Rész, Fejezet

7501     III,  XXXII  |                  Szokott ábrázolása volt ez a karcsú csípõjén rövid spartai
7502     III,  XXXII  |                    rajta, hogy felsõ testét a két lányosan boltozott kebellel
7503     III,  XXXII  |                    teljesen födetlen hagyta a szobrász.~- Milyen szép! -
7504     III,  XXXII  |                 szép! - sóhajtotta el magát a fiú.~- Várjatok - mosolygott
7505     III,  XXXII  |                       Várjatok - mosolygott a sekrestyés. - Most megmutatom
7506     III,  XXXII  |               sekrestyés. - Most megmutatom a legnagyobb kincsünket.~Két
7507     III,  XXXII  |          idõbarnította ezüstöket -, ezekrõl a csészékrõl mintázta a szobrász
7508     III,  XXXII  |               ezekrõl a csészékrõl mintázta a szobrász az istennõ kebleit,
7509     III,  XXXII  |                szobrász az istennõ kebleit, a csészéket pedig Vulcanus
7510     III,  XXXII  |              Vulcanus magának az istennõnek a kebleirõl mintázta.~Odakint
7511     III,  XXXII  |                   mintázta.~Odakint csaholt a kutya, az öreg kiszaladt,
7512     III,  XXXII  |                   öreg kiszaladt, átnyújtva a csészéket Quintipornak.
7513     III,  XXXII  |                      Tit kevélyen fölszegte a fejét.~- Mit gondolsz, kisfiú,
7514     III,  XXXII  |                  elõtt? Szétnyitotta mellén a ricinium hasítékát, és Diana
7515     III,  XXXII  |              kellett halni gyermekeivel, se a föld nem nyílt meg, sem
7516     III,  XXXII  |               akinek arcát éppen akkor érte a tetõrésen becsorgó napsugár,
7517     III,  XXXII  |                    mint eddig. S mosolygott a sekrestyés is, aki nem találta
7518     III,  XXXII  |                     se köhögéssel siettetni a két fiatal száj szétválasztását.
7519     III,  XXXII  |             megtörölgette és helyükre rakta a csészéket, s csak azután
7520     III,  XXXII  |                    csak azután kérdezte meg a fiatalokat, hogy miben lehet
7521     III,  XXXII  |                     vagy gyönge galambot, s a porticus hûvösében terítsen-e
7522     III,  XXXII  |                    friss szénából, amelybõl a melilotus mézes szaga árad,
7523     III,  XXXII  |                    az oltár mögé terítse le a medvebõröket, amelyeket
7524     III,  XXXII  |         medvebõröket, amelyeket maga Orion, a csillagok közé került nagy
7525     III,  XXXII  |                      pályabér gyanánt adott a szûz istennõnek, aki nyílversenyben
7526     III,  XXXII  |                  hallották. Most nem voltak a sötétség zsákjába kötve,
7527     III,  XXXII  |                    Kleopatra fája alatt. De a lampyrisek elõbújtak a márványfalakból
7528     III,  XXXII  |                   De a lampyrisek elõbújtak a márványfalakból is, zápor
7529     III,  XXXII  |                     zápor módjára hullottak a mennyezet gerendáiból, s
7530     III,  XXXII  |               egymást se látták tõlük. Most a fiú ébredt vissza elsõnek
7531     III,  XXXII  |                  ébredt vissza elsõnek erre a világra. Félénken megsimogatta
7532     III,  XXXII  |              világra. Félénken megsimogatta a lány kezét, aki szorosan
7533     III,  XXXII  |                  összefogva tartotta nyakán a ruhát.~- Kis Tit! Kis Tit! -
7534     III,  XXXII  |                     Tit! - hívogatta életre a gyermekébresztgetés cirógató
7535     III,  XXXII  |       gyermekébresztgetés cirógató hangján.~A lány fölkapta a fejét, bizonytalankodva
7536     III,  XXXII  |                    hangján.~A lány fölkapta a fejét, bizonytalankodva
7537     III,  XXXII  |                   bocsánatkérõ pillantással a nyilas istennõ szobrára
7538     III,  XXXII  |                     Ejnye, ejnye - csóválta a fejét Tit -, hát nem félsz,
7539     III,  XXXII  |                      hogy megnyílik alattad a föld? Minket azzal ijesztettél.~-
7540     III,  XXXII  |                    mert ott nem tûri Latona a szerelmeseket. De a házába
7541     III,  XXXII  |                  Latona a szerelmeseket. De a házába be kell neki fogadni
7542     III,  XXXII  |              idebent Venus hajtója. Neki az a fizetése, amit a szerelem
7543     III,  XXXII  |                    Neki az a fizetése, amit a szerelem hálából az oltárra
7544     III,  XXXII  |              serdülõ kamasszal, s itt, ezen a helyen kérte az istennõt,
7545     III,  XXXII  |                    az oltáron! - emelte fel a három ujját. - Pedig õ nem
7546     III,  XXXII  |                     mint te vagy, mert neki a két szeretõje se tett egy
7547     III,  XXXII  |               emberszámot.~Titnek megcsapta a láng az arcát. Csak a kezét
7548     III,  XXXII  |             megcsapta a láng az arcát. Csak a kezét merte hátranyújtani
7549     III,  XXXII  |                    meg, hogy hiába nyújtja. A fiú már kint álldogált az
7550     III,  XXXII  |              Dianának - mutatott mosolyogva a lécbõl összeácsolt kis házikóra,
7551     III,  XXXII  |            madaraival.~- Te? - csapta össze a kezét a lány. S most egy
7552     III,  XXXII  |                        csapta össze a kezét a lány. S most egy kicsit
7553     III,  XXXII  |                    ontani lássa. Éppen ezen a napon!~Akkorra a felemás
7554     III,  XXXII  |                 Éppen ezen a napon!~Akkorra a felemás templomszolga is
7555     III,  XXXII  |                  kicsit, amikor meghallotta a jó szándékot.~- Kettõ? -
7556     III,  XXXII  |              megmondom. Kis Tit, húzd végig a kezecskéd a ketrec oldalán.
7557     III,  XXXII  |                      húzd végig a kezecskéd a ketrec oldalán. Amelyik
7558     III,  XXXII  |               csõröcske csípett bele éhesen a lány fehér ujjaiba. Öt fehér
7559     III,  XXXII  |                   Öt fehér és két fekete.~- A feketék párosak - mondta
7560     III,  XXXII  |                mondta az öreg, s beleszedte a galambokat egy nagy födeles
7561     III,  XXXII  |                   egy nagy födeles kosárba. A feketék közül csak az egyiket
7562     III,  XXXII  |                   egyiket kellett megfogni, a másik magától elõtipegett. -
7563     III,  XXXII  |                Gyertek utánam.~Visszamentek a templomba. Az öreg letette
7564     III,  XXXII  |                  templomba. Az öreg letette a kosarat az oltárra, elõkészített
7565     III,  XXXII  |               kõkést.~- Várj! - kiáltott rá a fiú, s letett az oltárra
7566     III,  XXXII  |                   oda az öreg, és kiszaladt a templomból.~A lány bánatosan
7567     III,  XXXII  |                     kiszaladt a templomból.~A lány bánatosan nyújtotta
7568     III,  XXXII  |             bánatosan nyújtotta be az ujját a galamboknak a fonott kosár
7569     III,  XXXII  |                   be az ujját a galamboknak a fonott kosár hézagain keresztül.
7570     III,  XXXII  |                   kosár hézagain keresztül. A fiú megsimogatta a fejét.~-
7571     III,  XXXII  |               keresztül. A fiú megsimogatta a fejét.~- Te mutasd be az
7572     III,  XXXII  |                 volnál.~- Én? - rettent meg a lány. - De én... csakúgy
7573     III,  XXXII  |                      De én... csakúgy félek a vértõl, mint te.~- De hát
7574     III,  XXXII  |                     hogy szabadon eresztjük a galambokat a szûz Diana
7575     III,  XXXII  |             szabadon eresztjük a galambokat a szûz Diana tiszteletére.~
7576     III,  XXXII  |                    szûz Diana tiszteletére.~A lány szájáról az elragadtatás
7577     III,  XXXII  |                  röppent el. Utánaröppentek a galambok is a felnyitott
7578     III,  XXXII  |                Utánaröppentek a galambok is a felnyitott kosárból. Megzavarodva
7579     III,  XXXII  |         Megzavarodva körül-körül csattogták a mennyezetet, aztán kijáratot
7580     III,  XXXII  |                    egymás után hussantak ki a templomból.~- Kiröpültek? -
7581     III,  XXXII  |               ezüstkéssel. - Nekem mindegy, a hibát nem én követtem el.~
7582     III,  XXXII  |             gyerekek módjára hancúroznak ki a templomból. Azok se törõdtek
7583     III,  XXXII  |                     õvele, meg se hallották a füttyögést, amellyel vissza
7584     III,  XXXII  |           csalogatni az istennõ galambjait.~A fehérek kezéhez is tértek,
7585     III,  XXXII  |               fehérek kezéhez is tértek, de a feketék nem. Azok felszabadítóikhoz
7586     III,  XXXII  |            felszabadítóikhoz szegõdtek, hol a fejük felett suhogva, hol
7587     III,  XXXII  |                   õket észre elõbb.~- Nézd, a fehérek elmaradtak, csak
7588     III,  XXXII  |                    fehérek elmaradtak, csak a feketék hûek hozzánk!~Quintipor
7589     III,  XXXII  |           megdobálta õket píniatobozzal, de a galambok nem ijedtek el.
7590     III,  XXXII  |                     ott leereszkedtek egész a fejük magasságáig, s kétszer
7591     III,  XXXII  |               bennünket! - állt meg ijedten a lány.~- Hess! Hess! - csattantotta
7592     III,  XXXII  |                  Hess! - csattantotta össze a fiú a tenyereit.~A fekete
7593     III,  XXXII  |                    csattantotta össze a fiú a tenyereit.~A fekete galambok
7594     III,  XXXII  |                    össze a fiú a tenyereit.~A fekete galambok felröppentek,
7595     III,  XXXII  |                   felröppentek, és eltûntek a fák közt.~- Aranygyûrû!
7596     III,  XXXII  |           Aranygyûrût találtam! - kiáltotta a fiú, és derékon kapva a
7597     III,  XXXII  |                     a fiú, és derékon kapva a lányt, fölemelte a magasba,
7598     III,  XXXII  |                    kapva a lányt, fölemelte a magasba, és megmutatta a
7599     III,  XXXII  |                    a magasba, és megmutatta a napnak, amely éppen rongyossá
7600     III,  XXXII  |                rongyossá tépett egy felhõt, a tengernek, amely tõlük jobbra
7601     III,  XXXII  |                     jobbra harsogott, balra a halászó gémekkel teli rétnek,
7602     III,  XXXII  |                   abroszok gyanánt lobogtak a nagybugájú lithrumok foltjai,
7603     III,  XXXII  |             nagybugájú lithrumok foltjai, s a szénásszekérnek, amellyel
7604     III,  XXXII  |                   lassan cammogtak az ökrök a Bajaenak vivõ széles országúton.~
7605     III,  XXXII  |              felhõbástyák nyomakodnak elõre a fák hegye felett. A lány
7606     III,  XXXII  |                   elõre a fák hegye felett. A lány összerezzent, és lecsúszott
7607     III,  XXXII  |                 összerezzent, és lecsúszott a fiú karjai közt.~- Szaladjunk!~-
7608     III,  XXXII  |                    Nem - szorította magához a fiú, és nyújtotta a száját. -
7609     III,  XXXII  |                 magához a fiú, és nyújtotta a száját. - Addig nem!~A lány
7610     III,  XXXII  |            nyújtotta a száját. - Addig nem!~A lány közel vitte hozzá a
7611     III,  XXXII  |                    A lány közel vitte hozzá a magáét, aztán visszakapta
7612     III,  XXXII  |                   magáét, aztán visszakapta a fejét.~- Úgy, Gránátvirág? -
7613     III,  XXXII  |                    csak basiumot kapsz. Ezt a hálacsókot már akkor neked
7614     III,  XXXII  |                  akkor neked szántam, mikor a galamboknak megkegyelmeztél.~
7615     III,  XXXII  |                megkegyelmeztél.~Megcsókolta a két arcát és a két szemét.
7616     III,  XXXII  |                  Megcsókolta a két arcát és a két szemét. A zafírok ragyogóbbak
7617     III,  XXXII  |                  két arcát és a két szemét. A zafírok ragyogóbbak is lettek,
7618     III,  XXXII  |                  lettek, zavarosabbak is.~- A számat is! A számat is!~
7619     III,  XXXII  |             zavarosabbak is.~- A számat is! A számat is!~A lány kirántotta
7620     III,  XXXII  |                     számat is! A számat is!~A lány kirántotta magát a
7621     III,  XXXII  |                     A lány kirántotta magát a karok kapcsából.~- Nem adom
7622     III,  XXXII  |                 karok kapcsából.~- Nem adom a vágyam! - sikította, és
7623     III,  XXXII  |                 sikította, és elõreszaladt. A fiú utána. A lány ki-kifulladt,
7624     III,  XXXII  |                  elõreszaladt. A fiú utána. A lány ki-kifulladt, s olyankor
7625     III,  XXXII  |             Karkinyújtásnyi közelbe engedte a fiút, s mikor az utána kapott,
7626     III,  XXXII  |                     kergetõdztek már, mikor a lány csakugyan kifáradt.
7627     III,  XXXII  |                    való hamvvedret tartott. A rómaiak annyira szerették
7628     III,  XXXII  |                  életet, hogy halálukban is a legelevenebb útjába feküdtek.
7629     III,  XXXII  |               legelevenebb útjába feküdtek. A halottak nem külön városokban
7630     III,  XXXII  |            városokban laktak, hanem sírjaik a városok kapuitól kezdve
7631     III,  XXXII  |             hosszában helyezkedtek el, mind a két oldalon, mint hosszú,
7632     III,  XXXII  |               Gránátvirág - nyújtotta kezét a lány a fiú felé. - Pihensz
7633     III,  XXXII  |                      nyújtotta kezét a lány a fiú felé. - Pihensz egy
7634     III,  XXXII  |                  Összeölelkezve olvasták el a fölírást.~- Titus Lollius
7635     III,  XXXII  |                 Lollius!~- Nini, hiszen itt a képe is! - fedezte fel Tit
7636     III,  XXXII  |                  képe is! - fedezte fel Tit a halott reliefjét az oszlop
7637     III,  XXXII  |                     összemarkolt, s letette a tarlóvirágokat a párkányra.~-
7638     III,  XXXII  |                    letette a tarlóvirágokat a párkányra.~- Egész csinos
7639     III,  XXXII  |                    Egész csinos fiú volt ez a szegény Lollius, nem? -
7640     III,  XXXII  |                  Lollius, nem? - mosolygott a fiúra.~A fiú igent intett,
7641     III,  XXXII  |                  nem? - mosolygott a fiúra.~A fiú igent intett, de összevont
7642     III,  XXXII  |                     összevont szemöldökkel. A lány tréfásan megfenyegette.~-
7643     III,  XXXII  |                  férfiszemélyre nevet.” Még a halottra is! Az is „csinos
7644     III,  XXXII  |                  megszégyellte magát, amint a lány elsápadt arcába és
7645     III,  XXXII  |                     mögött már akkor zúgott a vihar. Aquila és Boreas,
7646     III,  XXXII  |                   Eurus összefogózva járták a táncot. Fejük fölött már
7647     III,  XXXII  |                Fejük fölött már nyiladozott a felhõk zsákja, a nyomukba
7648     III,  XXXII  |                nyiladozott a felhõk zsákja, a nyomukba tolakodók jeget
7649     III,  XXXII  |                  félj, kis Tit! - kapta föl a lányt.~Nem is száz lépésnyire
7650     III,  XXXII  |                 tõlük megállt az út közepén a szénásszekér. Odarohant
7651     III,  XXXII  |                     szénásszekér. Odarohant a lánnyal, és odaért vele,
7652     III,  XXXII  |               lánnyal, és odaért vele, mire a fejük felett kigyúlt az
7653     III,  XXXII  |                 fejük felett kigyúlt az ég. A jégpattogásra már bent kuporogtak
7654     III,  XXXII  |           jégpattogásra már bent kuporogtak a szekér alatt. Szerencséjükre
7655     III,  XXXII  |                szekér alatt. Szerencséjükre a gazda fölöttük fúrta magát
7656     III,  XXXII  |                  gazda fölöttük fúrta magát a szénába.~- Megállj, kis
7657     III,  XXXII  |                   látott különbet!~Kiugrott a viharba, és szempillantás
7658     III,  XXXII  |                   annyi szénát rángatott le a szekérrõl, hogy alattuk
7659     III,  XXXII  |                alattuk is beteríthette vele a földet, s a szelek útját
7660     III,  XXXII  |               beteríthette vele a földet, s a szelek útját is eltömködhette
7661     III,  XXXII  |                    Tit? - kuporodott vissza a lányhoz.~- Kicsit - vacogta
7662     III,  XXXII  |                 lányhoz.~- Kicsit - vacogta a lány. Csakugyan nem lehetett
7663     III,  XXXII  |                     szünet nélkül ropogott. A csönd, míg az új villámok
7664     III,  XXXII  |                    ijesztõbb volt már, mint a dörgés. Ilyenkor nemcsak
7665     III,  XXXII  |                  egymás szívének dobogását. A leányé aprókat vert, számlálhatatlanul
7666     III,  XXXII  |                  számlálhatatlanul gyorsan, a fiúé döngõket dobbant.~-
7667     III,  XXXII  |                  fázol, kis Tit? - kérdezte a fiú. Azt már kezdte érezni,
7668     III,  XXXII  |                     már kezdte érezni, hogy a lába zsibbad, de azt nem
7669     III,  XXXII  |                   azt nem vette észre, hogy a szénabarlangot már beáztatta
7670     III,  XXXII  |                       Nem - perzselt fülébe a lány lehelete. - Csak elálmosodtam,
7671     III,  XXXII  |                     elõbb...~Száját kereste a szájával.~- Látod - fúrta
7672     III,  XXXII  |                Látod - fúrta aztán álla alá a fejét -, ez volt az igazi
7673     III,  XXXII  |                      ez volt az igazi csók. A suaveolum. Valami baj van,
7674     III,  XXXII  |           Gránátvirág?~Azért kérdezte, mert a fiú fölszisszent, és úgy
7675     III,  XXXII  |               megszólalt, már el is ernyedt a szorítása.~- A lábamat nyújtottam
7676     III,  XXXII  |                   is ernyedt a szorítása.~- A lábamat nyújtottam ki egy
7677     III,  XXXII  |                   elaludt, s gyorsan szedte a lélegzetet, mint a kisgyerek.
7678     III,  XXXII  |                   szedte a lélegzetet, mint a kisgyerek. Quintipor kilökte
7679     III,  XXXII  |                kisgyerek. Quintipor kilökte a szénát az egyik oldalon,
7680     III,  XXXII  |                  szénát az egyik oldalon, s a nyílás felé fordította a
7681     III,  XXXII  |                    a nyílás felé fordította a fejét. Egyszerre fojtogatta
7682     III,  XXXII  |                 fejét. Egyszerre fojtogatta a forróság és a keserûség,
7683     III,  XXXII  |                    fojtogatta a forróság és a keserûség, amelynek forrása
7684     III,  XXXII  |                   buggyant föl benne. Akkor a szánalom eltömte, de ez
7685     III,  XXXII  |                     szánalom eltömte, de ez a csók újra utat szakított
7686     III,  XXXII  |                 tanította különbséget tenni a csókok közt? Salmachis nimfa
7687     III,  XXXII  |                   azt kivel olvasta együtt? A szék-csillag. Kinek szánta
7688     III,  XXXII  |                   Maxentiusnak? Varanesnek? A szobrásznak? A centuriónak?
7689     III,  XXXII  |                  Varanesnek? A szobrásznak? A centuriónak? És mennyi lehetett
7690     III,  XXXII  |              bibircsós tök. Kitõl kapta azt a rózsaszín pecsétes levelet,
7691     III,  XXXII  |            rózsaszín pecsétes levelet, amit a tengerbe dobott? Vers volt
7692     III,  XXXII  |                     akkor új mérget facsart a gondolatból. Igen, az õ
7693     III,  XXXII  |                véletlenül vett tudomást, de a másét bizonyosan kívánta.~
7694     III,  XXXII  |                   másét bizonyosan kívánta.~A lány fészkelõdött, és motoszkált
7695     III,  XXXII  |                 fészkelõdött, és motoszkált a karjával.~- Hol a kezed? -
7696     III,  XXXII  |                motoszkált a karjával.~- Hol a kezed? - suttogta félálomban.~
7697     III,  XXXII  |             suttogta félálomban.~Megkereste a kezét, és a két tenyere
7698     III,  XXXII  |                      Megkereste a kezét, és a két tenyere közé vette.
7699     III,  XXXII  |                Alexandriában, csakhogy most a lány keze forró, és az övé
7700     III,  XXXII  |                   Hány kézben pihent már ez a forró kéz, és hány mellen
7701     III,  XXXII  |               nyugodott ilyen pihegéssel ez a fej? Hiszen lehet, hogy
7702     III,  XXXII  |                valaki. Mindenki, akitõl azt a mozdulatot tanulta, akire
7703     III,  XXXII  |             mozdulatot tanulta, akire azzal a nézéssel tekintett. Talán
7704     III,  XXXII  |              mindenki hagyott rajta valamit a maga legszebb színébõl?
7705     III,  XXXII  |                   Ki látta tõle elõször azt a mozdulatot, amellyel ma
7706     III,  XXXII  |               istennõhöz mérte magát?~Ettõl a kérdéstõl úgy megvonaglott
7707     III,  XXXII  |                  kérdéstõl úgy megvonaglott a lelke, mint teste a hosszú
7708     III,  XXXII  |            megvonaglott a lelke, mint teste a hosszú görnyedezés kínjától.~-
7709     III,  XXXII  |             Gránátvirág? - nyitotta fel Tit a szemét. - Milyen hideg a
7710     III,  XXXII  |                    a szemét. - Milyen hideg a szád! Ó, kisfiú, hiszen
7711     III,  XXXII  |                  Semmi az - mondta rekedten a fiú. - Megnézem, milyen
7712     III,  XXXII  |                  Óvatosan csúszott ki, hogy a vizes szénacsomót rá ne
7713     III,  XXXII  |                   szénacsomót rá ne mozogja a lányra. Az esõ már csak
7714     III,  XXXII  |                  esõ már csak szemerkélt, s a szekér nyilván csak azért
7715     III,  XXXII  |                     nem indult még el, mert a gazda nagyon mélyen alhatott
7716     III,  XXXII  |                gazda nagyon mélyen alhatott a maradék szénában, amit a
7717     III,  XXXII  |                    a maradék szénában, amit a szelek el nem hordtak róla.~-
7718     III,  XXXII  |                     kis Tit, de félek, hogy a szél elvisz bennünket.~-
7719     III,  XXXII  |                  fölemelkedett, kis Tit már a nyakában volt.~- Ne félj,
7720     III,  XXXII  |                   én vagyok rajtad, nem bír a szél.~A nap már lement,
7721     III,  XXXII  |                     rajtad, nem bír a szél.~A nap már lement, de annyi
7722     III,  XXXII  |             Quintipor elég tisztán láthatta a gondtalanul nevetõ kis virágarcot
7723     III,  XXXII  |                     nevetõ kis virágarcot s a tiszta szemeket, amelyekben
7724     III,  XXXII  |              forrása már tisztulni kezdett. A harag habja nem kavargott
7725     III,  XXXII  |               Bajaeba - hallgatagon, hiszen a szélben nemcsak a suttogás
7726     III,  XXXII  |                    hiszen a szélben nemcsak a suttogás veszett volna el,
7727     III,  XXXII  |                     veszett volna el, hanem a harsogás is -, már egészen
7728     III,  XXXII  |                   már egészen besötétedett.~A fekete fáklyás Nox, akinek
7729     III,  XXXII  |               fáklyás Nox, akinek gyermekei a halál és az álom, nemcsak
7730     III,  XXXII  |                     az ég csillagait, hanem a világ lámpáit is kioltogatta.~-
7731     III,  XXXII  |               feljössz hozzám - szólalt meg a lány, mikor a végéhez közeledtek
7732     III,  XXXII  |                   szólalt meg a lány, mikor a végéhez közeledtek a fasornak,
7733     III,  XXXII  |                  mikor a végéhez közeledtek a fasornak, amely Maximianusék
7734     III,  XXXII  |                    vezetett. Dideregve bújt a fiúhoz. - Trulla Lepényt
7735     III,  XXXII  |                 Késõn van, kis Tit - mondta a fiú habozva.~- Mire van
7736     III,  XXXII  |                késõn? - törleszkedett hozzá a lány. - Arra, hogy megcsókolj?~-
7737     III,  XXXII  |                    Hát nem világít sötétben a szemem? Ha láthatnád, akkor
7738     III,  XXXII  |                 kisfiú?~Kezét felcsúsztatta a fiú karján a zöld ruha alatt.~-
7739     III,  XXXII  |                  felcsúsztatta a fiú karján a zöld ruha alatt.~- Te is
7740     III,  XXXII  |                       felelt fojtott hangon a fiú. - Nekem nincs.~- Hát
7741     III,  XXXII  |                   nekem van? - kapta vissza a lány a kezét. - Mit gondoltál,
7742     III,  XXXII  |                  van? - kapta vissza a lány a kezét. - Mit gondoltál,
7743     III,  XXXII  |                 verni - vonta volna magával a fiút.~De az visszahúzódott.~-
7744     III,  XXXII  |                    félsz? - keményedett meg a lány hangja. - A lelkét
7745     III,  XXXII  |            keményedett meg a lány hangja. - A lelkét ideadná értem. Sohase
7746     III,  XXXII  |                 találhatta volna úgy szíven a fiút, mint ezzel a nagy
7747     III,  XXXII  |                   szíven a fiút, mint ezzel a nagy bizalommal. Trulla
7748     III,  XXXII  |                     titka volt, amirõl csak a dajka tud!~- Nem Trulla
7749     III,  XXXII  |                    Semmi miatt se félj! Én, a caesarlány mindent merek
7750     III,  XXXII  |                  megcsókollak fényes délben a palota tetején, az egész
7751     III,  XXXII  |                     félsz. De te félsz!~Ezt a hangot még nem hallotta
7752     III,  XXXII  |                     hangot még nem hallotta a fiú. Dac, harag, keserûség
7753     III,  XXXII  |               keserûség elgyöngítette benne a szerelmet.~- Én csak tõled
7754     III,  XXXII  |                   félek - próbálta megfogni a lány kezét. Sikerült is,
7755     III,  XXXII  |                 lány kezét. Sikerült is, de a lány visszarántotta.~- Tõlem!
7756     III,  XXXII  |                   Tõled, mert nem ismerlek.~A lány turbékolva nevetett.~-
7757     III,  XXXII  |              takargattam elõtted magamat?~- A lelkedet takargattad, kis
7758     III,  XXXII  |               mondta csöndesen és szomorúan a fiú.~- A lelkemet? - A lány
7759     III,  XXXII  |             csöndesen és szomorúan a fiú.~- A lelkemet? - A lány hangját
7760     III,  XXXII  |            szomorúan a fiú.~- A lelkemet? - A lány hangját alig lehetett
7761     III,  XXXII  |                 lehetett érteni.~- Nincs az a pille, amit könnyebben meg
7762     III,  XXXII  |              Hányszor nyújtogattam ki utána a kezemet, és mikor már azt
7763     III,  XXXII  |                  Sohase tudtam, hogy hol.~- A lelkemet? - kérdezte megint
7764     III,  XXXII  |                 lelkemet? - kérdezte megint a lány.~- A lelkedet nem ismerem,
7765     III,  XXXII  |                   kérdezte megint a lány.~- A lelkedet nem ismerem, kis
7766     III,  XXXII  |                  ismerem, kis Tit, s míg az a tenyeremen nincs, nem tudom,
7767     III,  XXXII  |                  eszébe? - kacagta el magát a lány. - Tudtam, hogy bolondos
7768     III,  XXXII  |                   jól, Gránátvirág!~Elkapta a fiú kezét, mind a kettõt
7769     III,  XXXII  |                   Elkapta a fiú kezét, mind a kettõt megcsókolta, az egyiket
7770     III,  XXXII  |                     egyiket is, másikat is, a fiú meglepetésében nem tudott
7771     III,  XXXII  |               tudott tiltakozni, s kifutott a fák közül. Látni nem lehetett
7772     III,  XXXII  |                   közül. Látni nem lehetett a sötétben, csak az hallatszott
7773     III,  XXXII  |             néhányszor, hogy vízbe loccsant a lába.~De a kacagása még
7774     III,  XXXII  |                   vízbe loccsant a lába.~De a kacagása még akkor is hallatszott,
7775     III,  XXXII  |                 akkor is hallatszott, mikor a lámpás ostiarius kinyitotta
7776     III,  XXXII  |                   ostiarius kinyitotta neki a palotakaput.~
7777     III,  XXXIII |                    tartotta, öntögette bele a marrubium-levél fõzetét,
7778     III,  XXXIII |                     fõzetét, és rakta elébe a fiú követeit.~Kis rózsaszín
7779     III,  XXXIII |                    és lila csigákat, amiket a tenger kertjébõl dobáltak
7780     III,  XXXIII |                   kertjébõl dobáltak partra a habok a nagy viharban. Vérbélû
7781     III,  XXXIII |                     dobáltak partra a habok a nagy viharban. Vérbélû nagy
7782     III,  XXXIII |                   egyiknek föl volt repedve a bõre, s mintha fogak helye
7783     III,  XXXIII |              belõlük egy kis édességet azon a helyen, ahová a harapást
7784     III,  XXXIII |              édességet azon a helyen, ahová a harapást képzelte, a többit
7785     III,  XXXIII |                  ahová a harapást képzelte, a többit neki adta Trullának.
7786     III,  XXXIII |                     ezekben ráismert azokra a bokrokra, amelyek rejtekhelyüket
7787     III,  XXXIII |               amelyek rejtekhelyüket védték a romok mögött. Cera pusillák,
7788     III,  XXXIII |            Legjobban szeretném õket kidobni a küldõjükkel együtt - morgott
7789     III,  XXXIII |                küldõjükkel együtt - morgott a dajka.~- Mért haragszol
7790     III,  XXXIII |                      öreg Párka? - köhögött a lány.~- Mert nem tudott
7791     III,  XXXIII |               ilyent mondasz, Trulla, akkor a fejedhez vágom a kotyvalékodat
7792     III,  XXXIII |                      akkor a fejedhez vágom a kotyvalékodat a marrubiumos
7793     III,  XXXIII |              fejedhez vágom a kotyvalékodat a marrubiumos csészével együtt,
7794     III,  XXXIII |               szaladnom. Mindig itt tördösi a kezét a küszöbödön, azt
7795     III,  XXXIII |                  Mindig itt tördösi a kezét a küszöbödön, azt hiszi, már
7796     III,  XXXIII |                    Akkor jó - feküdt vissza a lány. - Nem kell beereszteni.
7797     III,  XXXIII |                  beereszteni. Elkapná tõlem a bajt.~- Mondjak neki valamit?~
7798     III,  XXXIII |                Mondjak neki valamit?~Kivett a csokorból egy csipkebogyót,
7799     III,  XXXIII |              csipkebogyót, kettéharapta, és a felét átnyújtotta a dajkának.~-
7800     III,  XXXIII |                      és a felét átnyújtotta a dajkának.~- Mondjad, hogy
7801     III,  XXXIII |                     kisfiúknak.~Sorra vette a viasztáblákat, és addig
7802     III,  XXXIII |                    tudta valamennyit.~Éosz, a harmatöntõ, ~Sáfrányszínû
7803     III,  XXXIII |                    ég keletjén, ~Mióta Tit, a napfény, ~Nem nyitja ajtaját
7804     III,  XXXIII |                  mosolygott, s mind berakta a táblácskákat a feje alá.
7805     III,  XXXIII |                 mind berakta a táblácskákat a feje alá. Csak azt tette
7806     III,  XXXIII |                    feje alá. Csak azt tette a szívére, amely a Boldogok
7807     III,  XXXIII |                  azt tette a szívére, amely a Boldogok Szigetérõl szólt.~
7808     III,  XXXIII |                fáklyáját Héliosz, ~Ott ring a boldog fénysziget! ~De jaj,
7809     III,  XXXIII |                    Nem hervadó mezõire ~Még a nap is csak halva jut...~
7810     III,  XXXIII |                 kezét-lábát Gránátvirágnak, a vállára vette mint súlytalan
7811     III,  XXXIII |                  ahol Atlasz tartja az eget a vállával. Az óriás nagyon
7812     III,  XXXIII |             kérdezte tõle, merre kell menni a Boldogok Szigetére. De õ
7813     III,  XXXIII |                 ijedt meg, megkínálta abból a fügébõl, amit Gránátvirágtól
7814     III,  XXXIII |         Gránátvirágtól kapott, megsimogatta a bokáját, mert csak azt érte
7815     III,  XXXIII |               Atlasz. Mivel, te? - kérdezte a Titán. Azzal, hogy betörte
7816     III,  XXXIII |                      kicsoda õ, és mit visz a hátán. Én kis Tit vagyok,
7817     III,  XXXIII |                    és el akarok jutni ezzel a kis báránnyal a Boldogok
7818     III,  XXXIII |                 jutni ezzel a kis báránnyal a Boldogok Szigetére. Akkor
7819     III,  XXXIII |                     neked is be kell törnöd a fejeddel az eget, kislány,
7820     III,  XXXIII |                      és megsúgta neki, hogy a Boldogok Szigete nem nyugat
7821     III,  XXXIII |                 úgyhogy már térdig elkopott a lába, mire elért egy falusi
7822     III,  XXXIII |                   egy falusi házhoz, aminek a kapujára az volt kiszögezve
7823     III,  XXXIII |                 betûkkel: Boldogok Szigete. A kapu be volt zárva, õ elkezdett
7824     III,  XXXIII |                   zárva, õ elkezdett sírni, a bárányka is bégetni kezdett,
7825     III,  XXXIII |              bégetni kezdett, erre megnyílt a kapu, és ott állt a kígyóhajú
7826     III,  XXXIII |                megnyílt a kapu, és ott állt a kígyóhajú Meduza, és sziszegve
7827     III,  XXXIII |                  erre elnevette magát, mert a hangról megtudta, hogy a
7828     III,  XXXIII |                    a hangról megtudta, hogy a Meduza Romula nagyanya.
7829     III,  XXXIII |                  nevetett, sarokra nyitotta a kaput, és azt mondta: gyere
7830     III,  XXXIII |                mondta: gyere be, kislányom, a kisfiúval együtt, aztán
7831     III,  XXXIII |            kisfiúval együtt, aztán becsukom a kaput, és nem eresztek többet
7832     III,  XXXIII |                 erre Romula nagyanya kivett a kötõje alul egy nagy kenyérsütõlapátot,
7833     III,  XXXIII |             megígérte, hogy azon hajítja be a princepset a sütõkemencébe,
7834     III,  XXXIII |                     hajítja be a princepset a sütõkemencébe, ha ide mer
7835     III,  XXXIII |                     hogy addig nem múlik el a torokgyíkod, míg az igazi
7836     III,  XXXIII |              fatörõvel, lehúzván az ujjáról a vasgyûrût, amit mocsaras
7837     III,  XXXIII |            vasgyûrût, amit mocsaras vidéken a malária ellen kellett viselni.
7838     III,  XXXIII |              malária ellen kellett viselni. A gyíkport nyers tojásba keverve
7839     III,  XXXIII |                 tojásba keverve nyelette le a beteggel, s ez csakugyan
7840     III,  XXXIII |                    neki. Bár lehet, hogy az a levél is segített talpra
7841     III,  XXXIII |                    bontogatott addig, míg õ a levelet olvasta.~A dajkának
7842     III,  XXXIII |                    míg õ a levelet olvasta.~A dajkának az a selyem tetszett
7843     III,  XXXIII |              levelet olvasta.~A dajkának az a selyem tetszett legjobban,
7844     III,  XXXIII |                     vállalnám, úgy segítsen a hosszú életet adó Anna Perenna.
7845     III,  XXXIII |                   nagyon szép. S azon törte a fejét, minek hívják azt
7846     III,  XXXIII |                     fejét, minek hívják azt a másik ágyvilágító istent,
7847     III,  XXXIII |            emlegetett.~Délután már kimentek a romok mögé. Fogták egymás
7848     III,  XXXIII |              sápadtnak és szenvedõnek látta a másikat, hogy egyik se akart
7849     III,  XXXIII |                    amely szívet fájathatna. A fiú félénk és elfogódott
7850     III,  XXXIII |                     bátorságát kiadta volna a verseiben. A lány szeme
7851     III,  XXXIII |                   kiadta volna a verseiben. A lány szeme egyszer rátapadt
7852     III,  XXXIII |                 lány szeme egyszer rátapadt a gránátvirágszín szájára,
7853     III,  XXXIII |                voltak se pillék, se gyíkok. A nagy szél kitört egy fát,
7854     III,  XXXIII |               kitört egy fát, és megtépázta a bokrokat. Az egyikrõl szétzilált
7855     III,  XXXIII |                 aranyba játszó bíbortollal. A lány fölvett egyet, aztán
7856     III,  XXXIII |                    mondta nyugodtan.~- Vége a nyárnak, kis Tit - próbált
7857     III,  XXXIII |                  nyárnak, kis Tit - próbált a fiú ugyanazon a hangon felelni.
7858     III,  XXXIII |                     próbált a fiú ugyanazon a hangon felelni. S elmaradva
7859     III,  XXXIII |                 hangon felelni. S elmaradva a lány mögött, felvette a
7860     III,  XXXIII |                     a lány mögött, felvette a tollat, amit az eldobott,
7861     III,  XXXIII |              egyszer körülnéztek, mert mind a ketten érezték, hogy ide
7862     III,  XXXIII |                   leértek, teljesen elakadt a szavuk. Tit fáradtnak látszott,
7863     III,  XXXIII |            Quintipor belekarolt, így mentek a parton egész addig, ahol
7864     III,  XXXIII |                    parton egész addig, ahol a villák kezdõdtek. Ott csöndesen
7865     III,  XXXIII |            kezdõdtek. Ott csöndesen kihúzta a karját a fiúéból.~- Nem
7866     III,  XXXIII |                  csöndesen kihúzta a karját a fiúéból.~- Nem haragszol,
7867     III,  XXXIII |                  Tudod, itt már nem szabad.~A fiú most már még ijedtebb
7868     III,  XXXIII |                     nem lesz többet terhére a lánynak. Hívás nélkül semmi
7869     III,  XXXIII |                   most megörült volna neki, a szeme majdnem olyan vidáman
7870     III,  XXXIII |                      Gránátvirág. Elkísérsz a becsületes és udvarias Septumanushoz?
7871     III,  XXXIII |                 hogy jártam!~Elébe tartotta a bal kezét, és mutatta, hogy
7872     III,  XXXIII |             vörösödött el, és becsavargatta a megsebzett ujját egy selyemszalaggal.~
7873     III,  XXXIII |                  ujját egy selyemszalaggal.~A piacon nagy csoportosulást
7874     III,  XXXIII |                     csoportosulást találtak a hirdetõtáblák elõtt.~- Megnézzük?~-
7875     III,  XXXIII |                   odaértek, már oszladozott a tömeg. A selyembe öltözöttek
7876     III,  XXXIII |                    már oszladozott a tömeg. A selyembe öltözöttek nevettek,
7877     III,  XXXIII |                   hintóhordó, szíjnyaklóval a nyakában, azt felelte általános
7878     III,  XXXIII |                     Némelyik polgár nemcsak a hátralékát fizetné le, hanem
7879     III,  XXXIII |         Diocletianusnak az az edictuma volt a táblán, amelyet a családi
7880     III,  XXXIII |             edictuma volt a táblán, amelyet a családi élet tisztaságának
7881     III,  XXXIII |                     adott ki, megnehezítvén a házasfelek elválását.~-
7882     III,  XXXIII |            Gránátvirág, nekem megfájósodott a szemem, mióta megbetegedtem -
7883     III,  XXXIII |                 mióta megbetegedtem - kérte a lány a fiút. - Hiszen nekem
7884     III,  XXXIII |                megbetegedtem - kérte a lány a fiút. - Hiszen nekem még
7885     III,  XXXIII |              megfigyelendõnek látszik, amit a római törvények szentnek
7886     III,  XXXIII |                  Mert így kétségtelen, hogy a halhatatlan istenek, mint
7887     III,  XXXIII |          kegyelmesen és barátságosan bánnak a római néppel, ha mindenki
7888     III,  XXXIII |                   római néppel, ha mindenki a mi védõszárnyaink alá helyezkedik,
7889     III,  XXXIII |          kegyelmébõl, mert törvényévé tette a bölcs jámborságot és a szeméremérzet
7890     III,  XXXIII |                tette a bölcs jámborságot és a szeméremérzet tiszteletét.
7891     III,  XXXIII |               istenek védelme alá helyezték a házasságot...~A lány itt
7892     III,  XXXIII |                   helyezték a házasságot...~A lány itt megelégelte a felolvasást.
7893     III,  XXXIII |                      A lány itt megelégelte a felolvasást. Azt mondta,
7894     III,  XXXIII |                   Azt mondta, megfájósodott a feje, úgy látszik, nem aludta
7895     III,  XXXIII |                    aludta ki magát, s talán a betegség is bujkál még benne.
7896     III,  XXXIII |                     bujkál még benne. Kérte a fiút, kísérje vissza, s
7897     III,  XXXIII |            Csakugyan nagyon sápadt volt, és a nézése zavarttá vált. Visszafordultak.~
7898     III,  XXXIII |         Halottsirató asszonyok kántálták el a szokott naeniákat.~- Nekem
7899     III,  XXXIII |                   várt részvétnyilatkozatot a lánytól, bár eszébe jutott,
7900     III,  XXXIII |                     neki egyszer Quintus, s a Tit fehér kezét is látta
7901     III,  XXXIII |                    Tit fehér kezét is látta a kertész borostás állán.
7902     III,  XXXIII |                szólt. Meghatotta egy kicsit a jajgatás ritmusa, és arra
7903     III,  XXXIII |               sírt-e Sapricia is, mikor ura a látó szemét is behunyta.~
7904     III,  XXXIII |                 annál rosszabbul esett neki a lány száraz válasza.~- Meghalt
7905     III,  XXXIII |                     nem, magához szorította a karját, és inkább vitte,
7906     III,  XXXIII |                      mint vezette hazafelé. A lány nem tiltakozott, nyilván
7907     III,  XXXIII |                 mégpedig puhába és melegbe. A dajka bosszús nevetéssel
7908     III,  XXXIII |                 szólsz hozzá, aranymadaram?~A lány nem szólt semmit, szinte
7909     III,  XXXIII |                   szinte élettelenül zuhant a dajka karjába. Mintha az
7910     III,  XXXIII |                    dajka karjába. Mintha az a kis eszmélete is elhagyta
7911     III,  XXXIII |       lictor-ruhában, és vasvesszõvel verte a hátát, de az az érzése volt,
7912     III,  XXXIII |                  hír, Trulla? - kiáltott ki a zörgetésre.~Nem Trulla volt,
7913     III,  XXXIII |                     egy lictor állt elõtte. A cumeai praefectus hivatta,
7914     III,  XXXIII |                     meg, kinek mi szabad, s a rabszolgát még elõkelõ állásban
7915     III,  XXXIII |                       Ha te vagy Quintipor, a sacra memoria magistere,
7916     III,  XXXIII |                    Hol tekeregsz egész nap? A nobilissima minden minutumban
7917     III,  XXXIII |                    szaladj õutána. Lent vár a nagy sétányon, azon az oroszlánfejû
7918     III,  XXXIII |                 oroszlánfejû padon, amelyik a legközelebb van a tengerhez.~
7919     III,  XXXIII |                   amelyik a legközelebb van a tengerhez.~Quintipor nem
7920     III,  XXXIII |                 kellett kerülgetnie senkit. A nagy szél Bajae tündöklõ
7921     III,  XXXIII |                 elriasztotta és szétszórta.~A lány már messzirõl lengette
7922     III,  XXXIII |                      Olyan színe volt, mint a skarlát takarónak, amely
7923     III,  XXXIII |          Gránátvirág - nyújtotta eléje mind a két kezét. - Nem, nem, most
7924     III,  XXXIII |                   szólj semmit, majd aztán. A nap már a hegyen ül, látod?
7925     III,  XXXIII |               semmit, majd aztán. A nap már a hegyen ül, látod? Segíts
7926     III,  XXXIII |                    nekem nézni, és simogasd a kezem. Mind a két kezedbe
7927     III,  XXXIII |                   és simogasd a kezem. Mind a két kezedbe fogjad. Melegítsd.
7928     III,  XXXIII |               Melegítsd. Úgy, mint egyszer.~A tenger olyan színû volt,
7929     III,  XXXIII |                      s kis fodrokat vetett, a közeledõ dagály hírnökeit.
7930     III,  XXXIII |                  ködlött egy vitorlás, ahol a víz és az ég egybemosódott.
7931     III,  XXXIII |                     és az ég egybemosódott. A gömbölyû hegyek úgy ülték
7932     III,  XXXIII |             gömbölyû hegyek úgy ülték körül a tengert, mint beborozott
7933     III,  XXXIII |        összesûrûsödni.~Hirtelen sötét lett. A nap eltûnt, és hosszú sugárküllõit
7934     III,  XXXIII |             sugárküllõit is gyorsan behúzta a fekete felhõ mögé, amely
7935     III,  XXXIII |                     amely elébe tolakodott. A felhõnek ezüstös volt a
7936     III,  XXXIII |                     A felhõnek ezüstös volt a széle. Ebbõl tudták meg,
7937     III,  XXXIII |                    mögöttük már magasan áll a hold.~A lány keze megremegett.
7938     III,  XXXIII |                     már magasan áll a hold.~A lány keze megremegett. Közelebb
7939     III,  XXXIII |                    csillámokkal töltött meg a hold, lehunyta.~- Nagyon
7940     III,  XXXIII |             lehunyta.~- Nagyon csókolj meg.~A fiú addig csókolta, míg
7941     III,  XXXIII |             csókolta, míg só-ízt nem érzett a szája szélén. Ijedten kapta
7942     III,  XXXIII |                szélén. Ijedten kapta vissza a fejét. A lány lezárt szemhéja
7943     III,  XXXIII |               Ijedten kapta vissza a fejét. A lány lezárt szemhéja alól
7944     III,  XXXIII |                     szemhéja alól patakzott a könny. Elõször, amióta ismerték
7945     III,  XXXIII |                 kapta meg lefogyott vállait a fiú. Érezte, hogy görcsös
7946     III,  XXXIII |                 rázza. - Kis Tit, nézz rám!~A lány kinyitotta a szemét.
7947     III,  XXXIII |                 nézz rám!~A lány kinyitotta a szemét. Elállíthatatlanul
7948     III,  XXXIII |             Elállíthatatlanul ömlött belõle a könny, de azért mosolygott.~-
7949     III,  XXXIII |                    suttogóra vált. Megkapta a fiú kezét, és felmutatott
7950     III,  XXXIII |          felmutatott az égre.~- Nézd, nézd!~A hold ijedten sápadt korongja
7951     III,  XXXIII |                  hosszú krokodilt ábrázolt, a másik ágaskodó oroszlánt.~-
7952     III,  XXXIII |               akarom, hogy nézd! - kiáltott a fiú, és erõszakkal maga
7953     III,  XXXIII |             erõszakkal maga felé fordította a lány fejét. - Hallgass rám,
7954     III,  XXXIII |            Fölugrott, és kiegyenesedve állt a lány elé.~- Ma fölszabadított
7955     III,  XXXIII |                    elé.~- Ma fölszabadított a császár. Úgy, ahogy a törvény
7956     III,  XXXIII |        fölszabadított a császár. Úgy, ahogy a törvény kívánja. A cumeai
7957     III,  XXXIII |                    ahogy a törvény kívánja. A cumeai praetornak küldte
7958     III,  XXXIII |                    cumeai praetornak küldte a parancsot, hogy közölje
7959     III,  XXXIII |              Palotát is kaptam tõle Rómában a Via Nomentanán. Lovagi rangot
7960     III,  XXXIII |                   Nomentanán. Lovagi rangot a trabeával és a gyûrûvel.
7961     III,  XXXIII |                Lovagi rangot a trabeával és a gyûrûvel. Most már mindenki
7962     III,  XXXIII |                     mindenki elõtt foghatom a kezedet, kis Tit.~Letérdelt
7963     III,  XXXIII |                 kezedet, kis Tit.~Letérdelt a lány elõtt, és ölébe akarta
7964     III,  XXXIII |                     és ölébe akarta hajtani a fejét. Az azonban maga is
7965     III,  XXXIII |                     míg arcát újra ellepték a könnyek.~- Én... Gránátvirág...
7966     III,  XXXIII |                     már... megmutatom neked a lelkemet... Én... már Antiochia
7967     III,  XXXIII |              Maxentiusnak. Holnap jön értem a princeps hajója. Mi... mi
7968     III,  XXXIII |               boldogabb, mint én.~Könnyedén a vállára támaszkodott és
7969     III,  XXXIII |              lehajolt hozzá, és megcsókolta a haját.~- Sohasem szerettem
7970     III,  XXXIII |                     érinteni.~Rátette kezét a bullára, amely, benne az
7971     III,  XXXIII |          keresztecskével, összetûzte nyakán a ruhát.~- Erre a leány-bullára
7972     III,  XXXIII |           összetûzte nyakán a ruhát.~- Erre a leány-bullára esküszöm,
7973     III,  XXXIII |                     elmenni. Feje lekoppant a padra. Már hajnalodott,
7974      IV          |                               IV.~RÓMA VAGY A VÉR KÖNYVE~
7975      IV,  XXXIV  |                   olyan szoborrá merevedett a két őrszem, akár a kapu­
7976      IV,  XXXIV  |               merevedett a két őrszem, akár a kapu­boltozatot tartó kariatidák.
7977      IV,  XXXIV  |                      lándzsás praetorianus, a másik bőrsüveges, bőrzekés
7978      IV,  XXXIV  |              csörömpölt be köztük Maxentius a kapun - aranyláncosan, fémtarajos
7979      IV,  XXXIV  |               karddal, páncélmellvérttel -, a perzsa rákacsintott a rómaira.~-
7980      IV,  XXXIV  |                       a perzsa rákacsintott a rómaira.~- Ez is szép új
7981      IV,  XXXIV  |                    Kiféle ez?~- Nem ismered a gazdád fiát?~- Nem vagyok
7982      IV,  XXXIV  |                    én, onnan rendeltek haza a triumfusra mint oroszlánkísérõt.~-
7983      IV,  XXXIV  |                    õszön, de már többet van a mi úrnõnkkel, mint a feleségével.~-
7984      IV,  XXXIV  |                    van a mi úrnõnkkel, mint a feleségével.~- Ha jobban
7985      IV,  XXXIV  |                  neki az idegen jérce, mint a maga tyúkja - vigyorodott
7986      IV,  XXXIV  |                     tyúkja - vigyorodott el a római.~- Dehogy idegen! -
7987      IV,  XXXIV  |                   Dehogy idegen! - mutatott a perzsa vállal, kézzel, hogy
7988      IV,  XXXIV  |                      Micsoda út?~- Hát hogy a világszépit hoztuk - intett
7989      IV,  XXXIV  |           világszépit hoztuk - intett hátra a fejével a palota belseje
7990      IV,  XXXIV  |                      intett hátra a fejével a palota belseje felé. - A
7991      IV,  XXXIV  |                    a palota belseje felé. - A gazdám lányát. Én is oroszlánt
7992      IV,  XXXIV  |              nõstényt.~- Megszelídítette ez a... minek is hívják?~- Maxentius.~-
7993      IV,  XXXIV  |                       Maxentius.~- Leszedte a körmit, mi?~- Kérdezd meg
7994      IV,  XXXIV  |                  Kérdezd meg Babeket.~Babek a perzsa királylány fõeunuchja
7995      IV,  XXXIV  |                     oldalán, és minduntalan a körmét fúvogatta. A március
7996      IV,  XXXIV  |             minduntalan a körmét fúvogatta. A március eleji nap ugyan
7997      IV,  XXXIV  |                    oda, de már lemenõben, s a keleti herélt érzékeny bõre
7998      IV,  XXXIV  |                    kicsit csípõsnek találta a római tavaszt. Közben suttogva
7999      IV,  XXXIV  |        szõlõvenyigébõl való botot forgatott a kezében. Valaha a szõlõ­
8000      IV,  XXXIV  |                 forgatott a kezében. Valaha a szõlõ­vesszõ volt a századparancsnokok