1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910
Rész, Fejezet
1001 I, V | asszonyholmit? - nyúlt mosolyogva a skarlát után.~- Nem az a
1002 I, V | a skarlát után.~- Nem az a mesterségem, nobilissima -
1003 I, V | Kulcsár? Mért hordod ezt a kulcsot?~- Titkár a scrinium
1004 I, V | ezt a kulcsot?~- Titkár a scrinium memoriaeben.~-
1005 I, V | csinálni, ide nézz!~Kirázta a leplet, összehajtogatta,
1006 I, V | összehajtogatta, és visszanyújtotta a fiúnak.~- Most pedig bontsd
1007 I, V | bontsd szét, és takard rám. A nyakamon jól összefogd,
1008 I, V | szúnyogosak az esték. Reszket a kezed, fázol? Várj csak!~
1009 I, V | Ledobott két heverõ-vánkost a pamlagról.~- Ülj le, és
1010 I, V | Hogy merészelted megütni a princepset? Ha én meg nem
1011 I, V | Quintipor elmosolyodott. A caesarlány hangja fölcsattant.~-
1012 I, V | Rabszolga!~Quintipor lehajtotta a fejét. Ha az volt is, eddig
1013 I, V | se korbácsolta meg ezzel a szóval.~- Felelj, mit nevettél?~-
1014 I, V | mit csináltam volna, míg a nobilissimus agyonvág.~A
1015 I, V | a nobilissimus agyonvág.~A lány hangosan kacagott.~-
1016 I, V | láttam, erõs lehetsz. Nézem a karodat. Szoktál vadászni,
1017 I, V | elfelejtem, ki vagy. De azért a princeps keresztre feszíttethetett
1018 I, V | kegyetlen és alattomos, mint a farkaskölyök. Én is mindig
1019 I, V | elandalodott egy kicsit.~- A perzsa királyfi más. Szelíd,
1020 I, V | szebb meséket tud, mint a dajkám. Kár, hogy fél karját
1021 I, V | hogy fél karját lecsapatta a bolondos. Tudod, mért vágatta
1022 I, V | meg tudott volna szólalni, a lány tovább hadart.~- Már
1023 I, V | Mindig elfelejtem ezeket a barbár neveket, mindegy,
1024 I, V | Varanes meghallotta, levágatta a karját, és elküldte az apjának
1025 I, V | milyen különös fiúk vannak a világon! Hallottál már ilyent?
1026 I, V | az öved olyan piros, mint a szám. Nem? Mért nem felelsz?~-
1027 I, V | Igen - sütötte le Quintipor a szemét.~- Jaj, de értelmes
1028 I, V | mondtad, hogy igen? Az övedre, a számra vagy a karodra. Le
1029 I, V | Az övedre, a számra vagy a karodra. Le tudnád valamiért
1030 I, V | tudnád valamiért vágatni a karodat?~A hangok hamarább
1031 I, V | valamiért vágatni a karodat?~A hangok hamarább meghalnak,
1032 I, V | hamarább meghalnak, mint a színek és illatok, de sokkal
1033 I, V | sokkal tovább kísértenek. A magister még halála órájában
1034 I, V | órájában is hallotta ezt a kérdést, de sohase tudta
1035 I, V | amikor elõször hallotta. A barnuló alkonyatban felrózsállott
1036 I, V | alkonyatban felrózsállott elõtte a költõasszony szelíd és komoly
1037 I, V | kéretlen ajánlom, ~Mert a halált te legyõzöd...~Elakadt
1038 I, V | halált te legyõzöd...~Elakadt a lélegzete. Hirtelen ráeszmélt,
1039 I, V | Nem ért rá tovább gondolni a gondolatot. A lány végigrúgta
1040 I, V | tovább gondolni a gondolatot. A lány végigrúgta magát a
1041 I, V | A lány végigrúgta magát a pamlagon, és szinte sikoltva
1042 I, V | álmodom? Igazán mondod? A Szapphó-verset? Tudtad,
1043 I, V | ki vagy! Jönnél-mennél a világban, az emberek azt
1044 I, V | csak én tudnám, kit takar a zöld ruhád. Vagy csináltatnék
1045 I, V | raknak elébed, csak néznéd a felhõket, hallgatnád a szeleket
1046 I, V | néznéd a felhõket, hallgatnád a szeleket és a madarakat,
1047 I, V | hallgatnád a szeleket és a madarakat, és mikor a csillagok
1048 I, V | és a madarakat, és mikor a csillagok feljönnek, akkor
1049 I, V | és verset mondanál nekem a felhõkrõl, a szelekrõl és
1050 I, V | mondanál nekem a felhõkrõl, a szelekrõl és a madarakról.~
1051 I, V | felhõkrõl, a szelekrõl és a madarakról.~Az árnyék egyre
1052 I, V | árnyék egyre mélyebb lett, a hang halk, messzirõl jött.
1053 I, V | hang halk, messzirõl jött. A lány most magának beszélt,
1054 I, V | beszélt, s mikor elhallgatott, a fiú is magának mondta:~-
1055 I, V | vagyok. Az apám rabszolgája.~A nobilissima körülnézett,
1056 I, V | álomból ébred.~- Hát nem a császár rabszolgája vagy?
1057 I, V | tett rabszolgává. Nekiadott a császárnak.~- Mindenki rabszolga -
1058 I, V | rabszolga - pattant föl nevetve a nobilissima. - Engem is
1059 I, V | az apám. Pedig õ caesar. A te apád micsoda?~- Quintus,
1060 I, V | apád micsoda?~- Quintus, a kertész. Itt az udvarnál.~-
1061 I, V | hozott ide Bion.~- Ki az a Bion?~- A császár matematikusa.~-
1062 I, V | Bion.~- Ki az a Bion?~- A császár matematikusa.~-
1063 I, V | Varanes ismeri. Az az, aki a csillagokban olvas?~- Bion
1064 I, V | kiáltani istennek, mikor a nagy földrengést elõre megmondta.
1065 I, V | mindenfelé magával vitt. A Dominus rendelte így. Vele
1066 I, V | csak úgy felnõttem, mint a vad olajfa. Hányódtam, vetõdtem,
1067 I, V | vetõdtem, amerre az apám járt a katonáival. Nem hallottad
1068 I, V | hallottad még, hogy engem a vad nobilissimának hívnak?
1069 I, V | Furcsa név - kacagott megint a lány. - Ez ugye, Quintus
1070 I, V | név. Nem olyan szép, mint a Maxentiusé. Az azt jelenti,
1071 I, V | Az azt jelenti, hogy még a legnagyobbnál is nagyobb.
1072 I, V | kisebb vagyok nálad?~Leugrott a pamlagról, a fiú zavartan
1073 I, V | nálad?~Leugrott a pamlagról, a fiú zavartan egyenesedett
1074 I, V | zavartan egyenesedett fel. De a lány már akkorra elfelejtette
1075 I, V | már akkorra elfelejtette a mérekezést. A holdra mutatott,
1076 I, V | elfelejtette a mérekezést. A holdra mutatott, amelynek
1077 I, V | karaja átparázslott már a Silpius szabályos kúpjának
1078 I, V | Mehetnékje akkora volt, mint a maradhatnékja.~- Mit akarsz? -
1079 I, V | akarsz? - nézett rá komolyan a lány. - A princepsnek azt
1080 I, V | nézett rá komolyan a lány. - A princepsnek azt parancsoltam,
1081 I, V | üzenetet hoztál nekem.~- A fõkamarás azt a jelentést
1082 I, V | nekem.~- A fõkamarás azt a jelentést kapta, hogy Galerius
1083 I, V | járóföldre van Antiochiához.~A lány nem felelt. Az erkélyt
1084 I, V | fehér bóbitáit fujkálta bele a piros fénybe, amit a lucernariusok
1085 I, V | bele a piros fénybe, amit a lucernariusok fáklyái vetettek.
1086 I, V | lucernariusok fáklyái vetettek. A négy világító rabszolga
1087 I, V | egyszerre helyezkedett el a villa bejáróinál. Valamerrõl
1088 I, V | harangszó hallatszott s a Daphné ligetébe hajtott
1089 I, V | áldozati barmok bõgése.~A nobilissima hirtelen megfordult.~-
1090 I, V | istenekkel, mint mink, akkor a te bölcsõdbe is beledugtak
1091 I, V | fordított az emelkedõ holdnak.~- A te Bionod engem is istenkáromlónak
1092 I, V | El, nobilissima - felelte a magister nagyon hirtelen
1093 I, V | Azt hiszem, végigeresztené a seprõnyelet a fián, ha meghallaná,
1094 I, V | végigeresztené a seprõnyelet a fián, ha meghallaná, hogy
1095 I, V | keverte.~Elnevette magát, és a vállára ütött Quintipornak.~-
1096 I, V | mögött úgy hívják, hogy a „Csordás”. Ugye, ezt gondolod?~-
1097 I, V | az udvarnál.~Legyintett a fiú fejrázására.~- Tõlem
1098 I, V | Mondjak neked valamit? Én a csordás vérét érzem magamban,
1099 I, V | ha visszaeresztenének a faluba Romula nagyanyó mellé,
1100 I, V | szeretnék, mint õ, mikor a kányát kergeti.~Meghajtotta
1101 I, V | kányát kergeti.~Meghajtotta a hátát, és apró lépésekkel
1102 I, V | marokra fogta térde alatt a skarlátot és meghimbálta.~-
1103 I, V | kiegyenesedett, és hátravetette a fejét.~- Sok bolondot beszélek,
1104 I, V | bolondot beszélek, Quintipor. A kolompszó tette meg a hold.
1105 I, V | Quintipor. A kolompszó tette meg a hold. Hanem most már beszélj
1106 I, V | halántékkal kapaszkodott meg a párkányban. Hát ilyen bolondosak
1107 I, V | párkányban. Hát ilyen bolondosak a nobilissimák? Az Athéné-lányok,
1108 I, V | akikkel néha elácsorgott a Piraeusban, nem ilyenek
1109 I, V | Piraeusban, nem ilyenek voltak. A korinthusi költõnõ se, akivel
1110 I, V | erkély, szédülten hunyta le a szemét. Látta a nobilissima
1111 I, V | hunyta le a szemét. Látta a nobilissima fehér vállát
1112 I, V | nobilissima fehér vállát és rajta a perzsa ujjainak égõ csíkjait.
1113 I, V | perzsa ujjainak égõ csíkjait. A perzsára rosszabb volt gondolni,
1114 I, V | rosszabb volt gondolni, mint a lófejûre. Egy denevér suhanása
1115 I, V | Egy denevér suhanása érte a homlokát, kinyitotta a szemét.
1116 I, V | érte a homlokát, kinyitotta a szemét. Tovább forgott körülötte
1117 I, V | kirajzolódó Silpius és fölötte a hold ezüst paténája.~Apró
1118 I, V | palástban táncolt eléje a nobilissima. Fején ezüst
1119 I, V | fûzött lánc, mely leért a drágakövekkel kirakott,
1120 I, V | nézte, mintha álmot látna. A lány félrebillentette a
1121 I, V | A lány félrebillentette a fejét.~- Nem imádsz engem,
1122 I, V | zsidó királynõé lehetett, a judeai helytartó ajándékozta
1123 I, V | apámnak, hogy öltöztesse bele a feleségét. De az apám nekem
1124 I, V | csörgõje megszólalt bele.~- A te szépségedre csak magad
1125 I, V | szépségedre csak magad vagy méltó a világon, nobilissima - hebegte
1126 I, V | világon, nobilissima - hebegte a fiú.~- Egész belejössz már,
1127 I, V | már, Quintipor - mulatott a lány. - Ki tudja, talán
1128 I, V | mondták valaha, akinek készült a ruha. Talán az éppen az
1129 I, V | volt akkor, de Trulla - ez a dajkám, tudod, megesküszik
1130 I, V | gondolok. Ha kitaláltad azt a verset is, ami az eszemben
1131 I, V | királylány volt. Nem veszed észre a szememen, Quintipor, hogy
1132 I, V | feketének tudta Quintipor a nobilissima szemét. Most
1133 I, V | pillantás nélkül rátágult a holdra, amely fehér csillámokat
1134 I, V | mint az érett szõlõnek.~A lány nyilván egy szót se
1135 I, V | hallott. Kinyújtotta karját a hold felé, kimondhatatlan
1136 I, V | szomorúsággal az arcán, a szája keskeny, remegõ gyûrûvé
1137 I, V | Nobilissima - szólította a fiú ijedten.~Lépések csoszogtak.
1138 I, V | finom olaj illatát árasztva. A mécshordó mögött gyíkszemû
1139 I, V | nézd, mit küldött neked a princeps! Kibontsam, madaram?~
1140 I, V | Kibontsam, madaram?~Letette a ládát az asztalkára, és
1141 I, V | arcát, vállát, csókolgatni a kezét.~- Megint rajtad a
1142 I, V | a kezét.~- Megint rajtad a rontás, gyönyörûségem? Hát
1143 I, V | öreg dadusnak? Visszaûzzük a gonoszokat a holdba?~Kitipegett,
1144 I, V | Visszaûzzük a gonoszokat a holdba?~Kitipegett, bronzláncon
1145 I, V | vissza, s körülfüstölte vele a lányt, érthetetlen neveket
1146 I, V | érthetetlen neveket mormolva.~A nobilissima megrázkódott,
1147 I, V | megrázkódott, ernyedten hullatta le a karjait, és kábultan kérdezte:~-
1148 I, V | vagy, Trulla? Mit akarsz?~- A princeps küldött neked valami
1149 I, V | vont.~- Nem kell. Menjetek. A lámpa maradjon.~Quintipor
1150 I, V | hogy mehetsz. Hozd ide a ládát. Ki tudod nyitni?~-
1151 I, V | bezárva - billentette föl a magister a láda tetejét,
1152 I, V | billentette föl a magister a láda tetejét, és kihullatta
1153 I, V | tetejét, és kihullatta mind a két kezébõl. A padlóra esett
1154 I, V | kihullatta mind a két kezébõl. A padlóra esett ládából egy
1155 I, V | véres kézfej gördült ki.~A lány odaugrott a megtántorodó
1156 I, V | gördült ki.~A lány odaugrott a megtántorodó fiúhoz, és
1157 I, V | megtántorodó fiúhoz, és a hajába markolt. Csodálkozva
1158 I, V | csak! Mi az, Quintipor?~A fiú borzongva mutatott le
1159 I, V | fiú borzongva mutatott le a padlóra.~- Ott... nobilissima...
1160 I, V | Látom - rúgta odább a lány a kézfejet az aranyszandálja
1161 I, V | Látom - rúgta odább a lány a kézfejet az aranyszandálja
1162 I, V | ostoba csakugyan levágatta a borbélya kezét. Még jó,
1163 I, V | kezét. Még jó, hogy nem a nyakát találtam mondani.
1164 I, V | Varanes? Mehetsz, Quintipor.~A fiú meghajtotta a térdét,
1165 I, V | Quintipor.~A fiú meghajtotta a térdét, és elhagyta az erkélyt.
1166 I, V | elõre.~Rohant lefelé, végig a kristálylucernával világított
1167 I, V | borzongva egész testében. A lépcsõ aljában a nobilissima
1168 I, V | testében. A lépcsõ aljában a nobilissima várta, eléje
1169 I, V | szeme nyugodtan mosolygott a fiúra.~- Nézd csak ezt a
1170 I, V | a fiúra.~- Nézd csak ezt a gemmát.~A vésett ametiszt-csiszolaton
1171 I, V | Nézd csak ezt a gemmát.~A vésett ametiszt-csiszolaton
1172 I, V | keblét egy öreg szatírnak. A kõ nem volt nagy, de a vésés
1173 I, V | A kõ nem volt nagy, de a vésés finomsága meglepõ
1174 I, V | finomsága meglepõ volt. A sculptor bizonyosan új divat
1175 I, V | Quintipornak arcába szaladt a vér.~- Láttam ezt már szoborban
1176 I, V | két kezét is odaadná érte a nobilissimának, ha kívánná,
1177 I, V | Megint megképzett elõtte a földön heverõ, véres kéz.~-
1178 I, V | S azt juttasd el ahhoz a rabszolgához, tudod, a kezéért.
1179 I, V | ahhoz a rabszolgához, tudod, a kezéért. De az ablakán dobd
1180 I, V | megcsörrentette benne az aranyakat. A lány elnevette magát.~-
1181 I, V | szeretném, ha téged látna meg a princeps a szállása körül.
1182 I, V | téged látna meg a princeps a szállása körül. Ha engem
1183 I, V | mintha megmarkolták volna a szívét. Pedig csak a kezét
1184 I, V | volna a szívét. Pedig csak a kezét szorította meg a nobilissima.
1185 I, V | csak a kezét szorította meg a nobilissima. A gemmát csúsztatta
1186 I, V | szorította meg a nobilissima. A gemmát csúsztatta bele.~-
1187 I, V | csúsztatta bele.~- Ez most már a tied. Megvetted. De azért
1188 I, V | Körülnézett, magához kapta a fiú fejét, és a fülébe súgta:~-
1189 I, V | magához kapta a fiú fejét, és a fülébe súgta:~- Örülök neked,
1190 I, V | jól. Sokára is ért haza, a vacsoraidõt elkószálta az
1191 I, V | az elhagyott fasorokban, a szelíd, csöndes csillagok
1192 I, V | érezte, mintha valamelyik a fejére zuhant volna.~Bion
1193 I, V | nem volt kedve beszélgetni a matematikussal, aki mécsese
1194 I, V | írására hajolva háttal ült a nyitott ajtónak. A vacsora
1195 I, V | háttal ült a nyitott ajtónak. A vacsora még érintetlenül
1196 I, V | vele. De eszébe jutott az a mosoly, amellyel Bion beszélt
1197 I, V | mosoly, amellyel Bion beszélt a pendelyes Titanilláról,
1198 I, V | gondolata az volt, hogy ez a nap a hét harmadik napja
1199 I, V | gondolata az volt, hogy ez a nap a hét harmadik napja volt.
1200 I, V | napja volt. Dies Martis.~Nem a rózsaszín istennõé, akinek
1201 I, V | kagylókocsiját galambok húzzák, hanem a vörös képû istené, aki vérrel
1202 I, VI | VI.~Ha a császárt csak isteni díszében
1203 I, VI | díszében pillanthatták meg a halandók, felesége, Domina
1204 I, VI | Tudták, hogy van, mert a köztereken szobrai voltak
1205 I, VI | mutatni az elõírt napon a hivatalos tömjén-áldozatot.
1206 I, VI | tömjén-áldozatot. De ezek a szobrok Ceresnek mutatták,
1207 I, VI | és kegyes vonásokkal, s a birodalom elsõ matronáját
1208 I, VI | mikor sugárzó szépségben a trónra került, csakhogy
1209 I, VI | elsõrõl készültek, nem magáról a Domináról, aki idõvel csakúgy
1210 I, VI | Szállongott olyan hír is, hogy a Dominát õrültséggel verték
1211 I, VI | körül katonai csapat azt a hintót, amelyben Nikomédiából
1212 I, VI | megérkezett. Néhány tanúja a megérkezésnek megesküdött
1213 I, VI | fátyolokba takargatva kivettek a zárt kocsiból, az nem lehetett
1214 I, VI | méltóságok maguk se, mert a császárné palotájába nekik
1215 I, VI | nekik is tilos volt belépni. A régi udvari emberek pedig,
1216 I, VI | elsõ években szolgálták a szentségeseket, elhalogattak
1217 I, VI | vagy nyugalomba küldte õket a császár. Udvarhölgyei az
1218 I, VI | utóbbi években már nem voltak a Dominának csak ápolónõi,
1219 I, VI | együtt elzárkózva éltek a világtól. Rajtuk és az orvosokon
1220 I, VI | az orvosokon kívül csak a császári család s egy-két
1221 I, VI | volt és hallgatag, de mikor a császár meglátogatta, földerült.
1222 I, VI | magához kérette vacsorára a Dominust. Sokat kínozták
1223 I, VI | fejfájások, s ezek jelentették a démon közeledését. Ilyenkor
1224 I, VI | tudott aludni, csak járt-kelt a szobák során keresztül magába
1225 I, VI | dereka ringatásával kísérve a dallamot. Hirtelen leguggolt,
1226 I, VI | akit gügyögve tanít járni. A vége mindig az volt, hogy
1227 I, VI | nem sírta magát. Az volt a különös, hogy ez az álom,
1228 I, VI | volt. Mikor elõször érte a császárnét, halottnak gondolták,
1229 I, VI | az orvosok gyanúba vették a démont, megállapodtak abban
1230 I, VI | elûzésére. Meghintették a beteget a birodalom legtávolabbi
1231 I, VI | Meghintették a beteget a birodalom legtávolabbi részérõl
1232 I, VI | csepegtették, mint annak a máktejnek az ellenszerét,
1233 I, VI | alvók száját. Megfüstölték a szent Apis bika száraz ganéjával,
1234 I, VI | istenasszony vetette el a magját, hanem az ébresztõ
1235 I, VI | Aurora. De ez se használt. A füst ugyan megköhögtette
1236 I, VI | füst ugyan megköhögtette a beteget, s a csalán fölmarta
1237 I, VI | megköhögtette a beteget, s a csalán fölmarta bõrét, de
1238 I, VI | se segített rajta, hogy a flamenek legõsibb varázsigéiket
1239 I, VI | maguk se értették.~- Ez a legerõsebb démon, akit eddig
1240 I, VI | eddig ismerünk - csóválták a fejüket az orvosok -, ez
1241 I, VI | fejüket az orvosok -, ez a démonok közt az archon.~
1242 I, VI | démonok közt az archon.~A nevét is kitalálták a démonok
1243 I, VI | archon.~A nevét is kitalálták a démonok archonának. Megállapodtak
1244 I, VI | ettõl sokat vártak, mert a démonok mindjárt szófogadóbbak
1245 I, VI | távozzon. Csak akkor hagyta el a beteget, mikor neki tetszett,
1246 I, VI | kimutatta, mint azelõtt. A császárné úgy hányta-vetette
1247 I, VI | lefogni. Világos volt, hogy a beteg elcsigázott testében
1248 I, VI | nem lehetett ennyi erõ. A démon ezzel jelentette ki,
1249 I, VI | jelentette ki, hogy haragszik a zaklatások miatt, s áldozatát
1250 I, VI | hogy forduljanak magához a fõgyógyító istenhez, Aesculapiushoz,
1251 I, VI | személyesen kellett felkeresni a betegeknek. A templom kincstárában
1252 I, VI | felkeresni a betegeknek. A templom kincstárában felhalmozott
1253 I, VI | csak gazdag betegek, mert a gyógyulást keresõnek bent
1254 I, VI | az isten szobra elõtt, s a szegények nem bírták megfizetni
1255 I, VI | Mégpedig olyformán, hogy a betegnek megmondta álmában,
1256 I, VI | sorsa jobbrafordulását.~A császárné nehezen szánta
1257 I, VI | nehezen szánta rá magát a hosszú útra, de úgy látszik,
1258 I, VI | hogy álmodott volna valamit a szentélyben, de a papok
1259 I, VI | valamit a szentélyben, de a papok hallották, hogy hangosan
1260 I, VI | augusta Dominát - magyarázták a papok -, mert az örömtõl
1261 I, VI | mert az örömtõl megtelik a szív fényességgel. Az ártó
1262 I, VI | vannak teremtve, kerülik a fényességet, mert abban
1263 I, VI | abban meg kell nekik halni.~A pergamumi istenlátogatás
1264 I, VI | út elõtt történt, s azóta a császárné minden új reményen
1265 I, VI | lelke eltengõdött ebbõl a biztatásból. Most azonban,
1266 I, VI | Most azonban, éppen mikor a szent palota megtelt az
1267 I, VI | uralkodók várásának izgalmaival, a beteg lélek megint elernyedt.
1268 I, VI | lélek megint elernyedt. A démon a szokott fejszaggatással
1269 I, VI | megint elernyedt. A démon a szokott fejszaggatással
1270 I, VI | fejszaggatással jelezte jövetelét, s a Domina most a szívét is
1271 I, VI | jövetelét, s a Domina most a szívét is fájlalta. Arról
1272 I, VI | Valeria könyörgésének.~A beárnyékolt hálószobában
1273 I, VI | beárnyékolt hálószobában a császárné finom, sápadt,
1274 I, VI | éremprofilú arcával, fején a hidegvizes pergamen-tömlõvel,
1275 I, VI | eltakarta, fiatalabbnak látszott a lányánál. A keserû arcú,
1276 I, VI | fiatalabbnak látszott a lányánál. A keserû arcú, hosszú, csontos
1277 I, VI | tunikájában matrónább volt, mint a beteg.~A császárné lehunyt
1278 I, VI | matrónább volt, mint a beteg.~A császárné lehunyt szemeibõl
1279 I, VI | szemeibõl csöndesen szivárogtak a könnyek.~- Engem biztatnak
1280 I, VI | nekem az életben az istenek a halálon kívül?~- Hagyd el
1281 I, VI | el már, anyám - fogta meg a kezét a fiatalasszony. -
1282 I, VI | anyám - fogta meg a kezét a fiatalasszony. - Te magad
1283 I, VI | örökös önmarcangolással.~A türelmetlen hang megszeppentette
1284 I, VI | miránk az istenek? - nyögött a beteg. - Mért vették el
1285 I, VI | kapta föl Valeria hevesen a kezét. - Az én örömömet
1286 I, VI | mindig vak és süket voltál a magad fájdalmában. A földön
1287 I, VI | voltál a magad fájdalmában. A földön csúsztam elõtted,
1288 I, VI | térdedet átöleltem, de te csak a fiadért jajgattál.~- Apollinaris!
1289 I, VI | ágyban.~Valeria visszanyomta a vánkosokra, és két tenyere
1290 I, VI | mielõtt megtanult volna járni a földön? És meddig fogsz
1291 I, VI | volt elég, hogy elállítsa a könnyedet.~A császárné jóanyás
1292 I, VI | hogy elállítsa a könnyedet.~A császárné jóanyás szeme
1293 I, VI | szeme fájdalmasan mélyedt a fiatalasszonyéba.~- Ó, lányom,
1294 I, VI | kezemmel fojtanám meg azt a gyereket, akit az én méhem
1295 I, VI | leszek! Hát nem tudod, hogy a lányod, aki anya nélkül
1296 I, VI | fáklyafénynél, fuvolaszó mellett a házába vezettek a nyoszolyó
1297 I, VI | mellett a házába vezettek a nyoszolyó lányok? Fölvágatta
1298 I, VI | és maga vette ki belõle a magzatot, hogy annak a beleibõl
1299 I, VI | belõle a magzatot, hogy annak a beleibõl mondasson jövendõt.
1300 I, VI | mondasson jövendõt. És azokkal a véres kezekkel akarta az
1301 I, VI | karjával magához szorította, a másikkal simogatta.~- A
1302 I, VI | a másikkal simogatta.~- A császár... az apád...~-
1303 I, VI | akinek birodalma van.~- A legbölcsebb ember a világon.~-
1304 I, VI | van.~- A legbölcsebb ember a világon.~- Anyám, nekem
1305 I, VI | ünnepélyes kürtszó harsant fel. A classicum, amellyel az uralkodókat
1306 I, VI | lúdbõrös karját, eligazította a beteget az ágyban, könnyeit
1307 I, VI | ágyban, könnyeit felitatta a takaróval, s fölemelte az
1308 I, VI | elõtt az ajtó függönyét.~A Kelet caesarja kíséret nélkül
1309 I, VI | kíséret nélkül jött, lányával a balján. Kicsit elhízott
1310 I, VI | rengeteg teste alatt döngött a föld. De gömbölyû arca csattanó
1311 I, VI | szemében még mindig megvolt a hegyi pásztor szilajsága,
1312 I, VI | akinek egyformán mestersége a nyájõrzés és nyájrablás.~
1313 I, VI | haragszol, hogy nem hajtom meg a térdemet, de aztán nehéz
1314 I, VI | asszonyok fiatalok maradjanak.~A császárné erõt vett magán.
1315 I, VI | de nyájasan kérdezte meg a caesart, hogy utazott.~-
1316 I, VI | Dühösen fújt egyet. Mivel a matronák nem fûzték tovább
1317 I, VI | matronák nem fûzték tovább a szót, Titanilla okosnak
1318 I, VI | hitte érdeklõdést mutatni.~- A jazigok, ugye? Mi is hallottunk
1319 I, VI | derék fiú, mi? De én nem a jazigokról beszéltem, hanem
1320 I, VI | hanem az istentelenekrõl. A jazigok tisztességes rablók,
1321 I, VI | felköttet belõlük az ember a határon, s míg azoknak a
1322 I, VI | a határon, s míg azoknak a bûzébõl tart, addig csönd
1323 I, VI | rosszabbak az ellenségnél.~- A keresztényekre gondolsz?~-
1324 I, VI | Azok az istentelenek. A jazignak csak barom kell,
1325 I, VI | menyecske és rabszolga. De a keresztények az isteneket
1326 I, VI | isteneket akarják kiverni a templomokból. Három helyen
1327 I, VI | panaszt tettek útközben a papok, hogy ezek az elvetemedettek
1328 I, VI | sorsára juttattam õket. De a legdühítõbb az volt, hogy
1329 I, VI | egyik centurióm eldobta a lándzsáját. Azt mondta,
1330 I, VI | szúrtam le az õrültet, pedig a bíbor is rajtam volt, úgy,
1331 I, VI | ahogy látjátok. Megálljatok, a vérét is megmutathatom,
1332 I, VI | mert idefröccsent valahova a tógámra.~A császárné és
1333 I, VI | idefröccsent valahova a tógámra.~A császárné és a caesarné
1334 I, VI | tógámra.~A császárné és a caesarné egyszerre sikoltott
1335 I, VI | egyszerre sikoltott fel. Ez a falnak zuhant neki, amannak
1336 I, VI | falnak zuhant neki, amannak a feje csúszott le a vánkosról.
1337 I, VI | amannak a feje csúszott le a vánkosról. Titanilla rémülten
1338 I, VI | rémülten futott egyiktõl a másikhoz.~A caesar nagy
1339 I, VI | futott egyiktõl a másikhoz.~A caesar nagy szemet meresztett.~-
1340 I, VI | Megrémítetted õket, uram. A véres bíboroddal.~A caesar
1341 I, VI | uram. A véres bíboroddal.~A caesar elkacagta magát.~-
1342 I, VI | caesar elkacagta magát.~- Nem a mi fajtánk, mi? Hova akarsz
1343 I, VI | megengeded, uram - futott ki a nobilissima.~Az apja, vállán
1344 I, VI | apja, vállán hátra vetve a bíbort, lomhán döngött utána.
1345 I, VI | bíbort, lomhán döngött utána. A palotának ez a része elhagyatott
1346 I, VI | döngött utána. A palotának ez a része elhagyatott volt,
1347 I, VI | része elhagyatott volt, de a fasorok közt már találkozott
1348 I, VI | térdgörbítéssel köszöntötte a bíbort, a caesar azonban
1349 I, VI | térdgörbítéssel köszöntötte a bíbort, a caesar azonban nem vett
1350 I, VI | meghajlással köszöntötte. A rabszolga, aki elõtte ment,
1351 I, VI | reszketve emelkedett fel, amint a caesar továbbment.~- Uram -
1352 I, VI | Uram - mondta ijedten -, ez a szentséges caesar volt.~-
1353 I, VI | volt.~- Tudom - mosolygott a szõrcsuhás -, mért figyelmeztetsz
1354 I, VI | Mert nem adtad meg neki a köszöntést.~- Megadtam,
1355 I, VI | tartozol, uram?~Hüvelykujjával a kereszt jelét tette a homlokára.
1356 I, VI | Hüvelykujjával a kereszt jelét tette a homlokára. A szõrcsuhás
1357 I, VI | jelét tette a homlokára. A szõrcsuhás viszonozta a
1358 I, VI | A szõrcsuhás viszonozta a jeladást.~- Pantaleonnak
1359 I, VI | vágta magát, mint az elõbb a caesar elõtt.~- Mit csinálsz? -
1360 I, VI | csinálsz? - szólt rá szigorúan a másik. - Hát nem vagy keresztény?~-
1361 I, VI | emlékszem is rá, hogy láttalak a gyülekezetben. Te vagy az,
1362 I, VI | aki halottakat támasztasz a mi istenünk nevében. Boldog
1363 I, VI | összeismerkedett Mnesterrel, a püspökkel. Az orvos elõször
1364 I, VI | elõször kuruzslónak gondolta a püspököt, de aztán egy-két
1365 I, VI | keresztény. Ezt meg is mondta a püspöknek, aki azt felelte,
1366 I, VI | lenni, mert gyógyítani csak a Krisztus nevében lehet.
1367 I, VI | ember volt, idegenkedett a keresztények orvosi tudományától.
1368 I, VI | forgatta azonban fejében a dolgot, s még séta közben
1369 I, VI | csodatételein töprengett, amelyekrõl a püspök minden találkozásuk
1370 I, VI | hazafelé tartott sétájáról, a szegénynegyed egyik viskójából
1371 I, VI | elmondatta magának, mi történt. A játszótéren, ahol a serdülõ
1372 I, VI | történt. A játszótéren, ahol a serdülõ fiúk gyakorolni
1373 I, VI | gyakorolni szokták magukat a testedzésben, a legügyesebb
1374 I, VI | magukat a testedzésben, a legügyesebb diszkoszdobót
1375 I, VI | kereszténynek kezdték csúfolni a többiek. Ebbõl aztán verekedés
1376 I, VI | ami azzal végzõdött, hogy a fiút a pajtásai agyonrugdosták.
1377 I, VI | azzal végzõdött, hogy a fiút a pajtásai agyonrugdosták.
1378 I, VI | fogadni, maga jajveszékelte el a szokásos gyászdalokat, közben
1379 I, VI | istenek minden átkát kérvén a keresztényekre.~- Hiszen
1380 I, VI | keresztényekre.~- Hiszen nem a keresztények ölték meg gyermekedet -
1381 I, VI | illetve folytatta azokat a gondolatokat, amelyek már
1382 I, VI | foglalkoztatták. Íme ezen a szegény halotton meg lehetne
1383 I, VI | halotton meg lehetne tenni azt a próbát, amire a püspök biztatta.
1384 I, VI | tenni azt a próbát, amire a püspök biztatta. Igaz, hogy
1385 I, VI | püspök biztatta. Igaz, hogy a fiú nem volt keresztény,
1386 I, VI | tiszteletreméltóbb lesz a keresztények istene, ha
1387 I, VI | kimutatja rajta hatalmát. S ha a halott nem támad fel, akkor
1388 I, VI | nem támad fel, akkor csak a keresztények istene szégyenül
1389 I, VI | de õ maga nem, mert ez a szedett-vedett nép nem tudja
1390 I, VI | kicsoda.~Odalépett tehát a szövõszék-lécekbõl összetákolt,
1391 I, VI | ravatalhoz, keresztet vetett a gyerek homlokára, és kezét
1392 I, VI | megfogván, rákiáltott:~- A Krisztus nevében parancsolom
1393 I, VI | parancsolom neked, hogy állj fel!~A gyerek erre felnyitotta
1394 I, VI | gyerek erre felnyitotta a szemét, körülnézett, és
1395 I, VI | elevenen pattant fel, hogy a ravatal összedûlt alatta.~
1396 I, VI | útjára Pantaleont, aki rögtön a püspökhöz sietett, és felvette
1397 I, VI | püspökhöz sietett, és felvette a katechumenek fehér ingét.
1398 I, VI | ingét. Miután pedig megkapta a keresztséget, szõrcsuhát
1399 I, VI | annál több ideje legyen a szegényeket gyógyítani,
1400 I, VI | azon, hogy most õt hívták a császárnéhoz.~- Biztosan
1401 I, VI | küldtek, leányom? - kérdezte a cselédet, aki a parancsot
1402 I, VI | kérdezte a cselédet, aki a parancsot vitte.~- Nekem
1403 I, VI | parancsot vitte.~- Nekem úrnõm, a nobilissima azt parancsolta,
1404 I, VI | elsõ orvost, akit találok. A piacon megszólítottam egy
1405 I, VI | Isten kezét látta ebben a találkozásban, s megindult
1406 I, VI | találkozásban, s megindult a cseléd után. A forum tolongásában
1407 I, VI | megindult a cseléd után. A forum tolongásában azonban
1408 I, VI | elvesztette szem elõl. Azért a szent palotában az öreg
1409 I, VI | kalauzod, uram - állt meg a szolga a peristylium elsõ
1410 I, VI | uram - állt meg a szolga a peristylium elsõ oszlopánál -,
1411 I, VI | ápolónõk olyankor, amikor a lánya volt a császárnõnél,
1412 I, VI | olyankor, amikor a lánya volt a császárnõnél, elhúzódtak
1413 I, VI | hallgatózott. Halk sírás csordogált a fülébe, az után indult.~
1414 I, VI | fölriadtak.~- Ki vagy? - kérdezte a fiatalabb.~- Az orvos vagyok.~-
1415 I, VI | hívott?~- Az Isten küldött.~A másik asszony eljajdult.~-
1416 I, VI | csak most nézte meg jobban a különös ruhájú orvost.~-
1417 I, VI | istenetek lesz.~- Hogy hívják a te istenedet?~- Csak úgy,
1418 I, VI | fia, aki meghalt értünk, a Jézus Krisztus.~A császárné
1419 I, VI | értünk, a Jézus Krisztus.~A császárné felsírt.~- Én
1420 I, VI | oda.~- Mária is így sírt a kereszt alatt.~- Kicsoda
1421 I, VI | kereszt alatt.~- Kicsoda az a Mária?~- Az Úrkrisztus anyja.
1422 I, VI | anyát meg tud gyógyítani.~A császárné pillantás nélkül
1423 I, VI | Az, aki engem ideküldött. A ti isteneitek nem tudnak
1424 I, VI | egész világért.~Hátranyúlt a szõrcsuha csuklyájába, és
1425 I, VI | vigasztaljon benneteket. Tegyétek a fejetek alá, mikor alusztok,
1426 I, VI | alusztok, és õ elûzi tõletek a gonosz álmokat. Vegyétek
1427 I, VI | Vegyétek elõ, ha könnyes lesz a szemetek, és õ mosolygásba
1428 I, VI | õ mosolygásba öltözteti a szíveteket.~Mosolyogni még
1429 I, VI | Mosolyogni még nem tudtak, de a könnyük már kezdett csöndesedni.
1430 I, VI | orvos nem úgy beszélt, mint a többiek.~- Hogy hívnak téged? -
1431 I, VI | hívnak téged? - kérdezte a császárné, aki soha egy
1432 I, VI | soha egy udvari méltóságnak a nevét nem tudakolta még
1433 I, VI | Pantaleonnak hívnak, ebben a városban a szegények orvosának.
1434 I, VI | hívnak, ebben a városban a szegények orvosának. Legyen
1435 I, VI | az Isten, ti szegények.~A keresztet a takarón hagyta,
1436 I, VI | ti szegények.~A keresztet a takarón hagyta, Valeria
1437 I, VI | takarón hagyta, Valeria a kezébe vette.~- Hiszen ez
1438 I, VI | csalódva.~- Fa? - kérdezte a császárné nehezedõ pillákkal. -
1439 I, VI | Ugye, most már megint a kislányod vagyok, s ezután
1440 I, VI | Kislányom, kislányom - simogatta a haját a császárné. - Eltetted?~-
1441 I, VI | kislányom - simogatta a haját a császárné. - Eltetted?~-
1442 I, VI | császárné. - Eltetted?~- A keresztet? A vánkos alá
1443 I, VI | Eltetted?~- A keresztet? A vánkos alá dugtam, anyám.
1444 I, VI | alá dugtam, anyám. Mind a kettõnknek a feje alatt
1445 I, VI | anyám. Mind a kettõnknek a feje alatt van.~Hamar elaludtak,
1446 I, VI | belõle semmit, hogy Quintus, a kertész láncos álló-létrájával
1447 I, VI | hozzájuk.~- Gyere, ne mondhassa a gazdád, hogy ingyen eszed
1448 I, VI | gazdád, hogy ingyen eszed a kenyerét, mint a többi léhûtõ.~
1449 I, VI | ingyen eszed a kenyerét, mint a többi léhûtõ.~Neki adogatta
1450 I, VI | Neki adogatta le azokat a függõ kosarakat, amelyekben
1451 I, VI | amelyekben cserélni kellett a virágot.~- Ebbe a colchicumokat
1452 I, VI | kellett a virágot.~- Ebbe a colchicumokat rakd bele -
1453 I, VI | gömbölyû kosárkát. - Azokat a tölcséres lilákat.~De nem
1454 I, VI | nem vette el tõle senki a kosarat. Türelmetlenül kiáltott
1455 I, VI | mióta nagy úr lettél?~Mivel a félszemére nem látott, egészen
1456 I, VI | egészen hátra kellett csavarni a fejét. Úgyse találta a fiát
1457 I, VI | csavarni a fejét. Úgyse találta a fiát sehol. Dörmögve cihelõdött
1458 I, VI | Dörmögve cihelõdött le a létráról.~Mire leért, már
1459 I, VI | Mire leért, már hallotta a magister lépteit.~Kívülrõl
1460 I, VI | narancsgallyakat lógatva a kezében, amelyeken fehér
1461 I, VI | vagy? Hol jártál azokkal a gallyakkal? Majd ezt az
1462 I, VI | bágyadtak.~- Hol kerested a vizet?~- Láttam itt valahol
1463 I, VI | nem veszed észre, hogy itt a víz az orrod elõtt, az udvar
1464 I, VI | grácia?~Titanilla jött be a kapun. Egyenesen nekik tartott,
1465 I, VI | messzirõl nyújtotta mind a két kezét.~- Mért szaladtál
1466 I, VI | szaladtál vissza, Quintipor, a virággal? Nem nekem szántad?
1467 I, VI | feléd. Varanesszel ültünk a lugasban. Igazán nekem adod?
1468 I, VI | Ó, milyen nehezek ezek a gallyak! Gyere hozd fel
1469 I, VI | kellene, szép fiú, szép virág? A fiút nem bánom, legyen a
1470 I, VI | A fiút nem bánom, legyen a tied, szaladj vele. De a
1471 I, VI | a tied, szaladj vele. De a virágot csak tedd le szépen,
1472 I, VI | szagolni!~Meg akarta fricskázni a nobilissima orrát, de Quintipor,
1473 I, VI | hasztalan integetett neki a lány háta mögül, még idejében
1474 I, VI | mögül, még idejében megkapta a karját.~- Quintus, hát nem
1475 I, VI | nem tudod, kivel beszélsz? A caesar lánya, a nobilissima...~
1476 I, VI | beszélsz? A caesar lánya, a nobilissima...~Quintus puttyantott
1477 I, VI | nobilissima...~Quintus puttyantott a szájával.~- Kis úrnõm, látod,
1478 I, VI | látod, félszemû vagyok, a császárnak meg az öreg Sapriciának
1479 I, VI | felelj nekik azért, hogy a te szépséged a maradék szemem
1480 I, VI | azért, hogy a te szépséged a maradék szemem világát is
1481 I, VI | szemem világát is elvette.~A nobilissima megsimogatta
1482 I, VI | öreg állát, és ránevetett a fiúra.~- Látod, Quintipor?
1483 I, VI | Mikor tudsz te így bánni a nõkkel?~
1484 I, VII | VII.~A császári gyorsposta Nikomédiából
1485 I, VII | az ezerkilométeres utat. A császárnak, akit testõrgárdáján,
1486 I, VII | császárnak, akit testõrgárdáján, a joviusokon kívül udvara
1487 I, VII | majdnem ennyi hét kellett rá. A tengeri út gyorsabb és kényelmesebb
1488 I, VII | Diocletianusnak volt oka a szárazföldet választani.
1489 I, VII | szárazföldet választani. A maga szemével akarta látni,
1490 I, VII | akarta látni, mennyit hihet a tartományi helytartók jelentéseinek.
1491 I, VII | közigazgatási rendszer alapjává a bizalmatlanságot tette,
1492 I, VII | hivatalnok ellenõre volt a másiknak, a helytartóra
1493 I, VII | ellenõre volt a másiknak, a helytartóra a vicariusa
1494 I, VII | másiknak, a helytartóra a vicariusa leselkedett, a
1495 I, VII | a vicariusa leselkedett, a legatusok és procuratorok
1496 I, VII | egymást tartották szemmel, s a legutolsó írnokról is föl
1497 I, VII | udvar titkos levelezõje. A rendszeresített hivatalos
1498 I, VII | hivatalos kémszolgálatot a posta-ágensek végezték,
1499 I, VII | posta-ágensek végezték, akik a birodalom minden részébe
1500 I, VII | minden részébe elvitték a hivatalos leveleket, s mindenütt
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-9910 |