1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910
Rész, Fejezet
9501 V, XXXIX | nagyon sok fordult meg.~A császárné azt felelte, úgy
9502 V, XXXIX | felelte, úgy hiszi, hogy a császár helyett is megadhatja
9503 V, XXXIX | bejelenteni föllábodását.~- Beteg a császár? - kérdezte Galerius
9504 V, XXXIX | tekintettel.~- Múló baj - felelte a császárné, és másra terelte
9505 V, XXXIX | császárné, és másra terelte a beszédet~A császár baja
9506 V, XXXIX | másra terelte a beszédet~A császár baja az volt, hogy
9507 V, XXXIX | hete nem kapott semmi hírt a fiáról. Bionnak kötelessége
9508 V, XXXIX | héten jelentést tenni, de a matematikus elhallgatott.
9509 V, XXXIX | enyhítõ rendelet beváltotta a hozzáfûzött reményeket.
9510 V, XXXIX | hozzáfûzött reményeket. A császárt ez a levél annyira
9511 V, XXXIX | reményeket. A császárt ez a levél annyira boldoggá tette,
9512 V, XXXIX | tette, hogy elélt belõle még a következõ héten is, amikor
9513 V, XXXIX | következõ héten is, amikor a jelentés elmaradt. Még a
9514 V, XXXIX | a jelentés elmaradt. Még a második héten is engedte
9515 V, XXXIX | engedte magát meggyõzetni a Dominával, hogy talán valahol
9516 V, XXXIX | valahol vihar késleltette a hírhozó hajót. Azonban sok
9517 V, XXXIX | készenlétben, hogy egyik a másiknak adván át a sürgõs
9518 V, XXXIX | egyik a másiknak adván át a sürgõs postát, rövidítve
9519 V, XXXIX | sürgõs postát, rövidítve a hír útját -, és senki se
9520 V, XXXIX | dühöngött volna valahol. Eltelt a harmadik hét is, a császár
9521 V, XXXIX | Eltelt a harmadik hét is, a császár mindennap sürgetõ
9522 V, XXXIX | külön Quintipornak és külön a matematikusnak, akit a bányákba
9523 V, XXXIX | külön a matematikusnak, akit a bányákba való küldéssel,
9524 V, XXXIX | bányákba való küldéssel, a legmélyebb börtönnel és
9525 V, XXXIX | naponta kétszer is kérte a jeleket, s az augur a legkedvezõbb
9526 V, XXXIX | kérte a jeleket, s az augur a legkedvezõbb ómenekkel szolgált.
9527 V, XXXIX | ez, ha csillapította is a császárt, megnyugtatni éppúgy
9528 V, XXXIX | megnyugtatni éppúgy nem tudta, mint a császárnénak az a feltevése,
9529 V, XXXIX | mint a császárnénak az a feltevése, hogy a fia talán
9530 V, XXXIX | császárnénak az a feltevése, hogy a fia talán útban van a matematikussal
9531 V, XXXIX | hogy a fia talán útban van a matematikussal Rómából Nikomédia
9532 V, XXXIX | Rómából Nikomédia felé. A császár elismerte, hogy
9533 V, XXXIX | császár elismerte, hogy ez a föltevés annyiban ésszerû,
9534 V, XXXIX | amennyiben megmagyarázná a hallgatást, de miért indultak
9535 V, XXXIX | elõzetes engedélykérés nélkül? A negyedik héten, Galerius
9536 V, XXXIX | Galerius megérkezésekor a császár nyugtalansága elérte
9537 V, XXXIX | az õrület határát. Csak a hosszú élet iskolájában
9538 V, XXXIX | közé, s bele ne gázoljon a Propontisba, a tengerben
9539 V, XXXIX | gázoljon a Propontisba, a tengerben eléje szaladván
9540 V, XXXIX | tengerben eléje szaladván a várt hajónak. Érezte, hogy
9541 V, XXXIX | kockára nem akar tenni, így, a halántékában dobogó tébollyal
9542 V, XXXIX | elõtt, s erre következett a teljes elzárkózás. Még a
9543 V, XXXIX | a teljes elzárkózás. Még a borbélyát sem engedte magához,
9544 V, XXXIX | szokta vetni. Ezzel üzente ki a praepositus cubiculariusnak,
9545 V, XXXIX | ezzel hordatta be magának a római postát. Egész napja
9546 V, XXXIX | azzal telt, hogy kereste a levelek kazlában Bion vagy
9547 V, XXXIX | talál-e valami jelentést. A napok teltek és múltak,
9548 V, XXXIX | napok teltek és múltak, a napok, amelyek évszázadokat
9549 V, XXXIX | amelyek napokat jelentenek, s a tébolyító türelmetlenség
9550 V, XXXIX | láváját kezdte elborítani a csüggedt apátia hamuja.~
9551 V, XXXIX | csüggedt apátia hamuja.~Ezen a reggelen, éppen a novendialia
9552 V, XXXIX | Ezen a reggelen, éppen a novendialia napján, amikor
9553 V, XXXIX | Galerius lakomájára, találta a római postában az elsõ hírt,
9554 V, XXXIX | nyugtalansága láváját. A római praefectus jelentése
9555 V, XXXIX | praefectus jelentése volt a Genesius-féle botrányról,
9556 V, XXXIX | egészen négy nap alatt - írta a praefectus - kétszáznegyvenheten
9557 V, XXXIX | kétszáznegyvenheten adták fel magukat a törvény nevében mint keresztények.
9558 V, XXXIX | alj-népbõl kerültek ki. Sõt a plebs határozottan megfogyatkozott,
9559 V, XXXIX | határozottan megfogyatkozott, annak a lelkiismeretességnek a következtében,
9560 V, XXXIX | annak a lelkiismeretességnek a következtében, amellyel
9561 V, XXXIX | következtében, amellyel a hatóságok, a haza szeretetétõl
9562 V, XXXIX | következtében, amellyel a hatóságok, a haza szeretetétõl serkentve,
9563 V, XXXIX | istentelenek közt, akiket a törvény most mintegy engesztelõ
9564 V, XXXIX | áldozat gyanánt mutatott be a megsértett isteneknek, nagy
9565 V, XXXIX | osztályokba tartozók.~Végül a praefectus engedélyt kért
9566 V, XXXIX | engedélyt kért arra, hogy a birodalom legmagasabb hatóságának
9567 V, XXXIX | javaslatot terjeszthessen elõ a büntetések szigorításáról.
9568 V, XXXIX | hiba volt az, hogy eddig a régi törvényeknek megfelelõen,
9569 V, XXXIX | törvényeknek megfelelõen, a kivégzettek holttesteit
9570 V, XXXIX | idegenek kiválthatták. Ez a törvénytisztelet különösen
9571 V, XXXIX | különösen elõsegítette azt, hogy a tetemekkel ûzött babonaság
9572 V, XXXIX | az istentelenség nemcsak a keresztényeket erõsítette
9573 V, XXXIX | istenek követõi között is. A praefectus azt vélte, sokakat
9574 V, XXXIX | visszariasztana az, ha a kivégzettek tetemeit vashorgokra
9575 V, XXXIX | esquilinusi dögtemetõbe dobnák a vadmadarak és gazdátlan
9576 V, XXXIX | gazdátlan ebek prédájának.~A praefectus, mint irodalmilag
9577 V, XXXIX | is képzett tisztviselõ, a néhai Vitellius császár
9578 V, XXXIX | rothadó ellenségeik bûze, mint a legfûszeresebb áldozatok
9579 V, XXXIX | istenek... - mormolta maga elé a császár, és eddig soha nem
9580 V, XXXIX | ahonnan látni lehetett a Propontis zöld tükrét s
9581 V, XXXIX | Propontis zöld tükrét s a katonai gyakorlóteret, amelyen
9582 V, XXXIX | joviusok. Sokkal nagyobb volt a maga belsõ háborgása, semhogy
9583 V, XXXIX | kicsapódott az ajtó, és berohant a szobába a matematikus.~-
9584 V, XXXIX | ajtó, és berohant a szobába a matematikus.~- Uram - esett
9585 V, XXXIX | matematikus.~- Uram - esett térdre a császár elõtt -, uram...~
9586 V, XXXIX | Tovább nem tudta mondani, s a császár percekig nem tudott
9587 V, XXXIX | tudott hozzá kérdést intézni. A nyíratlan, borotválatlan,
9588 V, XXXIX | szemmel nézték egymást.~Végre a császár elnyöszörögte magát.~-
9589 V, XXXIX | tetted?~- Nem tudom, uram.~A császár is térdre zuhant,
9590 V, XXXIX | Bionnal szembe, és átfogta a vállát.~- Add vissza a fiamat,
9591 V, XXXIX | átfogta a vállát.~- Add vissza a fiamat, kérlek, Bion. Az
9592 V, XXXIX | De csak könyörgés volt a hangjában, nem kényszerítés.
9593 V, XXXIX | hangjában, nem kényszerítés. A matematikus feleletében
9594 V, XXXIX | jó szándékú kirándulását a királylánnyal, és megmutatta
9595 V, XXXIX | tette érte egész Rómát, a vigilek felkutatták az egész
9596 V, XXXIX | birodalmat! - ugrott föl a császár.~Bion térden maradt,
9597 V, XXXIX | van, uram.~Elmondta, hogy a Cygnus nevû hajón, amely
9598 V, XXXIX | akit irgalomból vesznek föl a hajósok, hogy legyen kin
9599 V, XXXIX | kedvüket tölteni az úton. Ez a zsidó ismerõsnek tetszett
9600 V, XXXIX | bûvészkedéseit többször is nézte a hajón, se az ember, se az
9601 V, XXXIX | Nikomédia kikötõjében, a zsidó partra szállt egy
9602 V, XXXIX | Megkérdezte tõle, mi van a ládában, s azt a feleletet
9603 V, XXXIX | mi van a ládában, s azt a feleletet kapta, hogy koporsó.
9604 V, XXXIX | kapta, hogy koporsó. Hát a koporsóban? Halott. Miféle
9605 V, XXXIX | Gránátvirág? - sikoltott föl a császárné. Az eunuch szaladt
9606 V, XXXIX | Az eunuch szaladt hozzá a panasszal, hogy Bion betört
9607 V, XXXIX | panasszal, hogy Bion betört a császárhoz. Észrevétlenül
9608 V, XXXIX | Észrevétlenül lépte át a küszöböt, éppen mikor a
9609 V, XXXIX | a küszöböt, éppen mikor a matematikus a koporsóról
9610 V, XXXIX | éppen mikor a matematikus a koporsóról kezdett beszélni. -
9611 V, XXXIX | ismerte Gránátvirágot.~- Igen, a zsidó is a nabilissimához
9612 V, XXXIX | Gránátvirágot.~- Igen, a zsidó is a nabilissimához akarta vinni
9613 V, XXXIX | nabilissimához akarta vinni a ládát - fordult Bion a császárnéhoz -,
9614 V, XXXIX | vinni a ládát - fordult Bion a császárnéhoz -, de én ide
9615 V, XXXIX | egyszerre kérdezték mind a ketten.~- A vestibulumban.~
9616 V, XXXIX | kérdezték mind a ketten.~- A vestibulumban.~Egyszerre
9617 V, XXXIX | Egyszerre szaladtak volna mind a ketten, de a matematikus,
9618 V, XXXIX | volna mind a ketten, de a matematikus, aki már kezdte
9619 V, XXXIX | visszanyerni, eléjük állt. Nem a császárt és a császárnét
9620 V, XXXIX | állt. Nem a császárt és a császárnét látta már maga
9621 V, XXXIX | hogy ide hozathassa be a ládát.~Csak pár percig maradtak
9622 V, XXXIX | emberfej összeborult. S a világ ura kimondta azt a
9623 V, XXXIX | a világ ura kimondta azt a szót, amit ember még nem
9624 V, XXXIX | fiú mondottak egymásnak a nyár aranyfényében, virágos
9625 V, XXXIX | lihegõ rabszolga eléjük tette a hosszú fenyõládát.~- Vésõket,
9626 V, XXXIX | mondta, akit térdre nyomott a császár elõtt. De se a császár,
9627 V, XXXIX | nyomott a császár elõtt. De se a császár, se a császárné
9628 V, XXXIX | elõtt. De se a császár, se a császárné se hallott, se
9629 V, XXXIX | Egyik egyik végéhez térdelt a ládának, másik a másikhoz,
9630 V, XXXIX | térdelt a ládának, másik a másikhoz, és elkezdték körömmel
9631 V, XXXIX | elkezdték körömmel feszegetni a széleit. Bion nem gondolt
9632 V, XXXIX | Beszélj, ember!~Benoni, akivel a rémület és csodálkozás labdázott,
9633 V, XXXIX | labdázott, mióta elhagyta a hajót, s aki többször érzett
9634 V, XXXIX | amióta szárazon volt, mint a tengeren, körülforgatta
9635 V, XXXIX | szólíthatja valaki embernek a római birodalomban. Õ csak
9636 V, XXXIX | érteni, hogy „hé, zsidó!”~A matematikus meglökte térdével
9637 V, XXXIX | matematikus meglökte térdével a hátát.~- Nem hallottad,
9638 V, XXXIX | mit mondtam? Õistenségeik, a császár és a császárné várják
9639 V, XXXIX | Õistenségeik, a császár és a császárné várják a szavadat.~
9640 V, XXXIX | császár és a császárné várják a szavadat.~Benoni kiemelte
9641 V, XXXIX | közül sovány nyakát, mint a meglepett gém. Nemcsak hogy
9642 V, XXXIX | istennel szokta összetöretni a csontjait.~Nyugodtan elmondta,
9643 V, XXXIX | Nyugodtan elmondta, amit tudott. A fiatal uraságot, aki a ládában
9644 V, XXXIX | A fiatal uraságot, aki a ládában fekszik - Bion már
9645 V, XXXIX | Bion már akkor nyitogatta a deszkákat a császárnak az
9646 V, XXXIX | akkor nyitogatta a deszkákat a császárnak az asztalon heverõ
9647 V, XXXIX | Batseba. Rómában már nem látta a szép dominát. A fiatalúr
9648 V, XXXIX | nem látta a szép dominát. A fiatalúr egyedül kereste
9649 V, XXXIX | akit neki ki kell váltani a lictor uraktól. Ha tudta
9650 V, XXXIX | uraktól. Ha tudta volna, hogy a fiatal uraság maga a Gránátvirág,
9651 V, XXXIX | hogy a fiatal uraság maga a Gránátvirág, isten úgy segítse
9652 V, XXXIX | meg - buggyant ki szemébõl a könny -, mikor már ki kellett
9653 V, XXXIX | akikkel együtt vérében hevert a szalmán a börtön udvarán.
9654 V, XXXIX | vérében hevert a szalmán a börtön udvarán. Úgy, mint
9655 V, XXXIX | rég elhallgatott, mikor a császár meg a császárné
9656 V, XXXIX | elhallgatott, mikor a császár meg a császárné még mindig úgy
9657 V, XXXIX | nélkül álltak ott, szemben a térdelõ istenkereskedõvel,
9658 V, XXXIX | szobrok. Nem tudtak Bionról és a ládáról, nem hallották a
9659 V, XXXIX | a ládáról, nem hallották a feszegetett deszkák recsegését,
9660 V, XXXIX | deszkák recsegését, sõt a matematikus szavát is csak
9661 V, XXXIX | van Gránátvirág.~Ott volt, a láda fenekéhez és oldalaihoz
9662 V, XXXIX | térdig szabadította ki. A cseresznyepiros övû, zöld
9663 V, XXXIX | övû, zöld ruha volt rajta, a vér belealudt nagy bíborfoltjaival,
9664 V, XXXIX | bíborfoltjaival, szíve fölött a kis cserekereszttel, fehér
9665 V, XXXIX | cserekereszttel, fehér nyakán a bárdvágás bíborszalagjával
9666 V, XXXIX | üveges fényû arcán azzal a mosolygással, amelyet még
9667 V, XXXIX | se torzíthatott le róla.~A császárné, egy jajszó, egy
9668 V, XXXIX | sóhaj nélkül belehanyatlott a ládába. Bion utánakapott,
9669 V, XXXIX | nyilván nem elõször már.~A matematikus odaugrott. Egy
9670 V, XXXIX | szerszámokat találni.~- Várj a vestibulumban, és senkit
9671 V, XXXIX | mondta neki Bion, és ledobta a szerszámokat, hogy becsukja
9672 V, XXXIX | megfagyott tõle ereiben a vér. Annyira meg rémült,
9673 V, XXXIX | azzal rohant magatudatlanul a császár felé.~Mert a császár
9674 V, XXXIX | magatudatlanul a császár felé.~Mert a császár kacagott, annak
9675 V, XXXIX | császár kacagott, annak a Prométheusznak a kacagásával,
9676 V, XXXIX | annak a Prométheusznak a kacagásával, akinek Jupiter
9677 V, XXXIX | Jupiter keselyûi tépték a máját.~- Add ide azt a szekercét! -
9678 V, XXXIX | tépték a máját.~- Add ide azt a szekercét! - kiáltott Bionra,
9679 V, XXXIX | kiáltott Bionra, anélkül hogy a kacagást abbahagyná.~Bion
9680 V, XXXIX | megadással várta az ütést. De a szekerce az olümposzi Jupiter
9681 V, XXXIX | márványszobrán csendült, amely a tengerre nézõ két ablak
9682 V, XXXIX | két ablak közt mosolygott a halhatatlanok derûjével.
9683 V, XXXIX | háromszor pendült az ércpenge a márványon, aztán a mozaikpadlón
9684 V, XXXIX | ércpenge a márványon, aztán a mozaikpadlón koppant.~-
9685 V, XXXIX | vagyok, Bion - motyogta a császár -, fektess le.~Odaszédült
9686 V, XXXIX | fektess le.~Odaszédült a szobor talapzatához. Bion
9687 V, XXXIX | Gyere csak! - kiáltott a zsidóra.~De az már akkor
9688 V, XXXIX | zsidóra.~De az már akkor a vestibulumban alkudozott
9689 V, XXXIX | vestibulumban alkudozott a rabszolgával, hogy mennyiért
9690 V, XXXIX | hogyan taglózzák le egymást a rómaiak. Elgondolni szép
9691 V, XXXIX | elalvás elõtt, az ólban, a rothadt szalmán, de látni
9692 V, XXXIX | Eskolban sem heveri ki, a szõlõfürtök völgyében. Csak
9693 V, XXXIX | völgyében. Csak majd ott, a templom falánál, ahol a
9694 V, XXXIX | a templom falánál, ahol a könnyek mindent kimosnak
9695 V, XXXIX | könnyek mindent kimosnak a szívbõl, csak Jehovát hagyják
9696 V, XXXIX | csak Jehovát hagyják benne.~A szolga, aki arra kapott
9697 V, XXXIX | szeretett volna túl lenni, amit a kapuõrségtõl várt. De a
9698 V, XXXIX | a kapuõrségtõl várt. De a kaput nem õrizte senki.
9699 V, XXXIX | Nyilván az ostiarusok is, a hastatusok is a gyakorlótérre
9700 V, XXXIX | ostiarusok is, a hastatusok is a gyakorlótérre szaladtak,
9701 V, XXXIX | gyakorlótérre szaladtak, ahol a zajhoz szokott füle csak
9702 V, XXXIX | meg belõle annyit, hogy a császárt éltetik, s egy
9703 V, XXXIX | túrószacskóra gondolt, akit a tömpe orrú filiszteus császárnak
9704 V, XXXIX | Déltájban Galerius Tagestõl és a miniszterektõl kísérve fölment
9705 V, XXXIX | miniszterektõl kísérve fölment a palotába. Négyszemközt kívánt
9706 V, XXXIX | Négyszemközt kívánt beszélni a császárral, akit Bion a
9707 V, XXXIX | a császárral, akit Bion a hálószoba heverõjén fektetett
9708 V, XXXIX | heverõjén fektetett le, míg a Dominát a gynaeceumba támogatta
9709 V, XXXIX | fektetett le, míg a Dominát a gynaeceumba támogatta be.~
9710 V, XXXIX | gynaeceumba támogatta be.~A caesar és a császár párbeszéde
9711 V, XXXIX | támogatta be.~A caesar és a császár párbeszéde nagyon
9712 V, XXXIX | Galerius azt jelentette, hogy a katonák és a nép több erélyt
9713 V, XXXIX | jelentette, hogy a katonák és a nép több erélyt követelnek
9714 V, XXXIX | nép több erélyt követelnek a kormányzásban, s õt akarják
9715 V, XXXIX | akarják rákényszeríteni a bíbor fölvételére. Bármilyen
9716 V, XXXIX | utasítást, hogyan csöndesítse le a tömeget.~- Majd én lecsöndesítem -
9717 V, XXXIX | én lecsöndesítem - mondta a császár olyan halkan, mintha
9718 V, XXXIX | olyan bágyadtan, mint akinek a szó is nehezére esik.~Galerius
9719 V, XXXIX | Galerius habozott. Mit akarhat a császár?~- Dominus, figyelmeztetlek,
9720 V, XXXIX | Dominus, figyelmeztetlek, hogy a tömeget veszélyes várakoztatni.~-
9721 V, XXXIX | várakoztatom - nézett föl a császár. - Gondoskodj a
9722 V, XXXIX | a császár. - Gondoskodj a ruhámról. Csak a díszpalást
9723 V, XXXIX | Gondoskodj a ruhámról. Csak a díszpalást kell és a diadém.~
9724 V, XXXIX | Csak a díszpalást kell és a diadém.~Galerius sohase
9725 V, XXXIX | Galerius sohase látta még a császár szemeit ilyen fényteleneknek
9726 V, XXXIX | neki is le kellett hunyni a szemét.~Õ maga szaladt elõkeríteni
9727 V, XXXIX | maga szaladt elõkeríteni a császári díszeket. Közben
9728 V, XXXIX | érzi, mondta neki, hogy a császár nem fog ellenkezni.
9729 V, XXXIX | Szinte ölében vitte ki a császárt a szent tölgyek
9730 V, XXXIX | ölében vitte ki a császárt a szent tölgyek alá, ahol
9731 V, XXXIX | szent tölgyek alá, ahol a bíborral bevont szónoki
9732 V, XXXIX | szónoki emelvény állott. A tömeg tombolt és tapsolt,
9733 V, XXXIX | amikor ölelkezni látta a két uralkodót. Azt nem vették
9734 V, XXXIX | Azt nem vették észre, hogy a császár haja ziláltan hull
9735 V, XXXIX | császár haja ziláltan hull a diadémra, s hogy a díszköntös
9736 V, XXXIX | hull a diadémra, s hogy a díszköntös alól nem gyöngyös
9737 V, XXXIX | egy gyermeket tette föl a császárt az emelvényre.
9738 V, XXXIX | emelvényre. Amikor azonban a bíboros öregember fölemelte
9739 V, XXXIX | áldozó pap az oltárnál kiejti a „favete linguist”.~Nagy
9740 V, XXXIX | csalódást okozott azonban, hogy a császár szavait csak azok
9741 V, XXXIX | fordultak meg, hogy tovább adják a császár szavait a mögöttük
9742 V, XXXIX | adják a császár szavait a mögöttük állóknak. Messzirõl,
9743 V, XXXIX | mögöttük állóknak. Messzirõl, a tér közepe tájáról danolás
9744 V, XXXIX | már kora reggel elkezdték a Titanilláért való gyászt.
9745 V, XXXIX | igen értették meg, amikor a császár így folytatta beszédét:~-
9746 V, XXXIX | mikor letépte homlokáról a gyöngyös diadémot, és bágyadt
9747 V, XXXIX | tömegnek egyszerre állt el a lélegzete. Galerius elkapta
9748 V, XXXIX | lélegzete. Galerius elkapta a diadémot.~- Meg ezt! - A
9749 V, XXXIX | a diadémot.~- Meg ezt! - A díszköpeny utánaröpült a
9750 V, XXXIX | A díszköpeny utánaröpült a diadémnak.~Galerius azt
9751 V, XXXIX | röptében fogta el, s mindjárt a vállára is terítette. A
9752 V, XXXIX | a vállára is terítette. A diadémot Tages igazítatta
9753 V, XXXIX | diadémot Tages igazítatta el a Titán érchomlokán. Egy ugrással
9754 V, XXXIX | akarja-e még Diocletianus a beszédet folytatni, szavai
9755 V, XXXIX | szavai máris beharsogták a teret. Igaz, hogy az elsõ
9756 V, XXXIX | Igaz, hogy az elsõ szavakat a kis öregember elé térdeltette,
9757 V, XXXIX | atyját...~Olyan tûzzel, a könnyû diadalnak olyan extatikus
9758 V, XXXIX | Diocletianus lassan lebotorkált a szószékrõl, és a tölgyek
9759 V, XXXIX | lebotorkált a szószékrõl, és a tölgyek alatt visszaindult
9760 V, XXXIX | tölgyek alatt visszaindult a palota felé.~Bion azonban
9761 V, XXXIX | felé.~Bion azonban várta a fák között. Megfogta a karját,
9762 V, XXXIX | várta a fák között. Megfogta a karját, és azt kérdezte
9763 V, XXXIX | öszvéreket, mikor eléd indultam.~A könnyû kis kocsi már várta
9764 V, XXXIX | könnyû kis kocsi már várta is a császárt a palota elõtt,
9765 V, XXXIX | már várta is a császárt a palota elõtt, hogy a kikötõbe
9766 V, XXXIX | császárt a palota elõtt, hogy a kikötõbe vigye.~- Fölkísérjelek,
9767 V, XXXIX | Fölkísérjelek, uram? - kérdezte Bion a kapuban.~- Igen, Bion. Le
9768 V, XXXIX | õket. Segíts nekem.~Elõször a dolgozószobába mentek. Az
9769 V, XXXIX | dolgozószobába mentek. Az ajtóban a császár eltakarta az arcát.~-
9770 V, XXXIX | Te menj elõre, Bion.~A matematikus benyitott, de
9771 V, XXXIX | Azt hiszed? - támaszkodott a falhoz a császár.~Bion igent
9772 V, XXXIX | támaszkodott a falhoz a császár.~Bion igent intett,
9773 V, XXXIX | intett, s átvezette urát a gynaeceumba. Nem találkoztak
9774 V, XXXIX | senkivel. De lépteik kopogására a hálószoba ajtajában megjelent
9775 V, XXXIX | hálószoba ajtajában megjelent a császárné. Fekete lepelben,
9776 V, XXXIX | udvarhoz tartozó nõk viseltek. A császárné most öltötte elõször
9777 V, XXXIX | most öltötte elõször magára a gyászt.~- Prisca! - nyújtotta
9778 V, XXXIX | gyászt.~- Prisca! - nyújtotta a császár mind a két kezét -,
9779 V, XXXIX | nyújtotta a császár mind a két kezét -, ide hozattad?~-
9780 V, XXXIX | hozattad?~- Ide - felelte a császárné fáradt hangon
9781 V, XXXIX | mindig elõrenyújtva tartotta. A császárné nem nyúlt utánuk.
9782 V, XXXIX | nem jössz? - hebegte a császár, s két keze szélütötten
9783 V, XXXIX | lehanyatlott.~- Nem. Én itt maradok a fiammal, akit te megöltél
9784 V, XXXIX | Én? Én? - suttogta.~- Te. A keresztényüldözõ. Az Antikrisztus.~
9785 V, XXXIX | Antikrisztus.~Azzal behúzódott a szobába, és becsukta maga
9786 V, XXXIX | maga után az ajtót. Bion a karjába roskadt császárt
9787 V, XXXIX | roskadt császárt végigvitte a folyosón, amely a császár
9788 V, XXXIX | végigvitte a folyosón, amely a császár és a császárné lakását
9789 V, XXXIX | folyosón, amely a császár és a császárné lakását összekötötte,
9790 V, XXXIX | megállt pihenni. Megrázta a fejét. A császárné ugyanazt
9791 V, XXXIX | pihenni. Megrázta a fejét. A császárné ugyanazt mondta
9792 V, XXXIX | máris szégyellte magát érte. A maga halott édesanyjára
9793 V, XXXIX | az is ölni tudott volna a fiáért. S különben is hallotta
9794 V, XXXIX | különben is hallotta már a császárné zokogását, amelyben
9795 V, XXXIX | anya gyásza búgott, hanem a feleségé is.~Nem bírta hallgatni,
9796 V, XXXIX | hallgatni, újra megindult a császárral, és beletámogatta
9797 V, XXXIX | császárral, és beletámogatta a kocsiba. A kocsist azonban
9798 V, XXXIX | beletámogatta a kocsiba. A kocsist azonban nem látta
9799 V, XXXIX | gondolkozott, fölugrott a kocsis helyébe, és megrántotta
9800 V, XXXIX | helyébe, és megrántotta a gyeplõt. Az öszvérek megérezték,
9801 V, XXXIX | három lovas vágtatott ki a városból, de nem a kikötõ
9802 V, XXXIX | vágtatott ki a városból, de nem a kikötõ felé, hanem a Byzantiumnak
9803 V, XXXIX | nem a kikötõ felé, hanem a Byzantiumnak vivõ szárazföldi
9804 V, XXXIX | összeesküvésérõl. De alig értek be a városba, már hallották az
9805 V, XXXIX | új imperator éltetését. A mámoros csoportokból valaki
9806 V, XXXIX | csoportokból valaki fölismerte a princepset, és azt kiáltotta,
9807 V, XXXIX | azt kiáltotta, hogy „halál a keresztényekre!” Erre fordultak
9808 V, XXXIX | lovaik hamarosan kidõltek. A princeps a legközelebbi
9809 V, XXXIX | hamarosan kidõltek. A princeps a legközelebbi postaállomásnál
9810 V, XXXIX | legközelebbi postaállomásnál a futárok számára fönntartott
9811 V, XXXIX | lovak átengedését kérte a magister vehiculorumtól.
9812 V, XXXIX | magister vehiculorumtól. A tisztviselõ, aki még nem
9813 V, XXXIX | tisztviselõ, aki még nem értesült a világ megfordulásáról, készséggel
9814 V, XXXIX | készséggel kiszolgálta a császári ház tagját. A következõ
9815 V, XXXIX | kiszolgálta a császári ház tagját. A következõ postaállomáson
9816 V, XXXIX | talán azóta már üldözik is a princepset, s ezzel a régi
9817 V, XXXIX | is a princepset, s ezzel a régi módszerrel lassították
9818 V, XXXIX | izgalomtól is elcsigázva, a princeps hamar álomba merült,
9819 V, XXXIX | látott. Tükhé jött elébe, a sors vak istennõje, két
9820 V, XXXIX | kezében sceptrummal.~- Ezen a helyen leszel a világ ura -
9821 V, XXXIX | Ezen a helyen leszel a világ ura - mondta csengõ
9822 V, XXXIX | hanem süket is.~- Emeld föl a fejed, kishitû! - parancsolta
9823 V, XXXIX | Tükhé az, aki neki ígérte a világuralmat. Szárnyai nagyok
9824 V, XXXIX | nagyok voltak, vállaitól a földig érõk, fején csillagkoszorút
9825 VI | VI.~SALONA VAGY A VIGASZTALÁS KÖNYVE~
9826 VI, XL | XL.~Lactantiusnak, a rhetornak üdvözletét küldi
9827 VI, XL | rhetornak üdvözletét küldi Bion, a matematikus~- Lactantiusom,
9828 VI, XL | barátodat, aki még mindig azon a címen szólít téged, amely
9829 VI, XL | magadnak. Sőt, ismervén a halandók természetét, azt
9830 VI, XL | már rég nem méricskélem a közömbös csillagok csalárd
9831 VI, XL | mennyi van még markomban a napok szürke kavicsaiból,
9832 VI, XL | szürke kavicsaiból, mert a rózsaszínűek és pirosak,
9833 VI, XL | rózsaszínűek és pirosak, a kékek és zöldek, sőt most
9834 VI, XL | és zöldek, sőt most már a feketék is mind kihullottak
9835 VI, XL | voltam különösebben járatos a nagyérdemű Nonnus halhatatlan
9836 VI, XL | hétszámra eljárkálgatok itt, a salonai palota napos oszlopcsarnokaiban
9837 VI, XL | venni magamon, és követni a te példádat, aki olyan férfias
9838 VI, XL | és mögéje néztem annak a fényes ködnek, amely szüntelen
9839 VI, XL | amely szüntelen körülveszi a szent csúcsot, ha alulról
9840 VI, XL | följebb merészkedtem még annál a határnál is, ameddig csak
9841 VI, XL | határnál is, ameddig csak a legoktalanabb kecskék kapaszkodnak
9842 VI, XL | kecskék kapaszkodnak föl a tápláló lombokért és rügyekért,
9843 VI, XL | semmittevésben töltik napjaikat a halhatatlanok, unalomûzõ
9844 VI, XL | unalomûzõ játékul elkormányozván a világot. Nos, Lactantiusom,
9845 VI, XL | bolhák ugráltak. Ez után a fiatalon tett tapasztalat
9846 VI, XL | úgy szavamjárása legyen a halhatatlanok emlegetése,
9847 VI, XL | halhatatlanok emlegetése, mint a többi halandóknak, nekem
9848 VI, XL | meglepetéssel és diadallal tölt el. A te mértéktelen örömedbõl,
9849 VI, XL | felejteni látszik azt, hogy a mértékletesség az igazság
9850 VI, XL | Apollóval együtt kialszik a nap, ha Dianával együtt
9851 VI, XL | Dianával együtt párává válik a hold, ha Gaiával együtt
9852 VI, XL | Gaiával együtt porrá omlik a föld, és Neptunusszal kiszárad
9853 VI, XL | tette volna õket halálukban a halhatatlanságra. De nézd,
9854 VI, XL | De nézd, rhetor, az alatt a néhány esztendõ alatt, amióta
9855 VI, XL | trónján, mi változás van a világban? Csak annyi, hogy
9856 VI, XL | ajtajait hálóval szõtte be a pók, és azt legföljebb
9857 VI, XL | pók, és azt legföljebb a parasztok szaggatják meg,
9858 VI, XL | szemöldökétõl függne az idõjárás, a nap csak úgy süt az igaziakra
9859 VI, XL | igaziakra és gonoszakra, a hold csak olyan kellemesen
9860 VI, XL | és csak olyan gyûlöletes a szerelmeseknek, a búzamezõk
9861 VI, XL | gyûlöletes a szerelmeseknek, a búzamezõk csak úgy termik
9862 VI, XL | búzamezõk csak úgy termik a kenyeret, a vizek csak úgy
9863 VI, XL | csak úgy termik a kenyeret, a vizek csak úgy ringatják
9864 VI, XL | vizek csak úgy ringatják a hajókat, a violák és a rózsák
9865 VI, XL | úgy ringatják a hajókat, a violák és a rózsák csak
9866 VI, XL | ringatják a hajókat, a violák és a rózsák csak úgy illatoznak,
9867 VI, XL | rózsák csak úgy illatoznak, a káposztafejek, ezt itt Salonában
9868 VI, XL | képzelem, ugyanígy állhat a dolog az emberfejekkel és
9869 VI, XL | káposztafej, s csak annyi a nevetõ és a hervadt virágszív,
9870 VI, XL | s csak annyi a nevetõ és a hervadt virágszív, mint
9871 VI, XL | rosszra az istenek adták a példát az embereknek. Lactantiusom,
9872 VI, XL | halandók - mert nemcsak a mi isteneink haltak meg,
9873 VI, XL | õelõttük hosszú nemzedéksora a többi névrõl se ismert isteneknek -
9874 VI, XL | az istenek halandók, de a föld, amely termi õket,
9875 VI, XL | halhatatlan.~Emlékezel a Nílus-völgyi embereknek
9876 VI, XL | Nílus-völgyi embereknek arra a meséjére, amelyet kitûnõ
9877 VI, XL | palota platánjai alatt! A napisten, így hiszik az
9878 VI, XL | hiszik az egyiptomiak, mikor a sötétségtõl orvul megtámadva
9879 VI, XL | reménységben hagyja feleségét, a földet, s ez másnap reggelre
9880 VI, XL | bosszút áll atyja gyilkosán, a sötétségen, s mire neki
9881 VI, XL | mély értelem van ebben a mesében, Lactantiusom, amelyet
9882 VI, XL | mesében, Lactantiusom, amelyet a mai bikaimádó és krokodilimádó
9883 VI, XL | száraz fényét nem párázta be a halandó istenek bukásán
9884 VI, XL | bukásán való örömed se, s a te istenedet, amint tudom,
9885 VI, XL | istenedet, amint tudom, úgysem a föld teremtette.~Ennyit
9886 VI, XL | önmagam is nevetségesnek, hogy a már majdnem egészen keresztény
9887 VI, XL | consecratiót rendeztettem a pogány császárnak, akinek
9888 VI, XL | amelyeknek nem sok örömük lesz a feltámadásban? Mit feleljek
9889 VI, XL | aki nem sok hasznát venném a hálátlanság erényének, amely
9890 VI, XL | részét együtt töltöttem azzal a halandó emberrel, akit egyszer
9891 VI, XL | s aki valóban ura volt a világnak, és én éveken keresztül
9892 VI, XL | éveken keresztül láttam õt a salonai palota legelhagyatottabb
9893 VI, XL | karom volt egyetlen támasza a világon. És tanúja voltam
9894 VI, XL | számára rendeztessem meg a majdnem keresztény Rómával
9895 VI, XL | asszonyai fehérben. És mikor a hetedik napon a lovagrend
9896 VI, XL | És mikor a hetedik napon a lovagrend válogatottjai
9897 VI, XL | válogatottjai vállukon vitték ki a gyásznyoszolyát a Via Sacrán
9898 VI, XL | vitték ki a gyásznyoszolyát a Via Sacrán a Mars-mezõre,
9899 VI, XL | gyásznyoszolyát a Via Sacrán a Mars-mezõre, ahol négyemeletes
9900 VI, XL | hanem egy világ ég el ezen a máglyán, hogy az a sas,
9901 VI, XL | ezen a máglyán, hogy az a sas, amely kirepült a füstbõl
9902 VI, XL | az a sas, amely kirepült a füstbõl és a lángból, olyan
9903 VI, XL | amely kirepült a füstbõl és a lángból, olyan léleknek
9904 VI, XL | lángból, olyan léleknek a szimbóluma, amely sokáig
9905 VI, XL | aranykoporsót sem, amelyhez egykor a te jelenlétedben Nagy Sándor
9906 VI, XL | Sándor koporsójáról vettem a mintát, az alexandriai somában.
9907 VI, XL | amelybe Diocletianus hamvait, a vele együtt elégett világéival
9908 VI, XL | omladozó Salona magányát a te szobád felével, amelyet
9909 VI, XL | hogy azt érzed, amit én, a mi életünk két fél dióhéj,
9910 VI, XL | Lactantiusom. Énhozzám már csak ez a haldokló palota illik, addig,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910 |