Rész, Fejezet

6001      II,  XXVI   |                   jó újságnak örömére, amit a császártól hallottam. Jaj,
6002      II,  XXVI   |                 egyszer neked is enned kell a Trulla lángosából!~Az õr
6003      II,  XXVI   |                     õr utat engedett nekik, a kikötõ-sor felé fordultak.~-
6004      II,  XXVI   |                        Gránátvirág! - súgta a lány, ahogy beértek a fasorba. -
6005      II,  XXVI   |                 súgta a lány, ahogy beértek a fasorba. - Nem is kérdezed
6006      II,  XXVI   |                    is kérdezed tõlem, mi az a jó újság?~- Az én számomra
6007      II,  XXVI   |                     nincs jó újság - mondta a fiú csöndesen.~A lány közelebb
6008      II,  XXVI   |                     mondta a fiú csöndesen.~A lány közelebb simult hozzá.~-
6009      II,  XXVI   |                     simult hozzá.~- Mi baja a kisfiúnak? - kérdezte enyelegve.~-
6010      II,  XXVI   |                kérdezte enyelegve.~- Elküld a császár.~- Hová küld, Gránátvirág?~-
6011      II,  XXVI   |                   Messzire. Bajaeba. Ezután a Domina rabszolgája leszek.~
6012      II,  XXVI   |                    Alig bírta visszafojtani a sírását. A lány elnevette
6013      II,  XXVI   |                    visszafojtani a sírását. A lány elnevette magát.~-
6014      II,  XXVI   |                  Gránátvirág - rántotta fel a vállát megsértõdve a lány. -
6015      II,  XXVI   |                    fel a vállát megsértõdve a lány. - Egy fiatal párducot
6016      II,  XXVI   |                     gõgös fiatal isten lesz a tanítványom, akit arra kell
6017      II,  XXVI   |                   között. Jaj, most meg már a te kezed milyen hideg, add
6018      II,  XXVI   |                    én melegítelek.~Odahúzta a fiú kezét a mellére, és
6019      II,  XXVI   |           melegítelek.~Odahúzta a fiú kezét a mellére, és rászorította
6020      II,  XXVI   |               mellére, és rászorította mind a két forró tenyerével.~-
6021      II,  XXVI   |            tenyerével.~- Megmondom, ki lesz a tanítványom, ha megkérdezel.~
6022      II,  XXVI   |           kérdezhetek tõled semmit, nobi...~A lány befogta a száját.~-
6023      II,  XXVI   |                      nobi...~A lány befogta a száját.~- Nem úgy! Titanilla!
6024      II,  XXVI   |          nobilissimának mondasz? Quintipor!~A magister följajdult.~- Úrnõm,
6025      II,  XXVI   |                szabad másra gondolnom, csak a nobilissimára.~Kleopátra
6026      II,  XXVI   |    asszonyfehér-bõrû platánja alatt álltak. A lány belekapott a fiú két
6027      II,  XXVI   |                   álltak. A lány belekapott a fiú két vállába.~- Neked
6028      II,  XXVI   |                    szabad! Hiszen te leszel a tanítványom, te! Én is Bajaeba
6029      II,  XXVI   |                 fiatal isten, te!~Letérdelt a földre, és átölelte a fiú
6030      II,  XXVI   |             Letérdelt a földre, és átölelte a fiú lábait. Az lehajolt
6031      II,  XXVI   |                erõvel, hogy nekitántorodott a fának. Sokáig magán tartotta
6032      II,  XXVI   |                tartotta vaskapocs-öleléssel a reszketõ testet, és égette
6033      II,  XXVI   |                  reszketõ testet, és égette a szájával a lány összeszorított,
6034      II,  XXVI   |                testet, és égette a szájával a lány összeszorított, keskeny
6035      II,  XXVI   |             összeszorított, keskeny száját.~A bokrok közt zörgés hallatszott.
6036      II,  XXVI   |                    száraz levél csörgött le a fáról. Hirtelen szétváltak,
6037      II,  XXVI   |                lámpájának kék fényében mind a kettõ halálsápadtnak látta
6038      II,  XXVI   |                  kettõ halálsápadtnak látta a másikat.~A lány elõbb tért
6039      II,  XXVI   |             halálsápadtnak látta a másikat.~A lány elõbb tért magához.
6040      II,  XXVI   |                  magához. Tapsolva mutatott a bokorra.~- Nézd, lampyrisek!
6041      II,  XXVI   |                 világító bogarat.~Quintipor a földre mutatott.~- De ide
6042      II,  XXVI   |                    mutatott.~- De ide nézz! A földön! Mint a hangyák!~-
6043      II,  XXVI   |                    ide nézz! A földön! Mint a hangyák!~- Hol? Én nem látom
6044      II,  XXVI   |                   Én nem látom õket.~- Itt! A lábamnál, a te lábadnál,
6045      II,  XXVI   |                    õket.~- Itt! A lábamnál, a te lábadnál, a füvön, mindenütt.
6046      II,  XXVI   |                    lábamnál, a te lábadnál, a füvön, mindenütt. Nem, a
6047      II,  XXVI   |                    a füvön, mindenütt. Nem, a füvön már nincsenek. Érdekes.
6048      II,  XXVI   |                  bújtak?~Tit nevetett.~- Én a lábadnál se látom õket.
6049      II,  XXVI   |                 lábadnál se látom õket. Már a bokron se. Sehol se. Te
6050      II,  XXVI   |                  marék földet. Oda tartotta a lány elé.~- Mintha még pislogna
6051      II,  XXVI   |                 egy-kettõ - mondta habozva.~A lány boldogan kacagott.~-
6052      II,  XXVI   |                    kacagott.~- Gránátvirág, a te szemed tovább káprázik,
6053      II,  XXVI   |                    lampyrist se.~Belekarolt a magisterbe, és vállára hajtotta
6054      II,  XXVI   |             magisterbe, és vállára hajtotta a fejét.~- Mit tettél, rossz
6055      II,  XXVI   |                     rossz fiú? Megrontottad a szemem világát.~Quintipor
6056      II,  XXVI   |                       Haragszol? Kis Tit...~A lány a szokott bûnbocsátással
6057      II,  XXVI   |                Haragszol? Kis Tit...~A lány a szokott bûnbocsátással felelt,
6058     III          |                             III.~BAJAE VAGY A SZERELEM KÖNYVE~
6059     III,  XXVII  |                játszott. Térdre ereszkedett a víz szélében, és lapos kavicsokat
6060     III,  XXVII  |                    kavicsokat szökdeltetett a tenger tükrén, amely fodortalan
6061     III,  XXVII  |               Romula nagyanyára gondolt meg a sardicai majorra. Amögött
6062     III,  XXVII  |                 halastó, azon tanulta ő ezt a játékot egy fiatal rabszolgától.
6063     III,  XXVII  |                     fiatal rabszolgától. Se a nevére, se az arcára nem
6064     III,  XXVII  |                  akkor. Romula nagyanya ezt a rabszolgát egyszer belefojtatta
6065     III,  XXVII  |             rabszolgát egyszer belefojtatta a halastóba, mert észrevette,
6066     III,  XXVII  |                     mindig be kellett kötni a száját, ha együtt játszottak,
6067     III,  XXVII  |           játszottak, éppen úgy, mint annak a rabszolgának, aki kenyeret
6068     III,  XXVII  |                  unokája arcát rabszolgának a lehelete érje.~Elmosolyodott.
6069     III,  XXVII  |                    játszani, mint akárkivel a világon? Hát Gránátvirág
6070     III,  XXVII  |                   hozzá, ha neki is bekötné a száját? Persze, ha volna
6071     III,  XXVII  |                     ahogy Bajaeban nevezték a pókhálóselyem fürdőruhát. „
6072     III,  XXVII  |                  nap óta azonban tilos volt a szőtt levegő. Aki kilépett
6073     III,  XXVII  |                  szőtt levegő. Aki kilépett a vízből, annak rögtön köpönyegbe
6074     III,  XXVII  |                   Bajae­ban, mint mikor ezt a parancsot kikiáltatta a
6075     III,  XXVII  |                     a parancsot kikiáltatta a cumaei aedilis, akinek joghatósága
6076     III,  XXVII  |                   joghatósága alá tartozott a birodalom leghíresebb fürdője.
6077     III,  XXVII  |              fürdője. Mindenki azt kérdezte a lictoroktól, mi lesz a nimfákkal,
6078     III,  XXVII  |             kérdezte a lictoroktól, mi lesz a nimfákkal, akik úgy nyüzsögtek
6079     III,  XXVII  |              nimfákkal, akik úgy nyüzsögtek a neapolisi öbölben, mint
6080     III,  XXVII  |                     neapolisi öbölben, mint a halak. Hiszen itt volt a
6081     III,  XXVII  |                    a halak. Hiszen itt volt a szülőhazájuk, sőt a szirének
6082     III,  XXVII  |                    volt a szülőhazájuk, sőt a szirének is ide szoktak
6083     III,  XXVII  |                   járni lakodalmaskodni, ha a mindentudó költőknek hinni
6084     III,  XXVII  |                     hinni lehet. És mi lesz a források és patakok oreádjaival,
6085     III,  XXVII  |                     és patakok oreádjaival, a kutak és tavak najádjaival,
6086     III,  XXVII  |          Surrentumig itt szoktak kergetőzni a tritonokkal? Hát a pánok
6087     III,  XXVII  |               kergetőzni a tritonokkal? Hát a pánok és szatírok, a kéjkertek
6088     III,  XXVII  |                    Hát a pánok és szatírok, a kéjkertek és meghitt ligetek,
6089     III,  XXVII  |               kéjkertek és meghitt ligetek, a keresztutak és erdei ösvények
6090     III,  XXVII  |                 elbujdosásra kényszeríteni? A lictorok vállukat vonogatták,
6091     III,  XXVII  |                  vonogatták, és mindenkinek a nevét felírták, aki otthon
6092     III,  XXVII  |             felírták, aki otthon felejtette a köpönyegét. Ami parancs,
6093     III,  XXVII  |            rebesgették, hogy az aedilisszel a császárné adatta ki a parancsot.
6094     III,  XXVII  |           aedilisszel a császárné adatta ki a parancsot. A Domina ugyan
6095     III,  XXVII  |            császárné adatta ki a parancsot. A Domina ugyan sohase jelent
6096     III,  XXVII  |            fürdőházába csöveken vezették be a gyógyító források vizét,
6097     III,  XXVII  |                   szégyenkezve süsse le. Ha a hivatalos lap, az Acta Diurna
6098     III,  XXVII  |                    egész birodalomban, hogy a császárné példát mutatott
6099     III,  XXVII  |        tiszteletében, megint feléledt volna a régi mendemonda, hogy szívét
6100     III,  XXVII  |                 öregasszonyos szeszélyről s a tiszteletlenebbek, leginkább
6101     III,  XXVII  |                tiszteletlenebbek, leginkább a vele egyidős matronák, öregasszonyos
6102     III,  XXVII  |               rendnek. Hamar kiderült, hogy a köpönyeget is lehet ingerlően
6103     III,  XXVII  |              mindenkinél jobban tudta, hogy a Domina valóban szeszélyes
6104     III,  XXVII  |               megérkeztek. Azt mondta neki, a magános lánynak, hogy Maximianus
6105     III,  XXVII  |                   szeretett volna nekimenni a császárné arcának, amelyen
6106     III,  XXVII  |                   amelyen kezdtek elsimulni a ráncok. Nem tudhatta azt,
6107     III,  XXVII  |              féltésnek milyen vihara tombol a szelíd nyugalom álarca mögött.
6108     III,  XXVII  |                   álarca mögött. Igaz, hogy a császárné eddig is csak
6109     III,  XXVII  |                tekintettel tűrte maga körül a Galerius lányát, de szeretni
6110     III,  XXVII  |                   szeretni sohase szerette. A leánya mostohagyerekét látta
6111     III,  XXVII  |                     azt az aranyfényt, amit a császár emlegetett, nem
6112     III,  XXVII  |                     amely sohase vetette le a gyászt, mindig támadásnak
6113     III,  XXVII  |                    mindig támadásnak érezte a lány vidám­ságát, s csak
6114     III,  XXVII  |                    azonban őszintén megírta a császárnak, hogy arra a
6115     III,  XXVII  |                     a császárnak, hogy arra a kis időre, míg a fia az
6116     III,  XXVII  |                  hogy arra a kis időre, míg a fia az övé lesz, senkit
6117     III,  XXVII  |                elveheti tőle. Nemcsak ettől a kis muzsikáló forgószéltől
6118     III,  XXVII  |                     hanem még azon is törte a fejét, hogyan vehetné elejét
6119     III,  XXVII  |                fejét, hogyan vehetné elejét a Bionnal való osztozásnak.
6120     III,  XXVII  |                  Lactantius meghívta Rómába a matematikust, s az engedélyt
6121     III,  XXVII  |                    kért rá, hogy elmehessen a világ fővárosába, amelyet
6122     III,  XXVII  |                  amelyet sohase látott még. A császárné maga sürgette
6123     III,  XXVII  |                   sürgette az útrakelést, s a császár nevében is fölhatalmazta
6124     III,  XXVII  |                   várja be az udvart, amely a triumfus előtt pár héttel
6125     III,  XXVII  |                héttel már oda fog költözni.~A nobilissima azonban mindebből
6126     III,  XXVII  |          nobilissima azonban mindebből csak a rosszakaratot láthatta,
6127     III,  XXVII  |            rosszakaratot láthatta, amellyel a Domina meg­fosztotta őt
6128     III,  XXVII  |                   arról is hallgatott, hogy a császár lelkére kötötte
6129     III,  XXVII  |                     császár lelkére kötötte a magisterrel való barátságot.
6130     III,  XXVII  |                  tartott tőle, hogy magának a fiúnak is kárára lesz, ha
6131     III,  XXVII  |             úrnőjével észrevéteti, hogy ezt a rabszolgát más szemmel nézi,
6132     III,  XXVII  |           rabszolgát más szemmel nézi, mint a többit. Legokosabbnak látta
6133     III,  XXVII  |             bármennyire nem volt természete a színlelés, ami most még
6134     III,  XXVII  |                     rabszolga-játszótársnak a sorsára juttatja, akit Romula
6135     III,  XXVII  |              juttatja, akit Romula nagyanya a halakkal étetett meg. Így,
6136     III,  XXVII  |                  halakkal étetett meg. Így, a közömbösség álarcában legalább
6137     III,  XXVII  |          közömbösség álarcában legalább azt a délutáni órát vele tölthette,
6138     III,  XXVII  |                  órát vele tölthette, mikor a császárné elzárkózott levelet
6139     III,  XXVII  |                    sziklatörmelék borította a partot, s egy régi palota
6140     III,  XXVII  |                    egy bazalthegy lankáján. A fürdőélet hullámverése ide
6141     III,  XXVII  |                     felkészülve jöttek ide. A fürdő nemcsak életadó vizeinek
6142     III,  XXVII  |                     halálra, mint itt. Ebbe a zugba azonban nem jutott
6143     III,  XXVII  |                 zugba azonban nem jutott se a halálfélelem üldözött­jeiből,
6144     III,  XXVII  |                     lett volna idáig az út, a szerel­meseknek pedig nem
6145     III,  XXVII  |                     szárazon. Válogathatott a virágos bárkák, a futórózsás
6146     III,  XXVII  |             Válogathatott a virágos bárkák, a futórózsás úszóházak, a
6147     III,  XXVII  |                     a futórózsás úszóházak, a részeg zenétől hangos tánctermek,
6148     III,  XXVII  |                  zenétől hangos tánctermek, a sétaterek márványpadjai
6149     III,  XXVII  |                  sétaterek márványpadjai és a villák selyem- és bíborfüggönyös
6150     III,  XXVII  |                     itt nem üldözött senki. A példabeszéd szerint Vulcanust,
6151     III,  XXVII  |              példabeszéd szerint Vulcanust, a zord férjet távol tartotta
6152     III,  XXVII  |                 férjet távol tartotta innen a víz, Apollót pedig, a mindent
6153     III,  XXVII  |                 innen a víz, Apollót pedig, a mindent kikémlelő napistent,
6154     III,  XXVII  |                mindent kikémlelő napistent, a sok árnyék.~Az árnyékok
6155     III,  XXVII  |                   jött-e nagyon korán, vagy a fiú mer késni, de érezte,
6156     III,  XXVII  |                  mer késni, de érezte, hogy a rosszkedv erőt vesz rajta.
6157     III,  XXVII  |                  rosszkedv erőt vesz rajta. A sirályok már meg­kezdték
6158     III,  XXVII  |                 kezdték alkonyati játékukat a levegőben, a delfinek a
6159     III,  XXVII  |            alkonyati játékukat a levegőben, a delfinek a vízben, s a tenger
6160     III,  XXVII  |                     a levegőben, a delfinek a vízben, s a tenger is kezdett
6161     III,  XXVII  |                      a delfinek a vízben, s a tenger is kezdett hűvösöket
6162     III,  XXVII  |                    össze fürdőruhája felett a selyem lebernyeget, s megindult
6163     III,  XXVII  |            lebernyeget, s megindult felfelé a romok közt.~Néhány karcsú
6164     III,  XXVII  |                egyikhez hozzámérték magukat a fiúval, éles kagylóhéjjal
6165     III,  XXVII  |                   Megkereste az oszlopot, s a haján keresztülbújtatott
6166     III,  XXVII  |                    nádszállal újra megmérte a magasságát. Elkeserítette,
6167     III,  XXVII  |               semmit se nőtt egy hét alatt. A fiúnak nem mondta ugyan,
6168     III,  XXVII  |                   ki is nevette magát ezért a gyerekségért. De azért néhányszor
6169     III,  XXVII  |                  még, mert ilyenkor nemcsak a hangját hallotta Gránátvirágnak,
6170     III,  XXVII  |              hallotta Gránátvirágnak, hanem a rózsaszín gyerekszája mozgását
6171     III,  XXVII  |           kipróbálni, hogy ragyogóbb lesz-e a zafír, vagy zavarosabb,
6172     III,  XXVII  |              zavarosabb, ha megcsókolja. De a fiú szégyenlőssége valahogy
6173     III,  XXVII  |                 valahogy bátortalanná tette a vad nobilissimát. Még most
6174     III,  XXVII  |                     gondolt, hogy járt vele a hajón, mikor az öreg kormányos
6175     III,  XXVII  |                     mikor az öreg kormányos a csillagokat mutogatta nekik.
6176     III,  XXVII  |                álltak mögötte, ő lassanként a fiú mellére kábult, az szelíden
6177     III,  XXVII  |                 kábult, az szelíden átfogta a két vállát. „Szorítsd magadhoz
6178     III,  XXVII  |                    nem üvegből van” - súgta a fülébe. A két simogató kar
6179     III,  XXVII  |              üvegből van” - súgta a fülébe. A két simogató kar egyszerre
6180     III,  XXVII  |                  egyszerre lebénult róla, s a zafírszemekben olyan riadtsá­
6181     III,  XXVII  |                  még most is elöntötte tőle a forróság.~Szökellve ugrálta
6182     III,  XXVII  |              forróság.~Szökellve ugrálta át a romokat, amelyek mögött
6183     III,  XXVII  |               kőpadot. Ez volt tulajdonképp a búvóhelyük, a csöndnek és
6184     III,  XXVII  |                  tulajdonképp a búvóhelyük, a csöndnek és nyugalomnak
6185     III,  XXVII  |                  csöndnek és nyugalomnak ez a lombokból és virágokból
6186     III,  XXVII  |                    épült háza, amelyet csak a madarak, a pillangók és
6187     III,  XXVII  |                     amelyet csak a madarak, a pillangók és a gyíkok ismertek.
6188     III,  XXVII  |                     madarak, a pillangók és a gyíkok ismertek. Ők is úgy
6189     III,  XXVII  |                   ide már az első nap, hogy a víz-széltől idáig követték
6190     III,  XXVII  |                bukdácsolással. Megszerették a helyet, nem azért, mert
6191     III,  XXVII  |                     innen végigtekinthették a lábuk alatt szendergő öblöt,
6192     III,  XXVII  |                lábuk alatt szendergő öblöt, a gömbölyű, zöld hegyek koszorújában,
6193     III,  XXVII  |                 kedvükre nézhették egymást.~A tisztás közepén még nem
6194     III,  XXVII  |                    fű, és alig fonnyadt meg a virágvánkos, amelyet a fiú
6195     III,  XXVII  |                  meg a virágvánkos, amelyet a fiú tegnap tépett a lány
6196     III,  XXVII  |                 amelyet a fiú tegnap tépett a lány feje alá jószagú thymusokból,
6197     III,  XXVII  |           pillanatra rá ne nyugtassa megint a fejét. Végighevert a füvön,
6198     III,  XXVII  |                 megint a fejét. Végighevert a füvön, bal karját a feje
6199     III,  XXVII  |             Végighevert a füvön, bal karját a feje alá tette, kinyújtott
6200     III,  XXVII  |                    kinyújtott jobbjával azt a kis gödröt simo­gatta, amelyet
6201     III,  XXVII  |                  gödröt simo­gatta, amelyet a fiú sarkai mélyítettek a
6202     III,  XXVII  |                    a fiú sarkai mélyítettek a földbe, míg mellette ült.
6203     III,  XXVII  |                bokor megzördült. Azt hitte, a fiú. De csak egy jégmadár
6204     III,  XXVII  |                 amelyeknek röptét követték. A lány bizonyosra vette, hogy
6205     III,  XXVII  |                    Alküone? - mosolygott rá a bíborban és zöldben ragyogó
6206     III,  XXVII  |          rezdüléstelenül csöndes mostanában a tenger. Azért, mert most
6207     III,  XXVII  |                   Azért, mert most költenek a hullámokon a jégmadarak,
6208     III,  XXVII  |                  most költenek a hullámokon a jégmadarak, s Aeolusnak
6209     III,  XXVII  |                 ilyenkor zárva kell tartani a szelek tömlõjét. A jégmadarak
6210     III,  XXVII  |                  tartani a szelek tömlõjét. A jégmadarak valamikor emberek
6211     III,  XXVII  |                   valamikor emberek voltak. A nõt Alküonénak hívták, a
6212     III,  XXVII  |                    A nõt Alküonénak hívták, a férfit Keüxnek, s oly boldog
6213     III,  XXVII  |                   Keüx hajóját, és õt magát a tengerbe halatta. Alküone,
6214     III,  XXVII  |             tengerbe halatta. Alküone, hogy a halálban se maradjon el
6215     III,  XXVII  |                 vetette magát, átkul­csolta a holttestet, s vele együtt
6216     III,  XXVII  |                     s vele együtt merült le a mélységbe. Az isteneket
6217     III,  XXVII  |             isteneket annyira meghatotta ez a hûség, hogy jégmadarakká
6218     III,  XXVII  |                egymást, hogy egyik utánahal a másiknak.~- Hol van, Keüx,
6219     III,  XXVII  |                   Keüx, Alküone? - kérdezte a lány feltérdelve, és hangja
6220     III,  XXVII  |                  párjavesztett jégmadáré. - A kegyetlen istennõ megint
6221     III,  XXVII  |                     megint elragadta tõled?~A fiú már akkor ott állt mögötte.
6222     III,  XXVII  |                  mögötte. Lábujjhegyen jött a romok felõl, és két tenyerébõl
6223     III,  XXVII  |             csillogó, finom ezüstport szórt a lány hajába. A lány nem
6224     III,  XXVII  |              ezüstport szórt a lány hajába. A lány nem vett észre semmit,
6225     III,  XXVII  |               Gránátvirág? - hajtotta fejét a fiú térdéhez.~- Találd ki,
6226     III,  XXVII  |                     ki, kis Tit - ragyogott a fiú szeme, és mutatta ezüstösen
6227     III,  XXVII  |                   megmondom, mit csináltam.~A lány ígéret helyett szorosan
6228     III,  XXVII  |                   helyett szorosan átölelte a két térdét.~- Nagy kék pillét
6229     III,  XXVII  |                      Mindennap mondta eddig a lánynak, hogy olyan finom
6230     III,  XXVII  |                  finom és kecses, mint azok a kis pillék, amelyektõl néhol
6231     III,  XXVII  |                  lenvirágos rétnek látszott a hegyoldal.~- A napfény gyermeke
6232     III,  XXVII  |                     látszott a hegyoldal.~- A napfény gyermeke vagy, kis
6233     III,  XXVII  |                 vagyok olyan kék - nevetett a lány.~Hát most olyan kék
6234     III,  XXVII  |                     Hát most olyan kék volt a haja, mint a lepkék szárnya.
6235     III,  XXVII  |                 olyan kék volt a haja, mint a lepkék szárnya. A fiú azért
6236     III,  XXVII  |                      mint a lepkék szárnya. A fiú azért késett olyan sokáig,
6237     III,  XXVII  |                törleszkedett hozzá boldogan a lány. - De azért ne gondold,
6238     III,  XXVII  |                   De azért ne gondold, hogy a versemet elengedem. Elhoztad,
6239     III,  XXVII  |                csillagfénynél karcolta tele a piros-viaszos tabula ceratát,
6240     III,  XXVII  |                 ceratát, s ilyenkor adta át a lánynak.~Most megcsóválta
6241     III,  XXVII  |                   lánynak.~Most megcsóválta a fejét.~- Nem hoztam el,
6242     III,  XXVII  |                     kis Tit.~Tit lehajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott.~-
6243     III,  XXVII  |               holdújulásnál nem tart tovább a szerelmed.~- Hát nem találtad
6244     III,  XXVII  |                    nem találtad meg? Hiszen a fejed alá tettem - nyúlt
6245     III,  XXVII  |                 tettem - nyúlt be Quintipor a virágvánkos alá, és kihúzott
6246     III,  XXVII  |            ideszökött, hogy megsimogathassa a füvet, amelyen Tit lehevert.
6247     III,  XXVII  |                   Azt nem vallotta be, hogy a szájával simogatta meg.~-
6248     III,  XXVII  |                     vetted ezt? - nézegette a lány a lapot. - Ilyent még
6249     III,  XXVII  |                     ezt? - nézegette a lány a lapot. - Ilyent még nem
6250     III,  XXVII  |           Bizonyosan tékozoltál már megint.~A fiú elmagyarázta, hogy ez
6251     III,  XXVII  |                   ez új divat, cera pusilla a neve, a viasz is rózsaszín,
6252     III,  XXVII  |                 divat, cera pusilla a neve, a viasz is rózsaszín, s még
6253     III,  XXVII  |                   hogy el vagyok én maradva a világtól! - nevetett a lány. -
6254     III,  XXVII  |              maradva a világtól! - nevetett a lány. - Ha te nem volnál,
6255     III,  XXVII  |                mondta, nem panaszképpen, de a fiú annak vette és elkomolyodott.
6256     III,  XXVII  |                 jóvátenni.~- Jó volt hozzád a Domina? - fogta meg a fiú
6257     III,  XXVII  |                hozzád a Domina? - fogta meg a fiú kezét.~- Olyan, mint
6258     III,  XXVII  |                 Tudta, hogy Tit nem szereti a császárnét. Õ se szerette,
6259     III,  XXVII  |                   hozzá olyan gyöngéd, mint a császár, és jobban éreztette
6260     III,  XXVII  |                  állította az asztalhoz, és a hajába törölte vékony ujjait,
6261     III,  XXVII  |                     Restellt errõl beszélni a lány elõtt, aki Alexandriában
6262     III,  XXVII  |                    elõtt, aki Alexandriában a császár bizalmasának tudta
6263     III,  XXVII  |                  ezért mindig másra terelte a beszédet, ha Tit a Domináról
6264     III,  XXVII  |                  terelte a beszédet, ha Tit a Domináról kérdezõsködött.~
6265     III,  XXVII  |                   Domináról kérdezõsködött.~A lány mindenképp fel akarta
6266     III,  XXVII  |                 vidámítani. Továbbadta neki a Trullától hallott pletykákat.
6267     III,  XXVII  |                   Aztán Anchusáról beszélt, a gazdag patríciusnérõl, aki
6268     III,  XXVII  |                    apjára hasonlít. Az elsõ a nagyfülû ügyvédre, aki ura
6269     III,  XXVII  |             ügyvédre, aki ura pöreit viszi, a második a szép versenykocsisra,
6270     III,  XXVII  |                     pöreit viszi, a második a szép versenykocsisra, akire
6271     III,  XXVII  |                     mindig fogadni szoktak, a harmadik a vörös rabszolgára,
6272     III,  XXVII  |                 fogadni szoktak, a harmadik a vörös rabszolgára, aki mint
6273     III,  XXVII  |                    körülötte szolgálatot, s a negyedik, aki most született
6274     III,  XXVII  |                    most született Bajaeban, a nyúlszájú görögre, aki mint
6275     III,  XXVII  |                  mit beszél Tit, csak nézte a fáradhatatlan kis szájat,
6276     III,  XXVII  |                   pajkos mosollyal pergette a szavak szakadatlan gyöngysorát.~
6277     III,  XXVII  |                    szakadatlan gyöngysorát.~A kis száj egyszerre ott csücsörödött
6278     III,  XXVII  |                     kis Tit - ködösödtek el a zafír-szemek. - Téged csak
6279     III,  XXVII  |                  hogy egy denevér csapódott a fejükhöz. Tit ismert rá,
6280     III,  XXVII  |            csókolják meg egymást szegények.~A nap utolsó sugarainak aranyseprûje
6281     III,  XXVII  |            sugarainak aranyseprûje már csak a fák hegyét érte.~- Jaj,
6282     III,  XXVII  |                    felejtettük! - hajolt le a lány a fûre. - Ezt neked
6283     III,  XXVII  |             felejtettük! - hajolt le a lány a fûre. - Ezt neked találtam.
6284     III,  XXVII  |                   Az ezüstérmet átnyújtotta a fiúnak, a cera pusillára
6285     III,  XXVII  |            ezüstérmet átnyújtotta a fiúnak, a cera pusillára pedig rászorította
6286     III,  XXVII  |                pusillára pedig rászorította a száját. Azután szét­nyitotta
6287     III,  XXVII  |                száját. Azután szét­nyitotta a köpönyegét, s meglazítván
6288     III,  XXVII  |            köpönyegét, s meglazítván nyakán a tapadó ventus textilist,
6289     III,  XXVII  |                    textilist, alácsúsztatta a kis viasztáblát.~- Ne féltsd,
6290     III,  XXVII  |                       nevetett Quintiporra.~A fiú azonban nem nézett oda.
6291     III,  XXVII  |                vizsgálgatta, szembefordítva a kihunyó világossággal.~-
6292     III,  XXVII  |             Hadrianus császáré.~- De hiszen a te arcod van rajta, Gránátvirág.~-
6293     III,  XXVII  |                   kedvencéé. Beleölte magát a Nílusba. Valami jóslat szerint
6294     III,  XXVII  |               szerint veszedelem fenyegette a császárt, s csak az menthette
6295     III,  XXVII  |               valaki feláldozza érte magát. A kegyenc megtette.~A lány
6296     III,  XXVII  |                  magát. A kegyenc megtette.~A lány erõsen belekapaszkodott.
6297     III,  XXVII  |                     Már akkor lefelé mentek a síkos lejtõn.~- De te ugye
6298     III,  XXVII  |                     királynõm?~Eleresztette a lány kezét, leszaladt a
6299     III,  XXVII  |                     a lány kezét, leszaladt a lejtõ tövébe, és széttárta
6300     III,  XXVII  |                  lejtõ tövébe, és széttárta a karjait.~- Szaladj le bátran
6301     III,  XXVII  |                 bátran te is, ne félj, csak a karomba eshetsz.~A lány
6302     III,  XXVII  |                     csak a karomba eshetsz.~A lány azonban, kezével is
6303     III,  XXVII  |                    választotta. Mire leért, a fiú izgatottan ütött az
6304     III,  XXVII  |                   kis Tit? Én már tudom. Ez a Hadrianus császár palotája
6305     III,  XXVII  |                 éppen innét nézett utoljára a lemenõ napba, ahol most
6306     III,  XXVII  |                     Quintipor elmondta neki a játszi verset, amelyben
6307     III,  XXVII  |                     játszi verset, amelyben a peregrinus császár zokogó
6308     III,  XXVII  |                    Kis tréfáidnak vége már.~A parton sietõ kézszorítással
6309     III,  XXVII  |         kézszorítással búcsúztak egymástól. A két palota ugyan szomszédos
6310     III,  XXVII  |                mertek egy úton menni. Abban a Bajaeban, ahol társadalmi
6311     III,  XXVII  |                  társadalmi kötelesség volt a szerelemmel kérkedni, az
6312     III,  XXVIII |                   aki Rómában magához vette a fiát, Alexandriába menet
6313     III,  XXVIII |             Alexandriába menet útba ejtette a császárnét, nem is sejtve,
6314     III,  XXVIII |                      nem is sejtve, hogy ez a látogatás mennyi gondot
6315     III,  XXVIII |                látogatás mennyi gondot okoz a Dominának. Nem mintha nem
6316     III,  XXVIII |                   mintha nem szerette volna a Flaviusokat. Mindig húzott
6317     III,  XXVIII |          Flaviusokat. Mindig húzott ezekhez a szelíd, békességes és csöndes
6318     III,  XXVIII |           békességes és csöndes emberekhez. A szabadszájú Maximianusra
6319     III,  XXVIII |                 gondolni se tudott utálat s a vérszagú Galeriusra borzongás
6320     III,  XXVIII |                szívelte. Azóta pedig, mióta a császár beavatta a titokba,
6321     III,  XXVIII |                    mióta a császár beavatta a titokba, mindig úgy gondolt
6322     III,  XXVIII |                      mint barátokra, akikre a fiú mindig számíthat. Mert,
6323     III,  XXVIII |                 mindig számíthat. Mert, bár a jóslatban éppolyan vakon
6324     III,  XXVIII |                    nem vette biztosra, hogy a társuralkodók ujjongva vesznek
6325     III,  XXVIII |              éreztetett meg vele, amelyekre a császár, a világ legokosabb
6326     III,  XXVIII |                  vele, amelyekre a császár, a világ legokosabb embere,
6327     III,  XXVIII |              istenek állnak mögötte. Sõt az a gondolat is megborzongatta,
6328     III,  XXVIII |                   megborzongatta, hogy ezek a vakmerõ emberek nyílt lázadásra
6329     III,  XXVIII |                    képesek lesznek.~- Nehéz a kutyának a szájából a koncot
6330     III,  XXVIII |                 lesznek.~- Nehéz a kutyának a szájából a koncot kivenni,
6331     III,  XXVIII |                 Nehéz a kutyának a szájából a koncot kivenni, ha már egyszer
6332     III,  XXVIII |                     kivenni, ha már egyszer a foga közt van - írta nyug­
6333     III,  XXVIII |                 diplomatikus finomkodással.~A császártól még nem jött
6334     III,  XXVIII |                    az, ami gondban tartotta a Constantiusék érkezése elõtt
6335     III,  XXVIII |                   töprengett, mit csináljon a fiúval addig, míg a Flaviusok
6336     III,  XXVIII |               csináljon a fiúval addig, míg a Flaviusok ott idõznek.~Eddig
6337     III,  XXVIII |                    nem volt probléma elõtte a fiúval való bánásmód. Ha
6338     III,  XXVIII |                  mindig maga körül tartotta a fiút, de meg tudta állni,
6339     III,  XXVIII |                 hajnalt ott sírdogált végig a küszöbe elõtt, de reggel
6340     III,  XXVIII |            parancsokat. Érezte, hogy elérte a célját, mert a fiú nem is
6341     III,  XXVIII |                  hogy elérte a célját, mert a fiú nem is sejti benne az
6342     III,  XXVIII |                  sejti benne az anyát, csak a rabszolga látja az úrnõt,
6343     III,  XXVIII |                  volt, mint halottnak tudni a fiút, és eszeveszett fájdalomban
6344     III,  XXVIII |                     szorongás fogta el arra a gondolatra, hogy talán túlságosan
6345     III,  XXVIII |                 játssza az úrnõ szerepét, s a fiú örök idegenséggel fog
6346     III,  XXVIII |                    idegenséggel fog ezekért a hetekért fizetni. De aztán
6347     III,  XXVIII |                    lehet az. Ha kõbõl volna a fiú szíve, akkor is meg
6348     III,  XXVIII |             szenvedni. S akkor úgy fogja õt a karján ringatni az õ drága,
6349     III,  XXVIII |                  keresztül szobáról szobára a halott csecsemõt.~Eddig
6350     III,  XXVIII |                     Eddig diadalmasan állta a próbát, egy hajszálnyit
6351     III,  XXVIII |             Játszassa-e Constantiusék elõtt a fiával a rabszolga-szerepet,
6352     III,  XXVIII |                Constantiusék elõtt a fiával a rabszolga-szerepet, vagy
6353     III,  XXVIII |                   következni, ha meglátják. A császárné pohártöltögetõ
6354     III,  XXVIII |        rabszolgájában senki se gyanít­hatja a császár fiát, még akkor
6355     III,  XXVIII |              császár fiát, még akkor se, ha a szeme megakad rajta. De
6356     III,  XXVIII |                    néznivalót találhatnának a caesarok szemei egy rabszolgán?
6357     III,  XXVIII |             caesarok szemei egy rabszolgán? A császárné tudta ezt magáról,
6358     III,  XXVIII |                császárné tudta ezt magáról, a rabszolgák ezrei közül,
6359     III,  XXVIII |                   eszébe egyet se megnézni. A rabszolgát csak látni szokás,
6360     III,  XXVIII |                  szokás, nem nézni. Viszont a legbiztosabb mégiscsak az
6361     III,  XXVIII |         fölmerülhetett az aggodalom -, hogy a fiú egyáltalán ne kerüljön
6362     III,  XXVIII |                  fiú egyáltalán ne kerüljön a caesarék szeme elé. Pár
6363     III,  XXVIII |                   se kell. Maradjon egy nap a szobájában. Vagy menjen
6364     III,  XXVIII |                 fürdeni, csónakázni, örülni a nap­sugárnak, a tengernek,
6365     III,  XXVIII |                      örülni a nap­sugárnak, a tengernek, a szabadságnak.
6366     III,  XXVIII |                  nap­sugárnak, a tengernek, a szabadságnak. Amit hiszen
6367     III,  XXVIII |                   meg fog kezdeni Rómá­ban. A császár megírta, hogy már
6368     III,  XXVIII |                   hogy már meg is vásárolta a számára a palotát a Via
6369     III,  XXVIII |                  meg is vásárolta a számára a palotát a Via Nomenta­nán.
6370     III,  XXVIII |               vásárolta a számára a palotát a Via Nomenta­nán. Valamikor
6371     III,  XXVIII |                 írnokoskodott benne, akinek a fiát arra szemelték ki az
6372     III,  XXVIII |               császári bíborba öltöztessék. A palota még a régi jegyében
6373     III,  XXVIII |                   öltöztessék. A palota még a régi jegyében van, csak
6374     III,  XXVIII |                     Hormizda költözik bele, a perzsa király lánya. Maxentius
6375     III,  XXVIII |                Maxentius hozza, hajójuk már a görög tengeren jár.~A császárné
6376     III,  XXVIII |                   már a görög tengeren jár.~A császárné nyilván maga se
6377     III,  XXVIII |                 mért nem úgy döntött, ahogy a józan esze sugallta. Egy
6378     III,  XXVIII |            lemondani arról az örömrõl, hogy a fia hajához értethesse a
6379     III,  XXVIII |                    a fia hajához értethesse a kezét? Azoktól a kísértésektõl
6380     III,  XXVIII |                 értethesse a kezét? Azoktól a kísértésektõl féltette,
6381     III,  XXVIII |                adott fel magának ezek közül a kérdések közül, csak Quintipornak
6382     III,  XXVIII |                 lesznek. Constantius caesar a fiával és Galerius caesar
6383     III,  XXVIII |                     Galerius caesar leánya, a nobilissima.~Quintipor fojtott
6384     III,  XXVIII |              fojtott dühvel vette tudomásul a parancsot, és egész nap
6385     III,  XXVIII |               okozta, mert tudta, hogy ezen a napon nem találkozhat Tittel.
6386     III,  XXVIII |                     fogja öltöztetni, mikor a nap a hegyre ül. (Tit nevezte
6387     III,  XXVIII |                     öltöztetni, mikor a nap a hegyre ül. (Tit nevezte
6388     III,  XXVIII |                     így el az alkonyatot, s a fiú biztos volt benne, hogy
6389     III,  XXVIII |              életében sohase megy le többet a nap, hanem a hegyre ül.)
6390     III,  XXVIII |                 megy le többet a nap, hanem a hegyre ül.) A szorongása
6391     III,  XXVIII |                    nap, hanem a hegyre ül.) A szorongása se volt egészen
6392     III,  XXVIII |                  volt egészen indokolatlan. A caesar lánya elõször fogja
6393     III,  XXVIII |                     fogja-e cirógatni, vagy a caesarlány gõgös tekintete
6394     III,  XXVIII |                 Egyetlenegyszer találkozott a Tit szemével. A császárné
6395     III,  XXVIII |                 találkozott a Tit szemével. A császárné ült az asztalfõn,
6396     III,  XXVIII |               asztalfõn, tõle jobbra, balra a caesar és fia, szemben a
6397     III,  XXVIII |                    a caesar és fia, szemben a nobilissima. Mindenki mögött
6398     III,  XXVIII |                 mögött állt egy pohárnok, õ a császárné mögül leste a
6399     III,  XXVIII |                     a császárné mögül leste a lányt, aki hallgatagon és
6400     III,  XXVIII |           kötelességének, hogy részt vegyen a beszélgetésben, amelyet
6401     III,  XXVIII |                    lelkesedéssel, amelyeket a császár most építtetett
6402     III,  XXVIII |                  figyelmesen hallgatta. Ezt a pillanatot használta fel
6403     III,  XXVIII |                    pillanatot használta fel a lány arra, hogy rásüttesse
6404     III,  XXVIII |                  lány arra, hogy rásüttesse a szemét a fiúra. Aranyfényû
6405     III,  XXVIII |                    hogy rásüttesse a szemét a fiúra. Aranyfényû tekintet
6406     III,  XXVIII |                    mint Tit akarta. Nemcsak a ma elmaradt csókja, hanem
6407     III,  XXVIII |                   ma elmaradt csókja, hanem a holnap ígérete is. Quintipor
6408     III,  XXVIII |                     most már el fogja bírni a caesar lányának tekintetét
6409     III,  XXVIII |                   nem lehetett elbírni.~Már a vacsora vége felé jártak,
6410     III,  XXVIII |                    vége felé jártak, amikor a császárné kiejtette Maxentius
6411     III,  XXVIII |                  ígérte, mikor Keletre ment a légiókkal, hogy majd küldet
6412     III,  XXVIII |                 antiochiai gránátalmafáknak a termésébõl, amelyeknek olyan
6413     III,  XXVIII |                    látszik, sok gondja közt a princeps megfeledkezett
6414     III,  XXVIII |                  elmosolyodva legyintett:~- A Maxentius gondjai!~Titanilla
6415     III,  XXVIII |               szólalt meg elõször. Csak aki a szeme hideg villanását észrevette,
6416     III,  XXVIII |                   indulatot.~- Talán várnál a megjegyzéseiddel, princepsem,
6417     III,  XXVIII |                      Quintipor éppen emelte a kancsót, hogy számoszi vörösbort
6418     III,  XXVIII |                   számoszi vörösbort öntsön a császárné hátranyújtott
6419     III,  XXVIII |            egyszerre elhomályosodott elõtte a világ, s reszketõ keze a
6420     III,  XXVIII |                    a világ, s reszketõ keze a pohár mellé öntötte a bort,
6421     III,  XXVIII |                  keze a pohár mellé öntötte a bort, a maga fehér díszruhájára.
6422     III,  XXVIII |                 pohár mellé öntötte a bort, a maga fehér díszruhájára.
6423     III,  XXVIII |                     odaugrott, meg­töltötte a Domina poharát, Quintipornak
6424     III,  XXVIII |                    pedig odasúgott:~- Menj!~A fiú kiszédelgett, a caesar
6425     III,  XXVIII |                   Menj!~A fiú kiszédelgett, a caesar barátságosan nézett
6426     III,  XXVIII |                 Domina. Igazi Antinous-fej.~A császárné arcán most nyílt
6427     III,  XXVIII |                     mosolyvirág, amelyiknek a szívben van a gyökere. De
6428     III,  XXVIII |                    amelyiknek a szívben van a gyökere. De ha az arcának
6429     III,  XXVIII |                  nem tudott is parancsolni, a hangja szót fogadott neki.
6430     III,  XXVIII |                    fiú.~Titanilla, pohárral a kezében, elkacagta magát.~-
6431     III,  XXVIII |               hibáért boroshordóba fojtatná a pohárnokát.~S azzal az õ
6432     III,  XXVIII |                     õ kezébõl is kicsúszott a pohár, s az ölébe ömlött
6433     III,  XXVIII |                    pohár, s az ölébe ömlött a bor.~- Jaj! - sikoltotta
6434     III,  XXVIII |             sikoltotta el magát, s kifutott a tricliniumból a fiú után.~
6435     III,  XXVIII |                    kifutott a tricliniumból a fiú után.~Még ott találta
6436     III,  XXVIII |                   kerek vérpecsét piroslott a ráömlött bor.~- Gránátvirág -
6437     III,  XXVIII |                  bor.~- Gránátvirág - tette a tenyerét az álla alá -,
6438     III,  XXVIII |                    gondoltad, hogy lemondok a mai csókodról?~Azzal ráomlott
6439     III,  XXVIII |                   csókodról?~Azzal ráomlott a fiúra, és szájára szorította
6440     III,  XXVIII |                fiúra, és szájára szorította a száját. Még csak körül se
6441     III,  XXVIII |              látja-e valaki. Aztán megfogta a kezét.~- Nem kell búsulni,
6442     III,  XXVIII |                búsulni, kisfiú, hogy odavan a szép ruhácskád. Van nekem
6443     III,  XXVIII |                 velem, mindjárt megleszünk.~A fiú nem kérdezte, hová viszi,
6444     III,  XXVIII |                   magát vonszolni, kábultan a fájdalom mérgétõl és a csók
6445     III,  XXVIII |             kábultan a fájdalom mérgétõl és a csók mákonyától. Csak egy
6446     III,  XXVIII |                átmenni, s már ott is voltak a Maximianus-palotában, abban
6447     III,  XXVIII |                 Maximianus-palotában, abban a kis szobában, amit a nobilissima
6448     III,  XXVIII |                  abban a kis szobában, amit a nobilissima a cselédsoron
6449     III,  XXVIII |                szobában, amit a nobilissima a cselédsoron nyittatott magának.
6450     III,  XXVIII |                    emelet óriás csarnokaiba a lábát se tette be.~- Látod,
6451     III,  XXVIII |                    helyen megférek én. Ugye a te szíved még kisebb, és
6452     III,  XXVIII |                    betelem? Nézzem!~Elõször a tenyerét, aztán a száját
6453     III,  XXVIII |                   Elõször a tenyerét, aztán a száját tapasztotta rá a
6454     III,  XXVIII |                     a száját tapasztotta rá a fiú mellére.~- Kis nyúlszíved
6455     III,  XXVIII |                  Mondom, hogy helyre­hozzuk a ruhádat. Trulla! Trulla!~
6456     III,  XXVIII |                Trulla!~Valahonnan bepördült a gyíkszemû kis öregasszony.
6457     III,  XXVIII |                  össze kövér kezeit.~- Jaj, a magister! Ebben a rendetlenségben!
6458     III,  XXVIII |                      Jaj, a magister! Ebben a rendetlenségben! Szanaszét
6459     III,  XXVIII |              Ide-oda tipegve kapkodta össze a ruhákat, keféket, tükröket,
6460     III,  XXVIII |                     semmit sem fog meglátni a szobában.~- Gránátvirág? -
6461     III,  XXVIII |                   Gránátvirág? - tátotta el a dajka a száját. - Mit beszélsz
6462     III,  XXVIII |           Gránátvirág? - tátotta el a dajka a száját. - Mit beszélsz te,
6463     III,  XXVIII |                   te, kis szentségem? Ki az a Gránátvirág?~Titanilla megfricskázta
6464     III,  XXVIII |                   terád, vénség. Inkább azt a híres pecséttisztítódat
6465     III,  XXVIII |               ecetet meg egy törlõkendõt.~- A párducból ki lehet vele
6466     III,  XXVIII |               párducból ki lehet vele venni a foltot - dicsekedett. -
6467     III,  XXVIII |                     kitotyogott, odatérdelt a fiú elé, de aztán nevetve
6468     III,  XXVIII |                  kis Tit térdelve érjen föl a melledig. Most te térdelsz
6469     III,  XXVIII |                   én rabszolgám is lehetsz.~A fiú úgy zuhant térdre, mint
6470     III,  XXVIII |                    se akar többet kelni. De a pecsét így se engedett.~-
6471     III,  XXVIII |                  így se engedett.~- Vesd le a ruhád, Gránátvirág. Ne gyerekeskedj,
6472     III,  XXVIII |                     és õvele vetkõztetem le a kisfiút! Gyorsan, gyorsan,
6473     III,  XXVIII |                    palotaõrökkel kerestetné a Domina a szökevényt. Még
6474     III,  XXVIII |           palotaõrökkel kerestetné a Domina a szökevényt. Még csak az
6475     III,  XXVIII |                    találjanak! Nem gondolsz a vad nobilissima jóhírére,
6476     III,  XXVIII |                 kisfiú, majd addig elfordul a néni, jó? A ruhádat dobd
6477     III,  XXVIII |                  addig elfordul a néni, jó? A ruhádat dobd oda az asztalra.~
6478     III,  XXVIII |                  ruhával pepecselt, és csak a tükörbõl leste a fiút. Hol
6479     III,  XXVIII |                    és csak a tükörbõl leste a fiút. Hol mosolyogva, hol
6480     III,  XXVIII |                  könnybe lábadó szemmel, és a keze is ahhoz igazodott,
6481     III,  XXVIII |                     villámgyorsan dörzsölve a halványodó foltot, hol bénultan
6482     III,  XXVIII |                    bénultan elakadva rajta. A fiú térden állva körülcsúszta
6483     III,  XXVIII |                   térden állva körülcsúszta a szobát, csókolta a mozaikpadlót,
6484     III,  XXVIII |             körülcsúszta a szobát, csókolta a mozaikpadlót, a szétdobált
6485     III,  XXVIII |                    csókolta a mozaikpadlót, a szétdobált ruhákat, az ágy­
6486     III,  XXVIII |                   egy pillanatra ráhajtotta a fejét a tórusz kis gyûrött
6487     III,  XXVIII |               pillanatra ráhajtotta a fejét a tórusz kis gyûrött selyemvánkosára.~-
6488     III,  XXVIII |              gyûrött selyemvánkosára.~- Itt a szép ruhád, kisfiú! Várj,
6489     III,  XXVIII |                     nevetve mondta, de mire a fiú felöltötte a tógát,
6490     III,  XXVIII |                    de mire a fiú felöltötte a tógát, és azzal együtt a
6491     III,  XXVIII |                    a tógát, és azzal együtt a nyugalmába is visszaöltözött,
6492     III,  XXVIII |                    visszaöltözött, akkorára a lány arcáról eltûnt a mosoly.
6493     III,  XXVIII |              akkorára a lány arcáról eltûnt a mosoly. Komolyan és szomorú,
6494     III,  XXVIII |              történt, Gránátvirág. Kivettük a ruhádból a foltot, és most
6495     III,  XXVIII |            Gránátvirág. Kivettük a ruhádból a foltot, és most vissza fogsz
6496     III,  XXVIII |                     most vissza fogsz menni a császárnénak bort öntögetni.
6497     III,  XXVIII |                     nem fog több port adni.~A fiú könyörgõ szemmel nézett
6498     III,  XXVIII |                  aki nem akarja elfelejteni a nevetést.~- Szeretnélek
6499     III,  XXVIII |               barátom - mosolygott keserûen a lány. - Engem csak szeretni
6500     III,  XXVIII |             kétszer-háromszor körültáncolta a fiút. Mindig közelebb szorította