1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910
Rész, Fejezet
9001 IV, XXXVII | császár emeltetett neki mint a praetoriánusok praefectusának
9002 IV, XXXVII | kormányzójának. Bár fején a hadvezérek babérját és kezében
9003 IV, XXXVII | hadvezérek babérját és kezében a törvénytudók tekercsét viselte,
9004 IV, XXXVII | volt tárgya ez idõkben is a rómaiak gúnyolódásainak
9005 IV, XXXVII | rómaiak gúnyolódásainak és a zsidók gyûlöletének. Se
9006 IV, XXXVII | cinikus mosollyal nézte úgy a római szemekben csillogó
9007 IV, XXXVII | csillogó lenézést, mint a zsidó szemekben izzó gyûlöletet.~
9008 IV, XXXVII | árulni isteneit Benoni, a szobor körül keringve, de
9009 IV, XXXVII | lelkét irtózattal töltse el a kárhozat fiának látása.
9010 IV, XXXVII | Most azonban még nem volt a helyén. Szomszédjai, egy
9011 IV, XXXVII | dolgozik semmit - mondta a szíriai -, hanem imádkozik
9012 IV, XXXVII | mintha dolgozna - elméskedett a görög, s kelet felé fordulva
9013 IV, XXXVII | hajlongani és mormogni kezdett.~A szíriai megfeddte, és rossz
9014 IV, XXXVII | Quintipornak megtetszett a komoly ember, és tõle kérdezte
9015 IV, XXXVII | nem tudja-e, hol lakik a zsidó. Az este egy kicsit
9016 IV, XXXVII | arra emlékezett, hogy túl a Tiberisen van valahol a
9017 IV, XXXVII | a Tiberisen van valahol a szállása, s a háztulajdonos
9018 IV, XXXVII | van valahol a szállása, s a háztulajdonos nevében a
9019 IV, XXXVII | a háztulajdonos nevében a lucerna is benne van.~-
9020 IV, XXXVII | Candelabrum - okosította föl a szíriai. - Candelabrum Severus.
9021 IV, XXXVII | ajánlatot, annál inkább, mert a szíriai azt mondta, õ nagyon
9022 IV, XXXVII | Ebbõl azt is látta, hogy a címkereskedõ valami kalauzféle
9023 IV, XXXVII | olyan beszédes volt, mint a kalauzok szoktak lenni.
9024 IV, XXXVII | kalauzok szoktak lenni. A Benoni házigazdájának történetébe
9025 IV, XXXVII | Severus húsz évvel ezelõtt a római postaigazgató rabszolgája
9026 IV, XXXVII | gyönyörködjenek benne. Egyszer a postaigazgató elárvereztette
9027 IV, XXXVII | se akart megvenni. Erre a postaigazgató fülénél fogva
9028 IV, XXXVII | rossz kádban, és kikiáltatta a praecóval, hogy aki kikiáltási
9029 IV, XXXVII | ráadásul ingyen megkapja ezt a nagyszerû rabszolgát. Rögtön
9030 IV, XXXVII | élemedett özvegy, aki megvette a candelabrumot, megkapta
9031 IV, XXXVII | mivel nagy örömét találta a kancsal szemben és a vörös
9032 IV, XXXVII | találta a kancsal szemben és a vörös hajban, öt év múlva,
9033 IV, XXXVII | végrendeletében visszaadta neki a szabadságát, s ráhagyta
9034 IV, XXXVII | szabadságát, s ráhagyta a négyemeletes házát, kertjeit,
9035 IV, XXXVII | Severus pedig oltárt emelt a háza udvarán, arra föltette
9036 IV, XXXVII | háza udvarán, arra föltette a candelabrumot, amelynek
9037 IV, XXXVII | Candelabrum Severusnak.~A Suburrában jártak, a Viminalis
9038 IV, XXXVII | Severusnak.~A Suburrában jártak, a Viminalis tövének egyik
9039 IV, XXXVII | piszkos, szûk utcájában. A szíriai megállt, és nagy
9040 IV, XXXVII | Quintipor szemen köpte. A tisztes külsejû férfi megtörülközött,
9041 IV, XXXVII | járt még, s jól elhaladt a nap, mire Róma legrégibb
9042 IV, XXXVII | mire Róma legrégibb hídján, a Pons Subliciuson, amelyet
9043 IV, XXXVII | Pons Subliciuson, amelyet a szent hagyományok szerint
9044 IV, XXXVII | szabad vaseszközzel, átért a Tiberisen túlra. Ott azonban
9045 IV, XXXVII | Candelabrum isten házát.~A rozsdás vaslámpás csakugyan
9046 IV, XXXVII | ott állt márványemelvényen a piszkos, bûzös és sötét
9047 IV, XXXVII | mocskos kisgyereket taszigált a kötélhintán, amely a földbe
9048 IV, XXXVII | taszigált a kötélhintán, amely a földbe leásott hajórostrumra
9049 IV, XXXVII | hajórostrumra volt kötve.~- A tied, Benoni? - csodálkozott
9050 IV, XXXVII | Nem, uram - szeppent meg a zsidó. - Találtam az utcán,
9051 IV, XXXVII | Otthon vár, uram. Eskolban, a szõlõfürtök völgyében. Húsz
9052 IV, XXXVII | Benoni. Nem vezethetnél be a szobádba?~- Nekem nincs
9053 IV, XXXVII | lakik benne, megtántorodott a rothadt szalma bûzétõl.~
9054 IV, XXXVII | tudom, uram, mi lesz akkor a gyermekkel. Itt keresztények
9055 IV, XXXVII | azt mondják, hogy levágják a gyermekeket.~- Bolond vagy,
9056 IV, XXXVII | Quintipor. - Úgy láttam, itt van a szomszédban a vigilek õrháza.
9057 IV, XXXVII | láttam, itt van a szomszédban a vigilek õrháza. Majd én
9058 IV, XXXVII | õrháza. Majd én leadom oda a gyereket, és megmondom,
9059 IV, XXXVII | isteneid is ott vannak? A pénzed is?~- A pénzem kamatozik,
9060 IV, XXXVII | ott vannak? A pénzed is?~- A pénzem kamatozik, uram.
9061 IV, XXXVII | De az istenek ott vannak a szalma alatt.~- Azok is
9062 IV, XXXVII | népemnek Izrael istenén kívül a megvetettség is oltalmazója.~
9063 IV, XXXVII | oltalmazója.~Igaza lehetett, mert a vigilek, akikhez õ lépett
9064 IV, XXXVII | elsõnek utat mutatni, nem a kezökkel lökték ki, hanem
9065 IV, XXXVII | kezökkel lökték ki, hanem a lábukkal. A lovagot azonban
9066 IV, XXXVII | lökték ki, hanem a lábukkal. A lovagot azonban katonás
9067 IV, XXXVII | tisztelgéssel fogadták, és a gyereknek mindjárt sisakot
9068 IV, XXXVII | mikor megindultak az utcán a Tiberis felé -, mit akarsz
9069 IV, XXXVII | Jeruzsálemben?~- Sírni akarok a falnál, uram, ami a templomból
9070 IV, XXXVII | akarok a falnál, uram, ami a templomból megmaradt.~-
9071 IV, XXXVII | hozta, isten törje össze a csontjait.~Összerezzent
9072 IV, XXXVII | úgy szokásból szaladt ki a számon. Csak azt akartam
9073 IV, XXXVII | nem veszik olyan szigorúan a törvényt. Pénzért a zsidót
9074 IV, XXXVII | szigorúan a törvényt. Pénzért a zsidót is beeresztik Jeruzsálembe.~-
9075 IV, XXXVII | Jó gyalogló vagyok, uram. A magam lábán is hazaérnék
9076 IV, XXXVII | egyiptomi bûvészethez, s a hajósok szeretnek bûvészt
9077 IV, XXXVII | az idõ, akkor beledobják a tengerbe. De aki Jonát kimentette
9078 IV, XXXVII | De aki Jonát kimentette a hullámokból, az engem is
9079 IV, XXXVII | tart engem vissza, uram.~A beszéd kifárasztotta. Hosszú
9080 IV, XXXVII | külön kell fizetni, hogy a falnál sírhasson az ember.
9081 IV, XXXVII | aztán meghosszabbíthatja a légionarius, aki a falat
9082 IV, XXXVII | meghosszabbíthatja a légionarius, aki a falat õrzi. Minden további
9083 IV, XXXVII | öcsémmel együtt akarok sírni a falnál.~Megint elõvette
9084 IV, XXXVII | falnál.~Megint elõvette a köhögés. Quintipor fogta
9085 IV, XXXVII | köhögés. Quintipor fogta a karját, hogy el ne tántorodjon,
9086 IV, XXXVII | elõször hervadt le szájáról a mosoly.~- Kis Tit, kis Tit,
9087 IV, XXXVII | mikor megindultak, fölfelé a dombon, amely a Tiberis
9088 IV, XXXVII | fölfelé a dombon, amely a Tiberis völgyét elzárta.
9089 IV, XXXVII | eszébe jutott kis Tit. „A nap már a hegyre ült.”~-
9090 IV, XXXVII | jutott kis Tit. „A nap már a hegyre ült.”~- Ide hallgass,
9091 IV, XXXVII | magaddal vinni. Ugyanaz a hajó vinné. Bebalzsamozva,
9092 IV, XXXVII | vele bajod, míg ládában a hajóra teszik, meg azután
9093 IV, XXXVII | hajóra teszik, meg azután a megérkezésnél, mikor átadod.~-
9094 IV, XXXVII | Mikor indulhatnék?~- A jövõ hét elsõ napjaiban.
9095 IV, XXXVII | hét elsõ napjaiban. Mikor a kivégzések lesznek. Elmégy
9096 IV, XXXVII | kivégzések lesznek. Elmégy a lictorokhoz már holnap,
9097 IV, XXXVII | akarod balzsamoztatni. A ruháit is tegyék félre,
9098 IV, XXXVII | ruháit is tegyék félre, mert a bebalzsamozóknak majd abba
9099 IV, XXXVII | felöltöztetni. Azokkal is elintézed a dolgot, a koporsót is megveszed,
9100 IV, XXXVII | Azokkal is elintézed a dolgot, a koporsót is megveszed, s
9101 IV, XXXVII | koporsót is megveszed, s a legközelebbi hajóval indultok.~
9102 IV, XXXVII | ujjain.~- Ab hó kilencedike a templompusztulás napja.
9103 IV, XXXVII | napja. Akkorára még úgy is a szent városban lehetünk,
9104 IV, XXXVII | bátran.~- Uram, annyi pénze a császárnak sincs, amennyibe
9105 IV, XXXVII | harminc aureusra becsülte a költséget, aztán ötvenre,
9106 IV, XXXVII | ami váratlan történhet.~- A magad költségei is benne
9107 IV, XXXVII | engedélye kerül.~- Tedd el ezt a két bõrerszényt. A kettõben
9108 IV, XXXVII | el ezt a két bõrerszényt. A kettõben száz arany van.
9109 IV, XXXVII | száz esztendeig sírhattok a falnál. Vedd hát el gyorsan,
9110 IV, XXXVII | ünnepem van.~- Hátha én dugom a ruhádba?~- Törvénnyel nem
9111 IV, XXXVII | visszakísérjelek.~Már akkor a Tiberis balpartján jártak,
9112 IV, XXXVII | Tiberis balpartján jártak, a Galba-féle gabonaraktárak
9113 IV, XXXVII | gabonaraktárak elõtt, amelyek a vámhivatallal együtt nézegették
9114 IV, XXXVII | adómentesen lehet bevinni, ami a lakosság életszükségletéhez
9115 IV, XXXVII | Mercurius isten pártfogója ugyan a tolvajoknak, de azért talán
9116 IV, XXXVII | azért talán megõrzi holnapig a te pénzedet is.~Benoni körülnézett.
9117 IV, XXXVII | is.~Benoni körülnézett. A Tiberisen nem járt hajó,
9118 IV, XXXVII | Tiberisen nem járt hajó, a rakodópart is néptelen volt,
9119 IV, XXXVII | is néptelen volt, alább, a kiöntésekben nyugodtan
9120 IV, XXXVII | nyugodtan tollászkodtak a flamingók és pelikánok.
9121 IV, XXXVII | erszényeket, eligazgatta rajtuk a füvet, és búcsút intett
9122 IV, XXXVII | barátom!~Benoni utánakapott a kezével.~- Uram, még nem
9123 IV, XXXVII | meg...~- Mit, Benoni?~- Mi a neve annak, akit keresnem
9124 IV, XXXVII | annak, akit keresnem kell a lictoroknál, hogy kiváltsam.~
9125 IV, XXXVII | elmosolyodott.~- Gránátvirág a neve.~- És Nikomédiában
9126 IV, XXXVII | Nikomédiában kinek adjam át a koporsót?~- Megtalálod a
9127 IV, XXXVII | a koporsót?~- Megtalálod a címet az egyik erszényben
9128 IV, XXXVII | uram!~Nem sokáig nézhetett a lovag után, mert az mindjárt
9129 IV, XXXVII | lovag után, mert az mindjárt a vámház sarkán beült egy
9130 IV, XXXVII | carrucába. Vágtatva vitte a szekér az Anulinus-palotába,
9131 IV, XXXVII | nevetett is. Arról értesítette a matematikus, hogy vénkorára
9132 IV, XXXVII | mert meg akarja látogatni a szigeten a fájdalomgyógyító
9133 IV, XXXVII | akarja látogatni a szigeten a fájdalomgyógyító Venus Erycina
9134 IV, XXXVII | készült már oda, megnézni azt a villát, amelyben Cicero
9135 IV, XXXVII | írta.~- Emlékszel rá? Ez az a könyv, amit a rhetor egyszer
9136 IV, XXXVII | rá? Ez az a könyv, amit a rhetor egyszer meg akart
9137 IV, XXXVII | beszélek. Ki fogom beszélni a neheztelést az istennõ fejébõl.
9138 IV, XXXVII | fejébõl. Nincs szebb feladat a csillagok alatt egy öreg
9139 IV, XXXVII | szerelmeseket összebékíteni.~Eltépte a levelet, és az író-ólommal
9140 IV, XXXVII | levelet, és az író-ólommal ezt a választ írta Bionnak egy
9141 IV, XXXVII | Lactantiusnak van igaza.~Csöngetett a domesticusnak, átküldte
9142 IV, XXXVII | átküldte Bion szobájába a levelet, gyorsan magára
9143 IV, XXXVII | levelet, gyorsan magára vette a zöld ruháját a cseresznyepiros
9144 IV, XXXVII | magára vette a zöld ruháját a cseresznyepiros övvel, beledugatott
9145 IV, XXXVII | tolláig, aztán belevágta magát a carrucába.~- A praeturára!~
9146 IV, XXXVII | belevágta magát a carrucába.~- A praeturára!~Lelkendezve
9147 IV, XXXVII | praeturára!~Lelkendezve lesett ki a szekérbõl, s nagyon megkönnyebbedett,
9148 IV, XXXVII | megkönnyebbedett, mikor meglátta, hogy a bírósági palota elõtt már
9149 IV, XXXVII | nem tudja mibõl kifizetni a kocsist. Szerencsére megakadt
9150 IV, XXXVII | kocsist. Szerencsére megakadt a szeme a magisteri ezüstkulcson,
9151 IV, XXXVII | Szerencsére megakadt a szeme a magisteri ezüstkulcson,
9152 IV, XXXVII | úgyis le kellett volna venni a ruhájáról. Letépte, és markába
9153 IV, XXXVII | Letépte, és markába nyomta a bámuló kocsisnak.~Ügyesen
9154 IV, XXXVII | Ügyesen keresztülfúrta magát a tömegen, közben megtudta
9155 IV, XXXVII | tömegen, közben megtudta a csõdület okát. Egy Felix
9156 IV, XXXVII | nevû híres rablóvezér állt a praetor elõtt.~Mire befurakodott
9157 IV, XXXVII | elõtt.~Mire befurakodott a terembe, a praetor már kimondta
9158 IV, XXXVII | befurakodott a terembe, a praetor már kimondta a halálos
9159 IV, XXXVII | a praetor már kimondta a halálos ítéletet, és távozásra
9160 IV, XXXVII | távozásra készülve odaszólt a rettenetesen megbilincselt
9161 IV, XXXVII | Látod, mért lettél rabló?~A lator, gladiátor termetû,
9162 IV, XXXVII | visszafordította fejét a lictorok közül, akik kivonszolták.~-
9163 IV, XXXVII | hogy melyikünkbõl mi lett?~A terem hirtelen kiürült,
9164 IV, XXXVII | söprûvel fegyverkeztek föl, s a praetor segédje percegtette
9165 IV, XXXVII | Quintipor.~Az írnok megcsóválta a fejét.~- Letelt a hivatalos
9166 IV, XXXVII | megcsóválta a fejét.~- Letelt a hivatalos idõ. Gyere holnap.~-
9167 IV, XXXVII | meghalni.~- Akkor elmegyek a praetor után, és feljelentelek
9168 IV, XXXVII | neki, hogy nem tiszteled a törvényt. - Ezt is mosolyogva
9169 IV, XXXVII | törvényt. - Ezt is mosolyogva a mondta, de nagyon határozottan.~
9170 IV, XXXVII | viaszos táblát.~- Te már a huszonharmadik vagy reggel
9171 IV, XXXVII | huszonharmadik vagy reggel óta. Mi a neved?~- Gránátvirág.~Az
9172 IV, XXXVII | neked.~- Szépet - nevetett a Quintipor szeme.~- Hány
9173 IV, XXXVII | vagy?~- Huszadikban vagyok.~A toll vastagon fogott. Valami
9174 IV, XXXVII | aztán eldobta, elõvette a tollvágó penecilust, új
9175 IV, XXXVII | faragott vele, kipróbálta a körmén, megfelelõnek találta.~-
9176 IV, XXXVII | Quintipornak megrebbent a pillája.~- A... a Boldogok
9177 IV, XXXVII | megrebbent a pillája.~- A... a Boldogok Szigetére.~
9178 IV, XXXVII | megrebbent a pillája.~- A... a Boldogok Szigetére.~A nádtoll
9179 IV, XXXVII | a Boldogok Szigetére.~A nádtoll még egy kicsit percegett.
9180 IV, XXXVII | még egy kicsit percegett. A scriba beírta, hogy fölülnevezett
9181 IV, XXXVII | elméjében. Aztán intett a lictoroknak.~- A többihez!~
9182 IV, XXXVII | intett a lictoroknak.~- A többihez!~A lictorok letették
9183 IV, XXXVII | lictoroknak.~- A többihez!~A lictorok letették a söprût,
9184 IV, XXXVII | többihez!~A lictorok letették a söprût, felvették a fasceseket,
9185 IV, XXXVII | letették a söprût, felvették a fasceseket, és közrefogták
9186 V | V.~NIKOMÉDIA VAGY A VÉGZET KÖNYVE~
9187 V, XXXVIII| be, s akkor nem egészen a cerimoniale által előírt
9188 V, XXXVIII| előírt léptekkel hagyta el a caesar szobáját.~- A szentséges
9189 V, XXXVIII| el a caesar szobáját.~- A szentséges úr nem kíván
9190 V, XXXVIII| nagyon jó erőben érzi magát.~A caesar még éjszaka megérkezett,
9191 V, XXXVIII| aki már ötödik hete feküdt a nikomédiai palota legcsöndesebb
9192 V, XXXVIII| peristiliumában, éjjel-nappal a szabad levegõn. De a hivatalos
9193 V, XXXVIII| éjjel-nappal a szabad levegõn. De a hivatalos ügyek úgy összetorlódtak,
9194 V, XXXVIII| apának eszébe sem jutott a lánya. Reggel korán ugyan
9195 V, XXXVIII| azt jelentették neki, hogy a beteg alszik, s így inkább
9196 V, XXXVIII| beteg alszik, s így inkább a császárnál tett rövid üdvözlõ
9197 V, XXXVIII| kihirdetteti az egész birodalomban. A caesar megkísérelt óvatosságot
9198 V, XXXVIII| óvatosságot ajánlani, azonban a császár hideg pillantása
9199 V, XXXVIII| látra tehát engedelmet kérni a visszavonulásra, és a császár
9200 V, XXXVIII| kérni a visszavonulásra, és a császár nem tartóztatta.
9201 V, XXXVIII| hogy vendége van, s hogy a vendég uralkodótársa és
9202 V, XXXVIII| Összeráncolt homlokkal jött-ment a kis dolgozószobájában, összetapasztott
9203 V, XXXVIII| összeszorított szájával megérintette a császár lázasan forró kezét.
9204 V, XXXVIII| forró kezét. Úgy érezte, ez a rejtélyes, vézna kis öregember,
9205 V, XXXVIII| négyszemközt megismételtette vele a szégyenfutást. És megint
9206 V, XXXVIII| szégyenfutást. És megint a Sápadtképût látta mögötte,
9207 V, XXXVIII| arcátlanabbul vigyorogva, a diadal biztos tudatában.
9208 V, XXXVIII| mint kegyvesztettel bánik a császár - az összefüggést
9209 V, XXXVIII| császár - az összefüggést a vak is láthatta, s a caesar
9210 V, XXXVIII| összefüggést a vak is láthatta, s a caesar nem ismerte magát
9211 V, XXXVIII| Vajon nincs-e máris aláírva a halálos ítélet, csak a Sápadtképût
9212 V, XXXVIII| aláírva a halálos ítélet, csak a Sápadtképût kell megvárni
9213 V, XXXVIII| Sápadtképût kell megvárni a kihirdetéshez, hogy a maga
9214 V, XXXVIII| megvárni a kihirdetéshez, hogy a maga szemével láthassa az
9215 V, XXXVIII| Carrhaenál? Talán õ lesz a koronatanú is? Diocletianus
9216 V, XXXVIII| Maximianus szervezett meg a mediolanumi udvarból? Igaz,
9217 V, XXXVIII| értesüléseik. Tudták, hogy a naissusi asszony megfoghatatlan
9218 V, XXXVIII| megfoghatatlan keze állandóan szövi a fonalat a Thamesistõl az
9219 V, XXXVIII| állandóan szövi a fonalat a Thamesistõl az Euphratészig,
9220 V, XXXVIII| Euphratészig, s tudják, hogy a fiatal Constantinus, a világ
9221 V, XXXVIII| hogy a fiatal Constantinus, a világ jövendõbeli urául
9222 V, XXXVIII| kiszemelve, éppúgy keresi a népszerûséget a légiók és
9223 V, XXXVIII| éppúgy keresi a népszerûséget a légiók és a polgárok közt,
9224 V, XXXVIII| népszerûséget a légiók és a polgárok közt, mint az õ
9225 V, XXXVIII| de kevés értelmet tettek a sors-istennõk? Tüzessége
9226 V, XXXVIII| hagyni, nem teszi alkalmassá a férfiak dolgaira.~Vejérõl
9227 V, XXXVIII| pillanat volt, s csak abból a felelet nélkül elhalt kérdésbõl
9228 V, XXXVIII| mint egy kis kék pillangó a vízesésben. A forradalom
9229 V, XXXVIII| kék pillangó a vízesésben. A forradalom a keleti és a
9230 V, XXXVIII| vízesésben. A forradalom a keleti és a dunai légiók
9231 V, XXXVIII| A forradalom a keleti és a dunai légiók közt meglehetõsen
9232 V, XXXVIII| meglehetõsen elõ volt készítve. A perzsa támogatás is biztosítottnak
9233 V, XXXVIII| része volt Maxentiusnak. A caesar olyannak látta a
9234 V, XXXVIII| A caesar olyannak látta a helyzetet, hogy a kockát
9235 V, XXXVIII| látta a helyzetet, hogy a kockát el kell vetni. A
9236 V, XXXVIII| a kockát el kell vetni. A bátorság majdnem biztosítja
9237 V, XXXVIII| bátorság majdnem biztosítja a diadalt, a halogatás biztos
9238 V, XXXVIII| majdnem biztosítja a diadalt, a halogatás biztos halál.
9239 V, XXXVIII| halál. Délelõtt Tagessel, a fõaugurral tanácskozott,
9240 V, XXXVIII| megerõsítette õt elhatározásában. A madár- és béljóslatok, mint
9241 V, XXXVIII| hogy nem meri õket közölni a császárral, kénytelen napról
9242 V, XXXVIII| áltatni. Bezárkózott azután a comes largitiorummal is,
9243 V, XXXVIII| pénzügyminiszterrel, akit a császár azzal idegenített
9244 V, XXXVIII| kövér örmény arra hívta fel a császár figyelmét, hogy
9245 V, XXXVIII| császár figyelmét, hogy a birodalomban egyre több
9246 V, XXXVIII| birodalomban egyre több a sovány ember, ennélfogva
9247 V, XXXVIII| kevesebbet esznek, mint a kövérek, ennélfogva több
9248 V, XXXVIII| több pénzük van az adóra.~A tanácskozások után Galerius
9249 V, XXXVIII| Maximianusnak, Varanesnek s a keleti és dunai légió parancsnokainak.
9250 V, XXXVIII| dunai légió parancsnokainak. A medvefojtogatáshoz szokott
9251 V, XXXVIII| medvefojtogatáshoz szokott kéznek a könnyû nád toll nem akart
9252 V, XXXVIII| s ez külön idegesítette a caesart, mint keresztre
9253 V, XXXVIII| keresztre feszített rabszolgát a tenyerébe szaladt szálka.
9254 V, XXXVIII| tenyerébe szaladt szálka. A szolgálattevõ fõkamarásnak
9255 V, XXXVIII| is az orvos bejelentését.~A görög azonban azok közé
9256 V, XXXVIII| orvosok közé tartozott, akiket a halál tisztelete közömbösökké
9257 V, XXXVIII| Amikor ötödször is megjelent a caesar elõszobájában, minden
9258 V, XXXVIII| az egregiust, s rányitott a szentséges úrra.~- Mit akarsz? -
9259 V, XXXVIII| Mit akarsz? - ordított rá a Csordás vérben forgó szemmel.~-
9260 V, XXXVIII| ha te el akarsz búcsúzni a lányodtól, ne késsél sokáig.
9261 V, XXXVIII| kérlelhetetlen.~- Mi? - a caesar olyan rekedt bõgést
9262 V, XXXVIII| bõgést hallatott, mint az a gyanútlanul legelészõ barom,
9263 V, XXXVIII| fültövön ütött az öklével. A maga módján õ is szerette
9264 V, XXXVIII| maga módján õ is szerette a lányát. Ez most látszott
9265 V, XXXVIII| rohant ki az udvarra. Nemcsak a barátait, hanem még az ellenségeit
9266 V, XXXVIII| fájdalmasan zuhant halántékára a sors ökle.~Az atriumban
9267 V, XXXVIII| csak meg kellett állnia. A nikomédiai palotát ugyan
9268 V, XXXVIII| tervek szerint, amelyek a római katonai táborok beosztását
9269 V, XXXVIII| tornya, kapuja volt, hogy a caesar mostani fejvesztettségében
9270 V, XXXVIII| parancsolt neki katonásan, míg a vad csordásszemekbõl kibuggyantak
9271 V, XXXVIII| csordásszemekbõl kibuggyantak a könnyek, és megálltak a
9272 V, XXXVIII| a könnyek, és megálltak a szemgödörben. Ezen a csattanó,
9273 V, XXXVIII| megálltak a szemgödörben. Ezen a csattanó, cserzett, piros
9274 V, XXXVIII| csattanó, cserzett, piros arcon a könnyeknek nem volt szokott
9275 V, XXXVIII| útjuk, azért tétováztak a megindulással. - Mondd,
9276 V, XXXVIII| nincs remény?~Az orvos a szakember alaposságával
9277 V, XXXVIII| szakember alaposságával felelt. A test parány részek halmaza,
9278 V, XXXVIII| közt, és az egészség az a helyes arány, amely e pórusok
9279 V, XXXVIII| amely e pórusok átmérõje s a rajtuk elpárolgó folyadékok
9280 V, XXXVIII| folyadékok közt fennáll. A különbözõ nyavalyák ennek
9281 V, XXXVIII| nyavalyák ennek az aránynak a megzavarodásából állnak
9282 V, XXXVIII| ugyan régi elmélet, melyet a prusai Aszklépiadész állított
9283 V, XXXVIII| mert az orvosi tudomány a filozófia nõvére. Õ a maga
9284 V, XXXVIII| tudomány a filozófia nõvére. Õ a maga részérõl abban igazat
9285 V, XXXVIII| részérõl abban igazat ád a prusai tudósnak, hogy a
9286 V, XXXVIII| a prusai tudósnak, hogy a betegségeknek tulajdonképpen
9287 V, XXXVIII| tulajdonképpen két okfeje van, a kitágulás és összeszorulás,
9288 V, XXXVIII| kitágulás és összeszorulás, de a domina nobilissima esetében
9289 V, XXXVIII| nobilissima esetében mégis inkább a pneumatikusokkal tart. A
9290 V, XXXVIII| a pneumatikusokkal tart. A négy elem, a meleg, hideg,
9291 V, XXXVIII| pneumatikusokkal tart. A négy elem, a meleg, hideg, a nedves és
9292 V, XXXVIII| négy elem, a meleg, hideg, a nedves és száraz mellé fel
9293 V, XXXVIII| valami spiritust is, amely a tüdõn keresztül kerül a
9294 V, XXXVIII| a tüdõn keresztül kerül a vérbe. A nobilissima tüdeje
9295 V, XXXVIII| keresztül kerül a vérbe. A nobilissima tüdeje se kitágulni,
9296 V, XXXVIII| el.~Az orvos elhalkította a szót, mert már közeljártak
9297 V, XXXVIII| szót, mert már közeljártak a legnaposabb oszlopcsarnokhoz,
9298 V, XXXVIII| hallatszott Titanilla köhécselése. A hosszú magyarázat alatt
9299 V, XXXVIII| hosszú magyarázat alatt a caesar könnyei felszáradtak,
9300 V, XXXVIII| elméjét újra birtokukba vették a szobájából utánasompolygott
9301 V, XXXVIII| az is eszébe jutott, hogy a leveleket otthagyta az asztalon,
9302 V, XXXVIII| otthagyta az asztalon, illetve a fellökött asztal alatt,
9303 V, XXXVIII| alatt, s tarkóján csorgott a verejték arra a gondolatra,
9304 V, XXXVIII| csorgott a verejték arra a gondolatra, hogy távolléte
9305 V, XXXVIII| esetleg rendet csinálnak a szobájában.~- Menj csak
9306 V, XXXVIII| szobájában.~- Menj csak a beteghez, s nyugtasd meg,
9307 V, XXXVIII| lábujjhegyen lépkedett fel a lépcsõkön, hogy föl ne ébressze
9308 V, XXXVIII| lépcsõkön, hogy föl ne ébressze a beteget, akit mozdulatlanul
9309 V, XXXVIII| skarlát takarója alatt. A nobilissima azonban nem
9310 V, XXXVIII| Lesoványodott kezeivel a skarlátot simogatta, s amint
9311 V, XXXVIII| amelyek még nagyobbra nõttek a virágarcocska elsorvadásával.
9312 V, XXXVIII| fénylettek, hogy az orvosnak a kialvó mécses utolsó fellobbanására
9313 V, XXXVIII| orvos, és megkereste karján a verõeret -, mindjárt jönni
9314 V, XXXVIII| visszaszaladt. Ott piroslik a bíbora, látod?~- Kirõl beszélsz? -
9315 V, XXXVIII| Titanilla.~- Az atyádról, a caesarról.~- Eh, én nem
9316 V, XXXVIII| hanyatlott vissza bosszúsan. - A kisfiút láttad-e?~Az orvos
9317 V, XXXVIII| látszik, gondolta, mégis a régi mûvészeknek volt igazuk,
9318 V, XXXVIII| késsel, amellyel levágja a haldoklók haját, annak jeléül,
9319 V, XXXVIII| isteneihez tartoznak.~- Láttam a kisfiút - hagyta rá a nobilissimára. -
9320 V, XXXVIII| Láttam a kisfiút - hagyta rá a nobilissimára. - Mákfejek
9321 V, XXXVIII| nobilissimára. - Mákfejek voltak a kezében.~- Dehogy - nevetett
9322 V, XXXVIII| kezében.~- Dehogy - nevetett a beteg. - Az más kisfiú lehetett.
9323 V, XXXVIII| lehetett. Ennek füge volt a kezében, szép, nagy, piros
9324 V, XXXVIII| piros füge. Látod, itt ült a takarómon, itt ni, még össze
9325 V, XXXVIII| ád, ha megtudja, milyen a lelkem.~Elkezdett halkan
9326 V, XXXVIII| vigasztalta. Számított rá, hogy a sírás magától is el fog
9327 V, XXXVIII| kezdett nyugodtabb lenni. A hangja is nyugodt volt,
9328 V, XXXVIII| megszólalt.~- Ereszd el a kezem, orvos. Rosszul esne
9329 V, XXXVIII| Szerette volna siettetni a caesart.~A nobilissima befogta
9330 V, XXXVIII| volna siettetni a caesart.~A nobilissima befogta a szemeit.
9331 V, XXXVIII| caesart.~A nobilissima befogta a szemeit. Talán el is aludt,
9332 V, XXXVIII| beszélni s elszórakoztatni a beteget addig, míg a caesar
9333 V, XXXVIII| elszórakoztatni a beteget addig, míg a caesar ideér.~Azt felelte,
9334 V, XXXVIII| egyformán. Zeno tanítása szerint a lélek tûz, amely azonban
9335 V, XXXVIII| azt is állítja, hogy mikor a lélek elhagyja a testet,
9336 V, XXXVIII| hogy mikor a lélek elhagyja a testet, fölemelkedik a hûvös
9337 V, XXXVIII| elhagyja a testet, fölemelkedik a hûvös levegõbe, mivel könnyebb,
9338 V, XXXVIII| magasabbra megy, mentül tisztább. A legtöbb lélek itt kóvályog
9339 V, XXXVIII| legtöbb lélek itt kóvályog a föld közelében, mert a tisztátalan
9340 V, XXXVIII| kóvályog a föld közelében, mert a tisztátalan anyagokkal való
9341 V, XXXVIII| olyan lélek azonban, mint a nobilissimáé, egész bizonyosan
9342 V, XXXVIII| fog emelkedni odáig, ahol a tiszta éther kezdõdik, vagyis
9343 V, XXXVIII| tiszta éther kezdõdik, vagyis a hold magasságáig.~A nobilissima
9344 V, XXXVIII| vagyis a hold magasságáig.~A nobilissima halkan felsóhajtott,
9345 V, XXXVIII| Nem, nem, oda nem! Félek a holdtól.~A caesar a legjobbkor
9346 V, XXXVIII| oda nem! Félek a holdtól.~A caesar a legjobbkor érkezett
9347 V, XXXVIII| Félek a holdtól.~A caesar a legjobbkor érkezett meg.
9348 V, XXXVIII| pedig nagy kezeit rátette a lánya széthullott, fekete
9349 V, XXXVIII| nem tudod, ki vagyok? Sok a dolgom, mégis eljöttem hozzád.
9350 V, XXXVIII| Titanilla levette kezeit a szemérõl.~- Miért ne ismernélek
9351 V, XXXVIII| Tudtam, hogy el fogsz jönni a kislányodhoz, aki nem volt
9352 V, XXXVIII| beleigazította kis arcát, a másikkal betakarta.~- Atyám,
9353 V, XXXVIII| mondd meg, van nekem lelkem?~A caesar elnevette magát.
9354 V, XXXVIII| ilyenek jutnak neked eszedbe! A lélek, az virtus, hát minek
9355 V, XXXVIII| asszony nem tudna mit csinálni a lélekkel, az csak az ilyen
9356 V, XXXVIII| megütötte döngõ mellét. Aztán a másik kezét is kihúzta a
9357 V, XXXVIII| a másik kezét is kihúzta a beteg feje alól. Sürgõs
9358 V, XXXVIII| végeznivalói vannak, mondta a szokott hangján. Õszinte
9359 V, XXXVIII| érzett, hogy így találta a lányát. Aki ilyen bolondságon
9360 V, XXXVIII| bolondságon tudja törni a fejét, azt nem kell félteni,
9361 V, XXXVIII| nem látta sehol. Lehajolt a lányához, megcsókolta mind
9362 V, XXXVIII| lányához, megcsókolta mind a két arcát, és megkérdezte
9363 V, XXXVIII| van-e valami kívánsága.~- A Dominával szeretnék beszélni -
9364 V, XXXVIII| beszélni - felelte halkan a lány.~- A császárnéval? -
9365 V, XXXVIII| felelte halkan a lány.~- A császárnéval? - hökkent
9366 V, XXXVIII| nem - dörmögte kelletlenül a caesar. - Mást nem kívánsz?
9367 V, XXXVIII| asztalkáján levõ ezüst csengõre. A caesar távozóban még hallotta
9368 V, XXXVIII| távozóban még hallotta is a csengetést. Cselédek és
9369 V, XXXVIII| Cselédek és ápolónõk szaladtak a nyugvóágyhoz, de a nobilissima
9370 V, XXXVIII| szaladtak a nyugvóágyhoz, de a nobilissima visszaintette
9371 V, XXXVIII| Gyere közelebb. Nyúlj be a vánkosom alá. Papiruskönyvecskéket
9372 V, XXXVIII| elolvasott, azt bedugta a takaró alá.~- Milyen jól
9373 V, XXXVIII| takarózhatom éjszakára.~De a tizediknél nem bírta tovább.
9374 V, XXXVIII| vagy.~- Minden összefolyik a szemem elõtt, orvos. Most
9375 V, XXXVIII| elég folyékonyan olvasta a iambusokat és dactylusokat,
9376 V, XXXVIII| szabályt tudott, amelyeket a régi mesterek hexameterekbe
9377 V, XXXVIII| asszonyi lépteket hallott.~- A Domina! - kémlelt elõre,
9378 V, XXXVIII| Domina! - kémlelt elõre, mert a nap már lement, kezdett
9379 V, XXXVIII| üdvözöld - mondta Titanilla. A császárné mindennap meglátogatta
9380 V, XXXVIII| percre, s õ, ha ébren találta a látogatás, mindig gondolt
9381 V, XXXVIII| vele, hogy megadják neki a tiszteletet.~Az orvos a
9382 V, XXXVIII| a tiszteletet.~Az orvos a lépcsõk aljáig eléje ment
9383 V, XXXVIII| lépcsõk aljáig eléje ment a Dominának, s letérdelve
9384 V, XXXVIII| letérdelve köszöntötte.~- Mire a hold feljõ, legszentebb
9385 V, XXXVIII| feljõ, legszentebb úrnõ...~A császárné ijedten hallgattatta
9386 V, XXXVIII| megparancsolta neki, hogy maradjon a közelben. Aztán odasietett
9387 V, XXXVIII| közelben. Aztán odasietett a beteghez, aki megcsókolta
9388 V, XXXVIII| beteghez, aki megcsókolta a felé nyújtott kezet.~- Soká
9389 V, XXXVIII| akit anyámnak szólítsak. Én a vad nobilissima voltam.
9390 V, XXXVIII| kislányom - ölelte magához a császárné a lehanyatló kis
9391 V, XXXVIII| ölelte magához a császárné a lehanyatló kis fejet, jóvátételéül
9392 V, XXXVIII| Tit, kis Tit - fojtogatták a könnyek az öregasszony torkát.~-
9393 V, XXXVIII| anyám, van-e nekem lelkem?~A császárné szemébõl kiszaladt
9394 V, XXXVIII| császárné szemébõl kiszaladt a könny. Ráperdült kis Tit
9395 V, XXXVIII| régen fáj. Mit gondolsz, a rabszolgáknak is van lelkük?~
9396 V, XXXVIII| rabszolgáknak is van lelkük?~A császárné feje lehanyatlott.
9397 V, XXXVIII| lefátyolozott fejére, és a szeretet csókjaival fogadta
9398 V, XXXVIII| csókjaival fogadta magába a gyülekezet.~- A rabszolgáknak
9399 V, XXXVIII| fogadta magába a gyülekezet.~- A rabszolgáknak is van lelkük.
9400 V, XXXVIII| rabszolgáknak is van lelkük. Hiszen a rabszolgáknak egyebük sincs.~
9401 V, XXXVIII| rabszolgáknak egyebük sincs.~Kis Tit a nyakához nyúlt, és ott bíbelõdött
9402 V, XXXVIII| Ügyetlen vagyok. Akaszd ki csak a bullám, anyám. Megvan? Nyisd
9403 V, XXXVIII| megtaláltad?~- Igen - felelte a császárné szorongva.~- Add
9404 V, XXXVIII| rabszolgától kaptam én ezt, a tûje hegyén még most is
9405 V, XXXVIII| hegyén még most is rajta a vére. Azt is nekem adta.
9406 V, XXXVIII| Már alig lehetett érteni a szavát.~- Nem... nem találom...
9407 V, XXXVIII| nem találsz, kis Tit?~- A... számat. A keresztet...
9408 V, XXXVIII| kis Tit?~- A... számat. A keresztet... tedd... oda...
9409 V, XXXVIII| keresztet... tedd... oda... a számra... így... jó...~Köhögött,
9410 V, XXXVIII| megerõsödött egy kicsit a hangja.~- Neked... megmondom
9411 V, XXXVIII| hangja.~- Neked... megmondom a... nevét... Gránát... Tartsd
9412 V, XXXVIII| Gránát... Tartsd ide a... a füled... virág... Gránátvirág.~
9413 V, XXXVIII| Gránát... Tartsd ide a... a füled... virág... Gránátvirág.~
9414 V, XXXVIII| virág... Gránátvirág.~A császárné addig maradt ráhajolva,
9415 V, XXXVIII| Aztán kezeit összetette a takaró felett a mellén,
9416 V, XXXVIII| összetette a takaró felett a mellén, közéjük szorítva
9417 V, XXXVIII| mellén, közéjük szorítva a kis feszületet, keresztet
9418 V, XXXVIII| feszületet, keresztet vetett a halottra is, magára is,
9419 V, XXXVIII| orvost.~- Világosságot!~A hold a fák felé emelkedett,
9420 V, XXXVIII| Világosságot!~A hold a fák felé emelkedett, amelyeket
9421 V, XXXVIII| Tit úgy feküdt benne, mint a bajaei romok kék pillangója
9422 V, XXXVIII| bajaei romok kék pillangója a bokrok alatt, mikor kialudt
9423 V, XXXVIII| bokrok alatt, mikor kialudt a nyár aranyfénye.~
9424 V, XXXIX | XXXIX.~A nobilissima halála sokkal
9425 V, XXXIX | Nikomédiában még nem volt halottja, a szent palota építésekor
9426 V, XXXIX | gondoltak mausoleumra, s a mulasztást most kellett
9427 V, XXXIX | az egy hét alatt, amely a temetésig rendelkezésre
9428 V, XXXIX | gyász elrendeléséről s a szertartások rendjéről is,
9429 V, XXXIX | méltóságok megrendülését. A császárné, aki győzte lelkierővel
9430 V, XXXIX | győzte lelkierővel egészen a halott szemének lefogásáig,
9431 V, XXXIX | senkit. Galerius távol volt, a bithyniai helyőrségeket
9432 V, XXXIX | volt, mikor találnak rá. A császár rossz hangulata,
9433 V, XXXIX | át. Az orvos jelentését a császárné megbetegedéséről
9434 V, XXXIX | mikor intézkedését kérték a nobilissima temetéséről,
9435 V, XXXIX | lett volna homályt találni a legmagasabb kijelentésben,
9436 V, XXXIX | legmagasabb kijelentésben, a szent palota hadszíntérré
9437 V, XXXIX | hadszíntérré változott, amelyen a legelkeseredettebb harc
9438 V, XXXIX | elkísérte az övé, s ezek mind a ketten maguknak követelték
9439 V, XXXIX | kizárólagos jogát, egyik a férj, másik az apa képviseletében.
9440 V, XXXIX | képviseletében. Viszont a császári udvarmesteri hivatal
9441 V, XXXIX | hallani se akart arról, hogy a császári palota területén
9442 V, XXXIX | bitorolni merje az ő hatáskörét.~A szegény kis halott, miután
9443 V, XXXIX | szegény kis halott, miután a pollinctorok bebalzsamozták,
9444 V, XXXIX | napja feküdt az atriumban a lectus funebrisen, skarlátjával
9445 V, XXXIX | állítottak oda ravatalához, se a vestibulumba nem raktak
9446 V, XXXIX | cipruságakat. Illõ ugyan a tradíciók tiszteletben tartása,
9447 V, XXXIX | mindennél nagyobb érdek a tekintély megóvása. Az udvar
9448 V, XXXIX | udvar pártokra oszlott, mind a három udvarmester lemondással
9449 V, XXXIX | lemondással fenyegetõzött, a másik kettõt tevén felelõssé
9450 V, XXXIX | másik kettõt tevén felelõssé a következményekért. Szerencsére
9451 V, XXXIX | következményekért. Szerencsére a könyörülõ Aesculapius isten
9452 V, XXXIX | Aesculapius isten megmentette a birodalmat ettõl a megpróbáltatástól.
9453 V, XXXIX | megmentette a birodalmat ettõl a megpróbáltatástól. A császárné
9454 V, XXXIX | ettõl a megpróbáltatástól. A császárné összeszedte magát
9455 V, XXXIX | összeszedte magát annyira, hogy ha a temetésen nem jelenhetett
9456 V, XXXIX | szerencsés gondolat volt, mert a közös sértõdöttség és harag
9457 V, XXXIX | és harag összebékítette a három udvarmestert. Megegyeztek
9458 V, XXXIX | távol tartják magukat, s így a temetés olyan egyszerû lehetett,
9459 V, XXXIX | egyszerû lehetett, amilyennek a császárné kívánta. Ideiglenes
9460 V, XXXIX | Ideiglenes sírt készíttetett a ciprusok alatt, amelyek
9461 V, XXXIX | utoljára látta Titanilla a napot lemenni, s megtiltotta,
9462 V, XXXIX | megtiltotta, hogy megrendezzék a szokásos halotti menetet,
9463 V, XXXIX | megütközést is keltett. Mert a nagy temetés, amelyre kikiáltók
9464 V, XXXIX | kikiáltók szokták meghívni a közönséget, a család fényének
9465 V, XXXIX | szokták meghívni a közönséget, a család fényének s tekintélyének
9466 V, XXXIX | szolgáló alkalom volt, és a tubicinák zenéjével, a betanult
9467 V, XXXIX | és a tubicinák zenéjével, a betanult naeniákat jajgató
9468 V, XXXIX | jajgató praeficák kórusával s a szomorúság enyhítésére szánt
9469 V, XXXIX | közbenjárására azt is elrendelte a császárné, hogy a papirusokat
9470 V, XXXIX | elrendelte a császárné, hogy a papirusokat és viasztáblákat,
9471 V, XXXIX | viasztáblákat, amelyeket a nobilissima ágyában találtak,
9472 V, XXXIX | ágyában találtak, tegyék bele a koporsójába. Maga nem nézte
9473 V, XXXIX | de sejtette, hogy attól a Gránátvirág nevû rabszolgától
9474 V, XXXIX | rabszolgától származhatnak, akinek a nevével szegény kis Tit
9475 V, XXXIX | mindent megtisztítónak találta a nobilissima halálát, hogy
9476 V, XXXIX | érezte, elnézheti neki ezt a kis léhaságot. Azt azonban
9477 V, XXXIX | piperetárgyakat is tegyenek a koporsóba. Szemében a keresztecske
9478 V, XXXIX | tegyenek a koporsóba. Szemében a keresztecske valahogy kereszténnyé
9479 V, XXXIX | önmagát is azon kapta, hogy a keresztények elhagyott istenéhez
9480 V, XXXIX | körülbelül olyanformán került a föld alá, ahogy maga kívánta
9481 V, XXXIX | senki se beszél. Azonban a temetés után való nap megérkezett
9482 V, XXXIX | méltóságra is, amelynek még a gyászban is meg kell nyilatkozni.
9483 V, XXXIX | kell nyilatkozni. Ha már a temetés egyszerû volt -
9484 V, XXXIX | egyszerû volt - amiért magában a neki mindig gyanús Dominának
9485 V, XXXIX | babonáira vetett - legalább a temetés kilencedén fényes
9486 V, XXXIX | novendiáliákkal akarta megtisztelni a halott szellemét. Úgy tervezte,
9487 V, XXXIX | szellemét. Úgy tervezte, hogy a papsággal nagy áldozatokat
9488 V, XXXIX | áldozatokat mutattat be a síron s a halotti torra
9489 V, XXXIX | áldozatokat mutattat be a síron s a halotti torra az egész udvart,
9490 V, XXXIX | polgárságát is megvendégeli.~A császárné, akinek elmondta
9491 V, XXXIX | akinek elmondta ezeket a terveket, mikor köszönõ
9492 V, XXXIX | meg, ahogy akarja.~- De a joviusokat is szeretném
9493 V, XXXIX | is szeretném részeltetni a silicerniumban - tervezte
9494 V, XXXIX | silicerniumban - tervezte tovább a caesar. - A nagy gyakorlótéren,
9495 V, XXXIX | tervezte tovább a caesar. - A nagy gyakorlótéren, Jupiter
9496 V, XXXIX | ha gondolod, Domina, hogy a Dominus megengedi.~Aggódva
9497 V, XXXIX | megengedi.~Aggódva várta a választ, mert hiszen az
9498 V, XXXIX | alkalma legyen gyanú nélkül a testõrök közé keveredni.
9499 V, XXXIX | testõrök közé keveredni. A hatezerötszáz válogatott
9500 V, XXXIX | katona magatartásán, akik a császár közvetlen parancsnoksága
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910 |