1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910
Rész, Fejezet
5501 II, XXIII | kötelessége megszólalni. A keresztények ügyérõl van
5502 II, XXIII | istenek tekintélyével és a császár tekintélyével együtt
5503 II, XXIII | császár tekintélyével együtt a birodalom üdve is veszélyben
5504 II, XXIII | még? - kérdezte ingerülten a császár. - Olyan parancsot
5505 II, XXIII | keresztény feje felett.~A fõpap azt válaszolta, hogy
5506 II, XXIII | amellyel nem lehet lesújtani. A börtönök úgy tele vannak,
5507 II, XXIII | gyárat is ki kellett üríteni a foglyok számára. Ezren meg
5508 II, XXIII | szidalmazza az isteneket és a császárt, és egynek se lehet
5509 II, XXIII | császárt, és egynek se lehet a haja szálához érni. Egyetlen
5510 II, XXIII | miatt, aki oly magasan van a halandók feje felett, hogy
5511 II, XXIII | az? - kiáltott sápadtan a császár.~- Egyenrangú az
5512 II, XXIII | Feleséged õistensége.~A fõpap széles melle megkönnyebbedve
5513 II, XXIII | melle megkönnyebbedve vette a lélegzetet, hogy kimondta
5514 II, XXIII | lélegzetet, hogy kimondta a két súlyos szót. A császár
5515 II, XXIII | kimondta a két súlyos szót. A császár lehorgasztotta a
5516 II, XXIII | A császár lehorgasztotta a fejét, és egymásra tapasztotta
5517 II, XXIII | és egymásra tapasztotta a két kezét.~- Tett vagy mondott
5518 II, XXIII | Tett vagy mondott valamit?~A pap az igazságot felelte.
5519 II, XXIII | pap az igazságot felelte. A császárné nem tett és nem
5520 II, XXIII | éppen ezzel akadályozta meg a törvény végrehajtását. Nem
5521 II, XXIII | Elõször csak azt zúgták, hol a császárné. Késõbb már olyan
5522 II, XXIII | is hangzottak: kezdjétek a császárnén! S most az egész
5523 II, XXIII | lélegzettel lesi, mit fog tenni a császár.~- Értsd meg, legszentebb
5524 II, XXIII | istentelenek azok, akik rávallanak a császárnéra. Õk nem helyezik
5525 II, XXIII | helyezik maguk elé pajzsul a Dominát, mert õk esztelenségükben
5526 II, XXIII | õk esztelenségükben csak a vértanúságot kívánják, és
5527 II, XXIII | kiabálják, hogy kezdjük a császárnén, és ezért nem
5528 II, XXIII | és ezért nem nyúlhatunk a keresztényekhez addig, amíg...~-
5529 II, XXIII | Beszélj bátran - mondta a császár nyugodtan. - Tudom,
5530 II, XXIII | én nem szoktam büntetni a kötelességteljesítést.~A
5531 II, XXIII | a kötelességteljesítést.~A fõpap térdre esett, és megcsókolta
5532 II, XXIII | térdre esett, és megcsókolta a császár saruját.~- Legszentebb
5533 II, XXIII | saruját.~- Legszentebb úr, a forradalom palotád kapujában
5534 II, XXIII | vagy te leszel az áldozat.~A császár azzal bocsátotta
5535 II, XXIII | császár azzal bocsátotta el a papot, hogy a császárné
5536 II, XXIII | bocsátotta el a papot, hogy a császárné áldozni fog, bár
5537 II, XXIII | együtt dõl el az övé és a birodalomé is, amely nemcsak
5538 II, XXIII | nemcsak az õ birodalma, hanem a fiáé is. Épp a fia miatt
5539 II, XXIII | birodalma, hanem a fiáé is. Épp a fia miatt vette biztosra
5540 II, XXIII | fia miatt vette biztosra a halhatatlan istenek gyõzelmét.
5541 II, XXIII | gyõzelmét. Hogyan teljesedne a jóslat, ha nem õk diadalmas
5542 II, XXIII | diadalmaskodnának? S azt hitte, a feleségét is jól ismeri
5543 II, XXIII | ahhoz, hogy mellé álljon a harcban, amelyben az istenek
5544 II, XXIII | hogy az új isten, noha a varázslatban jártas, inkább
5545 II, XXIII | ravaszsággal akarja megdönteni a régi isteneket. Talán elnézésével
5546 II, XXIII | elõl el tudott menekülni a keresztény mágusok könyveibe.
5547 II, XXIII | már életre-halálra vetik a kockát. Nem volt benne kétsége,
5548 II, XXIII | volt benne kétsége, hogy a felesége nem fog ellene
5549 II, XXIII | játszani.~Egyedül találta a császárnét, de sírástól
5550 II, XXIII | Megint gonosz álom kínzott?~A császárné nem tudott szóval
5551 II, XXIII | válaszolni, csak átnyújtotta a lánya levelét. Valeria halott
5552 II, XXIII | halott gyermeket szült.~A császár azt hitte, ez a
5553 II, XXIII | A császár azt hitte, ez a legjobb alkalom arra, hogy
5554 II, XXIII | Vestának, Juno Lucinának és a Magna Maternak.~Prisca hevesen
5555 II, XXIII | Maternak.~Prisca hevesen rázta a fejét az ura vállán.~- Vagy
5556 II, XXIII | kútjához, és leborulunk együtt a sugaras arcú istennõ elõtt,
5557 II, XXIII | ölében ringatja Lorust, a keble után kacagva kapkodó
5558 II, XXIII | asszony most már felemelte a fejét, és szívszaggató könyörgéssel
5559 II, XXIII | isteneiddel, akik elvették a fiamat, és anyja méhében
5560 II, XXIII | méhében megölték az unokámat!~A császár csak a felesége
5561 II, XXIII | unokámat!~A császár csak a felesége szívével vetett
5562 II, XXIII | az asszony. - Õk voltak a gonoszak, én soha nem vétettem
5563 II, XXIII | õket egy másik istenért. A császárné elértette, és
5564 II, XXIII | istenrõl, akit célzasz, mikor a te isteneid már elrabolták
5565 II, XXIII | isteneid már elrabolták tõlem a fiamat. Ha nem bántottál
5566 II, XXIII | Isten. Te vagy az oka, hogy a lányunk halott unokát szült.~-
5567 II, XXIII | unokát szült.~- Én? - ütött a mellére a császár.~- Te!
5568 II, XXIII | Én? - ütött a mellére a császár.~- Te! A hamis isteneiddel,
5569 II, XXIII | mellére a császár.~- Te! A hamis isteneiddel, a bálványaiddal,
5570 II, XXIII | Te! A hamis isteneiddel, a bálványaiddal, az egy igaz
5571 II, XXIII | gyûlöletével!~Szó szót ért, míg a szavakból parazsas végû
5572 II, XXIII | amelyek lángba borították a múlt mennyezetét, amely
5573 II, XXIII | mennyezetét, amely alatt a két ember megöregedett.
5574 II, XXIII | ember megöregedett. Már nem a minden gyöngédségét egy
5575 II, XXIII | összetakarító férfi állt szemben a feleséggel, akinek minden
5576 II, XXIII | lángoló kard csapott össze a halálos párbajra kiállt
5577 II, XXIII | mered emlegetni? - kiáltotta a császár, hogy az erek kidagadtak
5578 II, XXIII | Az árulót?~- Pantaleon a Krisztus leghûségesebb harcosa!~-
5579 II, XXIII | leghûségesebb harcosa!~- A te Pantaleonod orgyilkos
5580 II, XXIII | se urad nincs, se fiad!~A császár vörösre gyúlt arccal
5581 II, XXIII | eszmélt rá, mit szalajtott ki a száján. Az asszony alabástrom
5582 II, XXIII | Háromszor is fölnyitotta a száját, míg ki bírt szabadulni
5583 II, XXIII | szabadulni elszorult torkából a hang. Nem az emberi öröm
5584 II, XXIII | az ura mellén.~Most már a császár rémült meg. Egy
5585 II, XXIII | elkínzott arcra, ahogy látta a hervadt száj vonaglását,
5586 II, XXIII | remény fénye rácsillant a reszketõ szemhéjak alól,
5587 II, XXIII | meg mindent.~Beletámogatta a császárnét a bíborvánkosokkal
5588 II, XXIII | Beletámogatta a császárnét a bíborvánkosokkal kibélelt,
5589 II, XXIII | elmondott neki mindent, a pessinusi jóslattól a líbiai
5590 II, XXIII | mindent, a pessinusi jóslattól a líbiai sivatag kõgörgetõ
5591 II, XXIII | aztán elkezdett hullani a könnye, a végén lecsúszott
5592 II, XXIII | elkezdett hullani a könnye, a végén lecsúszott a székrõl,
5593 II, XXIII | könnye, a végén lecsúszott a székrõl, és odaborult az
5594 II, XXIII | olyan jó így - ölelte át a lábait, mikor föl akarta
5595 II, XXIII | életünkben fölöttünk tartották a kezüket? Van-e még kétséged
5596 II, XXIII | ellensége az isteneknek?~A császárné pergamentekercseket
5597 II, XXIII | Fejvánkosa alól kivette a keresztet, amelyet Pantaleon
5598 II, XXIII | holnap nálam is fölállítsák a halhatatlan istenek oltárát.
5599 II, XXIII | úgy lesz, Priscám - fogta a császár két keze közé felesége
5600 II, XXIII | utazol.~- Bajaeba? - dadogta a császárné. - És õ?~- Õ itt
5601 II, XXIII | öregasszony derekát, akinek csak a szeme fénylett. Arcát, testét
5602 II, XXIII | lennünk. Õérte. Most már te is a kezedben tartod a sorsát,
5603 II, XXIII | te is a kezedben tartod a sorsát, nemcsak én. Lehet,
5604 II, XXIII | Én már tudom, mit tesz a boldogságot eltitkolni.~
5605 II, XXIII | s találkoznia se szabad a fiával. A szíve nem jó,
5606 II, XXIII | találkoznia se szabad a fiával. A szíve nem jó, azt érezte
5607 II, XXIII | elõbb még majd kiugrott a helyébõl, most el-elállt
5608 II, XXIII | helyébõl, most el-elállt a dobogása. Bajae gyógyító
5609 II, XXIII | kipiheni magát, s hozzászokik a boldogság gondolatához.
5610 II, XXIII | gondolatához. Akkor elküldi hozzá a császár a fiát. Hét hétig
5611 II, XXIII | elküldi hozzá a császár a fiát. Hét hétig az övé lesz,
5612 II, XXIII | fel az anya. - Apollinaris a mi fiúnk.~- Azt a nevet
5613 II, XXIII | Apollinaris a mi fiúnk.~- Azt a nevet el kell felejteni -
5614 II, XXIII | felejteni - parancsolta a császár. - Most még csak
5615 II, XXIII | még csak Quintipor van, a magister.~Quintiporból,
5616 II, XXIII | magister.~Quintiporból, amint a tizenkilencedik évét betölti,
5617 II, XXIII | palotát kap Rómában. Legyen a maga ura, szokja meg az
5618 II, XXIII | mint rabszolga vegye fel a bíbort.~- Addig mi mindent
5619 II, XXIII | Jó lesz így, anyácska?~A császárné egyre bágyadtabban
5620 II, XXIII | másnap délelõtt ráhintette a tömjént az istenek királyának
5621 II, XXIII | szállt. Másnap megnyíltak a börtönök ajtajai a vérpad
5622 II, XXIII | megnyíltak a börtönök ajtajai a vérpad és a máglyarakások
5623 II, XXIII | börtönök ajtajai a vérpad és a máglyarakások felé. Az elsõ
5624 II, XXIV | XXIV.~Lactantius, a rhetor búcsúzott az alexandriai
5625 II, XXIV | megtérésében csodát láttak a keresztények, bár õ természetes
5626 II, XXIV | illõ szerénységgel, ezzel a neki addig meglehetõsen
5627 II, XXIV | ismeretlen erénnyel, amellyel a megigazulás ajándékozta
5628 II, XXIV | világosság elõrevetõdését a pallos alatt mosolygó arcokon,
5629 II, XXIV | s hallotta, hogy amint a haldoklók éneke fölfelé
5630 II, XXIV | haldoklók éneke fölfelé száll a lángok közül, angyalkórusok
5631 II, XXIV | felhõibõl. Mások magukat a fehérbe öltözött angyalokat
5632 II, XXIV | amint pálmaágakat lengetnek a vértanúk elé, és sokan amiatt
5633 II, XXIV | tartotta még méltónak erre a látomásra. De amit tapasztalt,
5634 II, XXIV | aki gyönyörré tudja tenni a halál borzalmát azzal, hogy
5635 II, XXIV | azzal, hogy létrát nyújt le a hozzá kívánkozók elé, és
5636 II, XXIV | kívánkozók elé, és fölviszi õket a maga mennyei városába, ahol
5637 II, XXIV | hervadhatatlan rózsák nyílnak a föld hulló virágai helyett.
5638 II, XXIV | Mnestert, hogy adja fel neki a keresztséget, és most derült
5639 II, XXIV | és most derült ki, hogy a rhetor csakugyan kiválasztottja
5640 II, XXIV | mások megigazulásának is. A püspök, aki bár szent életû
5641 II, XXIV | az antiochiai egyháznak, a Szentlélekben való kétkedésével
5642 II, XXIV | kárhozatba szédülhetett volna. A rhetor megtérésében azonban,
5643 II, XXIV | vitáikban nem tudott meggyõzni a maga emberi ékesszólásával,
5644 II, XXIV | ékesszólásával, kénytelen volt a püspök észrevenni, boldog
5645 II, XXIV | boldog megszégyenüléssel, a megvilágosító Lélek munkáját.
5646 II, XXIV | Szentlélek nevében csorgatta a rhetor vállaira az élet
5647 II, XXIV | mikor az belemerítette magát a keresztelõkútba. Ez olyan
5648 II, XXIV | Ez olyan nagy öröm volt a híveknek, hogy magában is
5649 II, XXIV | megmagyarázta volna azt a tiszteletet, amellyel az
5650 II, XXIV | tekintsék igazi fejüknek a jámbor és tudós, de testi
5651 II, XXIV | Mnester helyett, aki ezekben a nehéz idõkben nem tudta
5652 II, XXIV | tudta elegendõképpen pótolni a kivégzett püspököt. A jó
5653 II, XXIV | pótolni a kivégzett püspököt. A jó öreg, aki nappal mint
5654 II, XXIV | mint rabszolga hurcolta a rhetor után az irattekercseket,
5655 II, XXIV | után az irattekercseket, a titkos éjjeli összejöveteleken
5656 II, XXIV | sírni és imádkozni tudott. A földi szorongattatások közben
5657 II, XXIV | másra is szükség volt, s ami a püspökbõl hiányzott, az
5658 II, XXIV | hiányzott, az mind megvolt a rhetorban. A hitbuzgalmon
5659 II, XXIV | mind megvolt a rhetorban. A hitbuzgalmon kívül az erély
5660 II, XXIV | hitbuzgalmon kívül az erély a csüggedõk bátorításában
5661 II, XXIV | csüggedõk bátorításában és a szomorúak vigasztalásában;
5662 II, XXIV | félelmüket bevallották, s a gyülekezet elõkelõivel meg
5663 II, XXIV | meg tudta értetni, hogy ha a gyámoltalanok és együgyûek
5664 II, XXIV | állhatatosságot követel. S csakugyan a bíróság tagjai közül többen
5665 II, XXIV | ítéletet szabhassanak, s hogy a bálványimádó tisztviselõknél
5666 II, XXIV | közbenjárhassanak értük. A jó szó ezeknél nem mindig
5667 II, XXIV | szertartásokat. Lactantius meggyõzte a testvéreket arról, hogy
5668 II, XXIV | istenét, és áldozatot mutat be a bálványoknak, az méltó arra,
5669 II, XXIV | arra, hogy úgy Isten, mint a gyülekezet kivesse magából.
5670 II, XXIV | meg tudja magát váltani a faggatásoktól, és rá tudja
5671 II, XXIV | búzája vagyunk - mondogatta a rhetor. - Mindnyájan készek
5672 II, XXIV | rhetor. - Mindnyájan készek a megõröltetésre, hogy az
5673 II, XXIV | mikorra Krisztus megteríti a gyõzelmi lakoma asztalát.~
5674 II, XXIV | asztalát.~Isten kegyelmén kívül a rhetornak volt a legnagyobb
5675 II, XXIV | kegyelmén kívül a rhetornak volt a legnagyobb érdeme abban,
5676 II, XXIV | enyhült az üldözés dühe, s a hívek bátrabbjai minden
5677 II, XXIV | istentiszteletre és egymás erõsítésére a gyárak negyedében. Azon
5678 II, XXIV | gyárak negyedében. Azon a napon, amelyre Lactantius
5679 II, XXIV | napon, amelyre Lactantius a búcsúzás óráját kitûzte,
5680 II, XXIV | raktárterem, amelyet Salsula, a gazdag vászongyáros ajánlott
5681 II, XXIV | vászongyáros ajánlott fel a gyülekezetnek a templom
5682 II, XXIV | ajánlott fel a gyülekezetnek a templom elpusztítása után.
5683 II, XXIV | sokat kockáztatott vele. A többi vászongyárosok már
5684 II, XXIV | vállalatát felvirágoztassa. Pedig a gyáros nem volt keresztény,
5685 II, XXIV | nem volt keresztény, hanem a Mitra-imádók titkos társaságának
5686 II, XXIV | istent imádtak, s mivel a vasárnapot szentelték neki
5687 II, XXIV | szentelték neki ünnepül, a tudatlanok néhol összecserélték
5688 II, XXIV | néhol összecserélték õket a keresztényekkel. Salsula
5689 II, XXIV | ugyanis azt tapasztalta, hogy a rabszolgák közül csak a
5690 II, XXIV | a rabszolgák közül csak a keresztények a megbízhatók,
5691 II, XXIV | közül csak a keresztények a megbízhatók, nemcsak elnézte,
5692 II, XXIV | hogy rabszolgái vegyék fel a keresztséget. Õ maga csak
5693 II, XXIV | mert bármennyire becsülte a kereszténységet, mégse akart
5694 II, XXIV | általános sírás közben búcsúzott a testvérektõl. A császár
5695 II, XXIV | búcsúzott a testvérektõl. A császár rendelete küldi
5696 II, XXIV | Isten teljesen átengedett a Gonosz hatalmának, olyan
5697 II, XXIV | az bizonyos, hogy Isten a Gonosszal is csak a jót
5698 II, XXIV | Isten a Gonosszal is csak a jót munkáltatja, amikor
5699 II, XXIV | Rá olyan benyomást tett a császár, mintha elméjében
5700 II, XXIV | vele magának, hogy ki volt a felesége annak az Alexander
5701 II, XXIV | Alexandriában. Szerinte ebben a kérdésben éppúgy nincs értelem,
5702 II, XXIV | éppúgy nincs értelem, mint a császárnak abban az elhatározásában,
5703 II, XXIV | az elhatározásában, hogy a télen triumfust akar magának
5704 II, XXIV | arra kapott parancsot, hogy a diadalmenet ügyében értekezzen
5705 II, XXIV | diadalmenet ügyében értekezzen a római hatóságokkal, s bár
5706 II, XXIV | Istennek szót fogadni, mint a császárnak, ez esetben úgy
5707 II, XXIV | az engedelmesség. Õ nem a pogány Rómába megy, hanem
5708 II, XXIV | õrá esett. Talán ugyanazt a szolgálatot teheti Marcellinusnak,
5709 II, XXIV | tett, és segítségére lehet a híveknek szorongattatásaikban.~-
5710 II, XXIV | feltöretik hetedik pecsétje is a könyvnek, amelyet az apostol
5711 II, XXIV | Pathmoszban látott. Tudjátok, hogy a hatodik pecsét feltörésekor
5712 II, XXIV | feltörésekor megrendült a föld, most pedig el fog
5713 II, XXIV | fog sötétülni az ég, mint a bekötött zsák, a hold vérszínt
5714 II, XXIV | ég, mint a bekötött zsák, a hold vérszínt vált, s megindul
5715 II, XXIV | vérszínt vált, s megindul a föld négy sarkáról a szelek
5716 II, XXIV | megindul a föld négy sarkáról a szelek négy angyala, hogy
5717 II, XXIV | válasszák Isten ponyváján a tisztát az ocsútól. De ti
5718 II, XXIV | azt mondja Isten fia, amit a thyatirai egyház angyalának
5719 II, XXIV | egyház angyalának mondott a Jezabel asszonyról, aki
5720 II, XXIV | csábította szolgáit, hogy egyenek a bálványoknak áldozott húsból: „
5721 II, XXIV | áldozott húsból: „vetem én õt a betegségnek ágyába szorongattatásának
5722 II, XXIV | vagyok az, aki vizsgálom a veséket és szíveket, és
5723 II, XXIV | õ cselekedetei szerint.”~A rhetor szava harsogott,
5724 II, XXIV | az ércbõl való tuba, és a gyülekezetben olyan rémült
5725 II, XXIV | az Apokalipszisnak mind a hét angyala most öntené
5726 II, XXIV | most öntené ki serlegét a bálványimádásra csábító
5727 II, XXIV | magát is megdöbbentette ez a csönd és az arcokra fagyott
5728 II, XXIV | Azzal búcsúzom tõletek, amit a laodiceai egyház angyalának
5729 II, XXIV | egyház angyalának mondott a Bárány: íme, az ajtó elõtt
5730 II, XXIV | vele leszek és õ énvelem. A gyõzedelmesnek megadom,
5731 II, XXIV | megadom, hogy együtt ül velem a trónusomon, mint amiképp
5732 II, XXIV | füle, hallgassa, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.~
5733 II, XXIV | hallgassa, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.~Letörölve
5734 II, XXIV | gyülekezeteknek.~Letörölve a fölindulástól csorgó könnyeit,
5735 II, XXIV | békecsókot váltott elõször a püspökkel, aztán mindazokkal,
5736 II, XXIV | indult, nem várhatta meg a többiek felszólalását,
5737 II, XXIV | többiek felszólalását, se azt a szomorú szertartást, amellyel
5738 II, XXIV | összejövetel befejezõdött.~Míg a püspök sötét, mindennapi
5739 II, XXIV | mindennapi ruhája fölé a lábfõkig lenyúló, kerek
5740 II, XXIV | be, két testvér levette a falról a szükség-templom
5741 II, XXIV | testvér levette a falról a szükség-templom egyetlen
5742 II, XXIV | szükség-templom egyetlen díszét, a fekete fafeszületet. Közben
5743 II, XXIV | fekete fafeszületet. Közben a gyülekezet ájtatoskodásba
5744 II, XXIV | egyre erõsödött, amikor a püspök megkerülte a termet.
5745 II, XXIV | amikor a püspök megkerülte a termet. Elõtte egy diakonus
5746 II, XXIV | az Apokalipszisnak arra a titokzatos könyvére emlékeztetett,
5747 II, XXIV | emlékeztetett, amit csak a Bárány nyithat föl. Mögötte
5748 II, XXIV | Mögötte egy másik diakonus a füstölgõ tömjéntartó csészét
5749 II, XXIV | csészét vitte, míg maga a püspök egyik kezében gyertyát,
5750 II, XXIV | egyik kezében gyertyát, a másikban aspergillumot tartott.
5751 II, XXIV | ajtót és ablaknyílást.~Mire a szertartást elvégezte, a
5752 II, XXIV | a szertartást elvégezte, a kereszt már a terem közepén
5753 II, XXIV | elvégezte, a kereszt már a terem közepén feküdt a földön,
5754 II, XXIV | már a terem közepén feküdt a földön, egyik oldalán hat
5755 II, XXIV | lefátyolozott asszony térdelt, a másik oldalon a gyülekezet
5756 II, XXIV | térdelt, a másik oldalon a gyülekezet hat legöregebb
5757 II, XXIV | amikor Mnester odalépett a kereszt lábához, és mitráját
5758 II, XXIV | istennek nevében! Imádkozzunk a mi megholt nõvérünkért,
5759 II, XXIV | nõvérünkért, Priscáért.~A gyülekezeten meglepetés
5760 II, XXIV | meglepetés morajlott végig. A püspök megtévedt. A kiátkozás
5761 II, XXIV | végig. A püspök megtévedt. A kiátkozás rettentõ igéi
5762 II, XXIV | rettentõ igéi helyett, amiket a halálharang kongásának kellett
5763 II, XXIV | Nem, nem tévedés volt. A roskatag öregember termete
5764 II, XXIV | gyöngeségébõl, és elvetted a mi oltalmazónkat a szörnyû
5765 II, XXIV | elvetted a mi oltalmazónkat a szörnyû próbatétel napjaiban,
5766 II, XXIV | napjaiban, ne vétkét nézd a megtévelyedettnek, hanem
5767 II, XXIV | hogy fehérebb legyen, mint a hó, részeltesd a te elrejtett
5768 II, XXIV | legyen, mint a hó, részeltesd a te elrejtett mannádban,
5769 II, XXIV | az élet fájáról, mely van a te paradicsomodban!~Ahelyett
5770 II, XXIV | kezét emelte az ég felé. S a gyülekezet, amelynek az
5771 II, XXIV | takarva, mégiscsak megkondult a halálharangot jelképezõ
5772 II, XXIV | halálharangot jelképezõ kis csengõ. A püspök fölvette mitráját,
5773 II, XXIV | püspök fölvette mitráját, s a hat asszony és a hat férfi
5774 II, XXIV | mitráját, s a hat asszony és a hat férfi elfújta gyertyáját.~
5775 II, XXIV | Diocletianus császár feleségét, a hitehagyott Prisca nõvért
5776 II, XXIV | Prisca nõvért eltemette a keresztény egyház.~
5777 II, XXV | XXV.~A rhetornak nagyon rosszul
5778 II, XXV | nagyon rosszul szolgált a szeme, mikor az aggkor gyöngeségének
5779 II, XXV | gyöngeségének kapkodását látta a császár rendelkezéseiben.
5780 II, XXV | nála tevékenyebb császára a birodalomnak, soha nem volt
5781 II, XXV | derûsnek és frissnek nem látta. A pénzügyi örményt arra utasította,
5782 II, XXV | utasította, hogy készíttesse el a birodalom új kataszterét,
5783 II, XXV | ásatásával új utakat terveztetett a kereskedelem föllendítésére,
5784 II, XXV | új szerzõdéseket kötött a barbárokkal. Olyan birodalmat
5785 II, XXV | birodalmat akart átadni a fiának, amilyennek körvonalai
5786 II, XXV | megváltozott volna körülötte a világ, mióta a keresztény-kérdésben
5787 II, XXV | körülötte a világ, mióta a keresztény-kérdésben elszánta
5788 II, XXV | keresztény-kérdésben elszánta magát a döntõ lépésre. Igaz, hogy
5789 II, XXV | döntõ lépésre. Igaz, hogy a megoldás vérbe került, a
5790 II, XXV | a megoldás vérbe került, a keresztények makacsabbaknak
5791 II, XXV | visszaadták az egészségét, s a fiút vidámmá, arcát pirossá,
5792 II, XXV | tették. Ebben, úgy gondolta a császár, része lehetett
5793 II, XXV | lehetett annak is, hogy a fiúnak most még több szabadságot
5794 II, XXV | és mivel fogja tölteni a napot. Nagyobbrészt a múzeumot
5795 II, XXV | tölteni a napot. Nagyobbrészt a múzeumot és a könyvtárt
5796 II, XXV | Nagyobbrészt a múzeumot és a könyvtárt bújta Titanillával,
5797 II, XXV | Maxentius távollétében és a császárné elutazása után
5798 II, XXV | is valószínûnek tartotta a császár, hogy a közös menekülésre
5799 II, XXV | tartotta a császár, hogy a közös menekülésre való emlékezés
5800 II, XXV | közelebb hozta egymáshoz a két fiatalt. Titanilla engedett
5801 II, XXV | bizalommal mert hozzá közeledni. A császár örült neki, hogy
5802 II, XXV | hogy legalább egy tagja van a császári családnak, akin
5803 II, XXV | családnak, akin keresztül a fiú hozzájuk kapcsolódik
5804 II, XXV | egy kicsit félve gondolt a rohamosan közeledõ idõre,
5805 II, XXV | Inkább attól tartott, hogy a fiú szíve a császárnéban
5806 II, XXV | tartott, hogy a fiú szíve a császárnéban éppúgy nem
5807 II, XXV | érzi meg az anyát, mint a császárban nem érezte meg
5808 II, XXV | hogy Prisca elárulja magát. A császárné azt írta, megerõsödött,
5809 II, XXV | arról tanúskodtak, hogy az a kábulat, amelyben elutazott,
5810 II, XXV | csak Bajaeban jött rá, hogy a boldogtalanság hosszú évei
5811 II, XXV | Bion meggyõzte arról, hogy a legkisebb vigyázatlanság
5812 II, XXV | lanság is veszélyezteti a jóslat teljesedését. De
5813 II, XXV | amit Bion sem tud, s ezekre a császártól kér feleletet.
5814 II, XXV | feleletet. Mit szeret enni a magister? A nevét sohase
5815 II, XXV | szeret enni a magister? A nevét sohase írta ki, az
5816 II, XXV | beteg álmaiban, nem merte, a másikat idegennek érezte.
5817 II, XXV | áll neki legjobban? Azt a gyönyörû haját ne mossa
5818 II, XXV | és alkonyatkor engedje ki a palotából. A borbélyával
5819 II, XXV | engedje ki a palotából. A borbélyával nem tudna-e
5820 II, XXV | neki egy fürtöt lopatni a hajából? Ha mindig összesöpörnék
5821 II, XXV | kisvánkost. Bion azt mondja, hogy a magisternek nincs egyéb
5822 II, XXV | mint az olvasás. Félti a szemeit az ákombákomoktól.
5823 II, XXV | felgyújtani az egész könyvtárt? A császár azért császár, hogy
5824 II, XXV | mindent megparancsolhasson.~A császár mosolygott a bohó
5825 II, XXV | megparancsolhasson.~A császár mosolygott a bohó asszonyi kérdéseken
5826 II, XXV | hogy Quintipor szereti a zöld fügét. Látta már, amint
5827 II, XXV | hogy el is dugták mindjárt a hátuk mögé.~Volt azonban
5828 II, XXV | Volt azonban két kérdése a császárnénak, ami gondba
5829 II, XXV | Róma népét, amely, mint a császárné Bajaeban hallotta,
5830 II, XXV | sértve. Nem azért, hogy a szenátoroknak is adót kell
5831 II, XXV | adót kell fizetni, mert az a népnek nem fáj. Abba is
5832 II, XXV | belenyugodtak már, hogy nem Róma a székváros. Róma azért mégiscsak
5833 II, XXV | azért mégiscsak fõvárosa a világnak. Hanem azt nem
5834 II, XXV | tizenkilenc éve hiába várják a triumfust. A császár gyorsan
5835 II, XXV | hiába várják a triumfust. A császár gyorsan határozott:
5836 II, XXV | gyorsan határozott: kapják meg a huszadikban. Béküljön meg
5837 II, XXV | akik tapssal köszöntik a világ új urát. Ezért kellett
5838 II, XXV | köztük volt, hogy ha vannak a keresztény foglyok közt
5839 II, XXV | férfiak, azokat tartsák fenn a triumfussal járó cirkuszi
5840 II, XXV | játékok számára. Így majd csak a vadállatokat kell Afrikából
5841 II, XXV | kell Afrikából szállítani.~A másik gondba ejtõ kérdése
5842 II, XXV | gondba ejtõ kérdése az volt a császárnénak, találnak-e
5843 II, XXV | találnak-e olyan lányt a világon, aki méltó lesz
5844 II, XXV | világon, aki méltó lesz a fiúhoz. Tisztaságban, szépségben,
5845 II, XXV | nehezebb teljesíteni, mint a másikat. Rómában kihalnak
5846 II, XXV | másikat. Rómában kihalnak a Vesta-szüzek, s tíz év óta
5847 II, XXV | ezt is Bajaeban hallotta a császárné. Ami pedig a szép
5848 II, XXV | hallotta a császárné. Ami pedig a szép testet és rangot illeti,
5849 II, XXV | kérni az isteneket, hogy a Hórák közül küldjék le valamelyiket
5850 II, XXV | küldjék le valamelyiket a földre.~A császárt nem lepte
5851 II, XXV | le valamelyiket a földre.~A császárt nem lepte meg a
5852 II, XXV | A császárt nem lepte meg a kérdés felvetése. Rómában
5853 II, XXV | kérdés felvetése. Rómában a húszéves férfi már érett
5854 II, XXV | az erkölcsök meglazultak, a tizennyolc éves nõ már a
5855 II, XXV | a tizennyolc éves nõ már a harmadik férjétõl válhatott
5856 II, XXV | elõbb is töprengett, s az a felvilágosítás, amit Lactantiustól
5857 II, XXV | kapott, megerõsítette abban a tervben, amit a Világbíró
5858 II, XXV | megerõsítette abban a tervben, amit a Világbíró szelleme sugallt
5859 II, XXV | világban csak két hatalom volt, a római és a perzsa. Varanestõl,
5860 II, XXV | hatalom volt, a római és a perzsa. Varanestõl, a félkezû
5861 II, XXV | és a perzsa. Varanestõl, a félkezû perzsa királyfitól,
5862 II, XXV | szépsége meg ne tébolyítsa a férfiakat. Ez az az istennõ,
5863 II, XXV | méltó Quintiporhoz. Frigyük a nyugat és kelet egybekelését
5864 II, XXV | egybekelését s azzal együtt a világ békéjét jelenti. Varanes -
5865 II, XXV | ezt Maxentius fecsegte a császárnak - azt fogadta,
5866 II, XXV | hajlandó királyné lenni a tûzimádó barbárok közt.
5867 II, XXV | akarják, Quintipor nemcsak a császárok bíborát veheti
5868 II, XXV | bíborát veheti fel, hanem a királyok királyának tiaráját
5869 II, XXV | határozott. Követet fog küldeni a perzsa udvarhoz, hogy a
5870 II, XXV | a perzsa udvarhoz, hogy a két birodalom urait összefüggõ
5871 II, XXV | el Hormizdát látogatóba a világ innensõ felébe. A
5872 II, XXV | a világ innensõ felébe. A lány bizonyára örülni fog
5873 II, XXV | kiszabadulhat; az apja és bátyja a kérést nagy tisztességnek
5874 II, XXV | Aggodalma támadt azonban a császárnak, hogy a deli
5875 II, XXV | azonban a császárnak, hogy a deli Constantinus ilyen
5876 II, XXV | két hónap az Euphratésztõl a Tiberisig - alkalmas-e egy
5877 II, XXV | tartja lekötve. Igaz, hogy a princeps már elhagyta a
5878 II, XXV | a princeps már elhagyta a Keletet, s hajója útban
5879 II, XXV | visszafordíthatja Maxentiust. S hogy a princeps ne csak duzzogás
5880 II, XXV | hanem hálával is fogadja a megbízást, a császár Titanillát
5881 II, XXV | is fogadja a megbízást, a császár Titanillát küldte
5882 II, XXV | Titanillát küldte el hozzá a paranccsal, nagyon szigorú
5883 II, XXV | bizalmasság pecsétje alatt.~A nobilissima Quintiporral
5884 II, XXV | utoljára sétáltak együtt a kikötõsor platánjai alatt.~-
5885 II, XXV | átérik-e kiterjesztett karral a fa törzsét. A nobilissima
5886 II, XXV | kiterjesztett karral a fa törzsét. A nobilissima és a magister
5887 II, XXV | törzsét. A nobilissima és a magister is megtették ezt
5888 II, XXV | magister is megtették ezt a próbát. A lány egy kis csalással
5889 II, XXV | megtették ezt a próbát. A lány egy kis csalással hozzá
5890 II, XXV | tudta értetni ujjahegyét a fiú kezéhez.~- Mért haragszol
5891 II, XXV | te meg szoktad simogatni a fákat. És éppen ezt akarnád
5892 II, XXV | lenne legnagyobb üresség a helyén. Arról mindig eszedbe
5893 II, XXVI | XXVI.~Ezen a napon - Dies Lunae volt,
5894 II, XXVI | most kellett visszatérnie a nobilissima hajójának -
5895 II, XXVI | simogatta már meg Quintipor a platán derekát. S csak most
5896 II, XXVI | rá, hogy ez már n em az a fa, amelyhez a nobilissima
5897 II, XXVI | már n em az a fa, amelyhez a nobilissima teste hozzátapadt.
5898 II, XXVI | nobilissima teste hozzátapadt. A platán azóta levetette azt
5899 II, XXVI | platán azóta levetette azt a ruháját. - Hogy is tehette?
5900 II, XXVI | ruháját. - Hogy is tehette? A lehámlott kéreglemezek ott
5901 II, XXVI | kéreglemezek ott hevertek a fa tövében. Lehajolt, és
5902 II, XXVI | arról az oldalról, amelyiket a nobilissima ölelt át.~Hetérák
5903 II, XXVI | az egyik megcsiklandozta a nyakát pávatoll-legyezõvel.
5904 II, XXVI | Eddig észre se vette, hogy a fasor megtelt sétálókkal,
5905 II, XXVI | megtelt sétálókkal, akik a napnyugtát élvezték, a hûs
5906 II, XXVI | akik a napnyugtát élvezték, a hûs tengeri szellõt, és
5907 II, XXVI | felett búsult Isisnek mint a hajósok patronájának elfeketedett,
5908 II, XXVI | és hallgatta feje fölött a gerlicék burrogását. Csak
5909 II, XXVI | Nimfa és faun csörtetett ki a fûszerszagú bokrok közül -
5910 II, XXVI | fölugrott, és megindult a Septastadiumnak nevezett
5911 II, XXVI | nevezett móló felé, amely a várost összekötötte a Pharosz-szigettel.
5912 II, XXVI | amely a várost összekötötte a Pharosz-szigettel. A világítótorony
5913 II, XXVI | összekötötte a Pharosz-szigettel. A világítótorony csúcsán,
5914 II, XXVI | világítótorony csúcsán, a tükör-szerkezetben kigyúlt
5915 II, XXVI | tükör-szerkezetben kigyúlt a piros jelzõlámpa.~A keleti
5916 II, XXVI | kigyúlt a piros jelzõlámpa.~A keleti kikötõ felé vette
5917 II, XXVI | kikötõ felé vette útját, mert a nobilissima hajójának oda
5918 II, XXVI | amelyekre már fölrakták a lakatokat a kereskedõk rabszolgái.
5919 II, XXVI | már fölrakták a lakatokat a kereskedõk rabszolgái. Éjjeliõrök
5920 II, XXVI | rabszolgái. Éjjeliõrök vették át a felügyeletet a szûk cellák
5921 II, XXVI | vették át a felügyeletet a szûk cellák felett, amelyekben
5922 II, XXVI | amelyekben garmadákban hevertek a Perzsa-öböl gyöngyei, India
5923 II, XXVI | elefántcsont és gyöngyház a trogloditák országából.
5924 II, XXVI | trogloditák országából. A lezárt ajtókon keresztül
5925 II, XXVI | elkiáltotta magát.~- Itt a jóságos Ptah isten, aki
5926 II, XXVI | meggyógyítja az izzadást, a hascsikarást és megszaporítja
5927 II, XXVI | hascsikarást és megszaporítja a tyúkok tojását. Tartós Ureus-kígyók
5928 II, XXVI | Quintipornak ismerõs volt a hang, s ahogy közelebb lépett,
5929 II, XXVI | s ahogy közelebb lépett, a nyakba vetett deszkalap
5930 II, XXVI | vetett deszkalap is, alatta a horpadt mellel, fölötte
5931 II, XXVI | horpadt mellel, fölötte a kancsal szemmel.~- Antiochiából? -
5932 II, XXVI | Antiochiából? - mutatott rá a kis emberre, aki egyszerre
5933 II, XXVI | körülnézett, és odasúgott a magisternek. - Azért most
5934 II, XXVI | Arról az istennõrõl, akinek a karjába szalasztottad a
5935 II, XXVI | a karjába szalasztottad a tût Antiochiában. Olyan
5936 II, XXVI | Antiochiában. Olyan fehér volt a karja, mint Batseba lába,
5937 II, XXVI | akarsz emlékezni, uram? Nem a te istennõd már? Akkor bocsáss
5938 II, XXVI | vigasztalódj, nem volt olyan fehér a karja, hogy fehérebbet ne
5939 II, XXVI | hittem, teutánad keresgélt a szemeivel, mikor az elõbb
5940 II, XXVI | halt, hogy elszalajtotta a nobilissimát, miután az
5941 II, XXVI | elácsorogta érte. Csorgott róla a verejték, mire hazaért a
5942 II, XXVI | a verejték, mire hazaért a palotába. Már messzirõl
5943 II, XXVI | Már messzirõl látta, hogy a lány nyolc nap óta sötét
5944 II, XXVI | hanem függönytelen is. A hattyúalakra nyírt puszpángbokrok
5945 II, XXVI | belátott rajta. Elõször elkapta a fejét, a nobilissima öltözködött.
5946 II, XXVI | Elõször elkapta a fejét, a nobilissima öltözködött.
5947 II, XXVI | amelyek prédát követeltek. A lány már eltávolodott az
5948 II, XXVI | eltávolodott az ablakból, csak a feje látszott s tükre sugárverésének
5949 II, XXVI | tükre sugárverésének játéka a mennyezeten. Egyszer úgy
5950 II, XXVI | Egyszer úgy fordította a tükröt, hogy a sugárnyaláb
5951 II, XXVI | fordította a tükröt, hogy a sugárnyaláb éppen Quintipor
5952 II, XXVI | Mire föl mert egyenesedni, a nobilissimán már díszruha
5953 II, XXVI | igazított valamit. Aztán elöl a nyakán motozott, s Quintipor
5954 II, XXVI | hogy az úrnõ kezére csap a dajkának. Nem haragból tehette,
5955 II, XXVI | mindketten nevettek rá.~A szoba hirtelen elsötétedett.
5956 II, XXVI | Hova mehetett ilyenkor a nobilissima díszbe öltözve?
5957 II, XXVI | nobilissima díszbe öltözve? Csak a császárhoz. Quintipor besompolygott
5958 II, XXVI | Quintipor besompolygott a hosszú folyosóra, amely
5959 II, XXVI | hosszú folyosóra, amely a soma keleti felét, az asszonyok
5960 II, XXVI | asszonyok palotáját összekötötte a nyugatival, a császáréval.
5961 II, XXVI | összekötötte a nyugatival, a császáréval. A virágillat,
5962 II, XXVI | nyugatival, a császáréval. A virágillat, mit a lány maga
5963 II, XXVI | császáréval. A virágillat, mit a lány maga után hagyott,
5964 II, XXVI | bizonyította, hogy csakugyan a császárt kereste fel. Nem
5965 II, XXVI | míg kinyílt az ajtó, s a kamarás térdre hullott.
5966 II, XXVI | kamarás térdre hullott. A császár hangja hallatszott,
5967 II, XXVI | hallatszott, bizonyosan kikísérte a nobilissimát.~A fiú elfutott,
5968 II, XXVI | kikísérte a nobilissimát.~A fiú elfutott, s megint lesbe
5969 II, XXVI | ablak alatt. De hiába várt, a szoba nem világosodott meg.
5970 II, XXVI | érezte, mind átnedvesedett a mellén. Azt hitte, csak
5971 II, XXVI | mellén. Azt hitte, csak a harmattá lecsapódott tengeri
5972 II, XXVI | szemébõl már rég csorog a csalódás és keserûség könnye.~-
5973 II, XXVI | keserûség könnye.~- Gránátvirág!~A háta mögül jött a hang,
5974 II, XXVI | Gránátvirág!~A háta mögül jött a hang, halk és remegõ. Összerezzenve
5975 II, XXVI | Összerezzenve fordult meg, széttárta a karjait, de mindjárt le
5976 II, XXVI | Szerencsére, úgy hitte, a nobilissima nem vehette
5977 II, XXVI | nobilissima nem vehette észre azt a bûnös mozdulatot, hiszen
5978 II, XXVI | mozdulatot, hiszen õ se látott a lányból semmit.~- Mit csináltál,
5979 II, XXVI | Mióta?~- Nyolc nap óta.~A lány gügyögõen kacagott,
5980 II, XXVI | lány gügyögõen kacagott, s a fiú karja után nyúlt.~-
5981 II, XXVI | azóta? Nézd, milyen hideg a kezem, melegítsd. Mi ez
5982 II, XXVI | kezem, melegítsd. Mi ez a kezedben?~- Füge - felelte
5983 II, XXVI | igyekezett kimagyarázni a gyerekességét. - Sohase
5984 II, XXVI | megkínálni, amikor partra lépsz.~A nobilissima azt a sikoltást
5985 II, XXVI | lépsz.~A nobilissima azt a sikoltást hallatta, amiben
5986 II, XXVI | sikoltást hallatta, amiben a visszafojthatatlan öröm
5987 II, XXVI | Hoztam neked Ciprusból. A tied milyen édes! Kóstold
5988 II, XXVI | pedig keserûnek érezte a ciprusi fügét. Hirtelen
5989 II, XXVI | Hirtelen megképzett elõtte az a levél, amit a császári iroda
5990 II, XXVI | elõtte az a levél, amit a császári iroda pecsétõrzõjének
5991 II, XXVI | császári iroda pecsétõrzõjének a kezében látott akkoriban,
5992 II, XXVI | látott akkoriban, mikor a lány útra készült. Maxentiusnak
5993 II, XXVI | lépdeltek egymás mellett, a fügét majszolgatva. Elérték
5994 II, XXVI | fügét majszolgatva. Elérték a palotakert kapuját. Az õrt
5995 II, XXVI | velem egyet?~- Ha nem félsz a hûvös estétõl, nobilissima.~
5996 II, XXVI | nobilissima.~Most látta csak, a fali lámpa fényében, hogy
5997 II, XXVI | fali lámpa fényében, hogy a lányon könnyû, puha háziruha
5998 II, XXVI | Ne félts engem, Trulla a maga meleg pólyájába csavargatott.
5999 II, XXVI | csavargatott. Ott vacsoráztam a vénségnél, lángost süttettem
6000 II, XXVI | lángost süttettem vele annak a jó újságnak örömére, amit
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910 |