463 II, XXIII | hogy az a legszebb hely a világon, ott legszelídebb
5464 II, XXIII | leglágyabban tud ringatni a tenger, és legtisztább szívûek
5465 II, XXIII | maga temetõjének szánta a szülõföldjét. Már fiatal
5466 II, XXIII | fiatal korában sokszor mondta a feleségének, hogy élni nem
5467 II, XXIII | feleségének, hogy élni nem tudna a békés illír halászok és
5468 II, XXIII | hurcolását magára vette.~A jelentésben mindjárt megakadt
5469 II, XXIII | jelentésben mindjárt megakadt a szeme a kertész nevén. Pársoros
5470 II, XXIII | mindjárt megakadt a szeme a kertész nevén. Pársoros
5471 II, XXIII | és rokonságához költözött a szíriai Apatéba. A szolgálati
5472 II, XXIII | költözött a szíriai Apatéba. A szolgálati nyilvántartásból
5473 II, XXIII | élelmezési lajstromból mind a ketten töröltettek.~A császár
5474 II, XXIII | mind a ketten töröltettek.~A császár megkönnyebbülten
5475 II, XXIII | sóhajtott. Az istenek megint a kezére jártak, sõt megelõzték
5476 II, XXIII | kezére jártak, sõt megelõzték a szándékait. Megbüntették
5477 II, XXIII | teljesen lecsöndesítette a keletet. Mindössze Apatét
5478 II, XXIII | Apatét kellett porrá égetni a beléje zárt istentelenekkel,
5479 II, XXIII | Melitenében megtizedeltetni a katonaságot. Ellenállás
5480 II, XXIII | urat nem érez maga fölött, a parancs elõtt meghunyászkodik,
5481 II, XXIII | elõtt meghunyászkodik, mint a megostorozott eb. Az antiochiai
5482 II, XXIII | zavargott, aztán visszabújt a csatornákba. Itt Maxentius
5483 II, XXIII | viselte magát, úgyhogy - a császár jóváhagyásával -
5484 II, XXIII | Alexandriába való visszatérésre. A császár beleegyezését akarja
5485 II, XXIII | egy olyan tervhez, amelyet a családi tûzhely istenei
5486 II, XXIII | Nikomédiában; hátába fúródott a nyíl, úgy látszik, menekülés
5487 II, XXIII | látszik, menekülés közben.~A caesar jelentése annál inkább
5488 II, XXIII | annál inkább megnyugtatta a császárt, mert Alexandriában
5489 II, XXIII | sem következtek be azok a kavarodások, amelyekkel
5490 II, XXIII | utolsó edictumot kiadta. A keresztények vagy elszéledtek,
5491 II, XXIII | keresztények vagy elszéledtek, vagy a félelem észre térítette
5492 II, XXIII | félelem észre térítette õket. A hivatalos jelentésekben
5493 II, XXIII | lehetett magyarázni, hogy a régi és az új befogadottak
5494 II, XXIII | megadásával az életet, mint a babonáikhoz való konok ragaszkodással
5495 II, XXIII | való konok ragaszkodással a kínos és rút halál céltalanságát.~
5496 II, XXIII | kapóra jött, hogy Tages, a fõaugur kihallgatásra jelentkezett.
5497 II, XXIII | kihallgatásra jelentkezett. A császár arca derûs volt,
5498 II, XXIII | császár arca derûs volt, a fõpapé komor és gondterhelt.
5499 II, XXIII | szívesen vállalkozott erre a lépésre, amely, tisztában
5500 II, XXIII | kockára teszi. De mivel a félelem mindenkit elnémított,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910 |